Arishima Kaori

Tárgy: Arishima Kaori 2014-09-03, 17:42

Arishima Kaori

"Az ész az egyetemes, az érzék az egyedi dolgok ismerője."

Userinfó: Főkarakter - Adeline LaPierre

Név: Arishima Kaori
Rang/Foglalkozás: Cirkuszi akrobata
Születési dátum: 1919. május 6. Nagoja, Japán
Csoport: Átutazó

Jellem: Hogy milyen vagyok? Nem vagyok vallásos, és igazából baromira nem hiszek nagyjából semmiben magamon kívül. Vad és zabolátlan, ezek talán a jó szavak rám, és még véletlenül sem hódolok be senkinek, kivéve, ha az az érdekemben áll. Gyűlölöm, ha irányítanak és megpróbálják megmondani, hogy mikor és mit tegyek. Én egy önálló személyiség vagyok, ezt tanultam el a cirkuszban, és ezt kétlem, hogy bárki ki tudná irtani belőlem. Nem sok gátlás szorult belém, és annak ellenére, hogy viszonylag még fiatalnak mondhatom magam, elég nagy mértékű tapasztalattal rendelkezem... minden téren. Egyáltalán nem szokásom magam visszafogni, néha talán túlságosan is nagy a szám, ami miatt ütöttem már meg párszor a bokámat, de ez sem tántorított el.
Imádok táncolni, és nem vetem meg az alkoholt sem. Az az igazi, ahol nincsenek határok, korlátok, hanem csak úgy megy minden a maga útján. Bírom a pasikat is és kimondottan szeretek pasizni, bár a hosszútávú kapcsolatok nem igazán fekszenek nekem, hiszen lássuk be az is valamiféle korlát és ha nem tartózkodsz huzamosabb ideig soha sem egy környéken, akkor meg végképp nem is lenne ez megoldható. Nem igazán bírom az elkötelezettséget, talán az egyedül dolog, ami tartós az életemben, azok a tetoválásaim és persze a cirkusz, hiszen ők a családot jelentik nekem.

Külső: Határozottan feltűnő jelenség vagyok, egyáltalán nem ritka, ha valakinek megakad rajtam a szeme, hiszen nem túl gyakoriak Európában a magamfajták. Közöttünk amúgy is sok a különc, így ott én sem vagyok annyira más. A hajam alapvetően fekete, de többször is előfordult már, hogy más színűre színeztettem. A sminkem általában eléggé kihívó és feltűnő. Az anyám japán, ez rajtam is tökéletesen látszik, vágott, sötétbarna, szinte fekete szemek, mik mindig kíváncsi érdeklődéssel vannak tele.
Szeretem a látványos és kihívó ruhákat, még akkor is képes vagyok alig fedő szoknyát fel venni, amikor az időjárás annyira ezt nem támasztja alá, de még az időjárásnak sem vagyok hajlandó engedni. Olyan környezetben nőttem fel, ahol nem igazán vannak szabályok, így engem se nagyon érdekel, hogy mások mit gondolnak rólam, és mivel úgyse megyek gyakran idegenek közé, ez nem is számít sokat.
Viszonylag alacsony vagyok, 166 centi mindössze, bár ismerek magamnál jóval kisebbeket is. Az alkatom vékony, viszont annál ruganyosabb és izmosabb, ami nem meglepő, hiszen egész kicsi korom óta akrobatának tanulok.

Előtörténet: Egy gyerek az igazán fiatal éveiből nem sokra emlékszik, bennem is csak halvány képek maradtak meg, csak apró részletek, amiket nem igazán próbáltam meg összerakni, mert nem is látom értelmét. Apa egy francia hajóskapitány, afféle kereskedő, aki sikeresen összeszűrte a levet anyámmal Japánban. Ez még önmagában nem lett volna nagy gond, ha senki sem tud erről meg semmit, de nem így történt, mivel anya terhes lett velem. Itt kezdődtek a legnagyobb gondok, na meg ott, amikor világra jöttem és kiderült, hogy félvér vagyok. A nagyszüleim tajtékzottak, hiszen a család becsületén esett csorba, ennek hála még az se rázta meg őket annyira, hogy anya belehalt a szülésbe. A kapcsolatáról pedig senki sem tudott a húgát leszámítva. A nagyszüleim bár azt hiszem a nagyapámban meg volt a késztetés, hogy durvát tegyen, végül maguknál tartottak egy ideig, amíg nem kezdtem el nagyobb lenni és nem látszott már túlságosan az, hogy nem vagyok átlagos. A nagyapámnak "köszönhetem" az első tetoválásomat. A jelet a testemet, ami a család szégyenét jelképezi, a bokámon a japán jel, melyről én a mai napig sem tudom, hogy mit jelent.
Egyedül igazán csak a nagynéném arcára emlékszem, halványan, de ő rémlik nekem. Öt voltam, amikor felcsempészett egy hajóra. Azt mondta, hogy jön velem, hogy nem leszek egyedül, én pedig vártam, amíg aztán ki nem futott a hajó.

Utána se volt sokkal könnyebb, főleg nőként egy hajó fedélzetén, vagyis kislányként. Szörnyű, de mindenki meg akart szabadulni tőlem, azt hiszem csak nem vitte rá a lélek a matrózokat, hogy tényleg ki is dobjanak, ezért egyszerűen akkor engedtek az utamra, amikor partot értünk Franciaországban. Bár úgy tűnhet, hogy rémes egy életem volt, de én ezekre csak nagyon halványan emlékszem és innentől már nem volt olyan vészes. Sikerült belebotlanom egy cirkuszi társulatba. Sok különc, épp olyanok, mint én. Volt aki ugyanúgy a származása miatt lógott ki, de akadt, aki nagyon magas, vagy épp nagyon alacsony volt, netán szakálla nőtt nő létére. Nem zavart, kiskorodban még sokkal befogadóbb vagy és mivel ők is befogadtak engem, úgy érzem jó helyre kerültem.
Egyáltalán nem volt rossz életem. Persze volt rá példa, hogy csúfoltak mások, vagy elhajtották a cirkuszt, de azért a többség nem ilyen volt. Szerették az attrakciókat, a mutatványokat. Persze sokáig sehol sem maradhattunk, de nem is számít, mert sok helyen jártam, sok mindent láttam, és rengeteget tanultam. Nem hagyományos dolgokat, hanem azt, hogyan légy megértő, befogadó, hogyan légy szabad és fogadd el, hogy nem mindenki egyforma. Hogy kapaszkodj azokba, akik fontosak neked és hogyan szeress átgondolás és hezitálás nélkül. Nem érdekelnek a következmények, ezért is lettem akrobata. Vékony és karcsú alkattal ezt látta az igazgató a legjobb lehetőségnek, azon kívül persze, hogy milyen a külsőm, vagyis talán a kettő együtt még jobb.

Nem rég még Avignon mellett táboroztunk, nem is olyan messze a város határától, de még épp annyira távol, hogy még ugyan nem tudom, de nem fogok tudni visszamenni a többiekhez. Kint ragadtak, vagyis inkább én bent, csak mert elküldtek, hogy összeszedjek pár dolgot, hogy kicsit körülnézzek, és vigyem az indulás előtt mindazt, ami kell.