Ω Főkarakter : Walter Sheringham Ω Hozzászólások száma : 41 Ω Kor : 33
Tárgy: Franco Costa 2014-04-11, 09:58
Franco Costa
"Jobb a tisztes halál, mint a becstelen élet... vagy fordítva? "
Userinfó: Főkarakter neve: Walter Seringham
Név: Franco Costa Rang/Foglalkozás: Kapitány Születési dátum: 1917. március 20. Fokváros, Dél-Afrika Csoport: Hadifogoly(Beavatott)
Jellem: Jellem? Kéremszépen nem értem a szó jelentését, merthogy olyan nekem nincsen. Kimaradt! Egy olyan csótány vagyok, aki az atomháborút is túléli, másokon élősködve, ha kell, akkor mások husából fogyasztva, ha úgy hozza a szükség. Ezek persze képletes dolgok, legyen elég annyi, hogy csak a saját hasznom érdekel. Nem ismerek sem embert, sem istent. A pénz a mindenem, azon vásárolok szerelmet, sereget, mindent, amire csak szükségem van. Így aztán teljesen természetes, hogy amióta az eszemet tudom, ősi ereklyék után kutatok, még a háború sem akadályoz meg benne, sőt, kiváló alkalom a fosztogatásra, a fejetlenség, a káosz a kezemre játszik mindent. Senkiben nem bízok, én pedig a hazugságok mestere vagyok, még amit kérdezek sem igaz. Kisfiús ábrázatomtól elalélnek a nők, de a katonaságból ha valaki jobban megnéz, láthatja hogy milyen simlis vagyok. Sebaj, eddig mindig kitéptem magam a csávából, mert vagy 12 megyében köröznek, és ha kiderül, hogy még dezeráltam is, hadbíróság helyett rögtönítélő bíróság akasztat fel.
Külső: Azt hiszem semmit nem örököltem kreol afrikai anyámtól, sokkal inkább az apám fia vagyok, igazi olasz, latinos kinézettel. Sűrű sötét göndör-hullámos tincsek, és bársonyos pillantású mélybarna szemekkel. Az egész megjelentésemben van valami csibészesen kisfiús, ezért néznek sokszor kevesebbnek, mint ami vagyok. Könnyen félrevezethetek, hiszen olyan ártalan mimikával teszem mindezt, hogy ha véletlenül rá is jönnél, könnyebb elérnek a megbocsátást. Alkatomat nézve nem is a sok edzés, inkább a sok kincsvadászat, akadályok legyőzése tett szálkássá. Kiválóan vívok, és a lövészetben is jeleskedem a sok gyakorlásnak köszönhetően. A hadifogoly tábor előtt rendszerint mindkét fegyver használatos volt a ruházatomban, amikor az olasz sereg egyenruháját viseltem, így most egyszerű szürkés kék öltözékben menekülök. Kissé megviselt vagyok, de az egészet nem veszem annyira komolyan, hogy belerokkanjak, így a kis borostától, és némi táskától a szemem alatt egész fitt vagyok. Kivéve, hogy nem fürödtem egy ideje.
Előtörténet: Azt hiszem jobb korba nem is születhettem volna, mint ez a káoszos újabb sötét középkor. Apám egyike volt a két világháború közötti fosztogatók, kalandorok egyikének, rossz sorsa egyszer délafrikába is elvitte, ahol megismerkedett egy sötét törzs igen ronda, de csábító lányával, és furcsa nászukból születtem én, ezután apám hogy lemossa a csorbát, jobb létre szenderítette a banyát, engem pedig elvitt, és az aktuális nőivel neveltetett fel. Innentől fogva semmiféle reális családmodelt nem láttam, gyorsan rájöttem, hogy csak a saját magam hasznát nézzem, nem is érdekeljen más, csak az önnön boldogulásom. A kisfiús behízelgő stílusomnak köszönhetően taroltam a nőknél, én pedig afféle csókkirályként meglovasítottam az értékeiket, vagy rábeszéltem őket, hogy titkos, világmegmentő hadjáratokat pénzeljenek! Ezekből nem lett semmi, én pedig afféle sármos párbajhősként gyakran a függönyön át távoztam. Apámmal bár sosem volt szoros a kapcsolatom, igen megtetszett a stílusa, és amire nagykorú lettem, már túlszárnyaltam őt. Rengeteg ismerősöm lett a világ minden táján, hírhedt lettem arról hogy amit el lehet lopni, azt én én meg is teszem. Amit nem lehet, még olyasmiket is. Nem sok közöm van a régészethez, csakis autódidakta módon tettem mindent. Az öreg közben visszavonult, csak akkor szólt közbe, ha túlságosan úgy látta, hogy figyelnem kéne a sok konkurrensre, hiszen a világ ekkor már tele volt hozzám hasonló szélhámosokkal. A világháború közbe akart szólni, de ezt is a saját hasznomra fordítottam, remek alkalom volt az új ismerősök beszervezésére. A végén már saját kis kommandónk volt, mi voltunk a felderítők az olaszoknál, de sokszor rajtaütésszerűen lesből gyilkoltuk meg az ellenséget, átvágtuk a torkukat, és leraboltuk még a gatyájukat is, a cigit meg eladtuk a saját seregünkben. Néhány éve a kincsek között különös relikviákba botlottam, amire apám megerősítette, hogy léteznek ilyenek. Olyan, megmagyarázhatatlan, természetfeletti erővel rendelkező kincsek ezek, amelyek valami különös hatalommal bírnak. Egy órát találtam a tengelyhatalmak egyik csatája közelében egy beomlott bányában. Ekkor már volt hozzá szemem, hogy felismerjem, Sir Frances Drake zsebórája, amelynél csak a tulajdonosa legfőbb kívánságának irányát mutatja meg. A harmadik, picinyke óramutató irányba áll, és légvonalban vezet oda. Én pedig elég sok mindenre vágytam, remek felfedezés volt! Hiszen mire vágytam volna még jobban, mint további kincsekre? Azonban sajnos az egységemből elkezdtek rám irigykedni, és amikor a legjobb barátommal – akivel egyébként mindent megbeszéltünk – kissé összevesztünk, Samuelson egész egyszerűen leütött, és átadott az angoloknak, mint dezertőrt. Hiszen már az egész egységem az volt, de magukat halottnak állították be, levágták az összes dögcédulát, és más háborús hullák közé dobták, hogy egyedül én éltem túl az ütközetet. Az angolok nem voltak barbárok, rabláncra vertek, és elvittek a táborba. Ott kiderült, hogy jó pár fazont ismerek, németeket és olaszokat, de hasonló aljanépeket mint én. Az órámat ezidáig nem találták meg, ezzel sikerült megszöknöm is. A kérdés, hogyan jutok ki a városból. Ha szükséges, nagy muszájból másokat is vinnék, mert egyedül nem egyszerű, de a kincs jobban érdekel.
