Ω Főkarakter : Juliette Le Châtelier Ω Hozzászólások száma : 15 Ω Kor : 32
Tárgy: Juliette Le Châtelier 2014-04-19, 17:35
Juliette Le Châtelier
" Mindannyian fényből és árnyékból szőtt bábok vagyunk. Ha elfogadod a sötétséget, azzal nem oltod ki a fényt."
Userinfó: Főkarakter Név: Juliette Le Châtelier Rang/Foglalkozás:Tanuló Születési dátum: Avignon, 1919. október 16. Csoport: Városlakó Jellem: Szerény teremtés, ami már kuriózumnak számít világunkban, hát hogy még mellette önzetlen is, na, ez már főben járó ritkaság. Általában összeszedett, informált és érdeklődő, akivel az ember szívesen beszélget… bármiről. Ha viszont saját maga kerül az asztalra, visszahúzódó, mert ő nem az a fajta ember, aki ódákat zeng magáról, még a hálát is nehezen viseli, nem hogy azt, mikor ő van a középpontban. Békeszerető, így mostanság nehezen viseli a kialakult helyzetet. Összeszedett, két kis testvér mellett muszáj neki helyt állnia, hisz anyja az összeomlás szélén van, mióta apjuk katonának állt. Ha teheti, a könyvekbe menekül, mivel kijárkálni nem szeret. Gyakran törik el nála a mécses, és napjait folyamatos aggódással tölti, mert mindig is apa centrikus volt. Leendő történészként, még egy olcsó váza múltja is képes lekötni, és rajong a régiségekért. És igen, rajong a klasszikus zenéért, és minden festményért, amihez Da Vinci kezének is köze volt.
Külső: A külsejében semmi kirívó nincs, sőt, némi súlyfelesleg is van rajta, ami ugyan nem feltűnő, de mégse egy pálcika alkat. Barna hajához ugyanilyen színű szempár járul, amiben sokszor megcsillan az érdeklődés. Ruhatára megfelel bármilyen korban hozzáillő lányéhoz, mivel a középosztályba tartozik családjával, így nem tudja megengedni magának a méreg drága holmikat, ennek ellenére még egyszer se fordult elő, hogy nem tudott mit felvenni. Nem borítja vakolatnyi smink az arcát, nem is szereti magát cicomázni, így azokat se érti túlságosan, akik ilyen mennyiségű giccs mögé rejtik magukat. Némi szeplő is fellelhető arcán, amit inkább tart szépnek, mintsem hatalmas szépséghibának könyvelné el. A futásnak köszönhetően – mert ugye mindenkinek kell valami hobbi -, azért némi izomzattal is gazdagodott.
Előtörténet:Megint az a hangos jelző. Újabban már a hideg futkos a hátamon, holott tisztában vagyok a ténnyel, hogy ez csak egy gyakorlat, megint egy gyakorlat. Mégis… ha belegondolok, egyszer talán nem csak felkészülni kell… Megint testvéreimre siklik a tekintetem, és felkiáltanék a tehetetlen dühtől. Két ekkora csöppségnek nem szabadna ebben a világban felnőnie. Igen, nagy a korkülönbség köztünk, de ehhez hozzátartozik, hogy én kéretlenül jöttem a világra, vagyis nem terveztek, ennek ellenére elég nyomós érv lettem ahhoz, hogy apu végre összeszedje a bátorságát, és elvegye anyámat. Ezt a történetet sokat hallottam, és a végén mindig hozzátették, hogy a legjobb dolog vagyok, ami történhetett velük, én pedig elhiszem ezt. - Juliette, vidd le Daphnet – bólintok, és megfogom húgom szabad kezét. Tudniillik a másikat mostanság az a nyúl tudhatja magáénak, ami engem is sok mindenen végigkísért gyerekkoromban. Mikor anyára nézek, elönt a fájdalom, és én is csak megbabonázva tudok tekinteni az átrepülő gépeken. A gombóc a torkomban, mint mindig, mióta aput besorozták, nem is hallottunk róla. Örülnöm kéne, de… de ez a bizonytalanság az, ami szétcincálja az idegeim, már pedig… nem omolhatok össze, én nem. Megígértem neki, megfogadtam, hogy vigyázok a családra helyette, mindketten tudjuk, hogy anyu erre egyedül képtelen lenne, főleg, hogy maga alá teperte valami járvány is. Leérve az óvóhelyre, húgom a szokásos helyét veszi birtokba, én meg próbálok némi fényt csiholni. - Ez is azért van? Mert Isten haragszik ránk? Pierre azt mondta, hogy így büntet minket, mert sokan elfordultak tőle – néha elfelejtem, hogy Daphne nagyon okos a korához képest, ilyenkor mindig meg kell mosolyognom a tényt, hisz mindenki azt állítja, rám hasonlít. - Nem hinném, hogy köze lenne Isten haragjához… ez inkább az emberi kapzsiság végeredménye – gondolkodok el, mert ateista ugyan nem vagyok, de mégse vallom azt a tényt, hogy Isten van a dolog mögött. Persze, az emberek többsége mindig csak egy bűnbakot keres, mintsem felvállalná saját maga hibáját. Oké, az én huszonegy éves fejemmel sem mondhatom magam háború szakértőnek, nem is szeretném, én már csak abban bízok, vége lesz… lehetőleg minimális áldozattal. - Átmegyek, megnézem, hogy van Mrs. LaFond – szólok oda anyámnak, majd felvéve magamra a kabátot – ide is cipeltünk sok holmit, mert jobb félni, mint megijedni -, lépek is ki az ajtón. - Légy óvatos – mosolyogva futok vissza, és adok egy puszit az arcára, hogy megnyugtassam, legalább értem nem kell aggódnia. Persze nem szeretem a katonák sokaságát, akik ilyenkor elözönlik az utcákat, sem a hatalmas járműveket. Hogy őszinte legyek, az egész háborúval tele van a hócipőm, de gondolom, ezzel nem mondok újdonságot.
Walter Sheringham
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Walter Sheringham Ω Hozzászólások száma : 77 Ω Kor : 42
Tárgy: Re: Juliette Le Châtelier 2014-04-20, 13:40
Nahát, milyen védtelen kislány! El tudom őt képzelni valamelyik oldalon, mármint hogy bősz ellenálló lesz, netán a szövetségesek segítője! Igazán drukkolok, hogy sikerüljön kiteljesednie^^ Avatárfoglalj kérlek, aztán mehetsz is játszani^^
