Ez az ember kezd az idegeimre menni és még le is szólja a Duce-t, csak nagy nehezen fogom vissza magam, hogy pofán vágjam teljes erőből, de nem akarom az őrök figyelmét magunkra vonni. A jobb kezemet ökölbe szorítva elkezdek mutogatni felé, majd megszólalók. -Most jobb lesz elhúzol innen mielőtt mi is kiegészítjük a pofádat néhány zúzódással. Ahogy korábban is mondtam, ha nem tetszik, akkor el lehet a maga véleménye itt süket fülekre talál.- Egy kis szünetet tartva újból megszólalok. -Meg ha maga annyira utálja a háborút, miért lett katona, miért nem marad otthon anyuci szoknyája mögött.- Mondtam neki egy kis mosollyal az arcomon, közben a társaim is tesznek néhány sértő megjegyzést olaszul. De már kezdek felvenni egy harci állást, arra az esetre ha támadna, de ha még támad is több emberel kell egyszerre szembe néznie.

Még mindig büszkén én éneklek, amikor egy elvert fogolyt ingben és kabát közelembe jön. Eleinte nem értem, hogy mit akart, de hamarosan elkiáltotta magát, hogy fogjuk be szánkat. Erre mindenki abba hagyja az éneklést, én meg összeszűkítem a szemem miközben őt figyelem, majd én is megszólalok. -Mit parancsolgatsz te itt, csak ezért mert elvert egy két őr attól még nem kell nekünk ugrani.- Tartok egy kis szünetet, majd folytatóm. -Eddig senkinek se volt gondja, hogy a Giovinezza-t éneklem, és ezzel tartom a lelket a bajtársaimban hiszen Franciaország ellesik a Róma-Berlin tengely által és kifogunk jutni innen, amint ez bekövetkezik.- Mondtam büszkén a németnek, de valahogy érzem, ez nem lesz elég, hogy elküldjem ezért felkészülök arra az esetre, ha harcra kerülne sors. -Szóval nem fogjuk be, ha nem tetszik, akkor tessék távozni, meg különben is a Duce megérdemel minden dicsőítést hiszen megmentette az országomat és Spanyolországot is a rákfenétől amit kommunizmusnak neveznek.- Válaszoltam még utoljára neki, de mégis támadnak akkor megpróbálom kivédeni. Közben többiek is egyet értően szólalnak fel egyet értve velem.

Nekem a fronton kéne harcolnom nem itt rohadnom ebben a táborban, legyenek átkozottak azok a franciák, akik elkaptak. De nem kell sokat várni az offenzívánk meg indul Franciaország ellen és az olasz határ Rhone folyóig fog kiterjedni. Ezért kell minél előbb ki kell jutnom innen, hogy újra csatlakozzak a sereghez, de van egy kis gond őröktől halottam, hogy nem lehet elhagyni a város, de én nem hiszek el semmit, amíg én magam nem látom élőben. Találkoztam néhány bajtárssal itt szerencsére legtöbbjük hűek az országunkhoz, de már néhányan kijelentették, hogy számukra véget ért a háború. Azok a mocskos áruló kutyák, ha nem lennénk hadifogságban én magam végeztem volna velük. De a nagyobb gondom, hogy az általam megkérdezett foglyok közül senki se meri megkockáztatni a szökést, mindegyik azt mondta, hogy várjuk meg azt hogy hadsereg szabadít ki minket. Én ezek ellenére se adom fel szökést csak a megfelelő pillanatra kell várnom. De Mai nap is kiállok a tér közepére elkezdem hangosan énekelni a Giovinezza-t, hogy kimutassam a szövetséges kutyáknak, hogy a végén mi fogunk győzni. Még néhány társam is csatlakozott az énekléshez.