Democracy is beautiful in theory; in practice it is a fallacy.

Userinfó: Giovanni Rossi

Név: Giovanni Rossi
Rang/Foglalkozás: Őrmester
Születési dátum: 1906.Június.5. Nápoly
Csoport: Hadifogoly

Jellem: Nagy híve vagyok a Duce-nak és a fasizmusnak, hiszen ezeknek köszönhetően Olasz királyságnak új területeket szerzett és rendezte a vitát az állam és a Vatikán között és még rendezte az ország gazdaságát Az első világégés után, ezért akár az életem is adom érte. Akik támogatják a Mussolinit vagy semleges a hozzá állásuk azokkal jóban vagyok, de azok, akik felszólnak ellene azokkal akár erőszakosan is fellépek, sokszor kerültem verekedésbe emiatt. Mivel tagja vagyok a fekete ingeseknek, ezért sokat tanultam a kínvallatásról és közel harcról, ezek jól jöttek, amikor az állam ellenségeit tartóztattuk le. A kommunizmust egy ráknak tartom, amit ki kell vágni, ahol gyökeret vert. De a demokráciát se tartom túl nagyra, hiszen bebizonyosodott, hogy képtelen rendet tartani és miattuk, majdnem a kommunisták kezébe került az ország. Eleinte voltak kisebb kétségeim a németekhez való közeledéshez, de amikor láttam, hogy britek és franciák nem is próbálják meg akadályozni a németek egyre jobban támogattam az acél paktumot.

Külső: 180 cm magas vagyok, Dél olaszos a kinézetem, erős test felépítéssel rendelkezek, szemeim barnák, és rövid fekete hajam van. Mielőtt még a fekete inges hadosztályok létre jöttek volna addig csak jól ismert fekete inges egyen ruhát hordtam. De amint létre jöttek az első hadosztályok, akkor már az ott használt egyen ruhát használom és felszerelést. Hadi fogolyként is ugyanazt egyenruhát viselem.

Előtörténet: Nápolyban láttam meg a napvilágot, egy katolikus középosztálybeli családban második gyermekként. Nem voltunk túl módosak, de ez nem számított nálunk, hiszen a család együtt volt, de ez mind meg változott, amikor Olaszország is belépet a háborúba apámat és a bátyámat is behívták a hadseregbe én szerencsére túl fiatal voltam a besorozáshoz. De amíg ők távol voltak, addig én és anyám nélkülözések közt éltünk, de szerencsére voltak rokonaink, akik támogattak minket ezekben a nehéz időkben. 1917. november végén érkezik egy levél, amiben közlik, hogy bátyám elesett a Caporettói áttörésnél, az anyám teljesen összeomlik és még néhány hónapig gyászolt. A háború végén apám szerencsére haza jött frontról szerencsére ő kisebb sérülésekkel megúszta, de látszott rajta, hogy a háború meg változtatta. Azt hittük, hogy a háború után minden visszaáll a régi kerékvágásba, de nem így történt, hiszen annak ellenére, hogy mennyit ígért az antant Olaszország az ő oldalukon való beszállásra csak egy töredékét kapta meg annak, amit ígértek és gazdaság sem volt túl fényes. Iskola után én is eljártam dolgozni, hogy így én is segítsek a családnak. 1921-ben apám csatlakozott néhány veterán társa biztatására az új Nemzeti Fasiszta párthoz, amely erősen támadta szocialistákat. 1922 apám is csatlakozott meneteléshez Rómába, ekkor került Mussolini hatalomba, de igazán csak 1924 került a párt tejhatalomhoz az országban ekkora már én is nagy támogatójuk voltam. 20 évesen én csatlakoztam a párthoz és részt vettem szocialisták elleni erőszakos harcban, az országban. Az elkövetkező években én részt vettem több rendezvényen, más politikai kampányokon. 1935-ben kitört a háború Abesszíniával én is csatlakoztam a frontra, egyedül csak az anyám ellenezte, mert félt én oda veszek, mint a bátyám, de minden ellenkezése ellenére elmentem. A nyolc hónapig tartó háborúban sikerült őrmesteri rangot szereznem, mert a karácsonyi offenzíva kor sikerült általunk védett pozíciónkat úgy megszerveznem, hogy azt meg is védtük és a támadó Etiópokat visszavonulásra is kényszerítettük. A háború befejezésével hazatértem, de néhány hónapnál tovább nem voltam ott, mert Spanyolországban kitört a polgárháború, én is csatlakoztam az önkéntesekhez, akik a köztársaság ellenez lázadókhoz mentek segíteni. Én a Fekete Lángok nevű hadosztályba kerültem és ott is maradtam a polgárháború végéig. A háború végén hazafelé tartva a Fasizmus győzelmének könyveltem el a konfliktust és kommunizmust is sikerült megállítanunk, hogy bejusson nyugatra. A háború után a Francia hátárhoz lettünk kihelyezve, én szerencsétlenségemre egy francia rajta ütésen a határ közelében fogságba ejtettek Avignonba szállítottak.