Ω Főkarakter : Winchester százados Ω Hozzászólások száma : 143 Ω Kor : 40
Tárgy: Henry James Winchester 2014-04-15, 20:46
Henry J. Winchester
"Go to hell? Baby, I'm already there."
Userinfó: Főkarakter
Név: Henry Winchester Rang/Foglalkozás: Százados Születési dátum: 1910-03-01 Washington DC (Egyesült Királyságban nőtt fel) Csoport: Szövetséges (+Beavatott)
Jellem: Bár katonacsaládban nőtt fel és szigorú, erős kezű - ám szerető - nevelést kapott, idősebb testvérével ellentétben mindig is szoknyapecér volt. Ha érzelmekről kellene beszélni ő általában csak ellő egy szarkasztikus kommentet, vagy megvonja a vállát és mindenkit megnyugtat, hogy nincs ok az aggodalomra. Egy kemény fickó, aki a gúnyos viccei mögé rejti a szenvedését. Az életében nincs fontosabb, mint a család, legyen az vérszerinti, vagy bajtársi. Henry alapjáraton egy pimasz - olykor talán öntelt - férfi, aki tudja hol a határ és tisztában van az etikettel, így nem esik nehezére az úriembert játszani. A fegyelmezett katona szerepe, nos az már más tészta, azt egyáltalán nem kell játszania, hisz komolyabban veszi mindennél. Szentül hiszi, hogy az embernek jár a szabadsághoz való jog, és a háborút meg kell nyerni. Jó katona és jó stratéga, s bár a kivagyi nőcsábász attitűd nem erre utal, úgy vág az esze, mint a borotva, mindig tudja mit kell tenni, pillanatok alatt képes döntést hozni, legyen bármily nehéz is. Ha fegyvert kell ragadni, fegyvert ragad, ha ölni kell, öl, a vezekléssel csak később foglalkozik. Néha már maga sem tudja, hogy hol áll a határ a pajkos alaptermészete és az érzéketlen katona között, vagy épp áll-e még. Ám visszakanyarodva a döntéshozatalra, van egy nagy hibája. "A család mindenek felett" életérzésével, ha valaki olyan kerülne veszélybe, akivel törődik, és az idő nem opció, fegyverrel a kezében rohanna a lángokba a parancs ellenére is. Ami a nőket illeti... Legtöbbjüket csak úgy kezeli, mint egy jó időtöltés. Egy kis flört, egy kis extra, de nem igazán hagyja magát belekeverni semmi komolyba. Háborúban állnak és nem hiszi, hogy beleillene bárki életébe is. Talán tart is az egész dologtól. Nem mintha nem vágyna rá, de neki most másra kell koncentrálnia.
Külső: A ruházatról nem kell sokat beszélnem, hisz általában az egyenruháját hordja, ahogy azt kell. Ha civil ruháról van szó, egyszerű, letisztult, semmi giccs, ám nyílvánvaló, hogy gazdag családból származik. Magasnak mondható a 185 centijével, a teste edzett és erős. Jól áll neki az egyenruha, és persze a hozzá társuló borosta. A háború kitörése óta nem feltétlenül foglalkozik olyan apróságokkal, mint a haját tökéletesen elfésülni, vagy sűrűn borotválkozni.
Előtörténet: - Apám... Apám! - Rémülten rohantam le a végtelennek tűnő lépcsőkön, majd át a tágas, sötét hallon az édesapám keresve. Megtorpantam, s füleltem, majd apám jól ismert, mély hangját meghallva lassan, óvatosan lépdeltem a társalgó felé. Odaérve megbújtam a résnyire nyílt ajtó mögött, s nem mozdultam. Nem volt egyedül. Négy-öt férfi lehetett vele. Stratégiákról és harcvonalakról beszéltek, jó néhány idegen szavat is használtak, melyeknek akkor még nem sok értelmét láttam. - Henry, menj vissza a szobádba! Ez nem pisiseknek való. - Húzott hátrébb a vállamnál fogva a bátyám, ügyelve, hogy a felnőttek észre ne vegyenek minket. - Nem vagyok pisis. - Morrantam rá, ahogy megigazítottam a két számmal nagyobb pizsamám magamon, mire ő csak egy nagyot sóhajtott. - Alexander hagyjál. - Suttogtam újra, s próbáltam eltolni magamtól, de a testvéri lökdösődésből civakodás lett, és a bátyám legyen akármilyen nyugodt is hozzám képest, az én hangom még a kúria felett elsuhanó vadászgépek robaja sem nyomta el, így nem csoda hát, hogy apánk hamarosan észrevett és a tarkómnál fogva rángatott vissza a szobámba. Alexandert nem. Ő már elég idős volt, hogy édesapánkkal maradjon a konferencia során. Én meg... úgy hat-hét éves lehettem. - Henry James Winchester. - Kezdte édesapám a hálószobámba érve mennydörgő hangon. - Mire valók a parancsok? - Hogy betartsuk őket, uram. - Feleltem vékony, bizonytalan hangon, az utolsó szót megnyomva. - És mi volt a parancs? - Hogy maradjak a szobámban, amíg fel nem kel a Nap. - Fel-felpillantottam rá, vártam a további kérdéseit, akár egy vallatáson lennék, de nem szólt semmit, csak szigorúan nézett le rám, mintha indoklást várna. Ekkor odarohantam hozzá és szorosan átöleltem, szinte könyörögtem. - De félek. Nagyon félek. Ránk szakad az ég, apá- uram. És..és mi van ha ide is betörnek? - Ekkor apám nevetni kezdett, s leült az ágyam szélére. - Ne aggódj, fiú. Ezek csak vadászgépek. Délre tartanak, a mieink. És ide nem fog senki betörni, ha mégis... - Kihúzta a pisztolyát, s a párnám alá dugta, ezzel a mozdulattal fejezve be a mondatát. Mindig ezt csinálta. Ha rosszat álmodtam, vagy féltem, csak a kezembe nyomott egy fegyvert, hogy elhiggyem megvédhetem magam, attól függetlenül, hogy ő tudta, nincs mitől félnem.
Egy halvány mosollyal zárom le a pillanatnyi nosztalgikus hangulatom, hamar visszabillenek az ábrándozás után a valóságba, hisz ez már majd' 25 éve, azóta felnőttem, rangot szereztem – bár azt nem mondanám, hogy a családi támogatással túl nehéz volt – s most egy saras, rozsdás kulacsból iszogatok valami olcsó whiskyt a város főterén, az én jó barátom figyelem egy szolid vigyorral az arcomon, ahogy esetlenül próbál udvarolni egy avignon-i hölgyeménynek. Talán menne is neki, ha nem cserélné fel folyamatosan a francia szavakat, de nem áll szándékomban segíteni neki, hisz én teljesen jól szórakozom. Katonaként azt kell élveznünk, amit még lehet. Szinte már látom magunk néhány év, vagy hónap múlva, ahogy nincs lőszerünk és kevés a fegyver, ahogy a másik vonal mögött is minden második ember fegyvertelenül támad és ha az előtte rohamozót lelövik, felkapja a puskáját, s megy tovább a halállánc. Talán éhezni fogunk és fázni, a sárban és mocsokban aludni, és még sorolhatnám. Így hát a carpe diem szellemében leteszem a kulacsot a kút szélére, biccentek a barátomnak, s elindulok a közeli kocsma felé. Ma is jó estém lesz, a nők imádják az egyenruhát.
A hozzászólást Henry J. Winchester összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2014-05-04, 11:33-kor.
Adeline LaPierre
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Adeline LaPierre Ω Hozzászólások száma : 268 Ω Kor : 38
Tárgy: Re: Henry James Winchester 2014-04-16, 17:58
Elfogadva!
A tökéletes katona előtörténet, katona apicuval és persze a nőkhöz való viszony is stimmel. Igen, az egyenruha mindent visz, ám a franciák tudni kell, hogy gyakran hordják magasan az orrukat, bár végtelenül romantikusak tudnak lenni. Csak aztán óvatosan, ha sok fejet csavarsz el, aztán mégis itt ragadsz a városban ki tudja mennyi időre. Hibát nem találtam, minden rendben, foglalj avit, ha netán még nem történt meg, aztán keress egy lelkes játszópajtit. ^^
