Jellem: Azt mondják, hogy tipikus előkelő, arisztokrata hölgyről van szó. Az igazság azonban az, hogy a legtöbben, akiknek egyszer van hozzá szerencséje, az megjegyzi őt egy életre. Hihetetlenül erős kisugárzással rendelkezik, ezt pedig a legtöbbször előnyére is formálja. Nem feltétlenül azért teszi ezt, mert annyira manipulatív, számító nőszemély lenne, hanem inkább azért, mert ő is emberből van. Az emberek pedig hajlamosak akarni dolgokat, márpedig ő világéletében hozzá volt szokva ahhoz, hogy amire szemet vetett, azt egyetlen szavába került csupán megkapnia. Gyerekként még a szüleitől kérte a leghőbb vágyait, manapság azonban jobban szeret csak és kizárólag magára számítani. Mosolygós, életvidám nő, a társaság üde és intelligens színfoltja. Rengeteget olvas, a világ híreivel kapcsolatban naprakész, nem pedig az elitbe begubódzó, elzárkózó fajta. Szereti, ha lenyűgözheti a férfiakat a tájékozottságával, ugyanakkor nem vágyik arra, hogy csodálják őt ezért. Inkább csak az elismerést szereti látni a szemekben, ahogyan rátekintenek. Modora kifogástalan, ahogyan az egy hozzá hasonló pozíciót elfoglaló nőtől elvárható. Férjének támasza, viselkedése általában pontosan olyan, amilyennek lennie kell. Tökéletes háziasszony, jó és támogató feleség, ráadásul elbűvölő nő is. Valószínűleg, ha egyszer anyai örömök elé fog nézni, akkor foggal-körömmel harcol majd a csemetéjéért, és annak boldogulásáért. Elég határozott fellépésű, noha a nők sajnos még nem nyertek elég teret maguknak a férfiak uralta világban. Ez őt nem is zavarja annyira, nem megszállottam feminista eszméket valló hölgyemény, de valahol mégis szimpatizál velük. Róla inkább azt lehetne mondani, hogy jó taktikus, és elég okos ahhoz, hogy a háttérből irányítsa a szálakat, ha neki éppen ahhoz fűződik érdeke. Kétségtelen, hogy tud hatni másokra, elég egy kedves pillantás, vagy egy elbűvölő mosoly. Mivel elég ártatlannak és fiatalnak látszik, így sokan pláne nem nézik ki belőle, hogy van elég sütnivalója ahhoz, hogy túljárjon mások eszén. Időnként azért előfordult már vele, hogy elfelejtkezett magáról és odamondott olyan szurkálódásokat is, amiket úri hölgytől nem várhat el az ember, de ezeken általában egyből tovább is lép, és elfeledteti a sértettel a bántó szavakat, amelyek kicsúsztak a száján. Gyűlöli egyébként az intrikát, ő inkább az őszinteség híve, de tisztában van vele, hogy az ő világának ez szerves részét képezi. Már rég megtanulta, hogyan kell okosan lavíroznia a társasági életben, és hogyan kell kiépítenie a megfelelő kapcsolatokat. Kedveskedő, de nem ajnározó. Nyílt, de nem fecseg ki titkokat, valamint elég figyelmes, hogy a dolgok mögé lásson, mégis mutatja magát inkább kissé naivnak.
Külső: Nem ő a legszebb nő, akit a hátán hordott a föld, mégis olyan páratlan és egyedülálló a kisugárzása, hogy leveszi az embert a lábáról. Kedves és őszinte mosolya egyből ellágyítja karakteresnek mondható, arisztokratikus vonásait, és bájossá teszi őket. Szinte teljesen megváltozik az arca ettől az apró mozdulattól. Arcformája egyébként kissé hosszúkásnak mondható, de mégsem tűnik tőle csúnyának. Szemei mandulavágásúak, és kissé acélosan fénylő kék színben pompáznak. Hosszú szempilla, finoman ívelt sötétszőke szemöldök keretezi a lélektükröket, melyekben mindig megbújik az értelem egyfajta csillanása. Hiába ártatlannak látszik, elég csupán a szemeibe néznie az embernek és láthatja, hogy nem egy együgyű nővel hozta össze a sors. Filigrán, törékeny testalkata van látszólag, ám a szíve annál erősebb. Pontosan úgy, mint az elhatározásai és az akarata. Nem túlzottan magas, de nem is alacsony. Inkább átlagosnak lehetne mondani a maga 165 centiméterével. Hosszú szőke haját mindig a legújabb divat szerint fésülteti, csak úgy, mint a ruhatárának darabjait is, melyeket az aktualitásoknak megfelelően válogat össze. Kedveli a színeket, mégsem túlzottan hivalkodó vagy szivárványszerű a megjelenése. A finom, elegáns, nőiesebb darabokat részesíti előnyben, bár vannak esetek, amikor egy-egy merészebb darab is előkerül abból a hatalmas gardróbjából. A megjelenése mindig eleget tesz a kívánalmaknak és elvárásoknak. Visszafogott, nőies elegancia a stílusa, sohasem válik közönségessé. Ő ilyet nem engedhet meg magának, de eszébe sem jutna, hiszen olyan pozíciót foglal el a város életében, amely megköveteli tőle a tökéletességet. Ez nem is nagy probléma, hiszen fiatalsága során is pontosan ugyanehhez tartotta magát.
Előtörténet: - Clarisse! – hangom úgy visszhangzott a remek akusztikával megáldott hálószobámban, mintha valami mikrofonba beszéltem volna. Nem vagyok egyébként az a házsártos nőszemély, aki mindenféle lehetetlen dolgokat vár el a szobalányától, de ahhoz mindig is elég pedáns voltam, hogy azok a minimumok meglegyenek. Szerencsére elég gyorsan robogott be a szobába, mire várakozó pillantással fordultam felé. Mozdulataim határozottak voltak, mégis némi izgalomról árulkodtak, ami valószínűleg neki is feltűnt, hiszen már az előtt is a szolgálatomban állt, hogy férjhez mentem volna és el kellett volna hagynom a szülővárosom. - Clarisse, hát itt vagy! Mondd, hogy sikerült kitisztítani azt a csúnya foltot a moha zöld ruhámból! – talán afféle kérésnek hangozhatott, de a parancsoló él még így is kihallatszott némiképp a hangomból, a fellépésem pedig most is legalább olyan fenséges volt így a csipkés alsóruhában, mintha egy bál kellős közepén lettem volna éppen. - Természetesen, kisasszony! Akarja, hogy behozzam? – kérdezte lelkesen, mire egyből intettem és bólintottam is a kezemmel. A kettőnk kapcsolata egyébként inkább volt baráti a tiszteletet megadó magázódáson túl, semmint munkaadó-beosztott viszony. - Hát persze! Szaladj máris, a szüleim nemsokára megérkeznek! – sürgettem lelkesen, még egy lépést is tettem felé, hogy ezzel is ösztökéljem valamennyire. Mire a tükörből újra felé pillanthattam volna, már ott sem volt. Elégedett kis hümmögést hallattam, miközben az öltözőasztalomhoz sétáltam, és vetettem még egy pillantást a frizurámra, amit már jóval korábban sikerült elkészítenie ennek az ügyes kezekkel megáldott leányzónak. Azért alaposan megnéztem minden irányból még egyszer, nehogy ne legyen tökéletes a megjelenésem. Az anyám ugyanis még mindig éppen olyan kritikus volt, mint annak idején. A gondolattól máris égnek emeltem a tekintetem, aztán úgy néztem körül, mintha attól tartanék, hogy bárki is megláthatja. Nem, a díszes szoba továbbra is csak üresen kongott, leszámítva természetesen az én jelenlétemet, amely valahogy mégis betöltötte ezt a hatalmas teret. Hátam kihúzva, tartásom még ülve is méltóságteljes volt, mikor a szolgálólány visszatért, karján a frissen mosott, simára vasalt ruhámmal. Most volt az első alkalom, amióta elköltöztem Monacoból, hogy a szüleim látogatást akartak tenni. Még az előtt akarták megejteni, hogy a háborús helyzet rosszabbá válna és elvágna minket a külvilágtól teljesen. Akkor még sejtelmem sem volt róla, hogy belátható ideig már nem is fognak tudni megérkezni hozzánk, hogy lássák a gyönyörű otthonunkat, melynek sorsát én annyira a szívemen viseltem. - Segíts felvennem! – fordultam hátra a vállam felett a lány felé, mire pukedlizett egyet és már tartotta is a szoknyát, hogy beleléphessek, miután megszabadultam a selyem köntöstől. Még Philiptől kaptam a születésnapomra, néhány hónappal ezelőtt, azóta pedig folyamatosan ezt hordtam a hálóruhám felett. Kedves gesztus volt tőle, noha ennyinél többet nem is vártam már tőle, hiszen rájöttem, hogy felesleges. Nem olyan fából faragtak ugyan, hogy csak úgy feladjam a házasságom, de talán el kellett fogadnom, hogy nőként valószínűleg ez a maximum és nem álmodozhatok tovább a mindent elsöprő szerelemről, ahogyan azt tettem még fiatalabb koromban. Közben elegánsan beleléptem a szoknyába, mire Clarisse gyakorlott mozdulatokkal már el is kezdte begombolni hátul. Az anyag kifogástalanul illett az alakomra, nem hangsúlyozva azt túlzottan, de mégis megmutatva a finom domborulatokat és hajlatokat. Szerettem, ez volt a kedvencem, ha vendégek érkeztek hozzánk. Márpedig ma olyanokat vártunk, akik igazán számítottak nekem. Csak remélni tudtam, hogy Philip nem felejtette el. Legalább ezt nem! - Mondd csak, nem hallottál valamit odalent arról, hogy a polgármester úr haza fog-e érkezni időben? – érdeklődtem kisvártatva, amikor már az összképet ellenőriztem a tükörképemet vizsgálgatva. Tudtam én, hogy működik ez a szolgálók számára fenntartott szárnyban. Beszéltek ők rólunk mindenfélét, nem vagyok ostoba! Nem mintha nehezteltem volna rájuk emiatt, hiszen a mögöttem ácsorgó lány mindig leadta a hasznosnak mondható információkat és pletykákat. - Sajnos nem, Kisasszony! – szabadkozott szégyellősen, én meg leplezve kissé feltámadó dühömet, csak legyintettem egyet. Akartam hinni, hogy nem felejtette el a mai vacsorát. Akartam hinni, hogy számíthatok a támogatására most az egyszer, hiszen én is folyamatosan támogattam őt az elmúlt egy év során, és mióta polgármester lett, kivettem a részemet a munkából én is. Kapcsolatokat ápoltam, a bizottságokban is szerepet vállaltam, valamint jótékonysági eseményeket is szerveztem, mindig más apropóból. Szerettem igazgatni a kis bizottságokat és csoportokat, amelyeknek a hozzám hasonló nők a tagjai szoktak lenni. Még mielőtt gondolataimból újra visszakapcsolódhattam volna a félbehagyott társalgásba, hatalmas robbanás rázta meg a falakat. A szívem egyből a torkomban dobogott, ahogyan a legközelebbi ablakhoz szaladtam. Azt hittem egy pillanatra, hogy megtámadták a várost, ám a látóhatárban csupán a hatalmas füst és a lezuhanó törmelékek látványát lehetett felfedezni. Ujjaim a hideg üvegfelületnek nyomódtak, tekintetemben rettegés ült meg. Még a nagy koncentrációtól az ajkaim is elváltak résnyire, ahogyan lázasan próbáltam kitalálni, hogy mi most a teendő. - Küldj el valakit a városházára. Azonnal! – hangom nem volt olyan határozott, mint máskor. Kicsit remegett, kicsit elhaló volt, de a parancs még így is érthetővé tette a mellettem ácsorgó lány számára, hogy nem tűrök ellenvetést. Valami történt…
Walter Sheringham
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Walter Sheringham Ω Hozzászólások száma : 77 Ω Kor : 42
Nagyon szépen kidolgozott hölgy, örülök, hogy sikerült megalkotnod őt. Már a kérésnél is eléggé nevetgéltem azon, hogy a polgármester úrnak milyen szép és fiatal felesége van. Külön tetszett, hogy a történetben mennyi korhű kifejezést, szófordulatot használtál, tehát csak gratulálni tudok. Kérlek töltsd ki a profilod, aztán az avatárfoglalás után a játék a tiéd^^
Már a kérésnél is eléggé nevetgéltem azon, hogy a polgármester úrnak milyen szép és fiatal felesége van. Külön tetszett, hogy a történetben mennyi korhű kifejezést, szófordulatot használtál, tehát csak gratulálni tudok. Kérlek töltsd ki a profilod, aztán az avatárfoglalás után a játék a tiéd^^ 