Grand arbre (Nagy fa)

Tárgy: Re: Grand arbre (Nagy fa) 2014-05-30, 19:54

Szabad játéktér!

Tárgy: Re: Grand arbre (Nagy fa) 2014-05-30, 11:35

Franco & Avalon

Szó se róla, tényleg nagyon mások vagyunk. Eléggé eltérő környezetből származunk, de nincs is ezzel baj, nem lehet mindenki egyforma nem igaz? Nekem meg jó így, soha sem gondoltam rá, hogy másmilyen életre lenne szükségem, hogy esetleg nem alakultak jól a dolgaim, hogy más lett volna, ha anya nem hal meg. Nem számít, anya meghalt, és én apával és a bátyámmal nőttem fel és igenis jól érzem így magam, sose sajnáltam, hogy így történt.
- Az azért nem lehetett kellemes, ha nem foglalkozott veled. Nekem sosem volt dadám, de apa sokat törődött velünk, és bevont mindenbe. - nem is lett volna jó, ha csak úgy leül magában. Így voltunk egy egész, egy igazi család, együtt. Ha mind külön teendőket végzünk, az rémes lett volna. Szeretem az életem, szerettem a gyerekkoromat is, még ha még szinte most is gyerekszámba vesz a többség. Pedig már nem vagyok az, felnőttem és most az én dolgom az, hogy megvédjem magam, a házunkat, a... várost, ha kell, hiszen apáék nincsenek itt és a bátyám sem tudom, hogy fog tudni majd visszakeveredni a városba, most hogy itt van ez az izé, ami elzár minket a külvilágtól.
- Nem gondoltam, hogy nőgyűlölő vagy. - szökik fel kissé a szemöldököm, mert már csak a feltételez is határozottan kellemetlenül érint. - Csak mást szoktál meg, nagy különbség. - teszem még hozzá, mert értem én az ő álláspontját is. Más környezetben nőtt fel és nem is várok el tőle semmit, csak ne akarjon irányítani, meg parancsolgatni nekem, mert azt nem igazán fogom elviselni se tőle, se mástól. Már apa se tudott az utóbbi években mondjuk a szobámba parancsolni, vagy ilyesmi, ehhez túlságosan önálló vagyok már. Mindent megteszek magamért, felelek a saját tetteimért, akkor pedig nem irányíthat senki sem, ez ilyen egyszerű.
- Mert érdekel. - hát mégis miért kérdezném? A kezembe kerül az óra, és próbálok koncentrálni, hogy most ne halljam a hangokat. Nem megy valami könnyen. A mutató pedig teljesen kipörög, mintha nem is lehetne meghatározni, hogy pontosan hol is van, amit keresünk. Nem valami jó hír, sőt kifejezetten nyomasztóan hat rám ez a tény.
- Ha megszűnik legalább le tudsz lépni... - csúszik ki a számon, de aztán el is hallgatok, mert amúgy miért akarná nem? Egy fogolyról van szó, aki össze van zárva azokkal, akik fogva tartották, totál érthető, ha minél előbb el akar tűnni innen. Nem is kárhoztatom érte.

Tárgy: Re: Grand arbre (Nagy fa) 2014-05-29, 13:38

Avalon & Franco

Nem attól lesz nőies valaki, hogy azzá nevelik. Nem lehet az anyapélda hiányával magyarázni ezt. Nekem sem volt anyám, mégsem lettem tőle valami kőkemény érzelemmentes macsó, hiszen rengeteg egyéb hatás is ért. Talán kicsit határozott, fiús az én elképzeléseimhez, de mégis... annyira helyes, hogy ezt is valahogy az előnyére tudja fordítani. Kétségkívül nem ilyen nőkkel volt eddig afférom, a változatos társalgás nem árt, hiszen nagyon fiatal ő hozzám, biztosan nem érezné úgy, hogy kicsit is passzolunk. Látványosan lepattant róla minden célozgatásom, akkor ebből nem lesz túl sok, de legalább nem kell majd aggódnom miatta, mert még biztosít, hogy rendben lesz.
- Csapatmunka. Egészen jól hangzik. Nálunk tökéletesen máshogy volt. Apám szépen kitessékelt a szobából, amíg ő olvasgatott, vagy a műkincseit nézegette, porolgatta. A dadám azért egészen anyukás volt... – Nem érzem azt, hogy ettől még csonka családban nőttem volna fel, vagy anyahiányom lett volna. Az ember elfogadja a sorsát olyannak, amilyen, és ebből kerekedik majd ki valamilyen jellem.
- Nekem nincsenek ilyen aggályaim Avalon, csak nem ezt szoktam meg. Meglepő, de nem vagyok nőgyűlölő vagy ilyesmi, mielőtt még általánosítasz. – Egy erős akaratú nőben pont azt lehet csodálni, hogy képesek férfiként gondolkozni, nem kell bekötni a cipőjüket, tényleg képesek arra, hogy összedolgozzanak az erősebbik nemmel. De mégis megint ott tartunk, hogy állandóan keménykedik, dacol, mintha én le akarnám törni az akaratát. Nem tudom, hogy ő milyen társaságra vágyik, akivel jól ellenne, hiszen van családja, vannak barátai, de velük hogy bánhat? Mennyire viselik jól a heves természetét?
- Ezt most miért kérdezed? – Lepődök meg rajta... Aztán bólintok. Ismét előkerül a kezemben a zsebóra, amit most az ő kezébe tolok át. – Gondolj csak egy nagy erejű mítikus tárgyra. – Ha megteszi, a harmadik kismutató eszeveszetten pörögni kezd, jelezve hogy nem tud behatárolni egy irányt, talán az egész város a hatása alá került. Talán... Maga a lezuhant repülő rakománya lehetett, amely most szerte szét van szórva. Sokat sejtetően vigyorodom el, aztán ha visszaadta az órát, szimplán megfogom a kezét, hátha nem vág érte pofán.
- Még elkisérlek egy darabon, aztán járok egyet a roncsok környékén. Nem akarok sokáig itt időzni, de van egy olyan érzésem, hogy magától nem fog megszűnni a börtönünk. – Fejezem be sanda mosollyal, aztán csak lépdelünk tovább.

Tárgy: Re: Grand arbre (Nagy fa) 2014-05-26, 14:26

Franco & Avalon

Más a felfogásunk, mások vagyunk. Ha nincs anyukád, aki nevelgessen, hogy milyen kisasszony legyél, akkor nem leszel az. Ha egy apád van csak és egy bátyád, akármennyire is távol akarnak tartani mindentől, nem fog nekik sikerülni és én ezt igazából nem is bánom, mert jól éreztem magam gyerekként. Szép évek voltak és nem zavar, hogy nem én varrok a legjobban az osztályban, hogy nem én vagyok, aki a legszebben hímezne ki egy terítőt, mert őszintén szólva totál rühellek hímezni, meg minden ilyet. De attól még főzni pl. tudok, mert az mégis csak fontos és létszükséglet, de szerencsére sok mindenben segítenek a szomszédok is, ami már bonyolultabb lenne nekem. Azért mindig van a környéken egy idős hölgy, aki szívesen avat be a tudása részleteibe, főleg ha lelkes hallgatóság vagy, no meg azt, amit lősz, el is kell tudnod készíteni. Egy jó vadász főzni is tud, bár én nem vagyok annyira jó vadász, mint a bátyám, de azért mégis megyeget.
- Mi egyszerűen csak mindig megosztottuk a feladatokat, és mivel eleve hárman voltunk, kellett, hogy tudjunk átvenni a másiktól, ha arra van szükség. - amúgy se pótolhatatlan a másik, mert mindenki fontos, főleg ha a családod tagja, akkor igenis számít a véleménye, a jelenléte, nem az, hogy mit csinál, vagy tesz hozzá a családi idillhez. És amúgy is mindenki másban jó, apa sose tudott főzni, a bátyám meg a legjobban lő a családban, ez már csak ilyen. Meg volt, hogy miben ki a legjobb, ha szükség esetén a többiek azért tudták helyettesíteni is.
- Mert a legtöbb férfi nem viseli jól, ha egy nő kimondja a véleményét és te is a saját érdekében. - rántom meg a vállam. A kétértelmű célzásra nem is reagálok, akkor sem, ha értettem. Ezúttal nem kap tőlem pirulást sem, és amúgy meg ezzel már sokszor szembesültem. A pasik, férfiak, tök mindegy nem viselik jól, ha erős az akaratod, mert akkor nem lehet betörni, akkor nem teszed, amit kell, hanem azt, amit akarsz. Persze, hogy ezt nem szereti az ego, engem pedig nem tanított meg rá senki, hogyan legyél úgy nő, hogy az legyen, amit akarsz, de úgy érd el, hogy a végén a pasi gondolja, hogy ő is ezt akarja és ne azt lássa, hogy te nyomtad le a torkán a keserű pirulát. Vegye be önként! A nénik legalábbis ilyesmiket szoktak mondani, de a hogyan az még soha sem volt terítéken, szóval nekem marad a durr a közepébe szemléletmód.
- Szerinted ennek is köze van azokhoz a... fura dolgok, ami a naplódban van? - nem tudom, hogy van-e összefüggés, de nekem még az is új volt, és ez a bura meg végképp az. Lehet, hogy hasonló a kettő, de akkor igazán belelapozhatna, nincs-e benne ilyesmi, bár gondolom már megtette. Meglepődöm, amikor besorol mellém és megfogja a kezem, de végül rövid hezitálás után nem húzom el. Alapvetően rendes fickó, azt leszámítva, hogy időnként ordítok vele, és hogy betört a házunkba. Jó ez így... furán hangzik. - Nem fogok értelmetlen halált halni, ne aggódj és kétlem, hogy ebben a bezárt városban könnyű lenne elkerülni egymást. - végre megjelenik valami halvány mosoly az arcomon. A házunkat nem fogom tukmálni, maximum egy lehetőség. Jobb, mint egy pajta, de természetesen ő tudja, hogy hol szeretne aludni. Nekem van hol és azt tudom, hogy biztos hely is.

Tárgy: Re: Grand arbre (Nagy fa) 2014-05-24, 17:13

Avalon & Franco

Nem gondolom, hogy otthon kéne ülnie, láttam már francia lányokat is, akik nagyon is aktívak voltak, de olyan ritkán, aki még a csatatéren is megállná a helyét, ezért vagyok ennyire meglepődve rajta. Himsoviniszta pedig végképp nem vagyok, hogy a gyengébb nemnek csakis a pasta mellett van a helye, meg a gyerekágy mellett. Mégis jöttem egyfajta környezetből, és szöges ellentét az, amikor ilyen fiatal lány erősnek mutatkozik. Talán pont ez fog meg benne. Veszekedünk, de részemről csakis azért, mert nem is tudom, hogy mit kezdjek vele. Arcra, alakra egy bombázó, stílusra igen kemény, viszont barátságos jellem, de ezt így kimondani... hagynám, hogy ő legyen nyeregben.
- Végleteket mondasz. Anyám sem csak lencsét válogatot, de ha egy családban mindenki ugyanazt csinálja, azt mutatjuk, hogy senki sem pótolhatatlan. Nemigaz? – Sikerül végre lecsillapodni, nem is hittem volna, hogy ekkorákat fogunk veszekedni. Amikor először megláttam, félénk kislánynak tűnt, akit zavar, ha előtte öltöznek át, most pedig úgy tűnik, megél a jég hátán is, de hálás a törődésért. Nem tudom kiismerni. Pedig isten a tanum, próbálkozom. Nincsen szükségem olyan hercegnőkre, akik csak hímezni tudnak, és szerelmes verseket szavallni, amíg a lovagok értük tornáznak. Viszont olyat sem, aki helyettem hoz döntéseket, és nem hagyja magát egy kicsit sem dédelgetni. Valahol a kettő között... na azt el tudnám képzelni. Ő nyilván nem. Pech.
- Szeretem, ha felváltva tudjuk egymás kívánságait teljesíteni. – Egy félmosoly, ez bármire ráhúzható, akár még egy jó kis hempergőzésre is. – Nem szokásom veszekedni, tisztelem a nőket, de valahogy tőled viszket a tenyerem, nem tudom, hogy miért... – Csóválom meg a fejemet, pajkos tekintetemből egyátalán nem úgy tűnik, mintha meg akarnám ütni. Sőt. A sereg, ahol szolgálok, sokkal inkább az öncélú döntésekről szól, mintsem a tekintélyről, tiszteletről. Vannak, akik követnek, jövőbeni célok miatt, nem a parancsaimra hallgatnak.
- Kétlem. Sok mindent láttam már, de ez valahogy... baljósnak tűnik. Egyre rosszabbra fordul majd, úgy látom. – Besorolok hát mellé, és ha engedi, akkor megfogom a kezét. – Tudom, hogy elviselhetetlen vagyok néha... de veled sem könnyű. Ki tudja, hogy mikor látlak, és nem úgy akarok rád emlékezni, mint a lány, akivel állandóan üvöltöztünk, aztán valami értelmetlen halált halt. – A kérdésen meglepődöm, de kellemesen. – Áh, ne aggódj ezért. Majd meghúzom magam valami pajtában, hozzá vagyok szokva. Az kéne, hogy a barátaink pont akkor toppanjanak be, amikor egy forró fürdőt veszek éppen.

Tárgy: Re: Grand arbre (Nagy fa) 2014-05-23, 19:38

Franco & Avalon

Nem igazán viselem jól, ha valaki lekicsinyel. Ez van az ellenállóknál is, hiszen fiatal vagyok és lány... otthon kéne ülnöm zoknit stoppolni és várni, hogy a bátyám, vagy apa visszatér-e, vagyis... hogy mikor térnek vissza. de én nem ilyen vagyok, kiskoromban is kiharcoltam, amit akartam. Addig nyafogtam, amíg apa megtanított lőni, és persze a bátyámat is eleget nyúztam, hogy had menjek vele, ha lelép otthonról. Nem egyszer volt balhé abból, hogy utána szöktem, így keveredtem bele az egész ellenállás mizériába is már jó fél éve. Egyszerűen utána szöktem, mert érdekelt, hogy miben töri a fejét és nem akartam otthon maradni egyedül és unatkozni, szóval nem volt kérdés, hogy megyek, aztán bele is csöppentem ebbe az egészbe, de már kicsit sem bánom. Legalább úgy is van mivel elfoglalni magam, hogy egyedül vagyok.
- De ez egy másik ország és nem mindenki egyforma. Én nem akarok otthon ülni és... lencsét válogatni, amíg a számomra fontos emberek harcolnak és tesznek is valamit. Nekem az nem megy. - még meg is rázom a fejem, bár így is azt hiszem eléggé nyomatékosan, nagyobb hangerővel adom elő ezt a kelleténél. Nekem igenis kell az, hogy tehessek, hogy ne csak várjam, hogy más mentsen meg. Nem vagyok hercegnő, vagy elkényeztetett királykisasszony. Én leverem a sárkányt és már pórázon sétáltatom mire megjön a királyfi fehér lovon... Aztán eldöntöm, hogy szimpi-e annyira, hogy a kis házi kedvencem ne süsse ropogósra.
- De akkor azt szoktad meg, hogy mindig az van, amit te akarsz? Soha senki nem szól vissza? - hja, arról volt szó, hogy kapitány, gondolom mindenki lesi a kívánságait és teszi, amit kér. Így érthető, ha nem jön be neki, hogy van, akinek viszont önálló döntései is vannak és eszem ágában sincs azt tenni, amit a másik megkövetel tőle. Én ennél önállóbb vagyok és ha máshogy gondolok valamit, akkor tuti, hogy nem tartom magamban.
- Szerinted elül a vihar? - megrázom a fejem, valahogy nem hiszek ebben. Túlságosan fura az egész helyzet, hogy erre bármi esély is legyen. Végül rá pillantok, ahogy mellém szegődik. Őrület,hogy van amikor egész értelmesen lehet vele beszélgetni, máskor meg csak üvöltözünk, mint egy... zsémbes házaspár. - Azért van hol laknod? A... mi házunk most üres. - nem azt mondom, hogy költözzön be hosszú távra, de hát ez egy idegen város neki, ahol mér arra is figyelnie kell,hogy ne kapják el, gondolom azért nem lehet túl egyszerű.

Tárgy: Re: Grand arbre (Nagy fa) 2014-05-23, 15:58

Avalon & Franco

Szeretem játszani a macsót, de nem mindenáron. Valahol az erős, biztonságot nyújtó férfi imázsára gyúrok, és a feslettebb nőket ezzel jól el tudom kápráztatni, de aki egy kicsit is tisztességes, az inkább gyanakvással fogad, mint amilyen Avalon is, ő csak a linkelést látja bennem. Azaz talán már annyira nem biztos, mégiscsak visszamentem érte, magam sem tudom, hogy miért. Talán kedvelem ez bizonyos szinten, és nem tudtam azt félreteni hogy bánthatják. Vissszaüvölt nekem, hogy lassan már nagykorú, villámok csapkodnak közöttünk, végül lehiggadok, miután közöltem, hogy valahol azért nem akartam bántani. Nem tudom, hogy honnan van benne ennyi lelkierő, hogy a családját, otthonát védi, ezen felül még rugdoskodik is, nem fél az erőszakos figuráktól, elvei vannak, és lényegében csak tizenhat éves. Mi lesz vele tíz év múlva, ha már most ennyire összetett személyiség, akinek nehéz szabadulni még a pillantásától is? Úgy tűnik sikerült meglepnem, mert beléfagy a szó, és...
- Nem. Csak egyszerűen nem ezt szoktam meg. Ahonnan én jövök, a nők háziasszonyok a nagycsaládra. Összetartanak mindent, és kiabálnak még a férjükkel is, de csak anyák, nem pedig... érted... döntéshozók. – Vonom meg a vállamat. Olaszországban a férfiak csinálnak mindent, van, hogy tíz testvér él együtt a szülőkkel, és a nők itt igazából nem rúgnak labdába. Talán a megszokott közeg, a neveltetésem miatt van, hogy a másféle temperamentumú lány az ellentétek miatt érdekes.
- Nem egyszerű úgy viszonyulni hozzád, hogy ennyire erős vagy. Melletted mintha állandóan küzdenem kéne az igazamért, nem azért teszem, hogy veszekedjek. – Halkulok most már teljesen normálisra, végülis elég komoly vallomás volt most ez tőlem. Cinikus, és vicces szoktam lenni, ő pedig egyenes, és logikus. Közel lehetetlen összeegyeztetni így. Csak bólintok, hogy befejeztem.
- Jól tetted. Még csak az kéne, hogy lepuffantsanak téged. Maradj ki a dolgokból, amíg elül a vihar. Elkisérlek egy darabon. – Sorolok be most már mellé, és elmosolyodom. Az utóbbi napokban annyit találkoztunk, hogy lassan már csak róla szól az itt tartózkodás.

Tárgy: Re: Grand arbre (Nagy fa) 2014-05-22, 08:37

Franco & Avalon

Nem értem, hogy miért kell itt játszani a felvágóst. Igenis bajban volt és igenis igazán hálás lehetne azért, hogy segítettem, nem pedig lehordani kell, mert ez nem fair. Egyébként se viselem túl jól, amikor valaki csak azért szól be, vagy vár el tőlem dolgokat, mert lány vagyok. Ez egyszerűen nem fair... én pedig nem viselem jól, ha valaki nem fair velem. Akkor inkább megyek egyedül, nem fogok halálra rémülni az erdőben, ha teszem azt rám huhog egy bagoly, csak azért, mert mondjuk sötét van.
- Nem jártam babazsúrba és nyáron tizenhét leszek. Már egyáltalán nem vagyok kicsi, és nem mondhatod meg nekem, hogy mit csináljak, vagy mit ne! - meg sem moccanok, amikor közelebb lép, szépen tartom magam és továbbra is kellően szúrósan nézek rá, ha erre van szükség. Úgy fest, hogy csak azt képes kihozni belőlem, hogy kiverjen tőle a víz, miközben időnként meg egészen rendesnek tűnik. De nem érdekel, azt teszek, amit akarok és akkor amikor akarok, semmi joga beleszólni abba, hogyan élem az életemet. Megindulok tehát egyedül ha kell, de már az is idegesít, hogy ennek ellenére is követ. Mégis milyen jogon tesz egyáltalán? Senki se kérte, hogy mint valami testőr járkáljon itt a nyomomban, majd én szépen megoldom az életemet, ahogy akarom, ő meg szépen menjen a fenébe, és ne akarjon kifigurázni, mert akkor még őt is fejbe találom rúgni, mint a fánál a fickót. Kiosztom, ő pedig... elnézést kér. Jó, azt hiszem itt a pont, hogy kissé belém fagy a szó és hirtelen azt se tudom, hogy mit kéne mondanom, vagy reagálnom. Látszik, hogy kicsit összezavarodtam.
- Jó! Én is sajnálom, ha undok vagyok, de... - igen, az elején még továbbra is szó szerint kiabálok, csak a végére halkul normálisra a hangom. - De nekem ne mondja meg senki, hogy mit tehetek és mit nem. - szögezem le újra, mert olyan mintha ezt még nem fogta volna fel teljesen. Rendes tőle, hogy eljött, hogy ne legyen bajom, rendes tőle, hogy igyekszik figyelni rám, de akkor sem kéne beleugatnia az életembe, mert azt baromira nem veszem jó néven és simán nekimegyek, ha tovább találja ezt folytatni.
- Egy barátomnál lakom. Bármilyen hihetetlen is, de hallgattam rád. - halkan sóhajtok egyet és megrázom a fejem. Nem vagyok azért annyira túl önálló, hogy ne legyek hajlandó soha sem belegondolni a helyzetbe, egyszerűen csak azt nem szeretem, ha kell. Ha normálisan tanácsolnak, annak több értelme van.

Tárgy: Re: Grand arbre (Nagy fa) 2014-05-20, 19:23

Avalon & Franco

Nem vagyok én olyan elhagyatott, hogy ne vágjam ki magam bármilyen csávából. Ezúttal talán csúfos végem lehetett volna, de az is benne van, hogy kidumálom magam, nemegyszer voltam már komolyabb életveszélyben is, ezért a kislány most nagyon túldramatizálja. Eszem a zuzáját... Nem azért egozom, mert pasi vagyok, egyszerűen a helyzet magaslatán voltam, ő pedig itt szivességet tesz nekem, amit persze majd elvár, hogy viszonozzam. Megteszem csakazért is, de ehhez ne szokjunk hozzá. Elengedem a karját, mert nem fogom rángatni, csak az ideg szólt belőlem.
- Mennyi is vagy? Tizenöt? Engem már akkor pisztollyal fenyegettek, amikor még babazsúrba jártál cicuska. – A csúnya nézésre közelebb lépek, és viszonzom a pillantását. Nem is tudom, hogy szájon kapjam e, vagy képeljem fel. A finomabb nőkhöz szoktam, nem az ösztönlényekhez. Annyira magabiztos, hogy teljesen letaglóz, nem is tudok mit kezdeni a helyzettel. Segítségnek álcázza, hogy ennyire mindenki életét befolyásolni akarja. Már a házukban is azt szajkózta, hogy a háború, meg a becsület, meg blabla. Ha tudná, hogy nekem nem szívügyem ez a partizánkodás. Még a saját hazám mellett sem teszem le a voksom, hiszen az ember tökéletesen nem tehet róla, hogy hova született. Miért éppen azokat pártolja, akik körülveszik? Miért pártoljon bárkit is?
Megindulok mögötte, és kifigurázom. Nem is értem, hogy mitől idegesítem fel magamat. Talán túlságosan aggódtam érte, amíg csak a kocsmában ültem, de az közelébe sem ér annak, hogy hímfarkasként öltem volna azért, ha valamit tesz vele ez a hármas. Talán elragadtattam magam, most már nincsen is jelentősége. Csak nézzen rám ilyen villámló tekintettel, nem fogom visszafogni magam. Így alakult, most már mindegy. Szembefordul velem, és szabályosan kioszt. Még egy szó, és minimum belémereszti a tárat. Ekkora ellenségeskedést tényleg nem akarok.
- Akkor túlreagáltam, és sajnálom! – Üvöltök most már én is paprikavörösen. Mégis kimondtam. Nem vigyorodom el, hiszen komolyan úgy érzem, hogy rövid idő alatt elkezdtem hozzá kötődni, ő pedig legjobb esetben is csak egy koloncot lát bennem, de akkor sem akarok úgy elhúzni, hogy még gyűlöl is. Próbálom lenyugtatni magam, ahogy csúnyán nézek rá, mert nem is rá vagyok feltétlenül mérges, hanem magamra. Tökéletesen szokatlan, hogy valaki ennyire felzaklat, statrégiázni szoktam, amiben nincsen helye nőknek. Franc.
- Merre indultál? Befogom, és kussolok. – Javasolom, és csak zordan figyelem a válaszát. Tartom amit mondtam, nem leszek a terhére, de legalább valameddig elkísérem. Ha azért vadásszák le, mert veszekedtünk, rém rosszul viselném.

Tárgy: Re: Grand arbre (Nagy fa) 2014-05-18, 07:43

Franco & Avalon

Nem értem, miért kell ilyen baromi idegesítően konoknak lenni. Miért nem lehet beismerni, hogy igenis szüksége volt rá, hogy segítsek neki, mert nélkülem nem lett volna esélye és kész! Nem tudta volna megoldani, mert hárman voltak és meg beverte a fejét, aztán még rendesen le is rúgták. Attól, hogy pasiból van, én meg lányból, még nem kell mindenáron ragaszkodni ahhoz, hogy csak ő menthet meg engem. Most így volt a helyzet logikus és én ehhez alkalmazkodtam. Szóval csak ne rángasson végig az erdőn, mert azt nagyon nem viselem jól.
- Persze, én meg nézzem végig a fáról, hogy végeznek veled? Kösz, de ahhoz nem igazán volt kedvem... - finoman szólva is csúnyán nézek. Igenis vannak saját döntéseim és nem szólhat bele, hogy mikor mit csinálok. Ha én segíteni akarok neki, akkor igenis segíteni fogok és ő meg vagy elfogadja, vagy menjen szépen a saját dolgára! Én legalábbis ezt teszem. El tudok szépen jutni a saját helyemre, nem lesz semmi bajom, eddig sem volt, csak neki. Ő sérült meg a fején, őt rúgták meg, nem engem, én gond nélkül hazatalálok. Nekem vannak barátaim, akik megvédenek, akiknek fontos vagyok, ő az, aki tök egyedül van, ha jól sejtem, maximum csak szövetségei vannak, akik ki tudja mikor verik át.
- Egy szóval nem mondtam, hogy gyere velem! - szólok még hátra elégé ingerülten, amikor megindul utánam. Nem kértem, hogy kövessen, egy árva pillanat erejéig sem, szóval szépen hagyjon békén és menjen a dolgára. Ezek után pedig még mögöttem morog is, hallom ahogy kifiguráz és ez kicsit sem tetszik. Egyre inkább érzem, hogy kezdek ideges lenni, még annak ellenére is, hogy épp le akarok lépni innen, nem nagyon megy, akármennyire is küzdök, hogy sikerüljön. Főleg, mert ezek után még tovább ingerel, pedig mennyire jó lenne, ha végre befogná. Az utolsó szavaira már megtorpanok, és szembe fordulok vele. Baromira nem érdekel, hogy ki hallhat meg minket, amúgy is elég nagy tempóban vágtam át a fák között, talán már elég messze vagyunk.
- Baromira nem ismersz! Nem vagyok se hercegnő, se semmi, az apám háborúzik valahol odakint, a bátyám pedig fogalmam sincs hol van, talán Párizsban ragadt! Fogd be és hagyj békén! - már szinte remeg a kezem a dühtől. Sose volt anyukám, aki fésülgette a hajamat, sose voltam semmiféle hercegnő. Nem szeretem a szoknyát és mindig is felettébb fiús voltam. Ha össze kéne mérni a tudásunkat, simán van rá esély, hogy én lennék az, aki jobban lőne célba. Nincs joga megítélni, nagyon nincs!

Tárgy: Re: Grand arbre (Nagy fa) 2014-05-17, 16:21

Avalon & Franco

Morcosan pillantunk egymásra, pedig olyan jól alakult, igazán ügyesen megoldotta a helyzetet, de utálom, hogy miattam kezd el harciaskodni. Így is aggódom miatta, pedig alig ismerem, na de hogy én magam sodorjam őt veszélybe... ezt azért már nem veszi be a gyomrom. Becstelen vagyok legtöbbször, de egy olyannal szemben, akinek ez mindennél többet számít, inkább vagyok bántó, mintsem a kárára tegyek. Kirántja a karját, én pedig összeszorítom a fogamat, hogy elnyomjam a szitkozódásomat, az előbb már így is lehordtam szegényt.
- Akkor az én bajom lett volna. – Mordulok fel, nem vagyok a legjobb úton ahhoz, hogy véletlenül egyszer jó viszonyban legyünk. Vagy legalábbis közepesben. Folyamatosan marjuk egymást, mert amint az egyikünk jobb kedvre derülne, a másik csinál valami marhaságot, amivel az egészet elrontja. Többségében én. Hát mindegy, csak dohogok még egy keveset, aztán bólintok, amikor megveti a lábát.
- Kérlek. Nekem aztán mindegy is. Menkünk csak, amerre te akarod. – Sértődöm meg látványosan. Nehezebben tudom kezelni az érzelmeimet. Szenvedélyes tudok lenni, viszont a józan ész kevésbé jellemző rám, inkább kitörök, aztán sajnálkozom, hogy ha rosszul sikerült. Na de nem úgy, hogy ténylegesen elismerjem, hogy neki volt igaza. Mondtam, hogy bocs, ez hidegen hagyja, akkor engem is. Ettől függetlenül morogva beszélgetek magamal tovább, mintha őt utánoznám, lemaradva pár lépésségel.
- Nem mondhatod meg nekem... nyinyinyinyi... – Utánozom a hanglejtését, és ha visszafordul, még a szemforgatásomat is észreveheti. Elteszem a pisztolyt a helyére, és dacosan nem tágítok. Fogalmam sincsen, hogy hova megyünk, de az eredeti célomat feladva a nyomában vagyok. – Túlságosan megszoktad, hogy mindenki hercegnőként kezel. Kétlem, hogy valaki más úgy bánna veled, mint én. Nem gond, szívesen vagyok az utálatod tárgya, felemelő érzés. – Trappolok mögötte, közben pedig oda sem figyelek, hogy milyen hangosan beszélünk, ugyanúgy megláthat, vagy meghallhat valaki más. Ha egy kicsit is értelmesebb lenne, akkor tudnék mit szeretni benne. De így... ki fogom terekni a nyakát. Ez hülyeség. Pont ezt az ösztönlényt kedvelem annyira, aki az elevenemre tapint. Amilyen fiatal, olyannyira arra termett, hogy döntéseket hozzon. Ha kevésné lennék büszke, még akár el is fogadnám a véleményét. Nehéz ez így...

Tárgy: Re: Grand arbre (Nagy fa) 2014-05-16, 12:16

Franco & Avalon

És még én vagyok az, akinek semmi se jó igaz? Nem hiszem, hogy fent kellene várnom, amíg ki tudja hozni magát ebből a helyzetből, vagy esetleg nem sikerül neki. Ezért segítek, mert nem kellemes dolog látni azt, hogy akkora rúgást kap az oldalába, hogy ha nincs szerencséje akkor valami még meg is repedt ott. Visszajött legutóbb figyelmeztetni, ezért lehetek legalább annyira hálás, hogy igenis tegyek érte, hogy segítek, hogy esetleg n legyen valami komolyabb következménye annak, hogy itt emberkednek vele. Ezért lendülök és intézem el a két pasit. Nem mondom, hogy nem a torkomban dobog a szívem a végére, de egy kicsit talán mégis csak felvillanyoz, ami történt. Már épp ott tartanék, hogy majdnem elmosolyodom, amikor kiüti az utolsó fickót és olyan morcosan néz, hogy az egyből lelohasztja az arcomról a mosolykezdeményt. Értetlenül bámulok rá, főleg miután még meg is ragad és igyekszik elrángatni. Felveszem a stílust és idegesen rántom ki a karom az övéből, ha hagyja. Ha nem, akkor az nagyon fog fájni, mert nem fogom vissza magam, ezt ő is érezheti, és baromira nem tetszik, hogy csak úgy rángat és egyébként is nálam a pisztoly, amit még csak el se raktam.
- Persze, alig tudtál felállni, de simán leversz három nagydarab fickót. - rázom meg a fejem és szinte szűröm a szavakat. Ha nem sikerült kirántani a karom, akkor most végre elenged, de tuti, hogy olyan szúrósan nézek rá, ahogy az csak tőlem telik. - Nem volt ostobaság és nem mondod meg nekem, hogy mit csinálhatok és mit nem! - megvetem a lábam és ezek után eszem ágában sincs vele menni. Egy hevenyészett kösz őszintén szólva nem ér olyan sokat, ha mellette ilyen a körítés. Akkor... akkor csináljon szépen, amit akar, semmi közöm hozzá hogy öleti meg magát, vagy akármi. Határozottan elindulok szépen... na jó, nem az ellenkező irányba, mert arra a három fickó döglődik, hanem csak derékszögben a fák között. Eltalálok én Etienneékhez innen is, nem jelent nagy gondot, a pisztolyom pedig nálam van, ha valami gond lenne, akkor megvédem magam. Most is ő volt az, aki ebből az egészből rosszul jött ki és nem én. Mégis olyan nagy a szája, mintha csak ő tudhatná, hogy mi fán terem az önvédelem. Kiborító!

Tárgy: Re: Grand arbre (Nagy fa) 2014-05-15, 16:02

Avalon & Franco

Tényleg nem látom a szemforgatását, már csak odaképzelem, mert eddig minden alkalommal úgy találkoztunk, vagy váltunk el, hogy a terhére volna, és a nagy okoskodások közepette sikerült veszekedésbe fulladni bárminek, amibe belekezdtünk. Azt meg végképp nem hinném, hogy akár minimálisan is bejövök neki, mert ahányszor csak cukkoltam, látványosan zavarba jött, biztos vagyok benne, hogy nem sikerült lehengerelnem. De miután fogalmam sincsen az egészről, ez csak amolyan belső vívódás, amelyről sokat gondolkozom mostanság. Alig ismerem, de nagyon is el tudnám képzelni, hogy a kishercegnő, és egy ilyen magamfajtó fickó. Áh, széttépnénk egymást rövid úton, és csak a szexre nem lehet alapozni egy kapcsolatot még válsághelyzetben sem. Ennek ellenére azért kerestem végül másodszor is fel, mert nem tudtam volna együttélni a gondolattal, hogy törékeny kis lelkét valaki összezúzza. Furcsán mardosó az aggodalom, amióta elváltunk, állandóan el kell hesegetnem magamtól, mert nem érzem úgy, hogy jogos lenne. Próbálok tehát felmászni, de nem sikerülhet minden tökéletesen, mert alaposan megütöm magam, ahogyan visszabucskázom a tisztáson heverő avarba, és máris körbevesznek. A meglepődöttséget el sem sem titkolhatnák, viszont egyértelmű, hogy nem akarnak tanut hagyni, ha már náluk a szajré. Nem vagyok egy hősies alkat, mégsem árulom el Avalon búvóhelyét. Kapok egy bordánrúgást, amire éles fájdalom hasít belém, akartlanul is felkiáltok, ahogy oldalra dőlve odakapok. Tovább nem folytathatják, mert a lány viszont egy született vadmacska, ahogyan akcióba lendül. A végletekig dúl benne a küzdőszellem, meg még a meglepetés ereje is őt segíti, pillanatok alatt kifekteni a kettőst. Csúnyán nézek rá, hogy minek avatkozott közbe, aztán csak feltápászkodok, és egy erőteljes ökölcsapással kiütöm a harmadik, bizonytalankodó egyént. Aztán csak visszakapom a hátamra a táskát, és az oldalamat szorongatva karonrángatva ráncigálom onnan el a lányt.
- Engem nem kell megmenteni, teljesen elment az eszed. – Jó nagy rúgást kaptam, de nem lassítok, mielőbb messze kell tőlünk kerülni. Oldalt pillantok rá, ahogyan engedem a karját, és csibészesen elvigyorodom. – Ne aggódj szivi, nem vagyok egy alfahím, aki büszkeségből meghal csak úgy... ha ez számít, akkor kösz. De ha mégegyszer ilyen ostobaságot csinálsz... – Nem fejezem be, mert nem tudom mivel fenyegetni. Inkább csak haladok a fák között, néha rá pillantva. Még egy nő sem kockáztatta értem az életét.

Tárgy: Re: Grand arbre (Nagy fa) 2014-05-14, 12:13

Franco & Avalon

Nem is szemforgatok, vagy legalábbis nem olyan erősen, amit észere kéne venni. Nem a fickóval van bajom, csak a stílusával és talán a leginkább azzal, hogy talán valahol mélyen ez... bejön, ami aztán csak még jobban idegesít, hogy saját magam ellen is lázadozzak, nem hogy az ellen, hogy bezárva otthon üljek, nehogy valami bajom legyen véletlenül. Meg tudom védeni magamat és nem fogok otthon ülni, amíg minden barátom igyekszik valami élhetőt kihozni ebből a városból, ami most kezd kissé szétcsúszni. Nem vagyok az a megfutamodós fajta, reális keretek között persze, hiszen a három közeledővel annyira nem lenne okos döntés leállni harcolni. Lehet, hogy le lehet őket szedni, de talán el is kerülhetjük őket. Nem kell feleslegesen senkit sem kivégezni, erre nagyon nincs szükség. Ezért rázom meg a fejem, amikor előkerül a pisztolya, és indulok meg felfelé. Nem jelent nekem gondot, de neki láthatóan annál inkább. Jól indul, de aztán hangos reccsenéssel adja meg magát az ág.
- Nem arra... kellett volna. - ezt már csak magamnak motyogom, nem lehet hallani, és nem is lenne okos döntés, hogy hangoskodjam, hiszen a három pasas akkor ér ide, amikor Franco épp próbálja felkanalazni magát. Nincs épp a legjobb állapotban. Miért nem lehet egy kicsit jobban odafigyelni? Fel se néz, pedig kétlem, hogy az ütéstől elfelejtette, hogy itt vagyok. Gyorsan kéne cselekedni és nagyon ügyesen. Óvatosan lépek át a másik ágra. Ha jól lendülök... Egy próbát megér, aztán majd meglátjuk. Pisztoly van nálam, de egyet tudnék kilőni, és mivel épp körbeveszik Francot, ez nem lenne jó megoldás. Így végül megragadom az alsó ágat és egy jól irányzott lendülettel rúgom valahol tarkón az egyik pasast, hogy ezzel ráessen a másikra. Már a rúgástól is beájul, így legalább beletelik pár pillanatba, mire az akire esett megpróbálja lekanalazni saját magáról. Nekem pedig a landoláskor már a kezemben is van a pisztoly. Egy egész leheletnyit remeg csak a kezem, de azért a harmadik pasasra fogom. Hátha neki nincs annyi esze, mint anno Franconak volt, miszerint nem esélyes, hogy csak úgy le tudnék lőni valakit szemtől szembe, főleg nem fegyvertelen embert.
- Nem akarunk bajt... csak menjen mindenki a dolgára, oké? - sandán méreget. Nem igazán tetszik, én pedig Francohoz oldalazok, hogy ha nem tud egyedül felkelni, akkor végső soron segítsek neki. Remélem nem akar nekem itt elájulni, vagy rám esni, nem lenne hasznos.

Tárgy: Re: Grand arbre (Nagy fa) 2014-05-13, 17:31

Avalon & Franco

Rövid időn belül harmadszor botlom bele a kislányba, ebből egyszer szándékosan, ám ezúttal is véletlenül. Mintha ez valami kisértetváros lenne, akinek egyetlen szereplője Avalon lenne. Talán meghaltam, és valami angyal kisért a túlvilágon? Nem, kétségkívül túlságosan is valóságos ő. Meg a kocsmában annyira beittam, hogy nem hiszem, hogy aki halott, az képes erre. Elképzelhető, hogy csak valami módon összefonódik a sorsunk, ellenben ő állandóan szemforgat, amikor csak meglát, mintha bántottam volna. Talán sértő szoktam lenni, ha falom a tekintetemmel, de ennyire nem utálhat. Ha igen, akkor régen rossz. Nem fogom még csak azért sem törni magamat, hogy kedvelje. Úgy dobálózik ezekekkel az érzelmekkel, mint egy elkényeztetett hercegnő, viszont az úrikislány címkére erőteljesen lázadozott. Már azt sem tudom, hogy milyen is valójában. Sőt, kezd egyre kevésbé érdekelni, ha így viselkedik.
- Felőlem aztán... – Rántom meg a vállamat. – Én figyelmeztettelek, innentől a te dolgod. – Felkapom a fejemet a közelgő zajra, és már kerül is elő a pisztoly, de megint neki kell hogy igaza legyen. Bosszúsan pillantok fel a fára, ahol már mászik is. Sóhajtva elrakom a mordályt, és ráhelyezem lábaimat az egyik görcsre, hogy felhúzzam magam, de ezúttal legendás szerencsém cserben hagy. Ő már fent van a lombok között, alattam viszont megcsúszik a lábam, és a kapaszkodást elősegítő ágacskát félbetörve lefejelem a törzset, és leesek. Nem az esés a gond, sokkal inkább a fejelés, alaposan megütöttem magam, a homlokom is felrepedt, amiből az éles felszíni sebből már folyik is a szemembe a vér. Ezek után még jön a drágalátos trió. Még nem volt hozzájuk szerencsém, de láthatóan nem akarnak tanut hagyni. Felülök, és sandán méregetem őket, miközben körülvesznek. Összeszorítom az ajkamat, egy szóval sem árulom el az ágak között lapuló lányt.

Tárgy: Re: Grand arbre (Nagy fa) 2014-05-12, 14:02

Franco & Avalon

Nem tudom, hogy miért kéne félnem a saját városomban. Itt nőttem fel, ismerem, mint a tenyeremet. Rendben van, hogy pár napot húzzam meg magamat, de már mindenki számára nyilvánvaló, hogy baj van. Lejött ez az izé, vagy létrejött, vagy nem is tudom, hogy kéne fogalmazni, de az tuti, hogy nem normális, ami történik. Viszont ettől még ez ugyanúgy az én városom, ugyanúgy nem fogom otthon meghúzni magam. Eljárok a gyűlésekre, elmegyek a barátaimhoz és ha egyedül akarok lenni a kedvenc helyemen, akkor bizony egyedül leszek a kedvenc helyemen és ebben ugyan senki sem tud megakadályozni, ez fix! Ezt a fát pedig imádom, és kell egy kis nyugalom, hogy átgondolhassam a dolgokat, hogy ne essek kétségbe és megpróbáljam meggyőzni magamat, hogy minden rendben lesz. Ez az izé el fog tűnni úgy, ahogy létrejött, vagy majd eltüntetik az okosok, de az a lényeg, hogy bizony nem maradhat itt, mert az apámnak haza kell jönni és a bátyámnak is mielőtt nagyobb baj lesz, ez tény, és... muszáj, hogy így legyen!
A röpke mélázásból mégis kiszakít valami, azaz inkább valaki. A nevem, méghozzá ismerős hangon. Figyelem, ahogy felém igyekszik, aztán szépen rá pillantok, amikor leguggol mellém. Komolyan őrület, hogy lépten-nyomon ebbe a fickóba botlom, amikor arról volt szó, hogy le fog lépni a városból. Ennek ellenére még mindig itt van, bár... most már nagyon nem is mehet el. Ez az ő nagy pechje, akkor kellett volna, amikor még volt kiút.
- Meghúztam magam Franco, de arról nem volt szó, hogy ki se tehetem a lábam az utcára. Mindenki kint van, mert nagy a zűr, én sem fogok bent ülni és várni a jó szerencsét. Amúgy is kell a levegő. - rántom meg a vállam. Eszem ágában sincs semmit tenni, az nem nekem való és nem is megy. Meghallom én is a közeledő lépteket, pár pillanattal az után, hogy a szavaim elhaltak a csendben. Az is lehet, hogy csak valami állat, mégis csak az erdőben vagyunk, akkor is, ha ez egy tisztás. Úgy látom, hogy Franco mindenre felkészült, de szerintem nem ez a megoldás. Megrázom a fejem és csak óvatosan mutatom neki, hogy a legokosabb megoldás nem felfegyverkezve várni, hanem... mászni. Rengetegszer voltam már ezen a fán, tökéletesen ismerem minden egyes ágát, így gond nélkül rugaszkodom el és húzom fel magam. Ha valaki jön, addig nem vesz észre, míg a túloldalon van, hiszen elég erősek az ágak, és ha az ember tudja hova kell lépni, akkor még reccsenés sem várható. Amikor felhúzom magam, már látom a túloldalon a levelek között kilesve a három fegyveres alakot. Nem néznek ki katonának, de nem is jó arcúak és valami kiskocsit, szekeret, tudom is én mit húznak maguk után. Meg mernék esküdni, hogy valamelyik boltot pakolták ki, kétlem, hogy ez valami nagy bevásárlás eredménye lenne.

Tárgy: Re: Grand arbre (Nagy fa) 2014-05-11, 12:00

Avalon & Franco

Hátizsákkal megpakolva sietek át a fák között. Áldom az okos eszemet, hogy a csata előtt elrejtettem a közelben némi tartalékot, valahogy volt egy olyan érzésem, hogy Hans rosszban sántikál, és hát milyen igazam lett. A másik, ami hírhedt szerencsémnek köszönhető, hogy a rejtekhely azon a bizonyos búrán belül volt, közel a városhoz, mert ha kívül rekedt volna, akkor most itt állnék egy fillér nélkül. Ezt nem úgy elképzelni, hogy beálltam a vegyesboltba, hogy fegyvert, élelmet, ruhát akarok vásárolni. Pár óra alatt felkutattam az orgazdákat, fekete kereskedőket, akik a háborún szedik meg magukat. Piti kis nepperek, de most a kezemre játszanak. Franco beszél, nepper ugat. Azaz Franco pénze. Mintha holmi bevásárlólistát készítettem volna, úgy foglaltam össze, hogy túlélőcsomag kell, és hamis útlevél. A keresztnevemet megtartottam, az állampolgárságom pedig holland. Éppen átutazóban voltam a nővéremnél, aki biztosan kivül rekedt, így nem tud majd igazolni. Ez a mesém, ha egy őrjárattal akadnék össze. Egyre több itt a zavargás, ahogyan adja fel mindenki a munkáját, kezd zűrzavarba fulladni a rend, amely a várost eddig összetartotta. A vállamon egy fekete szalag van átkötve, hogy haláleset történt a családban, ez azért jó indok, mert kevésbé fog kérdezősködni, aki csak megállít. Egy pisztoly van az övembe tűzve a zubbonyom alatt, mégse nézzenek katonának, illetve egy kés a vádlimhoz csatolva. Több nem is kell, ritkán vagyok a szemtől szembeni harc híve. Óvatosan lopakodok a kis ligetben, hátha találok valami kijáratot, mert szemfülesebbnek hiszem magam a nagy többségnél. Nincsen szükségem pihenésre, hozzászoktam már az erőltetett menethez, főleg ha a saját életemről van szó.
A pisztoly a kezem ügyében, hogy bármikor elő tudjam kapni, ha úgy alakulnak a dolgok, hogy katonákkal, vagy netán magamfajta foszotgatókkal akadok össze. Egyik sem történik, ellenben a kislányt fedezem fel. Nem kap el a paprikaméreg, csak nem értem a dolgot.
- Avalon! – Sziszegem neki oda, aztán feléje sasszézok, átvágva a tisztáson. Legugolok mellé, közben pedig erőteljesen figyelve a tájat. – Nem arról volt szó, hogy meghúzod magad valami ismerősnél? Legalább pár napig. Mit keresel itt? – A pisztoly mégis a kezem ügyébe kerül, valaki jön. Még meghallgatom a válaszát, aztán csendre intem.

Tárgy: Re: Grand arbre (Nagy fa) 2014-05-11, 09:22

Franco & Avalon

Az eddigieknél is sokkal fokozottabb a rend a városban, de én még ennek ellenére is kiszöktem szépen a házunkból. Nem szabadna éjnek évadján itt kint lenni, kijárási tilalom van, ami most már talán érthető is. Valami nagy baj van a várossal, azok alapján amit a rádióban a polgármester közölt alig lehet tudni valamit, csak hogy engedjük a katonáknak, hogy azt tegyenek, amit akarnak és hogy a város jelenleg bajban van, de nincs ok pánikra, meg fogják oldani. De mégis hogyan? Én magam is jártam ott, ameddig el lehet menni. Minden út lezárva, hogy senki se kenődjön fel arra az izére, és egyértelműen nem lehet kijutni innen? Mi van vajon kint? Mit lát, aki ide jön? Mi van, ha apa keres, ha a bátyám visszatérne végre Párizsból, de esély sincs rá, hogy megtaláljon, mert nem jut át azon a... valamin. Egyáltalán mi a fene ez az egész és miért nem mondanak többet? Pedig már lassan mindenki tudja, hogy valamiféle kutató bázist is felállítottak a város határában. Annak akkor oka lehet, mintha előre tudták volna, hogy valami lesz, ha ilyen egyáltalán létezik.
A legrosszabb mégis az, hogy fogalmam sincs, mikor jutunk ki innen, hogy egyáltalán meg lehet-e oldani a rejtélyt, hogy vannak-e válaszok, hogy az a buraszerű izé eltűnik-e onnan. Fáradtan huppanok le a kedvenc helyemre, a várostól nem messze egy nagyobb tisztáson a méretes fa árnyéka alá, bár most sok mindentől nem kell védenie, hiszen csak a majdnem telihold gyér fénye az, ami bármilyen fényt is ad. Bőven elmúlt már kilenc, én pedig pár órája eljöttem már otthonról, de még nem vettem rá magam, hogy visszainduljak. Mégis mi bajom lehetne? Rengeteg katona van a városban, kétlem, hogy újabb foglyok szöknének meg, ha egyszer ennyire figyelnek, akkor meg tényleg nem lesz bajom. Van azért nálam egy pisztoly, no meg kés és remekül mászom fára, ha arról van szó, gyorsan futok és jól ismerem a környéket, ez azért nagy helyzeti előny bárkivel szemben, aki nem illedelmesen akar közelíteni. De a legtöbben amúgy is otthon vannak, úgy tudom, hogy még a kocsmák nagy része is zárva van, mert nincs indok semmiféle ünneplésre.

Tárgy: Grand arbre (Nagy fa) 2014-04-12, 14:35

Grand arbre

Az erdő legnagyobb fája. Szinte minden városlakó ismeri, a törzse több helyen is tele van vésve a szokásos "Itt jártam" szövegekkel, vagy épp átlőtt szívekkel, amiket a szerelmesek szoktak. De sokan csak úgy pihenni, kikapcsolódni járnak ide.

Titkosított Akta

» Kecse-Nagy Endre

Grand arbre (Nagy fa)

Grand arbre (Nagy fa)

Similar topics

Similar topics