Baljós események - Avignon nagymese

Tárgy: Re: Baljós események - Avignon nagymese 2014-05-31, 06:07

A rádióval és a titokzatos üzenettel egyelőre nem jutok többre, és nem úgy tűnik, mintha itt még történne valami, ezért a többiek után megyek. Csak ekkor veszem észre, hogy tenyeremet neonzöld festék borítja. Nem tudom, hogy mi ez, hogyan került rám, de elég feltűnő, ezért megpróbálom letörölni a bőrömről. Sajnos nem sikerül, a szín makacsul rajta marad a tenyeremen, én pedig elfojtok egy káromkodást. A legutolsó dolog, amire szükségem van, az az, hogy világító kézzel mászkáljak. Mintha magamra írnám, hogy „hé, nézzétek, valami nincs rendben velem!”. Próbálom legalább úgy tartani, hogy mások ne vegyék észre, de pár pillantás az ellenkezőjéről árulkodik, ami azt jelenti, hogy ideje lenne lelépnem. Kifejezetten nagy erőfeszítésembe kerül, hogy ne nyúljak a fegyvereimhez, de megállom. Remélem, hogy nem kell majd használnom őket, mert lehetek bármilyen jól képzett, itt most mindenki ellenem van. Azért végigpörgetem a fejemben a lehetséges kiutakat egy fegyveres összetűzésből, de igencsak korlátozottak a lehetőségeim.
Hirtelen felvillan a bura, és mindenki odakapja a fejét. Arra gondolok, hogy ez lenne a tökéletes alkalom eltűnni, de a város felől érkező zajra rögtön vissza is fordulnak, ezért ez a tervem meghiúsul. Én is követem a pillantásukat. Mi történhetett ott? Úgy tűnik, elment az áram, de hogy a bura miatt, vagy valami más miatt, arról fogalmam sincs, bár valószínűsítem, hogy előbbi. Egyre növekszik azoknak a kérdéseknek a száma, amiket nem tudok megválaszolni, és ez kibillent a mentális egyensúlyomból. A rádióüzenet, a festék a kezemen, a bura, most az áramszünet...
Az az érzésem, hogy hiba volt idejönnöm, mert nem sok mindenre jöttem rá, ellenben akaratlan figyelmet kaptam. Elkapom Andrew tekintetét, és halványan megrázom a fejem. Persze, hogy azt hitte, közöm van ehhez az egészhez. Nem valószínű, hogy megbízik bennem annyira, hogy elhiggye, én sem tudom, mi történik, de azért hátha. Mindenesetre nem akarok tovább itt időzni, elindulok vissza, a város felé. Ott könnyebb lesz eltűnni, és talán valahogy sikerül levakarni a kezemről a festéket is.

Tárgy: Re: Baljós események - Avignon nagymese 2014-05-23, 08:35

Kezdem azt hinni, hogy a roncs eddig megóvott az őrültebb dolgoktól, de komolyan.
Az őrmester úgy áll lefagyva, mint aki kísértetet látott, szerencsére azonban Winchesterre hallgat, az hiszem, jó, hogy olyan szólt hozzá, akit ismert, mert nagyon úgy tűnt az előbb, mintha valakit le akarna lőni.
A százados közben már egy nővel vitázik, aki elég jól néz ki és vissza is szájal neki. Magamban elvigyorodom.
A nő mellett álló civilre figyelek fel. Van a tartásában valami, amiből úgy gondolom, ha itt mindenki begolyózna, és mégis lőni kezdenének, akkor még mindig ő lenne a legmegbízhatóbb. Ő meg talán a százados. Bár nem tudom, kettejük között mekkora az egyetértés.
Fél szemmel a farkasokat nézem. Nem kellene itt lenniük. Ugyanakkor nagyon furcsák, mintha idomítva lennének. Vagy mintha nem is farkasok lennének. Túl értelmes a tekintetük, bár én mindig is úgy tartottam, végig a tanulmányaim során, hogy több lakozik az állatokban, mint azt hinnénk. Azt hiszem, ezzel valamennyi elkötelezett gazdi egyet is értene.
Szerencsére a másik civil srác sem kezd el lövöldözni, bár elég közel merészkedett hozzá az egyik kanadai barátunk, inkább eltűnik egy bokorban.
Nem akarom magam beleártani a százados és a nő szóváltásába, és ahogy látom más sem, inkább a farkasokat figyelem, bár feltűnik az a férfi is akinek zölden vibrál a tenyere.
Lehet, hogy ő is nekiment a burának? A vállamra pillantok, de körülöttem nincs zöld fény. Ez nagyon furcsa. Mármint nem az, hogy én nem világítok, hanem az, hogy ő meg igen. Ez nem normális! Aztán eltűnik a kezéről az a zöld vibrálás, akkor, amikor a bura is villan egyet, és újra áttetszővé válik. A város felől elektromos kisüléseket hallok, pukkanásokat. Remélem, nem az áram van oda, abból még nagy baj lehet. Nem tudom, ehhez köze lehet-e a zöld tenyerű fickónak, vagy csak ő is szenvedő alanya az eseményeknek.
A farkasok viszont megindulnak, én meg utánuk, nem nehéz őket követni, mert mintha egy kitaposott ösvényen haladnának. A folyópart felé kanyarodik az út, azt hiszem, bár nem ismerem olyan jól a terepet. A távolban egy ház tűnik fel, emeletes, elég nagy, mint egy kúria. Próbálom megjegyezni, merre van, hogyan néz ki. Jó lenne tudni, hogy kié. A farkasok arrafelé tartanak, aztán az egész eltűnik. Szó szerint.
Ledermedek, és tátott szájjal bámulok.
– Hogy azt a…!
Percekig még pislogni sem tudok.
Maddie biztos nem fogja elhinni ezt nekem! Vagy talán ő lesz az egyetlen, aki elhiszi. Ezt el kell majd mesélnem neki.
Fejcsóválva nézek körbe, és azt látom jócskán eltávolodtam a többiektől. Nem izgatom magam agyon ezen, van épp elég dolog, amin elgondolkodhatok, és talán jobb, ha most nem kerülök a százados, vagy az ezredes szeme elé. Még nem állok készen a kérdéseikre.
Némi kerülővel indulok vissza a város felé

//Köszönöm a mesét. Smile

//

Tárgy: Re: Baljós események - Avignon nagymese 2014-05-22, 18:15

Az eddigi eseményeket magamban rendszerezve arra jutok, hogy ez az egész csak valami ugratás. Úgy kezdődött, hogy egy komoly kis katonai tömeg összeverődött amire én is azt mondtam, hogy na, valami lesz, erre mit kapok? Először üldözni kezdenek egy fénycsóvát amiről még most se tudom mi a fene lehetett, utána a százados meg a haverom összeverekednek, vagy is pontosítva a századosba beleköltözik egy pukkancs manó aki azt hiszi elvették az aranyát. Közben egy másik hírhedt katona közelebbről is megismerkedik a talajjal meg a burával természetesen. Kis idő elteltével előkerülnek a roncsok pilótái. Természetesen elevennek már nem mondható állapotban. Ami meg ezek a csodás kis dolgok után következik még inkább érdekes. Előbukkan pár cuki kis külföldi átutazó szőrös kanadai prémkabátban. Az egyikük még a szép kis fogsorát is felém mereszti, a látvány ami elém tárul nem valami bájos. Aztán fegyvert rántok lebuktatva magam. A pisztolyom úgy áll a kezemben mint a kiskanalam. Fel vagyok készülve arra, hogy új szőnyeget szerzek magamnak ha a kis szőrgombóc közelebb lép. De mire meghúzhatnám a ravaszom az egyik katona rám szól, hogy nehogy lőjek, mert ezeknek eszük ágában sincs támadni ha nem adunk okot rá. Lenyelem a cifra szavaim amiket ilyenkor vágnák a fejéhez. Szerintem nem rá mosolyog egy közel 50 kilós Pom-pom. Majd picit meghökkenek, ahogy újdonsült kis házi kedvencem elsétál a barátaival szinte libasorban, majd eltűnnek. Kicsit elszomorodom, hogy nem lett új szőnyegem. Majd mire megnyugodhatnék, hogy na végre vége a felfordulásnak az egyik fickó keze zöldes színt vesz fel, egy igazi kaméleon vagy csak sok volt a fű. Az áram egyik házról a másikra huny ki. Mi jöhet még? teszem fel az ilyenkor szokásos kérdést csak mert eddig senki szájából nem hallottam. Legyünk már legalább egy valamiből az elsők. Leeresztem a pisztolyom és megpróbálok elosonni a bokrocskám irányába. Talán ez a felfordulás picit elveszi a százados eszét. Nem szeretnék én a szőnyeg lenni az ő sátrában. nyelek egyet majd zsupsz a bokorban termek. Természetesen nem mellékhatások nélkül érkezem meg a földre. A könyököm aligha nem lila és zöld színben fog pompázni. Jé, hasonlítani fogok arra a zöldes kezű fickóra.

Tárgy: Re: Baljós események - Avignon nagymese 2014-05-20, 18:25

Képtelen vagyok tisztán gondolkodni. Olyan tompa az agyam, mintha a sokadik sörömet gurítottam volna le éppen a torkomon. Csakhogy most terepen vagyunk, szó sincs ivásról és szórakozásról. Biztos vagyok benne, hogy nem őrültem meg és nem csak képzeltem mindent, ami történt. Ahhoz túl élethű volt. Hiába tértem észhez és hiába tűnt el az érzés a századosnak köszönhetően, továbbra is különös mindent körülöttem.
- Nem ismétlődik meg, uram - mondom, de még számomra is távolinak tűnik a hangom. Bár elkezdhetném neki magyarázni, hogy most sem ő volt a célpont. Nem is láttam őt igazából. Az apámat akartam, mert ez volt a parancs akkor este...
Megrázom a fejem és inkább megemberelem magam. Megpróbálok levedleni minden hülye érzést, kizárni a belső hangokat és a feladatomra koncentrálni. Szép elhatározás, mondhatom. A valóság az, hogy elnyomom az előbb történt különös dolgokat és szó nélkül teszek pár lépést a farkasok felé. Eszemben sincs rájuk lőni, amíg nem támadnak. De mielőtt bármelyikhez közelebb érhetnék, megtorpanok. A százados. Alig hallom a hangját, de még így is tudom, hogy meg kell állnom és nem tovább menni. Utána mégsem indulok meg. Maradok, ahogy vagyok és figyelem a farkasokat. Kissé olyan, mintha képzett kutyák tekintetébe néznék. Semmi őrületet nem látni a szemeikben. Ráncolom a homlokom, majd mozdulatlanul nézem végig, ahogy elindulnak az ellenkező irányba. Egész végig arra várok, hogy megforduljanak. Komolyan, már azon sem lepődnék meg, hogyha az egyik hiéna módjára fordulna a hátára és kezdene el nevetni!
De nem történik hasonló és én sem tartom túl sokáig szemmel őket. A bura különös villanása odavonzza a tekintetem. Pislogok párat. Nem vagyok benne biztos, hogy jól láttam, vagy csak a szemem káprázott. Körülnézek és megpróbálom megállapítani, hogy más is ilyen értetlenül néz-e, mint én. Aztán megállapodik a tekintetem az ismerős arcon. A német. Alexander. Ott a kérdő tekintet az arcomon, hogy ez az ő műve-e. Nem lepődnék meg, ha mosolyra húzná a száját. Egyszerűbb lenne persze találgatás helyett odamenni hozzá és nekiszorítani valaminek, de nem indulok meg felé. Inkább előveszem a mélyre süllyedt katonai énem és a százados után megyek, hogy egy méterrel mögötte megálljak, szótlanul, várva a folytatást. Remélhetőleg az lesz, hogy mindenki mehet, amerre lát. Ezután ránk fér egy kis szünet. Nekem pedig... talán vennem kellene a bátorságot és beszélnem az apámmal. Talán.

Tárgy: Re: Baljós események - Avignon nagymese 2014-05-20, 16:20

Kotnyeleskedés...

Valami nagyon nincs rendben. Már maga a bura is, de amik még ezen kívül történnek. Ez a fény... és miért láttam benne saját magamat? Auguste azt monda Isabellet látta. Talán van valami a levegőben, valamiféle hallucinogén anyag, ami miatt olyasmit látunk, ami nincs is ott. Talán a százados is látott valamit a fényben, azért kezdett el az előbb lövöldözni. Sejtelmem sincs mi folyik itt, de még a farkasok is megjelennek és őszintén szólva az érdekel a legkevésbé, hogy nem kéne itt lenniük. Az nagyobb baj, hogy nem úgy fest, mintha csak barátkozni akarnának, inkább széttépni minket minimum, vagy rosszabb... ha van annál rosszabb. Jó persze olyan fegyver arzenál sorakozik itt fel, hogy azt hiszem esélyük sem lenne, de annak az épp repülőből kimászó katonának igaza lehet, nem kéne őket felbőszíteni, ha lehetséges. Aztán megérkezik kedvenc századosom is. Nem tudom most könnyedén venni a szavait - mintha máskor tudnám -, ezért nem is nagyon pillantok rá, mert nehogy aztán pont közben ugorjanak nekünk a farkasok.
- Már mondtam önnek, hogy ez az én városom is és érdekel, hogy mi történik benne. Nem csak én vagyok itt egyébként. - szökik fel kissé a szemöldököm, hiszen nem én vagyok az egyetlen civil, bár tény, hogy Augusteot pl. én rángattam ide, magától még lehet hogy nagyban aludna, de ez nem számít. Ne mondja meg nekem, hogy mit és mikor csinálhatok, főleg ha ilyenek történnek. Kétlem, hogy ezt aztán szépen bemondanák a rádióban, a legtöbben nem tudnak semmit, csak ülnek otthon, abban reménykedve, hogy a probléma hamar megoldódik, nem pedig még halmozódik is. A farkasok viszont távolodnak, én pedig már alig fogom fel a neon zöld kezű fickó és a bura felvillanása közti összefüggést, hiszen az, amit érzek először csak egy nagy nyelésre késztet, aztán arra, hogy nagyjából tökéletesen lefagyjak. Jó eséllyel most még az se jutna el hozzám, ha valaki bármit is mondana nekem. Próbálok magamhoz térni, pislogni párat, elzavarni a furcsa gondolatot, de nem megy, képtelen vagyok rá. Csak nézek a távolba, mintha az eltűnő házat akarnám újra előteremteni, ami persze esélytelen. Az pedig, hogy ezt most itt szépen kitálaljam tökéletesen esélytelen, még én is nehezen fogom fel, más maximum azt láthatja, hogy kissé lefagytam és enyhén szólva is falfehér az ábrázatom, de hát ez a sok furcsaságnak is betudható nem?

//Köszönöm a mesét, szuper volt és a karim nevében még mindig csak annyit tudok mondani, hogy Shocked

//

Tárgy: Re: Baljós események - Avignon nagymese 2014-05-20, 15:55

Ez az egész egyre furcsább, nem nagyon tudom mire vélni a dolgokat. Előbb a búra, aztán a fény és Isabelle, most pedig itt vannak a farkasok, akiknek meg sem kéne itt élniük. Hallom, ahogy az egyik katona szól, bár azt nem tudom mégis melyik civilre, hiszen nagyjából mindenki fegyvert ragadva, tüzelésre készen áll. Mindenesetre nem lövök, jól tudom, hogy a farkasok csak úgy nem szoktak emberre támadni, önvédelemből már annál inkább. Ennek köszönhetően szerencsére még nem akasztottam velük össze a bajszomat, és most sem szeretném, de ha elkerülhetetlen, akkor…vagy ők, vagy mi. Egy másik katona megnyilvánulására viszont felhúzom a szemöldökömet, hiszen a mellettem lévő Adelinehez szól, igencsak sajátos stílusban. Nem valami illemtudó…köszönés, vagy mi volt ez, de a jelen helyzetünkben nem igen tudom őt hibáztatni ezért az elejtett mondatért. Gondolom ő volt az a fickó, akiről Adeline mesélt nekem, akiből talán információkat lehetne kihúzni, de végülis ejtettem ezt a tervet. Egyszerű katona, gondolom tiszt, ha jól látom, akkor százados, de erre nem mernék megesküdni, a szemem ma már egyszer csúnyán átvert engem. Végül aztán egy futó mosolyt megengedek magamnak, nem hinném, hogy rá kéne szólnom a fickóra, hogy lehetne kicsit kevésbé modortalan, Adeline ismeri, majd ő lerendezi ezt vele, amúgy sem lenne túlságosan okos ötlet összekapni itt velük, ha jól számolom, akkor négyen vannak ellenem, a többi civil nem hiszem, hogy egy esetleges csetepatéban mellettem kötelezné el magát. Az pedig, hogy nem köszön oda nekem, illetve, hogy rám sem hederít nemigen zavar, pár másodpercnél többet én sem foglalkozom vele. A farkas vonyítás ébreszt fel gondolatmenetemből, és már készülök is arra, hogy meg kell húznom a ravaszt, de legnagyobb meglepetésemre a farkasok egyszerűen csak továbbállnak szépen egymásutánban. Azt hiszem rám fér egy alapos pihenés ezek után, kár, hogy nem fogom megkapni. Azt hiszem már mindannyian összegyűltünk, összesen kilencen. Az ezredes urat azonnal felismerem, elégszer láttam már a képét ahhoz, hogy megjegyezem magamnak, de a többiekről ötletem sincsen. Van itt négy katona az ezredessel együtt, illetve mi öten civilek, de a többi polgár között nem találok ismerős arcot, de mentségemre szóljon, hogy nem szeretek bejárni a városba, és sajnos nem is nagyon van időm barátkozni az emberekkel. Az viszont feltűnik, hogy az egyik fickó kezét valami neonzöld festék borítja. Biztos belenyúlt valamibe, én már aligha tudok bármin is meglepődni a mai nap folyamán. Már megint sikerül elszólnom magamat, ugyanis előbb a búra vált neonzöld színűre, hogy aztán egy pillanat múlva ismét visszaálljon a természetes állapotába. Egyből a festékes kezű férfire nézek, de azonnal el is kapom a fejemet a távolból hallott pukkanásra. A város felől jött ez kétségtelen, és az is, hogy kiment az áram, akárcsak a dominók, egymásután hunynak ki a fények a városban. Összeráncolt homlokkal hordozom körbe a tekintetemet, hátha van még itt furcsaság, amit nem láttam. A farkasokon marad a tekintetem végül, akik egy ház felé igyekeznek, majd a házzal együtt tűnnek el a szemem elől. A pisztolyomat bár leengedtem, eltenni nem fogom. Túl sok minden történt ma, túl sok minden, amit nem tudok megmagyarázni, jobban érzem magamat, ha a kezemben érezhetem a pisztolyomat, arról nem is beszélve, hogy a neonzöld festékkel tarkított barátunk felettébb gyanús lett nekem egy pillanat alatt, jobbnak tartom inkább rajta tartani a szememet.

Tárgy: Re: Baljós események - Avignon nagymese 2014-05-19, 11:01

[most már mindenki együtt]

A farkasok a nyilvánvaló fenyegetés ellenére sem támadnak, csak felhúzott ínnyel morognak. Azonban aki közel áll hozzájuk, szokatlanul inteligens a tekintetük, mintha várnának valamire. Vagy mintha szelíditett lennének. Aztán egy nagyobb darab farkas elvonyítja magát, a többiek pedig szinte egyszerre fordulnak meg, és oldalognak el, de nem a fák között, hanem mintha valami kitaposott ösvény mentén távolodnának, ami nagyon nem jellemző az állatokra.
Alexander eközben befejezi a rádiós műveletet, és tud csatlakozni hozzájuk, mert Walter és Anwen már korábban megtette. A többiek észrevehetik, hogy a valkűrnek a tenyerén valami furcsa neonzöld festék lehet, de ő maga is csak most veszi észre. A búra átlátszó anyaga egy pillanatra megvillan, és ugyanolyan neonzöld színt vesz fel, aztán teljesen kifakul, ismét átlátszó. Lehet, hogy Alexander áll mögötte, ő csinálja az egészet, legalábbis nagyon gyanus. Ezen felül a város felől egy komolyabb pukkanó hangot hallani, és ha a fák között arrafelé pillanatnak, látják, hogy minden fény megszűnt, egyszerűen elment az áram, jó eséllyel végleg. Adline viszont egy tökéletesen furcsa dolgot érez magán. Az az érdekes, hogy fizikálisan lánynak érzi magát, nem nőnek. Nem a kinézetében, hanem úgy érzi, hogy ismét szűz. És nem csak így érzi, ténylegesen így van. Nem tudni, ez minek köszönhető, rajta áll, hogy ezt publikálja vagy sem. Az ösvény a folyópartra vezet, és ha még nézik a távolodó farkasokat, mintha egy több emeletes ház felé mennének, majd az egész eltűnik. A ház is, és a farkasok is.

//Részemről ennyi volt a felvezető rész, de nyugodtan játszhattok még, én már nem fogok írni, hanem a legközelebbi mesét kitűzzük majd hamarosan//

Tárgy: Re: Baljós események - Avignon nagymese 2014-05-17, 21:35

A számokat pörgetem magamban, próbálom kombinálni, átvariálni őket, hátha más sorrendben lesz értelmük... És akkor beugrik. 1940.05.04. A mai dátum. Ez egészen biztosan nem véletlen, ahhoz túlságosan is speciális. Szóval valami vagy történt, vagy történni fog, de hogy kivel és mi, ahhoz még mindig nem járok közelebb.
Ha pedig a mai napról van szó, akkor létfontosságú lehet, hogy kódoljam az üzenetet. Kilenc csipogás egyértelműen kilenc személyre utal, de melyik kilencre? És akkor valami beugrik. Hárman vagyunk itt, és legalább kétszer ennyien tűntek el a fák között. Próbálom felidézni, hogy pontosan mennyien, és közben abban reménykedek, hogy nem hatan. Mert a kilenc belépőhöz megjelenik kilenc törlés is, ami nem ígér sok jót.
Ott volt Andrew, az egészen biztos, meg a felettese, aztán a két civil, akik követték őket. Ez még csak négy, de biztos, hogy volt még valaki. Tényleg, a pilóta egyenruhás férfi. Akkor öt, és velük együtt is csak nyolcan vagyunk, tehát nem lehet...
És a srác, akit az egyik kocsmában láttunk Celeste-tel, mikor Andrew-ra vadásztunk. Vele együtt pedig pontosan megvan a kilenc. Kétségbeesetten próbálom felidézni, hogy nem hagytam-e ki valakit, aki megbontaná a létszámot, de aztán tudatosul bennem, hogy ilyenben nem szoktam hibázni. Ha lett volna itt még valaki, arra emlékeznék.
Kilencen vagyunk, kilenc belépés, kilenc kilépés. A mai dátum. Leengedem a rádiót, és a többiekre pillantok. Nem tudom, hogy ők rájönnek-e, de nagyon úgy néz ki, hogy ez a felvétel mi halálunkat kódolja. Automatikusan körbenézek veszélyforrás után kutatva, de nem látok semmilyen közvetlen fenyegetést. Ez sokkal rosszabb, mint amikor nyíltan támadnak meg, mert akkor legalább tudom, hogy mire számíthatok. A kezem ösztönösen a nadrágomba tűzött pisztolyra vándorol.
A kilenc kilépés egyértelmű, most azon kezdek el gondolkozni, hogy a kilenc belépés vajon mire utal. Hová léptünk be? Vagy hová fogunk? Így körülnézve nincs ötletem.

Tárgy: Re: Baljós események - Avignon nagymese 2014-05-17, 10:28

Visszabotorkálok a pilótafülkébe, hogy újra körülnézzek.
Az iránytű, illetve amit annak hittem nincs sehol, a törött műszerfalról lóg le egy drótdarab, és egy összetört kijelző előtt lebeg. Innen, az ülésektől nézve csak romok. Bizonyára a fény-árnyék játéka volt. Az agyam becsapott.
Kár.
Elméletnek olyan jó lett volna, hogy meghibásodtak a műszerek és mindez ezért történt.
De ez az elmélet egyelőre mehet a polcra. A kukába még nem, mert van azért esély, hogy így történt.
Az az érzésem, hogyha kiderülne, miért és hogyan zuhant le a gép, akkor sokkal közelebb kerülnénk a rejtélyek megoldásához.
A szélvédő egy megmaradt darabján át kinézek a testre, amit az előbb felfedeztem. Ott fekszik, majdnem ugyanúgy. Mintha a keze most máshogy lenne.
Majdnem?! Az elmém mélyén felsikoltok. A hullák NEM mozognak!
Biztos valaki hozzányúlt. Ez az! Megnézték, ahogy én megnézem a gépet. Amíg hátul voltam, addig lemaradtam a történtekről, de talán majd a végén, mikor összerakjuk ki mit talált, mindenre fény derül.
Kimászom a gépből és rögtön meg is könnyebbülök. Kísérteties volt, komolyan.
De itt kint sincs melegebb.
Winchester százados valami civil nővel perlekedik. Láttam, hogy páran az izé, a fal mellett leselkedtek, de hogy ide is utánunk szivárogtak, ez már tényleg elárul valamit a szervezettségről. Kicsit vásári komédiára hajaz az egész, de nem én leszek az, aki ezt az őrnagy tudomására hozza.
Az őrmester is furán viselkedik, kezében a fegyvere, szerencsére leengedve.
Kire kellene itt lőni? Német egy szál se. A szerencsétlen civilekre, akik éppúgy csak tudni akarják mi történt, mint mi? Ne már! Nem azért vagyok itt, hogy civil franciákra lődözzek!
Ekkor hallom meg a morgást. A fák között árnyak mozognak. Összehúzott szemmel figyelek.
Farkasok!
Az egyik fickó, nem ismerem, civil ruhás, célzásra emeli a pisztolyát.
Az én kezemben is ott van már a szolgálati fegyver, ki is biztosítom. De nem akarok lőni, hacsak nem muszáj.
– Ne lőjön, ha nem támadnak! – nem kiáltok, de a hangom megemelem, talán hallják. Talán az a civil is hallja, közel van a nőhöz, meg a századoshoz.
– A farkasok legtöbbször csak önvédelemből támadnak emberre – teszem hozzá, és lassan feléjük oldalazok a géptől. – Csak lassan mozogjanak, aki fut, az préda.
Remélem, hallgatnak rám. Sajnálnám, ha valami kavarodás miatt kellene öldökölni. A farkasok nagyszerű állatok. A kanadai farkasok meg… Kanadaiak. Itt nem élnek meg, vagy csak nehezen.
Lehet, hogy ők voltak a gépen? Túlélték a zuhanást, és kiszabadultak?
Az agyam próbál valami logikát találni.

Tárgy: Re: Baljós események - Avignon nagymese 2014-05-16, 16:00

Szinte mániákusan szorongatom az övemhez csatolt pisztolyom. A látott dolgok után azt hiszem jól tettem, hogy a kicsikém velem tartott. Egyik helyen civilek leskelődnek a bokrokból a másik helyszínen egyik katona veri a másikat, pontosítva a százados észhez téríti Andrew-t amit kicsit féloldalas vigyor kíséretében nézek végig. Észre veszem, hogy az egyik civil társam a bokrom felé pillant. Egy pillanatig csak gondolkodom aztán hirtelen hasít belém a felismerés, engem látott meg. Annyira a zajló eseményekre figyeltem, hogy végül kicsúsztam a bokrom védő takarásából és most szint teljesen láthatóvá váltam mindenki számára. Andrew arckifejezéséből ítélve, nem csak az előbbi fickó látott meg. Na ennyit arról, hogy rejtőzködésben mester vagyok. De mire úgy dönthetnék, hogy elpucolok a többé már védelmet nem nyújtó bokor mellől furcsa dologra leszek figyelmes. Farkasok. Még nem is lenne olyan nagy csoda ha éppen nem kanadai farkasokat látnék. Igaz, hogy Angliában nőttem fel és közöm sincs a másik kontinenshez, de mindig is érdekelt a környezetem és a farkasok külön lekötötték a figyelmem már gyermekként is. Ezek biztosan kanadai farkasok. A vicsorgásuk és ahogy a nyálukat csorgatják, semmi jót nem sejtet. Sokan vannak és egyre közelebb jönnek vagy más káprázik a szemem. Felrúgva az eddig magamnak tett ígéretem csak úgy felpattanok a földről és előrántom a pisztolyom. A közelemben lévő elég méretes, szőrös csubakkára szegezem pisztolyom veszélyesebb részét. Nincs szándékomban golyót pazarolni, ha Ő nem támad én sem fogok. Most már egész biztos lehetek benne, hogy felfigyeltek rám. Rejtőzködés ezennel kihúzva a listáról, végérvényesen törölve. Remélem a századosnak nem lesz kedve a farkasok helyett inkább engem hajkurászni. Bár...az előbb éppen Maxwell-t püfölte, lehet jobb lenne legalább tőle távolmaradási végzést kérvényeznem. Kevés dolog van amitől kiráz a hideg, Winchester a kevés közül az egyik. Míg katona voltam mikor megismerkedtem a századossal, de mondhatom, hogy már akkor is volt akkora tekintélye, hogy vele nem mertem packázni. Ez most is így van. Tudom, hogyha arra kerülne a sor Ő megbánás vagy bűntudat nélkül azonnal lelőne, mert ez a parancs. Nagyokat nyelek majd kicsit hátrébb lépek, hogy még messzebbre kerüljek a fenevadtól, félre értés ne essék, nem a kutyulira értettem hanem a századosra. Figyelmemet ismét az előttem álló veszett jószágra fordítom. Volt egyszer egy kutyám mikor még gyerek voltam. Na mikor megveszett pont ilyen ocsmányul festett. Személyesen még nem találkoztam farkassal ez idáig.
-Örülök a találkozásnak szőrcsomó. - Szinte csak suttogom. Pisztolyom görcsösen szorítom, ujjaim szinte falfehérek. A farkas és köztem van úgy 5 vagy 6 méter. Remélem ez így is marad. Mert ha nem akkor két eshetőség marad. Vagy lesz egy nagyon szép szőnyegem vagy a farkaskának lesz egy igen kellemes vacsorája.

Tárgy: Re: Baljós események - Avignon nagymese 2014-05-16, 08:48

Mikor jön az apjával, meg azzal a végtelenül értelmetlen kérdéssel nem felelek, de egy erős grimasz tükröződik az arcomon, mintha teljesen hülyének nézném, majd sóhajtok egy nagyot, s minden érzelmet letörlök az arcomról.
- Szedje össze magát őrmester, mert ha még egyszer rám fogja azt a fegyvert, esküszöm, hogy lefokozom. - Úgy beszélek, mintha az imént történtek teljesen természetesek lennének, meg mint akit meg sem hatna ez a bura dolog, vagy mi a fene, de azért valahol érezni, hogy én is paprikás kedvemben vagyok és a lehető legkomolyabban gondolom a lefokozást, ám nem áll szándékomban itt és most megbeszélni a bizarr viselkedését, majd később számon kérem.
Ahogy a farkasok megjelennek, azonnal lekapom a gépfegyvert a hátamról és készenlétben tartom, ahogy pedig felmérem a terepet és meglátom a lehető legbizarrabb – igen, még a farkasoknál is abszurdabb – jelenséget, teljesen elképedve fagy oda a tekintetem egy másodperc erejéig. Andrew után most én bolondulok meg? De mivel az, amit láttam lehetetlen, csak megrázom a fejem, s veszek egy mély lélegzetet, hogy észhez térjek, a figyelmem egy pillanatra sem lankadhat.
Ahogy újra felmérem a helyzetünket, immár a közelben lévő két civilt is jobban szemügyre veszem. Eddig is tudtam, hogy vannak velünk legalább hárman-négyen, de nem foglalkoztam a dologgal. Ekkor megpillantom Mrs LaPierret és képzeletben úgy homlokon csapom magam, hogy ez már megint mit keres itt, szinte fáj... már épp indulnék feléjük, tudva, hogy a társam követni fog, de már jön is a következő dolog, amitől a falat kaparhatnám...
- Az Isten szerelmére Maxwell! Ne önállósítsa magát! - „Kiáltok” utána suttogva, ingerülten. Az előbb kis híján lepuffantott, most meg úgy indul meg, mintha legalább egyenrangú katonák lennénk. Szándékosan vágja maga alatt a fát? Ez az egész egyre irracionálisabb.
Végül ténylegesen megindulok a két civil felé, lassan és megfontoltan, a farkasoknak egy pillanatra sem hátat fordítva, s csak remélni tudom, hogy Andrewra is számíthatok. Ha nem, azzal nagyon meg fogja ütni a bokáját.
Egyelőre nem tervezek lövöldözni, nem mintha sajnálnám az állatokat egy pillanatra is, inkább csak nem akarom őket feldühíteni és támadásra késztetni. Szemmel láthatóan valamire várnak. Sokan vannak, de túlzottan nem rémít meg, láttam már rosszabbat is. Amúgy is három gránát van az övemre biztosítva, van nálam egy rakás töltény és fegyver, ha meg mindenből kifogynék, még mindig a combra van kötve egy macséta. Ennyi mindennel már csak meg tudom védeni magam, meg azokat a fafejű civileket.
- Miért nem tud csak egyszer otthon megülni a formás hátsóján, asszonyom? - Dorgálom meg a helyzethez képest udvarias hangnemben, mikor végre odaérek, a férfira ügyet sem vetve, bár a hangom ellenére a szavaim nem túl illemtudóak. De mi mást várnának egy ilyen helyzetben? Amúgy sem vagyok túl fitt, a vállam még mindig hasogat, mint a fene, amit tegnap éjjel meglőttek.
Már a „köszöntésből” a férfi számára is nyilvánvalóvá válik, hogy ismerem a nőt, ahogy ránézek Mrs LaPierre ő kiveheti a tekintetemből, hogy számomra a legutóbbi találkozásunk az, amikor elzárást kapott, a tegnap történteket pedig egyikünk részéről sem szeretném reklámozni és ha van egy kis esze, akkor ő sem.

Tárgy: Re: Baljós események - Avignon nagymese 2014-05-15, 17:44

Semmit. Tényleg semmit nem érzékelek a külvilágból. Minden eltűnik. Minden homályos. Talán pár körvonal van, de semmi több. Az egyetlen, ami elég éles a hideg fém érzete és a kattanás. Emlékszem még az akkori parancsra és most kész vagyok megtenni. Egész lassan, de csak elsütöm azt az átkozott fegyvert. Csakhogy a lábam mellett csapódik be a golyó. Talán ez az, ami magamhoz térít. De az ütés biztosan, amit kapok. Pislogok jó párat, mire fel tudom mérni, hogy csak a közeli fának dőltem neki. Valószínűleg az tartott meg, különben elesek. Úgy nézek a századosra, mintha életemben nem láttam volna. A pisztolyt továbbra is szorongatom, de ezúttal már nem akarok lőni.
- Láttad... khm, látta mellettem az alakot, százados? Az... apámat? - kérdezem anélkül, hogy átgondolnám a szavaimat. Túlzottan az előbbiek hatása alatt vagyok. Végül persze ellököm magam a fától és megtapogatom az arcomat. Azt hiszem, holnapra szép kis kék keretes szemüveg lesz a jobb szemem alatt.
De most nincs idő ezzel törődni. Nagyon nehéz háttérbe szorítani, de megteszem. Kénytelen vagyok. A morgás kicsit késve jut el a tudatomig. Kicsit úgy tűnik, mindenre lassan reagálok ezek után. Alig láthatóan megrázom a fejem és körbenézek. Minden úgy tűnik, pont olyan, mint volt, kivéve...
- Monroe? - formázom a nevét a számmal. Annyi eszem azért van, hogy ne mondjam ki hangosan. A százados ismeri. Van rá esély, hogy rájön, ki van ott. Ebből baj lehet.
Aztán észreveszem a farkasokat. Újra nagyon pislogni kezdek. Ez is csak valami trükk lenne, mint az egész az apámmal? Nem mernék megesküdni az életemre, hogy tényleg nincsenek ott. Újra megszorítom a pisztoly markolatát. Majd akár parancs nélkül ha kell, közelebb megyek. Nem fogom a golyót pazarolni. Addig nem, amíg nem vagyok benne egészen biztos, hogy valódiak. Talán őrültség. Hiszen egy golyót elvesztegetni vagy egy darabot a húsomból... De akkor is teszem az egyik lábam a másik után, a pisztolyt előreszegezve az egyik átlagos farkasra a sok közül.

Tárgy: Re: Baljós események - Avignon nagymese 2014-05-15, 17:39

Kotnyeleskedés...

Végre csak megáll, bár azt hiszem ez most nem az én hatásomra történik, sokkal inkább azért, mert az a fény lassan távolodni kezd, én pedig csak kissé megrázom a fejem, amikor a saját arcomat látom meg benne. Auguste Isabellet látta. Kétlem, hogy összekevert volna vele, ennek nem sok esélye van, bár persze nem tudom hogy néz ki az a nő... de akkor sem keverhetett össze. Ráncolom kissé a homlokom és próbálom ezt most kizárni, mert most az a legfontosabb, hogy végre ő is megálljon és rám figyeljen.
- Nem láthattad... én... magamat láttam. Ez csak valami hallucináció lehet, talán a levegő... - fogalmam sincs, nem éreztem semmit a levegőben. Elég nehéz itt valamivel elkábítani minket, hiszen gyorsan szétterjedhet és nem fejt ki olyan nagy hatást, no meg nem is láttam semmit, ami erre utalna, de... Itt ez a bura, elég sok furcsaság van, hogy az ember már szinte semmin se lepődjön meg. Azon azért sikerül, amikor Henry láthatóan behúz egyet egy másik katonának. Nem állunk jól, ha ezek itt egymásra fognak fegyvert, főleg mert úgy fest, hogy van nagyobb gondunk is ennél.
- Az nagyobb gond, hogy nem tűnnek túlságosan barátságosnak. - vannak páran, és nem úgy fest, hogy kifejezetten jó a kedvük. A morgás nem erre utal, és az még nagyobb gond, hogy elég sokan vannak. Nem vagyok a híve annak, hogy lelőjünk egy állatot, de ha muszáj lesz, akkor muszáj lesz. Mi öten vagyunk, meg ott a fickó a gépben, ezek meg vagy kétszer annyian, de pisztollyal le lehet őket szedni. Talán a bezártság nekik is az agyukra ment, nincs elég kaja, vagy... tudom is én. Az én pisztolyom is a kezembe kerül. Tudok célozni, bár koránt sem olyan jól, mint a katonák, vagy Auguste, de ha már egyet is sikerül leszedni, akkor már jók vagyunk. Biztos, ami biztos hátrébb lépek egyet, szimplán csak ösztönből, kell a távolság. Talán akkor is elijednek, ha csak rájuk lövünk, de... nem biztos, hogy okos döntés lenne kísérletezésre pazarolni a lövéseket.

Tárgy: Re: Baljós események - Avignon nagymese 2014-05-15, 16:32

Megőrültem volna? Nem nagyon hallgatok Adelinere, csak megyek tovább előre, más nem igazán érdekel, de aztán végül megtorpanok az újabb szavak hallatára. Igen, láttam, ahogy meghalt. A kezeim közt volt, végignéztem, mégis…akkor, hogyan láthattam őt az előbb? Az egész olyan fura, főként, hogy most már csak a fénylő ködöt látom, ahogy egyre távolabbra úszik el. Nem megyek tovább, mert igaza van Adelinenek. Nem minden arany, ami fénylik, Isabelle sem lehet életben, hiába láttam őt. A józan eszemre kéne hallgatnom, de az nem lesz könnyű. Általában ösztönből cselekszem, nem gondolkozom előre, mert ha megteszem, akkor az élet keresztbe húzza a számításaimat, és feleslegesen fáradtam. Érzelmes ember voltam mindig, a megérzéseimre hallgatok, és ezért is van az, hogy bármeddig elmennék azután a köd után, de...ez biztos valami rossz tréfa, próbálnak minket teljesen kiborítani. Van itt körülöttünk valami burokféleség, ami miatt nem mehetünk el a városból, ami miatt nem kommunikálhatunk a külvilággal, az pedig már csak hab a tortán, hogy Isabellet látom, és mintha a távolban egy világító testet vélnék fel, de ezt már biztos csak beképzelem magamnak, világító test nem létezik.
-Tudom, hogy mit láttam! – mondom mélyen a szemébe nézve, de a morgást hallva azonnal a hang irányába kapom a fejemet. Talán egy tucat farkas veszi körül az egész helyet, és láncban közelednek felénk. Ez elég furcsa, mert a farkasok ilyet nem tesznek, de még furább, hogy ezeknek a farkasoknak itt sem kéne lenniük. Vadász vagyok, felismerem az erdő vadjait, és ezek itt kanadai farkasok, míg mi Franciaországban vagyunk! Ez az egész helyzet túlontúl furcsa. A fény, Isabelle, most pedig a farkasok, akik eltévesztették a kontinenst. Előkapom a pisztolyomat, és bármennyire is utálom, hogy le kell lőnöm ezeket a gyönyörű állatokat, muszáj lesz. A farkasokkal mindig jól kijöttem, én nem lőttem rájuk, és cserébe ők sem akartak megenni. Ezek viszont túlságosan is morognak, úgy tűnik nekik senki nem szólt az egyességemről, amit a rokonaikkal kötöttem. – Ezeknek nem kéne megélniük itt! – mondom halkan Adelinek és pár lépéssel hátrébb lépek, így kicsit növelve a távolságot, hogy több időm maradjon reagálni. Nem mintha olyan sok idő kéne, de inkább biztosra megyek. Talán mégiscsak el kellett volna hoznom az íjat.
Körbenézek és felfedezem a tőlünk nem messze álló fickót, aki valószínű civil, egyenruha legalábbis nincsen rajta. Gondolom van nála pisztoly, manapság mindenkinél van. A katonáktól nem hinném, hogy komolyabban tartanunk kéne, hiszen most egy a célunk, nem hinném, hogy bárki is szívesen lenne farkas eledel. Lövésre készen tartom a pisztolyomat a kezemben, és ahogy a támadás mellett döntenek a vadállatok azonnal lőni fogok.

Tárgy: Re: Baljós események - Avignon nagymese 2014-05-14, 15:52

[Adeline, Auguste, Henry, Andrew, John, Sebastian]

Mielőtt a különös fény eltűnne, egy pillanatra Adline is lát benne valamit, ám ő a saját arcát, ami fura, mert Auguste ugye teljesen mást mondott, ő a halott szerelmét vette ki benne. A dolog nem tart pár pillanatnál tovább, aztán mindketten csak a fénylő ködöt látják távolodni. Sebastian természetesen nem látja Andrew zaklatójának a körvonalát, és maga a katona sem. A hideg fém érződik Andrew halántékánál, az ütőszeg kattanása is, ezen túl viszont semmi, és az érzés elmúlik, mintha egy rossz álomból ébredne.
John egyértelműen látja, hogy elsőre tévedett, csak a műszerfal egy részét gondolta iránytűnek, mert nincsen ilyen. A különös fény táncolva eltűnik, és teljesen hagyományos morgásra lesznek figyelmesek. Több mint egy tucatnyi farkas jelenik meg a fák között, igen hatékony láncban, szervezetten. Felhúzzák az ínyüket, és nem riasztja el őket a fegyver sem. John mivel állatorvosnak készült, és Auguste aki vadász volt, egyértelműen beazonosítja őket, kanadai farkasok, amik itt Dél-Franciaországban egyátalán nem élnek. Teljesen más a klíma, amely kedvező számukra. Henry viszont aki nagyon nézelődik, látja, hogy a másodpilóta teste még egy utolsót vonaglik, és amikor kiáramlik ajkai között a vörös gőz, mintha egyel több farkas lenne. Lehet, hogy már eddig is ott volt, most tűnik fel utolsóként a fák között, bundája látszatra fakóbb.. A farkasok vészjóslóan morognak, itt valami készülődik... Valószinűleg a lövések vonzották ide őket, immár Sebastiant is mindenki látja.

[Alexander, Walter, Anwen]

Walter észreveszi a két civilt, de nem kezdi elhesegetni őket, csak a furcsa zajokra, fényekre figyel, így a valkűr fel tudja kapni a rádiót, ami pár lépéssel feljebb már értelmezhető üzenetet sugároz. Hoffman igen éles eszű a németek között, és az ugrik be neki, hogy bár az eredeti dátum nem köthető semmihez, de ha kicsit tükrözzük, akkor az jön ki, hogy 1940.05.04. Azaz a mai nap. Kilenc regisztráció, és kilencen vannak ők is.Mintha ez a harminchat éves felvétel az ő belépésüket rögzítette volna, de az meg hogyan lehetséges? A kilenc regisztráció után most 9 törlést is lát, katonai aggyal ezt úgy tudja értelmezni, hogy nem elhagyták a helyszínt, hanem... törlődött a regisztrációjuk. Meghaltak? Talán valahogy be kéne mérni, hogy mi is az a terület, amire behatoltak, vagy akár csatlakozhatnak is a többiekhez.

//Fontos infók: szombat estig lehet írni. És... kérlek, hogy csak azt játszátok ki, amit én láttatok veletek. Nem diktatórikus dolog, lehet elméleteteket gyártani, de fizikálisan csak az van ott, és úgy, ahogy mondom, kérlek ezt tartsátok észben, köszi!//

Tárgy: Re: Baljós események - Avignon nagymese 2014-05-13, 19:30

Észreveszem, ahogyan az őrnagy végignéz, és int, hogy jobb lenne, ha távolabb mennék, ezért hátrálok pár lépést. Közben gyorsan én is szemügyre veszem őt. Ha jól sejtem, ő a legmagasabb rangú jelenlévő katonai vezető. Biztosan mindenről tud, és minden információt neki közvetítenek először, de ha most túlságosan szemet szúr neki a jelenlétem, abból elég komoly problémák adódhatnak. Persze pontosan tudom, hogy csak egy kíváncsiskodó civilt lát, de nem akarok kockáztatni. Mindenesetre a közelben kell maradnom, ha már a többi katona felfedezéséről lemaradtam.
Megpróbálom megkerülni a kis csoportosulást és a másik – az őrnagytól távolabbi – oldalról megközelíteni az előbb kiszemelt vezetőket. Ők remélhetőleg ugyanígy benne vannak a tájékoztatási láncban. Szinte azonnal megbánom, hogy eldobtam a rádiómat, ezért egy kis kitérővel visszatérek az eredeti helyre, és felkapom a földről. Csak a szerencsén múlott, hogy senki nem lépett rá vagy vette fel, de nem érek rá hálálkodni. Továbbra is csak a furcsa, sercegő zaj hallatszódik belőle, de azért a kezemben tartom, mikor újra elindulok.
Közben szemügyre veszem a különös burával fogalakozókat is, de nem úgy tűnik, mint akaik sokra jutottak a helyzettel. Bevallom, maga a furcsa fal izgat most a legkevésbé, mivel egyáltalán nem számít, hogy tudok-e róla valamit, vagy sem, a lényeg az, hogy csapdába ejtett, és ha úgy alakul, hogy menekülnünk kéne, akkor valahogy ki kell találnunk egy módot az áttörésére, különben végképp sarokba leszünk szorítva. Ami most sokkal inkább zavar, az az a tény, hogy nem csak a közlekedést teszi lehetetlenné, hanem a kommunikációt is, az pedig kulcsfontosságú. Most például kifejezetten jól jönne, ha tudnám értesíteni a többieket. Muszáj találnom egy olyan helyet, ahonnan működésre bírhatom a rádiómat.
Alig teszek meg pár lépést, mikor a zaj felerősödik, egészen annyira, hogy már a közelemben állók is felfigyelnek rá. Recsegő-ropogó hangon szólal meg a készülék, egy számomra ismeretlen nyelven. Alig pár szó után egy rövid pillanatra elnémul, és ekkor felhangzik a pittyegés. Azonnal megdermedek, és reflex szerűen számolni kezdem. Pontosan kilenc csipogás, és egy dátum. 1904.04.05. Kétségbeesetten kutatok az emlékeim között bármiféle felismerés vagy összefüggés után, de a számok egyelőre semmit nem mondanak. Azzal sem törődöm igazán, hogy körém gyűltek páran, csak a rádióval foglalkozok. Valahogyan rá kell jönnöm, hogy mit jelenthet az iménti furcsa üzenet. Talán valamilyen megtörtént esemény? Vagy csak egy kód, ami valami egészen másra utal? Hogyan deríthetném ki?
Záporoznak a fejemben a kérdések, de nem tudom őket megválaszolni. Végül körbenézek a körülöttem álló embereken, az arcokat pásztázom, és arra utaló jelekre vadászok, hogy valakinek talán ismerősen csengenek az adatok.

Tárgy: Re: Baljós események - Avignon nagymese 2014-05-10, 20:21

Agyam megáll és ácsorog. A gép belseje nagyon fura, illetve bizonyos szempontból szokványos, kétszemélyes szállítógép, amennyire meg tudom ítélni ez egy Junkers-JU52-es.
Hogy a bánatba kerülhetett ide? És mi lehetett a rakomány?
És miért néz ki úgy, mintha évtizedek óta itt állna, a fának csapódva, amikor… Amikor az lehetetlen. 1930 előtt nem is gyártották, és akkor is csak az egymotoros változatot, ezen meg három motor van. Ilyeneket vetettek be a spanyol polgárháborúban, többek között. De az nem harminc éve volt, könyörgöm!
Ez meg itt olyan mintha valami rozsdatemetőben álldigálna. Az oldalán a nyílás, ahol bemásztam, a környéke, az a fém nem tegnap szakadt fel, de itt is a pilótafülke padlóját is rozsdafoltok tarkítják. Felnézek, de a kabin teteje nem lyukas, és…
Tényleg, mikor esett utoljára az eső?
De két nap alatt ez nem lehet ilyen, egy tél alatt sem, akkor sem, ha a szél telihordja hóval a géptörzset. Ott az a sok rozsda gátló, a felületkezelés, festékek, gépolaj, mindez miért, ha így néz ki egy gép? Hány év után is?
Na nem!
Valami itt szerintem nagyon nem kerek.
Felállok a gépben, és a belső falakba kapaszkodva hátraaraszolok a géptörzsben. Vajon mi lehetett a rakomány? Miért zuhant le a gép? Emberek? Ha hátul pár ejtőernyős volt és mondjuk összeverekedtek az elég ok lehetett volna. Vagy ha valaki lövöldözni kezdett. Körbenézek, de első felületes megtekintésre nem látok golyónyomokat, se bentről ki, se kintről be.
Bár ha kint a százados nem áll le a puffogtatással ez akár változhat is.
Igazság szerint jelenleg nem tudom, mégis mit művelnek azzal a fényes izével, de lehet, hogy nem kéne macerálni. A magam részéről örülök, hogy nem vagyok a közelében. Nem vagyok biztos abban, hogy az a fény csak simán fény. Az az izé is, amihez a vállam hozzáért, az is olyan furcsa és bizarr volt.
Jó lenne tudni, mitől zuhant le a gép, de ehhez több idő és alaposabb vizsgálat kellene. Nem ártana megtalálni a pilóták jegyzeteit például, vagy a repülési tervet, esetleg egy térképet, akármit.
De ha már itt tartunk, akkor a testeket is. Maguktól csak nem mászkáltak el, egy ilyen ütközés után.
A géptörzset nézve úgy veszem észre inkább raktér volt, nem embereket, hanem terhet szállítottak, ami persze akármi is lehetett, az biztos csak, hogy nem robbant fel. Törött ládákat látok, szétszóródott forgácsot, megjegyzem magamban, hogy át kell majd vizsgálni a ládákat és a pilótafülkét is, újra tüzetesen.
Ismét előre indulok, a műszerfalról egy szíjon mintha iránytű lógna, de már meg sem lepődöm azon, hogy ott van. Illetve mégis? Lehet, hogy a gép navigációs berendezései nem működtek jól? Ez lehetett az ok? Eltértek a kijelölt iránytól, kifogytak az üzemanyagból és győzött newton törvénye? Éppen elképzelhető, de jelenleg csak feltételezés, valós alap nélkül.
Közelebb hajolok a műszerfalhoz, tenyeremmel a másodpilóta ülésének háttámlájára támaszkodva.
Ekkor látom meg a testet. A gépen kívül fekszik, látom a törött szélvédőn ált, próbál kúszni, vagy csak, nem is tudom, mit csinál. Német egyenruhát visel, a rangjelzések alapján talán a másodpilóta lehetett, már ha a gép személyzetéhez tartozott, bár ez esélyes.
Hülyeség! Hogy lenne esélyes? Itt kellene lennie a holttestnek az ülésbe szíjazva. Vagy ha túlélte, akkor egy kórházi ágyon? Vagy… De hát a gép…
Mikor zuhant le a gép?
Próbálok logikusan gondolkodni, de nem egyszerű, minden zavaros.
Ezen az sem segít, mikor a német teste körül észreveszem a fényt. Látom, hogy mozog a szerencsétlen, ki kellene menni hozzá, beszélni vele. Mintha a gépre nézne, mintha a szélvédőn át egyenesen engem nézne, a szája elnyílik.
Ha most mellette lennék, talán mondana valamit. De így nem hallom, hogy szólt-e. Csak azt látom valami vöröses jön ki a száján. Mintha a lélegzete párája lenne, ahogy azt téli napokon látjuk. De most nem tél van!
Mégis összeborzongok. Hideg lett! Hideg van, mintha tél lenne, az egyenruhámon is átüt a fagyos levegő. Az én lélegzetem fehér páraként gomolyog az arcom előtt.
Az övé miért volt vörös?
– Talán Maddie majd tud mondani valamit – dünnyögöm magam elé.

Tárgy: Re: Baljós események - Avignon nagymese 2014-05-10, 08:16

A lövések leadása után magamat kihúzva figyelem és várom, hogy mi lesz a golyók további sorsa.
- Mi a... - Suttogom, s még hunyorítok is, hogy biztosan jól láttam-e. A lövés maga pontos volt, sosem hibázok, a golyók is célba értek, de úgy porladtak el a fényen áthaladva, mintha csak egy adag nedves homokot morzsolnék szét az ujjaim között. Jó, persze, nem vártam, hogy fizikai kárt fogok okozni, ez az egész inkább csak kísérleti alapon volt. Mikor a jelenség nem rég az útjára indult már ellenőriztem, sehol nincs fényforrás. Sehol. De ez meg így lehetetlen. Csodák ugye nem léteznek, meg semmi egyéb baromságot nem vagyok hajlandó elfogadni, amiről az ezredesék beszámoltak a géppel és rakományával kapcsolatban. Kell lennie magyarázatnak. Talán valami vegyület okozza, kitudja. Vagy csak valami anyag szivárgott a fülkéből és most mindannyian úgy be vagyunk állva, mint a gerely. A sajátos gondolatmenetemből Andrew mormogása ráz fel.
- Hogy mondja, őrmester? - Kérdezem hivatalos közönnyel, ahogy felé fordítom a fejem. Mégis mi ez a hangnem, amit megenged a századosával szemben? Az rendben van, hogy civilben jó barátok vagyunk, de ez nem épp a legmegfelelőbb alkalom, hogy ezt előhozza. Mikor észreveszem, hogy csak üveges szemekkel bámul, nyilvánvalóvá válik, hogy nem hozzám beszélt, így közelebb sétálok és fejmagasságba emelem vele az egyik kezem, csettintgetek párat a szeme előtt, várva mit reagál, de még mindig semmi.
- Hé, Maxwell! - Nézek le rá kissé zavartan, s lassan ő is felém fordítja a fejét, a pisztollyal együtt, amit úgy szorít, hogy majd bele szakad. Mi a fenét csinál ez? Le akar lőni?
Kattan a biztosító, lövésre kész.
- Maxwell, az istenért, tegye le azt a rohadt fegyvert, itt civilek is vannak! - Emelem fel a hangom ingerülten, de nem reagál, látom, hogy megmozdítja az ujjait és legfeljebb két másodperc múlva meghúzza a ravaszt. Olyan erősen szorítja azt az átkozott pisztolyt, hogy esélytelen, hogy kikapjam a kezéből anélkül, hogy ne kapna golyót valamelyikünk, így a jobb kezemmel leütöm a két karját, hogy a golyó földet találjon, ő pedig kap egy erősebb bal horgot – nem akarom bántani, amíg nem tudom mi a fene baja van, ezért ütök a sérült karommal – amitől talán földre kerül, de legalább észhez tér.

Tárgy: Re: Baljós események - Avignon nagymese 2014-05-10, 05:04

A lövöldözés maga a mesés szórakozás. Sose hittem volna, hogy látni fogom mikor a katonák megőrülnek és mindenki a saját feje után megy. Mint egy hangyaboly amire rátapostak és a benne lévő hangyák össze-vissza futkosnának, hogy megtalálják a megoldást. A bokorból tökéletes a kilátás mind a lövöldöző párra, mind a repülőroncsra. Bár az első látni való egy picit messze van. Szinte nem is tudom merre forgassam a fejem, mert mindegyik irányban történik valami furcsaság. Valaki a földhöz vág egy adóvevőt, mint kisgyerek a labdát, csak ez nem pattan vissza. Valakik még mindig a fényt lövik és megpróbálják elkapni. Már csak azon nevetnék ha előkapnának egy befőttes üveget és beleakarnák zárni mint a szentjánosbogarat. A roncsoknál csupán értetlenséget látok és ha jól veszem ki, a gép, pilóta és másodpilóta hiányban szenved. Végül meglepetésemre a fény robban egyet mire be csukom a szemem hisz nem megvakulni jöttem ide hanem kíváncsiskodni és műsort nézni amiben persze nincs hiány. Aztán a földön nem messze tőlem meglátok egy vergődő alakot akiről látszik, hogy az utolsókat rúgja. Gondolom a pilóta vagy a társa lehet az. Nem a halála lep meg hanem a halálának körülménye. Belengte a fény és vörös gőzt vagy füstöt eregetett a száján keresztül. Most vagy egy újfajta szivart fejlesztettek ki vagy neki sem véletlenül sikerült pont itt lezuhannia. Tekintetem elveszem a holttestről és visszavándorolok Andrew és a százados felé. Valami furcsaságot látok Andrew mellett, de nem tudom kivenni mit. Egy alak az ez biztos, de ilyen távolságból nem tudom megmondani ki lehet az. Pisztolyt szegez Andrew-ra ami valljuk be, kicsit sem tetszik. Úgy vagyok ezzel, ha valaki pisztolyt szegezhet a haveromra az csak én lehetek. Lassan visszaosonok a bokrokon keresztül a volt őrhelyemre és onnan figyelek tovább. Bár innen is elég messze vagyok ahhoz, hogy tisztán lássam ami ott történik. Ha nem történik semmi akkor majd előveszem a pisztolyom és majd lövök én, megkockáztatva a lebukásom. Ér ennyit Andrew?

Tárgy: Re: Baljós események - Avignon nagymese 2014-05-09, 21:39

Lehet, hogy őrülten hangzik, de kezdek örülni annak, hogy történik valami. Végre megmozdulhatunk és nem kell itt állnunk mozdulatlanul, mogorva arccal, mintha kiállítási tárgyak lennénk. Szó nélkül indulok meg a százados után. Neki sem kellett ahhoz megszólalnia, hogy kövessem. Ennyire már ismerem, hogy tudjam, min jár az agya. Szaporán lépkedek mögötte, majd mikor megáll és lövéshez készül, mozdulatlanul várom a hatást. Mindenre fel vagyok készülve. Tényleg mindenre. Az a fénygolyó felrobban... elvakít... még az sem lepne meg, ha sikoltozni kellene! Az viszont ledermeszt, amit tapasztalok. Őrültség, de becsukom a szemem. Csak egy pillanatra. Pont addig, amíg a levegőt is visszatartom. Tudom, hogy nincs ott semmi és senki. Körülnézem. Csak ismerős arcokat láttam. A százados, a hadnagy, pár alak távolabb. Amúgy is, ez a mi terepünk, senki nem lehet itt. Senki ellenséges. A baj ott kezdődik, hogy a pisztoly nem egy idegené. Nem egy idegen nyomja a halántékomhoz. Valaki olyan, aki nem tenné ezt. Legalábbis nyilvánosan és éles helyzetben nem.
De hiába győzködöm magam, nem tudom megmozdulni. Nem tudom oldalra fordítani a fejem, hogy meggyőződjek róla, tényleg nincs ott semmi. Mégis túl élénk az egész ahhoz, hogy csak az alváshiány miatt képzelődjek. De a pisztoly ott van. Érzem a hideg fémet, hallom a hangját, ahogy kibiztosítja. Ő csinálja, most már egészen biztos vagyok benne.
- Tedd már meg...! - motyogom magam elé. Pedig esküszöm, kiáltásnak szánom, mégsem sikerül. Persze a szavak nem fejezik ki, milyen sebesen ver a szívem. Az elszántság viszont még így is hallatszik belőle. Tényleg képes lennék mozdulatlanul várni a halált.
Valami viszont... mélyen, legbelül nem hagyja. Valami nagyon ősi ösztön. Egészen lassan teszem, de látni, ahogy kifehérednek az ujjaim a saját pisztolyom csövén, amit eddig szorongattam. Akkor, régen, az volt a parancs, hogy öljem meg. Képtelen voltam rá. Most viszont hajt a túlélési ösztön. A vér a fülemben dobog és ha tehetem... ha képes vagyok rá... ezúttal majd elsütöm a fegyvert. Már addig eljutok, hogy fordítsam a fejem. Látom, hogy van mellettem valaki! Esküszöm, hogy látom a tompa körvonalakat!

Tárgy: Re: Baljós események - Avignon nagymese 2014-05-09, 21:32

Kotnyeleskedés...

Kicsit tényleg kezd beindulni a káosz, bár talán valahol érthető, hiszen van valami áthatolhatatlan izé, kerreg a rádió és a fura fényről már ne is beszéljünk. Azért persze arra aktívan szem forgatok, hogy Henry rálő a fényre... kétlem, hogy meg lehet sebesíteni. Katonák, mintha mindent úgy lehetne a legkönnyebben megoldani, hogy a fegyverünket használjuk. Szeretnék én figyelni arra is, hogy mi van a roncsnál, de persze meghallom Auguste szavait és nagyon nem tetszik, ahogy lefagyva mered a távolba.
- Auguste... jól van? - a francokat van jól, amikor csak áll és néz a távolba, és baromira nem reagál se arra, hogy megfogom a karját, se semmi másra, pedig most kenődtem fel rá kis híján ettől a hirtelen megtorpanástól. Arról már nem is beszélek, hogy baromi hideg van és nagyon nincs jó érzésem az itteni helyzettel kapcsolatban. Nem vagyok benne biztos, hogy okos ötlet követni azt az izét, bár egyelőre úgy fest nem sok választásom lesz, Auguste ugyanis menni készül. - Dehogy láttad... nem láthattad. - rázom meg a fejem, de sok reakciót nem kapok. Persze, hogy megyek utána, nem fogom elkezdeni rángatni, de legalább védhetem a hátát, ha már megy a fény felé és ha tényleg kell, akkor visszafogom az utolsó pillanatban, vagy tudom is én. Persze így kikerülünk a takarásból, én pedig futólag biccentek Henry-nek. Remélem... jól van a karja, vagy legalábbis jobban, de most épp nem alkalmas az idő könnyed bájcsevejre, főleg mert le kéne állítanom ezt a felspannolt szerelmes hőst.
- Szerintem meg nagyon nem kéne! - tényleg hideg van és azt is csak fél szemmel látom, mintha a távolban a földön valami test épp felderengene. Az egész nagyon-nagyon fura... Végül csak megfogom Auguste karját, hogy igenis rám figyeljen, hogy a szemembe nézzen, hátha akkor képes lesz a józan gondolkodásra. - Talán csak hallucináltál... nem láthattad őt, hiszen meghalt igaz? Láttad, ahogy meghalt! - a józan észre csak lehet még alapozni, akármennyire is szerette, vagy szereti azt a nőt. De hát a karjai között halt meg, nem hiheti, hogy tényleg valami fényben látta az arcát, kizárt!

Tárgy: Re: Baljós események - Avignon nagymese 2014-05-09, 20:06

Először nevethetnékem támad attól, ahogy a katonák azt fényszerű valami üldözik, majd ahogy az egyikük rá is lő kétszer. Mégis mit várnak? Hogy majd a fény felemeli a kezét és megadja magát nekik? Ugyan már, nem vagyok valami nagy tudós, vagy mi fene, de azt tudom, hogy a fényt nem lehet lelőni, még akkor sem, ha ez nem is igazán fény, hanem…kicsit más, kezdek belezavarodni ebbe az egészbe. Egyszerű ember vagyok, nem egyszerű gondokkal és feladatokkal, de senki nem mondta, hogy feladatom lesz majd, hogy megőrüljek. Utálok egy helyben várni, úgyhogy Adelinenek is jelzek, hogy jöjjön velem, közelebb megyünk, mert nagyon nem tetszik az, hogy nem látom rendesen a dolgokat. Nem akarok lemaradni a fénnyel való tűzharcról. Nem figyelek annyira oda a környezetemre, bár nem is érdekel az, hogy követ-e minket valaki. Ha így van, akkor civil, talán van fegyvere, de oka nincs elsütni, úgyhogy nem kell félnünk egyelőre.
Hirtelen állok meg, Adeline talán nekem is ütközik, nem tudom, de…mit is tudok? Értetlenül állok, meg sem tudok mozdulni. Az ott…nem, ilyen nem létezik, nem lehetséges!
-Isabelle? – lassan és halkan mondom ki, mert magam sem vagyok biztos abban, hogy eszemnél vagyok-e még. Láttam Isabelle arcát arról a fényről visszatükröződni, ebben biztos vagyok. Egyetlen fotóm van róla, azt is jól elzárva tartom, az emlékeimben úgyis örökké élni fog az arca, de ez most…olyan valóságos volt, olyan mesebeli. Nem hittem volna, hogy azon a fotón kívül látom őt még valaha, de…egyszerre rohamoznak meg az emlékek, és ha Adeline beszél is hozzám, nem hallom őt. Csak kiabálás, lövések és a mellettem elsüvítő golyók hangját hallom. Újra ott vagyok, Leon ott van mellettem, míg Isabelle mögöttem jön, próbálom őt megvédeni, de nem vagyunk elég gyorsak, hiába jutunk át, Isabellet meglövik. Emlékszem mindenre, újra és újra átélem, ahogy Leonnal mosolygunk, hogy túl éltük, miközben Isabelle a kezembe rogy. Emlékszem minden apró részletre, minden éjszaka kísért. Emlékszem, a szemeire, emlékszem a vértől vöröslő hóra, emlékszem a madarak hangjára, emlékszem minden egyes kis részletre. Álmaimban csak vért látok, de nem a sajátomat, hanem Isabellét, a szerelmem vérét, aki miattam halt meg, aki az én kezeim között halt meg, ami miatt Leon örökre utálni fog. És most láthattam őt, láthatom őt újra és újra, csak…közelebb kell menni!
- Ott volt Adeline, láttam Isabellet! – nem tudom, hogy eddig mit csinált, de csak most eszmélek a körülöttem folyó dolgokra rá, csak most fogom fel, hogy mi is történik. A hangomban izgatottság bujkál, nem érdekel a lebukás, és semmi más, csak az számít, hogy Isabelle ott volt! Fura, hogy egy nő miatt, mindent képesek vagyunk eldobni magunktól, de…ő nem egy nő, hanem A Nő. Volt.
- Oda kell mennünk! – megpróbálhat visszatartani Adeline, bár nehézkés lesz, mert elhatároztam magamat. Csak nem lőnek egy civilre a katonák, csak megértik, hogy a halott szerelmét szeretné látni még egyszer!

Tárgy: Re: Baljós események - Avignon nagymese 2014-05-09, 17:29

[A fényjelenség – Adline, Auguste, Henry, Andrew, John, Sebastian]

A három katona, és az őket lopva követő három civil lassan eléri a repülő pilótafülkéjét. John arra lesz figyelmes, hogy a roncs szokatlanul elhagyottt, mintha már nagyon régen itt heverne, pedig nem olyan régen zuhant le. Szakértő, hiszen ő is pilóta, de a rozsdafoltokból eredendően mintha évek óta... A testeket elsőre nem is látja, viszont pár méterrel arébb az egyiket megpillantja. Él, legalábbis nagyon úgy tűnik, de ez nem tart sokáig. Talán a másodpilóta. Alakját is a furcsa fény ragyogja körül, és ajkain át vöröses gőz lövel ki, ahogy egy utolsó vonaglik, és végleg elernyed. Ahogyan közelebb lépnek, Andrew, és csak ő valami fémeset érez a halántékán, és azt hallja, hogy felhúznak egy pisztolyt. Egy nagyon is ismerős pisztolyt. Henry rálő a fénycsóvára, de nem történik semmi, azok ártalmatlanul halnak el a fák között, viszont Aguste ahogyan szemléli a fényt, az mintha egy pillanatra Isabelle arcát tükrözné vissza. Az egész helyzet roppantul hátborzongató, mindannyian úgy érzik, hogy lúdbőrösek lesznek, még a katonák is. Végtelenül hideg van, és valaki figyeli őket...

[A rádió – Alexander, Anwen, Walter]

Az őrnagy nem tart a többi katonával, ellenben kiszúrja a rádiót vizslató civilt. Türelmetlenül int, hogy nem kéne itt lennie, mégsem küldi el. A valkűr földhöz vágja ugyan a rádiót, de ha pár lépéssel arébb megy, ott mégis be tud fogni valami adást. Az első szavak Anwennek lehetnek érdekesek, mert skótul vannak. – Anya, vér... mindenütt vér... – Mintha egy skót horrorregényből származna a felolvasás, számára nagyon is ismerős hangon. A többiek ha nem tudnak skótul, nem értik, de az adás torzul, és innentől nem beszéd, hanem különös pittyegés üti meg Alexander fülét. Olyan, mintha valami regisztrációs kód lenne. Olyan rádiós rögzítés, mint amikor valaki belép egy bizonyos helyre, és egy dátum. Ha jól megszámolja, 9 ilyen regisztrációt érzékel, és a dátumot is meg tudja jegyezni, 1904.04.05. Vajon mi lehetett akkor...? Az őrnagy közben megkocogtatja az üvegbúrát, de az nem reagál semmit továbbra sem.

Tárgy: Re: Baljós események - Avignon nagymese 2014-05-08, 21:13

Éppen csak apránként araszolgatok közelebb, mikor nyüzsögni kezdenek lent a katonák. Majd szétvet a kíváncsiság. De azért a hátamon futkos a hideg valamiért. Valami nincs rendjén kicsit sem itt. Körültekintve úgy tűnik a balsejtelmem igazolódik is.
Valami burok van körülöttünk. Lenyűgöző... Bárcsak jobban értenék a fizikához. Meg kellene vizsgálni. Kissé előrébb dőlök és fülelek. Ez az egész kezd egy nagy méhkaptárra hasonlítani így. Az a repülő rémes állapotban van.
De ha ez még nem lenne elég, akkor... Akkor történik az, hogy a fény elhagyja a gépet. Én eltátom a szám és csak a tekintetemmel követem. Valami hibbant még lő is rá! Eszem megáll!
Közelebb settenkedem, így már méterek választanak el engem is a jelenségtől. Vannak, akik a fény után sietnek... Én meg nem. Nem fogok egy kazal katona után loholni. Megvonom kissé a vállam, majd lejjebb eresztem a vállamról a táskám.
Kíváncsi vagyok, hogy közelebb tudok-e ennél jutni, hogy végül hányan maradunk itt.

Tárgy: Re: Baljós események - Avignon nagymese 2014-05-07, 19:53

A pilótafülke körüli felfordulás mindenkinek feltűnik. Többen is odafelé tartanak, és már én is lépek, hogy megnézzem, mit is találtak, mikor meglátom Andrew-t. Visszafojtott hangon német szitokáradat hagyja el a számat. Végre valami olyan történik, amiben mi is érdekeltek lehetünk, és feltétlenül ott kéne lennünk, hogy tudjunk róla, de nem merek odamenni, mert nem tudom, hogy Maxwell hogyan fog reagálni, ha felfedez. Most bánom meg, hogy egyedül jöttem, és a rádiómért nyúlok, hogy riadóztassak egy másik Valkűrt.
Annyira ideges vagyok, hogy először fel sem tűnik a sercegés, ami a kis készülékből hallatszódik, csak akkor veszem észre, mikor rájövök, hogy nem működik. Párszor a tenyeremhez csapkodom, és eszeveszetten nyomkodom a gombokat, de semmi. Ennek is pont most kell befuccsolnia... Szinte már kétségbeesetten nézek a távolodó alakok felé. Nem tudom, hogy mi történik, nem tudom, hogy ki és mire lövöldöz, és nem mehetek oda, hogy kiderítsem. Gyűlölöm a tehetetlenséget.
Dühösen földhöz vágom a rádiót, és körbenézek. Szerencsére nem feltűnő a kiakadásom, mert mindenki teljesen be van zsongva, a civilek egymásnak és a katonáknak kiáltoznak, válaszokat követelnek. Utat török magamnak köztük, hogy a katonai vezetők közelébe férkőzhessek, mert abban bízom, hogy ők minden információt azonnal megkapnak, és velük együtt én is. Bár valószínűtlen, hogy mindent ki fogok tudni hallgatni, a semminél biztosan jobb.
A végén már csak pár méternyire vagyok a polgármestertől. Igazából nem ő lenne a fontos, hanem a szövetségesek vezetője, de ahhoz már nagyon ki kéne válnom a civilek közül, pedig már így is az első sorban vagyok. Kockázatos lehet ennyire közel kerülni hozzájuk, de nincs más választásom. Tudnom kell, hogy mi történik.

Titkosított Akta

» Események
» Barrage Avignon (gát)
» Radio Avignon
» Courrier d'Avignon szerkesztősége
» Gare d'Avignon Centre (Vasútállomás)

Baljós események - Avignon nagymese

Baljós események - Avignon nagymese

Similar topics

Similar topics