Ω Főkarakter : Adeline & Walter Ω Hozzászólások száma : 43
Tárgy: Árnyak között 2014-07-16, 08:02
First topic message reminder :
Árnyak között
Néhány város lakó, katona, vagy akár csak szimpla átutazó furcsa érzéssel ébredt fel reggel. Álmukban ködös táj tűnt fel, fák, egy tisztás, egy mély kút... bevillanó képek, amiket nem tudtak hová tenni és az egész napjuk valahogy azzal telt, hogy egyszerűen képtelenek voltak ettől a talán látomástól elszakadni. A délután folyamán már olyan erős volt a késztetés, hogy egyszerűen képtelenek voltak bármire is figyelni, ami a saját privát életükkel kapcsolatos, akármennyire is akartak. Az esti órákra már szinte kényszerűvé vált a húzó erő, ami valahogy az erdőbe vonta őket. Nem érthetik, hogy mi és miért van, de mégis képtelenek ellenállni a vágynak, hogy arra haladjanak, ahonnan ez a különös erős szólítja őket. Így kerülhetett össze talán jó néhány egymás számára vadidegen ember is épp egy bizonyos helyre, tisztásra késő délután, közel az estéhez. Az időjárás hűvössé válik egészen rövid idő alatt és a nap is irreálisan gyorsan bukik le a horizont mögött, és nem marad más csupán a sötét és a tejfehér köd körülöttük. A hátborzongató a tökéletes kifejezés, bár persze minden bizonnyal akadnak kemény színű egyének, akik nem éreznek ebben semmi fenyegetőt, hiszen a köd is mondható természetes jelenségnek, bár kérdés, hogy a nyár kellős közepén is így van-e ez. Nem számít, a történés meg van, az okát nem ismerik, és egyelőre az álmaikban látott kút sem tűnt még fel, bár furcsa időnként csobbanó hang mintha szűrődne feléjük a ködön keresztül. Mintha a néha meglibbenő szél katására újra és újra valami vízbe pottyanna, talán levelek, talán kavicsok, talán... csak érzékcsalódás.
//No ennyit kezdésnek, ha mindenki írt, akkor jövök a következő hsz-szel. Aki esetleg még nem volt mesén, vagy nem túl gyakorlott annak gyorstalpaló: Mesén az történik, amit a mesélő ír, de azt tesztek, amit akartok, arra mentek, amerre akartok, tehát nem vagyok bekorlátozva, de teszem azt nem kel fel hirtelen a nap, ha valaki ezt írja. ^^ Egy hét múlva tervezem a következő hsz-t, aki addig tud írni az benne van a mesében, aki nem, annak könnyes búcsút indünk ez alkalommal, tehát következő hozzászólás: 24-én//
Szerző
Üzenet
Isaac J. Maxwell
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Sebastian Monroe Ω Hozzászólások száma : 56 Ω Kor : 30
Tárgy: Re: Árnyak között 2014-08-03, 17:19
Magam részéről baromira nem találom viccesnek az Íjász fickó beszólásait, azonban semmi kedvem ebben a helyzetben valakivel verekedésbe kezdeni. Főleg úgy nem, hogy Vianne itt van mellettem és tanúja lehetne az egésznek. Megértem a többiek szemszögéből is, hogy egy kutyáért minek törni magukat, de számomra ez a kutya fontos, ha senki nem segít hát magam fogok a végére járni. Vianne kézszorítását viszonozom, hogy jelezzem még itt vagyok lélekben is nem csak testben. Igaz, hogy haragszom rá amiért itt kötött kii, de nem vagyok a főnöke, hogy parancsba adhassam, nem jöhet ilyen helyekre ami be is bizonyosodott, hogy veszélyes. Hiába mondja, hogy, nem lehetett Ezredes, nagyon is érzem, hogy lehetett. Bármennyire is szeretném, hogy ne így legyen, nem látok rá más lehetőséget, ki másé lehetne a vér? -Vi, nem volt csobbanás, az ugatás elhalásához se tudok magyarázatot szolgálni, de ki más lehetne a kútban, ha nem Ezredes? - Szegezem neki a kérdést. Értem, hogy próbál megnyugtatni, de ilyen helyzetben ezzel nem megy semmire. A bátyám is a saját feje után megy ahogy számítottam erre. Tőle nem is vártam segítséget. Tudom, hogy Vianne bármit megtenne értem, de Őt nem akarom veszélybe sodorni, párdon, nagyobb veszélybe sodorni, ez épp elég már most is. Az orvos csajszi, akit Andrew látogat mond egy igen bizarr dolgot, de ez még inkább arra következtet, hogy a kútban Ezredes van. -Én lemegyek. - Szólalok meg, a kötél strapabíró képessége sem érdekel, ha leszakad akkor leszakad, nem bírom a bizonytalanságot. Szeretném tudni, hogy mi van a kút mélyén. Az erdő csendjét néhol apró ágak reccsenés, levélzörgés vagy lépések zaja borítja fel. Ha nem lenen fontosabb a számomra amit a kút mélye rejt akkor már régen ennek járnák utána. Azonban magamban elhatároztam már, hogyha ennek vége a szart is kiverem abból az Íjász fickóból. -Andrew, lehet annak a valaminek ami lent van már nem számít mennyi időt tölt lent, de nekem számít. - Jegyzem meg nyersen. Lehet nem Ezredes az, de akkor legalább derítsük ki, hogy ki vagy mi az. Legszívesebben előbb hazavinném Vi-t, fontos Ezredes hogyléte, de Vianne még fontosabb a számomra, szeretném ha biztonságban lenne és bármennyire is rossz ezt bevallani, nem biztos, hogy megtudnám védeni, tekintve arra,hogy fogalmam sincs mi szaladgál az erdő mélyén. Annak viszont örülök, hogy az idegesítő Íjász tesz egy kis kört és távolabb lesz tőlem, ha olyat találok a kútban ami nem tetszik, még megtalálom ütni. Valakin az agressziót is ki kell élni, érte meg nem kár. Az övemnél tárolt fegyverem amiből még egyetlen egy töltény sem hiányzik, előveszem és Vianne kezébe adom. -Nyugodtabb lennék, ha ez nálad lenne, nekem van másik így eszedbe ne jusson valami indokkal visszaadni, legyen kéznél. - Bármi történhet, lehet nem tudok minden percben Vianne mellett lenni, nem szeretném, ha védtelen lenne, erős és magabiztos lány, de fegyver nélkül aligha veheti fel a harcot azzal ami itt van és szórakozik velünk.
Andrew Maxwell
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Andrew Maxwell Ω Hozzászólások száma : 204 Ω Kor : 33
Tárgy: Re: Árnyak között 2014-08-03, 14:08
Próbálok nem törődni különösen senkivel. Henry hasznavehetetlen, ráadásul az idecsődült civilek csak akadályoznak. Nem mintha tudnám pontosan mit keresek itt. A rohadt életbe, Henry rángatott magával, nekem semmi dolgom! Se hivatalos parancs, se más. Arról már tudomást sem akarok venni, hogy talán aggódnom kellene. Na nem magam miatt. Alisha és Isaac. Mind a ketten túl fontosak ahhoz, hogy teljesen ki tudjam zárni a jelenlétüket. Bár az öcsém remélem meg tudja védeni magát. Nem katonaként van itt, de azért csak átküzdötte magát azon az alapkiképzésen... Alishával kapcsolatban viszont csak akörül forognak a gondolataim, hogy egy, nem szabadna itt lennie, kettő, ha már itt van, magyarázattal tartozok neki. De persze nem teszek semmit azon kívül, hogy néha feléjük pillantok és kicsit eltávolodok tőlük, hogy körülnézzek. Pár lépés az egész, és amint meglátom az árnyat, meg is torpanok. Lenne még itt valaki más is? Másik civil? Nem, ahhoz ez túl gyorsan mozgott. Törődnöm kellene vele, de mivel hamar eltűnik, már abban sem vagyok biztos, hogy nem ment-e nekem is az agyamra valami. Inkább visszaindulok, bár azért nem lankad a figyelmem. Ha kell, azonnal előrántom a fegyvert. - Le tudjuk szedni a kötelet a kútról - mondom kis gondolkodás után, de hogy ki menne le, az már újabb kérdés. Egy tartja, egy mászik. Talán megoldható. Ez persze még nem garancia arra, hogy tényleg elbír egy embert az a kötél. - De semmi értelme nem lenne. Bármi van lent, nem számít neki, ha még egy kis időt ott kell töltenie - teszem hozzá kis gondolkodás után. Persze ha mindenképp ezt akarják, akkor meg lehet nézni. Ki lehet oldani a csomót vagy éppen levágni, de nem vagyok benne biztos, hogy megéri a kockázatot, bármi is van odalent. Akkor sem, ha az épp Isaac kutyája. Az viszont már azonnal eltereli a figyelmem, amikor Alisha megindul előre. Egy pillanatra megállítom Morgant, mielőtt követhetné. - Vigyázz rá!- mondom teljes komolysággal. Lehet, hogy elég furcsa a természete, de tudom, hogy nem hibázik. Elég egyértelmű, hogy ez részemről inkább kérés, mint parancs. Amúgy sem lenne jogom neki parancsokat osztogatni. Így is én tartozok neki a nemrég tett szívességért, de ha van egy kis esze - mégpedig valószínűleg van - látja rajtam, hogy ez most fontos. Pont úgy, ahogy az is, hogyha a többség ragaszkodik hozzá, lejussunk a rohadt kút aljára. Annak ellenére is, hogy egyértelműen nem csak a képzeletem játszott velem az előbb. Van még itt valaki más.
A hozzászólást Andrew Maxwell összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2014-08-04, 14:32-kor.
Alisha Jones
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Walter Sheringham Ω Hozzászólások száma : 32 Ω Kor : 37
Tárgy: Re: Árnyak között 2014-08-03, 08:33
Alisha in the forest
Rámarkolok a kút kávájára, és meresztem a szemem az előttem, és mögöttem érkezővel. Nehezen tudom kivenni a tetem sziluettjét, a vér nem kavar fel, ám a halál kissé igen, főleg hogy nekem az a dolgom, hogy ne hagyjak senkit meghallni. Halvány mosolyt erőltetek magamra, és visszabiccentek Dorának. - Alisha. – Nevezem néven magam, hogy legalább tudjanak utánam kiabálni, ha én is elvesznék, mint az előbbi kutya. Fújtatok, és azon merengek, amit a szőke nő kérdez. Teljesen úgy beszél, mintha ő is, ők is ezt álmodták volna. Az egész tiszta rémálom, mi van, ha most is alszunk? - Engem is ez vonzott ide... De ez lehetetlen. Mi van... Ha ez is csak álom. A közös álmunk? – Orvosként a tudományok megszállotja vagyok, racinális magyarázatot keresek mindarra, amit látunk, tapasztalunk, erre mégsem tudok. Ha nagyon meg akarnám magam erőltetni, arra a következtetésre jutnék, hogy valamilyen ellenséges kormány egy biofegyvert, egy burát terjesztett ki ránk, amely börtön is egyben, vegyi anyagokat is sugároz a levegőbe, ettől halucinálunk. Lehet, hogy mindenki valami mást, én magam gondolom csak azt, hogy a többiek is ezt álmodják. Vagy lehet, hogy szó nincsen az egész ködről, a betegségem kezd már urrá lenni rajtam, alvajárok, elborult az elmém, a többi városlakó, katonák itt sincsenek. Ösztönösen közelebb húzódom Andrew-hoz, hogy belesimuljak az ölelésébe, valamiért mégsem teszem. Ha ez a valóság, ha nem álmodunk, miért hoznám kellemetlen helyzetbe? Nem csak arról van szó, hogy rákérdeznének, mi van, ha ő maga nem akar már semmit tőlem? Azt is meg tudnám érteni. - Valamit láttam lent a vízben... állat lehet. Valaki le tudna menni megnézni, hogy mi az? - Sandítok a katonák felé, hátha van valakinél van kötél, vagy ilyesmi. Ellenben a számomra még ismeretlen, kissé marcona íjász annyira cinikus, hogy már-már vicces. Elsőre csupán elmosolyodom, nem arról van szó, hogy érzéketlen lennék a kutyát illetően, a másodikra már majdnem nevetek. Nem arra, amit mond. Ahogy mondja. Nagyon nem szeretem, ha valaki száraz, és tényszerű, az érzelmek kiváltása számomra mindennél fontosabb, az illető pedig bár negatív, hatást vált ki. Belőlem legalábbis mindenképpen. Gyorsan visszazökkenek, mert már lehet vágni a ködöt. Hoztam magammal egy elemlámpát, felcsattintom, és ha az íjász visszabólint a biccentésemre, megindulok előre a ködbe. Fegyverem most nincs, de a kiváncsiság nem hagy nyugodni. Nem akarok félni, rettegni attól, hogy mi várható, inkább elébe megyek.
Mesélő
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Adeline & Walter Ω Hozzászólások száma : 43
Tárgy: Re: Árnyak között 2014-08-01, 17:37
Árnyak között
Andrew a környéket pásztázza megállíthatatlanul, szinte már fedezve a többieket. A ködben annyit vesz észre, mintha el elsuhanna valaki a távolban, sőt mintha több valaki is lenne... de nem lehet benne teljesen biztos, de mégis úgy fest mintha lenne ott valaki, árny, aki furcsán gyorsan mozog, vagy csak a köd játszik az elméjével és ezért látja úgy? Alisha benéz a kútba, mintha odalent egyáltalán nem lenne olyan nagy köd, mint ami egyébként idefent van, tisztán látni, bár azért nem teljesen, hogy egy mozdulatlan valami úszik a víz felszínén. Első ránézésre szőrösnek tűnik, de a színét és a méretét nem tudja pontosan meghatározni, ahhoz túlságosan messze van, a kút ugyanis legalább 5-6 méter mély, az oldala elég csúszós, szóval csak úgy lemászni tuti, hogy esélytelen lenne. Dora le tudja engedni a vödröt. Eléggé nyikorog, de nem olyan vészes. A lenti tetemet tuti, hogy nem lehet így kihalászni, toccsan mellette a vödör, és ha visszahúzza akkor a víz kissé véres, de nem tömény vér van odalent azért. Azt viszont már mindegyikük hallja, mintha az erdőben körülöttük léptek suhannának el néha, egy-egy ág reccsen, egy-egy levél sustorog, bokor, mintha hozzáérnének, de túl sokat nem lehet látni a fene nagy ködtől.
//No drágaságaim újabb 1 hét, aug. 8-án jön a köv. hsz, ha netán előbb írtok, akkor előbb. //
Morgan Lesther
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Auguste Dumont Ω Hozzászólások száma : 76 Ω Kor : 42
Tárgy: Re: Árnyak között 2014-07-29, 08:06
Andrew szavaira kínomban röhögök fel. Miért ide olyan rohadtul ki kellett jönnie? A francokat is, még én sem tudom, hogy mi az isten nyiláért vagyok itt! Az meg még idegesítőbb, hogy egy páran még idecsődültek, ebből meg elsőre sikerül belefutnom a két díszhuszárba. Az egyik csak simán labilis, a másik meg be van tépve. Mondom sem kell, hogy kettőjük közül melyik a szimpatikusabb, igaz? Isaac? Hát ilyen nincs baszki. Még az a félkegyelmű barom is itt van, bár miért ne lenne? Mindig csak láb alatt van és ott, ahol semmi keresnivalója nincs, erre meg még neki is áll rohangálni, mint valami őrült. Az ilyeneknek még a golyó is kár a fejükbe. Mindegy is, azért utánuk megyek, nem mintha olyan rohadtul érdekelne az, hogy a döggel mi történt, de egy helyben állni és várni a nagy semmire még jobban utálok, szóval átvágok a ködön egészen a kútig, amit… mi a tököm van itt? -Ez csak egy rohadt kutya. – jegyzem meg az aggódó párosnak komoran. Mégis mi a francért kell így aggódni egy kutyáért? Amúgy se csodálkozzanak, ha úgy döntött, hogy inkább beleugrik egy kútba, mintsem hogy a fiatalabbik Maxwel-lel tengesse napjait. – Lelátsz a kút aljára? Honnan veszed, hogy van egyáltalán benne víz? Kölyök, a kutyád megmurdált fogadd el, és próbálj meg egy kicsit férfimódjára viselkedni. – ha elkezd azért a bolhazsákért sírni, esküszöm, hogy nyilat eresztek belé. Talán még a csajba is, ha nagyon pattog. Nehogy már egy kutyáért bárki is elkezdjen itt bőgni. A kútaljára meg le sem lehet látni, honnan a francból tudná akkor, hogy van benne víz? Akármi lehet a mélyén, ami tompíthatott egy esést, és nem jár valami nagy hanggal. Talán be kéne lökni utána ezt a kis gerlepárt, ha már annyira meg akarják találni a kutyájukat. - Nekem elfelejtetett bemutatkozni. – jegyzem meg szárazon a csaj kérdésére. Nem hinném, hogy ez a rohadt kút eddig itt állt volna, mert akkor a hullákat idedobáltam volna és nem a folyóban tüntetem el őket. Amúgy se a kút érdekel igazán, hanem a vér, amit találunk a káván. Ez most nem én voltam, de most már határozottan kíváncsi vagyok, hogy kinek a törzshelyén is járunk. - Friss bizony… - adok igazat a szőke nőnek, és ha senkinek sincsen beleszólása – nem, mintha hagynám, hogy beleszóljanak – akkor segítek neki leengedni a vödröt, mert ezek után nagyon is érdekel, hogy mi van odalent a mélyben.
Vianne Merle
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Hozzászólások száma : 73 Ω Kor : 32
Tárgy: Re: Árnyak között 2014-07-28, 12:19
Mikor egy nedves kutya orrot éreztem meg a nyakamban először fel sem fogtam, mi lehet az. Megmerevedtem, apró nyüszítő hang tört fel a torkomból. A számít összeharaptam. Egyszerre akartam volna menekülni és tovább rejtőzni is, hogy megtudjam, kik azok az emberek a tisztáson. Végül valahogy legyűrtem a pánikot. Ha a vadállat meg akarna enni, a fogait érezném, de komolyan, főleg egy ennyire kísérteties helyzetben. Mert ez a hűvös, a köd, meg a távoli csepegés, az egész olyan baljós, hogy komolyan, már csak azt akarom, legyen vége, és mehessek haza. De még nem tehetem, még nem. Megfordulok. Isaac kutyája ezredes liheg az arcomba. – Jesszusom, kutyus! – szökik ki belőlem a megkönnyebbülés – Ezredes, te mit…? De látom, nem kell költői kérdéseket feltennem egy kutyának, mert feltűnik a gazdája is, és abból, ahogy rám néz, nem épp boldog, hogy itt talál. Lehet, hogy ezért még kapok a fejemre. Rendben, megígértem neki, hogy nem megyek a bura közelébe, és vigyázok magamra, de most nem is a buránál vagyunk. Már épp ismét szóra nyitnám a szám, mikor Ezredes bőszen ugatva elrohan. Ez nagyon szokatlan tőle, sose szokta csak úgy otthagyni Isaac-et, az nem számít, hogy hozzám idejött, egyrészt bár csak párszor láttam, de kedvelem - hiába akkora, mint egy nagy mackó, és veszedelmes is tud lenni – és ő is engem, másrészt Isaac-nek mutatott meg. Most viszont, mintha valakit el akarna űzni. Isaac utána lódul. Az őrmester, aki annyira emlékeztetett rá a nevét kiáltja. Nem kellene, hogy furcsa legyen, biztos ismerik egymást, szövetséges katonák, együtt szolgálnak. De akkor is, nem közlegénynek, vagy Maxwellnek szólította. A fiatal nők is megindulnak. Nincs semmi értelme, hogy maradjak, ráadásul nagyon aggaszt, hogy ezredes bősz ugatása olyan hirtelen maradt abba. Kimászom a bokor alól, ezzel időt vesztek, de utána kocogva indulok a többiek után. Nem olyan messze ott az álombéli rét, a kúttal. Mind ott nyüzsögnek, én is látom a vért, hallom, hogy arról beszélnek, érzem, hogy valami rossz történt, de nem tudom még mi. Isaac úgy áll ott, mint egy szobor, mint akiből kiszippantották az életet. Hirtelen már nem érdekel sem a kút, sem a kötél, csakis ő. Azt teszem, amit a szívem diktál, mellé lépek, a kezembe fogom a kezét, és gyengéden, biztatóan megszorítom. Az sem érdekel, hogy az előbb láthatóan haragudott, amikor meglátott idekint. – Nem Ezredes az. Nem az ő vére – mondom határozottan, és a szemébe nézek. Bizonyítékom persze nincs, ahhoz valakinek le kellene másznia a kútba. Bár… talán inkább mégsem, rossz érzéseim vannak ezzel a kúttal kapcsolatban, biztos, hogy akkor sem innék belőle, ha fizetnének érte. – Ezredes túl nagy – próbálom nyugtatni. Igaz, a kutyája legalább annyit nyom, mint én, ha nem többet. – Őt nem olyan könnyű belökni a kútba – próbálok észérvekkel előjönni, a még hintázó kötél felé mutatva. – És ha mégis, akkor jó nagyot csobbant volna. Az ugatása félbeszakadt, de nem csobbant, és nincs itt sem – hadarom és körbenézek. – Elő fog kerülni – mondom biztatóan. Aztán a többi nőre függesztem a tekintem, majd az őrmesterre, aki a pisztolyát markolja. – Ki kellene derítenünk mi történt, onnantól kezdve, hogy Ezredes elszaladt, addig, hogy ideértünk. Mennyi idő telhetett el? – kérdezem, és a többiekre nézek. Csak pár perc lehetett, gondolom, nem olyan sok idő. A kutya hamarosan elő fog kerülni, én ebben reménykedem. – Talán közösen rájövünk mi történt itt. És egyáltalán mi ez a hely? Épp elégszer jártam már idekint ebben az erdőben, de erre a kútra nem emlékszem. Ismeri esetleg valaki? A többiekre pillantok. Nem ismerem őket, de hát ez a város azért nem annyira kicsi, hogy mindenki ismerjen mindenkit. Kiderülhet, hogy egyikük már járt itt. Vagy nem?
Dora Beauchene
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Dora Beauchene Ω Hozzászólások száma : 13 Ω Kor : 39
Tárgy: Re: Árnyak között 2014-07-27, 20:35
In the Shadows
- Gondolom, ugyanazért vagyok itt, amiért te, volt az a fura álmom. Felelem Sabelnek, noha némileg engem is meglep, hogy itt van, de örülök neki, hisz őt legalább ismerem régebbről, vele együtt tudunk működni, ami nem jöhet rosszul egy ilyen fura helyzetben. - Akkor már ketten hallucinálunk, esetleg még többen… Nézek körbe, hátha hallja valaki más is, közben Sabel mellé lépkedek, mert ez a ködös őrület valahogy túl sok az érzékeny lelkivilágomnak. Előveszem a kardigánomat, és belebújok, isteni szerencse, hogy fázós vagyok, máskülönben most didereghetnék rendesen. - Jössz? Pillantok rá, de sok választási lehetőséget nem hagyok neki, már húzom is magam után, lévén a kutató énem nem nyugszik, egyszerűen tudnom kell, mi ez. Köze van az álomhoz, és talán ehhez az egész őrülethez is, ami a várossal történt. Úgy tűnik, csapódik hozzánk még valaki, küldök is egy barátságos mosolyt a barna hajú nő felé, lévén mindenkinek örülök, aki utánunk jön, minél többen vagyunk, annál kevesebb az esélye, hogy bajba kerülünk. Azaz, remélem. - Én már nem hallom. Szólalok meg egyszer csak, azt nem érzékeltem pontosan, hogy mikor maradt abba a csöpögésnek tetsző hang, de már jó pár ütem kimaradt, tehát elállt. Az felettébb kellemetlennek hat, hogy a hajam már nedves a ködtől, még a végén összeszedünk egy kiadós megfázást is, isteni lenne, mondhatom. Egyszer csak azonban kibontakozik a tekintetem előtt a kút, valahol, nem is olyan mélyen reméltem, hogy nem lesz kút. - Ugyanolyan, mint az álmomban. Ti is ezt láttátok? Kérdezem halkan a két velem tartó nőtől, és közelebb lépek, biztos csak azért van hozzá merszem, mert egy katona felesége vagyok, sok mindent láttam már, amit nem feltétlenül szerettem volna. Közelebb lépek, és megszemlélem a kutat. - Vér… frissnek tűnik. A vödröt is megnézem, sőt, még arra is veszem a bátorságot, hogy megkíséreljem leengedni, hacsak valaki nem állít meg. Hátha odalenn is vér van, nem szeretném, jobban örülnék víznek, de ha sok vér van, akkor itt valami nagyon csúnya dolog történt, aminek jobb volna a végére járni. Vagy… inkább nem, de kétlem, hogy az az erő, ami idevonzott, engedne csak úgy elmenni.
Ω Főkarakter : Andrew Maxwell Ω Hozzászólások száma : 204 Ω Kor : 33
Tárgy: Re: Árnyak között 2014-07-27, 13:53
Komolyan nem tudok rájönni, hogy mi a jó fenét keresünk itt. Nem tetszik nekem ez az egész hely. Nem tudom, hogy örülnöm kellene-e a társaságnak, amit időközben kapunk. Talán jó dolog, hogy ezek szerint nem Henry őrült meg és nem azért vagyunk itt, mert valami oltári jó helynek képzeli az erdőt. Látni az arcomon, hogy nincs kedvemre itt ácsorogni, de... maradok és befogom. Ez a dolgom. Aztán persze elkezdem vizsgálni a körülöttünk lévőket. Alisha. Egy pillanatra megakad rajta a tekintetem. Szeretném megkérdezni tőle, hogy mi a fenét keres is. Szerencsék odamenni hozzá. Talán megmagyarázni, hogy miért nem kerestem az utóbbi időben. De nem a legalkalmasabb most ilyesmire kitérni Remélem anélkül is tudja, hogy majd még beszélünk. Megtalálom a módját. Addig viszont rajta tartom a szemem. Sőt, még egy apró mosolyt is kap, amit persze rögvest eltüntetek, amikor megjelenik Morgan. Komolya már csak ő hiányzott ide. - Katona vagyok, Morgan. Oda megyek, ahova kell - tudom le ennyivel. Látni rajtam, hogy nem igazán van kedvem csevegni. Megtehetném, hogy visszakérdezek. Ő biztos érdekes történettel tudna előállni, hogy mit keres itt, de inkább hallgatok. Ami jól is jön, tekintve, hogy így nem lehet nem észrevenni a rohadt vízcsobogást. Nem mintha túl nagy értelmet tulajdonítanék neki. Mi olyan különös abban? Valami patak, vagy tudom is én. Másnak viszont úgy tűnik, hogy fontos. Mindenki egyszerre őrült meg a városban vagy mi a fene van? A kutya ugatásra én is felkapom a fejem. Mi a fene? - Isaac! - kiáltom el magam, ahogy meglátom futni az öcsémet. Persze, hogy itt volt és bujkált. Nem is ő lenne, ha nem mászna bele az ilyesmibe nyakig! Egyet lépek előre, de aztán emlékeztetem magam, hogy katonaként vagyok itt. Azt hiszem, legalábbis. De tekintve, hogy Henry nincs teljesen észnél... - Mi lenne, ha megindulnánk, uram? - kérdezem megadva a szokásos tiszteletet, de végül választ nem várva kezdem szedni a lábaimat. A kezem a pisztolyt markolja. Jobb mindenre felkészülni. Persze a kút nem sok veszélyt jelent így első ránézésre, bár tény, hogy nem egy furcsaság van körülötte. A vér már eleve nem utal sok jóra. Nekem viszont eszemben sincs a kút körül álldogálni, Alisha pedig igazán tud vigyázni magára. Nem kell a lovagot játszanom. Inkább a környéket kémlelem. Ha van is valaki a kút mélyén, annak már mindegy. A vérből ítélve viszont nem unatkozott és beleugrott. Valakinek kell lennie a környéken, úgyhogy csak egy pillantás a századosra, majd megindulok előre. Eszembe sincs túlzottan eltávolodni, csak pár lépés.
Alisha Jones
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Walter Sheringham Ω Hozzászólások száma : 32 Ω Kor : 37
Tárgy: Re: Árnyak között 2014-07-27, 10:18
Alisha in the forest
Egyre nagyobb tömeg kezd el feltűnni körülöttünk, én pedig ekkor ébredek tudatára, hogy megint nem hordom kibontva a hajamat, ahogyan Andrew kérte. Valahogy eszembe sem jutott, annyira megszoktam ezt a copfos megoldást, na meg lassan egy hete, hogy nem találkoztunk, talán tudat alatt így bűntetem érte. Hülyeség, nem vagyunk összenőve, nem igértünk egymásnak szerelmet, és semmi egyebet, ezért csak a feledékenységnek tudom be. Mindenesetre jó dolog most ismét látni őt, még ha véletlen is, és most nem vagyunk abban a szituban, hogy akár egy kicsit is kettesben legyünk, mert ahogy nézem, a fél város arra a sorsra jutott, mint én, mert mi másért lennének itt? Nem mindenki katonta, tehát ez nem egy szervezett terepgyakorlat, vannak ismerős arcok a városból is, úgyhogy most már nem kétséges, valami történik velünk. Azt, hogy mi, talán majd most lesz lehetőségünk kideríteni. Körbefordulok, és amolyan szia-hello-t intek mindenkinek, aki a hátam mögé került. Valakinek a kutyája megindul, mint akit puskából lőttek ki, az én Micám szokta felhívni így magára a figyelmet, az a mániája, hogy hergeli ősi ellenségeit. Egyenlőre nem tudok mit kezdeni, a bőrdzsekimbe dugott kézzel nézelődöm, várakozom, hátha valakit megszáll az isteni ihlet, a kutya pedig távolodik, és csak az ugatását lehet hallani, majd azt sem, de nagyon furán lett vége, meg se nyikkant, hanem mintha kikapcsolták volna. Feltámad bennem az orvosi kiváncsiság, és engedélyt sem kérve lépek a szőke nő után, aki már meg is indulna, legalábbis a másik nővel együtt már úton is vannak. Nem foglalkozom most azzal, hogy talán a katonáknak kéne ebben előljárnia, ha mindenki veszélyben van, akkor a szerepeknek nincsen jelentősége, a nyomukba eredek. Átvágok a ködön, a hajam már így is kellemetlenül össze volt kócolódva, az erdő ágai nem kíméletesek, most még vizes is lesz, nagyszerű. A látvány igazán impozáns, és egyben rémisztő is. Déjá vu. Megpróbálok csatlakozni az előttem haladó két nőhöz. A vér nem kavar fel, sebész vagyok. De itt a kút káváján... azért mégiscsak bizarr. Gyilkosság történt volna. Közelebb merészkedem, és belepillantok. A hátam mögé is igyekszem figyelni, nehogy meglepjen valaki.
Isaac J. Maxwell
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Sebastian Monroe Ω Hozzászólások száma : 56 Ω Kor : 30
Tárgy: Re: Árnyak között 2014-07-27, 08:38
Már maga ez az álom is rám hozta a frászt, szinte hívogatott, eljöttem, hallgatva a hívásra, de lehet rosszul döntöttem, ám amikor megpillantottam Vianne-t már tudtam, hogy ide kellet jönnöm, ha nem jöttem volna ki tudja mi történik vele, de úgy emlékszem megkértem már rá, hogy ne keverje bajba magát. Ez a lány... Megsimogattam Ezredes fejét amiért ilyen okos volt, de néhányat vakkantott és aztán elszaladt mellettem a távolba, ilyet soha nem tett még, mindig mellettem volt amíg engedélyt nem adtam rá, hogy távozhat. Eltekintek a távolba ahová futni véltem, de nem jött ki bűnbánóan a bokorból, mert hibázott, egyszerűen eltűnt. Egy pillanatig az volt a legfontosabb a számomra, hogy Vianne-t ledorgáljam azért, mert ilyen időben és körülmények között itt csatangol az erdőben, de mostanra ez már második dologgá lényegült. Az első az az, hogy előkerítsem a kutyám és rendre utasítsam amiért megszökött.. vagy csak előkeríteni, hogy tudjam nem esett baja. Elég messze tőlem és Vi-től vad ugatás hallatszik, Ezredes még soha nem ugatott így, fél és dühös is, talán egyszer volt ilyen állapotban, mikor az egyik őrkutya megharapta a lábát, akkor ugatott így, de akkor meg is támadta azt a dögöt. Most viszont biztos nem ilyen egyszerű a helyzet. Nem törődve azzal, hogy a Százados és Andrew meglát rohanni kezdtem arra ahonnan az ugatást hallani véltem. De mire odaérhettem volna mintha elvágták volna a telefonzsinórt hirtelen megszűnt a hang. Megrémültem és gyorsabban szaladtam, mint mikor időre mérik azt. Átvergődtem magam a ködön ami nem volt kellemes mert alig láttam valamit, azzal a csobogó hanggal nem törődtem, az mellékes, siettem ahogy tudtam és megérkeztem egy régi kúthoz. Ezredes nem volt ott, ezt már elsőnek is kiszúrtam. Azonban a vödör ide-oda himbálózott a kút fölött, holott szélcsend volt, amennyire megtudtam ezt ítélni. Ahogy közelebb sétáltam hátha nyomokat fedezek fel, vettem észre a piros folyadékot a kút a szélén. Belemártottam az ujjam és közelebbről megnézve tagadhatatlanul vér volt. Hirtelen nem tudtam mire is gondoljak, a kutyám félt, majd teljesen eltűnt, vért találok ott ahol valószínűleg ezelőtt állt... -Ezredes! Hol vagy Ezredes?! - Kiabálok bele az erdő csendjébe. Ha itt van valahol a közelben akkor meghallja és idejön, ha ide tud jönni...biztosan nem esett baja, Ő annál sokkal erősebb. Természetesen ezeken a gondolatokon kívül helyet talált magának a sok rossz. Hogy mi van ha baja esett vagy ha meghalt.. persze ez azért nem valószínű, de mégis megtalált ez az érzés. Csak álltam ott mint egy darab fa, tehetetlenül. Más talán azt mondaná minek aggódni egy kutyáért mikor szerezhetsz másikat, ez mind igaz, de Ezredes pótolhatatlan, olyan mintha a családom volna, mivel a bátyám mostanság levegőnek néz, ez érthető, de rossz, az apám meg a változatlanság híve, még mindig utál és gondolom élete végéig fog is. Így Ezredes olyan helyet foglalt el ami pótolhatatlan, Ő egy különleges kutya. Nem eshetett baja.
Mesélő
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Adeline & Walter Ω Hozzászólások száma : 43
Tárgy: Re: Árnyak között 2014-07-24, 16:19
Árnyak között
A kis csapat egész jól összeverődik, kivéve persze azokat, akik eléggé külön vannak. A csobbanó hang újra és újra megismétlődik és a köd se nagyon akar elülni. Egyébként határozottan hűvös van, annak ellenére, hogy az időpont nyári, mégis libabőrös lesz a karjuk, ha nem melegebben vannak öltözve, de hát miért lennének melegebben öltözve, ha egyszer ugye nyár van? Ezredes, mármint a kutya, nem a kopasz pasas egyszerűen csak néhány vakkantás után úgy elszáguld Isaac mellől, mint a sicc. Nem igazán hallgat semmiféle szólongatásra, csak eltűnik a ködben, jó eséllyel ezzel fel is hívja a figyelmet az esetleg még mindig rejtőzködő párosra. Nem biztos, hogy feszült helyzetben amúgy is túl hasznos, ha rejtőzködnek. Szóval a csobbanó hang marad, a kutyaugatás pedig a távolból szűrődik feléjük egyre hangosabban, agresszívabban, majd egy pillanat alatt elhallgat, mintha csak kikapcsolták volna a magnót, szinte egy ugatás felénél marad abba, ami azért eléggé meglepő lehet. Ha van aki esetleg kövei a kutyát, a hangot, akkor lassacskán a ködön át - amiben amúgy kissé átázik a hajuk teszem azt - elérnek végül a kútig, amit álmukban láttak. Nem látni be a mélyére hála a sötétnek, az estének, no meg a ködnek. A kutya nincs itt, ellenben a figyelmes kutató szemek kiszúrhatják, hogy a kút kávája élénk vörös, friss vérrel van borítva több helyen is. A kút tetején csendesen leng egy vödör kötélen, bár elég gyenge fa szerkezetnek tűnik a dolog, de mintha nagyjából ép lenne. A szél áll egyébként, fura módon a vödör mégis jobbra-balra leng, mintha csak meglökte volna valami.
//No drágaságaim 1 hét, aug. 1-én jön a köv. hsz, ha netán előbb írtok, akkor előbb. //
Isabel Neva Herrera
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Isabel Neva Herrera Ω Hozzászólások száma : 35 Ω Kor : 36
Tárgy: Re: Árnyak között 2014-07-23, 22:40
Dark side of the Moon
Azóta nincs egy perc nyugtom se, hogy betettem a lábamat abba az étterembe és szembetalálkoztam életem megkeserítőjével. Komolyan nem tudom, hogy miképpen élhette túl, s bár lehet, hogy mondta, nem ragadtak meg szavai. Csak egy kérdés cikázott a fejemben akkor is és azóta is vele kapcsolatosan: miért? Persze tudom, a miértekre nincsen válasz, éppen ezért a ma éjszakát igyekeztem nyugodt álomba merülve tölteni, s reméltem, hogy sikerül is. Ám reményeimben csalatkozni kellett, hiszen nem keltem mással, csak iszonyatos görccsel a gyomromban és azzal a kellemetlen érzéssel, hogy utána kell járnom valaminek. Ez nálam nem volt szokatlan dolog, mármint az utánajárási kényszer. Sokszor keltem az éjszaka közepén arra, hogy milyen fontos nyomozati anyagot kellene összeállítsak, útvonalat tervezzek és kiket kellene megkérdezzek.. épp csak mindig vissza tudtam aludni, s elodázni a dolgokat másnap reggelig. De most nem, a most az más. Kaptam hát magam, idegesen rúgtam le a takarómat, majd a napszakhoz és a szituációhoz képest kifejezetten osztályidegen gyorsasággal bújtam bele ruháimba. Egyszerű, már-már férfias szabású nadrág, beletűrve egy fekete póló, fölé egy zubbonyszerű dzseki. Nyár van, de mintha.. nem is tudom. Talán csak a lelkem fázik, ám mégsem tudok elindulni egy szál semmiben. Lábamra könnyű női bakancs, hajam copfba, indulás a semmibe. Az ösztöneim által súgott helyszínen meglep a tömörület. Éjnek évadján ez különösen érdekes, pláne úgy, hogy ismerőst is fel vélek fedezni egy szőke hölgy képében. - Üdv! – eresztek meg egy köszönést az ismeretlenek felé, majd Dora mellé lépek. - Hát te? – a kérdésem nyilván szólhatna itt mindenkinek, hiszen a jövetelük oka elég groteszk semmibe fordul előttem. A csobbanások hangja különösképp idegesít, mert nincs itt semmiféle kút. Pedig én láttam. Álmodta is róla. Na ezt mondjuk így első körben nem ecsetelem. - Hallottam, de azt hittem, hogy hallucinálok. Mi a csoda folyik itt? – intézem szavaim még mindig Dorának. Valamiért jólesik, hogy itt van. Nem akarok rátapadni, de ebben az őrületben nem bánok egy ismerőst.
Dora Beauchene
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Dora Beauchene Ω Hozzászólások száma : 13 Ω Kor : 39
Tárgy: Re: Árnyak között 2014-07-22, 19:31
In the Shadows
Nem sokban különbözött ez az éjszakám a többitől, így is minden éjjel rémálmok kísértenek, de a férjem, s a kisfiam halálához képest a ködös táj a fákkal, és a kút a tisztással kész felüdülés volt. Azt nem állítanám, hogy nem furcsa, de én örültem neki, hogy legalább egy éjjel nem sírva riadok fel, s telepszik rám a ház kongó üressége, fojtogató magánya. A napomat igyekeztem a szokásos mederben folytatni, de nem igazán ment, újra és újra felvillantak az elmémben a képek, mintha nem akarták volna, hogy szabaduljak tőlük. Valamikor a délután folyamán kezdett gyanús lenni, hogy ez nem lehet véletlen, s talán köze van a burához, vagy ahhoz, ami elzár minket a külvilágtól. Éppen ezért nem sokáig próbáltam meg a munkámat végezni, egyszerűen feladtam, és úgy voltam vele, hogy ideje lesz utána járni ennek az egésznek. Összeszedtem az orvosi táskámat, mert ki tudja, jó lehet még, annak dacára, hogy már nem praktizálok, ugyanúgy orvosnak tanultam, szóval boldogulnék ebben a tekintetben. A férjemet és a gyerkőcöt is mindig én láttam el, ha volt valami probléma, a kórházat jobb szeretem elkerülni, szerintem fölösleges stressz, tudom, hisz ebben élek. Utána már indultam is, s mivel már elég késő délután volt, felemeltem székem karfájáról a kardigánomat, ki tudja, meddig kell mennem az erdőben, mire elmúlik ez a húzóerő. Mindenesetre én viszonylag nyugodtan lépkedek, hiszen… valljuk be, sok vesztenivalóm nincsen, ha ez a bura nem tűnik el, soha többé nem látom a családom, akkor pedig nem igazán szeretnék tovább élni. Már majdnem beesteledik, mikor odaérek a tisztásra, a jelek szerint már többen is megelőztek, s közülük senkivel sem vagyok közelebbi ismeretségben, látásból talán akad, aki ismerős, de nevet senkihez sem tudnék párosítani. Nem baj, ami késik, nem múlik. Engem nem izgat igazából a tömeg, vélhetőleg mind ugyanazért vagyunk itt, ez pedig a szememben épp elég indok arra, hogy mindenkivel barátságos legyek. - Üdv! Köszönök, majd mit sem törődve azzal ki, s mit csinál, én körbejárom a tisztást, mintha keresnék valamit. Hát, itt kút az nincs, a ködön túl meg nem látok, éppenséggel nem oly messze lehet is. Kellene nem? Ha már egyszer azon kívül minden stimmel az álmomból. Akkor hallom meg a csobbanó hangot, de olyan bátor azért nem vagyok, hogy egyedül el is induljak abba az irányba, amerről hallani véltem. - Más is hallotta? Fordulok a társaság felé, de egyébként fülelek, hátha hallatszik még, s akkor talán rájövök, mi lehet az. Ki tudja, talán csak képzelem, ám többször is meghallom, így ezt el is vetem, ám megfontolt ember lévén várok, legalább egy valakire, aki esetleg utánajárna velem a dolognak.
Ω Főkarakter : Sebastian Monroe Ω Hozzászólások száma : 56 Ω Kor : 30
Tárgy: Re: Árnyak között 2014-07-17, 21:59
Egy ilyen éjszaka után már csak a másnap lehet felüdülés...de nem nekem. Az este álmodtam, de nagyon fura volt az egész. Mostanában elég hamar kidőlök és egy fikarcnyi álomcsík se jön a szememre. Most meg olyan volt, mintha az álom szólított volna, amit láttam valóságos volt. Aztán elég korán felriadtam, de mint ilyenkor szokás az ember elfelejti amit álmodott, most nem felejtettem, élénken élt bennem. Az erdő, a köd, mind mind a szemem előtt lebegett és megbélyegezte a napomat. Terveim között volt, hogyha nem kapok semmi parancsot, utasítást akkor kimegyek futni Ezredessel a mezőre, szegény pára depressziós lett a bezártságtól. Ahogy elsétáltam a többi kutya előtt mind vad ugatásba kezdett, erre már az én öreg cimborám is felkapta a fejét és farok csóválva ugrott neki a kerítésnek. Tudtam amint kinyitom a rács ajtaját kiugrik és én a földön fogok kikötni, de hát másképp nem tudom kiengedni. Sejtésem hamar be is igazolódott. Amint kattant a zár a kutya már kint is volt és nagyban nyalta a képemet. Nagy súlya miatt elég nehezen cibáltam le magamról, de végül csak-csak sikerült. Amint sikerült feltápászkodnom a földről leporoltam magam és intetem a kutyának, hogy mehetünk. Ha nem tudnám, hogy Ezredes egy kutya akkor simán versenylónak is nézhetném úgy trappolt ki a főkapun. Megpróbálva felvenni az iramot amit Ezredes diktált, szaladtam ki én is a kapun és a mező felé vettem az irányt. Magam előtt láttam Ezredes alakját, de jócskán lehagyott már. Ahogy nem messze megpillantottam az erdőt az álom mindegy egyes képkockája újra kísérteni kezdett, nem tudom mi a jó fene ez, de már kezd az idegeimre menni. Megráztam a fejem és ezzel akartam jelezni az álomképeknek, hogy köszönöm, de nem kérek belőlük. Majdnem sikerrel is jártam az ellenük felvett harcban, eltereltem a gondolataimat, eszembe jutott Vianne, akkor felelevenedett bennem a vitám Andrew-val, vagyis a vitáim, mert ha csak egy lenne már rég összetettem volna a kezem és hálát adtam volna az Istennek. Míg a mezőn játszottam "hozd vissza a botot" játékot Ezredessel az álom elkerült minden egyes borzongató rémképével együtt. Ám amikor alkonyodni kezdett ismét rám tört ez a hívogató érzés. Szinte azt sugallta az erdő, hogy oda kell mennem, mert van ott valami ami engem vár, legalábbis én így fogtam fel a jeleket. Ezredest visszacsuktam a helyére, majd fel alá járkáltam a kennelek között. Az álom csak nem hagyott nyugodni így végül beadtam a derekam és úgy döntöttem elmegyek. De mivel eléggé furának tűnt a ködös erdő látványa így fogtam és kiengedtem a kutyát, lehet rá is szükségem lesz. Ezredes ugrándozva haladt mellettem, gondolom örült az újabb szabadságnak, én már kevésbé, mert tudtam hová megyek. Övemhez nyúltam ahol egy revolver pihent, jobb esetben nem használok fegyvert, de ki tudja? lehet szükségem lesz rá. Mire beértem a rengetegbe már besötétedett, a környezet kezdett átformálódni, a fák magasabbnak tűntek ahogy sem lehetett látni a bokrokat, a zörejek hangosabbak lettek, mert a madárdalok elhaltak és nyugovóra tértek az állatok is. Ezredes szimatolva haladtam előttem és egy-egy ág reccsenésére felkapta a fejét és füleit hegyezte a hang irányába, nevetséges látványt nyújtott. Már majdnem kezdtem úgy érezni, egyedül vagyok mikor hangok ütötték meg a fülemet. Közelebb haladva a forráshoz pillantottam meg a bátyámat és a Századost. Ők meg mi a nyavalyát keresnek itt? Ha azt hittem ez fog a legjobban meglepni akkor tévedtem, már mentem volna oda a két katonához mikor Ezredes megrángatta az egyenruhám és az egyik irányba kezdett húzni. Mivel tudom, hogy ezt csak akkor teszi, ha fontos dologról van szó, így követtem. És természetesen most se csalódtam Ezredesben, Elengedte a ruhám majd odatrappolt Vianne-hoz és orrával megbökte a lány hátát. Na Ő mit keres itt? Most már semmit sem értek, de nagyon nem tetszik, hogy Vi csak úgy egyedül itt van az erdőben. Nem biztonságos hely ez egy nőnek.
Morgan Lesther
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Auguste Dumont Ω Hozzászólások száma : 76 Ω Kor : 42
Tárgy: Re: Árnyak között 2014-07-17, 17:40
Őszinte leszek. Fingom sincs, hogy mi a francot keresek itt. Arra még emlékszem, hogy reggel valami hasonlóról álmodtam, és már az is elégé… fura volt. Nem szoktam álmodni, baromságnak tartom az álmokat, ezt pedig még inkább annak tartottam, de most, hogy itt vagyok már elbizonytalanodtam. Az egész napom szar volt, nem tudtam rendesen odafigyelni a munkámra, a célpontot is véletlen előbb öltem meg, mint kellett volna, úgyhogy ez a rohadt álom jól elcseszte az egész napomat. Nem szokásom hibázni, és nagyon remélem, hogy ez csak egy kivételes alkalom volt. Éppen ennek örömére el is mentem inni egyet a közeli kocsmában. Természetesen nálam volt az íjpuskám, és a fegyvereim, még arra is emlékszem, hogy valamelyik részeg fickóval célba lőttem, de ez az utolsó emlékem. Le kéne szokni a piáról, mert hasogat a fejem, és egyre több perc kiesik az életemből. Ami nem feltétlen baj, de az ilyen helyzetekkor elég idegesítő tud az lenni, hogy fogalmad sincs hogyan keveredtél ide. Márpedig nekem fingom sincsen, hogy a célba lövésből hogyan jutottam az erdőbe, ami kísértetiesen hasonlít arra a hülye álomra, ami elrontotta az egész napomat. Mint mondtam már, nem nagyon adok ezeknek a hülye álmoknak, nem látok bennük semmi rendkívülit, de ez azért most elégé durva. Nagyon megakarok fordulni és visszamenni piálni, de nem tudok, csak minél beljebb lépkedek az erdőben, mintha a lábaimat valaki más irányítaná. Remélem, hogy hamar eltűnik ez a bura, vagy mi, mert már torkig vagyok ezzel az elcseszett várossal, minél előbb elhúzok innen annál jobb. Viszont, hogy ne legyünk azért teljesen védtelenek az íjpuskát felhúzom és lövésre készen tartom, biztos, ami biztos alapon, kitudja, hogy mi lesz ebből napból még, így is túl sok furcsaság történt már, semmi kedvem újabb meglepetésekhez. A köd miatt persze szart sem látok, így nem lepődnék meg, ha egyszer csak beleütköznék valakibe, mert mindenhonnan suttogást meg zajokat hallok. Mi a franc folyik itt, és mi a tökömért van itt mindenki? Végül aztán csak sikerül kivennem két alakot a ködben, és most már azért jóval magabiztosabban közeledek feléjük. Az is megfordul a fejemben, hogy nyilat eresztek az egyik fejébe, hátha jobb kedvem lesz tőle, de aztán végül elvettem az ötletet, mikor meglátom az egyenruhát és… Andrewt. Hát ez meg mit keres itt? -Hát te meg mi a tökömet keresel itt Maxwell? – az íjpuskát már leeresztem és úgy lépek valamivel közelebb a katonához. Nem hiszem el, hogy megint összefutok ezzel a mintakatonával. – Na, és te ki a rákom vagy? – nézek a felettébb jókedvű fickóra érdeklődve. Szuper, naná, hogy két katonába kell belebotlanom az erdő közepén.
Alisha Jones
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Walter Sheringham Ω Hozzászólások száma : 32 Ω Kor : 37
Tárgy: Re: Árnyak között 2014-07-17, 16:24
Alisha in the forest
Tulajdonképpen az a fura, hogy semmi sem fura. Az illető, aki a nyomomban van, szemernyi szándékát sem adta, hogy bántani akarna, vagy Andrew életére törni. Ez már csak azért is különös, mert eddig bárki legyeskedett körülöttem, igen rövid, és csúnya véggel lett gazdagabb, most viszont semmi. Pár nap után elmúlt lassan a rettegésem, bár a katonával sem találkoztam mostanság, biztosan elfoglalt. Nem vettem magamra, hogy nem keresett, felnőtt kislány vagyok, tudom lelkileg kezelni, ha csak arra kellettem volna neki. Ha pedig nem, akkor majd úgyis közli. Rólam nagyjából tudja a felállást, én róla alig bármit is, nem fogom erőltetni. Éjszaka alig aludtam, megint műszakban voltam, hajnalban tudtam álomra hajtani a fejem, egyátalán nem volt pihentető, folyamatosan dobáltam magam, annyira zaklatott volt az álmom, és bárhányszor is riadtam fel, mindig visszatért a nem túl eszményi látomás. Nem igazán szoktak folytatódni az álmaim, ha kizökkenek belőlük. Kissé karikás szemekkel keltem ki végül a kórházi fülkéből, egyből felajánlva szolgálataimat a következő műszaknak, de tapló osztályvezetőnk, Hicks, aki egyébként nem hangos, csendesen is porig tud alázni, egyszerűen hazaküldött, hogy nem fogok az ő felelőssége alatt összeesni a fáradtságtól. Cöh.. Sarkon fordultam, és mentem átöltözni. Tudom, hogy rám fog csipogni délután, mert kell majd valaki, aki olyan biztos kezű, mint én. Ezt mindketten tudjuk. Addig mit is csinálhatnék? Amint kiléptem a kórházból, hogy a kertváros felé induljak, egyre inkább gyomronmar az érzés, a kút amit az álmomban láttam, nagyon ismerős fákkal volt körülvéve. Talán az erdőben. Mégis hazasietek, és átalibizem a napot, tévézni azonban nem tudok az áramnélküliség miatt. A kórházban még van generátor, a lakásom már sötét, csak a gyetyáim fényénél olvasok, a macskám pedig kitűnően lát a sötétben, bár kerüli mostanság a lakást. Lassan csinálhatnánk valamit azzal a fránya burával. Estefelé végképp nem tudok mit kezdeni magammal, és némi tusolás után átvedlek valami kényelmesen elegánsba. Nem kell kisestélyi az erdei túrához. Vászonnadrág, egy fekete csipkés blúz, és egy átmeneti dzseki, a bőrszandálon túl. Elemlámpát hoztam magammal, hogy ne essek orra. Buzgón követem a csöpögő, csobbanó hangot, amikor nevetés üti meg a fülem. Kár, hogy nem hoztam magammal legalább valami pisztolyt, na nem mintha igazi mesterlövész lennék. Közelebb lépdelek, annyira nem figyelek rá, hogy hova lépek, mert reccsen alattam egy faág, és ha odanéznek, félénken mosolyodom el, amikor szembenézek a maroknyi szövetséges katonával, hiszen a hangok alapján britek, mint én. - Szép estét az uraknak. – Felfedezem köztük Andrew-t, de ez most nem az a perc, hogy privátban odalibbenjek hozzá. Ellenben a magas, mintha valami vezető lenne köztük, így neki címeztem a köszönést. – Én csak... nem is tudom, hogy miért vagyok itt. A bura azt hiszem megint jelezni akar valamit. – Vonom meg formás vállamat, és már indulnék is tovább a csobogás irányába.
Vianne Merle
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Hozzászólások száma : 73 Ω Kor : 32
Tárgy: Re: Árnyak között 2014-07-17, 15:52
Furcsa álmot láttam éjjel, különöset, borzongatót. Egy ködös táj, mintha az erdőben lenne és egy kút. Gyötrő álom volt, és reggel miután felébredtem sem múlt el, fel tudtam idézni délelőtt, miközben az aktákat rendezgettem, délután is, miközben a gyorsírásos jegyzeteimet tettem át gépírásba, hogy majd a kapitány úr is rendesen el tudjon olvasni mindent, ha méltóztatik odafigyelni a legújabb ügyekre. Bár talán igazságtalan vagyok vele, teszi ő, amit tud, és igaz mondogatják, hogy korrupt, de nem is tudom, velem mindig rendes volt eddig. Hát vannak fenntartásaim a pletykákkal szemben. De hiába próbálok másra figyelni, az álom újra és újra az eszembe jut. Mintha hívna valami, hogy járjak utána, hogy mennem kell. Ez egyszerre ijesztő és ugyanakkor, másnak talán hihetetlen módon, de számomra megnyugtató is. Hiszen Jeanne ép elégszer mesélte el, hogy álmot látott, mintha valami hívta volna, és úgy talált rám az útja végén. Nem tudta, mikor elindult fogalma sem volt róla, hogy én leszek majd az akit a karjába ad egy apáca. Talán a neveltetésem is teszi, hogy máshogy állok kicsit az ilyen dolgokhoz, mint sok más ember. Vianne Merle, a boszorkány fattya. Épp elégszer vágták ezt oda nekem, épp elégszer bújtam el, hogy ott sírjam ki magam, ahol senki sem lát. Mert azt az elégtételt senkinek nem adtam meg soha, hogy láthassa, sikerült fájdalmat okoznia. Mikor hazaérek a munkából, nem állok tovább ellen, a hatodik érzékem azt súgja, mennem kell. Átöltözöm, bár nyár van, de esteledik, és a lenge ruha helyett praktikusabb lesz a nadrág, a szandál helyett az erős bőrcipő, vászoning, és egy kardigán is. Nem vagyok bolond, hogy csak úgy elinduljak az erdőbe, egy kis hátizsákba egy kulacs vizet teszek, mellé egy alma, meg kenyér és sajt, egy vadásztőr tokban, egy csomag gyufa, pár régi újságlap. Alap túlélőcsomag. Aztán hirtelen eszembe jut, hogy milyen dermesztő is volt az álombéli hely, így egy kisebb vászonzacskóba tiszta tépést és kötszert teszek, egy sebbalzsamot, kis üveg sósborszeszt, timsót, végül némi habozás után tűt és cérnát is. Most már tényleg felkészültem. Az utolsó mielőtt indulnék, hagyok pár sor Jeanne-nek, hogy mire készülök, ha nem kerülnék elő, így tudja, merre indultam. Ki az erdőbe. Csakis az ösztöneim vezetnek, az álmomból bevillanó képek. Megborzongok, ahogy a fák között haladok. Szokatlanul gyorsan sötétedik, és a levegő is hűlik. Lehet, hogy vihar készül? Nem tudom, fülledt napok után vagyunk. A szél is feltámad, és mintha valahol víz csobbanna. Egy tisztás széléhez érek. Hasonlít ahhoz, amit álmomban láttam, bár nem tudom biztosan, a bokrok között köd gomolyog. Szinte kísérteties. Ha reggel lenne, azt mondanám pára, a vizek közelében gyakori, de… de igen, mintha víz csobbanna. De hol? Már épp kilépnék a tisztásra, mikor észreveszek két alakot. Katonák. Meglapulok egy bokor mögött, és igyekszem nem zajt csapni, ahogy őket figyelem. Szövetségesek. Egy százados, aki halványan ismerős, szerintem ő futtatta Isaac-et. A másik egy kissé fiatalabb, de szintén magas katona, egy őrmester, van benne valami ismerős, pedig azt hiszem, még sosem találkoztunk. Mégis, a mozdulatai, ahogy a fejét tartja, talán a színei is… annyira Isaac-re emlékeztet. Már épp úgy döntenék, hogy mégis kilépek a tisztásra és felfedem magam, amikor hallom suttogva kérdez valamit a századostól. Miért suttognak? Mi folyik itt? Lapulok és várok.
Andrew Maxwell
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Andrew Maxwell Ω Hozzászólások száma : 204 Ω Kor : 33
Tárgy: Re: Árnyak között 2014-07-17, 15:16
A nagy mélypont után végre összekaptam magam. Nem agyalok olyan kétségbeesetten, hogy hogyan hozhatnám helyre, amit elrontottam, egyszerűen csak teszem, amit kérnek tőlem. Már tényleg ideje volt. A lazítással töltött nap viszont még így is kész ajándék. Ilyenkor a legnagyobb bajom, hogy elveszítek valami fogadást és fizetnem kell egy sört. Ez pedig közel sem világkatasztrófa. Ahogy az sem, hogy miután eljátszottam a pénzem nagyját, csak félig fekve nézem a többiek küzdelmét a kártyákkal. Jobb távol maradni, mielőtt a gatyám is elveszíteném. A százados hangjára viszont mindenkivel egyetemben felkapom a fejem. Van, aki azonnal vigyázzba vágja magát, én csak felpattanok a priccsről. Pillanatok alatt vedlek vissza unatkozó katonából szolgálatkésszé és mindent magamhoz veszek, amire szükségem lehet. Nagyon hivatalos ügynek tűnik annak ellenére is, hogy nem kapok részleteket. Annyi biztos, hogy nem fogok elkezdeni kérdezősködni, csak követem az... erdőbe? Oké, ez már nekem is különös. Ahogy a százados ködös tekintete, amivel néha szembe találom magam. A hely pedig az a fajta, amit minden józan eszű ember elkerülne. Az egésztől kiráz a hideg. Nem tetszik ez nekem. Minden idegszálam pattanásig feszül, ahogy újabb lépéseket teszek meg a rohadt ködben. - Hát persze, Henry... - váltok egy pillanat alatt. Csodálkoznék, ha egyáltalán feltűnne neki. Bármit is szívott pontosan, eléggé sikerült ellazulni az egyszer biztos. - Mit keresünk itt, uram? - térek vissza a hivatalos beszédhez. Szinte csak suttogok. Tudom, hogy mások is vannak körülöttünk. A fél város idecsődült? Mi történik már megint? Próbálom a környéket kémlelni. Legalább rájönni, hogy kik is vannak itt. A köd viszont nem kicsit nehezíti meg a dolgom. Lehet, hogy a századost nem érdeklik az ilyen részletek, de én nem szeretném, ha meglepnének minket.
Henry J. Winchester
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Winchester százados Ω Hozzászólások száma : 143 Ω Kor : 40
Tárgy: Re: Árnyak között 2014-07-17, 14:06
Mostanában egyre gyakrabban ébredek meg. Hosszú hetek óta tartja egyben a Max barátai által megtépázott testet a néhai fivérem megszállása... bizarr egy helyzet, de épp ez mentette meg az életem. Természetes körülmények között már a hotelban elvéreztem volna, aztán kiskanállal kaparhattak volna össze. Én akkor és ott már beletörődtem a halálba, de úgy tűnik ezzel nem mindenki értett egyet, most meg, hogy annyi idő után újra én vagyok én... nos kissé megviselt a dolog, meg az sem valami kellemes, hogy a halott bátyám, vagy épp Max bandája folyamatosan beugat a hátsóülésről. Kezdem úgy érezni magam, mint akinek elment az esze, talán így is van. Ezért sem lepett meg különösebben az a se füle se farka álom és az egész napos, egyre egyre erősödő kényszerérzet. A mai teendőim elvégzése után feszülten zárkóztam be az irodámba. Ittam egy kevéske whiskyt, de nem segített, ittam hát még egyet, de még így is le tudtam volna kaparni a bőröm, csak hogy az erdőbe mehessek. Mégis mi vagyok én, Maugli? Sok lerótt kör után végül úgy döntöttem, hogy ideje a vésztartalékhoz nyúlni, ami nehezebb időkre van eltéve, mert a fejem már alapból majd szét szakadt, mintha száz ember kiabált volna odabent, az „erdő hívó szaváról” nem is beszélve. Elővettem hát a fiókom aljáról az apró pakkot és egy keveset betekertem. Kimenőm lenne szóval miért ne szívhattam volna valami mást. A hatás egészen hamar megjött, az előtte fogyasztott italnak köszönhetően, de az eredmény nem épp az, amit vártam. Bódult állapotban szédelegtem át az alacsonyabb rangú katonák részlegébe, hogy felverjem Andrewt és magammal rángassam. - Maxwell, talpra! - Kiáltottam el magam torokból a tucat pihenő katona között. Most pedig itt állunk az erdő közepén, vastag köddel körülvéve. Bár a fejem épp olyan ködös, mint a környezet, ha nem ködösebb az elszívott anyagtól, szóval egyelőre túl sok figyelmet nem fordítok a felbukkanó alakokra, vagy közeledő hangokra, csak elnevetem magam. - Ebből a cuccból legközelebb te is kapsz. - Súgom oda az őrmesternek vicces kedvemben.
Mesélő
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Adeline & Walter Ω Hozzászólások száma : 43
Tárgy: Árnyak között 2014-07-16, 08:02
Árnyak között
Néhány város lakó, katona, vagy akár csak szimpla átutazó furcsa érzéssel ébredt fel reggel. Álmukban ködös táj tűnt fel, fák, egy tisztás, egy mély kút... bevillanó képek, amiket nem tudtak hová tenni és az egész napjuk valahogy azzal telt, hogy egyszerűen képtelenek voltak ettől a talán látomástól elszakadni. A délután folyamán már olyan erős volt a késztetés, hogy egyszerűen képtelenek voltak bármire is figyelni, ami a saját privát életükkel kapcsolatos, akármennyire is akartak. Az esti órákra már szinte kényszerűvé vált a húzó erő, ami valahogy az erdőbe vonta őket. Nem érthetik, hogy mi és miért van, de mégis képtelenek ellenállni a vágynak, hogy arra haladjanak, ahonnan ez a különös erős szólítja őket. Így kerülhetett össze talán jó néhány egymás számára vadidegen ember is épp egy bizonyos helyre, tisztásra késő délután, közel az estéhez. Az időjárás hűvössé válik egészen rövid idő alatt és a nap is irreálisan gyorsan bukik le a horizont mögött, és nem marad más csupán a sötét és a tejfehér köd körülöttük. A hátborzongató a tökéletes kifejezés, bár persze minden bizonnyal akadnak kemény színű egyének, akik nem éreznek ebben semmi fenyegetőt, hiszen a köd is mondható természetes jelenségnek, bár kérdés, hogy a nyár kellős közepén is így van-e ez. Nem számít, a történés meg van, az okát nem ismerik, és egyelőre az álmaikban látott kút sem tűnt még fel, bár furcsa időnként csobbanó hang mintha szűrődne feléjük a ködön keresztül. Mintha a néha meglibbenő szél katására újra és újra valami vízbe pottyanna, talán levelek, talán kavicsok, talán... csak érzékcsalódás.
//No ennyit kezdésnek, ha mindenki írt, akkor jövök a következő hsz-szel. Aki esetleg még nem volt mesén, vagy nem túl gyakorlott annak gyorstalpaló: Mesén az történik, amit a mesélő ír, de azt tesztek, amit akartok, arra mentek, amerre akartok, tehát nem vagyok bekorlátozva, de teszem azt nem kel fel hirtelen a nap, ha valaki ezt írja. ^^ Egy hét múlva tervezem a következő hsz-t, aki addig tud írni az benne van a mesében, aki nem, annak könnyes búcsút indünk ez alkalommal, tehát következő hozzászólás: 24-én//