Jellem: Brad meglehetősen ambivalens jellem. Nemesi származású, így fontosabb körökben mondhatni számon tartják, de mindig is utálta a származásból fakadó megkülönböztetést. Kedvenc szórakozása, hogy nem a rangja, hanem a tettei alapján ítélni meg az embereket. Talán ennek tudható be közvetlen stílusa, és hogy a drágalátos családjával sok konfliktusa volt már élete során. Túl önfejű ahhoz, hogy bábként mozgassák, otthon és az akadémián is hiába próbálták belenevelni az érzéketlenséget és a rideg vasfegyelmet, hadnagyként fontosabbnak tartja az emberei védelmét, mint hogy vakon engedelmeskedjen a parancsoknak. Ennek ellenére jó katona, ha kell, hidegvérű gyilkos, maximum később emészti magát a tettei miatt. A természete általában nyugodt és laza, de ha valaki felidegesíti, vagy ha valami nagyon magával ragadja, nem mindig képes visszafogni magát. A beosztottai szeretik, általában mindenkihez van egy jó szava. Ha jó kedve van, kellemes társaság, nyitott, jó a humora, és nem veti meg a bulikat sem. Rossz szokása, hogy szereti heccelni, tesztelgetni az embereket, és az alkoholnak nehezen tud ellenállni. Nem mindig egyértelmű, hogy mit mond viccből, és mit gondol komolyan. Kedveli a női társaságot, de csak akkor kezd komolyabb kapcsolatot, ha érez is valamit az illető iránt. Mióta a menyasszonyának nyoma veszett, azonban hajlamos a magába fordulásra, a jelleme sokat vesztett korábbi élénkségéből. Bár társaságban ezt sohasem mutatja, gyakran kísérti a múlt. Nem képes továbblépni, és mindent újrakezdeni.
Külső: Barna hajú, kék szemű, magas, mondhatni katonaalkat, bár nem az izomkolosszus fajtából. Ügyel a megjelenésére, vonásain érződik a nemesi neveltetés. Valamelyik zsebében állandóan rejtőzik egy doboz cigaretta.
Előtörténet: Londoni nemesi család egyetlen sarjaként nőttem fel. Gyermekként különös élvezetet leltem abban, ha láttam, miként bosszankodnak körülöttem az emberek, ha nem pontosan úgy csináltam valamit, ahogy azt előírták. Nem voltam gonosz, csak nem viseltem jól az elnyomást, bár ez a mai napig így van. Apám már akkoriban is kemény volt és arrogáns, anyámat pedig a közvélemény béklyózta. Mintagyereket akartak belőlem faragni, de a nevelésük fordítva sült el: minden akartam lenni, csak olyan nem, mint ők. Végül Franciaországba menekültem, a katonai akadémiára, ahol úgy éreztem, végre megtaláltam a helyem. Itt egy ideig nem ért el a kezük, a befolyásuk, így életemben először lehetőséget kaptam, hogy saját erőmből bizonyítsak, mind önmagamnak, mind a világnak. Katonaként hasznosnak éreztem magam, és ez volt az első dolog, amit komolyan vettem, amit szívvel-lélekkel csináltam. Persze ez nem azt jelenti, hogy hagytam átformálni a személyiségemet; az akadémia míg másokat géppé változtatott, engem inkább megerősített eddigi világnézetemben. Nem telt bele sok idő, és az elhivatásom megtérült: megszereztem a hadnagyi rangot. A másik említésre méltó esemény ebből az időszakból, hogy komolytalan flörtök és örök agglegény fogadkozások ide vagy oda, végül engem is megtalált a szerelem. Viszont amilyen későn jött, olyan erővel szippantott magába. Celine a legvonzóbb és legkülönösebb lány volt, akit valaha ismertem, erre már a megismerkedésünk is jó példa: az egyik szombati ivókörúton találkoztunk vele, elhitette velünk, hogy gyámoltalan amerikai turista, és egyazon éjszaka alatt sikerült ötödmagunkat kirabolnia. Meg voltam győződve róla, hogy soha többé nem látom, de nem volt ilyen szerencséje; néhány nap múlva véletlenül összefutottam vele a városban. Rögtön felismertem, és láttam rajta, hogy neki is beugrott, ki vagyok, persze azonnal menekülőre fogta, de ezúttal nem lógott meg előlem olyan könnyen. Végül ultimátumot kapott: ha hajlandó beülni velem egy kávéra, nem adom fel a rendőrségen. Valahogy így kezdődött az egész, míg végül fenekestől felforgatta az életem. Mellette sosem unatkoztam, olyan volt számomra, mint valami drog, egy év múlva már el sem tudtam képzelni az életem nélküle. Nem érdekelt, hogy rangomon jócskán aluli, és az sem, hogy a szüleim őrjöngtek, mikor megtudták, hogy az arisztokrata fiacskájuk egy kétes előéletű, francia polgárlányt választott menyasszonyának. A baj akkor kezdődött, mikor 39 őszén egy halaszthatatlan utazás miatt el kellett hagynia az országot. Ürügyet hallottam, többet is, de soha nem árulta el az igazi okot. Sokat vitatkoztunk ezen, a vége felé már szinte könyörögtem neki, hogy ne tegye, hogy ne most, hiszen a hadüzenetet követő mozgósítások miatt nem tudtam elkísérni, bármennyire is szerettem volna; de ő makacs volt, és mégis útra kelt. Azt mondta, Hitler nem rá vadászik. Az út során azonban mégis németekbe botlottak, a kutatásaim alapján ennyi bizonyos, de hogy mi történt pontosan, azt a mai napig nem tudtam kideríteni, pedig lassan egy éve nyomozok utána, egyre fogyatkozó reménnyel, változatlan bűntudattal. Ilyen körülmények között talált rám a napokban az a bizonyos két levél, amitől előbb szívinfarktust, később dührohamot kaptam. Az első a szüleimtől jött, akik tömören és röviden értésemre adták, hogy megtalálták a számomra legideálisabb jövendőbelit, már el is rendeztek mindent az ügyben. Mintegy aláírásként odabiggyesztették: az újdonsült menyasszonyom neve Amelia Marsham, Romney grófjának lánya. Megrendülten nyitottam ki a következő borítékot, valami örömtelibb hír reményében, de ha azt hittem, ettől már nem lehet rosszabb, tévedtem. Áthelyező parancs volt, azt írták, hadnagyi feladataim helyett bizonytalan időre az Angliából ideérkező Amelia Marsham grófnő védelmi feladatait kell ellátnom, aki a lezuhant német repülőgép ügyében óhajt kutatásokat folytatni Avignonban. Hirtelen mozdulattal gyűrtem össze a papirosokat, és mérgemben a szemetes kosár felé hajítottam.
Adeline LaPierre
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Adeline LaPierre Ω Hozzászólások száma : 268 Ω Kor : 38
Tárgy: Re: Bradley Talbot 2014-07-24, 07:39
Elfogadva!
Hát nem egyszerű az életed, rémes dolog lehet, ha ennyire próbálnak irányítani, de becsülendő, hogy azért próbálsz ellenállni. Drukkolok neked, hogy egyszer még viszont láthasd azt, akit annyira szeretsz, talán lesz rá lehetőség. Az ET remek lett, a leírások is szuperek, szóval semmi kivetnivalót nem találtam, mehetsz játszani, ha már foglaltál pb-t is. ^^
