Jellem: Azért élek, hogy a nagyobb jót szolgáljam. Ez jelenleg a háború végét jelenti. Ennek érdekében szemrebbenés nélkül képes vagyok bármit és bárkit feláldozni, akár a csapatom tagjait vagy magamat is. Nem az emberi életet értékelem, hanem az emberi élet célját. Amikor majd holtan többet érek, mint élve, magam sétálok a golyó elé. Ez nem azt jelenti, hogy szeretem a vérontást, sőt, éppen az ellenkezője: indok nélkül nem ölök és nem is adok rá parancsot. Ha viszont adsz rá indokot, nem fogok kegyelmezni. Ha úgy ítélem meg, hogy valakinek meg kell halnia, nem válogatok a módszerekben. Nem biztos, hogy szemből támadok, és azt sem, hogy én magam végzem el a „piszkos munkát”, csak az a lényeg, hogy el legyen végezve. Amikor valakit vagy valamit meg lehet menteni, és érdemes is, tényleg mindent meg fogok tenni, amire képes vagyok, és minden emberemért komoly felelősségtudatot érzek. Meggyászolom a halottaimat, de nem török össze a veszteségtől. Kivéve, ha tudom, hogy segíthettem volna, és mégsem tettem. Olyankor – bár kívülről nem látszik – magamat ostorozom, és képes vagyok napokig azon gondolkozni, hogy mi lehetett volna, „ha...”. Ez gyengeség, tehát mélyen titkolom. A legtöbb ember, beleértve a szövetségeseimet és a saját csapatomat is csak egy pszichopatát lát bennem, aki szerencsére a „jó” oldal iránt kötelezte el magát. Nagyon sokat dolgoztam ezen, és csak nagyon keveseknek engedem, hogy megismerjék az emberi oldalamat is. Sziklaszilárd elképzelésem van arról, hogy mi a helyes és a helytelen. Utóbbi kategóriába beletartozik szinte minden, amit Németország a háborúban képvisel, ezért hiába a hazám, az utolsó leheletemig ellene fogok küzdeni. Megrögzött ateistaként azt vallom, hogy egy lehetőséget kapunk, és ezalatt az egy élet alatt kell arra törekednünk, hogy a világot a magunk hatáskörén belül pozitív irányba mozdítsuk előre. Az emberekre emberekként tekintek, származástól és minden mástól függetlenül mindenkinek megadom a tiszta lapot. Azt azonban könnyű eljátszani, és onnantól kezdve ellenségek vagyunk. Az emberi kapcsolatokkal hadilábon állok, gondolom, ez abból ered, hogy sokadik gyerekként nem kaptam elég figyelmet. A barátaimat is inkább tisztelem, mint szeretem, a szerelem pedig úgyszintén elkerült – bár az alkalmi kapcsolatoknak nem vagyok ellene. Sőt. Távolságtartó vagyok, főleg azért, mert kényelmetlenül érzem magam, ha valaki érzelmileg túl közel kerül hozzám. Ez is gyengeség, és mivel nem tudok vele mit kezdeni, inkább igyekszem elkerülni az ilyen szituációkat. Undorodva tekintek vissza azokra az időkre, mikor a német hadseregben szolgáltam. Ártatlanokat öltem, közvetlenül és közvetetten. Ha számolod a gyengeségeimet, tessék, itt van még egy: éjjelente róluk álmodom. Mikor beléptem a Valkűrök közé, megfogadtam magamnak, hogy megpróbálom kiegyenlíteni a számlámat. Még a gondolatát is gyűlölöm annak, hogy újra hibázzak, de ha mégis megteszem, minden erőmmel azon vagyok, hogy kijavítsam. Az élet minden területén iszonyatosan percíz vagyok, a dolgaim között mindig rend van, semmi feleslegeset nem tartok meg, és mindig harcra és indulásra készen vagyok. Nem szeretem, ha a váratlan szituációk meglepnek, ezért igyekszem mindig felkészülni miné több eshetőségre. Nem kötődöm a tárgyaimhoz, a nélkülözhetetleneket mindig magamnál tartom, a többi pedig jó ha van, de az sem baj, ha nincs, a nélkülözhetetlen kategóriába pedig csak a fegyvereim és a bizalmas információkat tartalmazó papírok tartoznak. Fegyverek tekintetében nem vagyok válogatós, azt használom, ami van, de a kés a legkényelmesebb. Pontos, néma, jéghideg, és az én kezemben halálos. A hosszú évek trainingje miatt fegyvertelen harcban is kemény ellenfél vagyok, kis termetem miatt gyorsan mozgok, az ütéseim pedig nagyon pontosan ki vannak számítva, de vannak nálam erősebbek, ügyesebbek, gyorsabbak is. A lőfegyverekkel ugyanez a helyzet, kiváló lövész vagyok, de nem a legjobb. Az igazi erősségem az, hogy sokoldalú vagyok és könnyen alkalmazkodom a szituációkhoz, és nagyszerűen össze tudok dolgozni a társaimmal. Ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy engem tettek meg a csoport vezetőjének. Képes vagyok úgy irányítani a többiekkel, hogy közben én is aktívan kiveszem a részemet a munkából, és közülük osztom az utasításokat, nem felülről. Mivel tipikusan az a fajta vagyok, akit belülről őrölnek fel a problémái, hamar rászoktam a cigarettázásra, és mostanra igazi láncdohányos lettem. Ki kell egészítenem a nélkülözhetetlen dolgok listáját sehová nem megyek cigaretta nélkül. Segít lehiggadni, és az aktuális problémák megoldására koncentrálni.
Külső: Világ életemben alacsony voltam, de az állandó edzéssel olyan izomtömeget építettem magamra, amivel a legtöbb esetben ezt ellensúlyozni tudom. Kiugró arccsontjaim és fagyos kék szemeim határozott, szigorú képet mutatnak, amire általában rá is erősítek az érzelemmentes, fenyegető arckifejezéseimmel. Ezekben tényleg profi vagyok. Mosolyogni főleg akkor láthatsz, ha valami tényleg vicces, vagy ha a gyengébbik nemet erősíted, én pedig éppen ráérek... Minden egyes mozdulatom célirányos. Soha nem teszek egyetlen felesleges lépést vagy kézmozdulatot sem, a „két pont között legrövidebb út az egyenes” elv alapján nyúlok még a cigarettámért is. Képes vagyok irreálisan hosszú ideig mozdulatlan maradni, ha pedig farkasszemet akarsz nézni velem, készülj a vereségre. A cigarettafüst szaga szinte a részemmé vált. Az egyenruha mindig tökéletesen áll rajtam, és állig fel vagyok fegyverezve. Kivéve persze harc közben. Olyankor a ruhám általában tiszta vér, a késeimet pedig inkább a kezemben tartom.
Előtörténet: ’11 elején születtem Kiel mellett, hatodik gyerekként, négy fiútestvér után. Mondhatni a francnak se kellettem. Nem volt rossz sorom, középosztálybeli család voltunk, jutott mindenre, amire muszáj volt, nem vertek a szüleim, nem gyűlöltek, csak egyszerűen én voltam a sokadik száj, akit etetni kell, és már senkinek nem volt ideje-energiára arra, hogy pátyolgasson. Ugyanúgy kezeltek, mint az idősebb testvéreimet, ami azt jelentette, hogy apám katonás rendben módszeresen mosta át az agyunkat. Németország mindenek előtt és felett. A többieknél működött is, most mindannyian az első sorban harcolnak Hitlerért, ha még meg nem haltak. Kár lenne értük, valakinek biztosan hiányoznának. Az én neveltetésem ott csúszott félre, hogy apámnak nem maradt ideje megbizonyosodni róla, hogy meg is ragadt-e a fejemben az, amit mondott. Pedig megragadt, nagyon is jól, hogy mindig eszembe jusson, mi ellen harcolok. Gyerekként is sokkal nyitottabb voltam, mint a testvéreim, és emellett rendesen kaptam az ellenkező oldal véleményét az akkori legjobb barátomtól, de akkor még nem voltam elég határozott ahhoz, hogy ki merjem mondani a véleményemet. Igazából még elég sokáig nem voltam elég tökös hozzá. Végigkövettem a többi német fiatal útját, még a seregbe is beléptem. Akkoriban még nem hittem, hogy közvetlenül tehetek bármit a rendszer ellen. A gyakorlatozásban nagyon aktívan részt vettem, amit csak lehetett, megtanultam, mert biztos voltam benne, hogy valamikor - nemsokára – szükségem lesz rá. És milyen igazam lett... Sokáig sikerült kimaradnom a konkrét harcokból, trükköztem a papírjaimmal és a beosztásokkal, de nem mertem nyíltan szembemenni a parancsokkal. És végül öltem értük. Olyan eszmékért, amiket gyűlöltem, olyan embereket, akik nem érdemelték meg, csak azért, mert nem akartam én kapni a következő golyót. Azt tudtam, hogy valamikor majd ki kell állni ellenük, de vártam az alkalomra. Ami végül el is jött. Fél éve kerestek meg a Valkűrök, és nem kellett sokáig győzködniük, hogy otthagyjam a dicső németeket, az elszántságom és rátermettségem pedig hamar magas pozícióba juttatott. Pár hónapja megkaptuk a jelentéseket a gépről,
Innentől kezdve számítom magam embernek. Már nincs családom, nincs otthonom, nincsen semmi más, amit el akarok érni. Mindent feltettem arra, hogy segítsek véget vetni a háborúnak, és nem fogok megállni. Nem az a fajta vagyok.
A hozzászólást Alexander Hoffmann összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2014-04-21, 16:30-kor.
Adeline LaPierre
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Adeline LaPierre Ω Hozzászólások száma : 268 Ω Kor : 38
Tárgy: Re: Alexander Hoffmann 2014-04-21, 16:14
Elfogadva!
Nem titok, hogy nagyon vártam már a valkűrök vezetőjét, és még így pb változtatással is igen remek lett. Az ET szupi, ahogy mondtad is nem bonyolítottad túl, a jellem pedig egyenesen fantörpikus! Mindenképpen lestoppolok egy játékot majd vele Celestettel, ha nincs nagyon ellenedre. ^^ Nem húzom az időt, avit már foglaltál, szóval már csak a játék van hátra.
Az ET szupi, ahogy mondtad is nem bonyolítottad túl, a jellem pedig egyenesen fantörpikus!