Jellem: Ranulph nem szívleli annyira sem az erőszakot, sem a kegyetlenséget, és nem is az a tipikus katona alkat, ha lehet ilyet mondani. Nem fizikailag, inkább lelkileg. Kicsit sem élvezi, amit csinál, de ennek ellenére roppant maximalista, kötelességtudó és megbízható. Emellett kitartó is, ha elkötelezi magát valami mellett, legyen az egy eszme, egy hivatás, vagy akár egy nő. A társaságot szereti, általában kedves, őszinte, jó beszélgetőpartner, bár kissé zárkózott típus, nem könnyű felnyitni. A pökhendi és túlságosan alakoskodó/okoskodó figurák könnyen az idegeire mennek, illetve azok, akik vitatják a nézeteit. A vitákba túlságosan beleéli magát, ilyenkor olyan dolgokat is tehet, amiket egyébként nem szokott. Előkelő származása révén nagyon udvarias, főleg ha hölgytársaságban van, de nem egy tipikus nőcsábász, könnyen zavarba lehet hozni. A váratlan helyzeteket nem kezeli annyira jól, viszont nagyon okos, mielőtt katona lett volna, jogász pályára készült. Nézeteit tekintve nehezen viseli az igazságtalanságot, nem is nyugszik bele egykönnyen; meg akarja védeni a hazáját, de nem akarja nagyon bemocskolni a kezét, mivel hisz az erkölcsi és etikai fölény megkülönböztető erejében. Gyerekkori emlékei miatt irtózik a kísérletektől, a kémiai anyagoktól és az injekciós tűktől, nem bízik az orvosokban. Erős fóbiája miatt inkább elvérezne egy árok szélén, mint hogy kórházba menjen, és ebből adódóan a segítségnyújtás terén se nagyon számítson rá az, aki életben akar maradni. Egyik legnagyobb félelme, hogy hadifogolyként egy őrült laborjában végzi. A feleségéhez ambivalens érzelmek fűzik, elítéli, amit csinál, és olykor úgy feldühíti, hogy úgy érzi, képes lenne megfojtani, de ettől eltekintve még mindig szerelmes belé. Aggódik érte, és igyekszik féken tartani az (ön)pusztító hajlamait.
Külső: Magas, szálkás testalkat. Barna haj és éles, kék szemek. A tekintete egyenes és határozott jellemről árulkodik, aminek köszönhetően általában megbízhatónak tartják. De ha nagyon feldühítik, a tekintete elsötétül, és az elsőre ártalmatlan külső, már-már ijesztővé válhat.
Előtörténet: Tulajdonképpen sosem akartam katona lenni. Gyerekként nem bűvölt el a fegyverek és a dicsőség világa. Még akkor sem, amikor az apám a tisztavatója utáni este mosolyogva rám tűzte a kitüntetését, majd büszkén, reményekkel teli tekintettel kijelentette, egy nap majd Ralph és én is megtapasztaljuk, hogy mit is jelent ez a nap egy katona életében. Engem más terület vonzott. Velem ellentétben Ralph, a bátyám, viszont már-már megszállottan lelkes volt. Még az ágyneműjére is katonafigurákat hímeztetett, én pedig tíz éves fejjel meg voltam róla győződve, hogy ő lesz az a hős, akinek már a nevétől rettegni fog az ellenség, aki egy bátor tettel a legreménytelenebb helyzetben is megmenti a hazát, és aki majd hazahozza apának az összes érmét és kitüntetést, amire vágyik. Engem pedig semmi sem akadályozhat meg abban, hogy egyszer híres ügyvéd legyek. Az összes rosszfiút hidegre akartam küldeni, de nem fegyverekkel, hanem az ész, a törvény és az igazság erejével. De végül nem így lett. Ralph nem sokkal később megbetegedett, és a legijesztőbb az volt, hogy senki sem tudta azonosítani a tünetek okát. Pedig apám egész laboratóriumot rendezett be az otthonunkban, orvosok jöttek-mentek egész nap, olyan lett a házunk, akár egy intenzív osztály. Ralph pedig a kísérleti alanyuk volt. Sosem felejtem el azt a két évet, amíg a bátyám lassan, napról napra halványabban végül meghalt a kezeik között. Nem tudták megmenteni, csak elnyújtották a szenvedését. Én pedig végignéztem mindent. A temetése után eldöntöttem, hogy mégis beállok katonának. Gyerekfejjel úgy gondoltam, ha megvalósítom azt, amire annyira vágyott, egy része talán mégis velem marad. Így kötöttem ki a katonai akadémián, és ha a lelkületem nem is annyira egyezett a feladattal, a motivációm elvezetett a hadnagyi rangig. Apám persze boldog volt, olyannyira, hogy jutalmul feleséget is keresett nekem. Gazdagot, hogy a vagyonok is házasodjanak, katonatisztet, hogy továbbra se lankadjon a motivációm, és szépet is, hogy végképp ne lehessen semmi ellenvetésem. Elsőre nem is volt, sőt, Illythia valószínűleg akkor is felkeltette volna a figyelmemet, ha nem apám cserkészi be helyettem, de mikor kiderült, hogy a kedvesem vallatótiszt és adjunktusnő egy személyben, éreztem, hogy mégsem lesz olyan felhőtlen ez a kapcsolat. Főleg, miután kiderült, hogy tökéletesen ellentétes személyiséggel vagyunk megáldva. Nyolc év alatt a helyzet pedig ahelyett, hogy csitult volna, csak még tovább bonyolódott... Rájöttem, hogy oda kell figyelnem rá, mert amit csinál, az nemcsak emberileg abszolút etikátlan, de olykor már önmagára nézve is veszélyes.
Adeline LaPierre
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Adeline LaPierre Ω Hozzászólások száma : 268 Ω Kor : 38
Tárgy: Re: Ranulph MacFarlane 2014-06-11, 09:47
Elfogadva!
Kicsit agyhalott vagyok, úgyhogy most nem tudok hosszan írni, de mindent rendben találtam. Érdekes egy kapcsolat a tiétek, hogy ennyire ellentétesek vagytok és azt hiszem számomra még hasznos is ez a bura, hiszen nem kell harcolnod, ha már amúgy sem vagy annyira a híve. Amúgy minden oké, szépen fogalmazol, jó lett minden leírás, szóval foglalj avit, aztán szaladhatsz is játszani.
