A körülmények veszik rá a jó embert a rossz dolgokra

Nem szeretem a kiszolgáltatottság érzését. Soha nem szerettem, de napok óta sokkal jobban fojtogat, mint régebben. Feketének érzem a lelkemet, olyan mocskosnak, mint amilyen a testem. Hibáztam, s ezért megkaptam méltó büntetésemet. Eltörték a karomat. Persze, gondolhattam volna, hogy nem lesz jó vége annak, hogyha el akarom lopni a szomszéd cellában lakó fogoly Bibliáját. Tudtam, hogy mit tárol benne, éppen ezért lett volna szükségem rá. De lebuktam, még mielőtt elrejthettem volna a zsákmányt, s ezt a karom bánta, no meg a szemem. Előbbinek a csontja törött, utóbbi pedig lila keretet kapott. Nem, mintha számítana. Már rég nem adok az esztétikumra. Vannak olyan dolgok, amik ocsmányabbak annál, mint amilyen egy megvert nő.
Nem vagyok ostoba, csak kétségbeesett. Régebben tudtam, hogy hol a helyem, de most szűkösnek érzem még a saját bőrömet is, nem csak ezt a tábort. El akarok menni innen, mielőtt megbolondulok! De persze ez nem ilyen egyszerű, jól tudom.
A düh olyan érzés, ami megmérgez, beülről rohaszt szét, mint valami lelki lepra. Én dühös vagyok, de nem adhatom ki magamból, mert azzal megint a fejemre hoznám a bajt. Eleget töltöttem már a felcsernél ahhoz, hogy ne akarjak megint odajutni, s különben is, szólj igazat, betörik a fejedet! Apropó fej, a fejétől bűzlik a hal, azt szokták mondani. Nos az én halam feje nyilvánvalóan Olaszországban maradt, de onnan is ideérzem a szagát. Ahogy ülök a tábor udvarán – levegőző-idő van, mily' szerencsések is vagyunk, hogy ilyesmit is megtehetünk, főleg kötelező jelleggel, szakadó esőben – és tűröm, hogy totálisan átnedvesedjen rajtam a rabruha, a pokolba kívánom a férjemet, az apósomat, s a kedves feleségét is. Hiszem, hogy mindegyikük hibája a helyzetem, s tudom, hogy akármikor kerüljek ki innen, már soha nem megyek vissza hozzájuk. Nem tudnék olyat mondani, amivel nem bántom meg őket, de ha megbántanám, azzal sem éreznék el semmit. Maximum engem emésztene a bűntudat, holott nem én vagyok a hibás. Ez a mocskos tábor lassan kiöli belőlem a lelket.. nem jó.. nem szeretem. De ugyan ki az, akinek ez megfelel?