Ω Főkarakter : Ginette Rocher Ω Hozzászólások száma : 39 Ω Kor : 31
Tárgy: Ginette Rocher 2014-04-14, 15:59
Ginette Rocher
"Dans la vie on ne fait pas ce que l'on veut mais on est responsable de ce que l'on est."
Userinfó: Főkarakterkter
Név: Ginette Marcelle Rocher Rang/Foglalkozás: boltos Születési dátum: Avignon, 1919 Csoport: Városlakó Jellem: Álmodozó, kissé naiv vagyok mélyen legbelül, de ebből talán csak az örök jókedv, amit a felszínre hagyok törni. A boltunk vezetőjeként két lábbal kell állnom a földön, racionálisan gondolkodnom és jó kapcsolatokat ápolnom a vásárlókkal, hogy minél többen visszatérjenek. Van bennem egy megfelelési kényszer a saját irányomban, jó akarok lenni az üzletben és az élet egyéb területein is. A legnagyobb vágyam egy boldog család kiépítése, és erről az álmomról még nem vagyok hajlandó lemondani, ha összeroppan a világ, akkor sem. Kedvelem az apró meglepetéseket, spontaneitást, vidámságot. Számomra van valami vonzó az egyenruhában, de még nem fejtettem meg, honnan jön ez az érzés. Pedig gyorsan tanulok, szeretek is tanulni, nem vetem meg a munkát. Egész kiskoromtól kezdve gyakran szorgoskodtam a konyhában, szívesen mentem gyógyfüvekért a közeli erdőbe, megtanultam mindnek a nevét és hogy mire jó. Katolikus vagyok és vasárnaponként ha tehetem templomba járok, mint akármelyik avignoni polgárcsalád. Nem érzem magam különbnek senkinél, talán egy lépcsőfokkal inkább a fellegekben járok, de ezt csak az tudja rólam, aki igazán ismer. Ha összetörök, hamar összeszedem magam, erős vagyok, de gyengéd, lágy, de rendíthetetlen, igazi francia.
Külső: Szappankereskedőként az első szembetűnő jellegzetességem, hogy mindig tisztán tűnök fel mindenhol. Frissesség és üdeség sugárzik belőlem és mosolyomból, ami mindig ott ragyog az arcomon, szakmai ártalom. Ezt az illatozást tetézem még szívesen virágmintás ruhákkal, főleg nyáron, de nem idegenkedem az egyszínű "zord" ruháktól sem, ha van valami, amivel feldobhatom, mondjuk egy sál, vagy egy sapka. Fiatal lányként természetes, hogy érdekel a divat. Átlag magasságommal nem lógok ki a tömegből, testalkatom viszont az átlagénál talán valamivel karcsúbb, hajlékony vagyok, nagy a mozgásigényem, de az izgágaságomat már kezdem kinőni. Kenceficék tömkelege vár használatra a szobámban, de leginkább csak a rúzst, meg a pirosítót fogyasztom, ha kimozdulok. Nincs is rá sok szükségem, hisz hajamnál sötétebb szemöldököm természetes karaktert kölcsönöz az arcomnak, nem kell ezt még tetézni. Kamillateával mosott szőke hajam hol sötétebben, hol világosabban keretezi arcomat. Néztek már németnek miatta párszor. Szemem színe szintén a fénytől függ, hol zöld, hol kék, édesapám szerint a tenger tükröződik vissza belőle.
Előtörténet: A nagy világégés nekem kimaradt, azaz hát éppen, hogy annak okán kerültem én a képbe. Miután apám hazatért hosszú évek után, a szüleim közt csak úgy forrt a levegő, mesélték a szomszédok sokszor. Ezt nekem már nem könnyű elképzelnem, mert az én tapasztalataim alapján teljesen hideg a viszonyuk, két ennél ellentétesebb embert el sem tudnék képzelni, de szeretek úgy rájuk gondolni, mint akik szeretik egymást. Mióta az eszemet tudom tisztában vagyok a sorsommal. Avignonban születtem és itt is nőttem fel, egy szappankereskedő lányaként. Az örökségem a bolt, amit kötelességem lesz továbbvinni, illetve amit már most is én vezetek főleg, és ez ellen soha nem volt kifogásom. Mégis, amikor apám bejelentette, hogy üzleti útra megy - amiben egyébként szerintem nagyobb szerepe volt az anyámmal való viszonyának, mint az üzletnek-, akkor én könyörögtem, hogy vigyen magával. Nem sokáig teketóriáztak, úgy döntöttek, hogy hasznos lesz számomra, így legalább tudok nyelveket tanulni. Először kicsit értetlenkedtem, mert az első uticél Párizs volt. A francia főváros, ott hogy tudnék nyelveket tanulni? Meglepetésemre a város nyüzsgő forgatagában a világ minden tájáról szembe jöhetett velem az utcán bármikor akárki. Apám úgy gondolta, hogy gazdaságilag a legcélravezetőbb, ha a németet és az angolt sajátítom el, de már maga a párizsi francia is megér egy misét. Falusi lánykának éreztem magam odafönn, de cseppet sem rosszul. Igaz, hosszútávon nem bírnám, de Párizs elvarázsolt, magával ragadott. Fél évnél kicsit többet töltöttünk talán ott, mielőtt tovább indultunk volna Angliába. Itt apámnak már sűrűbb tennivalója akadt, gyakran kellett hosszabb utakra mennie, nekem semmit nem mondó nevű kis falucskákba, ahova úgy gondolta, nem cipel magával, szóval elég nagy szabadságot kaptam. Akkor jött Ő, egy angol katona. Egy csapásra beleszerettem, bár egy szót se mertem angolul szólni, de ez úgy látszott nem zavarja, jól megértettük egymást. Eleinte mutogatva kommunikáltunk, kicsit bénán, kicsit bután, kicsit szerelmesen. Az összes napomat az ő társaságában töltöttem, bejártuk London összes parkját, többször bőrig áztunk, felfedeztünk kis utcákat, tereket, nevettünk, ó, te jó ég, mennyit nevettünk! Életem legboldogabb nyara volt. És még csak egy éve, hogy könnyes búcsút vettünk egymástól. Ígérte, hogy ír, én is neki, de aztán ebből semmi nem lett. Nem tudtuk ugyanis akkor és ott, hogy már a szívem alatt hordom a gyermekét. Nem, ez csak otthon derült ki, nagy családi port kavarva. Kiabáltak velem és többször megpofoztak, hogy mégis hogy lehettem ilyen felelőtlen. Ki jönne ezek után egy ilyen mocskos családhoz szappant venni. És bezártak. Talán kicsit túlreagálták, de nem engedtek nyolc hónapon át ki a házból. Anyám párnát dugott a szoknyája alá, apám pedig újra elutazott. A szomszédságnak pedig azt mondták, hogy valami betegséget kaptam el az utazás alatt, mert hogy nem is való egy ilyen fiatal lánynak ennyi megpróbáltatás. Könnyen bevette mindenki, még most is mondogatják, hogy a szüleim kapcsolatának úgy látszik csak jót tesz a hosszú távollét. Levelet nem írhattam, az ő leveire meg hiába vártam, nem jött. Hogy ő nem küldött, vagy a szüleim tüntették el a leveleket, fogalmam sincs. De miután eljött az időm és felváltottam anyámat a bolt igazgatásánál, már nem volt merszem írni neki, olyan hosszú idő után. De az emlékét őrzöm, még mindig szeretem, tisztában vagyok vele, hogy talán sosem látom többé, de álmodozni szabad, nem? Hogy is tudnám őt kiverni a fejemből, különben is, ha minden egyes alkalommal az eszembe jut, ha a pár hónapos kisfiunkra nézek.
Adeline LaPierre
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Adeline LaPierre Ω Hozzászólások száma : 268 Ω Kor : 38
Tárgy: Re: Ginette Rocher 2014-04-14, 18:39
Elfogadva!
Jajj te szegéééény. Kiszabadultál a kisvárosból, erre egyből sikerült ilyesmibe keveredni? Bár megértem, hogy simán belezúgtál az ismeretlen idegenbe, egy másik országban, meg van azért ennek a varázs, főleg ha te magad is egy erős-törékeny nő vagy, ezzel a kettősséggel egységet alkotva. Klassz lett a karid, a jellem igazi franciás, az ET szépen felépített és lényegre törő. Drukkolok, hogy találkozz még életes szerelmével, és addig is egy kis részt kaptál belőle, hisz ott a kisfiad, biztosan édes lurkó lehet már most is. Nem pazarlom a szót, támadd be a játékteret, és foglalj avit, ha még nem került rá sor. ^^
