Furán hangozhat a számból az, hogy veszélyes is lehet a kíváncsiság. Egy csapos élete nem csupa akció. Én tudom egyedül, hogy a katonai éveimre gondoltam és azon belül is a legnagyobb hibámra, a dezertálásra. Azóta tekintek rá hibaként mióta ott van nekem a lányom. Felelősséggel tartozok irányába és a jövőjét sokban befolyásolja az, hogy én hogyan élek és milyen titkokat rejtegetek. Nem vagyok mintaapa, sajnos nem. Még csak hasonlítani se hasonlítok az én apámra. Ő szigorú volt, de jóságos és minden gyermekével annyit törődött amennyit csak bírt, munka közben is próbált időt szakítani ránk, ha kérdésünk volt vagy csak pár szót akartunk váltani vele. Én azonban többet vagyok a munkahelyemen, mint otthon. Néha próbálom kihúzni magam a családi gondok alól, ez nem helyes és mégis így cselekszem.
Ha egyszer megtalálnak a katonaságtól és elvisznek, a hadbíróság nem fog megkímélni és bizonyára halállal lakolok tettemért. Akkor mi lesz Sophia-val? Még csak egy apró kislány, alig pár hónapos, de már most úgy érzem Kelly-hez jobban ragaszkodik és ez bánt. Egyedül az én hibám, hogy szinte idegennek tekint a lányom. Erősen kétlem, hogy Kelly egyedül felnevelné a lányom, ha nem leszek, egyszóval fatális nagy hibát követtem el azzal, hogy egykor dezertáltam, azt hittem ennek nem lesz következménye, de van. Méghozzá súlyosabb is lehet mint ahogy azt elképzeltem.
Az itallal kapcsolatban is változtatnom kellene, de egyszerűen a múltam és a jelenem is akkora kavalkád, hogy képtelen vagyok nélküle meglenni. Nem a legjobb elbújni a dolgok elől, én a piába temetkezve próbálom elhárítani azt ami bánt vagy olyan, hogy nem tudok megbirkózni vele.
Nem érzem magam olyan erősnek, hogy saját akaratomból álljak talpra. Nem tudom elképzelni, hogy apám hogy volt képes erre. Eltartotta a családját, tisztességes volt és mindenki szeretett aki ismerte, nem volt gazdag mégis boldog volt. Hogy csinálta? Miért nem tudok olyan lenni, mint Ő?
-Összefogni? Az emberek félnek, nem akarnak harcolni, élni akarnak csupán. Ha találsz is ilyen embereket akiknek a város fontosabb annál ami otthon várja őket, akkor szerencsés ember vagy. - Következő kérdésére picit meglepődök, tehát ellenálló, gondolhattam volna.
-Igen hallottam róla. Nem mondom, hogy nem nemes cél vezérli azokat akik becsatlakoztak az ellenállásba. De sokunkat nemes cél vezérel. A szövetséges katonákat, a parasztokat, az egyszerű családosokat is. Szinte mindenkit, de nem mindenki cselekszik. Nem tartom badarságnak. Jó magam egyszerű ember vagyok most már. Csak kívülről szemlélődöm. Ha az ellenállók úgy érzik nekik ez így jó, hát folytassák amit csinálnak. - Nem tudom érti-e amit most mondtam. Nekem ez a véleményem, a részletekbe nem megyek bele. Ha szövetséges katona volnék még, akkor bizonyára a véleményem merőben ellentéte lenne a mostaninak, de már nem vagyok az. Így pedig miért is mondjak olyat ami már a legkevésbé sem számít nekem? Ellenállók, szövetségesek, valkűrök, és egyszerű emberek, teljesen mindegy, mind be vagyunk ide zárva. Mind egyformán rabok vagyunk, ítélkezni felesleges.

-A kíváncsiság valamilyen szintig jó, de egy határon túl már nem csak bosszantó, de veszélyes is lehet. - Szerencsére az én munkám távol áll a veszélyestől a múltam már teljesen más dolog. Kelly-re és Sophia-ra is veszélyt jelenhet. Tetteim sokasága nagy súlyt jelent számomra. Sose pörgetném vissza az időt, hogy máshogy tegyek meg bármit. Minden ami megtörtént okkal történt. Ha nem kártyáztam volna el a családom pénzét most nem lehetnék itt. Ha nem dezertálok a katonaságtól akkor  az életem nem így alakul. Minden okkal történik, még ha ez az ok nem is a legjobb, de az élet se mindig fenékig tejfel. Már megtanultam elviselni a csalódásokat, fájdalmakat, a veszteségeket is kiheverem, mindent olyan szemmel kell nézni, hogy ezt mind mi idéztük elő és csak rajtunk múlik, hogy hogyan folytatódik. És ez van ha sokat iszom, elő tőr belőlem a filozófus. Le kéne állnom az ivászattal, mert súlyos következményei lesznek, a végén még megkomolyodom, az kinek lenne jó? A söröm lassan a végét járja és én még csak most lendülök bele ebbe a beszélgetésbe. Az elején azt hittem ez a fickó szimplán bolond, de most már látom, hogy csak félig az, a másik fele elég értelmes ahhoz, hogy elbeszélgessünk az élet nagy dolgain mint pl:
-Lassan elfogy a söröm. Hozni kellett volna még, mert sokkal beszédesebb vagyok, ha van mint innom. - Nevetek fel és újabb kortyot küldök le a torkomon. Talán amilyen helyzetben most a város van nem kéne, hogy jól essen a sör, de miért vessek meg minden jót, ha szorul a hurok, nem ezt hívják utolsó vacsorának, vagyis utolsó italozásnak? A helyzet végül is mindegy. Senki sem tudja mi lesz a várossal, a lakók már most az őrület határán vannak, nem nehéz kitalálni mi lesz velük. Mire elvonul a bura, már ha elvonul, szerintem itt nem sokan maradnak meg.
Én tényleg értékelem Andrew munkáját is, meg a katonaság is jó ha itt van, de őszintén, Ők nem emberek? Ha a városlakók megtébolyodnak a bezártságtól, a katonák nem tehetik meg ugyanezt? Szerintem van rá lehetőség és akkor jön csak az igazi baj, bolond katonák tankkal, fegyverekkel, harci kutyákkal...és terítéken a káosz. Saját magam elmeállapotáról se mernék nyilatkozni a közeljövőben, nem kizárt, hogy becsavarodom jó magam is, ha az alkohol elfogy mindenképp.
-Meglehet érteni ezeket az embereket is. Félnek és ez a rögeszméjükké válik. Bűnözni kezdenek, mert félnek az éhenhalástól és a nincstelenségtől avagy attól, hogy más teszi meg helyettük. Átgázolnak a másikon, mert így látják jónak, az ösztöneik azt sugallják tegyenek meg mindent a túlélésért. Én nem hibáztatom őket. Nem teszem ugyanezt, de nem is hibáztatom őket.
Tulajdonképpen én esélytelennek látom a sajátjaim mentését is, innen nincs kiút. Harcolni a városért megint csak felesleges hisz ha itt lázadás tőr ki akkor harc lesz, az halált terem és szép lassan belefulladunk majd egymás vérébe megint csak értelmetlenül. Én azt mondom, hogy ha lehet mindenki tegye azt amit eddig, és terelje el a figyelmét a gondokról. Mást nem tehet. - Hosszú beszédem végére érve kikortyolok egy újabb sörcseppet majd Auguste-ra nézek. Hogy ebből mit és hogyan értelmezett nekem lényegtelen, levonhatja azt is, hogy szívesen meghalnék vagy hogy sz@rok az egészre, de azt is, hogy többet ésszel, mint erővel. Míg van söröm az eszem is a helyén, nélküle már lehet, hogy másképp vélekednék, ki tudja?

Mondhatnám én is, hogy férfiból vagyok tehát nem hallgatok egy nőre...de ebben nincs egy szemernyi igazság sem. Ember legyen a talpán aki Kelly-nek ellent mer mondani. Nem azt mondom, hogy félek tőle, dehogy is, csupán tudom, hogyha szópárbajra kerülne a sor én húznám a rövidebbet. Nem azért mert tanulatlan lennék, szó sincs róla, azonban Kelly észérvei magasan ütik az enyémet, általában egy vita közepén fogom magam és elmegyek sörözni. Nem a legjobb megoldás, pláne nem tűnök tőle férfinak, de egy 16 órás műszak után kinek van kedve végig hallgatni egy nő siránkozását azzal kapcsolatban hogy néha rémesen rendetlen vagyok. Nem tagadom, hogy még nem álltam át telesen az agglegény üzemmódból, de beláthatná, hogy fejlődöm, lassan, de fejlődöm.
-Az én munkám nem olyan eget verően titkosított, hogy ne szólhatna bele, bár ami igaz az igaz, a munka terén néha becsukom a fülem, ha valamit mond. - Mosolygom a fickóra és közben beleiszok a már langyosodó sörömbe. Szeretem Kelly-t, ehhez kétség sem fér hozzá, sajnos ez a baj velem, sose szerettem ezidáig senkit sem, megvoltak az egyszerű kalandok, jók voltak, nem volt felelősség, senki sem szólt bele az életembe, de bármennyire is hiányolom ezt, a mostani helyzetemet nem cserélném vissza. És pont ez akadályoz meg abban, hogy kiálljak az igazam mellett, félek egyszer túlságosan is sikerül elérnem, hogy igazam legyen és Kelly itt hagy. Lehet, hogy egy puhány tacskó vagyok, de igenis fontos nekem Kelly, inkább tűröm, hogy Ő irányítsa az életem mint sem lássam ahogy itt hagy.
-Bizony. - Kelly nem olyan akit csak úgy valakihez vagy valamihez lehet kötni. Egy utazó lélek, arra megy amerre a zene röpíti. Ha megakadályoznám abban, hogy szíve szerint odarepülhessen ahová szeretne akkor nem csak elveszíteném, de megmérgezném azt is ami köztünk kezd kialakulni. Neki az első szerelme a zene, utána jövök talán én, de megmerem kockáztatni, hogy van ami még beelőz. Ahogy nekem a szerencsejáték, neki úgy a zenélés a függősége. Nem vagyok én ahhoz senki se, hogy elvegyem tőle ezt az örömöt, ha kiélte magát és úgy gondolja szívesen letelepedne és új életet kezdene hát itt leszek én és a kis Sophia is. Mindkettőnknek nagy szüksége van rá, főleg mert nem tudok még pelenkát se cserélni úgy, hogy a kicsinek is jó legyen az, a szomszéd hárpiát meg nem fogom áthívni, hogy segítsen, inkább belefulladok egy kanál vízbe.
Gyanakodva méregetem a fickót, bevallom, igen, hallottam már ezt-azt, de ezeket mind általában Andrew-nak vagy a kis közlegény öccsének szoktam elmesélni. Andrew-val bajtársak voltunk, még ha néha szívesen orrba is vágnám akkor is a haverom, ha kérdez hát felelek neki. Isaac meg Andrew öccse, mellesleg valami nem százas azzal a kölyökkel, előtte minek titkolózzak? Na, de ez a fickó az előbb még majdnem nyársra húzott és lelkiismeret furdalás nélkül lökött volna le a gátról miután megmurdáltam.
-Nagy szarban van Avignon, ez a véleményem. Lassan jönnek a belharcok, megőrülnek az emberek a bura meg tovább fog a fejünk fölött tornyosulni. Szerintem ha engem kérdezel mire a bura elvonul itt már csak hamu is törmelék marad na meg az emberek akiknek a fele már régen túl lesz a józan ész határán. - Fejtem ki a véleményem ha már annyira kíváncsi rá, a fontosabb dolgokat megtartom magamnak.

Szavaira csak elnevetem magam, ugyan, leszokni? Minek? Kevés olyan dolog van amiről szívesen szoknék le, a pia nem tartozik ide. Minek szokjak le, ha a bura marad és az ital egyszer csak elfogy, nem lesz termék amit betudnának hozni, elfogynak a készletek, akkor majd leszokom, de nem saját akaratomból hanem kényszerből, de amíg van mit inni addig fogok is. Hisz van az, hogy még ha belepusztulok is akkor is többet akarok inni a másiknál, hülyeség, de na, ilyen az ember, jusson minél több nekem, hogy a másiknak kevesebb legyen. Rám az ital nincs rossz hatással, ha nem nézzük, hogy olyankor az anyámat is eladnám egy jégkockáért. Nem vagyok verekedős típus, ha részeg vagyok, inkább józanul szeretem püfölni az ellenfelet, úgy az esély is nagyobb, hogy nem az én orrom törik be, hanem a másiké. Kelly-t meg nem hiszem, hogy zavarná, ha innék csak azt nem szereti, ha részegen állítok haza ahol Ő is alszik meg a kicsi is. Egyszer csináltam így azt hittem menten fel fog falni. Azóta ha iszom is, max annyit, hogy mire arra kerül a sor, hogy haza kell mennem addigra legalább a fele kiürüljön.
-Néha már azt hiszem a pénzkeresés az egyetlen dolog amibe még nem szólt bele, a többi dolog teljesen megváltozott és az Ő kedvére tett. - Szeretem Kelly-t a magam módján, de ami sok az sok, néha már jó a munkába menekülni, mert úgy érzem megfojt az otthoni légkör, hiába, egy agglegény élete ha egyik napról a másikra ugrik családos állapotba az nem olyan könnyen megemészthető, pláne ha az az agglegény én vagyok.
-Gondolom, de azért ez nem olyan egyszerű, most ha elvenném feleségül szerintem a végén neki nem lenne a legjobb, utazgatni szeret, ha magamhoz kötöm akkor nem fogja jól érezni magát, addig marad míg úgy érzi szabad. - Egy énekesnőről beszélünk, egy ilyet nem lehet egy háztatáshoz kötni. Szabad szellemű, addig érzi jól magát valahol míg meg van a lehetősége arra, hogy szabadon szálljon akár a madár. Nem akarom lenyesegetni a szárnyait. És bármennyire is kitud akasztani szeretem, hogy mellettem van és, hogy nem hagyott egyedül a kicsivel.
A történetére mit is mondhatnék mást, mint, hogy szívás, mert az. Halott a szerelme akinek van egy hasonmása, ez alapjában szívás. Innen már érthető, hogy megőrölt, bár most mintha kicsit normálisabb lenne, aminek örülök, mert az az íj és a nyilak nagyon nem tetszetősek.
-Csapos vagyok. - közlöm, de erre már rájöhetett volna, ha járna kocsmákba, de úgy tűnik ellenben velem, alig iszik. Micsoda pazarlás, nem tudja mit hagy ki.
-Na és te? Mivel riogatod a népet? - Gondolok itt rögtön a fegyverére, akinek ilyenje van biztosan nem virágkötő.

Csak megeresztek egy halovány mosolyt a kijelentésére. Nem is tagadhatom, hogy nagy tapasztalatom van italok terén. Már amint járni tudtam már csórtam apám alkohol készletét, szerencsémre sose zárta a pincét ahol anyám elől rejtegette a borokat amit házi kötött holmikkal cserélt el. Én azonban elég hamar felfedeztem a rejtett tartalékait és nem voltam rest azonnal megízlelni mi olyan jó ebben a felnőtteknek, Akkor ugyan még köpni nyelni nem tudtam, hányinger kerülgetett a különböző boroktól. Azonban a sör már akkor is ízlett, egy jelenetre nagyon emlékszem, megittam 7 évesen egy negyed üveg sört amitől picit becsíptem, anyám persze azonnal orvoshoz vitt, mert félt, hogy ugyanazt a betegséget kaptam el amibe a fivéreim belehaltak. De az orvos megnyugtatta, hogy a gyerek csupán részeg. Otthon volt egy kis vita, én azonban mélyen aludtam, ezt is csak a bátyámtól Terry-től tudom, nem kis veszekedés folyt akkor.
Másnapra már egy csinos lakat virított a pince ajtaján. De nem hazudtoltam meg magam mikor elég idős lettem ahhoz, hogy magam megvegyem a piát vagy kártyán nyerjek pár üveggel. Igazából az alkoholizmus távolított el a családomtól, de ha bánom is, ez már a múlt. A söröm viszont a jelenben is itt van, ennyi.
-Ugyan, tudom nagyon jól, hogy a pia meg én elválaszthatatlan bajtársak vagyunk. - Ezzel aligha bánthatna meg, sőt, dicséretnek veszem, hogy ez másnak is feltűnt.
Természetesen arra figyelek, hogy alkohol szag ne terjengjen körülöttem, mikor még nem volt Kelly, valahogyan el kellett csábítani a lányokat az ivóban. Büdösen és ápolatlanul ez aligha sikerült volna, így hát természetes, hogy mindig megnyerő külsővel állok a világ elé.
-Nos nem mondhatnám azt, hogy nem tetszik a benne lakó tűz, mindig képes meglepni, de néha azért már sok, hogy mindenbe próbál beleszólni. - Sóhajtok, a baj annyi, hogy hagyom is neki, eleget áldozott fel Ő is értem, itt van velem meg a lányommal, semmi köze a picihez mégis törődik vele. Nem hagyott ott egy pár napos csecsemővel pedig megtehette volna, hisz egy, egy éjszakás kalandon kívül nem voltunk igazán közel egymáshoz.
-Nem a feleségem és egyelőre ezt még tervbe sem vettem, nem idevalósi és minden esély meg van rá, hogy a bura távoztával Ő sem marad itt, minek elkötelezni magam, ha nem sok jót kecsegtet a jövő? -Amúgy is, a megházasodás még nem áll a listám elején, nem tartom magam készen arra, hogy teljes mértékben elkötelezzem magam. Kelly sem az a lány aki szeretné ha egy férfi magához csatolná holmi papírlappal meg egy gyűrűvel. Jó ez így ahogy most van, a későbbiekben meg majd kiderül hogyan is alakulnak a dolgok.
-Hát haver ez szívás. - Erre nem tudok nagyon mást mondani, a szerelme meghalt miatta akkor van egy másik lány aki hasonlít a halott szerelmére, kész istencsapása, ha emiatt őrült meg akkor megértem, de kellene még ide sör, az segít mindenen.

Mikor végre a földön látom a fegyverét megnyugszom, már csak az kellene, hogy nyársra húzzon itt az egyik nyíllal. Tudom, hogy nem vagyok egy szent életű, de azért nem így kívánok távozni az élők sorából. Ha túléltem számtalan golyó általi sérülést akkor nehogy már egy jött ment fickó lyuggasson ki. Mikor letelepszik mellém újra ránk tőr a kísérteties csend, mindenki a saját gondjaiba merül, neki ahogy elnézem jó két puttonnyal több lehet. Én csupán a régi életemet siratom, de Ő talán a józan eszét.
-Ugyan, nincs mit, hidd el ez majd segíteni fog. - Egy tapasztalt alkoholistának érdemes hinni. Bár Kelly mostanában erről is szívesen leszoktatna. Egyszerűen nem tudom megérteni a nőket, azt hiszik csak nekik olyan nehéz az élet, mindig azzal kezdik a panaszkodást, hogy mi férfiak nem is értjük meg mennyire nehéz nekik. Gyereknevelés, háztartás vezetése, a férj kiszolgálása, jobb esetben, de Kelly ezt ne teszi. Az én véleményem viszont az, hogy a nők nem értik meg nekünk férfiaknak mennyire kemény, egész nap azért gürizünk, hogy a családnak legyen mit ennie, hogy az asszony tudjon miből főzni a családnak vagy hogy legyen mit kitakarítania, mert ha mi férfiak nem keresnénk akkor a ház is elszállna, akkor meg az lenne a bajuk, hogy nem dolgoztunk eléggé.
- Sebastian Monroe. - Fogadom el a felém nyújtott kezet. A neve ismerős, de nem is tudom honnan. Emlékszem, hogy már hallottam róla. Most viszont nem is tudom honnan..talán Andrew az a szerencsétlen haverom mondta vagy az a közlegény, Andrew öccse, Isaac. Nem hiszem, hogy az idősebb Maxwell lett volna, az túlságosan hisz abban, hogy be kell tartani a szabályokat. Aha, meg van, Isaac mondott valamit arról, hogy a csaja a kis csinos francia lányka látta egyszer vendégül ezt a fickót, Maxwell egy csöppet féltékeny típus. Mikor részeg akkor kiönti minden bánatát, néha már azt hiszem fejbe vágom egy sörös üveggel csak hallgasson el. Mondjuk nem zárnám ki, hogy Andrew beverné a képem, ha a kölyköt picit elhallgattatnám.
Jobb nem kísérteni a sorsot, ismerem Andrew-t még a seregből, a legjobb haverom és tudom milyen a jobb horga, kell a fenének az újabb orrtörés.
-Azok. Inkább az asszonnyal vannak gondok, néha úgy érzem Ő hordja a nadrágot kettőnk közül. - Kortyolok bele a sörömbe. Az az egy nagy baj van, hogy szeretem Kelly-t és így sok mindent megengedek neki, de néha már túlzásba viszi.
-És veled mi a helyzet haver? - Ha már megkérdezte tőlem illik visszakérdezni, vagy valami ilyesmi, mintha ez rémlene.

Nem a legjobb egy íjjal és egy őrülttel szemezni miközben azért jöttem ide, hogy nyugtom legyen, hogy csak pár pillanat teljen úgy el ahogy régen, egy kis nosztalgia kedvéért ugrottam ide, és tervben csupán annyi volt, hogy megiszom a két sörömet majd még ha van egy kis józan eszem gondolkodom és utána mehet a meló megint. Erre megjelenik itt ez a fickó és nekem szegezi az íjat. Hát nem erre számítottam mikor csak úgy nosztalgiázni akartam, persze, voltak idők mikor fegyvereket szorítottak a halántékomhoz vagy ilyen helyes kis fegyvert is mint a fickó kezében. De én inkább a szebb időkre emlékeznék nem az ilyenekre.
Arra, hogy másnak hitt szinte leesett az állam, ennek van két magyarázata, mivel itt áll előttem egy köpésre akkor vagy nagyon rossz a látása vagy van egy gonosz ikertestvérem ami igen abszurd, ami igen abszurd. De a valóságot nézve lehet egy harmadik opció is. Ez a fickó tényleg őrült. Akkor is, ha akárkinek nézett, egy embert most komolyan lelőtt volna a gáton? Atyaúristen!
-Nem történt semmi, de ha maradni szándékozol azt a fegyvert szépen fektesd le a földre, mert kiráz tőle a hideg. - Szerintem ez érthető is. A sörömhöz nyúlok és meghúzom rendesen, mert idegességre nincs is jobb gyógymód, mint a pia. Félig a íjas pasasra nézek, félig meg a vizet tanulmányozom alattam. Miután végre úgy érzem lenyugodtam és az üvegem is már csak félig van tele, legyünk optimisták, leteszem a gát peremére majd megfogom a másikat.
-Nesze fogd, azt hiszem szükséged van rá. - Nyújtom felé az üveget, ha nem veszi el akkor lerakom elé, nekem édes mindegy.
Ha eddig azon siránkoztam, hogy mennyire pocsékok a napjaim akkor ez a pasas mit mondhat? Most vagy teljesen hibbantnak tűnik vagy az is. Így nem lehet valami élmény az élet. Mondjuk tény, egy ilyen fegyverrel járkálni, ha valaki rosszat mond róla csak keresztül lövi és gond megoldva. Most áldom az eget, hogy nem az voltam akit keresett. Ha lesz rá időm és leszek eléggé józan is hozzá ami nem valószínű majd elmondok egy mi atyánkat és ezzel letudtam a dolgot.
Fiatal még az életem, még annyi mindent el kell szúrnom amíg élek, hogy szeretnék még picit itt maradni. A lányom neveltetésében se tudtam még semmit elrontani, azt mindenképp meg kell várni, utána aztán felőlem a pokol is magával ránthat, ott biztosan jó a muri, lehet sokat inni és szórakozni, odafent meg az angyalkák csilingelnének ami az agyamra menne. Azt hiszem részeg vagyok, na csak sikerült valami jót is csinálni ma.

Mostanában túl sokat gondolok arra, hogy milyen jövőt tudnék adni a lányomnak. Ez tőlem talán túl furán is hangozhat, tőlem aki egy kis ideje még maga volt a város legnagyobb nőfalója és imádta, hogy nincs elkötelezettsége. Egyedül voltam, semmi sem tarthatott vissza attól, hogy minden éjjel újabb nővel osszam meg az ágyam. A fizetésem azon részét piára költhettem ami kimaradt, most már az is vagy a babára megy vagy a lakásra és arra, hogy eltudjam tartani Kelly-t meg a picit és ne szenvedjenek hiányt semmiben. Tényleg sokat változtam, valahol megnyugtat a család, hogy van egy biztos pontom az életben, de valahol meg hiányzik az aki voltam, a léha Sebastian aki csak a vágyainak élt. Azok az éjszakai pókerezések amik hajnalig tartottak, sör és csodás, formás lányok társaságában, az volt az élet. Most már több műszakban remekelek és így is kevés pénzzel kecsegtet. van úgy, hogy arra térek haza, Kelly már alszik, ilyenkor se egy kis éjszakai muri nem lesz se egy röpke beszélgetés, hogy vajon milyen napom volt. Úgy fekszem le aludni, hogy az egész napomról hallgatok és közben szét vet a vágy, de a nő aki enyhíthetné alszik. Régen talán nem érdekelt volna és akárki feküdt volna mellettem felkeltettem volna, de ez most más. Kelly itt van és vigyáz a kicsire holott semmi köze a lányomhoz, velem van, pedig az elején viszolygott attól. hogy egy nőcsábász egyén akárcsak hozzá érjen még egyszer. Gyötrelmek árán voltam képes meggyőzni, hogy ha kéri megváltozom és tényleg megváltoztam. Nem szedek össze mindenféle nőcskét akit csak megpillantok a kocsmában, sőt, olykor még azt is kibírom, hogy egy bókkal se illessem a formás kis hölgyeket. De gondolom az még nem számít megcsalásnak, ha megmondom egy csinos lánynak, hogy vadítóan szexi, nem? Vagy de? Minden esetre ezt megszoktam mondani. Kapcsolatom nem volt, ilyen hosszú távú még nem, és egyáltalán nem kötötte össze szerelem vagy egy gyerek.
Merthogy nekem ez az igazi és első kapcsolatom amit nem csupán a szex köt össze, az se volt rossz, már hogy is lett volna az? De ez sokkal jobb, ezerszer jobb.
Sörözgetésem és elmélkedésem egy igen zakkantnak tűnő vagy is tényleg zakkant fickó zavarta meg. Nem mondhatnám, hogy rémesen tetszett az az íj amit a képemnek szegezett.
Rá bámultam, mert ezt kérte, párdon, követelte, és mivel vár otthon a lányom így nem szándékozom egy őrölt által meghalni a gáton két teli sörös üveggel, maga lenen a tragédia, ha nem tudnám meginni.
-Nyugi Öreg! Tedd azt le!- Bár kétlem ez olyan egyszerűen meg is valósulni, mint ahogy kinyögtem.

Ide nem nagyon járok ki, feleslegesnek tartom, hogy ekkora csend vegyen körül...jobban mondva feleslegesnek tartottam, csakhogy most otthon áll a bál, a kicsi folyton sír és nem merem kézbe venni, mert olyan törékeny csöppség. Viszont Kelly-re se szeretném hagyni, hisz szegény a végén még megbolondul amit meg is értenék. A gyerkőc igen síros és hisztis. Én már lassan a saját gondolataimat se hallom otthon, a munkába karikás szemekkel megyek. Nem kellemes éjjel nappal a hisztijét hallgatni, jó, persze még kisbaba, de akkor is, néha aludhatna egy keveset ahelyett, hogy bömböl. Nagyon ragaszkodik hozzám is és Kelly-hez is, amint kézbe vesszük már el is hallgat nyomban. Ha eltekintünk a kevés alvásától és a sok sírásától akkor kapunk egy aranyos kislányt. Tényleg az, kis barna hajú barna szemű teremtés. Szerintem hasonlít rám, most már látszik is.
Most, hogy elszabadultam egy röpke órára otthonról úgy érzem kezdek feltöltődni. Gondolom Kelly is így van vele, mert Ő sincs otthon. Heti két alkalommal a szomszéd fúria vigyáz Sophia-ra. Nem mondom, hogy szét vet az öröm emiatt, de kell egy kis lazítás. Ha nem kellene minden nap reggeltől estig dolgoznom, hogy elég legyen a pénz akkor magam vigyáznék Sophia-ra, de ez így megoldhatatlan. Ma is csak két óra hosszára kaptam pihenőt a munkában, ez is az ebéd szünetem. Elegem volt a sok részeges emberből akik gondjukat jöttek elfelejteni vagy elpanaszolni nekem akinek megvannak a saját problémái. Ide nem jönnek el a panaszok, sem a gyerek sírása, csak egy üveg sör és a csend. Ez kell most nekem.
Leülök és a gát ereménél lógatom a lábam miközben felnyitom a sörömet és beleiszok. Nem mondanám, hogy várom, hogy folytatódjon a munka és az apaság...még ha a másodikban vannak jó pillanatok is.