Név: Marion Lamme Rang/Foglalkozás: rendőrfőkapitány-helyettes Születési dátum: 1906. szeptember 11. Csoport: Városlakó
Jellem: Komoly, határozott nő vagyok, akibe szorult némi illem, intelligencia és kedvesség is. Békés, nyugodt természet vagyok, nehéz kihozni a sodromból. Egyik részem a mai napig mindig művészlélek, a másik pedig ennél összetettebb, aki kicsit több időt van a munkahelyén, mint amennyit kéne. A szavak embere vagyok, nem az erőszaké. Sokszor könnyebben és gyorsabban el lehet érni így a dolgokat, de itt is vannak korlátok. Van, amikor már cselekedni kell, és az nem a finom módszereket kívánja rejteni. Nem kedvelem, ha valaki hazugságokkal kezdi el tömni az agyamat, az ordítóan nagy és lejárató pletykákat sem szívlelem. Tudom, kiben bízhatom meg, és kiben nem.
Külső: Az arcom teljességgel ridegséget mutat, olyan személyiségkép alakulhat ki rólam, ami nem túl szimpatikus. A hosszú, vörös hajzuhatagomnál feltűnőbb jelenség aligha lehetne. Általában összefogva hordom a hossza miatt, de természetesen azt sem bánom, ha lágyan hozzásimul a testem vonalához. Zöld színű szemeim vannak, amelyek a magabiztosságomat jelképezik. Szeretem az egyszerűbb, de mégis határozott, komoly megjelenést igénylő ruhákat, és hozzájuk való ékszert. Ha azt vesszük, az én egyik ékszerem nem más, mint a fegyverem.
Előtörténet: Hogy hogyan és miért lett belőlem rendőr? Gyermekkorom óta festegettem mindent, amit csak megláttam. Boldog voltam, amikor alkottam egy-egy új képet, és rohantam megmutatni mindenkinek, az édesapám volt az első, akinek megmutattam. Vártam a mosolyát, majd a véleményeit. Az én szememben ő egy igazi példakép volt. Óva intett attól, hogy én is rendőr legyek, mint ő. Mondta mindig, hogy legyek művész, hiszen tehetséges vagyok benne. Sokáig ezen rágódtam, de bármikor biztatott, mindig elfogadtam azt. Világos volt, hogy egy nő ne vállaljon olyat, amit nem biztos, hogy meg is tud csinálni. Én valahogy mindig is éreztem magamban valami megfoghatatlan és hihetetlen nagy bátorságot, ami arra ösztönzött, cselekedjek. Ahogy betöltöttem a tizennyolcat, és az iskolai éveim is lezárultak, egyre több időt töltöttem a rendőrségen. Egy-egy kisebb munkát bevállaltam ott. Persze, a festői vénám sem hagyott alább, így azzal is foglalkoztam. Ahogy egyre több időt voltam apám és a többi rendőr társaságában, egyre jobban érdekelt ez a dolog. Azonban közbeszólt az élet, és édesapám meghalt. Magam alatt voltam, hiszen szerettem őt, de sajnos megtörtént a legrosszabb. Viszont az életem fenekestül felfordult. Ennek köszönhetően tudtam, hogy mit szeretnék csinálni az életemmel. Apám nyomdokaiba szeretnék lépni. Jelentkeztem egy párizsi rendőriskolába, ahol belejöttem mindenbe. Hamar beletanultam a fegyverek világába, harcművészetekbe és az ezekkel járó ismeretekbe. Ott voltam pár éven át, de visszavágytam. Visszatértem ebbe a különleges hangulatú településre, ahol pici korom óta éltem. Ismerek mindent itt már, nincs olyan hely, ahol ne jártam volna még. Sokáig úgy éreztem, a többiek azt gondolják, nem vagyok idevaló, de nagyot néztem, amikor a segítségemmel megoldottunk egy régóta húzódó ügyet. Akkor éreztem igazán magam ''otthon''. A ranglétra legalsó zugából sikeresen felküzdöttem magam, és egyre jobban kezdtek el engem tisztelni. Sokszor hallom tőlük azt, hogy apja lánya. Azt hiszem, valóban így van. A rendőrfőnök-helyettesi posztig jutottam. Ezzel bebizonyítottam apámnak, hogy bátor vagyok, elértem a célomat. Nem adtam fel, mikor nehézségek akadtak, hanem leküzdöttem őket, eljutottam ide. Terjeng pár pletyka Luciusról, de én bízom benne, ahogyan apám is bízott benne.
Adeline LaPierre
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Adeline LaPierre Ω Hozzászólások száma : 268 Ω Kor : 38
Tárgy: Re: Marion Lamme 2014-04-15, 06:23
Elfogadva!
Szupi lett, rövid és lényegre törő, de valahogy pont ezért passzol a karakterhez is. Biztos csodás festményeket készítesz, de ha olyan ügye is megoldottál már, amit más nem tudott, akkor nem kérdés, hogy a városnak szüksége van rád, mint rendőrre, főleg ezekben a furcsa időkben. Mindent rendben találtam, szóval foglalj avit, ha még nem tetted, aztán irány játszani és reméljük, hogy idővel Lucius is gazdira talál. ^^
