Ω Főkarakter : Anwen Fitz Ω Hozzászólások száma : 8 Ω Kor : 30
Tárgy: Amelia Marsham 2014-07-16, 13:39
Amelia Marsham
"A noble purpose inspires sacrifice, stimulates innovation and encourages perseverance."
Userinfó: Anwen Fitz (eeeegeeen...)
Név: Lady Amelia Salima Rosalie Sophia Marsham Rang/Foglalkozás: A Korona képviselője, jogászhallgató, Romney grófjának leánya Születési dátum: 1920.03.14; Grayton Hall, Grayton, Norfolk, Anglia Csoport: Kutató (+Beavatott)
Jellem: Ahhoz képest, hogy milyen magas rangú kis nyavalyás volnék, igen színes kis nőcske vagyok, a kemény 20 évemmel. Ha jó kedvem van fecsegek, mintha parancsolnák, de szigorúan tartva természetesen az illemet. Meglátszik rajtam, hogy a legkisebb vagyok a családban, világéletemben kompenzálni akartam. Hiába mondta atyám, hogy nem kell nekem egyetemre menni, ő már rendezi a jövőmet egy nekem való férfihoz való adással, én fütyültem rá. Egyébként is olykor fütyörészésen kapni. Végtelenül optimista vagyok, próbálom mindenből a legjobbat kihozni és nem magamba roskadni. Mikor ránk ereszkedett a Bura sem törtem össze. Csak örültem, hogy onnantól leginkább a magam ura lehetek. (Amúgy meg egy frászt vagyok az.) Imádom a fényűzést, de próbálok már erről leszokni. De amit a legjobban kedvelek a világon... jövendőbelim agyát húzni.
Külső: 165 centi tömény elegancia vagyok egy Bura alá zárva. A hajam szőke és ha csak nem megyek valahová, akkor kiengedve hordom. A ruházatomra a pedáns, káprázatos, divatos és a drága jelzők aggathatóak. De azért persze van olyan ruhám is amiben hason kúszhatok a sárban, ha VI. György királyunk érdekei azt óhajtják. Vékonyka vagyok, de messze nem olyan törékeny, mint szeretnék hinni egyesek. A szemeim kékek és van egy legendás gyilkos jobbra sandításom is. Mert általában jobb oldalra kell megeresztenem egyet, ha hülyeséget hallok.
Előtörténet: A nevem Lady Amelia Salima Rosalie Sophia Marsham, az apám Romney grófja. Ez akár elég is egy bemutatkozáskor, hogy ömöljön rám a hajbókolás és a rajongás. De ettől függetlenül nem mondhatnám, hogy elégedett voltam/vagyok a dologgal. Szeretnék valamit elérni magamtól is. Egy nővérem és egy bátyám van. A nővérem hozzáadták egy olyan nemeshez, aki majdnem oda van forrva a királyi családhoz, de a bátyám legalább normális, noha egy kicsit léhűtő. A kislánykorom főleg előkelőségek között töltöttem, meglepően sok időt töltöttünk a Talbot családnál. De erre hamarosan visszatérek. A szüleim már a nővérem esküvőjén 10 esztendővel ezelőtt mondták nekem, hogy jól nézzem meg magamnak a dolgot, mert az én életem kiteljesedése is az lesz. Akkor még bárdolatlanabb voltam és olyat horkantottam, hogy majdnem bezengte az egész templomot. Mondanom sem kell, hogy nem kaptam a lakodalomban a kedvenc süteményemből. De ahogy cseperedtem, úgy kezdett egyre jobban bosszantani a dolog. Nem feltétlenül abban képzelem el az életem, hogy én valami díszpinty (igen, erre is kitérek majd) oldalán ékeskedjem végig az életem és az "igen, drágám", "persze, drágám" rigmusokat skandáljam. Napokig a könyvtárban voltam otthon, a legjobb magántanárokat kérettem magam mellé és 17 éves koromra a szanszkrittól az ókori egyiptomi minden dialektusán át a mongolig bezárólag amennyi nyelvet csak bírtam megtanultam. Majd leérettségiztem és személyesen mentem el Cambridge-be beadni az egyetemi jelentkezésem. Természetesen ott helyben fel is vettek, pedig apám közbetelefonált, hogy ne merészeljék. Onnantól van nagyjából a kezemben a sorsom. Egészen négy hónappal ezelőttig töltöttem ott mindennapjaim, mikor is levelet kaptam, amitől meg én kis híján szívinfarktust. Az eljegyzésem megszervezték. És lám, ki az én szerencsés jövendőbelim? Bradley Talbot! Tulajdonképp sejthettem volna én korábban is, de oktondi voltam és nem tettem. Ekkor volt az, hogy előrehoztam a félévi vizsgáim, szedtem a bőröndöm és irány Franciaország. De mit sem sejtettem arról, hogy a Korona egy lépéssel előttem járt és hotelszobám ágyán már várt a pecsétes levél, hogy ha már voltam olyan drága, hogy előrehoztam magamnak egy kis vakációt, akkor ne vakációzzak, segítsek be a kutatócsoportnak, akik épp akkor verték le a sátorcölöpjeiket. Szólt a levél sok mindenről. Legendás erővel bíróval kincsekről, azokat megkaparintani vágyó ellenségről, a tudósgárdáról, akik keresik azokat, a hírszerzés megbízott embereiről... Valamint a levél végén arról, hogy én, mint művelt magas rangú nőszemély segítsem a munkájukat ha szükséges (mi a fenéért kellene egy leendő ügyész ehhez?), de ami a legfontosabb messziről figyeljem a cselekményeket és ha szükséges a Korona érdekeit képviseljem. Na meg persze arról is szó volt, hogy egy helyben állomásozó katona lesz az őröm. Egyet találhatsz kedves olvasóm, hogy ki az... Bradley Talbot!
A hozzászólást Amelia Marsham összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2014-07-18, 18:10-kor.
Adeline LaPierre
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Adeline LaPierre Ω Hozzászólások száma : 268 Ω Kor : 38
Tárgy: Re: Amelia Marsham 2014-07-18, 17:34
Elfogadva!
Nincs hiba, de nem lep meg, hiszen már hoztál pár karit, szóval minden oké, foglalózz, ha még véletlenül nem tetted, aztán mehetsz is belevetni magad a melóba, kutatásba, Bradley fárasztásába, ilyenek. ^^
