Avignon Ereklyéi


 
KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Megosztás
 

 Árnyak között

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Morgan Lesther
Secrets All Around
Morgan Lesther
Átutazó


Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Auguste Dumont
Ω Hozzászólások száma : 76
Ω Kor : 42

Árnyak között Empty
TémanyitásTárgy: Re: Árnyak között   Árnyak között Empty2014-09-01, 18:01


Árnyak között



-Baszki. – körülbelül ennyit tudok mondani arra, hogy várjunk még, mert a kíváncsisság hajtja. A  kíváncsiság nem vezet soha semmi jóra, kicsit olyan, mint a segítőkészség. Folyamatosan csak bajba keveri az embert az, ha próbál jó lenni, szóval igazán elhúzhatnánk innen már a francba, nem lenn ellenemre a dolog. A faszi nem igen fog semmit sem mondani, se nekem, se neki,szóval akár most azonnal el is húzhatunk a francba. Ők majd valahogy elboldogulnak, akárcsak eddig, nem kell félteni őket, látszólag nincsenek beszédes kedvükben, csak tőlünk várják ezt el. Az ember másik nagy hülyesége. Ha kapni akarsz valamit, akkor adnod is kell.
Nem mondom, hogy nem áll fel a hátamon a szőr a sikoly hallatán, de az arcomra rezzenéstelen kifejezést erőltetek, hogy még véletlenül se látszódjon meg rajtam, hogy van, ami hat rám. Remélem, hogy a kisebbik Maxwell csaját hallottam, ahogyan a kútba esett, és talán van akkor mákom, hogy még a kis katona is utána vetette magát. Mint valami elszart Rómeó és Júlia. Az már mondjuk kicsit meglep, hogy láthatólag a fickóra is hatott a sikoly, pedig eddig nagyon úgy tűnt, hogy rá nem hat semmi, de ami még furább, hogy fél. Mintha tudna valamit. Mindegy, nem kíváncsiskodok, inkább csak megrázom a fejemet. – Teázzunk… ha sört mondasz, akkor még maradtam is volna. – mondom Alishának, ahogyan megragadom a karját, hogy húzzunk innen végre a fenébe. Nem erőszakosan, persze nem is túl gyengéden, de most már ideje mennünk, semmi kedvem itt maradni, arról már nem is beszélve, hogy azt mondtam Andrewnak, hogy a csaja épségben hazatér, ehhez pedig elengedhetetlen, hogy ne csináljon semmi hülyeséget, mint például az, hogy a fickó után futott, aki ügyesen rá is szedett minket. – Gyerünk, húzzunk innen! – nem igazán fogadok el ellenkezést, szóval egyszerűbb, ha jön utánam, mert úgy gyorsabbak vagyunk. Azonban akkor én is megállok egy pillanatra, mikor a macska elénk kóvályog elég szar állapotban. – Ez most valami vicc, ugye? Mondd, hogy nem egy döglött, elég szarul császározott macska nyávogott az előbb! – ez most már komolyan sok egy napra, arról a kicseszett árnyékról már ne is beszéljünk, ami itt settenkedik. – Na húzzunk innen a francba! – kivezettem az erdőből, de aztán útjaink elválnak, nem fogom ingyen megvédeni. A macskát meg remélem otthagyja a francba, mert én nem fogom cipelni az biztos!

//Köszi a mesét, szuper volt Smile //


Vissza az elejére Go down
Andrew Maxwell
Secrets All Around
Andrew Maxwell
Szövetséges


Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Andrew Maxwell
Ω Hozzászólások száma : 204
Ω Kor : 33

Árnyak között Empty
TémanyitásTárgy: Re: Árnyak között   Árnyak között Empty2014-09-01, 11:07


Azt hiszem megérte megvárni, hogy mi történik és nem lövöldözni ész nélkül. Legalábbis még élünk, nem igaz? Ez határozottan jó jel. Persze nem mondom, hogy nem fagyott meg bennem a vér, de őrült lennék ha ezt bárkinek is elárulnám, vagy akár csak engedném, hogy látsszon rajtam. Egy fegyverrel farkasszemet nézni semmiség. Ott tudod, hogy van esélyed, ha szerencséd van. Ha nincs, meghaltál és kész. De itt úgy tűnik, hogy még a halott sem marad az. Legalábbis a macska úgy néz ki, hogy nem fog itt feküdni a végtelenségig a füvön. Figyelem a jelenetet mozdulatlanul, miközben azon jár az eszem, hogy az öcsém ne kezdjen minden szavam ellenére mégis lövöldözni. Láthatja, hogy amúgy sem érne semmit a golyó...
És végül anélkül is eltűnik az árny. Akkor is, ha elég bizarr az egész helyzet. Ezt megmagyarázni? Bármilyen józan érvet hozni arra, hogy mi is történt éppen? Esélytelen. Némán állok ott, figyelve a helyet, ahol utoljára láttam őket. Ezúttal nem én vagyok az, aki megtöri a csendet. Mintha az első szavakra térnék csak vissza a valóságba és fordítom arra a fejem.
- Igen, csillagok. Vagyis tényleg ennyi volt - motyogom, de látni rajtam, hogy nem igazán tudom, mi következik most és miben higgyek pontosan. Azon kívül, hogy saját magamban és a golyóban, amit egy normális emberbe könnyedén bele lehet ereszteni. Fogalmam sincs, mit műveltünk volna, ha az árny ránk támad. Valószínűleg képtelenek lettünk volna megsebezni.
De most már eltűnt, nekünk pedig követni kellene a példáját. Láthatóan semmi jót nem tartogat az erdő. Bármerre is van Alisha és a többiek, nem sok esély van rá, hogy megtaláljuk őket, én pedig bármilyen gyáván is hangzik, minél előbb ki akarok innen jutni.
- Vidd haza, Isaac - mondom, mintha ezt is parancsba kellene adni, majd kivételesen jó testvér módjára lepasszolom neki az erdő szélén álló kocsi kulcsát
- Én még összeszedem He... a századost - teszem hozzá, magam sem tudom miért, aztán otthagyom őket. Mintha semmi olyan nem történt volna az előbb, amit meg kellene beszélnünk. Majd kapnak a tisztek egy jelentést és kezdjenek vele, amit akarnak. Legalábbis részemről ez a terv. Nem az én dolgom megoldani az ilyesmit, csak teljesítem a parancsot. Ezúttal örülök neki, hogy ez a helyzet. Nem nekem kell megmagyarázni a megmagyarázhatatlant.
A tarkóban kissé értetlenül dörzsölve indulok meg arra, ahol Henry lemaradt tőlünk. Kíváncsi vagyok, hogy észnél lesz-e annyira, hogy a saját lábán induljon velem vissza a táborba. De addig is, és valószínűleg egész úton Alishán fog járni az agyam. Vajon minden rendben vele? Ő is, amint lehet, elhagyja az erdőt? Nagyon remélem.
Vissza az elejére Go down
Vianne Merle
Secrets All Around
Vianne Merle
Városlakó


Titkosított Akta
Ω Hozzászólások száma : 73
Ω Kor : 32

Árnyak között Empty
TémanyitásTárgy: Re: Árnyak között   Árnyak között Empty2014-08-30, 21:50

Határozottan segít az, hogy Isaac mellettem van, az érintése nélkül azt hiszem, képtelen lennék megmozdulni. Így is eléggé le vagyok fagyva, de nélküle ott maradnék a fenekemen a fűben, tátott szájjal.
Így viszont képes vagyok megszólalni.
Lent semmit nem láttam, csak azt a szegény cicát és nem volt zaj sem, csöpögés sem – bizonygatom, de valójában azért jár a szám, mert félek.
Az a sötét valami borzongató. De a kútban akkor sem volt ott, vagy ha mégis, hát ott nem bántott, az biztos. Isaac fegyvert vesz elő, de én remegve csimpaszkodom belé.
Nem szeretném, ha lőne, ahogy Andrew is nyugalomra inti.
Rettegek, de azt hiszem, még rosszabb lenne, ha ez a valami azt hinni, hogy ellene fordulunk. Csak reménykedem, hogy a fiúk nem tesznek semmit, és magamban azt mondogatom, menjen el ez az izé, ne bántson minket.
Csak menjen el! Ne bántson minket!
Felettünk lebeg… és akkor szegény Maise talpra áll és elindul, ahogy van. Nem tehetek róla, de kibuggyannak a könnyeim. Annyira sajnálom a cicát, azt is, hogy fel kellett vágni, a bohócot is, mindent. Ugyanakkor az egész nagyon szörnyű, hiszen Maise nem él, nem lett ép és egész. A gazdiját is sajnálom, őt is…
Én sosem akartam bántani szegény macskát, de nem is tettem, és Andrew sem, és Isaac sem, hiszem Maise már addigra… Az bántotta, aki a bohócot belégyömöszölte valahogy. Az a gonosz!
Nem mi!
Csak reménykedem, hogy a fiúk végül nem lőnek… reménykedem.
Ahogy a macska eltűnik, az árnyéklény újra sikolt, és felénk indul.
Becsukom a szemeimet, szorítom, ne is lássam, a lélegzet bennem akad, vakon tapogatok a fiúk keze után, valahogy ösztön, hogy mindkettejüket meg akarom érinteni, és ha ők is felém nyúlnak, akkor bizonyára sikerül is. Csak valami belső érzés, hogy össze kell kapaszkodnunk.
Aztán hideget érzek, jeges hideget, majd megfagyok, a mellkasom feszít, egy pillanat kettő, az agyam azt mantrázza, hol a dobbanás, hol van, dobogj…
Aztán a hideg enged, levegőért kapok, a szívem majd kiugrik a torkomon, szaporán ver.
Lassan nyitom ki a szemeimet.
Elment? – kérdezem reszkető hangon.
Körbenézek, mintha kezdene felszállni a köd, és melegebb is lenne, sötét van, éjszaka, de az a furcsa köd eltűnt. Ahogy az árnyat sem látom már.
Felnézek az égre:
Csillagok.
A fiúkra nézek, majd újra fel, a fák ágai között fel az égre..
Látjátok őket? Odafent ragyognak a csillagok.
Ostobaság talán, de azt hiszem, bármi is történt, megúsztuk. Szerencsésen. Vagy talán, mert nem minket akart a valami.
A tarkóm picit bizsereg ugyan, de ahogy odanyúlok, nem érzek semmit. Majd megkérem Jeanne-t, nézze meg, majd otthon mi lehet az, megcsípett-e valami. Mert már tudom, hogy hazajutok újra, hogy kijutunk az erdőből.
Igen, ki fogunk jutni. Muszáj.
Mélyet sóhajtok.
Vége van, ugye? Már nem lesz semmi baj, ugye? – kérdezem azért, és közben a fiúkat nézem, felváltva, de közben Isaac-hez araszolok közelebb.
Hazamegyünk?
Én szeretnék, de talán ők előbb megkeresnék a többieket, illetve Ezredest sem hagyhatjuk itt, bár talán ő már valahol az erdőn kívül vár minket. Én ebben reménykedem.
Vissza az elejére Go down
Mesélő
Secrets All Around
Mesélő
Mesélő


Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Adeline & Walter
Ω Hozzászólások száma : 43

Árnyak között Empty
TémanyitásTárgy: Re: Árnyak között   Árnyak között Empty2014-08-29, 14:57



Árnyak között



A lény, vagy füst, mindegy minek nevezzük, de bárkit kirázna a hideg a látványától szépen felfelé emelkedik és nem úgy fest, mintha csak el akarna szállni a távolba. Nem, erről egy árva szó sincs. Egyértelműen mintha csak pásztázná a helyet és állapodna meg végül a hármas felett, akik azt láthatják, hogy a döglött macska egyszerűen felemelkedik és úgy felvágva, kis vérfoltot húzva maga után indul el a maga négy lábán a fák közé. Cseppet hátborzongató látvány... na jó, nem cseppet. A lény csak ezt várja meg, aztán egy erőteles sikítással indul meg a hármas felé. Golyó, kés, mindenféle simán átmegy rajta. Simán átsuhan rajtuk. Olyan hideget éreznek egy pillanatra, mintha csak be lettek volna zárva a fagyasztóba rövid időre, talán még a szívük dobbanása is kihagy egy ütemet, de az árny végül tovább suhan és eltűnik a fák között, az idő pedig furcsa mód tisztulni látszik. A köd felszáll és már csak a szimplán sötét éjszakai táj marad meg körülöttük. Nem hallani mást, semmiféle zajt, a vér marad meg a fűben és másnap reggel, észrevehetik majd, aki legalábbis ilyesmit szokott nézni, vagy akinek megnézi a más a tarkójukon megtalálható fekete pöttyöt, mint valami jelölés...

A kút felől hangú utolsó földöntúli sikoly felhangzik itt is, enyhén szólva is hátborzongató és a páros láthatja, hogy még ez az amúgy határozott vezető fickó is enyhén szólva döbbenten, vagy inkább riadtan pislog a fák közé? Nagyot nyel.
- Nem teázunk, menjenek! - gyorsan hátra arcot vet nekik, és a rájuk szegeződő puskák egyértelműen azt jelzik, hogy ez lenne a jó megoldás. Amennyiben van annyi eszük, hogy ne kezdjenek valamiféle harcba, akkor elhátrálhatnak, miközben a többség itt a tisztáson, mintha pakolni kezdene. Ha netán visszatérnek ide, sem fogják megtalálni a tábort, ellenben a fák között nem is olyan soká Alisha előtt megáll a macskája. Nem épp jó állapotban, áldottan... döglötten, felvágott hassal. És csak egy utolsó bágyadt miákolás után dől el végleg a földön. Valahol a fák között láthatnak elsuhanni egy fekete árnyat, aztán lassan felszáll a köd.

//No hát itt a vége, köszönöm a részvételt. ^^//
Vissza az elejére Go down
Alisha Jones
Secrets All Around
Alisha Jones
Városlakó


Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Walter Sheringham
Ω Hozzászólások száma : 32
Ω Kor : 37

Árnyak között Empty
TémanyitásTárgy: Re: Árnyak között   Árnyak között Empty2014-08-29, 14:24



Alisha in the forest




Egy kicsit előrébb állok mint a morgós íjász, akinek még a nevét sem tudom, csak hogy Andrew-vel beszélőviszonyban van, ami azért érdekes, mert ha szólni akarnék neki, még csak azt sem tudom, hogy mit mondjak. Íjász? Igen, talán ez nem annyira sértő, bár azt hiszem meg sem sértődne éppen ezért, mert annyira tojik úgy magasról a világra, nem ez lenne az a dolog, amin véleményem szerint kiakadna. Nem igazán beszélgetünk az erdőbe menet, és amikor a fickó kiugrik elénk, akkor is követjük, pedig Morgan nagyon káromkodik már, de őszintén szólva én is önfejű vagyok, bízni akarok benne, hogy követ, ha másért nem, mert Andrew-nak megígérte. Ha tudnám, hogy a katona csajaként gondol rám, hát már ezért megcirógatnám a szikékkel, még szerencse, hogy az üldözőm nem tud erről a kis gondolatmenetről, hiszen, ha egy külső szemlélő számára ilyen jelek jönnek le, mi van azzal, aki már évek óta próbálja megkeseríteni az életemet? Biztosan végezne Andrew-val.
- Miért, kik maguk? Valami titkos kommandó, hogy kérdeződködnek? Szívesen beszélgetünk, más körülmények között, ha megkapjuk a megfelelő bánásmódot. Teát kérek, aztán felváltva kérdezünk. Rendben? – Jószándékom jeléül elteszem a szikéket, és próbálom nem elröhögni magam, mert Morgan ugyanabban a stílusban folytatja, ahogyan elkezdte. Megrándul az ajkam, de végül nem ragadtatom kacajra magam, összeszorítom a fogaimat. Ő elkezd hátrálni, picit én is, és megérintem a karját, ahogyan félhangosan odaszólok neki.
- Kiváncsi vagyok, hogy mit akarnak. Várjunk még. – Az sem zavar, hogy a többiek hallják, végülis nem titok, a sugdolózás nem visz előbbre, ám ha a kútról ennyien álmodtunk, akkor már maximálisan érdekel, hogy mi ennek az egész természetfeletti dolognak a magyarázata. Tudni akarom, amit ők tudnak, és ha ez azzal jár, hogy mi is készek lennénk viszonozni valamivel, hát ne ezen múljon, bármilyen ártatlan járókelőt leszólíthatnak, túszul ejthetnek, de itt és most lehetőségünk van egyezkedni velük. Amondó vagyok, meg kell próbálni. Visszafordulok hát a farkasokkal és a családjával példálozó alak felé, aki megpróbált lenyugtatni, és odaszúlok neki.
- Nos... teázunk? – Kérdezem karba font kézzel, szigorú kék szemeim ellentmondást nem tűrően próbálnak magabiztosnak látszani.


Vissza az elejére Go down
Morgan Lesther
Secrets All Around
Morgan Lesther
Átutazó


Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Auguste Dumont
Ω Hozzászólások száma : 76
Ω Kor : 42

Árnyak között Empty
TémanyitásTárgy: Re: Árnyak között   Árnyak között Empty2014-08-26, 08:58


Árnyak között



Hogy nekem ez milyen rohadtul nem tetszik! Újabb tökéletes bizonyítása annak, hogy az olyan gyerekes baromságok, mint a segítőkészség, csak bajba sodorják az embert. Sült már valami jó abból ki, hogy segített az ember? Ugye, hogy nem! Hosszú távon mindig csak a szar marad utána, semmi értelme segíteni, főleg akkor, ha a fickó rohangál, mint egy hülye, meg a családjáról beszél, akik élnek és virulnak, csak sátras tarzanként élik vígan az életüket. Kész röhej ez az egész… ha itt dobjuk fel a bakancsot Andrew csaja miatt, esküszöm, hogy kinyírom mindkettőt. Nem egy kicseszett erdőben, egy hülye kút miatt készülök meghalni, amiben a kissrác kutyája van minden bizonnyal.
-Több, mint kéne, és szart sem mondanak, mert éppen olyan segghülyék, mint maga, ha azt hiszi, hogy mondanának bármit is. Beszélgessen velük! – mégis mi a francot vár ez a muksó? Hogy majd darabszámra elmondom, hogy mégis hányan vannak? Ki nem szarja le? Épp elegen, hogy mindegyik feje után búsás kis jutalmat kapjak. Ha nagyon akar tudni a helyzetről, akkor fusson el Andrewhoz, adja be neki is ezt a családos baromságot, és majd biztos rohanni is fog utána a lelkiismeretes díszhuszárunk. Az öccséről meg annak a csajáról már ne is beszéljünk. Egy kutya miatt bőgtek. Azok is futnának. – Húzzunk innen, hugyoznom kell! – mondom Alishának, ahogyan hátrálok. Nem bízok ezekben a barmokban, és sajnos az a baj, hogy ők vannak fölényben, többen is vannak, és fegyverük is van,szóval nem lenne ajánlatos most kikezdeni velük. De kifogok, hogy ha ezek hülyék nem engednek el, nem arról vagyok híres, hogy előre gondolnám a dolgokat. Az pedig még aggasztóbb, hogy ezek csak nem rég jöhettek minden bizonnyal, de a bura már lent van egy ideje, szóval… szóval tudhatják, hogy kell kimenni. Ha bejöttek, akkor ki is tudnak menni, nem? Úgyhogy talán mégiscsak van esély az egyezkedésre… mert én elakarok innen húzni. Cserébe felőlem aztán tudhatják mennyi katona van, meg mit okoskodnak össze a polgároknak.
Azonban jelen pillanatban nem túl rózsás a helyzetünk. Csak bízok benne, hogy a fickó nem fog támadni, mert rohadtul nincs kedvem kilyuggatni a bőrömet, csak mert egy hülye álom miatt idejöttem. Már ha az álom miatt volt. De mi másért lett volna, akkor? Ugyanaz az álom, ugyanaz a hely… de ezek a fickók nem voltak benne, és egész nyugodtan el is húzhatnának a francba. Ezek csakis angolok lehetnek. Azok nem hallottak még az egyezkedésről, és azok nem veszik figyelembe a másikat, jelen pillanatban engem, ami kicsit idegesít, de nem annyira, hogy nyilat repítsek belé. Egyelőre.

Vissza az elejére Go down
Andrew Maxwell
Secrets All Around
Andrew Maxwell
Szövetséges


Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Andrew Maxwell
Ω Hozzászólások száma : 204
Ω Kor : 33

Árnyak között Empty
TémanyitásTárgy: Re: Árnyak között   Árnyak között Empty2014-08-25, 20:02


- Maise? - persze, hogy ez az első, ami kicsúszik a számon. - Ez csak egy döglött állat, nem egy személy. Már nem számít, hogy hívták - általában még az állatoknak is több tiszteletet adok, de a helyzet ahhoz túl furcsa és túl komoly, hogy ilyesmivel foglalkozzunk.
- Nem a szolgám, de tanult már meg, hogy katona vagy az istenért! - egy pillanatra látszik, hogy én is elveszítem a türelmem, de aztán inkább nem mondok mást, csak nagyot sóhajtok. Ez most rohadtul nem az a hely, ahol ebbe bele kell menni.
Már éppen ott tartok, hogy elvégzem én a munkát és felvágom, de aztán csak megembereli magát. Pár lépésre ott állok mellette, hogy jól lássam, bármi mozgatja is a döglött állatot. Elég sok minden megfordul a fejemben, de végül... egy játék? Komolyan? Majdnem elnevetem magam a nagy megkönnyebbülésben. Semmi természetfeletti, semmi olyan, amit ne érthetnénk meg. Az már részletkérdés, hogy hogy került oda, de őszintén? Nem is érdekel. Egy pillanatra félreteszem a katonai énem és, hogy megszűnjön a játék mozgása nekirúgom a kút szélének. Nem várom, hogy eltörjön, de remélhetőleg legalább abbahagyja a zúgást.
- Úgy tűnik, mindenre van ésszerű magyarázat, csak keresni kell - jegyzem meg nagy okosan, majd nyúlok a késemért. Isaac vagy visszaadja, vagy elveszem, nem számít. Beletörlöm a pengét a nadrágomba, aztán teszem a helyére.
Egy perccel később azt kívánom, bár ne tettem volna tönkre a kis játékot. Ahogy abbamarad a csöpögés, szinte fájdalmassá válik a csend, én pedig még feszültebbé. A sikoly és a többi "apróság" csak ráadás. Ezúttal viszont nem fogok magán akciózni. Az öcsémre nézek és nagyon remélem, hogy felkészült minden eshetőségre. Talán most, hogy a nője valószínűleg veszélyben van, képes lesz együttműködni és befogni azt a nagy száját.
- Maradj nyugton! Bármi is ez, látni akarom, mit tesz! - váltok egyértelműen felettesi hangnembe. Nem akarom elb*szni a helyzetet. Nagyon nem. Csak várjunk. Hátha ezzel többre megyünk, mintha valami fekete masszára lövöldözünk - amúgy sem hiszem, hogy sok értelme lenne. Ettől függetlenül persze elég erősen markolom a fegyvert, de még a kezem sem remeg.
- Remélem csak visszaviszi a dögöt és eltűnik a fenébe - azért most már rajtam is látni valamiféle idegességet. Más egy fegyver csövével farkasszemet nézni, és más egy fekete folttal, ami a kútból mászik ki.
Vissza az elejére Go down
Isaac J. Maxwell
Secrets All Around
Isaac J. Maxwell
Szövetséges


Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Sebastian Monroe
Ω Hozzászólások száma : 56
Ω Kor : 30

Árnyak között Empty
TémanyitásTárgy: Re: Árnyak között   Árnyak között Empty2014-08-24, 08:30

Természetesen magamhoz ölelem Vi-t. Ez a dolgom, hogy megnyugtassam és megóvjam. Az utóbbival csúnya kudarcot vallottam. Hagytam, hogy lemenjen a kútba és veszélybe sodorja magát. Puszit adok a homlokára és szorosabban ölelem magamhoz.
Senki véleménye nem számít, a megjegyzésekre se figyelek, akinek nem tetszik az nem néz ide, miért titkoljam, hogy szeretem Vi-t? Felesleges lenne, aki picit is számít az tud erről, mármint Andrew és Jeanne, a többiek véleményére teszek.
Grimaszolva nézek Andrew-ra, de aztán megragadom a kést és a döglött ám igen eleven jószághoz léptem, a szag felkavarta a gyomrom, de ezzel nem törődve mártottam bele a késem és kezdtem felszelni a macskát. A sebészi beavatkozás közben kétszer is úgy éreztem, hogy nem csak elhányom magam, de a gyomromat is kiöklendezem nyomban. Sorban jöttek ki a belsőszervek a vér és aztán pillantottam meg azt a felhúzhatós bohóc játékot. Hitetlen arckifejezéssel bámultam a játékot és persze eszembe jutott, hogy ezt, hogy a francban tudta lenyelni? Ez okozta a kimúlását is vagy valami más? A szag annyira bántotta már a gyomrom, hogy fogtam és arrébb álltam a dögtől.
-Ez az állat vagy nagyon éhes volt és azt se nézte mit nyel le, vagy valaki direkt nyomta le a torkán. És ez még mindig nem magyaráz meg semmit édesem. - Adok egy puszit Vi-nek.
A macska most már nyugton maradt, nem volt semmi olyan benne amit elmével fel ne lehetne fogni és feldolgozni. Sokkal durvább lett volna a helyzet, ha mondjuk semmit nem találok benne és mégis mozog. Akkor azt hiszem feladnám a józan eszem. Bár így is elég fura volt, ahogy ugrott egyet a macska teste, vagyis megmozdult mikor belevágtam a kést.
Az idegesítő csöpögés hamar elhal és ez most talán idegesítőbb, mint, amikor csöpögött. Az utána következő velőt rázó sikoly váratlanul ér mindannyiunkat. Vianne hátra esik én pedig ösztönösen sietek mellé, hogy felsegítsem. Abban pillanatban ahogy a kút felé fordulok látom meg a füstszerű lényt ami kifelé igyekszik a kútól. Előrántom a fegyverem, nem mintha ez ellen használna hisz nem szilárd élőlény, az se biztos, hogy élőlény, de mégis megnyugtat, ha a kezemben tarthatom a fegyverem.
A sötétség ezúttal egy árnyalattal mélyebb színt öltött. Lassan már az orromig se fogok látni.
-Márpedig nagyon úgy tűnik, hogy ott volt Vi. Még szerencse, hogy nem bántott, többet nem engedem, hogy magán akcióba kezdj. - hangomon hallhatja, hogy nagyon is komolyan gondolom. Baja eshetett volna, azt pedig soha nem, bocsátottam volna meg magamnak.
Vissza az elejére Go down
Vianne Merle
Secrets All Around
Vianne Merle
Városlakó


Titkosított Akta
Ω Hozzászólások száma : 73
Ω Kor : 32

Árnyak között Empty
TémanyitásTárgy: Re: Árnyak között   Árnyak között Empty2014-08-23, 15:34

Remegve simulok Isaac-hez miután a fiúk felhúztak a kútból. Mocskos vagyok és bizonyára elképesztően büdös is, igaz, én magam szinte már nem is érzem, az orrom annyira túlterhelődött a kútban, de Isaac ennek ellenére magához ölel.
Annyira jó így, így talpon tudok maradni, fejem a vállára hajtom és majdnem két percig megengedem magamnak a luxust, hogy ne törődjek a külvilággal, csak ölelem a derekát, és bújok. Az sem érdekel, néz-e Andrew. Lényegében nem számít, úgyis tudja, hogy együtt vagyunk az öccsével. Sőt, szerintem már a többiek is tudják, de nem érdekel, illetve, nem is az, hogy nem érdekel, hanem inkább nem zavar, nem bánom, ha tudják. Én nem szégyellem.
És láthatóan Isaac sem, ez pedig megmelengeti a lelkem és erőt ad, végül ahhoz is, hogy picit eltoljam és…
Szerencsétlen macska! Bevallom, kénytelen vagyok nagyokat nyeldekelni, és küzdök azért is, hogy talpon maradjak, de egyelőre még sikerrel.
Isaac visszaszól a bátyjának, nem mintha nagyon más vártam volna, de végül mégis nekifog, hogy kiderítse, mi mozgatta szegény Maise-t.
Nyitott szájjal lihegve küzdök a hányinger ellen, és biztos vagyok benne, hogy Isaac is hasonlóan érezhet, de szerintem Andrew arcszíne se lenne az a pirospozsgás, ha lehetne látni ennél a fénynél.
Aztán meglátom a bohócot és zihálva szakad ki belőlem a levegő:
Jesszusom!
Remeg a szám széle és a kezeim hol ökölbe szorulnak, hol ellazulnak. A fiúkra nézek, hol az egyikükre, hol a másikukra, de végül Isaac-en állapodik meg a tekintetem, de mind a kettőjüknek címzem:
Legalább csak egy buta játékfigura. Ez, ez mindent megmagyaráz. Ugye?
Nem szegény halott macska mozgott. Nincsenek zombi macskák. Nem is valami undorító szörny lakozott benne, csak egy buta játék.
Azzal szinte nem is törődöm, hogyan kerülhetett ez a valami a hasába. Talán nem is kell minden részletet tudnom. Ugye?
Már épp megnyugodnék, mikor a fura csöpögés hirtelen abbamarad. Hihetetlen, de most szinte hiányzik, ugyanakkor örülök is, hogy már nem hallom.
Végre vége ennek az idegesítő…
Idáig jutok, mikor a kútból sikoltás hallik. Hangos, riasztó, nem evilági.
Én is sikoltok, és ahogy hátrálok, elbotlok és egy huppanással a hátsómon kötök ki, de közben a kútra meredek és látom, ahogy valami sötét füstszerű árnyék emelkedik ki belőle. Tátogva, hadonászva intek a kút felé. Kinyújtott karom vadul remeg.
Nézzétek!
A fények elhalványulnak, a tisztásra szinte mintha még jobban ráborulna a sötétség, és az a valami nagyon nem tűnik barátságosnak.
Ez nem volt ott… – dadogom. – Esküszöm, hogy nem…
Lehet, hogy most kellene elájulni, annyival jobb lenne, de mégis eszemnél maradok, legalábbis annyira, mint eddig voltam, bár lehet, hogy egyszerűen megbolondultam.
Próbálok a Maxwell testvérek, de főleg Isaac felé mászni, miközben azon mantrázom, hogy az a sötét izé ne forduljon felénk.
Úgy érzem, muszáj elérnem őket, Isaac-et.
Együtt erősebbek lehetünk ez ellen.
Vissza az elejére Go down
Mesélő
Secrets All Around
Mesélő
Mesélő


Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Adeline & Walter
Ω Hozzászólások száma : 43

Árnyak között Empty
TémanyitásTárgy: Re: Árnyak között   Árnyak között Empty2014-08-22, 18:19



Árnyak között



Jártak a kútnál ezt egyértelműen tudja a bagázs, bár persze azt nem tudhatják, hogy egyelőre mennyit tudnak, mármint szinte semmit, hiszen a többiek vannak most ott aktívan és így még sok infot nem hozhattak. A fickó egyébként kifejezetten nem tűnik ellenségesnek, de a többiek között azért akadnak olyanok, akiket annak lehet mondani, csak az úgy tűnik vezető inti őket elsősorban nyugalomra.
- Valamennyit biztosan tudnak hölgyem, hogy hány katona van a városban, hogy jutottak-e már valamire, amit a lakosok tudtára adtak, mennyire figyelik az utakat. - az eléggé látszik amúgy, hogy fickó nem sokat tud az itteni helyzetről, mintha csak pár napja érkezett volna és a sátrak állapota is erre utal, a fű se túlságosan letaposott még a helyen, nem úgy tűnik, mintha már hetek óta tábort vertek volna, a bura viszont már hetek óta itt van... Morganre nem is nagyon reagál, ár... amikor láthatóan ők vannak fölényben, tehát náluk van igazából a lépés előny?

A csöpögés az istennek nem marad abba, de sejtelmük sincs, hogy honnan jöhet. A macska hasa pedig továbbra is mozog, amikor Isaac közelít felé a késsel, akkor mintha még meg is ugrana kissé az egész test. Finoman szólva is gyomorforgató a dolog. Az első vágásnál kibuggyan a vér, ahogy halad tovább jönnek szépen a belső szervek, és a szag... na az tényleg enyhén szólva is durván gyomorforgató. Az állatból végül egy örökmozgó kis felhúzós bohóc figura kerül elő, az volt, ami folyamatosan nyekegett benne. Lehet, hogy csak lenyelte szerencsétlen mielőtt még kivégezték volna és a víz miatt a játék bekrepált, vagy az mozgatás miatt indult be, nem lehet tudni. Ellenben a rosszabb az, hogy a csepegés abba marad, a kút felől pedig valami határozottan riasztó földöntúli sikoly hasít a levegőbe. Az egész környék sötétre vált, mintha még az eddiginél jobban is lekapcsolták volna a maradék fényforrásokat is, csillagok, holdfény minden tompább, a kútból pedig egy cseppet sem barátságosnak tűnő fekete folt emelkedik ki, szinte csak egy nagy massza, füstszerűnek hat.

//No drágaságaim újabb 1 hét, aug. 29-én jön a köv. hsz.//
Vissza az elejére Go down
Isaac J. Maxwell
Secrets All Around
Isaac J. Maxwell
Szövetséges


Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Sebastian Monroe
Ω Hozzászólások száma : 56
Ω Kor : 30

Árnyak között Empty
TémanyitásTárgy: Re: Árnyak között   Árnyak között Empty2014-08-22, 06:22

Ideges vagyok mindaddig míg meg nem pillantom Vianne-t ahogy felfelé húzzuk a kútból. Mikor felér megérzem azt az éktelen büdös szagot, hamarosan meg is látom mi okozza ezt, a gyomrom majdnem kiadja a tartalmát. Vi felhozta a lenti döglött macskát. Egy pillanatig nézem csupán a tetemet, de aztán a legnagyobb nemtörődömséggel hagyom ott és lépek Vi-hez. A macska várhat ennél százszor fontosabb dolgaim is vannak.
Magamhoz ölelem Vianne-t. Egy cseppet sem érdekel sem az, hogy hol volt sem az, hogy most hogy néz ki. Egyszerűen látom rajta, hogy szüksége van rám. Miután elengedtem a kezem azért a derekára fonódva maradt csupán megnyugtatás képpen.
Tekintetem ismét a döglött jószágra vándorol és kétszer is megnézem, mert nem vagyok benne biztos, hogy jól láttam-e, de a macska hasa mozgott. Nos, történt már itt sok furcsa dolog, de ehhez hasonlót még nem pipáltam.
Grimasszal a képemen fordulok Andrew-hoz.
-Nem a szolgád vagyok, ha nem emlékeznél, neked is ugyanannyi felvágni a dögöt, mint nekem. - Felettesem vagy sem, akkor sem vehet rá mindenfélére. Nekem bőven elég volt ebből a napból, semmi kedvem még macskát kaszabolni is. Ám Vi is rám szavaz és ha Andrew-t nem is kímélném meg a darabolástól, Vianne-t igen. Kelletlenül veszem át a kést és lépek a bűzlő tetemhez. Már messziről is fertelmes szagot áraszt, de közelről egyszerűen rémes. Odahajolok, hogy a késsel elérjem a néhai állat testét, de a szagtól úgy felkavarodik a gyomrom, hogy két három öklendezés után vagyok csak képes belemártani a kést. Valamennyire engem is érdekel mi az ami a macskában mozog, de ha lehetne megkímélném magam és Vi-t is a látványtól. Talán rejtélybe bukkanunk, mert nem kizárt, hogy csupán valami béka vagy valami állat belepetézett a tetembe és a kis lurkók akarnak kiszabadulni, vagy éppen felfalni a fészküket. Lassan kezdem felmecceni az állatot és egy jó pont oda, hogy nem kelt fel és harapott meg eddig, ezt sem tartanám kizártnak ezek után. A bura mindent felforgatott, meg se lepődnék, ha lassan halottak rohangálnának közöttünk.
Vissza az elejére Go down
Vianne Merle
Secrets All Around
Vianne Merle
Városlakó


Titkosított Akta
Ω Hozzászólások száma : 73
Ω Kor : 32

Árnyak között Empty
TémanyitásTárgy: Re: Árnyak között   Árnyak között Empty2014-08-21, 15:28

Az Íjász nem hazudtolja meg önmagát, a stílusa is a megismert kedves. Nem szólok neki semmit, csak megvonom a vállam és vágok egy fintort. Aki ismer, az nagyjából úgyis tudja, hogy mi a véleményem a fickóról.
Finoman fogalmazva, amilyen az adjonisten, olyan lesz a fogadjisten. A tag nem lopta be magát a szívembe. Ennek ellenére, sőt pont ezért nem állok össze vele, mert ugye, minek vitatkozni, ha nincs kivel? Meg az sem lenne jó, ha ellenem, vagy Isaac ellen fordítaná az íját. Azt nagyon nem akarnám.
Van épp egyéb bajunk is, minthogy egymás torkának ugorjunk. Mert akár tudomásul veszi a fickó, akár nem, mindannyian egy csónakban evezünk, akik a bura alatt ragadtunk.
A Maxwell fiúk szerencsére elég gyorsan felhúztak, vödröstől és döglött macskástól. Felfelé a kútból végig abban reménykedtem, hogy kapok majd segítséget a kimászáshoz, mert nagyon nem szívesen érnék a vödörhöz. A gyomrom így is kavarog, és próbálok olyan keveset és olyan felületesen lélegezni, ahogy csak tudok.
Kikerülve azonnal köhögni kezdek, majd jó pár lépésnyire próbálok kerülni a felboruló vödörtől és a fűre guruló tetemtől. Az arcomon ott az undor, a torkom összeszorul, szaporán pislogok, hogy ne kezdjek bőgni.
Annyira jólesne egy ölelés, de kérni nem merem, és félek, amilyen undorító vízben tapicskoltam, meg amihez nyúltam, hogy nem most fogom megkapni. Én sem ölelném meg saját magamat, de komolyan. És mégis…
Andrew kérdése arra jó, hogy ne omoljak össze, mert a válaszra koncentrálnom kell, és annyira kínos lenne visszaadni az ebédemet, vagy még rosszabb, ha elájulnék, az… az lenne még csak rémes!
Mert a kútban nem maradhat! – vágom ki remegő hangon. – A vizet, azt tönkretenné. Teljesen.
Bár ha valaki megkérdezné, innék-e én most abból a vízből, akkor tényleg… Jézusom! Nem gondolok ilyesmire! Nem gondolok!
Nyeldekelek. Próbálok lassan és mélyen lélegezni. De a macska bűzlik.
Nem gondolok a macskára!
Inkább a csöpögésre.
Mi a bánat csöpög? – kérdem félhangosan, és a testvérekre nézek, és akkor látom meg, hogy Andrew kést nyújt Isaac felé, és az a szerencsétlen macska, illetve ami maradt belőle…
Az az izé – a hangom most már biztosan remeg –, az mozog!
Én meg biztos bekattantam a kútban, és hallucinálok. De lehet, hogy Andrew is azt látta, amit én? Ketten csak nem képzeljük ugyanazt, bár az álmot is… Jaj istenem! Tuti becsavarodom!
Én hozzá nem nyúlok még egyszer szegény Maise-hez! – hadarom kissé hisztérikusan. – Isaac!
Egyértelműen övé a kiváltság, ha meg bírja tenni. Mert akarom is látni, meg nem is mi mozgatja szerencsétlen macskát. Félek, akár tudom, akár nem, okoz majd pár rémálmot a mai este.
Vissza az elejére Go down
Alisha Jones
Secrets All Around
Alisha Jones
Városlakó


Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Walter Sheringham
Ω Hozzászólások száma : 32
Ω Kor : 37

Árnyak között Empty
TémanyitásTárgy: Re: Árnyak között   Árnyak között Empty2014-08-17, 07:40



Alisha in the forest




 Nem ugatom le Darylt Morgant, hiszen az előző kijelentései vigyort csaltak az ajkaimmal, pedig ha nem velem viccelődik, hanem valaki mással, egészen otrombának is tűnhetne, de vagyok annyira önző, hogy ne szóljak bele, amíg velem nem tapló. Ha pedig majd az lesz, tudom kezelni, néha én is elküldök mindenkit az anyjába, ha olyanom van. Inkább a férfi elé lépek, és elindulok előre a fák közé. Hősnek nem gondolom magam, kiváncsinak annál inkább, tudni akarom, hogy mi ez az egész bura, miért álmodunk mindannyian ugyanarról, egyátalán miért szállt ez a sötét köd most a kisvárosra. Talán... meg kéne keresni a világítótornyot, hátha onnan jobban át lehet mindent látni. Oldalt pillantok, amikor a szótlan íjász búcsúzkodik Andrew-tól, még fél szemmel látom, mintha rólam beszélnének valamit, de ezen csak vállat rántok, nem vagyok valami ostoba liba, aki felett a férfiak törhetnek pálcát. Ha bajba kerülök, csakis a saját hibámnak tudhatom be.
- Menjünk inkább. – Még az illető nevét sem tudom, a nőt már látásból igen, tudom, hogy ő Vianne, de az összeszólalkozásuk nem nagyon visz előre. Megindulok előre, Morgan pedig talán a nyomomban. Elgondolkozom azon, hogy miért is nem akartam most Andrew-val egy légtérben maradni, még ha furcsán is hangzik ez, nem vagyunk bezárva. Nem volt tudatos a dolog, mindig hajt a felfedezés vágya, hogy menjek, csináljak valamit, és most egyszerűbbnek tűnt elvállni, mint kínosan tekingetni egymásra, míg mások is vannak a közelben. A szótlan ijász mégis kérdéssel indít felém, saját magára is rácáfolva, amelyre gyorsan visszavágok, nem csodálom, ha a szokásos morgós-gúnyos stílusában reagálja le.
- Valahogy sejtettem az ilyesmi választ. – Mosolyodom el, és vállat rántok, nem tartozom magyarázattal. Nem bukom én senkire, a kisugárzás jobban számít, még ha Morgannak igaza is van, Andrew-n valami átkozottul jól mutat a feszes tiszti szerelés. Felsóhajtok, mégsem érzem magam a csajának, ahogyan Morgan a hátam mögött illet. Független vagyok, saját gondolatokkal, nem pedig valakié, főleg, hogy lényegében alig történt köztünk bármi is, leszámítva a forró éjszakát, de ettől még nem lettem a csaja, na. Dora is jön mögöttünk, remélem nem lesz baja, elég lesz magamra figyelni. Elénk ugrik a semmiből az ijedt képű illető, ujjaim között megremeg a szike, afféle védelmező mechanizmusként. Gyorsan megpróbálok logikát lelni az elhadart mondatokban, elsőre félre is értem, azt hittem, hogy menekül valahonnan, de amikor észbekapok, hogy a susnyásba indul vissza, akkor már egyértelmű, visszamegy, remélve, hogy követjük. Ez már csak akkor jut eszembe, amikor már kint állunk a sátrak előtt, ahova csalt minket a fickó. A szikét nem teszem el, míg Morgan fedez az íjjal, ellenben nem látom értelmét hősködni, mert a végén még simán hátbalő valaki. Nem szívesen bíznám magam a többi sebész kollégára, Hicks pedig nem vehet részt a műtétekben, bármilyen átkozottul jó orvos is.
- Nem szeretem az átverősdit kedves... uram. – Nyomom meg csípősen a mondandómat. Ha már voltam olyan hülye, hogy megmentőset játszom, akkor rém becsapottnak érzem magam, hogy lépre csaltak. A kérdésnél érzem az enyhe nyomást, hogy bármikor leteperhetnek, akár meg is ölhetnek, valahogy ez az érzésem. Egyátalán kik ők, és mit keresnek itt?
- Azt hiszem pontosan látják, hogy mi még kevesebbet tudunk a kialakult helyzetről, mint Önök. Mi kérhetnénk felvilágosítást. – Fújtatok nagyot, magabiztosságom ellenére be vagyok tojva.

Vissza az elejére Go down
Morgan Lesther
Secrets All Around
Morgan Lesther
Átutazó


Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Auguste Dumont
Ω Hozzászólások száma : 76
Ω Kor : 42

Árnyak között Empty
TémanyitásTárgy: Re: Árnyak között   Árnyak között Empty2014-08-16, 20:42


Árnyak között



Kifejezetten örülök annak, ha valakiben elérem azt a hatást, hogy ne legyen kíváncsi rám. Rühellem az embereket. Folyton csak pofáznak, sírnak és akadékoskodnak. Mégis kinek hiányzik ez? Senkinek, na ugye!
-Mit szólsz, ha azt mondom, hogy leszarom? – nem igazán vágyom itt  csevegni ezzel a nővel, aki látszólag teljesen elvesztette a józan eszét, amiért képes volt ekkora marhaságot összehordani. Álmodtam erről a helyről, az oké, de nem keresek rá okokat, betudom valami morbid tréfának attól a seggfejtől, aki ezt a kicseszett burát is ránk szabadította. Itt vagyunk és kész, nem okok kellenek, hanem megoldások. Egy újabb ok, amiért utálom az embereket. Folyamatosan csak az okot keresik, meg a válaszokat a hülye kérdéseikre. Nem előre akarnak jutni, hanem mindent megtudni. Mégis kit érdekel, hogy milyen okos vagy, ha egy két lábon járó célpont vagy? Nem ebben mérik az életet. Az élet pénz, abból nekem pedig van éppen elég. Az, hogy másnak mi és ki jutott… hát teszek rá! Nem az én dolgom, hogy másokkal törődjek, és ha ezek vannak annyira hülyék, hogy még egy kutyát is képesek legyenek úgy kezelni, mint egy embert, akkor egészségükre, mindenkinek szíve joga, hogy hülye legyen, de ezek ketten pofátlan módon visszaélnek ezzel a jogukkal. Nem tudják, hol a határ.
- Sok rossz ember jár ebben a csúnya világban… bármikor kiköthet egy nyílvessző a kis drágád fejében… - vagy épp az övében, tökmindegy. Ezek ketten egymásnak lettek teremtve. Nem hiszek az ilyen hülyeségekben, de ezt most a tények mondatják velem. Adott két kellőképpen hülye ember, akik képesek egy kutya miatt megdögleni, az egyik valami álomutazásról hadovál, a másik pedig egy tökéletes emberi selejt. Ezeket összevetve rá kell döbbenni arra, hogy ezt a két szerencsétlen barmot még a tetves univerzum is egymásnak teremtette. Andrew reakciójára pedig csak elvigyorodom. Bárcsak kicsit tökösebb lenne és meghúzná a ravaszt… mindegy is, nem gondoltam én komolyan, amit mondtam, hiszen tudom, hogy nem fogja a saját testvérét megölni, de azért él még bennem az a halovány remény, hogy egy golyóval a fejében találom meg az erdőben a fiatalabbik Maxwellt. Hülyeség, de azért nem lenne rossz. Az pedig, hogy már két szívességgel lóg nekem a mintakatona… nos, igen barátságos gondolat, hiszen már a naptárba is kitűztem a következő találkozásunk napját. Egy katona, aki szívességgel lóg neked, és még megtagadni sincsen ereje, mert ott munkál benne a lelkiismerete… a legjobb, amit kívánhattam magamnak. És a legrosszabb, amit a sereg kívánhat magának. De ez van, annak dolgozok, aki fizet.
Azon már meg sem kéne lepődnöm, hogy Andrew csajából is előbújik a kis hős és a bajbajutott fickó nyomába ered. Röhejes, amit ez a sok jótét lélek művel, nagyon remélem, hogy soha a büdös életben nem kell ilyen helyzetbe kerülnöm, mert néha már a hányás kerülget ettől a sok jótettől. Azon viszont már rohadtul meglepődök, mikor egyik pillanatról a másikra előttünk terem egy tucat ember, élükön a fickóval, akit követtünk. Elhúzom a számat, ahogy Alishára pillantok. Idevezet az, ha vagy olyan hülye, hogy segíteni akarj másoknak. – Népes kis családod van… - jegyzem meg azért az ipsét figyelve, nehogy valami baromság jusson mégis az eszébe. Az már leesett, hogy a rohadékja idecsalogatott minket, de mikor meg is szólal kénytelen vagyok felnevetni. Ez valami vicc? – Már bocs, de mégis ki a rák vagy? – itt él ebben a nyüves erdőben, és nem tud semmit sem a város helyzetéről? És mi van azzal a kúttal? Miért ilyen rohadt érdekes egy kút, amiben a kölyök kutyája hever minden bizonnyal? Nem tudom mit szívnak ezek a fickók, de muszáj beszereznem belőle. – Információkra? Nem tudom honnan jöttél haver, de az információknak ára van ebben a városban… - csak úgy ingyen nem fogok vele a nagy semmiről beszélgetni. Nem tudom miért érdekli ez őt, de mindegy is, a könnyen jött pénz a kedvencem.

Vissza az elejére Go down
Andrew Maxwell
Secrets All Around
Andrew Maxwell
Szövetséges


Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Andrew Maxwell
Ω Hozzászólások száma : 204
Ω Kor : 33

Árnyak között Empty
TémanyitásTárgy: Re: Árnyak között   Árnyak között Empty2014-08-16, 16:24


Nem tetszik nekem ez az egész, de most már kezd érdekelni, hogy mi a fene folyik itt. Ezzel együtt persze fokozódik bennem valamiféle idegesség, ami ha nem vigyázok a legrosszabbkor fog kitörni belőlem. De egyelőre még közel tökéletes uralkodok magamon. Tartom a kötelet, bár egy pillanatig sem titkolom, hogy minél hamarabb fel kellene húznunk. Bármi van a kút mélyén, elég időt hagytunk a vizsgálatra.
Egy biztos, nem én leszek az, aki azonnal odasiet és kisegíti onnan Viannet. Meghagyom az öcsémnek. Végül is az ő dolga az ilyesmi. A saját nőm miatt kellene aggódnom - egyáltalán Alishát mondhatom annak? Alig láthatóan megrázom a fejem, ennek nem itt és nem most van a helye. Annak viszont igen, hogy kimutassam a nem tetszésem, miután meglátom a döglött macskát. Hozzáérni persze nem fogok, amíg nem muszáj. Vödörrel és mindennel együtt öntöm ki a földre. Isaacnek ha jól sejtem, van más dolga, mint ezzel az igazán lényegtelen aprósággal törődni
- Mi az istenért kellett felhozni a dögöt? - tör ki belőlem a feszültség kis része. Komolyan nem értem, minek volt erre szükség. El akarja temetni vagy mi a fene? De inkább nem mondok többet. Na jó, nem azért, mert nem lenne még egy-két érdekes szavam, sokkal inkább azért, mert meglátom, hogy mozog a rohadt tetem! Vagyis...
- Remek, azt hiszem, én is kezdek megőrülni, mint itt mindenki - motyogom, nem is tudom, hogy inkább magamnak, vagy nekik. De ugye ha már őrültség, akkor legyen szép kis műsor. A kezem elveszem a pisztolytól és a kés gondolatával barátkozok. Nem mintha sok kedvem lenne felvágni a macskát...
Végül nem is teszem meg. Legalábbis egyelőre nem. A kés persze már ott van a kezemben, de nem lépek.
- Isaac - nézek rá, egy pillanatra felvéve a felettesi szerepet. Tudom, hogy utálja, de talán itt az ideje, hogy mást is csináljon, mint aggódjon a nőért. - Hajrá, katona - passzolom le neki a saját késem. Nem hiszem, hogy ne vette volna észre, hogy valami nincs rendben a döglött macskával. Nem hülye ő, csak makacs és engedetlen katona.
Vissza az elejére Go down
Mesélő
Secrets All Around
Mesélő
Mesélő


Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Adeline & Walter
Ω Hozzászólások száma : 43

Árnyak között Empty
TémanyitásTárgy: Re: Árnyak között   Árnyak között Empty2014-08-15, 19:29



Árnyak között



Alisha és Morgan a pasas után indulnak, lehetőség szerint gyors ütemben, mondhatni úgy is, hogy futva, amennyire aljnövényzet, a köd és az amúgy pocsék idő engedi, mert hát nagyon erősen futni azért itt most nem lehet, de sietősre vehetik azért a figurát. Pár perc csak, amire elérik a célt, ami nem más, mint egy kisebb tisztás, egy előre jól sejtett tisztás ugyanis az a furcsa eset történik, hogy mint átlépnek egy bizonyos határt konkrétan eléjük kerül egy egész... kis sátortábor, mintha előzőleg ott se lett volna. Fél tucat sátor és legalább egy tucat ember az élükön azzal a fickóval, aki az előbb rohant el előlük. Kissé még most is zilált, de már épp törölgeti az arcát egy nedves kendővel, miközben ha esetleg fegyvert találna valaki rántani, akkor igyekszik csitítani a kedélyeket.
- Üdvözlöm önöket! Nem kell megijedni, nem bántunk senki sem, csupán... szükségünk lenne néhány információra a város helyzetéről, a katonákról, a... kútról. - úgy fest, hogy sok mindenről tudnak, sőt még inkább úgy fest, hogy ahhoz képest, hogy itt rejtőznek az erdőben szó szerint értve, hiszen előzőleg nem is látták őket egészen jól el vannak.

A kútnál lévő csapat közben sikeresen felhúzza Viannet a döglött macskával együtt. Az fent az egy fokkal normálisabb fényben is jól látszik, hogy a macska nagyobb, mint kéne, és ha bármelyikük látott már vemhes macskát, akkor az egyértelmű, hogy itt nem erről lehet szó, ugyanis az a has valahogy nagyobb, mint kéne, mint ami reálisan lehetséges. A nagyobb baj ellenben az az aprócska probléma, hogy időnként lüktetve mozdul meg. A kútban a csöpögő hang pedig továbbra sem csendesedik el, pedig már Vianne is kint van, a döglött cicus is és nem látott a hölgyemény sem olyasmit odalent, ami indokolná a hangot. Akkor vajon mi lehet?

//No drágaságaim újabb 1 hét, aug. 22-én jön a köv. hsz.//
Vissza az elejére Go down
Vianne Merle
Secrets All Around
Vianne Merle
Városlakó


Titkosított Akta
Ω Hozzászólások száma : 73
Ω Kor : 32

Árnyak között Empty
TémanyitásTárgy: Re: Árnyak között   Árnyak között Empty2014-08-11, 20:45

A szemeim résnyire szűkülnek, ahogy nem túl szép pillantást vetek az Íjászra, ahogy magamban nevezem, mivel a fickót nem ismerem, de túlzottan nem is vágyom közelebbről megismerni.
Egyéb ötlet? – szólok én is oda neki. – Legyen kreatív! Vagy maga nem álmodott múlt éjjel erről a helyről?
Csodálnám, ha ő csak véletlenül sétált volna erre, de komolyan. Szerintem egyikünk sem véletlenül van itt, csak még nem tudom, mi ennek az egésznek a célja.
Vagy ki tudja? Nem kombinálok tovább ezen, ugyanakkor észreveszem, hogy Isaac-nél felszaladt a vezérhangya. Eleve mérges volt már akkor is, mikor engem a bokorban talált, ahogy leskelődtem, utána az se használt neki, hogy Ezredes tőle szokatlan módon elszaladt, majd hirtelen eltűnt. A lehetőség pedig, hogy a kút káváján a kutyája vére van, a mélyén pedig a teste…
Mégis vissza tudja fogni magát és uralja az indulatait. A pilláim alól nézem, és, nem is tudom, mi ez az érzés, ami elönt. Leginkább talán büszkeség, borzasztó büszke vagyok rá, hogy ennyire összeszedett, pedig totál szét is zuhanhatott volna. Akár.
Mélyet sóhajtok, és dacára a rettentően idegesítő környezetnek, a vészjósló ködnek mégis örülök. Lehet, hogy mégis igaza van az Íjásznak, bolond vagyok, csak nem abban az értelemben, ahogy ő gondolja.
A két másik lány végül eltűnik a fák között, nyomukban az Íjásszal. Én meg maradok a Maxwell fivérekkel, akik között érzésem szerint meglehetősen puskaporos a levegő. Kicsit félek, hogy esetleg pont most ugranak egymásnak, hiába, annyira nem ismerem még milyenek, ha ketten egy helyen vannak. De végül is nem történik semmi, egyelőre, és reménykedem, ez így is marad.
Andrew leszedi a kötelet a fa tengelyről, ami okos ötlet, mert a váz korhadtnak néz ki, és nem akarnék a kútba zuhanni, akkor se, ha nem túl mély, és akkor se, ha víz is van az alján.
Meg az a valami.
Isaac persze megpróbál lebeszélni, nem ő lenne, ha nem próbálná.
Ha te mennél, lehet, nem bírnánk felhúzni – mondom halkan, és Andrew felé intek, aki a kötelet készíti elő, melynek végén ott a vödör is. – A kút tengelye, meg a kerék, már nem fognak segíteni…
Isaac magasabb nálam, nehezebb is, és persze jóval erősebbek a karizmai, de a kútból kötél nélkül senki nem tud felmászni szerintem, nem vagyunk pókok, egyikünk sem. Biztosabb az, hogy a két fiú meg tud tartani engem, mint hogy én bármelyikükkel együtt a másikat.
De ettől függetlenül félek. Nem is kicsit.
Isaac suttogása, de még inkább a puszi megnyugtat kicsit. Legalább már nem dühös, annyira. Bólintok, és nagyon óvatosan adom neki vissza a fegyvert és nem kicsit könnyebbülök meg, hogy nem sült el. Nem értek a lőfegyverekhez. A palacsintasütő, a sodrófa, vagy a paradicsomkaró, az már más tészta…
Lassan ereszkedem le, szerencsére a fiúk stabilan tartják a kötelet. A kút alján víz van, fél combig érhet, és bűz, az meg az egekig. A vízben egy állat teteme lebeg, halálos csendben. De nem Ezredes az, kicsi szőrös test, felfúvódva.. vagy… Felzokogok, annyira szörnyű. Szeretem a cicákat, és ez itt egy cica.
A test bűzlik és… és gusztustalan és… kerülget a hányinger, de akkor sem hagyhatom a kútban, elfertőzheti a vizet teljesen, ha már meg nem tette.
Óvatosan érek hozzá, szinte csak két ujjal, szent egek, ezek után órákig sikálom majd magamat, az biztos, de a vödörbe hengergetem a vízben lebegő testet. A szegény jószáj nyakán nyakörvet veszek észre, azon bilétát, nem vagyok teljesen biztos, hogy jól látom-e, mert nincs éppen túl sok fény idelent, de mintha a neve lenne rajta: Maise. Könnyek marják a torkomat. Valaki szeretett kedvence volt. Hogy került akkor ide? Talán valaki bosszúból tette? Vagy… a cica hasa túl nagynak tűnik, lehet, hogy vemhes volt, és ezért ölték meg? Mert biztos nem lett öngyilkos, hiszen csak egy kis állat.
Teljesen elmerültem a gondolataimban, de Isaac kérdésére felfigyelek.
Megvagyok, csak annyira szörnyű – szólok fel, majd nyelek kettőt, mert forog a gyomrom az egésztől. Csak legyek már fent. – De nem Ezredes az – jut eszembe még jókor, hogy megnyugtassam Isaac-et –, és most húzzatok fel, kérlek!
Jó erősen megkapaszkodom a kötélben, de nem mászom, mert azzal csak feleslegesen rángatnám, és úgy nehezebb tartaniuk, arra figyelek, szegény Maise vissza ne essen a vödörből, és várom, hogy újra fent legyek.
Vissza az elejére Go down
Andrew Maxwell
Secrets All Around
Andrew Maxwell
Szövetséges


Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Andrew Maxwell
Ω Hozzászólások száma : 204
Ω Kor : 33

Árnyak között Empty
TémanyitásTárgy: Re: Árnyak között   Árnyak között Empty2014-08-09, 16:47


Nem a legmegnyugtatóbb a gondolat, hogy már duplán is Morgan adósa vagyok, de akkor is megérte. Arra persze elhúzom a szám, hogy mit kér cserébe. Ha csak egy pillanatra is megfordulna a fejemben, hogy komolyan gondolja, lehet, hogy nem járnánk jól. De már ismerem az idióta szokásait és el tudom dönteni, mikor viccel. Már ha az ilyesmit viccnek lehet nevezni. A lényeg, hogy elviselem és még hálás is lehetek neki... A tudat, hogy fél szemét Alishán tartja elég ahhoz, hogy figyelni tudjak arra, ami körülöttem történik. Nem mintha túlzottan tetszene a helyzet alakulása. Semmi értelme lemenni a kútba és megnézni, hogy mi döglött meg ott. Értem én, hogy Isaacnek fontos a kutyája, de... Végül persze csak segédkezek. A kötelet azért jobb leszedni a korhadó fáról. Van rá időm bőven, amíg a két nagy szerelmes megvitatja, hogy ki menjen le. Oda sem figyelek rájuk, csak a végeredmény számít. A nő megy, öcskös pedig marad vele tartani a kötelet. Nekem megfelel.
Óvatosan engedem a kötelet. Nem nehéz tartani, de azért jó, hogy nem egyedül kell fogni. Arra is jobb odafigyelni, hogy a kút szélén ne használódjon el túlzottan a kötél. Nem lenne jó, ha lent rekedne, mert valami félrecsúszik.
- Persze, hogy hallom... - morgom. Bármi is a jelenlegi helyzet, azért nem lettünk igazán jóban. A feszültség már csak ráadás az egészben. - Nem tudom mi ez az egész öcskös, de húzzuk fel a nőd, mielőtt bármi történne. Akármi van lent, már megnézhette - nem mintha választ várnék vagy bármi mást lehetőségre adnék időt. Lehet, hogy egyikünk sem hivatalosan van itt, de attól még parancsolhatok. Persze végül csak várok addig, amíg rábólint, vagy választ kap. Addig is egyre többet nézek arra, amerre Alisha és a többiek eltűntek. Jó lenne tudni, mit találtak.
Vissza az elejére Go down
Isaac J. Maxwell
Secrets All Around
Isaac J. Maxwell
Szövetséges


Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Sebastian Monroe
Ω Hozzászólások száma : 56
Ω Kor : 30

Árnyak között Empty
TémanyitásTárgy: Re: Árnyak között   Árnyak között Empty2014-08-08, 22:05

Magamban háromszor is elképzeltem ahogy a bunkó fickó orrát betöröm, de még ennyire se tartom méltónak, hogy bemocskoljam a kezem miatta. Természetesen roppantul nem tetszik, hogy lehülyézi Vianne-t, de ha most odamegyek és lerendezzük ezt, két dolog történhet, egy: valamelyikünk szép feldagadt és törött tagokkal végzi, amilyen dühös vagyok azt hiszem Ő lenne ez a példány. Persze, látom én, hogy erőviszonyokban Ő jóval fölém tornyosul, de olykor nem minden az erő. Kettő: Elterelné a figyelmem a dolgomról, márpedig még ha Ezredes csak egy nyanvatt dög is ahogy Ő mondaná, százszor többet ér nála.
-Ja igen, először is, a csajomat nem kell védeni, másodszor, jobban járt mindenki ennyivel. - Szögezem le ezzel, nem vagyok hajlandó tovább társalogni a seggfejjel.
Jobban leköt az, hogy megpróbáljam meggyőzni a barátnőmet arról, hogy a kútba mászást nem neki találták ki. Az meg végképp nem tetszik, hogy a fegyvert csak úgy elrakja, mi van ha elsül?
-Vi, az isten szerelmére, ez több mint veszélyes, nem mehetsz le oda! - Én is belátom, hogy könnyebb nálam és a kötelet is kisebb erőfeszítésbe kerül tartani, ha nem én csimpaszkodom rajta, de akkor is, mi van, ha elszakad a kötél? Ezt nem kockáztathatom. Látom mennyire elszánt és még ha nem is tetszik az ötlet, hogy lemásszon oda, tudom, hogy csak akkor tudnám megakadályozni, ha kirángatnám onnan és lekötözném.
-Rendben, lemehetsz oda, de a fegyvert nyújtsd át nekem, még a végén lelövöd magad. Ha kellene szólj és ledobom neked. -Súgom a fülébe úgy, hogy más ne hallja. Megpuszilom az arcát majd szorosan megfogom a kötelet. Egy cseppet sem múlt el az aggodalmam, aggódom Ezredes miatt, de Vianne élete sokkal többet ér a számomra. nem értek egyet azzal a fickóval, mert Ezredes élete is számít, de ott valahol igaza van, hogyha Ezredes nagy eséllyel meghalt, neki már mindegy, viszont Vi még itt van és rá vigyáznom kell. Ahogy csak bírtam erősen tartottam a kötelet míg Vi ereszkedett. Néha egy másodperc erejéig eszembe jutott, hogy egyszerűen csak vissza kellene húznom a kötelet, hogy ismét biztonságban legyen.
Andrew segített leereszteni Vianne-t a kút aljáig, bár meg kell hagyni, észre sem vettem hogy itt van. Fentről egyáltalán nem láttam le az aljáig azonban a csobbanó hangok ismét feltűnnek, kicsit vonakodva, de rákérdek Andrew-nál hallja-e Ő is.
-Te is hallod a csobbanásokat? - Jobban örülnék neki, ha csupán én hallanám, az annyit jelentene mindössze, hogy kezdek bekattanni, ez már igazán nem nagy dolog.
-Jól vagy Vianne? - Kiabálok le a kút aljáig. Nagyon nem tetszik, hogy nem látok le a mélyére, jobb szeretek tisztában lenni a dolgokkal, hogy védjem meg Vi-t, ha nem is látom hol van?
Vissza az elejére Go down
Morgan Lesther
Secrets All Around
Morgan Lesther
Átutazó


Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Auguste Dumont
Ω Hozzászólások száma : 76
Ω Kor : 42

Árnyak között Empty
TémanyitásTárgy: Re: Árnyak között   Árnyak között Empty2014-08-08, 18:03


Árnyak között



- Ennyire nem lehetsz hülye. – nézek rá a csajra, aki előmert hozakodni ezzel az álmos baromsággal. Szerintem komolyan nagy szívességet tennék azzal a világnak, ha itt helyben leütném, hogy ne hordjon össze még több baromságot, már így egy tengernyit összebeszélt. Nem elég, hogy úgy beszélnek erről a kutyáról, mintha érne valami, de még mintha élne is! Erre meg előmer húzni a zsebéből egy ekkora hülyeséget, hogy megnyugtassa az anyámasszony katonáját.
-Nézzenek oda… Maxwell, nem neked kéne  a csajodat védeni? – nevetek fel jókedvűen. Ez az egész helyzet kész röhej. Van egy hősjelöltünk, aki úgy döntött, hogy lemegy oda, csak mert talán a kutyája ott van. Már értem miért mondják azt, hogy az emberi hülyeség végtelen. Ha a kutya ott van, akkor azt már csak felkaparni lehet onnan, akkor meg mi a tökömnek mennek le? Mennyivel lesz jobb, ha látják a dögük hulláját? Leütöm ezt a gyereket, ha végre lesz egy normális nyugodt percem.
De legalább végre magam mögött hagyhatunk a csapatunk két halálra aggódó egyénét. Szerintem simán idehánytam volna, ha tovább hallgatom azt a sok baromságot, amit itt összehordanak ezek. Belépés egy álomba… Isten lenne olyan szemét, hogy kihagyja a buliból a kutyát? Viccet félretéve, a kutya megdöglött, ezek ketten pedig életképtelenek, úgyhogy remélem valaki fejbe találja őket lőni, mert rohadtul nincs semmi kedvem újra látni őket. Nem is a látványukkal, inkább a hangjukkal van a baj. És én még azt hittem, hogy Andrewnál selejtesebb emberrel aligha hoz össze a sors. Egy katona, aki nem tud normálisan ölni. Úgy látszik, hogy ez a Maxwell család már csak ilyen elbaszott egy família. Az apjuk seggfej, az idősebbik kölyök nem tud ölni, a kisebbiknek meg egy kutya miatt sír a szája. Oké, az én családom se volt valami nagy szám, talán még az övéknél is elcseszettebb volt, de… de azért ez már tényleg sok. Legalább Andrewnak megjön az esze, úgy tűnik még sem menthetetlen!
-Most már elgondolkodom rajta. – szerintem elégé lerí rólam, hogy előbb kapom a számba a fegyver csövét és húzom meg a ravaszt, mintsem hogy beálljak a katonáknak csúfolt barmok közé. Miért olyan emberekből áll ez a nyavalyás sereg, akikben túlteng a lelkiismeret? Az ilyenek mindig megdöglenek, de előttük a hülyéket selejtezi ki az élet, úgyhogy én elkezdeném a fiatal kis gerlepárnak ásni a sírját. – Most már nem eshet bajunk. – jegyzem meg, ahogy meglátom az egyik nőnél a bunkósbotot, a másiknál meg a szikét. Elég nevetségesen festhetünk, de a fickó, aki feltűnik előttünk még hülyébben fest.
- Mi az összefüggés? – ha semmi kedve a farkasoknak, akkor mégis miért menjünk egy olyan fickó után, aki a farkasok elől menekül? – A nők fognak a sírba vinni… - jegyzem meg, ahogy Alisha után indulok készenlétbe tartva az íjpuskát. Ez a sok jótét lélek…

Vissza az elejére Go down
Alisha Jones
Secrets All Around
Alisha Jones
Városlakó


Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Walter Sheringham
Ω Hozzászólások száma : 32
Ω Kor : 37

Árnyak között Empty
TémanyitásTárgy: Re: Árnyak között   Árnyak között Empty2014-08-08, 15:56



Alisha in the forest




Elszakítom tekintetemet Andrew-ról, végülis nem fogadtunk egymásnak örök hűséget, még csak felelősségre sem vonhatom. Ha lesz pár nyugodt percünk, beszélhetünk, ha kibújna alóla, nem fogom erőltetni, elfogadom, hogy akkor ennyi volt. Már így is több boldogságot okozott, mint ami az elmúlt másfél évben történt velem. Majd csak lesz valahogy. Most itt vagyunk a ködös erdőben, mindannyian a város lakóiként, egyenlően. Jó, vannak köztünk katonák, akik akár a hatóság szerepét is betölthetnék, szerencsére nem tűnnek hatalmaskodónak. A dzsekim lassan kezd túl meleg lenni a pára miatt, ezért vagyok ennyire kezdeményező, mielőtt még bárki is azt hinné, hogy imádok szembemenni a veszéllyel. Hiába meresztem a szemem, nem tudom kivenni, hogy mi is lehet a kút alján, inkább az ügyesekre hagyom, és hátralépek. Az egyre jobban körülöttünk kavargó köd jobban izgat. Nem úgy tűnik, mintha elkezdene oszlani, és az, hogy többen is erről álmodtunk, egyre inkább azt erősíti bennem, hogy a burához hasonlóan valami természetfeletivel van dolgunk. Mondom ezt orvosként, holott csak annak hiszek, amit látok, a racionális magyarázatban. Bár szimpatikus a nevetgélő ijász, most mégsem osztom a nézetét, akármilyen állat is van lent, meg kell néznünk.
- Előmegyünk. Majd szóljanak, ha találtak valamit. - Szólok oda a többieknek, szándékosan kerülve Andrew tekintetét, ám Dorát megvárom, mi nők azért tartsunk csak össze, még Morgan is csatlakozik hozzánk, aki rögtön egy kérdéssel is indít, amin el kell mosolyodnom, miközben a fülem mögé tűrök egy hosszú barna tincset.
- Azt tervezed, hogy bevonulsz? – Dobom vissza a labdát, ezzel igazán választ sem adtam, viszont a lazasága határozottan a kedvemre való. Csupa olyan emberrel veszem körbe, akik a szabályok megszállottjai, üdítő változatosság, hogy valaki el tudja engedni magát. Ez rám is átragad. A vállam felett látom, hogy Dora megmarkol valami bunkósbotot, Morgannél ott az íj, valahogy védtelennek érzem magam. Hát jó, biztosan kinevetnek majd, de mi más lenne egy sebésznél, mint szike? Ehhez értek, erre áll rá a kezem, amiből persze könnyedén ki lehetne csavarni, ha valaki nagyon akarja, de egy fokkal azért megnyugtatóbb, hogy az ujjaim között tarthatom. Elől haladok, így össze is akadok az illetővel, aki nagyon hadar, számomra nagyjából követhetetlenül, majd be is rohan a fák közé.
- Farkasok... Oh, hát ahhoz nekem sincs túl sok kedvem. Menjünk utána! – Indítványozom, de ketten vannak velem, le is szavazhatnak, olyan kevesen vagyunk, itt már ne váljunk szét. Ha meglesnék az ordasokat, akkor nem gond, de inkább a megrémült fickó után sietnék, el is indulok arra, ha nem tartanak vissza.



Vissza az elejére Go down
Mesélő
Secrets All Around
Mesélő
Mesélő


Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Adeline & Walter
Ω Hozzászólások száma : 43

Árnyak között Empty
TémanyitásTárgy: Re: Árnyak között   Árnyak között Empty2014-08-08, 10:14



Árnyak között



Közös megegyezéssel, vagy inkább azok után, hogy öbben is mennének a kút mélyére végül Vianne kerül ki győztesen. Le tudják engedni, ha Isaac tartja a kötelet és Andrew is besegít. nem a súlya miatt, hanem inkább mert érezni azért, hogy az a fa szerkezet, ami az egészet tartja finoman szólva is nem túlságosan új, mondhatjuk hogy kissé korhadozik már. Le is tekerhetik persze a kötelet róla, az is egy megoldás. A lényeg, hogy végül a hölgyeményt sikerül lejuttatni a kútba aljára, ahol kissé ködös, sötét a terep, de azt hamar kiszúrja, hogy az a test kisebb, mint amekkora Ezredes és nem azért, mert csak egy része, ennyire nem morbid a történet. Egy macskáról van szó egyébként, vörös bundás, ha netán jobban is meg akarja nézni, vagy érdekli a nyakában megcsillanó kis biléta felirata, akkor azon a "Maise" név szerepel. A kis test amúgy már szépen fel van fújódva, az illata sem túl kellemes, ellenben kicsit olyan, mintha jobban ki lenne dudorodva, mint azt a helyzet megkövetelné, mintha... vagy terhes lett volna, vagy... Fentről mindeközben a két testvér újra meghallja a különös csobbanó hangokat, pedig Vianne nem lát odalent semmit, ami erre utalna, elvileg legalábbis.
A másik hármas megindul szépen a fák közé. Nem kell túlságosan sokat menniük mire egy enyhén szólva is pocsék állapotban lévő fickó kerül elő, azaz szinte toppan eléjük, pont úgy, mint aki menekül valami, vagy valaki elől. - Arra... sokan... farkasok... kérem a családom! - zihál és ha esetleg felszólítják fegyveres erővel, az se nagyon érdekli, akár utána is lőhetnek, de újra eltűnik abba az irányba, amerre előtte mutatott. Talán csak egy helyi lakos, aki kissé megijedt valamitől, bár tuti, hogy történt vele valami, hiszen azért az arca kellően véresnek tűnt még így a ködön át is.

//No drágaságaim újabb 1 hét, aug. 15-én jön a köv. hsz.//
Vissza az elejére Go down
Dora Beauchene
Secrets All Around
Dora Beauchene
Kutató


Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Dora Beauchene
Ω Hozzászólások száma : 13
Ω Kor : 39

Árnyak között Empty
TémanyitásTárgy: Re: Árnyak között   Árnyak között Empty2014-08-08, 08:56



In the Shadows




- Dora.
Biccentek Alisha felé, de közben már a vérrel és a vödörrel vagyok elfoglalva, a kérdésére felé pillantok, majd megengedek magamnak egy röpke sóhajt.
- Nem tartom lehetetlennek, hogy mind álmodunk.
Bólintok felé, bár meglehetősen furcsa lenne, de úgy vélem, ilyen állapotok között talán van némi esély erre, és nem vagyok rest kimondani a dolgot. Olykor földhözragadtnak lehet bélyegezni, de mióta leereszkedett a búra, én már csak a csodákban bízom.
- Köszönöm!
Pillantok a segítséget nyújtó férfi felé, és bár talán boldogulnék egyedül is, de nem vagyok az a fajta, aki mindenáron maga akarja intézni az ilyen dolgokat. Arra a kérdésre, hogy emlékszem-e a kútra, csak megcsóválom a fejem, nem, sajnos sosem láttam még, de lehet csak azért, mert nem is jártam az erdő ezen részén.
Lassan visszahúzzuk a vödröt, és szerencsére nem vérrel van tele, bár az is akad benne, de így kevésbé gyomorforgató. Az viszont eszem ágában sincs, hogy leereszkedjek, könnyű vagyok, bárki megtartana, de nem akarom látni, mi fekszik odalenn. Nevezzenek gyávának, nem számít. Mindenesetre elég hamar dűlőre jutnak, szóval nincs is szükség rám, ők legalább ismerik egymást, dolgozzanak össze. Ha már Sabel megkukult, hát én inkább Alishával tartok, aztán majd meglátjuk, mi lesz. A neszezés az erdőből jobban zavar jelenleg, mint az eltávozott a kút alján.
A páros után indulok hát, időközben felmarva egy vaskosabbnak tetsző ágat a földről, ami nem túl hosszú, tehát tudom forgatni. Nincs fegyverem, pedig tudok lőni, Bastien megtanított, ám most nincs módomban hazarohanni, és kivenni az éjjeli szekrényből a sajátomat. Kár, hogy nem hoztam el. Mindegy, remélhetőleg nem lesz rá szükség…


Vissza az elejére Go down
Vianne Merle
Secrets All Around
Vianne Merle
Városlakó


Titkosított Akta
Ω Hozzászólások száma : 73
Ω Kor : 32

Árnyak között Empty
TémanyitásTárgy: Re: Árnyak között   Árnyak között Empty2014-08-03, 18:35

Nem kicsit idegesítő a nyílpuskás tag. De egyelőre nem akarok szólni miatta, mert az egész helyzet nagyon feszült.
Már az is, ahogy az álmom egész nap gyötört, az, hogy utána ide hoztak a lábaim, az, hogy minden mennyire emlékeztet az álombéli helyszínre.
De akkor nem voltak itt emberek. Most pedig kisebb tömeg gyűlt össze, illetve ezen az aprócska réten annak hatunk. Mint az összeterelt birkák. De vajon miért? Mi történik velünk?
Bár sejtem, hogy Isaac nem boldog attól, hogy itt talált, de a kézszorítást viszonozza, és ez mégis jó jel.
Legalább gondolkodik, nem fagyott le teljesen. Annyira szereti a kutyáját, olyan nagyon. Ezredes nagyon aranyos tud lenni, dacára a termetének, és nagyon okos is. Meg hűséges. Képes lenne meghalni is a gazdájáért.
Fázósan borzongok meg. Nem vagyok hajlandó azt gondolni, hogy pont ezt tette most. Nem lehet! És kész!
Nem tudom – pillantok fel Isaac-re. – De ez az egész hely annyira különös. Ezt láttam álmomban, de akkor senki nem volt itt.
A többiekre nézek. Aztán a nőre, Alishára.
Elég bizarr közös álom, nem? – kérdezem tőle. – De bárcsak álom lenne az egész. A kút, a vér a káván. És.. és a test benne. Ne legyen valódi!
Mély levegőt veszek, és csak kimondom, amit gondolok. Maximum bolondnak néznek.
Mert lehet, hogy amikor az ugatás megszakadt, akkor mind bekerültünk az álomba, kivéve Ezredest. Mert ő kutya. Ő nem álmodta ezt. Ő valahol a normális erdőben van, mi meg itt – folytatom kissé gyorsabban, mint ahogy normálisan beszélni szoktam.
Az egész erdő idegesítő, nem ilyen szokott lenni, ráadásul mindenki olyan, mint egy megfeszített húr. Ha ez így folytatódik nem is kell külső ellenség, egymást gyilkoljuk majd halomra. Lassan megcsóválom a fejem, igyekszem józan maradni.
Maga befoghatná! – morranok végül mégis a nyílpuskás emberre.
Nem mintha nem lenne igaza, de csak részben, de a stílusa bicskanyitogató. Nem bánom, mikor Andrew Alisha után küldi, bár azért szöget üt a fejembe, hogy miért is bízza rá a nőt. Majd eltöprengek még rajta, de most van fontosabb dolgunk is.
Már épp nyitnám a szám, mikor Isaac egy töltött fegyvert nyom a kezembe. Meglepve nézek rá.
Ez nem semmi!
Iszonyatosan jó érzés tölt el attól, hogy ennyire bízik bennem és hogy ennyire félt.
Rendben – bólintok, majd a fegyverre nézek. – Gondolom, ki kell biztosítani, magától nem sül el.
Nem igazán várok választ, mert hiszem, hogy akkor nem adta volna a kezembe. Ugyanakkor nem azt kérem, hogy mutassa meg, hogyan lőhetek. Nem valami lusta vasárnap délután van, és nem állnak előttünk konzervdobozok sem.
A fegyvert hátul a nadrágom övébe tűzöm, a hátizsákomat ledobom, és a kút kötele után nyúlok.
Viszont oda én megyek le és nem te, Isaac! – jelentem ki. – És mielőtt vitáznál, én vagyok könnyebb. És te meg tudsz tartani engem, és vissza tudsz húzni a kötéllel. Vagy… ha kell … – nagyot nyelek –, őt is fel tudnád húzni. Plusz te sokkal jobban lősz, mint én, katona.
Kipréselek magamból egy biztató mosolyt, majd felülök a kút kávájára, kerülve a vérfoltot, és a lábaimat átlendítem.
Egy picit megrántom a kötelet, nem enged el. Egyelőre. Kínos lenne, ha én is a kút mélyén ragadnék a végén.
Nos, akkor… – mély levegő, nagy sóhaj. Óvatosan elindulok. Még jó, hogy kötélmászásból mindig ötöst kaptam. – Fogjátok a kötelet!
Remélem, nem hagynak cserben.
Vissza az elejére Go down
Morgan Lesther
Secrets All Around
Morgan Lesther
Átutazó


Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Auguste Dumont
Ω Hozzászólások száma : 76
Ω Kor : 42

Árnyak között Empty
TémanyitásTárgy: Re: Árnyak között   Árnyak között Empty2014-08-03, 17:58


Árnyak között



Én nem csak próbálok nem törődni senkivel sem. Egyikükkel sem törődöm. Miért tenném? Nem ismerem egyiket se annyira, hogy aggódjak az életük felől. Még csak nem is fizettek azért, hogy megvédjem őket, szóval… felőlem aztán feldobhatják itt a bakancsot, én nem fogom őket siratni. Főleg mert a két Maxwell-en kívül a többit még csak nem is láttam soha életemben. Andrew-val már összehozott a sors, de nem mondanám, hogy puszipajtások lettünk. Az öccse… inkább nem mondok semmit, miután képes ennyire kiakadni, mert meghalt a kutyája. Nem arról van szó, hogy én rühellem a kutyákat, csak… magasból teszek rájuk. Nem igazán ráz meg engem a halál, a mindennapjaim része, a halálból élek, ez a munkám. Látom mindennap, találkozom vele, én okozom. Csak ezt valahogy mások kénytelenek felfogni. Egyszer mind megfogunk dögleni, hát nem rohadtul mindegy, hogy én ölöm meg őket, vagy az idő? Nem hiszek abban, hogy lenne másvilág, vagy következő élet. Szerintem aki meghal, az meghal  és kész, eltűnik, ennyi volt.
-Talán egy másik kutya. Legalább nincs egyedül a dögöd, örülnöd kéne. – rohadtul nem érdekel, hogy mennyire nem vagyok szimpatikus egy ilyen kis szaros senki szemében, mint Andrew öccse. Az sem igazán zavar, hogy ennyire hülye. Már reméltem, hogy sikerült túltárgyalnunk ezt az egész kutya dolgot, és beletörődik abba, hogy a kutyája megdöglött.
- Hát te valami iszonyatosan hülye vagy. – csóválom meg szinte röhögve a fejemet. Azt már eddig is tudtam, hogy a sereg szívesen alkalmazza az olyan defektes embereket, mint Andrew, akinél egy ember élet elvevése a világ legnagyobb gondjai közé tartozik. De hogy még a hülyéket is előszeretettel sorozzák be… mi értelme van lemenni azért a korcsért?
Ha hallanám a kölyök gondolatait, jó eséllyel halálra röhögném magamat. Kedvemre van a gondolat, hogy helyre tegyem a kis szarost, de jelen pillanatban inkább hagyom, hogy beledögöljön a saját értelmetlen próbálkozásába. Mégis mit remél? A nők nem igazán fogják tudni megtartani őt, az egyik katonánk tökéletesen magán kívül van, Andrew meg… Andrew.
-Majd szólj, ha összekapartad a kutyádat, szívesen utána küldelek. – még pénz sem kéne, hogy nyilat állítsak ebbe az anyámasszony katonájába. Egy rohadt kutya miatt mindez? Andrew végre elkezdett gondolkodni, és elnyomta azt a fene nagy lelkiismeretét, erre itt van az öccse, aki képtelen józanul gondolkodni. Komoly kétségeim vannak afelől, hogy valóban testvérek-e, de már a kölyök férfiasságát is megkérdezem.
- Sokba fog az neked kerülni… - csóválom meg mosolyogva a fejemet, majd a helyzet kedvéért kicsit komolyabbra veszem a figurát. – Majd figyelek rá. Cserébe kinyírhatnád az öcsédet. Megspórolnál vele nekem egy munkát. – tudom, hogy nem tenné meg, de szerintem komolyan segítene vele az emberiségnek. Egy ilyen baromnak teljesen felesleges elszívnia előlünk az értékes oxigént. A nő biccentésére egy kimért bólintás a válaszom, majd az íjpuskát magam elé tartva várom, hogy feltűnjön valahol a színen néhány hullajelölt. – Szóval az egyenruhásokra buksz, mi? -  nem nézek vissza a többiekre, csinálnak, amit akarnak, én megyek a kis csapatunk egyetlen tökös egyéne után, aki a poén kedvéért ráadásul még egy nő is.

Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Secrets All Around


Titkosított Akta

Árnyak között Empty
TémanyitásTárgy: Re: Árnyak között   Árnyak között Empty

Vissza az elejére Go down
 

Árnyak között

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Avignon Ereklyéi :: Archivum :: Avignon városa :: Város körül :: Környező tisztások, rétek-