Ω Főkarakter : Adeline LaPierre Ω Hozzászólások száma : 39 Ω Kor : 37
Tárgy: Madeline la Rochelle 2014-04-19, 20:14
Madeline la Rochelle
"Csak akkor van értelme a tudásnak, ha az nyilvánosságra kerülhet"
Userinfó: Főkarakter - Adeline LaPierre
Név: Madeline la Rochelle Rang/Foglalkozás: Történész Születési dátum: 1913. október 1. Párizs, Franciaország Csoport: Kutató (+Beavatott)
Jellem: A balszerencse áradása... az apám legalábbis gyakran mondott ilyesmit, amikor sikerült elég fura helyzetekbe hozni magam, vagy inkább másokat, mert a legszebb a szerencsétlenségemben, hogy gyakrabban ártok vele másnak, mint saját magamnak. Az az igazság, hogy egyszerűen csak figyelmetlen vagyok. Mindig annyi minden jár a fejemben, hogy nem tudom a dolgokat úgy igazán átlátni, ezért a fizikai cselekvés néha háttérbe szorul. Ha a kezembe kerül egy érdekes könyv, még egy szakadékba is simán lesétálok, mert észre sem veszem, hogy ott van, és akkor már nem is mondom mi van, ha túl sok mindenen gondolkodom. Azt hiszem ennek a velejárója lehet az alvajárásom is, valahogy akkor sem kapcsol ki rendesen az agyam. Volt már rá példa még kisebb koromban, amikor a szüleim a város másik végében szedte össze, mert úgy sikerül elkalandoznom, és szinte mindenki azt hitte, hogy ébren vagyok. A buszsofőr, az emberek, csak furcsállták, hogy hálóingben és kabátban mozdultam ki, mert fura módon még ez utóbbit is magamra kaptam. Eléggé hebrencs vagyok és kifejezetten nagyszájú, szintén a sok gondolat hibája. Elég jönnek a számra a dolgok, minthogy átgondolnám őket, mintha csak a többi info kilökné a fejemből azt, ami már nem fér el és olyankor nekem muszáj kimondani. Imádom a történelmet, a rejtélyeket, a titkokat és mindent, ami érdemes. Mindig is imádtam a történelmi témájú kalandregényeket, szinte csüngtem rajtuk és én magam is vágyom a kalandra, bár még soha nem volt benne részem. Igazi álmodozó vagyok, aki nem igazán hiszi el, hogy a dolgok mögött veszélyes és ijesztő helyzetek is meghúzódhatnak. Érthető ez, hiszen eddig még nem szembesültem semmivel, ami igazán rémisztő lenne. A könyvtár és a könyvek egyáltalán nem azok.
Külső: A magasságom teljességgel átlagos, a testalkatom viszonylag vékony, és nem túl izmos, hiszen sosem voltam egy sportoló alkat. Kellemesen barátságos arcom van, bár apám mindig inkább azt mondta, hogy naiv a tekintetem. Nem tudom, hogy igaza van-e. A hajam barna, hosszú, göndörödő, szeretem feltűzve hordani, hogy ne nagyon zavarjon, bár így is gyakran az arcomba omlik néhány szál csak úgy, hogy direkt bezavarjon. A szemem színe többnyire meghatározhatatlan. Kék volt születésemkor, mint szinte minden gyereknek, aztán átment valamiféle zöldes-barnás árnyalatba, de ha a fény úgy éri, akkor még mindig látni benne egy kevéske kéket is. Valamiféle vegyes felvágott, mintha mindenféle tintából csepegtettek volna egy keveset bele. A ruháim általában visszafogottak, szeretem a szoknyát és a blúzt, hogy a külsőm mégis csak egy nőt tükrözzön, de soha sem tűnök túlságosan kihívónak, és persze gyakran előfordul, hogy kissé zavaros az öltözetem, mert kissé elkalandozom, amikor összeválogatom a ruhákat.
Előtörténet: -Egyáltalán nem jó ötlet, hogy Avignonba menj Maddie. Nem tudsz vigyázni magadra, és ennek csak rossz vége lehet. Maradj szépen itt a könyvek között, ahova tartozol. - hevesen rázom meg a fejem már sokadszorra, miután az apám újfent próbál lebeszélni. Csak pár napja kaptam a lehetőséget. Felfigyeltek rá azt hiszem, hiszen annak ellenére, hogy időnként kissé kétbalkezes vagyok, elég jó eszem van és több idegen nyelven is beszélek, köztük ott van a latin, és néhány ókori nyelvet is megértek. Jó lenne, jó lett volna, ha az apám jobban bízna bennem, de szerintem erre már soha nem kerül sor. Ő persze már sok helyen járt a világban, de engem folyton csak mindentől óv, pedig nem akarok mindig a könyvtárban lenni. Nem akarom csak elképzelni a világot, a kalandokat, az izgalmakat, át is akarom élni őket! Miért olvasok annyit nagy királyokról, híres történelmi alakokról, ha én magam soha nem tapasztalhatom meg, hogy milyen mindezt testközelből megtapasztalni? Én magam akarok rájönni rejtélyek megoldására. Én akarom megtalálnia válaszokat és nem csak olvasni azokról, amiket más már megtalált. Az apám valahogy soha sem támogatta ezt a "hóbortomat", ahogy ő fogalmazott. Politikus, nagy ember, a lánya pedig mindig is túlságosan önálló volt. Férjhez akart adni a helyett, hogy folyton a saját fejem után megyek, de szerencsére már nem olyan időket élünk, amikor erre lehetőség van. Nem kényszeríthet bele egy házasságba. Az anyámat pedig igazából az egész alig érdekelte mindig is, hiszen ő megvolt remekül a saját kis világában. A színház a mindene, pedig csak egy egyszerű öltöztető, időnként jelmezeket is tervez, de ennyi, mégis mindenki imádja, hiszen hasonlóképpen beszédes mint én. Azért jó lett volna, ha időnként ezt apámmal szemben is alkalmazza úgy, hogy kiáll értem, de nem... hát akkor kiállok majd én magamért.
Még egy utolsót intek a vonatról, ahogy lassan kigurulunk az állomásról. Adieu Paris! Adieu Papa! Bonjour Avignon!
