Tárgy: Re: Dora és Chris - valami új 2014-05-24, 12:38
Nincs kedvem magamra venni a fehér köpenyt, még az is melegítene. Legszívesebben nadrágban lennék, halásznadrágban és mezítláb. A terep ezt megadhatná, de itt ugye, nem tehetem. Ahogy belép, rámosolygok. -Szia! – majd felállok és az egyik térképállványhoz lépek, ahol négyzetek és különböző színek, kódok szerepelnek a környékről. -A heti jelentést majd kérném és azt, hogy hol tartotok a kapott mintákban, amit innen és innen gyűjtöttek össze. – mutatok a megfelelő helyre. – És hogy mit terveztek a következő héten, hónapban. Tudom, hogy adtatok le jelentést, de ez így kevés. Ha valami oka van, hogy nincs eredmény vagy haladás, mindenképpen írd le, kérlek, hogy a hiányt pótolhassuk. Én és a köntörfalazás. Felejtős. Amiért nagyon tartanak tőlem az az, hogy olyan egyenes vagyok, mint egy dárda. Vagy olyan sumákolós, mint egy kaméleon, de ha kell, bárkinek simán letépem jelképesen a fejét, vagy nem jelképesen, aki ellent mer mondani nekem. Apám szerint katonának kellett volna mennem, amire féktelen nevetésben török ki mindig. Még hogy nekem parancsolgasson bárki! Majd jelentőségteljesen ránézek. Fontos dolgot fogok kérni most tőle. -Azoknak a neveit is kérem, akikkel úgy véled, tudsz összedolgozni. Ma estére. – aki nincs a listán, az természetesen már este szedheti a cuccait. Bízni mások ítéletében nem szoktam, csak a magam szemének hiszek. Ellenőrzésre azonban még nekem is szükségem van. És akit én is úgy vélek, hogy mehet, annak útilapu a talpára.
Dora Beauchene
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Dora Beauchene Ω Hozzászólások száma : 13 Ω Kor : 39
Tárgy: Re: Dora és Chris - valami új 2014-05-22, 19:41
Chris & Dora
Ki sem látok a munkából, bár nálam ez általában így van, ám mostanában különösen ki vagyok készülve. Kicsit talán túlságosan vágyom arra, hogy megtaláljam a megoldást, pedig semmi kiindulási alapom nincs, és még mintát sem tudtam szerezni a búrából, hátha úgy kiderülhetne valami. Úgyhogy nem vagyok éppen a leglelkesebb semmilyen értelemben, de igyekszem a jobbik oldalamat mutatni mindenkinek, elvégre, haragosokat attól még nem szeretnék szerezni, hogy nem vagyok jó hangulatban. Mikor megtudtam, hogy Chris látni akar, kicsit azért beparáztam, mert mostanság nem tudom, hol áll a fejem, és lehet, hogy elfelejtettem valamit… Nem lenne túlságosan meglepő, de remélem, nincs baj. Valahogy most nem jönne jól, ha a munkám tekintetében is gázos lenne a helyzet. Siettem, ahogy tudtam, szokás szerint fehér köpenyben parádéztam, alatta hosszú, szürke ceruzaszoknya, és egy csinos, krémszínű selyemblúz pihent. Nem volt randim, ó dehogy, férjezett asszony voltam, csak épp szerettem csinosan öltözködni. Mikor megérkezem Chris irodájába, kopogok rögvest, bár az ajtó nyitva, s vár is, de attól még az illedelmesebb vonalat képviselem, és nem engedhetek meg magamnak efféle faragatlanságot. - Szia! Biccentek felé, mikor beinvitál, és leülök az asztal mellé én magam is, már ha szabad, egészen kíváncsi vagyok, miért kellett jönnöm, remélem, csak valamiben segítségre szorul, és én vagyok a megoldás kulcsa. - Mit tehetek érted? Kérdem kedvesen, érdeklődőn, elvégre, szerintem egyikünknek sem kenyere a fölösleges időpazarlás, a maximalista énem nem engedi meg munkaidőben a céltalan csacsogást. Tulajdonképpen semmikor sem engedi meg. Nem sürgettem azonban, nyugodtan várok, míg elő nem adja itt létem okát.
Tárgy: Dora és Chris - valami új 2014-05-21, 21:23
Már régen berendezkedtem és nagyban kotlok az anyagok felett. Tényleg csak kotlok. Nem hiába vagyok finn. Francia. Tök mindegy. Ez a kutya meleg nem nekem való, az agyam munkaképessége nullához közelít. -Még a sivatagban is jobb volt. Ott legalább van szél. – felsóhajtok és egy újabb pohár vizet gurítok fel. Várok valakit, akit nem véletlenül kérettem ide. Szükségem van a tudására. Azok közé tartozom, akik meg tudják hajtani magukat, ha mások jobbak az adott területen. Az én hivatásom éppen abban rejlik, hogy ezeket a tudásokat összeigazítsam és tisztában legyek azzal, kinek mekkora a tudási szintje az adott témában. A csendbe, ami nem is csend, néha dorombolást hallani. Szép is lenne, ha én adnám ki, de nem. Az a nyeszlett macska, az már az első nap bejött és szó nélkül a karosszékembe telepedett. Kidobtam, csak úgy nyekkent, de öt perc múlva már ismét ott dorombolt benne. Megvizsgáltam, aztán elvittem állatdokihoz, nekem betegséget aztán ne hozzon be. Vörös cirmos, gyerekkori álmom. Kutyám mindig is volt, otthon is vár három nagy kajlafülű. Zöld színű ingemet a sötétkék szoknyámba tűrtem be és vastag övet tettem rá, lapossarkú és kivételesen kiengedett haj. Melegít, rendesen. Ha megérkezik, akire vártam, csak ennyit mondok, még mielőtt megszólalna. -Gyere csak gyere, nyugodtan. – még intek is, majd felállok és a kis, dohányzóasztallá avanzsált kempingasztalhoz ülök. Botrányt fogok csapni, ha ez így marad. Ez az állapot tarthatatlan.
