Ω Főkarakter : Adeline LaPierre Ω Hozzászólások száma : 44 Ω Kor : 32
Tárgy: Leon & Séra 2014-09-12, 13:33
Leon & Séra
Előzmény Nem játszom meg magam és másokkal sem szokásom, ezért is őszinték a szavaim, és remélem, hogy nem is gondolja azt rólam, hogy bármikor manipulálni próbálnám. Senkit sem szoktam, hiszen miért is tenném? Az élet nem így kell, hogy működjön, akkor kapjunk meg valamit, ha kiérdemeltük, nem pedig akkor, ha kierőszakoltuk magunknak. Szeretném, ha akkor akarna velem lenni, ha tényleg úgy gondolja, hogy van értelme, ha tényleg jól érzi magát tőle és nem csak azért, mert mondjuk hasonlítok valakire, akit részen szeretett. Szeretném, ha tényleg én érdekelném magam miatt, nem azért, mert meglőttek, vagy bajom lett, hanem, mert lát bennem valamit, ami érdekes lehet számára. Nem hiszem, hogy ezzel túl sokat várok. Csak színtiszta őszinteséget. - Miért szerinted örökké más valaki miatt kellene szenvednünk? Akit én még csak nem is ismerek? - nem tudom, hogy ki ő, hogy vajon tényleg rokonok vagyunk, vagy sem, de igazából nem is akarom tudni. Azok alapján, amiket meséltek róla rossz ember lehet, és nem akarom, hogy a testvérem legyen egy ilyen valaki. Nem... nem akarok tudni róla és remélem, hogy idővel tényleg megoldódik ez az egész valahogy. Addig viszont még van egy nagyobb feladatom, nehezebb is. Beszélni a bátyámmal, amit még nem tudom, hogy oldok meg, vagy hogyan fog majd zajlani. Félek tőle, hogy nagyon nem jól, mert Thierri félt, és ha bármi baj van, akkor lelép a városból, most viszont ezt nem tehetjük meg, tehát kénytelenek leszünk szembenézni a veszélyekkel, és nem fogom hagyni, hogy teljesen elzárjon tőlük és ezzel Leontól is. A szavaira csak lassan bólintok. Igaza van, nem lenne jó, ha a bátyám máshogyan látna, már így is túlságosan sokat aggódik. Én még csak nem is tudom, hogy mekkora terheket cipel a vállán. Gyávaság, de... nem is akartam tudni sosem, és most még egy újabbat is rá kéne tennem. Nem fair. - Majd megtanítasz lőni, vagy ilyesmi. - mosolyodom el. Kedves tőle, hát persze, hogy az, hogy így aggódik és hogy ennyire kiakadna, ha bajom esne. Az már csak hab a tortán, hogy a derekamra fonódik a keze, de én annak ellenére, hogy ő csak épp, hogy a számra ad egy puszit megállok és ezzel jó eséllyel őt is erre késztetem. Finoman a két kezembe fogom az arcát, és óvatosan megcsókolom. Nem erőteljesen és még csak nem is nyelvesen, csak egyszerűen ismerkedő stílusban. - Csak, hogy mégis valami jó emlékkel távozz, ha a bátyám le akarna puffantani. - szélesen elmosolyodom, tudhatja, hogy csak viccelek, semmi több, aztán a kezemet az övébe csúsztatom és úgy indulok el vele. Nem kell mindig beszélni, van amikor egyszerűen csak nem kellenek szavak. Mutatom csak neki az utat, aztán nem sokkal a lakókocsi előtt állok meg bizonytalanul. Az ajtó nyitva, szinte kiszakítva a helyéről. Szinte azonnal elengedem Leon kezét és ha vissza is próbálna tartani, akkor is nehéz lenne, pillanatok múlva már bent térdelek a padlón Thierri mellett. Él, lélegzik, csak a feje... leüthették és felforgatták az egészet, mindent. Szinte már kétségbeesetten pillantok fel Leonra. Ennyit a naiv reményekről, hogy egyszer úgyis vége lesz.
