Ω Főkarakter : Walter Sheringham Ω Hozzászólások száma : 30 Ω Kor : 35
Tárgy: Leon McCoy 2014-04-21, 15:56
Leon McCoy
"Ez nem bosszú...megtorlás! "
Userinfó: Főkarakter neve: Walter Sheringham
Név: Leon McCoy Rang/Foglalkozás: Őrmester Születési dátum: 1915. április 12, Párizs Csoport: Ellenálló
Jellem: Talán kicsit más vagyok, mint a francia ellenállók többsége. Ők még mindig hisznek abban, hogy békés módszerekkel lehet érvényesülni, befejezni a háborút, én viszont már pontosan tudom, megszűnt a régi világ. Eltűnt minden, ami miatt racionálisan kellene gondolkoznunk, a régi stratégiáknak lőttek. Ezért is kezdem már nagyon unni Auguste dogmáit, és csak állandóan felszisszenek, amikor ilyesmiket hallok tőle, hogy mentsünk meg mindenkit. Hülyeség! A logikus az, hogy nem kockáztatunk, óvatosak vagyunk, és csak azokat védjük, akiket érdemes. Ha úgy hozza a szükség, akkor dönteni kell, és választani a kisebb rosszat, nem pedig felvállani a hősies mártír szerepet. Nem vagyok én gyáva, sőt, bátran nekimegyek nálam erősebbeknek is, de itt már csak a túlélés, és nem a világmegváltás a cél. Kiváló lövő vagyok, száz méterről is szemen lövök akárkit, de már a végtelenségig kiábrándultam mindenből, és mindenkiből, a saját társaimban is alig hiszek. Ellenben ha egy nő szól rám, nekik többségében fejet hajtok, bennem van valami középkori lovagias szellem, hogy nekik mindig igazuk van. Mégis előfordul, hogy a túlzott keserűség már ellenük is fordít. Hajlamos vagyok másokat a védőszárnyaim alá venni, főleg fiatalokat, nőket, gyerekeket, mert talán ők még kijuthatnak ebből a pokolból. A seregben tréner voltam, kiválóan magyarázok kezdőknek.
Külső: Nem igazán azt lehet mondani rám, hogy szép vagyok, vagy sármos, inkább azt, hogy karakteres. Szúrós pillantásom elől nem sokan érzik magukat biztonságban. A hangom mély, néha fenyegető, alkatom katonás. Nem vagyok az a kimondottan udvarlós alkat sem, sokkal inkább tudok csúnyán nézni egy nőre is, mintsem bátorítóan. Ha valaki mégis türelmes, és képes lenyelni a beszólásaimat, az emberibb kinézetemhez is szerencsés lehet, tudok én mosolyogni, ha nagyon akarok, de igazán szerelmi kapcsolatot nem is nagyon hinném, hogy felmerülhet nálam Isabell után, így csakis valami feszültséglevezető hempergőzésben lehetek benne. Hajam göndör, hajlamos vagyok megnöveszteni fül alá, szemeim sötéten markánsak.
Előtörténet: Többnyire menetelünk az erdőben, hogy titkos találkáinkat megejtsük, a városban nagyon szem előtt vagyunk. Auguste vezet minket, mintha tudná is, hogy mit csinál. Nem híve az erőszaknak, sokszor még a fegyverét sem veszi elő. Nem lesz ennek jó vége. Háborúban békés parancsokat osztogatni... kész öngyilkosság. Nem tudom, hogy mikor fogja végre fel, hogy itt a saját túlélésünk a cél, nem számítanak már a régi normák, a törényeinket pedig kidobhatjuk a kukába. Az erősebb farkas érvényesül, mindenki elbukik. Minél később veszi észre, annál többen fognak fűbe harapni a vaksága, és az álszentsége miatt. Most éppen a dzsippem platóján ülök, és egy faágat farigcsálok méretes vadászkésemmel. Nincsen semmilyen célzata, de ha készen leszek vele, valami történni fog, ebben biztos vagyok. Auguste igyekszik összefogni a többieket, mintha egyedül ő láthatná át, hogy mit kell tennünk, néhányan afféle sprituális mentornak tartják, ami tökéletesen nagy baromság. Egyszerűen csak lusták, és nem képesek felelősséget vállalni a döntéseikért. Pedig ha történik vele valami, akkor mindenképpen rákényszerülnek, hogy kibújjanak a csigaházból, és lépéseket tegyenek a saját boldogulásuk érdekében. Látom már, jönnek is, vélhetően előbb találkoztak, hogy rajtam nevessenek. Ott lohol mögötte Adline, Avalon, a hű kutya Louise és a többiek is. Eldobom a faágat, majd zsebrevágom a bicskát. A tekintetem összevillan a kislányéval, aki még romlatlan, nem beszélték tele a fejét. Ő képes lehet erősként küzdeni, mindenki más már el van szállva az ideológiáktól. Auguste arról kérdez, mikor fogunk majd szövetségeseket keresni a britek között, mégsem nekem szánja a kérdését, hanem Louis-nak. Halkan felhorkantva ülök be a terepjáróba, és azon tűnődöm, hogy vajon a következő, akinek meg kell halnia objektív vezetőnk karjaiban talán Adline lesz? Indítok, és azon tűnődök, hogy talán hagyom a fenébe az egészet, és elhúzok innen, amíg még nem késő. A barátom halott, aki átvette a helyét, egy elvakult őrült, aki önös érdekből bábokat mozgat maga előtt védőpajzsként, és holmi dogmatikus eszmékkel tartja őket a közelében azokat, akik nem képesek nyitott szemmel járni.
