Ω Főkarakter : Adeline LaPierre Ω Hozzászólások száma : 46 Ω Kor : 31
Tárgy: Re: Link & Jenna - Cseppnyi késés 2014-05-28, 09:32
Link & Jenna
Nem tudom, hogy mit kéne tennem, hogy hogyan segíthetnék neki. Egyszerűen sejtelmem sincs. Nem voltam még hasonló helyzetben és ezért nem tudom, hogy mit is kéne lépnem. Csak bizonytalanul nézek utána, ahogy eltűnik a szobája felé. Nem muszáj... ebből vajon mit kéne leszűrnöm? Hogy azért mégis csak örülne neki, vagy hogy inkább zavaró lenne számára, ha mennék? Pillanatok telnek el, amíg csak várok és próbálom eldönteni, hogy mégis mi legyen. Végül csak megmoccanok és utána indulok. Ha más nem, hát kihozom a szendvicset, mert a gyomrom vészesen korog már, nem is tudom, talán tegnap délután ettem valamit legutóbb és azért azóta elég rendesen sikerült magamat fizikailag lefárasztani, kéne már egy kis energia utánpótlás. Az ajtót csukva előttem, hiszen simán behúzta maga mögött, én pedig nagy levegőt véve nyomom le a kilincset végül. Látom, hogy az ágy szélén fekszik, mintha csak nekem hagyott volna helyet, de mégsem vagyok biztos magamban. Az asztal szélén lévő szendvicsre pillantok, de aztán elvetem az ötletet, hogy csak azt vegyem magamhoz, aztán visszamenjek a konyhába. Végül szó nélkül fekszem oda mellé. Ha nem tolja el a kezem, akkor csak csendben átölelem hátulról és ennyi. Kétlem, hogy most bármi más segítene, ha az hogy biztató szavakat suttogok bármit is hatna. Nincs szükség rá,azt hiszem bőven elég, ha most csak egyszerűen mellette vagyok.
Lincoln Atwood
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Andrew Maxwell Ω Hozzászólások száma : 37
Tárgy: Re: Link & Jenna - Cseppnyi késés 2014-05-27, 11:38
Nem hiszem, hogy igazán felfogtam volna, hogy mit jelent, amit a két rendőr mondott. Nem is akarom megérteni. Annyit persze tudok, hogy ez nem jelent semmi jót, de nem gondolok bele a részletekbe. Később is ráérek azzal foglalkozni, hogy mi fog változni és mi nem. Egyelőre örülök, hogy megállok a két lábamon és nézem a földet. Az már csak ráadás, hogy megérzem az ölelő karokat és képes vagyok megszólalni. Egész sokat beszélek, még ha kicsit akadozva is és a legrosszabb francia kiejtéssel. Könnyebb lenne angolra váltani, de abból lehet, hogy nem sokat értene. A lényeg, hogy nincs kedvem kísérletezni ilyesmivel. Inkább próbálok arra figyelni, hogy gond nélkül mehetek majd vele és a cirkusszal. Ezek után nincs, aki megállítana. Végül úgy döntök, hogy talán nem most azonnal kellene elkezdeni pakolni és eltűnni. Inkább egy kicsit visszafeküdni. Nem aludni, csak úgy. Feküdni. Ehhez viszont le kell fejtsem magamról az ölelő karokat, majd újra beszélni és megindulni a szobám felé. Elég nehéznek tűnik, hogy egyik lábam tegyem a másik után, de csak eljutok az ajtóig. Kissé megkésve, de onnan szólok vissza. - Nem muszáj - mondom, de nem tudom eldönteni, hogy mi lenne a jó. Ha ott lenne velem, vagy sem. A lényeg, hogy sikerül úgy válaszolni neki, hogy nem tiltom meg, hogy jöjjön, de nem is hívom. Persze ettől függetlenül csukom magam mögött az ajtót. Ez inkább megszokás, mint szándékos mozdulat. Az viszont már teljesen megfontolt mozdulat, amikor belerúgok a földön lévő vonatba. Legszívesebben rá is taposnék, de végül csak a síneken megyek végig, ahogy lefekszek az ágyra. Pár apró vérfoltot hagyok magam mögött, ahol megvágja a lábam, de fel sem tűnik. Amúgy sem számít. Ez nem halálos sérülés. Olyan kettes, az tízes skálán. Az nem baj. Végül csak úgy fordulok, hogy elférjen mellettem az ágyon. Oda sem figyelek, hogy egyáltalán a szobában van-e. Nem kell, hogy átöleljen. Nem kell, hogy azt mondja, semmi baj. Csak üljön mellettem és... szóval csak legyen itt, hogy ne az üres csend vegyen körül. Annyival beérem.
Jenna Arquette
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Adeline LaPierre Ω Hozzászólások száma : 46 Ω Kor : 31
Tárgy: Re: Link & Jenna - Cseppnyi késés 2014-05-27, 08:52
Link & Jenna
Tudom, hogy ő nem az a tipikus felnőttes és komoly alkat, ezt csak a vak nem vennék észre, de most akkor is fel kell állnia és megnézni, hogy mégis ki a fene van odakint, mert valaki jött, mert valami történik és hiába mondom, hogy talán csak a szomszéd dobta át a labdát én se látok erre sok esélyt, hiszen még túl korán van hozzá. Hajnalban toppantam be és igazából a fürdés, meg a többi annyira nem vett el sok időt. Ha kell akkor kicsit még meg is noszogatom és egy biztató mosoly se marad el, ahogy kifelé indul. Az viszont már rosszabb, amit az ajtóhoz közel állva hallok, amikor felkaptam az egyik pólóját. Semmi mást mert az most sokáig tartott volna, de attól még nagyon is érdekel, hogy mi a fene van odakint. Ez az egész rémes, nem is tudom, hogy fogja kezelni, ezért végül csak odamegyek, hogy megöleljem. Az lenne a reális, ha kiborulna, egyáltalán nem zavarna, ha sírna, vagy akármi, de nem történik ilyesmi. Rémes lehet elveszíteni a családodat. Én az igazira nem emlékszem, a cirkusz pedig most nincs itt, de megtalálhatom még őket, erre legalább van esély és ez a legfontosabb igaz? - Igen, jöhetsz velem, de attól még... - csak halkan sóhajtok egyet, amikor lefejti a nyakáról a kezeimet. Nem szívesen engedem el, hogy őszinte legyek, nagyon nem. Szeretném, ha segíthetnék, de ere most esély sincs. Végülis érthető, nem megoldás pár kedves szó, vagy az, hogy semmi baj sem lesz, hiszen hülyeség, már most baj van, nagyon is nagy baj, hogy mondhatnék olyat, hogy minden rendben? Bizonytalanul állok meg, amikor végül a szobája felé indul. Csak tehetetlenül nézek utána. Sejtelmem sincs, hogy mit kéne tennem, hogyan segíthetnék, vagy egyáltalán mi lenne a megoldás. Majd talán idővel jobb lesz, vagy ha felfogja. - Menjek veled? - nem tudom, hogy most szüksége van-e egyáltalán rám, tényleg nem tudom. Az biztos, hogy utána indulok, ha más nem, akkor fogom a szendvicset, és majd kijövök a konyhába, hogy csitítsam a korgó gyomromat, hiszen az azóta sem változott, sőt csak erősebb lett az éhség. De nem fontos annyira, ha engedi, hogy mellé feküdjek, akkor megteszem, akkor mindenképpen az az első, de ha nem... Nem fog jól esni, de azt is megértem, ha csak egyedül szeretne lenni. Csak rajta múlik, egyedül az ő döntése, hogy mi lesz.
Lincoln Atwood
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Andrew Maxwell Ω Hozzászólások száma : 37
Tárgy: Re: Link & Jenna - Cseppnyi késés 2014-05-26, 11:57
Szeretnék így maradni. Az ágyban fekve, miközben ő mellkasomon nyugtatja a fejét. Azt sem bánnám, ha örökre így maradnánk. Fogok, hogy órán, napok, hetek múlva is ott lesz az a vigyor az arcomon. Nem mintha olyan elégedettnek kellene lennem magammal. Mégis nagyon jól érzem magam. Vele. Ezért sem akarok foglalkozni azzal, hogy merre lehetnek a kereszt szüleim. Majd jönnek. Biztos vagyok benne. Akkor pedig majd kapkodhatunk, mert az első dolguk lesz ide benyitni. De úgy tűnik, kénytelen vagyok ezzel most foglalkozni. Pedig egyáltalán nem akarok. - Biztos vannak. De nem szoktam velük menni soha, így... - vállat vonok, már ülve és az ágy támlájának dőlve. Tudom, hogy segíteni akar és ötleteket adni, de az lenne a legjobb, ha nem emlékeztetne erre az egészre, csak feküdne tovább velem. De nem. Minden és mindenki ellenünk van. Megszólal a csengő, nekem pedig eszemben sincs ajtót nyitni. Egyszerűen csak nem akarok. Jó nekem itt, a szobámban. - Aha. Lehet - mondom, miközben már a nadrágot rángatom magamra, félig ugrálva. Hiába nem akarok ajtót nyitni, muszáj. Valaki nagyon rátenyerelt arra a csengőre. Már amúgy is mindegy. Úgyhogy nyitom az ajtót. Meglep a két rendőr látványa, de nem mutatom jelét. Csak állok ott, egyetlen szó nélkül és végighallgatom, amit mondani akarnak. Idő, amíg a legvégén szóra nyitom a számot. Mintha ki lenne száradva. Mintha napok óta nem ittam volna. De aztán kinyögöm, amit szeretnék, és becsukom előttük az ajtót. Jó ideig bámulom a saját lábamat, mire egyáltalán feltűnik az ölelés. - Nem olyan... nagy dolog - motyogom, bár inkább magamat szeretném ezzel meggyőzni, mint őt. Különös módon, nem akarok sem dühöngeni, se sírni. Pedig tudom, hogy ilyenkor ez a normális viselkedés. Ott voltam, amikor az utcában megkapta az apja halálhírét az egyik gyerek. Kiabált, majd sírt. De én most egyiket sem akarom. Csak állok ott, kissé bénán, magam mellett lógatom a kezem. - Így legalább pakolhatok és majd... mehetek veled. A cirkuszhoz - próbálom megtalálni az egészben a jót. Persze nem igazán sikerül. A hangom teljesen üres, érzelemmentes. Végül inkább lefejtem magamról az ölelő karokat. Kellene valamit kezdeni magammal. Azt hiszem. - Szerintem megyek és kicsit visszafekszek - mondom csak egy pillanatra emelve fel rá a tekintetem. Igen, ez tűnik a jó lépésnek. Ránézni és visszafeküdni aludni. Végül is, lehet, hogy az egész csak egy álom, nem igaz? Azért nem érzek igazán semmit, mert álom. Igen.
Jenna Arquette
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Adeline LaPierre Ω Hozzászólások száma : 46 Ω Kor : 31
Tárgy: Re: Link & Jenna - Cseppnyi késés 2014-05-26, 08:36
Link & Jenna
Tény és való, hogy jó sokat kellett noszogatni, de csak elértük végre, hogy tegyen valamit. Egyáltalán nem gondolom, hogy gond lenne az, hogy nem elég kidolgozott a teste, hiszen erre miért lenne szükség? Nem lehet mindenki egyforma és én pont, hogy az vagyok, akinek nincsenek elvárásai mások felé, hiszen én magam is eléggé eltérek az átlagostól. Elég sokan vannak, akik jó eséllyel óczkodnának tőlem, ha akár csak hozzám kellene érniük, hiszen a külsőm cseppet sem megszokott, de ez engem sosem érdekelt különösebben. Neki sem kellene semmi miatt aggódnia, ez abból is látszik, hogy gond nélkül bújok hozzá, fekszem a mellkasára és eszembe sem jut, hogy ez bármiben is zavarna engem, vagy akár őt. Csak akkor ülök fel, amikor eszembe jut az az aprócska kis gond, miszerint a kereszt szülei nem jöttek haza és ők nem olyanok, mint én. Nem valószínű, hogy beültek valahova inni és azért nincsenek most itt. Tudom, hogy egyszerűbb nem foglalkozni ezzel, de attól még muszáj lenne utána járni, hogy mégis miről lehet szó. - Nincsenek ismerőseik, barátaik, akiket megkérdezhetnénk? - persze, hogy többesszámban beszélek, hiszen segíteni szeretnék neki ebben, de úgy fest a kis megbeszélés hamar félbe szakad, amikor kopogtatnak. Tuti, hogy nem az elveszett báránykák azok, nekik ugyanis van kulcsuk, gondolom nem hagyják bent a szobában, mint Link. A kérdésére csak mosolyogva rázom meg a fejem. - Talán csak beesett a szomszéd kis srác labdája. - vagy ilyesmi, fene tudja, nem kell egyből a legrosszabbra gondolni, bár valahogy mégis kellemetlen előérzetem van és nem gondolom, hogy jó jel az, hogy ilyen korán reggel toppan be valaki. Csendben várok és persze átosonok a fürdőbe, hogy összeszedjem a ruháimat, bár nem azt fogom felvenni, mert kissé még mindig erős a szaguk, úgyhogy aztán vissza is térek és felöltözöm, bár ez most csak annyit tesz, hogy az ő egyik félretett pólóját veszem fel, mert saját ruhák terén még mindig nem vagyok túlságosan jól eleresztve. Úgy lépkedek kijjebb, hogy igazából inkább csak füleljek, mint lássam, hogy mi is van odakint, no meg engem se lássanak. Persze eléggé elkerekedik a szemem azok alapján, amit hallok, de csak várok, amíg végül be nem csukódik az ajtó, majd persze akkor már gyors léptekkel veszem felé az irányt. Eddig is észrevettem, hogy nem az az érzelemkimutatós fajta, most sem lep meg, hogy csak nézi a saját lábát. - Úgy sajnálom... - egész halkan suttogok, nem is kell hangosabban, hiszen már a nyakában vagyok, már ölelem át és húzom magamhoz, ha nem ellenkezik. Nem kell elmondani persze, hallottam elég jól mindent és rémes ez az egész. Én aztán tudom milyen egyedül maradni, csak épp nekem még van rá lehetőségem, hogy újra találkozzam azokkal, akik fontosak nekem, ha ez az egész izé megszűnik. Neki viszont... Rémes ez az egész!
Lincoln Atwood
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Andrew Maxwell Ω Hozzászólások száma : 37
Tárgy: Re: Link & Jenna - Cseppnyi késés 2014-05-24, 13:08
Fogalmam sincs, pontosan mit kellene csinálnom. Egy részem, amiről nem is tudtam, hogy létezik, viszont teljesen tisztában van vele. Ezzel csak az a baj, hogy nem tudok igazán gyengéd lenni vele. Pedig úgy illene. Rá kellene figyelnem és arra, hogy ne szorítsam túl erősen, ne... ne legyek durva. Egyelőre még nagyjából megy, de nem vagyok benne biztos, hogy ez végig így lesz. Az egyetlen, igazán gyengéd mozdulat az, amikor lekerül rólam a póló és én felemelem a fejét, hogy ne láthasson olyat, amitől meggondolhatja magát. Alig láthatóan megrándul a szám széle a szavai után. Szóval kitalálta, hogy mi jár a fejemben. Nem mintha nehéz dolga lett volna. Képtelen vagyok elhinni a szavait, mégsem foglalkozok vele túl sokat. Nem húzódik el, továbbra is itt van az ölemben... nincs baj. És innentől megállás sincs. Veszem a bátorságot és addig ügyeskedek, amíg végigfekszik az ágyamon. Tudom, mit kell tennem. Minden lekerül rólam, még ha percekbe is kerül. Túlzottan bizonyítani akarok és minél jobban igyekszek, annál többet bénázok. Arról már ne is beszéljünk, hogy rekordidő alatt érek az egésznek a végére.
Ezek után eszemben sincs kikelni az ágyból. Teljesen jó úgy, hogy ő a mellkasomon fekszik, én pedig kissé ügyetlenül ugyan, de vigyorogva átkarolom. Ha akarnám sem tudnám letörölni a mosolyt az arcomról. Még akkor is ott van, amikor felül. Nem gondolok én semmi rosszra, amíg meg nem szólal. Elhúzom a szám, de belátom, hogy igaza van. Teljesen kiment a fejemből, hogy ezzel is kellene foglalkozni. Még most is annyira a történtek keringenek a fejembe, hogy nem teljesen értem, miért kellene aggódni miattuk. De aztán felülök. - Nem tudom. Nem szoktak, de... - vállat vonok. Nem igazán tudom, hogy kellene ebbe belefogni. Végigjárni a környező utcákat? Megkérdezni a szomszédokat? Fogalmam sincs. Nem akarom. Nem akarok ezzel foglalkozni! Túl jó volt az előbb minden. Még ajtót sem akarok nyitni, amikor megszólal a csengő. - Mi lenne, ha úgy tennénk, mintha nem lenne itthon senki? - kérdezem már eleve suttogva, de mikor már úgy tűnik, hogy valaki rátenyerelt a csengőre, kénytelen vagyok kimászni az ágyból. Nem szívesen hagyom magára, de elkezdek öltözködni. Fél lábon ugrálva leverem a asztalról a könyvem, de csak eljutok az ajtóig. Valahogy időközben még a mosoly is újra felkerül az arcomra, ahogy vissza-visszanézek a szobám felé. Amikor viszont meglátom a két rendőrt, már nem mosolygok. Tudom én, hogy baj van anélkül, hogy megszólalnának. De aztán szépen belefognak, én pedig szó nélkül hallgatom végig a jó tíz perces beszédet. Majd jön a szöveg, hogy menjek be hozzájuk. Azonosítás meg miegymás. - Most nem - nyögöm ki, miután kétszer is átgondoltam a szavaimat. Egymásra néznek, de nem állnak le vitatkozni. El sem fordulnak, már be is csukom előttük az ajtót, majd ugyanott állva bámulom a saját lábaimat. Fogalmam sincs, mit hallott Jenna, de remélem eleget ahhoz, hogy ne kelljen részleteznem. Nem hiszem, hogy mindent vissza tudnék mondani. Végül is, nincs mit részletezni. Baleset, állítólag. Vagy valami olyasmi. A lényeg, hogy... egyedül maradtam. Azt hiszem... Csak...
Jenna Arquette
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Adeline LaPierre Ω Hozzászólások száma : 46 Ω Kor : 31
Tárgy: Re: Link & Jenna - Cseppnyi késés 2014-05-23, 19:21
Link & Jenna
Nem akarom, hogy gyengéd legyen, hogy óvatoskodjon. Nem is tudom, hogy ez miért merül fel benne még mindig. Azt szeretném, hogy döntsön le a lábamról, hogy tüntessen el a fejemből mindent, ami zavar, mindent ami aggodalommal tölt el, mindent, ami egy kicsit is fáj. Nem akarok ezekre emlékezni, nem akarok emlékezni semmire, ami zavaró. Egyszerűen csak szeretnék elmerülni benne, az élvezetekben, addig sem kell azon gondolkodnom, hogy mi lesz holnap, egy hét múlva, vagy... ki tudja mikor lesz ennek az egésznek vége. Örülök, hogy végre eljutunk legalább a csókig. Úgy néz ki két dolog kellett hozzá, vagy... három, hogy lefeküdjek valaki mással, hogy eltűnjek egy kicsit és hogy ledobjam a ruháimat. De ha ez kell, hát ez kell, megtettem, mert igenis akarom őt, és igenis ha már itt vagyok, akkor nem normális dolog, ha csak úgy fekszünk minden éjszaka egymás mellett és ő még attól is zavarba jönne, ha hozzábújnék. Hamarosan a kezem már a pólója körül tapogatózik, szeretném lekapni róla, szeretnék tovább lépni, mert eszem ágában sincs megállni csak egy csóknál. Elmosolyodom, amikor felemeli a fejem, csak hogy ne nézzem... őt? - Nincs veled semmi baj. - nem azt mondom, hogy a katona fickó teste nem volt olyan, amit minden nap szívesen nyalogatnék el, mint egy kedvenc fagyit, de... azért az sem minden. Az a pasi csak egy alkalmi szexet akart, csak kiereszteni a gőzt és ennyi, semmi több, én viszont talán néha többet is akarok, biztosabb pontot és azt értelemszerűen ő adhatja csak meg nekem, ha hajlandó legalább megpróbálni. Végül szélesen elmosolyodom, amikor a hátam találkozik az ággyal és közelebb húzom magamhoz. Rá bízom, hogy megszabaduljon a nadrágtól, azt hiszem innentől már tudja, hogy mi következik, bár nem kell így sietni. Ha jól sejtem... ő amúgy se lesz valami lassú, talán jobb előbb egy kicsit... Meg fogom hát a kezét és egyszerűen lejjebb vezetem, hogy megmutassam neki mit is szeretnék, mitől indulok be annyira, hogy az sem lesz baj, ha túlságosan gyorsan a végére ér a saját részének.
Talán eltelik fél óra, talán csak tíz perc, mikor már pihegve fekszem csak az ágyon, a mellkasán. Lesz ez még jobb is, biztos vagyok benne, de így sem teljesített rosszul, de azt hiszem lassan ideje lesz mással is foglalkozni, ezért ülök fel, remélem most már nem lesz zavarban, hogy hiányoznak a ruháim. - Nem kéne utána járni, hogy hol vannak a kereszt szüleid? Gondolom nem szoktak... kimaradni. - nem akarom, hogy aggódjon, de valahogy nem vagyok benne biztos, hogy ez túlságosan jó jel, az pedig végképp, hogy a következő pillanatban megszólal a csengő. Ki lehet ilyen korán reggel?
Lincoln Atwood
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Andrew Maxwell Ω Hozzászólások száma : 37
Tárgy: Re: Link & Jenna - Cseppnyi késés 2014-05-23, 14:37
Miért kell ennyire túlkombinálni? Fogalmam sincs. Így tanultam. Így szoktam meg. Mindent át kell gondolnom, amit teszek vagy mondok. Azt is többször, amit gondolni merek! Ha akarnék sem tudok erről csak úgy leszokni egyik napról a másikra. Eddig nem is volt rá okom, hogy megtegyem. Tökéletes bevált a módszer. Ami jó, azon pedig minek változtatni? De most már látom, hogy mégsem olyan tökéletes, mint hittem. Bár fogalmam sincs, egy ilyen változásba, hogy lehet belefogni, de majd igyekszek. Első lépésnek beérem annyival, hogy elérem, ne legyen olyan komoly és ne haragudjon rám. Egyelőre mégis csak annyit teszek, hogy ülök az ágyon és próbálok értelmesen válaszolni a kérdéseire. Nem megy egykönnyen az biztos. Főleg akkor, amikor ledobja magáról a törölközőt. azt viszont még így is tudom, hogy teljesen igaza van. Jóval több ideje beszélünk, mint pár perc és még semmit nem tettem. Pedig akartam. Elég sokszor, de végül nem léptem. Most viszont itt az idő, mégis olyan nehezen veszem hozzá a bátorságot...! Pedig biztos, hogy nem mondana nemet. Mégis... Időben telik, mire kinyújtom felé a kezem és arra várok, hogy közelebb jöjjön. Egy pillanatra elfog az aggodalom, amikor nem mozdul. Pont olyan dühösen áll ott, mintha nem ezt akarná. Mintha nem hinné, hogy én ezt akarom! De mégis közelebb jön, mielőtt leengedném a kezem. Nem mondom, hogy nem nyelek hatalmasat, amikor az ölembe ül. Sejtésem sincs, hogy mit kellene tennem. Az ösztöneim mégis dolgoznak és tudják a dolgukat. A baj, hogy nem tudom olyan gyengéden érinteni, mint szeretnél. Sokkal erősebben tartom, mint szabad lenne, mégsem tehetek ellene semmit. Csak nem haragszik meg... remélem... nagyon remélem. Végül megcsókolom. Veszem hozzá a bátorságot. És nem tol el, nem csattan pofon az arcomon... semmi! Halványan elmosolyodok, főleg a szavai hallatán. Csak akkor komolyodok el egy pillanatra, amikor a felsőm után tapogatózik. Nem szeretek anélkül lenni, de nem tiltakozok. Nem segítek neki, csak emelem a kezem, majd kissé aggódva, beharapott szájjal nézek rá, amikor lekerül. Jó, már látott talán egy pillanatra félmeztelenül, akkor este a tónál, de az más volt. Most viszont úgy döntök, hogy jobb megelőzni a felismerést, hogy nem kellek én neki. Felemelem a fejét, hogy rám nézzen és kissé görcsösen, de elmosolyodok, miközben azon ügyeskedek, hogy lefektessem az ágyra. Végül is, az a következő lépés, nem igaz? Aztán le kell vennem a nadrágot és...
Jenna Arquette
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Adeline LaPierre Ω Hozzászólások száma : 46 Ω Kor : 31
Tárgy: Re: Link & Jenna - Cseppnyi késés 2014-05-23, 06:54
Link & Jenna
Komolyan rémesen felidegesít azzal, ahogy viselkedik. Egy kicsit... csak egy kicsit lenne határozottabb, vagy mit tudom én! Ha tudja, hogy mit akar, vagy legalább sejti, akkor csak annyi a dolga, hogy tegyen is érte, de így... csak vár, de nem tudom, hogy mire. Ha már hetek óta itt vagyok, akkor lehet hogy rászánná magát akármire is? Nem vagyok olyan, aki heteket vár, szerintem ezt már észrevehette, hiszen az első találkozásunkkor abban a kis forrásban kötöttünk ki nekem hála, miközben éppenséggel rajtam nem volt semmi. De legalább addig eljutunk, hogy kimondja, hogy az a bizonyos katona nem olyan kedves, pedig igazából az volt. Nem az ő hibája, ami történt, sőt senki hibája se, még csak nem is hiba. A morgására már nem is figyelek oda. Ha valamit nyíltan ki akar mondani, akkor tegye azt, a többi nem nagyon izgat. - Az élet abból áll, hogy időnként hibázunk és abból tanulunk. Miért kell ennyire túlkombinálni mindent? - olyan nehéz ezt felfognom. Nálam minden megy ösztönből. Teszem, amihez épp kedvem van, ami először eszembe jut, őt meg arra tanították, hogy mindent jó részletesen gondoljon át. Mekkora marhaság! Akkor lehet szabadon élni, ha nem agyalsz folyton azon, hogy mi jöhet majd, hogy minek mi a következménye. Ez így... egyszerűen rémes! Inkább foglalkozom a fürdéssel, legalább egy kicsit az agyam is kitisztul, mégis csak reggel megkóstoltam azt a pezsgőt, bár elég kis mennyiség volt, hogy megártson, de azért a víz jót tesz. Az viszont hamar megfogalmazódik bennem, hogy én bizony nem fogok most azonnal felöltözni. Tesztelem, talán mondhatom úgy is, hogy lehetőséget kap. Ha ezzel sem képes élni... akkor én bizony feladom. - Az ágyad még egyáltalán nem olyan biztos... majd még meglátom. - szökik fel kissé a szemöldököm. Nem, ez nem ilyen egyszerű. Tény, hogy nem mehetek sehová, de akkor inkább alszom a földön, vagy tudom is én, majd megoldom. Ha jól sejtem találnék olyat, aki befogadna kis ellenszolgáltatás reményében, bár persze tény, hogy itt sokkal biztonságosabb, de túlságosan dacos vagyok ahhoz, hogy csak e miatt maradjak. De legalább már megemeli a hangját, azt hiszem ez is egy apró lépés a cél felé. - Mi már napok óta beszélgetünk, jóval több ideje, mint pár perc. - bólintok egy aprót, de eszem ágában sincs magamtól megmozdulni. Kivárom azt, amíg ő teszi meg, amíg ő lesz képes lépni végre valamit. Addig majd szépen türelmes leszek és kész. Végül a kezét nyújtja. Nem húzódik azonnal mosolyra a szám, mert nem vagyok ennyire könnyű eset, és pár pillanatig még mintha hezitálnék is, de végül közelebb lépek és veszem a lapot. Az ölében kötök ki, és érzem, ahogy közelebb húz, egészen erősen. Ez kell... ez kell egy lánynak, főleg ha valahol a lelke mélyén a nagy szája ellenére elveszettnek is érzi magát. Átkarolom a nyakát és az ujjaim egy pillanat múlva már a hajába kúsznak. - Tudsz te... ha akarsz. - suttogom közvetlenül az ajkaiba, amikor pár pillanat szünetet tartunk, de nem akarok sokat, eszem ágában sincs. Egész mást akarok, a felsőjéért tapogatok, hogy mielőbb lekerüljön róla. Nem valami kiegyenlített jelenleg kettőnk ruhamennyisége, nincs ez rendjén, és tuti, hogy nem én fogok felöltözni.
Lincoln Atwood
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Andrew Maxwell Ω Hozzászólások száma : 37
Tárgy: Re: Link & Jenna - Cseppnyi késés 2014-05-22, 12:52
Nagyon nem tetszik, amit hallok tőle. Tudom, hogy szándékosan csinálja. Mert felidegesítettem azzal, hogy... nem is tudom mit csináltam. Semmit. Ez idegesíti. Azt hiszem. Elég nehezen tudok kiigazodni rajta. Nem nagyon találkoztam még hozzá hasonlóval. - Nem. Most már nem az. Ő meg főleg nem - mondom és még morgok egy sort az orrom alatt, aminek az a lényege, hogy így ismeretlenül is mennyire utálom azt a katonát. Azt nem tudom, hogy ebből Jenna mennyit ért, de nem is miatta beszélek. - Azért nem csináltam, hogy ne rontsak el semmit - magyarázom, bár van egy olyan érzésem, hogy ez már nem segít rajtam és főleg nem változtat semmin. Mégis tovább próbálkozok. Szendvicstől kezdve mindent megteszek, hogy ne haragudjon rám. Bár azt meg nem tudnám mondani, hogy akkor most nekem kellene rá, vagy neki rám...? Nem számít. Elég bonyolult ez az egész és nincs időm ilyen részletekkel foglalkozni. Persze így is újra megfordul a fejemben, amikor már újra a szobámban ülök és rá várok. Próbálom kitalálni, hogy mit kellett volna másképp tennem és mi az, ami jó volt így. Az első ponthoz könnyedén tudok felsorolást írni fejben, a másodikhoz viszont... nem igazán. Mégis próbálkozok egészen addig, amíg meg nem jelenik az ajtóban. Ekkor ha akarnám sem tudnám levenni róla a tekintetem. Persze, hogy tetszik nekem! Mégsem vagyok képes egyből válaszolni a kérdésére. Húzom az időt egy idióta kérdéssel, míg végre ki tudom mondani, hogy igen, tetszik. - Szóval a virágok maradnak és te is maradsz az ágyamban - vonok le egy teljesen felesleges következtetést csak azért, hogy ne üljek csendben és bámuljam olyan veszett feltűnően. - Nem kedves...! - mondom egész hirtelen, át sem gondolva, majd összeszorítom a szám, hogy ne mondjak többet. Mégis ez volt a mai napon a egyetlen olyan mondatom, amikor legalább egy kicsit megemeltem a hangom. - Mi már több ideje beszélünk, mint pár perc - jegyzem meg teljesen mellékesen, majd egy fél percig magam elé bámulok. Nem kellene tovább ránéztem, főleg most, hogy nem takarja a törölköző. Aztán persze mégis felemelem a tekintetem és lassú mosolyra húzódik a szám. Döntöttem. Igen. Fogalmam sincs, honnan a bátorság, de felé nyújtom a kezem. Azt akarom, hogy idejöjjön hozzám. Hogy az ölembe üljön. Hogy megcsókolhassam. Aztán... - A papa mindig azt mondta, hogy kedvesen kell bánni a lányokkal és a nőkkel... - kezdek bele, de aztán belátom, hogy inkább csendben kellene maradni. Ezúttal nem beszélni kell, hanem megtenni azt, amit olyan nagyon erősen elhatároztam. Megmutatom, hogy tudok olyan lenni, mint az a katona! Valószínűleg az erős érzés, ami dolgozik bennem az a féltékenység keverve valamiféle birtoklási vággyal. Ezért is van az, hogyha pontosan azt teszi, amit szeretnék, erősebbel szorítom meg a derekánál tartva, mint tervezem. Sőt, vadabbul csókolom meg, mint hittem, hogy képes vagyok rá.
Jenna Arquette
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Adeline LaPierre Ω Hozzászólások száma : 46 Ω Kor : 31
Tárgy: Re: Link & Jenna - Cseppnyi késés 2014-05-22, 08:55
Link & Jenna
Idegesít, hogy így viselkedik. Igenis lehetne mérges, igenis haragudhatna rám, azért amilyen voltam vele, de nem teszi. Inkább csak nyafog, meg mintha minimum magát hibáztatná, vagy tudom is én. Nem így kell ehhez hozzáállni. Ha sajnálja, hogy elmentem majdnem, akkor legyen dühös rám, akkor mondja meg, hogy hiányoztam volna neki, mert még nem volt vele senki sem ennyire közvetlen. Valami! De ez a hozzáállás, akkor is kiborító. - Sejtettem. Ugye már nem olyan kedves minden katona? - húzom fel a szemöldökömet, és kicsit sem nézek rá kedvesen. Nem érdekel, ha megbántottam ezzel, hiszen az ő hibája. Napok óta itt vagyok. Mégis mit kéne tennem? Kedves srác, de tuti, hogy nem fogok arra várni, hogy mikor szánja rá magát, hogy ne csak a vonataival játszadozzon, hanem mondjuk... velem. Akkor találok olyat, aki normálisan viselkedik, akit nem kell se noszogatni, se semmi, hanem egyszerűen jól érzem magam vele és kész. De most is csak annyi a reakciója, hogy ökölbe szorul a keze és nem mond igazából semmi értelmeset. Akkor ne mondjon, hát mégis kit érdekel? - Mit ronthattál volna el? Nem csináltál... semmit, amit el lehet rontani, nem tűnt fel? - kedves igen, rendes srác igen, de nagyjából itt ki is fújt. Egy átlag pasi, ha napokig az ágyában alszom már rég lépett volna valamit. Ő pedig... még az is kész csoda, hogy pár nap múlva már nem az ágy legszélén aludt, ahol meg van rá az esély, hogy egy rosszabb mozdulatnál lefordul. Mégis hogy kéne ezt kezelnem? Én másszak rá, ha azt akarom, hogy valaki egy kicsit megvigasztaljon, vagy kicsit legalább kitörölje a fejemből a zavaró gondolatokat? Itt vagyok egyedül, bent ragadva ebben a nyamvadt városban, hát naná, hogy arra vágyom, hogy valaki erősebb legyen nálam, hogy valaki mellett úgy elengedhessem magam, hogy ne számítson legalább egy ideig semmi. Majdnem reflexből visszakérdezek, hogy mégis miért nem szeretné, ha eltűnnék, de végül visszaszívom. Kétlem, hogy ki tudna nyögni valamiféle értelmes választ, kb. semmi esély rá. Inkább beveszem magam a fürdőszobába, és nem sokára már tisztán és kellemes illattal körbelengve lépdelek ki. Csak azért is egy szál törölközőben, mert azt hiszem... provokálni akarom, mert egyszerűen nem lehet így viselkedni. Meglesett a sátornál öltözés közben, ledobtam a ruháimat az erdőben, akkor is, ha csak holdfény világított és ha háttal is álltam neki. - Csak akkor, ha valaki ilyen nagyon fafejű. - rántom meg a vállam. Érdekel a válasza, bár persze a reakcióját látva nem kérdés, hogy tetszem neki, csak mondja ki, csak... könyörgöm lépjen már valamit, mert idegesítő, hogy mindenképpen nekem kellene. A szavaira kicsit megint felmegy bennem a pumpa, kell pár pillanat, mire sikerül értelmes beszédre ösztökélni saját magamat. - Mekkora hülyeség! Napok óta az ágyadban alszom, láttál már meztelenül az erdőben, ha csak hátulról is. A virágokat meg nem kell letépkedni, mert csak elhervadnak. - egy mozdulattal bontom ki a törölközőt és hagyom, hogy a földre essen. Nem érdekel, ha ez esetleg zavarba hozza őt. Mégis milyen három randevúról beszélünk? Nem vagyok én úri kisasszony, vagy mi a fene. - Annak a kedves katonának nem kellett egy randevú sem, csak pár percnyi beszélgetés. - csípőre vágom a kezeimet. Lehet, hogy ez újfent bántó, de igenis verje ki a fejéből a hülyeségeket. Azért, mert valaki ilyet mondott neki, nem kell folyton másokra hallgatni, nincs mindig igazuk.
Lincoln Atwood
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Andrew Maxwell Ω Hozzászólások száma : 37
Tárgy: Re: Link & Jenna - Cseppnyi késés 2014-05-21, 16:05
Nem tudom, hogy kellene viselkednem. Ötletem van, de nem vagyok benne biztos, hogy tényleg ez a helyes. Általában értem aggódnak, nem én másokért. Soha nem volt senki, aki miatt aggódnom kellett volna. Vagyis a szüleim, de az már tényleg régi történet. Nem is igazán emlékszem, milyen érzés volt. Azt viszont tudom, hogy hogy érzek most. Csak azt nem, hogy ez helyes-e. Már éppen egészen megbarátkoznék a helyzettel, amikor láthatóan helyettem is dühös lesz. Nem igazán értem, hogy mi rosszat mondtam, de az biztos, hogy az ő szavai nem tetszenek. - Ez... nem hiszem... hogy szerettem volna tudni - mondom egy nagy nyelés után. Előtte persze még sikerül párszor kinyitni a számat, majd egyetlen szó nélkül becsukni. Egy részem szeretné azt mondani, hogy mégsem olyan rendesek a katonák. Ez még kevésbé meglepő. Ami viszont szinte felfoghatatlan számomra... az érzés, hogy... hogy merte az a katona megkapni... miközben én... Még a mondatot sem tudom teljesen összetenni fejben, annyira kusza és ismeretlen az érzés. Így csak azt látni rajtam, hogy nagyon elgondolkozok, miközben ökölbe szorul a kezem. Aztán semmi. Nagy levegő és elnyomom az egészet. - Nem, nem azért - rázom meg a fejem, majd bele is fogok a felsorolásba. - Hát... azt hittem, hogy nem jössz vissza. Aztán azt, hogy akartál, de nem tudtál. Valaki nem engedett. Aztán megint az, hogy én rontottam el valamit. Aztán, hogy csak nem találsz vissza. Aztán... - estig sorolhatnám, hogy az elméleteket, amik megfordultak a fejemben. De már így is elfogytak az ujjak az egyik kezemen, amin számolni kezdtem a mondatokat. Ettől függetlenül, képes lennék a többit is elmondani, ha nem jutnánk el a kereszt szüleimig és addig, hogy ők sem jöttek vissza. Biztos vagyok benne, hogy ők nem másztak be hangtalanul a szobájukba. Meg sem kell néznem, hogy tudjam. Ettől függetlenül megindulok kifelé, csak éppen a konyhát célozva meg, hogy csinálja egy, vagy talán két szendvicset. Attól függ, hogy mit találok és mennyit. De előtte mégis a karja után nyúlok. Nem mintha ezt előre elterveztem volna. Hirtelen, mintha nem is tudnám, hogy mit akartam ezzel. De aztán beszélni kezdek. - Megnyugtató. Nem szeretném, ha csak úgy... eltűnnél - beszélek és bólintok is a saját szavaim után. Nem tudom, milyen logika ez, de egész jónak tűnik. Ha bólintok, akkor úgy veheti, hogy kimondtam, ha a fejemet rázom, törölve az egész? Mindegy. Tényleg eljutok a konyháig és mire végez, már ott várom a szobában az egyetlen szendviccsel. Erre is alig bírtam összeszedni mindent, de legalább közben nem vágtam el az ujjam. Egész profin csináltam. Büszke is lennék magamra, ha nem máson járna az eszem. Akkor meg pláne semmi esély nincs arra, hogy elkalandozzanak a gondolataim, amikor belép a szobába. Alig láthatóan megmarkolom az ágyra terített takarót, de nem szólok egy szót sem. Később is csak egy kérdést tudok kinyögni. - Törölközőben, vagy... úgy általában? - nyelek nagyot és még nekem sem tűnik fel igazán, hogy ezzel csak az időt akarom húzni. Az ő kérdésére tudom a választ, csak azt nem, hogy ezt illik-e így nyíltan kimondani. - De azt hiszem, mindkettőre igen a válasz. Még az előbbi alkoholszaggal is. Csak... nem igazán tudom, hogy... - még a mondatot is képtelen vagyok befejezni, úgyhogy csak nem túl elegánsan megvonom a vállam. Pedig most érzem csak igazán, hogy meg szeretném csókolni. Látszik is rajtam, hogy a tekintetem az ajkaira vándorol, de ez nincs így rendjén. Se randevú, se semmi. - Mindenekelőtt viszont ajándékok kellenek... virágcsokrok... minimum három randevú... - sorolom azokat a feltételeket, amiket innen-onnan tanultam.
Jenna Arquette
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Adeline LaPierre Ω Hozzászólások száma : 46 Ω Kor : 31
Tárgy: Re: Link & Jenna - Cseppnyi késés 2014-05-20, 19:45
Link & Jenna
Nem hiszem el, hogy alszik, ember nincs a talpán aki nem kel fel rá, hogy valaki bemászik az ablakon, főleg hogy azért sikerül még kicsit oda is koppantanom magam egy-kétszer. Nem is értem miért gondolja, hogy így meg kell játszani magát, aztán meg a sértődés helyett jön nekem ezzel a másikkal, mintha nem is számítana. Vagy tényleg nem számít... pedig nem vagyok hülye, láttam én, hogy milyen szemeket meresztett a forrásnál is, most meg mégis úgy tesz, mintha semmit se jelentene az egész. Hát jó, akkor semmit se jelent! - Igen, nagyon jól éreztem magam, fantasztikusan! - nem tudom, miért vagyok mérges... tényleg nem tudom. Úgy érzem, hogy teljesen feleslegesen volt lelkiismeret furdalásom, akár egy kicsit is, hiszen őt úgy se érdekli, csak gondolom a hülye vonatai, meg minden más, amikkel azóta szórakozik, hogy itt lakom. Gondolom arra számít, hogy majd úgyis lelépek és akkor már nem fogom zavarni a köreit. Hát majd így lesz, ha végre eltűnik az az izé! - Komolyan ez érdekel? Ha jól sejtem angol volt, a neve alapján legalábbis, meg az akcentusa is erről árulkodott. És igen... nagyon kedves volt, de nem kísért haza. Nem volt rá szükség, visszatalálok én ide, neki pedig utána dolga volt, de legalább kényelmesen aludhattál ma az ágyadban, meg én is egy méretesben egy motelben, miután egy... kedves katona a lelket is kikefélte belőlem. - szó szerint úgy vágom hozzá a szavakat. Rendes srác, de olyan baromi bután tud viselkedni, hogy az már szinte elviselhetetlen. Dicséri itt nekem a katonákat, dicséri a másik pasast, aki miatt nem jöttem, ami miatt ő itt játszotta a sértődöttet, most meg ha elmondanám a nevét és hogy hol találja még el is menne kezet rázni vele, vagy egyenesen autogramot kérne tőle. - Miért aggódtál hm? Hogy nem túrlak ki az ágyadból a továbbiakban? - felszökik kissé a szemöldököm. Nekem jut hely a mérgességnek ez nagyon jól látszik, bőven van még hely, hogy akár fokozódjon is. A szendvicse nem is igazán érdekel, akkor majd szépen lezuhanyozom és kész, ő meg azt csinál, amit akar. Olyan baromi gyerekesen viselkedik, olyan nagyon! Aztán elkapja a karom, én pedig megtorpanok és nézek vissza rá. Kell pár pillanat mire felfogom, hogy mit is mondott, és mire lehiggadok, hogy válaszolni tudjak. - Nem vagyok olyan, hogy szó nélkül elmenjek, ha egyszer rendes voltál velem. - bököm aztán ki, amikor már sikerül nagyjából legalább lehiggadni, de aztán elindul a konyha felé, én pedig fújok egyet, mint minimum egy morcos macska és beveszem magam a fürdőszobába. Rám fog férni, nem is tudom... minden miatt, legalább egy kicsit lehiggadok. Hosszú percek telnek el mire végül előkerülök, immár vizes hajjal, alkoholszagtól mentesen és egy szál törölközőben. - Tetszem neked Link? - ha hozott be szendvicset, nem igazán foglalkozom vele, csak rá figyelek, ahogy megállok az ajtófélfának dőlve, karba font kézzel. Érdekel a válasza, mert őszintén szólva... nem tudom még csak azt sem, hogy a válasz egyértelműen igen-e.
Lincoln Atwood
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Andrew Maxwell Ω Hozzászólások száma : 37
Tárgy: Re: Link & Jenna - Cseppnyi késés 2014-05-20, 14:33
Nem akarok felülni és a tudtára hozni, hogy tényleg nem alszok. Mégis elég hamar megteszem. Pedig sokkal egyszerűbb lenne feküdni csukott szemmel és reggel úgy tenni, mintha fel sem tűnt volna, hogy mikor ért pontosan vissza. Nem igazán tudom eldönteni, hogy haragudnom kellene rá... vagy pontosan mit is kellene éreznem. Akkor meg főleg, amikor már a falnál támasztom a hátam és beszélek hozzá. Egy pillanatra kihallatszott a hangomból az aggodalom, de sikerült igazán hamar elrejteni. - De akkor nem történt baj és... jól érezted magad - bólintok egy aprót, de félig kérdés inkább a mondat, mint kijelentés. Abba egyelőre nem gondolok bele, hogy mivel hálálta meg a katonának, hogy segített neki. Nem is hiszem, hogy akarok róla tudni. - A katonák rendesek. Mindig segítenek. És... szóval jó emberek. Valaki idevalósi volt? Az utcából esetleg? Haza... vagyis visszakísért ide? - zúdítom rá a kérdéseket, ahogy igazán beindul az agyam. Ezúttal tényleg nem az érdekel, hogy mit csináltak a katonával, hanem az, hogy ismerhetem-e az illetőt. Talán valaki innen az utcából jött erre. Talán az egyik szomszéd. - Eddig nem mondtam pontosan. Nem tudom miért. Nem volt fontos - vonok vállat és kezdem teljesen elfelejteni, hogy kimaradt egész éjszakára. Már nem igazán számít. Úgyis csak az a lényeg, hogy most itt van és nincs semmi baja, nem igaz? Ami pedig még jobb, hogy nem elköszönni jött vissza, miszerint megvan a kiút. Örülnék neki, de az azt jelentené, hogy vagy összeszedem a bátorságom és megyek vele, vagy nem látom többet. - Túlzottan aggódtam, de próbáltam elnyomni. Nem jut hely mérgességnek - mondom egész egyszerűen és tényleg elhatározom, hogy csinálok neki szendvicset. Éhes. Végül is, ezt mondta. Ilyenkor pedig enni kell, nem aludni. Ha Magister nem feküdne az ajtóban, biztos, hogy nem torpannék meg egy pillanatra sem. De így kénytelen vagyok és mielőtt Jenna kisurranna mellettem, reflexből a karja után nyúlok. Persze, azonnal el is engedem, amikor rájövök, hogy mit csinálok. - Nem... nem mennél el szó nélkül, igaz? Akkor sem, ha megtalálnád a kiutat...? - kérdezem, majd összeszorítom a szám, hogy véletlen se mondjak többet. Közben alig nézek fel rá, talán csak egy pillanatra, majd már megyek is tovább a konyha felé, hogy ezúttal lehetőleg bénázás nélkül csináljak neki szendvicset.
Jenna Arquette
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Adeline LaPierre Ω Hozzászólások száma : 46 Ω Kor : 31
Tárgy: Re: Link & Jenna - Cseppnyi késés 2014-05-20, 13:32
Link & Jenna
Én tényleg nem értem, hogy miért kell így viselkednie. Ha megbántottam, akkor mondja azt, ha zavarta, hogy nem voltam itt, akkor mondja azt. Szóljon rám miatta, mondja ki a véleményét, vagy akármi, de ez a sértődöttség, meg hogy csak befelé fordul és úgy tesz, mintha aludna, csak idegesít. Tudom, hogy nem nekem kéne morcosnak lennem, igazán nem tehetek róla, de akkor is ez van. Nem tetszik, hogy így reagál, így viselkedik, mert nem így kellene! Akárhogy máshogy, de akkor sem így! Végül legalább felül, ennyit sikerül elérni, azt hiszem már ez is előrelépés, bár sokat nem változtat a helyzeten. A kérdésre csak megrázom a fejem, és még egy halvány mosolyt is sikerül elfojtanom, amikor visszagondolok. - Nem, vagyis... majdnem. Csak beugrottam egy italra, két fickó meg belém kötött, de egy harmadik... egy katona kiállt értem. - az még nem jelent semmit sem, bár nem is magyarázza meg, hogy hol voltam egész éjszaka. Bár, ha egy kis sütnivalója van, akkor még az is lehet hogy rájön, bár nem tudom, vonatokból ez nem biztos, hogy olyan egyértelmű. De attól még sajnálom, azt hogy nem jöttem egy szó nélkül. Igenis nem szép tőlem, mert itt lakhatom és nem kellett volna ilyennek lennem vele, nagyon nem szép tőlem. - Oké, a kereszt szüleid, már legalább ezt is tudom. Kár, hogy... így. - húzom el a számat, hiszen nem nagyon mondott még magáról túl sok mindent, nekem meg folyton be sem áll a szám. A kérdése viszont nagyon meglep. Elkerekedett szemmel nézek rá, hogy akkor most ezt tényleg komolyan gondolta-e. Tényleg az a fő kérdés, hogy kérek-e szendvicset? Ez a legfontosabb? Éhes vagyok, ez tény, eléggé kifárasztott az este, és nem igazán néztem semmiféle reggeli után még, de... - Éhes vagyok, de... de most nem ez a fontos. Miért... miért nem vagy legalább kicsit mérges? - annak kellene lennie, minden normális ember az lenne, vagy aggódnia, vagy is-is, de ő mintha képtelen lenne felfogni a dolgokat. És nem jöttek haza a kereszt szülei sem, annak utána kéne járni, emberek nem tűnnek csak úgy el, és kétlem, hogy ők is elmentek volna valahova inni és kikötöttek egy katona ágyában, vagyis egy katonával egy ágyban. Mindegy. Nem értem őt, ezért állok fel az ágyról végül és csak összeszorítom a szemem. - Lezuhanyozom. - nem barja az alkohol szagát igaz? Akkor eltüntetem. Gond nélkül megyek el mellette, ha engedi, és lépem át a macskát. Nem tudom miért kell úgy viselkedni, mintha nem is érdekelné semmi, de ha így, hát én is így.
Lincoln Atwood
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Andrew Maxwell Ω Hozzászólások száma : 37
Tárgy: Re: Link & Jenna - Cseppnyi késés 2014-05-19, 20:08
Lehet, hogy nem kellene így viselkednem. Nem kellene megjátszanom, hogy alszok. De mi mást tehetnék? Most ez tűnik a helyes lépésnek. Végül is, annál biztosan jobb, hogy azonnal felüljek és közöljem vele az összes elméletet, ami csak lezajlott a fejemben, míg vártam, hogy valaki... bárki hazaérjen. Úgyhogy elég sokáig tettetem, hogy alszok. Még akkor is, amikor leül az ágy szélére és a nevemet mondja. Nem mozdulok, csak kicsit később húzódok még jobban oldalra, hogy le tudjon feküdni, ha szeretne. Aztán persze mégis felülök. Nem akarok továbbra sem beszélni. Hallgatni amúgy is nagyon jól tudok. Igazán jól. Ez az egyetlen dolog, amit nem bénázok el soha. Ha megfogadom, hogy hallgatok, az úgy is lesz. Kivéve most. Nem bírom megállni, hogy ne jegyezzem meg, mennyire utáljuk az alkohol szagát. Magister meg én. Utána pedig már ő is beszél. - Valami baj történt? - kérdezek vissza és egy pillanatra tényleg előtör az aggódás, de hamar leplezem. Újra morcosan bámulok magam elé, mintha igazából nem is érdekelne, hogy itt van-e vagy sem. - Számít - bólintok aprót végül és csak egy pillanatra, de felnézek rá. Úgy tűnik, hogy tényleg bántja a dolog. Legalább egy kicsit. Ettől jobban kellene éreznem magam, de nem igazán sikerül. Hiába mondom magamnak, hogy ez így rendben van, sajnálja, nekem azt kell mondani, hogy semmi baj és kész. El lehet felejteni. Mégsem megy. - A kereszt szüleim - pontosítok és úgy teszek, mintha részemről ez csak egy apró megjegyzés lenne, semmi több. Mintha nem is számítana. Az viszont, hogy ezek után a kérdésére válaszoljak... Hol vannak? Ha én azt tudnám! Végül persze vállat vonok és hallgatok. Talán meg kellene szólalni. Mondani valamit. - Csináljak neked szendvicset? - teszem fel inkább a kérdést és láthatóan ez az a pont, ahol inkább nem haragszok rá, minthogy többet beszéljünk a kereszt szüleimről és arról, hogy hol lehetnek. Anélkül, hogy hagynék neki időt, hogy válaszoljon, már állok is fel az ágyról, hogy meginduljak a konyha felé. - A végén annyi szendvicset csinálok neked, hogy egész profi leszek és már az ujjamat sem fogom közben megvágni - beszélek tovább és tényleg megindulok előre. Hamar ki is érnék, ha az ajtóban nem teljesen ráérősen feküdne Magister.
Jenna Arquette
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Adeline LaPierre Ω Hozzászólások száma : 46 Ω Kor : 31
Tárgy: Re: Link & Jenna - Cseppnyi késés 2014-05-19, 19:24
Link & Jenna
Jó tudom, hogy nem kellett volna csak úgy kimaradni, de van amikor történnek a dolgok és nem akarok leállítani, mert... nem. Miért érzem úgy mégis, hogy mérges, vagy meg van sértődve? Nem reagál, amikor a nevét mondom és akkor sem, amikor leülök az ágy szélére. Ez azért igazán nem szép tőle, pedig én igyekszem rendes lenni, és nem hiszem el úgysem, hogy alszik, hiszen nyilvánvalóan köhögött, most pedig arrébb húzódik. Elhúzom a számat és visszahúzom a kezem, miután már épp azon voltam, hogy megfordítom a ha kell. Nem vagyok álmos, nagyjából kialudtam magam és az most épp elég volt. Elég kellemesen és mélyen sikerült durmolnom, nem kell több egyáltalán. - Most... mi a bajod? Nem alszol, én meg itt vagyok. Bocs, hogy nem jöttem, csak... dolgom volt és nem tudtam szólni. - nem is tudom, hogy miért nem megy, hogy csak úgy lazán kimondjam, hogy mégis mi volt a dolgom, bár ha már eléggé megismert, akkor igazából még az is lehet, hogy van róla sejtése, főleg a nagy mennyiségű alkohol szag miatt. Én meg még gondolkodtam rajta, hogy elhozom azt a pezsgőt, de nem lett volna értelme, ha ennyire utálja az alkoholt, meg most mintha velem se lenne túlságosan kibékülve. - De én nem direkt csináltam, akartam jönni, csak... nem jött össze. Számít, ha azt mondom, sajnálom? - azt hiszem tényleg sajnálom kicsit, azt főleg, hogy megbántottam, de magát ami történt nem annyira. Jó kis este volt, élveztem... szó szerint és nem mondanám azt, hogy ha változtathatnék a múlton, akkor akarnék. De legalább felül, már azt hiszem az is valami. Az viszont zavar, hogy a kezét dörzsöli a helyett, hogy felnézne. - Miért... ők hol vannak? A nem szüleid? - úgy beszél, mintha ők se lennének itt, hogy nem mondanak el semmit. Nagyon a nyelvem hegyén van, hogy talán... azért, mert így viselkedik, mint egy gyerek. Meg van sértődve, úgy csinál, mint aki alszik, akkor nem csoda, ha nem mondanak neki semmit, hiszen biztos nem tudná feldolgozni, vagy ki tudja. De végül csak megrázom a fejem és magamba fojtom, amit mondani akartam, nem hiszem, hogy az lenne most a jó megoldás, ha még meg is bántanám.
Lincoln Atwood
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Andrew Maxwell Ω Hozzászólások száma : 37
Tárgy: Re: Link & Jenna - Cseppnyi késés 2014-05-19, 12:54
Nem volt ez olyan rossz este és nem is olyan rossz egyedül lenni itthon. Mintha az enyém lenne az egész ház. Csak ne érezném magam olyan feszültnek. Aggódok értük. Mindenkiért. Nem szóltak, hogy nem jönnek. Hiába próbálom elütni az időt és elfoglalni magam, mire ágyba kerülök, már megint ott tartok, hogy arról kell győzködnöm magam, majd reggel itt lesznek. Alig kel fel a nap, már nyílik is a szobám ablaka. Kis késéssel, de felébredek és figyelem, hogy ki mászik be rajta. Egy részem szeretné megkérdezni, hogy jól van-e. Egy másik viszont haragszik, amiért szó nélkül maradt el ilyen sokáig. Pont úgy haragszok rá, mint a kereszt szüleimre. Valószínűleg, ha ők nyitottak volna be a szobámba, akkor is becsuktam volna a szemem és úgy tettem volna, mint aki alszik. Csak akkor nem érezném az alkoholszagot. Akaratlanul is köhögésre ingerel. Ezek után, már hiába nyomom a fejem a párnába, nem változtat a helyzeten. Mégis próbálkozok. Nem felelek, amikor a nevemet mondja és arra is, amikor az ágy szélére ül, csak kijjebb húzódok, hogy jelezzem, tényleg érben vagyok és lefeküdhet aludni, ha szeretne. Nem fogok leesni az ágy szélén, annyi biztos. Ezúttal nem. - Akkor is alszok, ha nem hiszed el - motyogom félig a párnába, de a lényeg még így is kivehető. Végül persze csak ülő helyzetbe tornázom magam és úgy nézek rá. Nem kérdezek, csak várom, hogy előáll-e valamiféle magyarázattal vagy sem. Tudom én is, hogy igazából nem köteles elmondani, hol járt, de... - Nem szeretem az alkohol szagát és Magister sem - jegyzem meg végül, szintén csak az orrom alatt motyogva, miközben a macskám sietve kislisszol a résnyire nyitott ajtón. Jó, nem vagyok benne olyan biztos, hogy tényleg ezért menekül ki, de könnyedén bebeszélem magamnak. - Nem mondtad, hogy nem jössz vissza egész éjszaka. Senki nem mond nekem semmit - húzom el a szám és ahelyett, hogy ránéznék, megdörzsölöm a kezem. Mintha lenne rajta valami, amit sürgősen le kell onnan szedni.
Jenna Arquette
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Adeline LaPierre Ω Hozzászólások száma : 46 Ω Kor : 31
Tárgy: Re: Link & Jenna - Cseppnyi késés 2014-05-18, 19:06
Link & Jenna
A fene se tudhatta előre, hogy pont ma nem kerülnek elő a felnőttek sem, nem pedig csak én tűnök el kicsit. Az pedig végképp eszembe nem jutott, hogy azt hiszi, szó nélkül elmegyek. Nem tennék ilyet, mégis csak kedves srác és befogadott gondolkodás nélkül. Pedig volt rá esély, hogy kiakadnak majd a kereszt szülei, hogy itt vagyok, de ő még ezt is bevállalta, akkor tuti, hogy nem tettem volna olyat, hogy csak úgy szó nélkül eltűnök az éterben és nem is köszönök el tőle. Az azért nagyon nem lett volna szép. Itt van az a pár maradék cuccom is, nem hagytam volna csak úgy csapot-papot. Rossz, hogy egyáltalán ilyet feltételez rólam, nem esne jól ha tudnám, habár igazán nincs okom nekem rosszul érezni magam, ha egyszer én voltam, aki nem jöttem éjszakára vissza. Az ablakon gond nélkül sikerül bejutni, miután a kerítésen átlendültem. Fel sem merül bennem, hogy esetleg nyitva van a kapu, mert hát miért is gondolna ilyesmire az ember? Az viszont meglep, hogy meg se moccan, amikor nyitom az ablakot és mászom be. Annyira azért nem vagyok csendes, pedig igyekszem halk lenni, de... Meg se moccan és bennem először fel sem merül, hogy esetleg direkt teszi, mert... miért tenné? Aztán meghallom a köhögést és akkor már egyértelmű, hogy ébren lehet. Az ember álmában nem szokott köhögni, legalábbis én már nem sok példát láttam rá. Jó eséllyel fent van, vajon már azóta, hogy kinyitottam az ablakot, vagy csak nem rég. Tudja, hogy én jöttem? Bár ha nem tudná, akkor biztosan megijedne, hogy valaki csak úgy betoppan kora reggel, szinte még hajnalban. Tanácstalanul állok meg az ablak előtt, miután szépen lehúztam magam mögött, hogy mégse jöjjön be a szél. Reggel azért kellemetlen tud lenni, amikor élvezed a takaró alatti meleget, hogy ezt csúnyán megtöri az időjárás. - Link... - először csak halkan suttogok, de nem úgy fest, mint aki reagálni akarna, vagy akár megmoccanni. Igazán nem szép tőle. Elhúzom a számat, aztán sóhajtok egy aprót és közelebb lépdelek, majd végül leülök az ágy szélére. - Nem hiszem el, hogy alszol, köhögtél. - próbálkozom újra, de a kezem megáll a levegőben, amikor épp a válla után akarnék nyúlni, hátha akkor legalább felém fordul és hajlandó rám nézni. Mérges rám vajon azért, mert nem jöttem? De ez előfordul... csak egy kicsit elhúzódott az este. Nem tehetek róla, van amikor spontán történnek a dolgok és nincs időd külön értesíteni mindenkit. Most sem volt, de nem tartozom neki elvileg számadással nem igaz?
Lincoln Atwood
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Andrew Maxwell Ω Hozzászólások száma : 37
Tárgy: Re: Link & Jenna - Cseppnyi késés 2014-05-18, 11:34
Soha nem voltam még egyedül egész éjszakára. De úgy tűnik, mindenki az előző estét választotta arra, hogy eltűnjön és elfelejtsen visszajönni. Sem a kereszt szüleim, sem Jenna nem jöttek vissza. Nem mintha bántana - oh, dehogynem, csak jól leplezem azzal, hogy minden szabályt, ami itthon volt, áthágok. Éjfélig fent vagyok és vonatozok. Kihagyom a zuhanyt. Így a "rosszat tettem" érzés miatt még azzal sem foglalkozok túlzottan, hogy Jenna nem jött vissza. Biztos megtalálta, hogy juthat ki a városból és nem akart lemaradni a lehetőségről, így nem tudott elköszönni. De majd ír egy levelet vagy ilyesmi. Miért aggódnék miatta? Jó, persze valamilyen szinte attól még ott motoszkál a tény, hogy senki nincs itthon. Semmi nem olyan, mint az évek alatt megszoktam. De ez nem olyan nagy baj. Az viszont igen, hogy míg Jennának hihető történetet találtam ki fejben, a kereszt szüleim fogalmam sincs, hol lehetnek. De nem számít. Éjfélkor irány az ágyam. - Majd reggel itt lesznek - mondom magamnak a fejem alá húzva a párnát, ahogy kibámulok az ablakomon. Nem zártam én be semmit. Sem a kaput, sem a bejárati ajtót. Mert mi van, ha nem vittek kulcsot? Akkor hogy jutnának vissza? Alig, hogy elalszok, ugatni kezdenek az utcában a kutyák. Felülök és mozdulatlanul hallgatózok. De semmi. Nem hallom a halk nyikorgást, ami a kapura jellemző. Aztán a léptek is elmaradnak és az ajtócsukódás is. Még csak Magister sem lehet az, aki felkeltette az érdeklődésüket, hiszen ő itt fekszik a lábamnál, az ágy végében. Visszaalszok. Csak arra ébredek fel következőleg, amikor egy alak mászik be az ablakon. Kicsit késve ugyan és inkább az ver fel az amúgy elég zavaros álmomból, hogy Magister mozgolódni kezd. Csikizi a talpam. Már majdnem nevetve kérem meg, hogy hagyja abba, amikor meglátom az alakot. Nyelek egyet, de hamar rájövök, hogy ki van ott. De meg sem szólalok. Kicsit összébb húzom magam, és hallgatok. Mintha aludnék. Csak a szemem nem csukom be. Esetleg akkor, amikor látom, hogy felém néz. Az ablakon át viszont még csukott formában is utat tör néha a szél. Hamarosan felém hozza az alkohol szagát. Nem bírom ki köhögés nélkül. Utálom az ilyet. Az egész... utálom. Az arcom belenyomom a párnába, de megfogadtam, hogy nem szólalok meg. Játszom az alvás gyereket. Majd a sértettet, ha az kell. Ha rajtam múlik, nem fogja megtudni, hogy milyen elméleteket találtam ki, miért nem jött vissza este.
Jenna Arquette
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Adeline LaPierre Ω Hozzászólások száma : 46 Ω Kor : 31
Tárgy: Link & Jenna - Cseppnyi késés 2014-05-16, 18:51
Link & Jenna
Tudom, hogy nincs kikötve, hogy mikorra kell hazaérnem, főleg mert nem itt lakom, csak pár napja húzom meg magam, bár amúgy fogalmam sincs, hogy hova tudnék egyébként menni, de... mégis akkor miért van lelkiismeret furdalásom, vagy mi a fene? Jól éreztem magam és ennyi, mi pedig nem vagyunk egy pár, vagy ilyesmi, akkor meg miért érzem úgy, hogy hibát követtem el. Vagy nem is e miatt érzem, csak egyszerűen a tény miatt, hogy nem jöttem. Talán megijedt, hogy eltűntem, bajom esett, vagy... de nem hiszem. Mondtam, hogy majd jövök és végülis majd jöttem, csak pár óra csúszással. A pár óra végül reggel lett, vagy inkább hajnal, mert már kelt a nap, amikor leléptem a motelből, amit a drága katona pasas kifizetett. Ő jóval előbb lelépett, szóval legalább aludtam egy jót, és egészen kipihenten sikerül végigsasszéznom az utcán. A végén még kénytelen leszek kiismerni magamat a városban, pedig ehhez aztán baromira nem fülik a fogam. Le akarok lépni és nem pedig elfogadni a tényt, hogy mostantól ki tudja meddig itt kell maradnom. A kerítésen már gond nélkül átlendülök, mert a kapu most fene tudja, hogy nyitva van-e, aztán szépen Link ablakát célzom meg. Azt hiszem, ha a... valakik, keresztszülők, nagynéni, nagybácsi, örökbefogadók, tudom is én, alszanak, nem néznék jó szemmel, ha én most elkezdek szépen benyomulni a főbejáraton és zajongok egy sort. Nem, szépen besurranok az ablakon, ha nincs nyitva, akkor maximum kopogok, ha meg igen, akkor óvatosan feltolom és szépen besurranok. Na nem úgy, mint egy tolvaj, inkább mint egy rossz gyerek, aki tudja, hogy nem szabadott volna kimaradnia éjszakára és most próbál úgy tenni, mintha meg se történt volna, bár ez nehéz lesz. Árad belőlem az alkoholszag, pedig nem is én ittam, de... finoman szólva is közel volt hozzám az, aki nagyon is sokat, szóval ez azt hiszem érthető. No meg azért pár korty pezsgő még lecsúszott a torkomon utána, annyi azért mégis csak kell. A fürdéssel meg őszintén szólva nem sok kedvem volt még az időt húzni, este már álmos voltam, hajnalban meg... még túlságosan kómás.