Ω Főkarakter : Louis Marsage Ω Hozzászólások száma : 2 Ω Kor : 36
Tárgy: Louis Marsage 2014-05-11, 19:40
Louis Benoit Marsage
"Tremble Little Lion Man, You'll never settle any of your scores"
Userinfó: Főkarakter
Név: Louis Benoit Marsage Foglalkozás: csapos Születési dátum: Avignon, Franciaország - 1913. november 30. Csoport: Ellenálló
Jellem: Előbb lő, aztán kérdez. Alapból hevesebb vérmérséklete mellett még általában bizalmatlan is az emberekkel, de mit is várunk. Politikus családból érkezett, és mivel elég jól át tudja látni a dolgokat – amennyiben képes lehiggadni -, az apja sokáig ugyanúgy terelte, mint a bátyját. Hát, nála nem sikerült menetrendszerűen, és ha valamivel nagyobb város lenne, szívesen kitagadták volna a családból. Igazi feketebárány jellem, habár nem ő választotta ezt. Egyszerűen túl sokat ad a saját véleményére, és szentül hiszi, hogy ezt másoknak is tudniuk kell, így hát nem a legközkedveltebb figura a városban. Stílusát tekintve a szarkazmus bunkóbb oldalát ragadja meg, ha egyáltalán veszi a fáradtságot, hogy valakivel a kötelező körökön túl többet kelljen beszélnie. Származása miatt sokan egy viccnek gondolják, hogy az ellenállók közt feszít, vagy csak egy kettősügynöknek, netán szimplán nem hiszik el, hogy hasonlóan életképes és gyakorlatias, csak mert ezüstkanállal a szájában született. Ez a fajta kitörése sem a kedvesebbik énjét fejlesztette tovább.
Külső: Kisgyerekként a falu öregei mindig megdicsérték, milyen szép szál ifjú, és bizony majd olyan magas lesz, mint az apja, és olyan kedves, mint az anyja, illetve olyan jóképű, mint a bátyja. Hogy ebből mi jött össze, azt mindenki döntse el magának. Egykilencvenet súrolja alulról, és testfelépítése se egy nádszáléval vetekszik, ellenben ugyanolyan barna hajjal és jeges kék szemekkel bír, mint édesanyja. Talán ebből kifolyólag volt ő az egyetlen rokona, akire néha hallgatott – de legtöbbször inkább csak ment a saját feje után. Alapjáraton nem tollászkodik sokat, viszont ad a külsejére. Ez persze nem foglalja magába a mindennapos borotválkozást, a végén még pár évvel fiatalabbnak néznék tőle. Megjelenése is azt sugározza, mint első szavai; ameddig ő se cseszeget téged, addig te is tégy hasonlóképpen.
Előtörténet: Egy gyors mozdulattal kitörlöm a szememből az esőt, miközben a sárban taposok. A sátrakon halkan koppan minden csepp, de a közeli mulatás zaja nagyrészt elnyomja. Sötét van, az alig látszódó holdon kívül nem sok világítás akad, így annyira nem is lepődöm meg, mikor majdnem lefejelem az előttem hirtelen felbukkanó fát. Egy halk káromkodással közeledek tovább a célom felé. Jobbra fordulok, de nem tudom megállapítani, hogy melyik társam csapódik bele hasonlóan egy bokorba. Fájdalmasan bénázunk, de már mindenki fáradt és kimerült, viszont a mostaninak sikerülnie kell. Legalább az eső elnyomja valamennyire a zajunkat. Egy Lucky Strike égő csikkje landol előttem. Tekintetemmel keresem az útját, és szembetalálom magam az őrségben lévő katonával. Gondolkodás nélkül odarohanok hozzá, hogy kiüssem, mielőtt még riadóztathatná a többieket. Na nem, mintha sokra menne velük, ahogy hallom, már nem az első üveg whisky-t végzik ki éppen. Persze, a fogyatkozó alkohol, amihez mi alig jutunk hozzá, de ők elveszik, mert megtehetik. Különös, hogy milyen sokáig közéjük akartam tartozni, elvégre közös a cél, most mégis egymás ellenségei vagyunk. Anyám volt az egyetlen, aki miatt nem hagytam mindent hátra és álltban be. Sőt, még azt is képest volt elérni, hogy egyetemre menjek, bár legalább addig se voltam a városban. Egészen addig, míg haza nem jöttem a temetésére. Utána már végképp nem hiányzott tovább Smith agymenése, de szerintem akkor már senkit nem leptem meg a családból, hogy nem diplomáztam le. A sátorba belépve lehúzom az arcomat takaró sálat – egyébként praktikussági oka is van, nem csak a betörő megjelenés -, és körbenézek, mit is keresünk pontosan, bár ebben a fényviszonyok igencsak hátráltatnak, illetve hiányuk. Mintha valaki a gondolataimban turkált volna, egy öngyújtó kattan mögöttem, megvilágítva belső tér közepét. - Megőrültél? – tépem ki a kezéből a benzines gyújtót és oltom is el rögtön. – Egy fegyverekkel teli sátorban tényleg jó ötletnek találod meggyújtani ezt a szart? – sziszegem az illető felé, akit nem tudok azonosítani, mivel újra sötét van. Persze, addig már nem terjed a tudományom, hogyha nem így, akkor hogy fogunk látni. Kénytelenek leszünk a szerencsénkre és a tapintásunkra hagyatkozni. Idő közben újabb két társam jelenik meg a bejáratnál, utóbbi okosan kint marad őrködni. A halványan beszűrődő holdfény ugyan valamelyest segít a tájékozódásban, de az maximum arra elég, hogy most ne sodorjak magammal fákat, miközben haladok előre. - Fogjátok, ami kell nekünk, aztán tűnés, amilyen gyorsan csak sikerül – adom ki az utasítást, mint helyi nagykutya – elvégre is, most én vagyok a rangidős, vagy katonáknál hogy mondják ezt. Na, az a vasfegyelem az, amit biztosan nehéz lett volna elsajátítanom. Még ha az alapképzésre bele is szagoltam, igazából csak annyit tudok az egészről, amit a városunkban állomásozó, részeges őrjárattól látok. Így belegondolva, nem sokat hagytam ki. És persze ott van még nekem a lövészet. Szívesen elméláznék a régi szép időkön, amikor még volt testvéri összetartás a bátyámmal, és a nagybátyánk kivitt minden vadászni a közeli erdőbe, mivel apánk túl sznobnak érezte magát az e féle sportokhoz. Mármint az igaziról beszélek, amikor nem díjnyertes agarak masíroznak a lábad elé egy döglött kacsával, amit valamely segítőd lőtt. Véletlenül. Közben a kezem jár, és csak remélni tudom, hogy hasznos felszereléseket szerzünk az ellenállásnak, bár elnézve a jelenlegi állapotainkat, elég sok mindent pakolhatunk a hasznos kategóriába, már egy használt bárzongorától kezdve. Ja, nem állunk túl jól, de hát még sincs akkora költségvetésünk, mint a szövetséges csapatoknak, arról nem is beszélve, hogy lassan kezdünk kifogyni számos dologból, köszönhetően a burának. Egyébként is, mit tudnak ők a helyi viszonyokról, nem hogy azok igazgatásáról? Rendkívüli állapot, persze. Végül, valamelyest az indulataimat visszatornázva a megfelelő helyre – mivel az idő sincs meg hozzá –, utolsóként lépek ki a sátorból. Már csak mutogatok, hogy kész, vége, mehetünk, minél gyorsabban, mielőtt még megérkezne az őrségváltás és konstatálná, hogy egy eszméletlen társát kell lecserélnie. Nem, mintha nem lenne egyértelmű, ki matatott itt, de hát nem épp az erkölcsi és morális fölénnyel lehet elérni bármit is ebben az állapotban. Útközben még megfordul a fejem, hogy teszek egy kitérőt és beköszönök az épp pihenőben lévő, tökéletesen illuminált boldogságban (és sárban) fetrengő katonáknak, de tekintettel arra, hogy elég sok „kölcsönvett” szajré lóg a vállaim alatt, több okból se nevezhető szerencsés megmozdulásnak részemről. Szerintem még bőven lesz alkalmunk összeütközni a nem is túl távoli jövőben. Mosoly jelenik meg az arcomon, miközben vizualizálom, milyen reakciót vált majd ki belőlük a kis húzásunk, de eddigre már ismét csak az eső halk kopogását hallom a leveleken.
Walter Sheringham
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Walter Sheringham Ω Hozzászólások száma : 77 Ω Kor : 42
Tárgy: Re: Louis Marsage 2014-05-11, 19:49
Köszönjük szépen az érkezésedet, többen vártunk már rád!^^ Az előtöridet elolvastam, és tökéletesen elégedett vagyok, azt hiszem kellőképpen fel fogod kavarni az állóvizet. Kérlek töltsd ki a profilt, és avatárfoglalalózz, aztán vár a játék!
