Ω Főkarakter : Walter Sheringham Ω Hozzászólások száma : 77 Ω Kor : 42
Tárgy: Walter Sheringham 2014-04-08, 15:47
Walter Seringham
"Rövid idézet, mely passzol a karakteredhez"
Userinfó: Főkarakter
Név: Walter Seringham Rang/Foglalkozás: Őrnagy Születési dátum: 1908. január 10. Habsburg Csoport: Szövetséges
Jellem: Külsőre a kemény és határozott katonát mutatom, aki igyekszik átlátni a helyzetet, és a leglogikusabb megoldást hozni. Vezetői tekintetben tudom, hogy mikor mit érdemes lépni, mikor kell helyretennem az embereimet, ezért egy látszólag kiismerhető jellem vagyok. A látszat azonban nem is csalhatnak nagyobbat. A felszín alatt igazi német hazafi vagyok, a Fürher egyik legjobb kéme. Németországban születtem, és a mentalitás sokkal inkább megragadt bennem, mint angol apám igazságérzete. Igenis úgy vagyok vele, hogy kell egy felsőbbrendű, uralkodó faj, és csak mi lehetünk azok. Akik ebbe nem tartoznak bele, azoknak pusztulniuk kell, vagy legalábbis szolgálni minket. Hidegvérű gyilkosként bárkit meggyilkolok, aki egy picit gyanussá válik, vagy rám gyanakszik. A célom egyértelmű. Beszivárogni, belülről bomlasztani az egységet, hogy aztán majd mindent a saját népem javára fordítsak. Hamarosan győzni fogunk, ebben pedig nekem kiemelkedő szerepem lesz. Sőt mi több, én fogom eldönteni a háborút!
Külső: Az egyetlen szerencsém az, hogy nem nézek ki tipikus németnek, mert amúgy belőleg az vagyok. Ír apám vére ütközött ki rajtam, sötét haj, sűrű szemöldök, kiugró pofacsont. Igazi macsó, fenegyerek. Ezt komolyan alátámasztja, hogy néha olyan révetegen tudok nézni, mint egy idült alkoholista. Az italt jól bírom, de attól még néha igen lecsúszott az ábrázatom, felborzolódott a hajam, amit őrnagyként nehezen tudok kimagyarázni a felsőbb tisztek között, az embereim megértik, hogy miért, hiszen sokszor velük piálok. Hiába vagyok kém, akinek nem kéne túl keménynek lennie külsőleg, a katonák közé épültem be, így alkatom igen acélom, rendíthetetlen. Olyan, akibe ha beleeresztenek egy sorozatot, akkor ezer sebből vérezve röhög pofán. Remekül adom az ír akcentust, sokszor érthetetlenül zagyválok még az angolok előtt is, tehát a színjáték tökéletes.
Előtörténet: 1908-ban születtem Habsburban, még bőven az első világháború előtt. Apám katonaember volt Írországból, anyám pedig német szinésznő, énekesnő. Ezekben a zűrzavaros időkben gyorsan egymás mellé kerültek, és még a politikai nézetek különbözősége sem tántorította el őket egymástól. Az első világháború alatt még Angliában voltam gyerek, de anyám egyre jobban hitt a német birodalom erejében, és a háború lezárultával magával vitt Berlinbe, apámat jó sokáig nem láttam. Anyám okítását követtem innentől kezdve, aki bevezetett a fontosabb német elitbe, miközben katonai akadémiát kezdtem el végezni, azon belül is a hírszerzés tudományát sajátítottam el leginkább. Kettős származásomnak köszönhetően bárhol el tudtam vegyülni, huszonkét éves koromra a legkomolyabb német kémként kezeltek, aki a Sólyom fedőnevet viseli. Nagyon rám ragadt a német ideológia, nem véletlenül lettem az egyik legobjektívebb, legagyafurtabb felderítőjük, és a vezérkarral egyeztetve úgy döntöttünk, hogy visszatérek Angliába, mintha most már apám közelében akarnék élni. A következő tíz évet az angol seregben töltöttem, folyamatosan tájékoztatva német összekötőmet, az egyszerű közlegényből őrnagyi rangba küzdve fel magam. A csatákban, bevetéseken kimagasló bátorságomért még érdemrendet is kaptam. A háború ismét kitört, és bár látszólag a németek ellen harcoltam, mindig is az voltam lélekben, és tudtam, nem az számít, hogy hány német katonát ölök meg, sokkal fontosabbak az információk, amiket a Fürher kezére játszok. Fogalmam sincsen a lezuhanó repülőről, nem ismerem Hitler tervét, nekem a hírszerzés a célom. Ellenben amikor a városon belül ragadok, az lesz a célom, hogy rádiójelet adjak le, amellyel felhívom magunkra a figyelmet. Néha rámtör a dilemma, hogy félig brit vagyok, kit is kéne választanom, de gyorsan elhesegetem a gondolatot. Ha valaki gyanakszik rám, kiméletlenül ölöm meg, és tűntetem el a nyomokat. Anyámon kívül csak egy valakiben bízom meg, Greta, egykori szerelmem, akivel ugyan külön utakat járunk, de küldetése hasonló.
