- Egészségügy, hah? - Kérdezek vissza, átfuttatva az agyamon, hogy kit ismerek az egészségügyiektől, de ettől a csapattól azt hiszem egyelőre különösebben senkit. Tavaly össze kellett varrni az afrikai gyakorlat után, de azok nem az itt állomásozóak voltak. Mellesleg lefogadnom, hogy ez a fiú még életében nem volt éles bevetésen, nem épp úgy néz ki. Nem is baj, elég ideje lesz még megjárni a poklot, hisz fiatal még a háború. Mennyi idő telhetett el? Nyolc hónap? Én a kezdetek óta kint vagyok. - Azért ne becsüld le az egészségügyisek dolgát se, kölyök.  Lesz még nap, mikor egy aknamező közepéről kell kihúznod valakit leszakadt lábakkal. - Hirtelen grimaszolok egyet, s inkább belekortyolok a sörömbe. Valahogy biztatni akartam, nem elrettenteni, pedig elhiheti, hogy szép kis listát tudnék felgöngyölíteni, amiből nem fog kimaradni. Kivéve persze, ha zöldfülű módon már az első éles bevetésen belesétál egy aknába.
- Hagyjuk az urazást. Nem vagyunk szolgálatban. - Mosolyodom el, már-már barátságosan, s ahogy megemelem a whiskyt, azzal a mozdulattal bele is löttyintem az almalevébe. Nem, nem magamnak rendeltem, én most megvagyok a sörömmel. Miután letettem az immár üres poharat felé fordulok, s kezet nyújtok komoly, de barátságos arckifejezéssel. - Henry Winchester százados a 107-esektől. - Mutatkozom be, s várom, hogy ugyanezt ő is megtegye. Talán már hallott rólam, mondhatni én is a nagykutyákhoz tartozom. Nem várom el, hogy uramnak szólítson, mint már említettem mindketten a kimenőnket tapossuk, persze azzal ő is tisztában van, hogy Henrynek sem hívhat, talán a Winchester százados lesz a leghelyénvalóbb.
Mikor újra megüti a fülem az embereim hangja hátrapillantok, láthatóan jól szórakoznak, bármi is legyen már megint a nevetség tárgya, engem is megmosolyogtat. Az egyikük jelez, hogy mi lesz már, mikor megyek vissza? De én csak leintem, s visszafordulok a közlegényhez.
- Mondja csak, katona, mindig egyedül van, vagy vannak barátai az itt állomásozóknál? - Ez már kissé szurkálódónak hangozhatott, sőt, de hé, a legtöbb rangbéli tiszthez képest a visszajelzések alapján én igen nagy népszerűségnek örvendek az alapján, hogy nem vagyok egy pöcs. Hisz ide sem azért jöttem, hogy viccet csináljak a fiúból.

A repülő érkezése óta ez az első szabad estém. Nem elég, hogy mindennemű információ nélkül én felelek a terület biztosításáért, az ezredes még a papírmunkát is szereti rám sózni. Így mondanom sem kell, mennyire rám fér most ez a kis kimenő. Néhány társammal ültünk be egy az itt állomásozó katonák körében mondhatni népszerűvé vált kocsmába. A városlakók már egészen hozzászokhattak az itt iszogató szövetségesek látványához, az idelátogató nők pedig kifejezetten kedvelik a dolgot. Bár azt nem jelenthetem ki, hogy felhőtlen a hangulat, de hé, nem olyan rossz. Még fiatal az idő, de már megkerestem egy rakat pénzt pókeren. Ezek a semmittevő kocsmatöltelékek nem tudnak semmit. A társaim meg élvezik, hogy jól szórakozhatnak a franciákon.
Egy csinos pincérnő hozza ki a második körünket, s ahogy visszafele indul a pulthoz alaposan végigmérem, persze a többiek is. Ekkor veszem észre a mindenkitől elszigetelődve ülő brit egyenruhás gyereket. Úgy értem szó szerint gyereket. Első ránézésre csodálnám ha van húsz éves, s bár háttal ül, egyszerűen megállapítható az arckifejezése. Megszámlálni sem tudnám hány ilyen kölyköt láttam már. Újoncok... Egyébként nem hiszem, hogy a 107-esekhez tartozik, mert nem ismerős a századomból.
Mire a söröm feléhez érek, arra az elhatározásra jutok, hogy odamegyek hozzá. Rossz ránézni, teljesen hangulatromboló, így felállok, odasétálok, s leülök mellé.
- Hasznosabban is tölthetnéd a kimenőd, mint egy korsó sör felett – ami ráadásul nyilvánvalóan nem is ízlik neki – lesni ki a fejedből. - Pillantok rá egy tipikusan „henrys” halvány félmosollyal, majd a csaposra emelem a tekintetem, s leintem. - Adj valami almalevet a kölyöknek. - A mosolyom jóval szélesebbre húzódik, már-már elvigyorodom, s kiteszek egy bankjegyet a pultra. - Meg egy kis whiskyt. - Szólok a pultoshoz franciául, persze a whiskyt sem magamnak szánom, majd a fiúra nézek, s angolul folytatom. - Nehéz nap, hah?