Jellem: Félénk vagyok, de ha a helyzet megköveteli, akkor igenis képes vagyok a sarkamra állni. Őszinte vagyok, nem szeretek hazudni, épp ezért nem szeretem, ha nekem hazudnak. Gyakran elbizonytalanodom, így néha szükségem van arra, hogy valaki megmondja mit tegyek, vagy mit ne. Ugyanakkor ha valamit a fejembe veszek, akkor ahhoz makacsul ragaszkodom, nem engedek belőle. A munkám szeretem a színpadon hagyni, nem örülök, ha a magán életemben egy-egy általam megformált karakterrel azonosítanak. Szeretem a nyitott embereket, azokat, akik szeretnek barátkozni és ismerkedni. A titkolózó alakok félelemmel töltenek el. Szabadídőmben szívesen éneklek, zongorázom, vagy épp olvasok. Külső: Kedves arcvonásaim vannak, de markánsok, így könnyű megjegyezni az arcom. Magas vagyok és vékony - emiatt igen törékenynek tűnök. A hajam nagyon göndör, nem könnyű megbírkózni vele - legtöbbször nem is sikerül, ezért többnyire kibontva hordom. Szép, nagy barna szemeim vannak, többen is Őzikének becéznek miatta. Nagyon szeretem a divatot, mindig elegáns vagyok, soha nem mennék ki az utcára előnytelen darabban. A bőröm porcelánfehér, csak nehezen fog meg a nap.
Előtörténet: Édesanyám egy tehetős francia család sarja, Édesapám pedig egy híres svéd hegedűs volt. A szüleim akkor találkoztak, mikor Édesanyám a családjával együtt Svédországban töltötték az egyik nyarat. Azt mondták, hogy első látásra beleszerettek egymásba. Anyai nagyapám tiltására ellenére a szüleim összeházasodtak, ezért Édesanyámat a családja kitagadta. Édesapám és édesanyám szegények voltak, mint a „templom egerei”, mégis boldogságban éltek. Aztán megszülettem. Habár ez örömteli eseménynek mondható, mégsem az, mert az Édesanyám belehalt a szülésbe. Édesapám egyedül nevelt. Abból éltünk, hogy ő zenélt én pedig énekeltem. Szegénységben, de mégis boldogságban éltünk együtt, mint utcai zenészek. Ő volt a legjobb barátom. Hat éves koromig éltünk Svédországban, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve Franciaországba mentünk szerencsét próbálni. A szerencse mellénk állt: Édesapám tehetségét felfedezték és nem sokkal később már a párizsi operaház oszlopos tagjaként tartották számon. Jómagam is könnyen beilleszkedtem: beszéltem franciául – ezzel nem volt gond – és sok ismerőst szereztem, akik mind a felső tízezer kategóriájába tartoztak. Nem hiába, Édesapám karrierje és hirtelenszerű hírneve sok új lehetőséggel kecsegtetett minket. „Ám minden jó véget ér egyszer” – szokták mondani és ez valóban így is lett. Nyolc éves voltam, mikor Édesapámról kiderült, hogy súlyos beteg. Fél évig küzdött, aztán egy decemberi estén elragadta tőlem a halál. Madame Giry – az operaház balett tanára – fogadott örökbe. Madame Giry-nek volt egy velem egyidős kislánya, Meg, akivel hamar testvérekké váltunk. Így lettem balerina-növendék és kórista az operaházban. Rengeteg barátom lett a társulatból – ők lettek a családom. Hálás voltam, amiért a sors úgy gondoskodott, hogy ne maradjak egyedül. Így éltem az életem Párizs fényűző világában és nem reméltem, hogy bármi is változni fog. Tévedtem. Az operaházba új emberek érkeztek: fiatal tehetségek, "friss vér", ahogyan azt mondani szokták. Legtöbben vidékről. Eleinte nem nagyon vegyültünk velük, párizsi nagylányokként magasan hordtuk az orrunkat, nem állt szándékunkban érintkezni a "vidékiekkel". Az igazgatóság azonban másként döntött. Úgy gondolták, hogy össze kell rázni minket egy csapattá, ezért új darabokat tűztek a műsorra, kevert szereposztással - így akarva, akaratlan, de együtt kellett működnünk. Mindenki szenvdélye volt a színjátszás, ezért a kezdeti ellentéteket félretéve közösen dolgozni kezdtünk. Megkezdődtek a próbák. Egy Moliére darrabban, a Kényeskedőkben kaptam meg a főszerepet (találó cím, mondhatom...), partnerem egy avignon-i srác, Gilles Chavalier lett. Könnyen ment a közös munka, de a színpadon kívűl nem foglalkoztunk egymással. Fogadott anyám egy "jó partin" dolgozott, szeretett volna férjhez adni egy grófhoz. Hagytam is volna bekötni a fejem, de a Sors (és Gilles) közbeszólt. Az öltözőmben, illetve más helyeken is nekem címzett leveleket, virágokat találtam, amelyekért romantikus lelkem rajongani kezdett, biztos voltam benne, hogy megtalált a nagy Ő, de a kilétéről csak később szereztem tudomást. Ezzel egy időben Gilles közeledni kezdett: tapintatosan és félénken - elkísért ebédelni, beszélgetett velem a szünetekben, később közös vicceink is lettek. A nagyvárosi lány a vidéki fiú varázsa alá került. Egy este Gilles-el épp moziból tartottunk hazafelé, mikor szóba került az én titkos imádóm, aki titkon üzeneteket küld. A fiú szája körül halvány mosoly játszott, majd hirtelen megfogta a kezem és nevető szemmel elmondta, hogy ő volt az, aki a leveleket és a virágokat küldte. Teljesen ledöbbentem - bár a képzeletemben az imádó összefonódott Gilles alakjával -, egy herceget vártam fehér lovon és nem egy vidéki fiút. Nem szóltam semmit, ő pedig úgy gondolta, hogy nem viszonzom az érzéseit (akkor még én is úgy gondoltam). Csendben kísért haza, majd illedelmesen elköszönt. A bemutató estéjéig nem is került szóba a dolog, kerültem őt. A darab végén azonban meg kellett csókolnunk egymást, és ekkor döbbentem rá, hogy szeretem Őt. A szemem mindent elárult, amit Ő akkor és ott rögtön megértett. Azóta együtt vagyunk. Madame Giry nem örült a szerelmünknek, mivel megígérte az Édesapámnak, hogy vigyázni fog rám, ezért kötelességének érezte, hogy gondoskodjon a jólétemről és Gilles közel sem volt ahhoz az ideális partnerhez, akit ő elképzelt nekem. Nem láttunk jobb megoldást, Gilles és én elszöktünk Párizsból.
Adeline LaPierre
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Adeline LaPierre Ω Hozzászólások száma : 268 Ω Kor : 38
Tárgy: Re: Christine Daaé 2014-05-14, 10:58
Elfogadva!
Úgy fest te is azok közé tartozol, akik talán a káosz ellenére még örülnek is neki, hogy elvágta őket valami ismeretlen jelenség a világtól, hiszen ki tudja, hogy Madame Giry nem akarna-e megkeresni, hogy azt tedd, ami szerinte neked jó. Remélem, hogy itt majd kiteljesedhet a szerelmetek, és a nagyvárosi lét után nem lesz unalmas neked a vidék, bár... errefelé manapság nem sok unalmas akad. ^^ Foglalj avit, ha még nem tetted, aztán fedezd fel a várost Gilles segítségével.
