Ω Főkarakter : John William Taylor Ω Hozzászólások száma : 71 Ω Kor : 35
Tárgy: John William Taylor 2014-04-27, 14:56
John William Taylor
"Les actes en disent plus long que les mots. ~ A tettek többet mondanak a szavaknál."
Userinfó: Főkarakter
Név: John William Taylor Rang/Foglalkozás: hadnagy Születési dátum: 1915.05.15., Marseille, Franciaország Csoport: Szövetséges
Jellem: Szeretem azt hinni, hogy legbelül jó ember vagyok. De a jóság messze van a tökéletességtől és még messzebb a szentségtől. Vannak erényeim, és hibáim is bőven. Az öntudatosságom, a makacsságom, némi önfejűség veszélyes elegyet alkothat, amikor felhúznak. Olyankor hajlamos vagyok kitörni, a kezem is eljár. Tudok nagyon udvarias is lenni, hiszen tanultam én jó modort, sőt a nők még sármosnak is mondanak időnként, de van, hogy goromba vagyok, és a káromkodások is kiszaladnak a számon. Nem vagyok egy lelkizős alkat, haverok mindig akadnak, igazi barát kevesebb, így tartom, tehát eléggé megválogatom, kiben bízom. Katonaként legtöbbször nincs gondom a ranglétrával, de nem vagyok egy vakon minden parancsot teljesítő bábú sem. Félig franciként alapvetően nincs problémám az ellenállókkal vagy a civilekkel sem, nekik inkább lehet velem, ha csak egy idegen katonát látnak bennem, aki meg akarja nekik mondani, mit tegyenek és hogyan. Mit is hagytam ki? Nincs igazán káros szenvedélyem, nem iszom magam merev részegre, és a legrosszabb napjaimon sem szívok egy doboznál több cigit. A jókon meg egy szálat sem.
Külső: 185cm magas vagyok, sokat atletizáltam, lovagoltam, úsztam és bokszoltam, ez látszik az alkatomon is. A hajam sötétbarna, a szemeim kékek. Az arcvonásaim elég szabályosak, szimmetrikusak, talán ezért is néznek meg annyian. Vagy a félmosoly miatt, ami gyakran a szám sarkában ül. Mások az átható tekintetemet emlegetik. Néha azt mondják, angyali vagyok, de van, aki úgy véli maga az ördög is szép, különben hogyan is csábíthatna bűnre. Könnyedén mozgok, az egyik pillanatban még egy nagymacska eleganciájával, de, ha a helyzet úgy kívánja, a következőben már kirobbanó erővel. Ha nem egyenruhát viselek, akkor nincs gondom sem a munkásruhával, sem az öltönyökkel. Minden jól áll. A színek közül a fekete, a fehér, a kék, a szürke és talán még a zöld és a barna bizonyos árnyalati azok, melyeket kedvelek.
Előtörténet: Félig francia vagyok, de lehet, hogy egészen. Talán félig német. Vagy angol. Nem tudom. Anyám Provence-i lány volt, tipikus mediterrán szépség, fekete haj, mélytüzű barna szemek, kreolos bőrszín. Mint annak idején sok fiatal lány, ő is felment Északra munkát keresni, így került egy Strasbourghoz közeli faluba, ahol a helyi orvos házvezetőnője lett. 1914. augusztus 3.-án a németek hadat üzentek Franciaországnak. Én a következő év májusában születtem. Anyám, mikor észrevette, hogy állapotos, a háborús területekről haza menekült, de mivel férjet nem tudott felmutatni, otthon, a falujában, sem volt sok maradása. Így Marseilles-ben születtem. Apám, a férfi, akit egész életemben apámnak hívtam, 1917 szeptemberében találkozott anyámmal. Mindketten azt állítják, szerelem volt első látásra, és hajlamos vagyok hinni is nekik. Az első világháború végével apám megkereste anyámat, akivel, bárhova is vetették a harcok, végig tartotta a kapcsolatot. Némi utánajárásába került ugyan, de végül egy gyors esküvő után magával vihette az Államokba. Apa engem örökbe fogadott, a nevem ekkor lett John William Taylor. Annyit tudok biztosan, hogy eredetileg Jean-nak kereszteltek. Anyám családjával sosem tartottuk a kapcsolatot, ő azt mondta, nem fogadták vissza, és ha mi nem kellettünk nekik, akkor ez a sors rendelése. Kansasban éltünk, illetve a családom most is ott él. Van egy öcsém, aki nemsokára érettségizni fog, és egy húgom, aki még csak most nő ki a kislánykorból. A családomnak farmja van, ami szerencsére eddig még megmenekült a bankoktól. A haszonállatok mellett a végeláthatatlan kukoricaföldek azok, amik felénk leginkább jellemeznek egy-egy nagyobb gazdaságot. A gyerekkorom, a kezdeti három és fél évet leszámítva, teljesen átlagos volt. Rosszalkodtam, mint a fiúk általában, begyűjtöttem pár igazgatói intőt, meg pár atyai pofont. Ettől függetlenül a tanulással nem volt gondom, már amikor eltaláltam az iskolába. A dolgok a gimnázium utolsó évében kezdtek némileg megváltozni, amikor elhatároztam, hogy az állatorvosira megyek. Mindig szerettem az állatokat, a farmon kutyám és lovam is volt, úgy gondoltam, testhez álló foglalkozás lenne állatokat gyógyítani. Az első évet el is kezdtem, de a gazdasági válság minket is utolért. Nem volt több pénz az egyetemre, így félbe kellett hagynom és haza kellett térnem. Eléggé rosszul viseltem a dolgot, tizenkilenc évesen többekkel is tengelyt akasztottam, verekedésekbe keveredtem. Az egyik balhés szombat este után másnap a helyi rendőrőrs fogdájában ébredtem. Apám eljött és letette az óvadékot. A seriff mondta neki, hogy túl sok bennem a düh és a csalódottság, valamivel le kéne kötniük, ami érdekel, ő javasolta, hogy álljak be valami unokatestvére kis cégébe. Mezőgazdasági permetezés. Húztam a szám rendesen, amíg meg nem hallottam, hogy kétfedeles gépekről van szó. Húsz évesen kezdtem repülni. A fizetés elég jó volt, én meg elég makacs, így egy bizonyos összeget mindig eltettem, hogyha összejön majd a rávalló, visszamehessek az egyetemre. Erre koncentráltam, a rendes lányokat ezért messzire kerültem, nem akartam idő előtt kötöttséget a nyakamba. Most ilyen messze otthonról azt mondom, jobb is így, hogy nem sír otthon egy asszony. 1939.-ben kitört a háború. A hírek eljutottak hozzánk is, minden este a rádiót hallgattuk, hogy mi történik Európában, mit tesznek a németek, mit a többiek. Tudtuk, hogy az Egyesült Államok fegyverekkel és pénzzel is segíti a franciákat és az angolokat is, de 1940. elejére egyre-másra hallottam, hogy többen átmentek az Egyesült Királyságba és önkéntesnek jelentkeztek. Tudtam, hogy főleg pilótákat kerestek. Azt mondta a rádió, egy jó pilóta ezekben az időkben annyit ér, mint a súlya aranyban. Én pilóta vagyok. Ráadásul félig francia. Beszélem a nyelvet és pár szót értek németül is. Az anyám sírt, az apám se volt boldog, de nem próbált visszatartani. Azt mondta, felnőtt vagyok, férfi, és egy férfi mindig azt teszi, amit a becsülete diktál. Nem vagyok szent, komolyan nem, de úgy éreztem, azt tettem, amit tennem kellett. Vonatra ültem, majd vettem egy hajójegyet, az átkelés télvíz idején az óceánon nem volt leányálom, de egyben megérkeztünk. Londonban egy kiegészítő parancsnokságon jelentkeztem önkéntesnek. Tárt karokkal fogadtak a szövetséges csapatok soraiba. Az alapkiképzést könnyen teljesítettem, ha ehhez hozzáadjuk, hogy beszélek franciául, érettségim is van, és pilóta vagyok, egyenes út vezetett a hadnagyi rangig. Nemsokára Franciaországba vezényeltek, titkos küldetésekben vettünk részt a társaimmal, főleg az ellenállókat segítettük, akár taktikai kérdésekben, akár kiképzéssel, akár tevőlegesen is. A legújabb parancsom a déli területekre szól. Avignon lesz az új állomáshelyem, ahol majd új feladatokat kapok az ott állomásozó szövetséges alakulatok parancsnokaitól.
A hozzászólást John William Taylor összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2014-04-27, 21:33-kor.
Adeline LaPierre
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Adeline LaPierre Ω Hozzászólások száma : 268 Ω Kor : 38
Tárgy: Re: John William Taylor 2014-04-27, 18:37
Elfogadva!
Tetszik a kis kékszemű előtörije, és még mindig nagyon oda vagyok, hogy ennyire egyedi a pb-d, én azt nagyon szeretem. :)Nem lett a karid egy tucatárú Alainnak köszönhetően és az egész életed is kész utazás és kaland, már akkor is az volt, mikor még meg sem születtél. Plusz te vagy az első pilótánk, ha minden igaz, nem rémlik, hogy lett volna már előtted. ^^ PB-t már foglaltál, ha jól emlékszem, egy apró pont van, amit kérlek javíts:
"A második világháború végével apám megkereste anyámat," <- gondolom ez itt első világháború. ^^
Aztán szaladhatsz játszani.
Ui.: És ne feledd kitölteni a profilodat. ^^
John William Taylor
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : John William Taylor Ω Hozzászólások száma : 71 Ω Kor : 35
