Lassan lejár a műszakom és még mindig nem sikerült közelebb kerülnöm a Nőhöz. Mi van velem? Lehet kezdek kiöregedni? Nem, reggel még nem voltam ráncos és kimondottan jóképű vagyok még így 24 évesen is. Nem hiszem, hogy velem lenne a baj. Egyszerűen ez a Nő bevehetetlen. Szeretem a kihívásokat, de ez még nekem is sok. Máskor elég egy ital ingyen, néhány kedves szó és meg van az esti program, Most? Pátyolgatom a lelkét és mit kapok cserébe? Mindjárt összeesik itt nekem az alkoholmentes bortól. Hol rontottam el? Lehet ott mikor Őt szemeltem ki. Átutazóban van, nem férjezett, csinos alkatú, ez foghatott meg. De sokkal nehezebb magamba bolondítani mint reméltem volna.
-Ugyan, nem férfi az aki hagyja, hogy egy hölgy keseregjen. Fel a fejjel, megoldódik minden. - Erőltetek magamra egy mosolyt, de egyre nehezebben megy. Általában nem kell ennyi ideig bókolgatnom, kimondottan fárasztó a gáláns lovagot játszani aki a hölgy segítségére siet. Én nem ilyen vagyok. Én valamiért amit adok kérek is cserébe egy hasonlóan értékes dolgot.
-Hát kevesebb hölgy inna nálunk ha egy félszemű összetört arcú pasas szolgálná ki, nem de bár? - Egyetértek vele, kár lenne egy ilyen arcért. Nem vagyok egoista, de ha már adok a külsőmre akkor kérem szépen, had gondoljam úgy, hogy jó eredményt értem el. Elgondolkodom azon amit mond. Anyám borzalmasan hiányzik. Mikor a legrosszabb voltam akkor is kisfiának szólított és számtalanszor állt apám elé, hogy ne verhessen meg a szíjjal. Pedig kétségtelen, hogy megérdemeltem volna olykor. A kishúgom is hiányzik. Kicsi volt még mikor elhagytam őket így nem tudom életben van-e még. Tudom, gyáva dolog volt elmenekülni otthonról, de most már nem számít, megtörtént aminek meg kellett.
-Igen, egy kis faluból jöttem. Elég sokszor gondolok a családomra, de most már a saját lábamon állok és élvezem. Nem szeretek emberektől függeni. - Ami igaz is. Sokáig éltem apám pénzén és elegem lett belőle. Most megkeresem azt a pénzt ami szükséges az életemhez. Nem könnyű, de sokkal jobb. Bódult állapotát elnézve, hazudnék ha azt mondanám, nem okos a főnököm. Egy darabig még biztos megfog élni a hamis borok eladásából. Végül segítek neki eljutni a mosdóig.
-Ugyan nincs mit megköszönni. De nem gondolja, hogy ilyen állapotban veszélyes lenne ha egyedül menne a hotelig? Tudja, pár perc és lejár a műszakom, ha gondolja elkísérhetem. - Gazember vagyok, de élvezem.

Mikor alig voltam talán hat éves nagyapám mesélte, hogy mikor Ő volt katona a dolgok nehezebbek voltak és megesett az is, hogy a család sose halott többé a férfiról aki bevonult pedig életben volt csak sehogy sem jutott el az üzenet a gyászoló családhoz. Ma már ez kevésbé van így. Mindig csendben végig hallgattam amiket mesélt és innen jött az ötlet mikor tönkre tettem a szüleim, hogy bevonulok. Azt hittem az egész egy olyan mese mint amit a papi mondott el esténkét, de korán sem olyan. Véres küzdelmek, bajtársak halála és a saját életed minden perce küzdelem kint a harcmezőn. Mint újoncokat egyáltalán nem tiszteltek minket és hosszú ideig kellett úgymond csicskát játszanunk mire elfogadtak minket. Már ez sem illet akkor a mesébe. A kiképzés maga volt a pokol. Sárban, hóban is csúsznunk másznunk kellett ami nem volt kellemes. De amit akkor átkoztam most hálás vagyok érte. A kiképzésnek hála most nem vagyok védtelen. Kézzel fogható fegyver nélkül is életben tudok maradni. Persze a hölgy helyzete is érthető. De egyelőre felesleges az ördögöt a falra festeni. Még nem bombázzák a várost és nem lőnek le civileket. A turnét pedig képes később is folytatni. A helyében nem kísérelnék meg egy szökést. A karantén alól nem lehet kibújni.
-Az sosem kellemes. De higgyen nekem kérem. Minden megoldódik. - Ami kicsit fura, hogy a betérő vendégek egyáltalán nem panaszkodnak se félelemre se semmi másra. Olyan mintha a városlakók el lennének szigetelve a katonaság okozta problémáktól. Mondjuk az is lehetséges, hogy csupán azok járnak ide akiknek nincs ki a négy kerekük. Ezek mondanak pár szót és isznak rá vagy 10 korty piát majd egy újabb szó és aztán a pia. Mire eljutnának a sorminta negyedik részéhez azt se tudják mi volt a kezdeti téma. Itt a háborúról nem sok mindent fogok megtudni.
-Azért nem hiszem, hogy kipróbálnám. - Elképzelem a dolgot és kiráz a hideg. Kapnék egy öklöst és lehet, hogy a szép fehér fogaimtól is búcsút kellene vennem. Inkább nem poénkodom férfiakkal, maradnak az érzékeny nők.
-Az, hogy meg is halhatok benne van a pakliban, de ha életben maradok akkor láthatok olyan dolgokat is amit egy aprócska faluban soha. - Hát nem éppen faluban éltem a családommal, de nem volt az a kimondottan város alkat. Izgalmak nem igen voltak. Egy-egy verekedés vagy lopás ami hetente történt. Nem volt mozgalmasnak mondható az élet. Elsorolom ami szerintem érdekes és látványos a városkában. Ezek közül nem igen voltam mindegyiknél, de háborúban és hazugságban mindent lehet, vagy nem így van?
-Csak tessék...- Figyelem ahogy megpróbál lekászálódni a székről és igen mulatságos ahogy majdnem elesik. A szinte alkohol mentes bortól ennyire képtelenség berúgni. Egy pipa az elme megzavarásának. Gáláns lovagként a segítségére sietek mikor látom, hogy jócskán messzebb megy attól az iránytól ami a mosdóba vezet. Kétség sem fér hozzá, hogy oda tartott.
-Várjon, had segítsek. - Belé karoltam majd támogatva elkísértem a mosdóig. Ma nem olyan biztos az, hogy lesz bármi is. Rendesen kiütöttem az alkoholmentes löttyömmel. Te szerencsétlen! Morgok magamban.

A magam részéről nem aggódom annyira. Volt katona lévén megtudom magam védeni. Egy esetleges háború kellős közepén is megállnám a helyem. Kiképeztek és attól mert már nem vagyok katona még a tudásom a régi. Nem mellesleg a fegyverem az ágyam alatt pihen készenlétben. Megértem én a hölgy helyzetét is. Idegen hely, idegen emberek és nem éppen megnyugtató információk. Nos részemről az a véleményem, hogy a társulata vagy minek kell hívni még jó ideig itt fog rostokolni. A katonák komolyan gondolják a karantént. Ha azt mondják se ki se be akkor az úgy lesz. A helyében én hátradőlnék egy székben és élvezném a város által nyújtott panorámát. Mást úgy se nagyon tehet.
-Benne van persze, hogy nem engedik el azonnal önöket. Lesznek késéseik, de idővel utukra bocsájtják magukat. Ne aggódjon annyit árt az egészségének. - Mosolygok majd kiszolgálok egy újabb vendéget. Majd töltök neki egy újabb szíverősítőt. Az alkohol segít abban, hogy elűzze a gondokat, esetében ez kiváltképp szükséges. Nem igen tudok mit kezdeni egy stresszes hölggyel. Jobban szeretem azokat akiket képes vagyok befolyásolni kedvem szerint. Ő határozottan nem ilyen, szükség van még a puhítására. Feszülten nem sokra megyünk. Képes vagyok a Nő megszerzéséért hülyét csinálni magamból. Bájos kisfiús szinte már kölyökkutya ábrázatom is bevetem mire elneveti magát. 1:0 a kölyökképű csaposnak.
-Az ön esetében pontosan erre van szükség. Köszönöm, nos gondolja el ha bevetném ezt az ábrázatot egy igen kidolgozott testű nem éppen józan személynél. Lehet, hogy többet nem találkoznánk. - Tettetek borzalmasan szomorú és elgondolkodó fejet majd elnevetem magam én is. Majd mikor mondja, hogy nem érti miért szeretne bárki is katona lenni én is elgondolkodom. Végül is semmi jót nem kaptam a seregben, így erre nem tudom a választ.
-Mindenki máshogy látja a dolgokat, valaki a katonasághoz menekül mint végső remény. De van aki csak szívesen halna meg hősként. Az én kategóriám más. Én világot akartam látni, de végül aztán mégse lettem katona. - Hazugság hazugság hátán. Hosszú évek gyakorlásának tudhatom be ezt a cseppet sem könnyű hirtelen füllentést. Egy percre se álltam meg gondolkodni csak úgy dőltek belőlem a hamis szavak. Apám nem kimondottan lenne büszke rám.
-Köszönöm! Igyekszem sikerre vinni az életem. Amit meg kell néznie az az óratorony. Nekem a kedvenc épületem errefelé. És a környéken az éttermek is jók. Vannak parkok amik szépek és rendezettek. Szerintem érdemes körbe járnia. - Jók erre az éttermek ez tény. És a parkok is rendezettek. Ha unatkozik akkor érdemes kinéznie ezekre a helyekre.

Tényleg túlságosan túl kombinálnak mindent a hölgyek. Anyám is mindig ilyen volt. Mivel nem voltam az a kimondott életre való gyerek még a széltől is óvott. Apám ennek az ellentéte volt, szerinte a túl sok aggódás és túlbonyolítás árt az embernek. Milyen igaza volt. Anyám hamar elkezdett őszülni a sok aggodalmaskodástól. Ennek a finom hölgynek nem állna jól az ősz haj. Így csinos ahogy most van. Nem tagadom tetszik a lány viszont esélytelen, hogy ágyba vigyem. Annyit bonyolít a dolgokon, hogy sose jutunk el addig a pontig, hogy esélyem legyen elcsábítani.
-Emiatt tényleg ne aggódjon. Nem lesz semmi baj. Lehet már holnap több kilométerrel a városon kívül lesz. - Sose nyugtatgattam még ennyit egy embert se. Pedig hány, de hány ilyen ember fordul meg erre. Mind csak azért tér be ide, hogy elpanaszolhassa a gondjait és legyen valaki aki megvigasztalja vagy lelket önt belé. Ez a szerep állandó jelleggel az enyém. Próbálok jó képet vágni a dolgokhoz, de néha már nagyon unalmas, hogy meg kell hallgatnom mindenkit, de egy árva szót sem szólhatok. Mert ha kimondanám amit valójában gondolok egyes helyzetekről akkor úgy csapnának kik innen mint a húzat. Mosolyognom kell a felvetésén. Még a végén nem én csábítom el Őt hanem fordítva.
-Hát lefizethetem egy itallal, hogy tartsa a száját. De komolyan képes lenne beárulni? - Kölyökkutya képet vágok majd elnevetem magam a helyzet komikusságán. Egy italt helyezek elé majd végül egy újabb pohárral öntök magamnak is, pedig már elraktam az üveget, hogy ne essek kísértésbe.
-Katona szerettem volna lenni, de végül nem mentem annak. Itt vállaltam el ezt az állást és megvagyok vele elégedve. Idővel majd találok jobbat. - Mekkora egy kamu gép vagyok. Megjártam már a katonaságot és nem tetszett amit láttam. De erről a lánynak nem kell tudnia. Amúgy is ha szerencsém van akkor eltöltünk egy remek estét egymás társaságában és ennyi. Azt mondhatok neki amit akarok, nem számít. Nem tervezek hosszabb távra és Ő is csak átutazóban van. Ez így tökéletes.
-Jó kis hely ez. Szeretek itt élni és bízom abban, hogy akad majd valami más is amit kipróbálhatok. - Mosolygok rá majd a pultra dőlve pásztázom körbe a helyiséget és érek el hozzá újra, hogy elidőzzek idomain.

A nők mindent túl kombinálnak. Ha a gyerekük egy köhint már biztos, hogy komoly baja van mikor csak egy szösztől vagy porcicától tüsszentett. De ez csak egy példa a sok ezerből amit túlreagálnak. Ezért is döntöttem úgy, hogy soha nem nősülök meg. Nincs nekem szükségem arra, hogy minden egyes lépésemet nyomon kövesse és ha csak egyszer is tovább maradok el már azzal fogadjon, hogy attól tartott kiraboltak vagy megöltek. Szeretem úgy élni az életem ahogy nekem jó. Semmi kötelezettség csak a szórakozás. Apám erre csak annyit mondana, hogy felelőtlen viselkedés és minden rendes férfi szerez magának egy asszonyt akivel leéli az életét. Órákig képes lenne oktatni. Még szerencse, hogy már nem élek a közelében. Sose tartoztam bele abba a családi körbe. Bár ami igaz az igaz, a húgom nagyon hiányzik, vajon mi lett vele? Él még? Gondolataimból a nő szavai rángatnak ki.
-Ha van valami baj ha nincs a katonaság hallgat. Higgye el, Ők nem fognak magának semmit sem mondani. Pár napon belül biztosan tovább engedik a zenekarát és folytathatja a turnét ott ahol abbahagyta. - Egy biztató mosolyt küldök felé majd gyorsan kiöblítek egy poharat. Majd az üveget visszahelyezem a polcra a többi ital mellé. Elnevetem magam mikor megemlíti, hogy nem félek-e a lebukástól.
-Itt mindenki hallgat mint a sír. Olykor egy-egy ingyen felest kapnak ha nincs a közelben a főnök. Tudja, rengetegen szeretnek inni, de a pénzük nagyon kevés. Szoktam alkalmanként ingyen adni nekik egy keveset, cserébe lojálisak irányomba. Ők aztán biztos nem lepleznek le a tulaj előtt. - Kacsintok a szép hölgyre. Majd figyelem, hogy hozzányúl a következő pohár italhoz is. Gondot, bánatot és mindent képes elfeledtetni velünk. Kicsit elgondolkodom azon amit kérdez. Hogy mi vonzott ide, nos nem tudom. Lejártam már a lábam mikor betévedtem ebbe a kisvárosba. Nyugodt helynek tűnt és nekem a nyugalomra és a békére volt akkor a legnagyobb szükségem. Kivettem egy szobát és legalább két napot átaludtam. Nehezen pihentem ki a sereget. Nem a fizikai kiképzést hanem a lelki dolgokat. Amik ott történtek rosszabbak voltak mint ha egy háború közepén lettünk volna.
-Ez az állás nem jó, de ha nincs más akkor mégis mit tehetnék? Majd idővel lesz jobb is, remélem. A város nem tagadom tényleg szép. És mióta itt vagyok eddig nem akadt gondom. Azt hiszem szeretek itt élni. - Annyira nem is áll messze az igazságtól amit mondtam. Tényleg nem rossz itt élni.

Felkelti az érdeklődésem ez a robbanás dolog. Bár még mindig nem tartom akkora nagy gondnak. Minek lennének itt a katonák mint megvédeni a várost. Igaz az is, hogy aggasztó ez a készültség, de ez még nem jelent semmit. Szerintem feleslegesen aggódik a hölgy. Volt katona lévén megszimatolom ha a közelben háború törne ki. Egyelőre ennek még nincs olyan szaga. Az a robbanás lehetett egy kisebb erőfitogtatás is. Egyelőre még biztonságban vagyunk.
-Figyeljen kisasszony! A katonák nem információközlésre vannak jelen a városban. Szeretnek nem pánikot kelteni. Nekik kötelességük a hallgatás. De az, hogy egyelőre nem mondanak semmi még nem jelent nagy bajt. Nyugodjon meg. - Nem vagyok biztos benne, hogy képes lesz megnyugodni. A hölgyek érzékenyebbek az ilyesmire. Én rengeteg város és falu elpusztításában segédkeztem. hamarabb tudni fogom, hogy veszélyben a város mint azt bármelyik beavatott katona. És az, hogy egyelőre senkit sem engednek el természetes. Amíg itt tartózkodnak semmibajuk nem eshet. Ez így szokott lenni. Lezárják a kiutakat és így se be se ki nem mehet senki. Ezt szokták alkalmazni, ha szökött foglyot vagy merénylőt keresnek. A várost lezárják így könnyebben a nyomára akadnak a keresett személyre.
-A főnököm egy kimondott alakoskodó egyén, de amiről nem tud az nem fáj neki. És amúgy is a saját bőrömmel játszom. Magácskát ez ne zavarja. - Majd töltök egy újabb pohárral és elé teszem. Szerintem az aggodalomra a legjobb gyógyír egy kis ital ami feledteti a gondokat. Elmosolyodom ahogy látom örül a bóknak. Remélhetőleg sikerül horogra akasztanom ezt az aranyhalat. Szép fogás lenne. Nos hamar rátapintott arra, hogy nem vagyok francia. Le se tagadhatnám, hogy angol vagyok.
-Nem vagyok franciai, ezt leszűrte már. Világkörutat akartam tenni, de valahogy itt lyukadtam ki és maradtam is. - Az igazsághoz köze sincs annak amit mondtam. A hadsereg elől menekültem és itt találtam menedéket.

Garantáltan tudom biztosítani, hogy ezek az italok aligha tartalmaznak egy-két százalék alkoholt. De az emberi elmével rengeteg mindent el lehet hitetni. Azt mondod, hogy ez a bor tömény akkor azt el is hiszi és úgy berúg tőle mintha ténylegesen magas alkohol számút ivott volna. Frederich egy igazi álszent patkány, de dicséretére még nem bukott le a piszkos kis játékával. Ellenőrzésnél, mert hát az is van majdnem három hetente, kipakoljuk a minőségi termékeket, hogy az ellenőrök azokat kóstolgassák és elégedetten távozzanak úgy három hétre ismét.
-Ahogy a hölgy kívánja. - Teszem le a bort elé majd kiszolgálom a veterán katonánkat Piere-t. Szegény habókos lassan a halálba issza magát, de a maga 67 évével és a háborús tapasztalataival együtt szerintem nem bánná ha a drága vodkája okozná a halálát. Se családja, se barátai és az elmegyógyintézet már két éve megakarja kaparintani magának. Szóval Piere már nem húzza sokáig a napi 5 vagy 6 pohárka vodka miatt amit minden egyes nap lehúz.
-Hölgyem, egy vagy két robbantás még nem utal háborúra. A város biztonságos. Katonák is védik, nem kell úgy aggódnia higgyen nekem. - Nem tagadom kicsit engem is aggaszt a katonai készültség, de nem kell egyből a legrosszabbra gondolni. Volt már itt hasonló és még se lett belőle semmi. Elnevetem magam egy pillanatra. Nos ha ilyen löttyöt árulnak akkor igen. lehet inni munka közben. Ettől aligha veszítem el a józanságom. Mondjuk a főnök nem örülne neki, de Ő nagyon ritkán tér be ide, leginkább akkor mikor fizetés van vagy mikor az ellenőrök érkeznek.
-Nem szabadna, de azért reggeltől estig itt álldogálni rémesen unalmas, egy-két pohárkával megengedhetek magamnak. - Mosolygok rá. Mikor megemlíti, hogy turnézik az együttesével eszembe jut, hogy honnal is volt ilyen ismerős. Ő énekelt itt a múltkor.
-Ön énekelt itt pár nappal ezelőtt? Hogy is felejthettem el? Pedig ilyen csinos hölgyeket ritkán felejtek. - Kacsintok rá és kiszolgálok egy újabb férfit akit eddig nem nagyon láttam erre. Lehet egy újgazdag. Valami olaj vagy arany lelőhely friss tulajdonosa. A minőség ellenére drága egy kocsma ez.
-Ne aggódjon Miss. Ez csak formalitás, hamarosan tovább engedik magukat.

Komolyan megnevettet ez a Nő. De hát mindent a vendégekért nem de?
-Természetesen vannak jó minőségű boraink és vannak olyanok is amik kicsit enyhébbek az átlagnál, tehát akkor egy pohár bor lesz? - utálom újra és újra azt hazudni, hogy itt minden a legjobb minőség, mert hát ez közel sem igaz. De ha Frederich kiszagolja, hogy tudok a viselt dolgairól úgy penderít ki innen, hogy lábam se éri a földet. Odalépek az italos szekrényhez és találomra kiválasztok egy üveg bort. Az illata alapján fel se tűnik, hogy semmi, de semmi köze a borhoz, mondhatnánk, hogy víz és cukor meg még pár adalékanyag keveréke és íme a hamis folyékony arany. De ennek a hölgynek erről nem kell tudnia. Kiöntöm az italát majd átnyújtom neki és közben figyelek arra amit mond.
-Nos hallottam egy robbanást, de szerintem nem kell neki nagy hűhót csapni. Nyugodjon meg itt nem érheti semmi baj. - Eresztek meg felé egy mosolyt majd egy újabb vendég felé fordulok. Az öreg Piere már megélt kisebb háborúkat amiktől kicsit bekattant és néha előtörnek belőle az emlékek olyan intenzitással, hogy van, hogy tör zúz a kocsmában. Úgy látszik ma jó napja van.
-Mit adhatok Piere? - Könyökölök a pultra és figyelmesen várom a válaszát. Csak motyog ahogy szokott még szerencse, hogy állandó jelleggel vodkát rendel. Már értenem se kell mit mond anélkül is tudom mi az óhaja. Leteszem elé a vodkáját majd odasétálok a hölgyhöz. Terveimben ma szerepel ez a hölgy és nem szeretném csak úgy elereszteni.
-És átutazóban van vagy tervezi, hogy letelepszik itt? - Oh, nagyon remélem, hogy az első. Szeretek hódítani, de, hogy egy éjszakánál tovább tartson olyan nem létezik. Töltök magamnak is a löttyből amit a Nőnek öntöttem. Ettől lerészegedni max csak akkor lehetséges ha az ember beképzeli mellé az alkoholt is.

Kimondottan unatkozom ma. Se egy régi történet se új információk se semmi. Még a törzsvendégek nagy rész se jött el ma. Pedig legalább a fél életüket itt töltik és csak úgy szórják a pénzt a drágábbnál drágább italokra. Oh, ha a kis naivak tudnák, hogy az olcsó sör és a drága egy és ugyanaz, nem költenének annyit a "minőségibbre". Itt semmis sem az aminek látszik. A főnököm egy dörzsölt fickó. Hazudik, lop, csal és szépen megél belőle. Azt hiszi, hogy senki sem tud az apróbb stiklijeiről, de nagyon téved. Jobban ismerem mint saját magam. Ha nem kellene ez az állás akkor olyan szépen lehúznám róla a leplet, de hát szükségem van a pénzre. Az albérletem nem tudom a semmiből fent tartani. A főnököm Frederich, annak ellenére, hogy egy simlis alak, becsületére szóljon, időben kifizeti a bérem és soha nem késett még eddig. Fizetésemelést ugyan nem kaptam még, de ahogy a pincérlánykákat elnézem akik már hosszú évek óta itt vannak és még egyszer sem kaptak, valószínű, hogy letehetek az emelésről. Mondjuk így se rossz a helyzet. A pénz elég az albérletre és még marad is annyi, hogy éhen ne haljak. Idővel majd szeretnék saját kocsmát nyitni, de valahol el kellett kezdenem. Na meg aztán a pincérlánykákban is lehet gyönyörködni, ami megér még néhány plusz pontot. Olykor jönnek ide kifinomult, gazdagabb hölgyek is. De a modoruk már nem olyan kifinomult mint a küllemük. Körül nézek és lehangol a hely kihaltsága. Szeretem mikor a válogatott emberek tömege körül üli a pultot és beszélnek össze vissza mindent. A hölgyek csacsogása is felettébb jól esik fülemnek. Most viszont alig vannak. Egy pillanatra megakad a szemem egy kisasszonyon. Felettébb csinos és idetart. Legcsábítóbb mosolyom elővarázsolom és felelek kérdésére.
-Üdv! Nos vannak itt koktélok, de ha igazán jót akar akkor nem koktélt választ. Kimondottan borzalmas ízűek. És itt nincs olyan, hogy kevés alkohol tartalom. - Mosolygok rá. Ezek a nők. Ide általában gazdag urak járnak és nem azért, hogy szürcsöljenek valami alkohol hiányos löttyöt, lerészegedni, bajokat feledni térnek be. Ennek a hölgynek sem ártana kicsit feledni, olyan gondterheltnek tűnik.