Ω Főkarakter : Adeline LaPierre Ω Hozzászólások száma : 268 Ω Kor : 38
Tárgy: Radio Avignon 2014-04-08, 16:05
First topic message reminder :
Radio Avignon
Az avignoni rádió központi épülete. A belvárosban található, több forgalmasabb kis utca találkozásánál, épp azért hogy könnyű legyen megtalálni.
Szerző
Üzenet
Katherine Swan
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Katherine Swan Ω Hozzászólások száma : 24 Ω Kor : 37
Tárgy: Re: Radio Avignon 2014-04-17, 09:42
Adeline & Kate
Tényleg unom az embereket. Ennek ellenére a közeledő Miss LaPierre-re mosolygok. Halványan, hűvösen. Fogalma sincs, mi játszódik le a fejemben. Először is: rágyújtanék még egy cigarettára. Most azonnal. Ezen felül nem fűzök sok reményt sem a rádióhoz, sem az épülethez, sem az adáshoz, sem a dolgozókhoz. Aztán ott van a mérhetetlen unalom. Előre látom, hogy mi lesz: beülünk valahova, ahol bekapcsolnak pár gépet, és ez a nő, aki itt áll, előttem, kérdezősködni fog, teljességgel hétköznapi és általános kérdéseket. Milyen az életem. Milyen egy jó szerep. Milyen elismeréseket kaptam. Mi életem eddigi legjobb alakítása. Mik az álmaim a színészettel kapcsolatban. Én pedig majd tankönyvi példákkal válaszolok. És ez fog menni, fogalmam sincs, meddig. Remélem, hamar lezavarjuk. Mennyi ideig tarthat egy rádióadás? Nem lehet több fél óránál. Legalábbis ebben bízok. - Igen, biztosan - hagyom rá. Azt meg kell hagyni, hogy Avignon nem nagyváros. Londonhoz képest valószínűleg csak egy porszem a térképen – már, ha jelölve van. - A színészek titkos élete... érdekes, és izgalmas téma, Miss LaPierre. Az Ön fejéből pattant ki az ötlet? - az átlagembereket érdeklik a színészek. A hétköznapjaik, a pályafutásuk, a családi életük, a szexuális életük, a szeretőik, minden. Elég ideje vagyok színésznő ahhoz, hogy már ne emlékezzek rá, milyen volt szegénynek lenni, és olyan valakinek, aki senkit sem érdekel. Az a lány már nincs többé, halott. Ezt a nőt pedig nem érdekli senki más, önmagán kívül. Se közember, se színész. Arrogáns és egoista ember lettem, aki rájött, hogy az életben semmi sem számít, csak saját magunk. - Egy kávé jól esne, köszönöm - biccentek. Hamarosan bejön egy nő. Suttog Miss LaPierre fülébe. A kávéba kortyolok, tekintetemet az asztalra irányítom. Nem akarom beleártani magam, nem akarok még csak egy fél szót sem meghallani. Már rég nem foglalkozok mások életével, mások titkaival. Elég, ha a sajátomat kell rejtegetnem a nyilvánosság előtt. Elkaptam azt a rövid, halványan megváltozó kifejezést a nő arcán. Alig volt észrevehető. Egy részem kíváncsi, a másik azonban hűvösen tiltakozik az ellen, hogy megkérdezzem: mi történt? Így nem is teszem. A racionalista felem győzött, aki soha, semmilyen formában nem ártaná bele magát mások életébe. Hacsak nem ez a feladata... és most nem az. A városról kérdez. Figyelemelterelés, témaváltás. Valami nincs rendben. Nem kérdezek, helyette válaszolok. - Kellemes - tömör és velős. Kicsit jobban ki kellene fejtenem. - Sok városban jártam már, szóval van összehasonlítási alapom. Avignon szép, barátságos és festői. Szeretek itt lenni - hazugság, mindenhol utálok lenni. Kivéve a drága, borongós, esős Angliámat -, az emberek kedvesnek tűnnek, az épületek is szépek. A színház is csodálatos - ez az, amiben nem hazudok. A színház tényleg tetszik. Lehet, hogy csak szakmai ártalom, és minden színházban otthon érzem magam. - Bár, azt hiszem, már nem maradok sokáig. Vissza kell térnem Angliába, egy nagyszabású darab egyik főszereplőjeként várnak vissza a Queen's Theatre-be - mosolyodok el elégedetten. Azt hiszem, ez az első igazi mosoly, ami az arcomra ült, mióta a rádiónál vagyok. Érdekes módon, ez semmiben sem különbözik az eddigi, ál-mosolyoktól.
Ω Főkarakter : Adeline LaPierre Ω Hozzászólások száma : 268 Ω Kor : 38
Tárgy: Re: Radio Avignon 2014-04-10, 15:08
Kate & Adeline
Tudom, hogy néz ki a nő, akire várok, így hát nem jelent gondot, hogy kiszúrjam az ablakból, hogy közeledik. Furcsa, de izgulok, pedig a legtöbb esetben nem szoktam, habár az is igaz, hogy interjúk viszonylag ritkán vannak a rádióban. Nem vagyok annyira nagy város, bár nem is mondanám Avignont vidéki kis falunak, de azért általában nem jönnek ide tömegével hírességek és főleg nem a rádióban szoktak megjelenni. Volt már olyan is, aki el sem vállalta a szereplést, mert túlságosan előkelőnek érezte magát ahhoz, hogy részt vegyen az adásban. Gondolom minimum valami nagyszabású üdvözlést várnak ilyenkor. Nem értettem soha a hírességeket, főleg azokat, akik még kicsit talán többet is gondolnak magukról, mint ami valójában igaz róluk. Rendben van persze, biztosan sokat tesznek azért, hogy azok lehessenek, akik, hogy nevük legyen, de... miért kell e miatt elszállni az átlag emberektől és azt hinni, hogy többek másoknál? Nagyon remélem, hogy ez a nő nem ilyen lesz, és az első mosolya alapján úgy tűnik, hogy talán a reményem beigazolódik. Szimpatikusnak tűnik, bár valahogy... az eladás után láttam egy-egy kósza fintort az arcán, még akkor, amikor nem figyeltek rá túl sokan, amikor épp nem beszélt senkivel. De talán csak rosszul láttam. - Nekünk öröm, hogy el tudott jönni. A hallgatók biztosan kíváncsiak lesznek rá, hogy milyen az élete, vagy csak milyen nagyvárosi nőnek lenni, akit elismernek. - igen kell pár nagy nyelvcsapás, hogy megalapozzuk a dolgokat. Amúgy is, ha jól tudom, akkor a színészek gyakran nagy primadonnák, akik el is várják, hogy az ember ha kell térden csússzon előttük. Rövid ideig pedig meg tudom ezt tenni. Nem vagyok az a mindent bevállaló alkat, és mindig kiállok magamért, de ez csak munka és tudom, hogy mire van szükség hozzá, hogy jól csináljam. - Nos kb. tíz perc múlva adásban vagyunk, ha esetleg kér addig egy kávét, vagy egy pohár vizet... teát... - vetem fel. A kis fény még zöld odafent, egyelőre bármikor bemehetünk, senkit sem zavarunk vele, majd ha már piros lesz, na akkor kell csendben maradni. Legnagyobb meglepetésemre nem sokára viszont Mary érkezik be a szobába, azt hiszem, csak a csészét viszi el, de nem erről van szó. Pár elsuttogott szó a fülembe. Az arckifejezésemen csak egy pillanatra látszik... Aggodalom? Ijedtség? Ki tudja? Nem is számít, mert egy pillanat múlva el is tűnik onnan, a tekintetem megkeményedik, majd újra visszavarázsolom a mosolyt, mintha mi se történt volna. Csak a kávémat teszem le, egy korty se menne le a torkomon. - És hogy tetszik önnek szerény kis városunk?
Katherine Swan
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Katherine Swan Ω Hozzászólások száma : 24 Ω Kor : 37
Tárgy: Re: Radio Avignon 2014-04-09, 19:27
Adeline & Kate
- Egy interjú? - nézek a férfire megütközve. Bólint. - Velem. Itt, ma. - újra bólint. - Miért? És mi van, ha nemet mondok? - Miért tennéd, Kate? - nevet halkan. - Mert nincs kedvem - vonok vállat, elővéve egy cigarettát az ezüst tárcából, amit nemrég kaptam tőle, Nicholas-tól, aki éppen az avignon-i utamat egyengeti - kéretlenül. - Unom az embereket, Nicholas - gyújtom meg a szálat, ami ezúttal egyenes és hibátlan. - Mindenkit? - vonja fel a szemöldökét. Bólintok. - Engem is? - kérdezi, valami jóban reménykedve. - Te is a 'mindenki' része vagy - válaszolok színtelenül. - De rendben, hogy lásd, kivel van dolgod, elmegyek arra az interjúra. Nicholas pontosan leírta az utat a rádió épületéig. Őszintén szólva majdnem lemondtam az egészet, amikor meghallottam, hogy rádióadás lesz. Nem szeretem az ilyesmit. Elvégre, színésznő vagyok, mondhatni a külsőmből élek. Ha nem lennék szép, vagy különleges, nem kapnék felkéréseket. Gondolom, a hangom sem utolsó, hiszen musical-ekben is szerepeltem már, és egészen pozitív visszajelzéseket kaptam. Tehát kihívásként tekintek erre az alkalomra. Erre az egyszeri alkalomra. Egy ilyen nőnek, mint én, a reflektorfényben a helye, nem egy kisváros rádióadásában. Annak ellenére, hogy tudom, hogy a riporteren kívül senki sem fog látni valószínűleg, csak futólag, amíg áthaladok az utcákon, sminkelek. Púder teszi még porcelánszerűbben tökéletessé arcomat, hideg kék íriszeimet fekete szemceruzával emelem ki, ajkaimra vörös rúzs kerül. Az épület előtt dobom el a rúzsfoltos cigarettát. Le kellene szoknom, egészségtelen. Már majdnem beérek, amikor mosolygós, fiatal hölgy üdvözöl. Túlpörgött. - Örömömre szolgált, hogy meghívott - mosolyodok el, a lehető legtermészetesebben. Ez mindig jól ment, a képmutatás. Valósággal mestere vagyok a megtévesztésnek, mindig hűvös, valósággal ijesztő nyugalom árad belőlem. Be kell vallanom - még, ha csak magamnak is -, tetszik ez a fogadtatás. Szeretem a figyelmet. A baj csak az, hogy sokszor azt nem szeretem, akitől a figyelmet kapom... nézzük, hogy Miss LaPierre átmegy-e a vizsgán. Nos... kétlem. Kevesen mennek át. És ő...? - nézek végig rajta, szinte méregetve - Gyenge hozzá. Gyenge hozzám.
Words: 310 | Music: next time | Note: ♥
Adeline LaPierre
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Adeline LaPierre Ω Hozzászólások száma : 268 Ω Kor : 38
Tárgy: Re: Radio Avignon 2014-04-08, 19:36
Kate & Adeline
Hiába történnek rossz dolgok, hiába maradtál egyedül, hiába közeledik a veszély és ezzel tisztában is vagy, attól még nem áll meg az élet. Megy minden tovább és neked is menned kell tovább, mint előtte is. Nem lehet leállni, attól, hogy az apámról túl régóta nincs hír, hogy a férjemről sem kapok infokat pár hetente, ahogy senki más sem, nem eshetek kétségbe. Nem tehetek semmi mást, mint hogy reménykedem, hogy viszontláthatom még őket ebben az életben és persze épségben, ez sem utolsó elvárás azért. Most viszont munka van. A színészek, akik a városba érkeztek elég felkapottak, nekem pedig az a dolgom, hogy tegyem, amit a főnök kiad, ezúttal ez pedig az, hogy levezényeljem ezt a kis interjút az egyik hölggyel a társulatból. Persze készültem, van néhány előre megírt kérdésem is, de interaktívan majd minden bizonnyal lesz olyasmi is, amire reagálhatok. Úgy hallottam, és persze az első előadásán is úgy láttam, hogy elég hideg nő. Valahogy ki tudom szúrni, amikor valakinek a mosolya nem az igazi. Sejtelmem sincs, mi történt vele, kétlem is, hogy most erről fog nekem mesélni, de a dolgomhoz tartozik az is, hogy akár erre is rákérdezzek. Tíz perc és kezdünk, és ő még sehol. Rendben ez egy rádió adás, nem kell előtte sminkelni, hiszen senki se látja az arcát, de mégis jó lenne nem sokat kapkodni, ha ez megoldható. Egyelőre nem tehetek mást, mint hogy várok. Már bekészítettem mindent, amíg a zene megy a háttérben, addig én előkészültem a stúdióban és ennyi. Sokkal többet ugye jelenleg nem is tehetek. Időnként akaratlanul is kipillantok az ablakon, miközben a lassan hűlő kávémat kortyolgatom. Neki is készítettünk ki, de lassan már annak sincs esélye, hogy ha cukrot tesz bele, az belátható időn belül elolvad, mert teljesen kihűl az egész. Végre meglátom közeledni, így hát felveszem a legbarátságosabb mosolyomat, hogy üdvözölhessem, miután természetesen elé siettem. - Üdvözlöm Madmoiselle Swan. Adeline LaPierre vagyok, én fogom önnel az interjút készíteni a rádióban, igazán hálás vagyok, hogy eljött. - igen, a barátságos mosoly marad, csak a megszólításnál bizonytalanodom el. Nem sokat tudok róla, házas-e egyáltalán, vagy egyedülálló? Az biztos, hogy az előadás után nem láttam mellette látványosan férfi kísérőt, pedig határozottan nagyon figyeltem, mint mindig.
A hozzászólást Adeline LaPierre összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2014-04-09, 19:34-kor.
Adeline LaPierre
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Adeline LaPierre Ω Hozzászólások száma : 268 Ω Kor : 38
Tárgy: Radio Avignon 2014-04-08, 16:05
Radio Avignon
Az avignoni rádió központi épülete. A belvárosban található, több forgalmasabb kis utca találkozásánál, épp azért hogy könnyű legyen megtalálni.
