Ω Főkarakter : Ginette Rocher Ω Hozzászólások száma : 46 Ω Kor : 39
Tárgy: Anastasia M. Kazaranova 2014-04-20, 13:34
Anastasia Mikhailovna Kazaranova
"Ó szerelem tüze, jobb százszor, ha megéget, mint sértetlen maradni s meg nem ismerni téged!"
Userinfó: Ginette Rocher
Név: Anastasia Mikhailovna Kazaranova Rang/Foglalkozás: GUGB hírszerző és elhárító tiszt Születési dátum: Moszkva,1911. február 6. Csoport: Átutazó (+Beavatott)
Jellem: Mindenről megvan a határozott véleményem, amit egy szempillantásnyi idő alatt alakítok ki. Nagyon ritkán tétovázom, esetleg a színjáték kedvéért. Ami kell, azt megszerzem, nem riadok vissza attól sem, ha nyakig vérben kell tapicskolnom, mondjuk ezt az utóbbit kerülöm, ha lehet. Néha kissé gyerekes vagyok, ragaszkodó, szenvedélyes, tüzes, lobbanékony, sértődékeny, az is előfordul, hogy magasan hordom az orrom, és hogy meghunyászkodom, leginkább akkor, ha valamit meg akarok szerezni és ez az egyetlen módja. Az éberség folyamatosan jellemez, szakmai ártalom, azt hiszem. Kitartó vagyok, az a "foggal körömmel" típus. Egy szóval egy igazi nagy cica, tigris.
Külső: Törékenynek tűnhetek az avatatlan szemnek, de ne tévesszen meg a vékonyságom. Karcsú vagyok, de mozgékony, folyton izgek mozgok, nem hagyom az alakomat elpuhulni. Fehér porcelánbőröm beleolvad az orosz tél havas tájába, de a kis vörös pöttyök, értsd szeplők, a hajammal együtt világítanak a fehérség mellett. A meleg francia nap sem tud velem mit kezdeni, maradok sápadt, de ragyogó. Mindig sok figyelmet fordítottam a külsőmre, szeretem a drága holmikat, az ápolt hosszú körmeimet és az arcfestéket. Leginkább testhez simuló, kihívó darabokat kapok magamra, hogy tetszek a férjemnek, no meg imádom a bundát, amiről itt le kell mondanom, nagy bánatomra. A drágakövekkel, ékszerekkel viszont itt is le lehet nyűgözni, még ha nem is öltözök fel úgy az utcára, mint egy karácsonyfa, otthon szívesen pucérkodom szép, csillogós nyakláncban.
Előtörténet: Azt hiszem a születésem csalódás volt. Mikhail Dimitrievics Solokova fiú gyerekre várt, méltó örökösnek, aki tovább viszi a család nevét, és becsületét. Kemény munkámba telt bebizonyítani, hogy alkalmas vagyok a figyelemre, de végül sikerült. Első sikeremnek a háborút könyvelhetem, amikor is életben maradtam, embertelen körülmények között, alig pár évesen. Anyámról ez nem mondható el. Apám kiképzőtiszt, kemény kézzel fogott mindig, nem engedte, hogy elkanászodjam ezek után. Katonák közt nőttem fel, hamar megtanultam megvédeni magam és a makacsságom is folyamatosan kialakult bennem. Szépen serdültem, és apám elkezdte rágni a fülem, hogy ideje lenne férjhez mennem. Nem volt kedvem hozzá, egy csöpp sem. Hiába hívott "vendégeket" heti gyakorisággal, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy kiárusítson, azon kívül, hogy megfőztem a vacsorát, összeszorított szájjal, morcosan, karba tett kézzel ültem és nem voltam hajlandó egyik ajánlatot sem elfogadni. Aztán, amikor kezdte feladni, akkor jött Pavel. Heves reakciót váltott ki belőlem az első találkozásunk alkalmával. Tetszett a meglepettség az arcán, egész nap az az arc lebegett előttem. Azon vettem észre magam, hogy azt kívánom, hogy még többször láthassam ezt az embert, úgyhogy már kiforrt tervvel vártam másnap. Tudtam, hogy el fog jönni. Tudtam mi kell, és hogyan szerzem meg, de nem dobhattam magamat egyszerűen csak oda. Éreztetnem kellett vele, hogy nem akárki vagyok, értékeljen. Ez üszkve egy évig tartott. Apám támogatta a frigyünket, hogy is ne támogatta volna ilyen előzmények után. Pavel, mint egy kétajtós szekrény, már látszatra is félelmet tud kelteni, mellette biztonságban vagyok tudva, és én is jobban érzem magam. Nem mintha szükségem lenne rá, hogy folyamatosan a nyomomban kajtasson, de egy különleges biztonságérzetet ad a körém záruló izomtömeg, amikor megölel. Tolerál is, legtöbbször. Azt hiszem apának van valami köze hozzá, hogy a férjem karrierje kapott egy lökést a házasságunk után. Többször volt küldetésen, mint otthon, de nem bánom, nagy kislány vagyok, bőven akadt számomra is munka. Hanem aztán ez egy kissé kezdett idegörlővé válni, többre vágytam, mint egy új bundára három hónap magány után. Ha már nem gyúrhatom őt minden nap, akkor szükségem van másra, egy kis Pavelovicsra. Ezt az első alkalommal meg is említettem neki, de csak a száját húzta. Én nem tágítok, tudom, hogy egyszer megszerzem, amit akarok, én mindig megszerzem. És itt a remek alkalom. Egy kis közös munka, a francia riviérán. Képtelen vagyok nem egy megkésett nászútnak felfogni, egy kis munkával megfűszerezve. Azért jöhettem vele, mert köztudottan értek a drága, egyedi tárgyakhoz, tehát a gyakorlott szemem hamar rátalál az ereklyére, akármilyen jól van az álcázva.
Adeline LaPierre
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Adeline LaPierre Ω Hozzászólások száma : 268 Ω Kor : 38
Tárgy: Re: Anastasia M. Kazaranova 2014-04-21, 08:35
Elfogadva!
Törékeny kislánynak tűnsz ez nem kérdés, ezért olyan meglepő, hogy közben mégis csak ennyire harcias vagy és a férjed sem egy kedves szent ember. Azért csak óvatosan azokkal az ereklyékkel, hiszen a legtöbbjük még csak közelében sincs a csillogónak, vagy a drágának, simán elmehetsz még mellettük te is, akármilyen szakavatott a szemed. Nem találtam semmi hibát, úgyhogy foglalj avit, aztán vesd bele magad a játékba.
