Avignon Ereklyéi


 
KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Megosztás
 

 Caves des Pas Sages (éjszakai bár)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Mesélő
Secrets All Around
Mesélő
Mesélő


Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Adeline & Walter
Ω Hozzászólások száma : 43

Caves des Pas Sages (éjszakai bár) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Caves des Pas Sages (éjszakai bár)   Caves des Pas Sages (éjszakai bár) Empty2014-05-18, 06:56


Szabad játéktér!



Vissza az elejére Go down
Jenna Arquette
Secrets All Around
Jenna Arquette
Átutazó


Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Adeline LaPierre
Ω Hozzászólások száma : 46
Ω Kor : 31

Caves des Pas Sages (éjszakai bár) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Caves des Pas Sages (éjszakai bár)   Caves des Pas Sages (éjszakai bár) Empty2014-05-18, 06:55



Henry & Jenna



- Héj! - kicsit felemelkedem, és szórakozottan harapom meg az alsó ajkát egy aprócska csók kíséretében. Tudom, hogy viccelt, és amúgy sem vagyok az a sértődős fajta, szóval ezt sem veszem zokon, főleg mert közben persze, hogy érzem, hogy beleszagol a hajamba, és amikor felemelkedem látom is a mosolyt az arcán. Egyébként meg én is értem miért vetnek meg minket, csak én máshogy indokolok. Azért, mert irigykednek, hogy nekik rémesen unalmas életük van, hogy nem tehetik, amit akarnak és nem bújhatnak ágyba ilyen jóképű katonákkal, mint én. Miért ne tehetném meg, ha jól érzem magam tőle. Kielégültem, tuti, hogy remekül ki fogom aludni magam és még vár rám egy üveg pezsgő is, amit lehet hogy majd elviszek Linknek engesztelésül, bár nem hiszem, hogy kifejezetten erre vágyna, de... mégis mit vihetnék neki? A szappant a motelből esetleg? Azt is el lehet csenni gond nélkül, lehet hogy jobban értékelné, mint a pezsgőt, bár még mindig nem tudom, hogy pontosan miért is akarom kiengesztelni. A cirkuszban soha sem volt nagyobb gond belőle, ha az ember kicsit kimaradt éjszakára, valahogy elfogadott volt, nem kellett az ilyesmit előre bejelenteni, de félő, hogy azért egy szabály hű srácnál más a helyzet.
Élvezem azt a pár percet is, amíg tart ez a kellemes kis idill, amíg átölel és amíg az ujjaim finoman járnak fel, s alá a mellkasán, de tudom, hogy nem tart soká, ezért nem is látszik csalódottság az arcomon, amikor végül megmoccan és kiül az ágy szélére. Csak nézem a hátát, a szépen kidolgozott izmokat, magamhoz ölelem a takarót. Eszem ágában sincs megmoccanni. Viszonozom a mosolyt, és csak csendben figyelem, ahogy öltözködik. Legalább addig is megnézhetem még magamnak, hiszen bőven van mit szemlélnem és az eszembe vésni. Kellemes időtöltés volt, kár lenne tagadni.
- Én köszönöm... uram. - szélesedik ki a mosolyom, hiszen még kezet is csókol, újra visszatérve a tőle jól megszokott udvarias stílushoz. Igazán kedves, de ezt nem mondom ki, mert az odalent a bárban is látszott, hogy nincs oda érte, ha kedvesnek titulálják. - Remélem azért ennél egyszerűbben hazaérek majd, és nem kell fejbe csapnom senkit sem. - mosolyodom el újra, majd még figyelem, ahogy becsukódik mögötte az ajtó, aztán visszafúrom a fejem egy elégedett sóhajjal a párnába. Mindenképpen kellemes este volt, még jól is jöttem ki ebből a két kötekedő alakból, érdemes volt betérni a bárba. Már csak egy kellemes alvás vár rám, aztán majd valamikor reggel, vagy hajnalban elindulok vissza, addig nem fogok idegeskedni, ráérek később is.

Én is köszönöm a játékot, egy élmény volt! Very Happy

Vissza az elejére Go down
Henry J. Winchester
Secrets All Around
Henry J. Winchester
Szövetséges


Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Winchester százados
Ω Hozzászólások száma : 143
Ω Kor : 40

Caves des Pas Sages (éjszakai bár) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Caves des Pas Sages (éjszakai bár)   Caves des Pas Sages (éjszakai bár) Empty2014-05-17, 14:15


- Értem már miért vetik meg annyira a cirkuszosokat. - Mormogom, s mosolyra húzom az ajkaim, ahogy beletemetem az arcom a hajába. Jó illata van. Nem vagyok épp a szavak embere, a mondatom igen érdekesen, talán sértőn lett megfogalmazva, de abból, ahogy kiejtem a szavakat, bár nem látja az arcom, érezni, hogy mosolygom és hogy tulajdonképpen bóknak szánom a dolgot, hisz ki vagyok elégítve, ahogy kell. Tudnám én ezt csinálni reggelig, de őszintén szólva fogalmam sincs mennyi az idő és legyek én bármilyen magas rangú katona, a szabályok rám is vonatkoznak, sőt! Nekem még példát is kell statuálnom. Ha másnaposan – vagy épp félrészegen – kell kiállnom az újoncok elé, akkor úgy állok ki, de soha nem lehet rajtam észrevenni, hogy valami nincs rendben, nem vagyok hanyag, ha valamit csinálok, azt maximálisan jól csinálom. Amúgy meg nem aggódom a másnap miatt, azt csak az után szokott előjönni, miután a nap folyamán felkelek. Szóval amíg nem fekszem le, addig kutya bajom, el tudom végezni a feladataim. Azt hiszem valamikor délután lesz néhány szabad órám, addig meg csak kibírom, csak át kell esni a holtponton.
A mellkasomra fektetem Jennát és néhány percig még a karjaimban tartom, gyengéden cirógatom, bár mondhatnám azt is, hogy még utoljára végigtaperolom a formás testét, mielőtt felszívódnék, hisz tökéletes formái vannak, ezt be kell vallanom. Hamarosan nagy sóhajjal töröm meg a csendet, s mocorogni kezdek, majd kiülök az ágy szélére, háttal neki, megdörzsölgetem a sérülésem körül. Örülök, hogy gyorsan gyógyul, de kellemetlen érzés tud lenni. A szemeimmel a ruháim keresem, majd mikor már mindent megtaláltam hátrapillantok a nőre, s kedvesen elmosolyodom a fogaim kivillantva. Amikor ez a kifejezés ül ki az arcomra egész ártatlan, gyermeki hatást kelt.
Lassan felkelek az ágyról és öltözködni kezdek, ugyan nem sietem el a dolgot, csak szépen ráérősen. A dögcédulám az egyetlen, amivel nem kellett bajlódni, mert az mindig ott lóg a nyakamban, sosem veszem le.
- Köszönöm, Jenna. - Hajolok le hozzá, s kezet csókolok, közben végig a szemeibe nézek. Még a sötétben is jól látni, hogy mennyire kékek és mennyire fáradtak a szemeim, minden értelemben. Az ajtó felé indulok, s mielőtt kilépnék még egy nagy vigyorral hátranézek. - A pezsgőt tartsd meg. Talán később majd jól jön. - Vállat vonok. - Ha másra nem is, legfeljebb jól fejbe csapni valakit vele. - Egy utolsó pillantás az ismeretlenre, s már ott sem vagyok.

Köszönöm az éjszakát játékot. Smile
Vissza az elejére Go down
Jenna Arquette
Secrets All Around
Jenna Arquette
Átutazó


Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Adeline LaPierre
Ω Hozzászólások száma : 46
Ω Kor : 31

Caves des Pas Sages (éjszakai bár) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Caves des Pas Sages (éjszakai bár)   Caves des Pas Sages (éjszakai bár) Empty2014-05-16, 16:01



Henry & Jenna



Egyértelmű, hogy most a türelem a legkevésbé jellemző rám, pedig igazán igyekszem lassítani, de úgy nem könnyű, ha a másik ilyesmiket művel a lábad között. Megmarkolom a lepedőt, amikor a combomról már a lényegre tér. Úgy tűnik, hogy bőven van gyakorlata, hogyan kell elérni, hogy egy nő már szinte sikítson azért, hogy még többet kapjon, hogy ne húzza tovább az időt. Én egyelőre próbálok e helyett csak a szolid nyögéseknél és sóhajoknál maradni és erősen azon vagyok, hogy amikor időnként beharapom a szám, ne serkenjen ki a vér.
- Tényleg nem vagy... kedves... rendkívül gonosz vagy. - mondom a plafonnak, mert ha most még le is néznék, akkor biztos hogy még annyira se bírnám ki. Nem egy elhanyagolható látvány, ha egy ilyen pasi ügyködik a legérzékenyebb részednél, de már nagyon szeretném, ha többet is kapnék belőle. Szinte már megkönnyebbültem és egyben talán csalódottan is - ki érti a nőket? - sóhajtok fel, amikor végül feláll, de legalább a látvány kárpótol, amikor lekerül róla a felesleges ruha. Olyan könnyedén pakol, hogy ettől is csak még jobban beindulok, bár ennél jobban már szinte képtelenség lenne. Eszméletlenül várom már őt, főleg amikor megérzem, hogy helyezkedik, de egyelőre még a csókjával érhetem csak be, amíg egy kicsit én kényeztetem, és persze ő se nagyon áll le. Meg sem lepődöm, amikor a kezem a fejem fölé kerül, valahogy ilyesmit vártam tőle, hiszen eddig is elég erősen birtokló volt. Halk nyögés hagyja el az ajkaimat, amikor végre összeforrunk, elmondhatatlanul vártam már erre. Nem fogja vissza magát, én pedig pont ezt élvezem, sejtheti abból is, ahogy a lábaim szépen a dereka köré fonódnak. Élvezek minden egyes határozott mozdulatot. Nem fog ez sokáig tartani, de nem is arra készültem, hogy majd órákon át hancúrozunk. Ha egyszer valakire rá vagy hangolódva, ha ennyire működik a kémia köztetek, akkor nem kell húzni az időt. Gyorsul a tempó, én pedig egy pillanatra sem ellenkezem, akármit is tesz. Akárhogy fordul, akár hogy akar elérni, eszemben sincs nemet mondani rá, és amennyire hagyja én is ügyesen ügyködöm. Szántom végig a hátát a körmeimmel, bár nem olyan erősen, hogy az hosszan tartó nyomot hagyhasson, csókolom és szorítom magamhoz, amennyire csak lehet. Végül pedig már csak csendben pihegek, amíg a beteljesülés után újabb csókokkal halmoz el. Ha jól sejtem ez kellett most neki, egy kis levezetés, egy kicsit kimosni legalább pár percre mindent az agyából és nekem is felettébb jót tett, volt mit elfelejtenem egy kicsit legalább.
- Te se voltál rossz. - incselkedő mosollyal pillantok oldalra. Persze láthatja rajtam, hogy ez enyhén szólva is finom megfogalmazás volt, hiszen még most is gyorsan emelkedik a mellkasom és rendesen ki is pirosodtam. Határozottan jó volt, de nem kell ezt bővebben kifejteni, szerintem tisztában van vele. Igazából nem gondoltam előre, hogy mi lesz, lelép hamar, vagy marad még, de jól esik, hogy végül utóbbi mellett dönt, még ha minden bizonnyal nem is tart majd sokáig. Hozzábújok, a térdemet felhúzva az övére csúsztatom a lábamat és finoman simogatom a mellkasát. Nem tudom, hogy kellene-e mondanom valamit, hiszen talán a nevemre sem fog emlékezni reggel, vagy pár hét múlva elfelejti majd. Talán ez pont így a jó, csak szavak nélkül, pár percnyi lopott idill.

Vissza az elejére Go down
Henry J. Winchester
Secrets All Around
Henry J. Winchester
Szövetséges


Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Winchester százados
Ω Hozzászólások száma : 143
Ω Kor : 40

Caves des Pas Sages (éjszakai bár) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Caves des Pas Sages (éjszakai bár)   Caves des Pas Sages (éjszakai bár) Empty2014-05-16, 11:56


- Türelem, szépségem. - Suttogom egy sunyi mosollyal, majd hozzálátok a kényeztetéséhez. Épp csak addig, hogy érezzem, már könyörögni tudna, hogy magában érezhessen. S miután befejeztem a nyalakodást felállok, megszabadulok a rajtam maradt ruhától, még utoljára megérintem az ajkaimmal, azután pedig nemes egyszerűséggel kapom fel és teszem az ágy közepére, mintha csak a tulajdonom lenne, majd fölé emelkedem, a testünk egymáshoz simul, s csókba forrok vele össze, élvezem  a dolgot, élvezem, ahogy a karjaim közt tartom és a saját bőrömön érzem a szíve dobogását, de a legjobb még hátra van. Már mozgolódom, de még nem hatolok be, levezetem a kezét, ideje, hogy velem is foglalkozzon valaki, persze közben én sem hagyom kizökkenni az izgalmi állapotából. Na azért nem tart ez a dolog olyan sokáig, egyikünknek sem kell sok, érezni a kémiát, így megfogom a kezeit, felhúzom a feje mellé és leszorítom, majd behatolok. Persze figyelek rá, hogy ne okozzak neki fájdalmat, de túlzottan nem óvatoskodom, nem hiszem, hogy az a törékeny típus lenne, azt hiszem bírni fogja a tempót. Sőt. Később sem kezdem el játszani az önzőt, aki csak magára figyel, komolyan gondoltam, mikor azt mondtam, hogy azt akarom, hogy neki is jó legyen, de érezni a mozdulataimon, a lökéseimen, látni a szemeimben, hogy tele vagyok haraggal, dühvel, tenni akarással, s talán valahol egész máshol járok. Ezzel szemben viszont határozott vagyok és összeszedett, nem mondanám, hogy sokat gyengített az alkohol a teljesítményemen. Csókolom, ahol érem, ha épp máshogy akarom csinálni olyan könnyedséggel forgatom és irányítom, mintha csak megpördíteném az egyik késem a kezemben, élvezem, hogy irányíthatok és élvezem, hogy hagyja, hogy irányítsak, hagyja, hogy kiadjak magamból minden feszültséget, nem próbál ellenkezni, vagy összetörni, csak átadja magát a gyönyörnek, ahogy én is.
Miután végeztünk, nem fordulok le róla azonnal, még egy rövid ideig maradok, csókokkal halmozom el, még utoljára kiélvezem a csodás melleit, csak ezután válok el tőle végleg, s fekszem le mellé a plafont bámulva, majd elmosolyodom.
- Ügyes. - Szól neki a dicséret, apró lihegések között, de nem nézek rá rögtön. Még nem döntöttem el, hogy most azonnal keljek fel és szedjem a sátorfámat, vagy maradjak még kicsit. Hisz minek maradnék? Letudtuk, amit le kellett, végeztünk, ennyi volt. Végül nagyot sóhajtok, s mégis úgy döntök,  hogy felé fordulok, a karjaim közé ölelem. Közel húzom magamhoz, hogy érezzem a haja illatát, ilyenkor hitetem el egy röpke percre magammal, hogy van valahol valaki, aki egyszer majd velem is törődni fog.
Vissza az elejére Go down
Jenna Arquette
Secrets All Around
Jenna Arquette
Átutazó


Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Adeline LaPierre
Ω Hozzászólások száma : 46
Ω Kor : 31

Caves des Pas Sages (éjszakai bár) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Caves des Pas Sages (éjszakai bár)   Caves des Pas Sages (éjszakai bár) Empty2014-05-15, 13:44



Henry & Jenna



Nekem igazából az is elég, ha kifizette a szobát, amit pedig tudok, hiszen én tettem meg az ő pénzéből és van hol aludnom ma. Oké persze, ott van Link... mondjuk ez még egy érdekes kör lesz reggel, mert egy árva szóval nem mondtam, hogy ma nem megyek hozzájuk úgy mint minden nap az elmúlt időszakban. Mintha csak ott laknék, nem is tudom, hogy meddig viselik ezt el a... Nevetséges, hogy még mindig nem tudom, hogy a két felnőtt ki a frász, nem a szülei, ennyi a fix és itt ki is merül az ismeretanyagom róluk. Biztos egy nagynéni és egy nagybácsi, vagy valami hasonló, inkább nem tippelek és főleg nem most gondolkodom ezen, hiszen a csókjai és az apró harapdálások bőven kiürítenek mindent a fejemből, amivel majd ráérek reggel foglalkozni. Most máson van a sor.
Furcsa talán egy egész kicsit, hogy csak néz, csak méreget, mintha el akarná dönteni, hogy megfelel-e az igényeinek az, amit lát. Nekem megfelel, így az ing nélkül még inkább, bár előtte sem gondoltam, hogy lesz bármi problémám. Finoman beharapom az alsó ajkamat, ahogy végigmérem, és szinte lehetetlen megállni a késztetést, hogy ne simítsak végig újra és újra finoman a szépen gömbölyödő izmokon. Mi sincs jobb annál, mint egy ilyen remekbe szabott külsejű fickóval tölteni az éjszakát mindenféle kötöttség és következmény nélkül. Kétség sem fér hozzá, hogy bőven megéri a belefektetett energiát. A sérüléseivel nem is foglalkozom, várható volt, hogy lesznek rajta, de kétlem, hogy azokon kellene időznöm, hogy eszébe jusson, hogyan szerezte őket. Szinte már epekedem a csókjáért, ha még pár másodpercet várna, akkor jó eséllyel én magam ragadnám meg, hogy magamra húzzam, de végre csak megmoccan. A póló lekerül rólam és én vadul csókolok vissza. Nem is akarom, hogy bírjon magával, én sem bírok már.
Mégis lassít, amikor szépen lefelé indul el, pedig már majdnem sikerült eljutnom addig, hogy elérjem az övét, de végül megszökik előlem. Halkan sóhajtok fel, miközben ő egyre lejjebb halad, a szavaira pedig csak lepillantok és szélesen elmosolyodom. Szerintem, ha egy pasi elég erős és kemény ahhoz, hogy irányítson, ha kell. Kicsit sem zavar, hogy csak úgy lejjebb húz, ahogyan az sem, sőt kifejezetten élvezem, hogy végre lekerül rólam a nadrág.
- Szerintem azt már rég átugrottuk, de akár a hosszas bevezetőt is kihagyhatjuk. - ez már nem az enyhe célzás, ez egyértelműen mutatja, hogy mit akarok, és az ő minél előbb. De nem, még egy kicsit húzza az időt, én pedig kénytelen vagyok csak várni és élvezni, pedig tudnék ennél jobbat is, ami mindkettőnk számára kellemesebb lenne. - Rajtad még mindig túl sok a ruha... - újabb sóhaj hagyja el az ajkaimat, ahogy lefelé pillantok. Nincs már rajtam semmi felesleg, ami akadályozná, mégis vár, mégis kiélvezi azt, hogy a szemeimmel már szinte felfalom. Nem vagyok az a típus, aki kérlel egy pasit, bár most közel vagyok hozzá, túlságosan megnyerő a külseje és nekem épp elég volt ennyi, hogy már többet akarja, de kitartok, beharapom a szám egész erősen, hogy ne szólaljak meg. Biztos vagyok benne, hogy ő is többet akar, nem fogja sokáig húzni... nagyon ajánlom neki. A végén kénytelen leszek én nekiesni.

Vissza az elejére Go down
Henry J. Winchester
Secrets All Around
Henry J. Winchester
Szövetséges


Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Winchester százados
Ω Hozzászólások száma : 143
Ω Kor : 40

Caves des Pas Sages (éjszakai bár) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Caves des Pas Sages (éjszakai bár)   Caves des Pas Sages (éjszakai bár) Empty2014-05-15, 12:51


- Ezt örömmel hallom, mert én aztán bírom. - Suttogom vigyorogva a bőrébe a gyengéd csókok és apró harapdálások között. Bár azt azért nem mondhatnám, hogy végig fogjuk hancúrozni az éjszakát, mert nekem hajnal négyre vissza kell érnem a tábora, ötkor lesz egy kiképzésem egy húsz fős csapatnak. Remek. Előre sajnálom azokat a szerencsétleneket. Eleve keménykezű vagyok ha ilyesmiről van szó, ráadásul lefogadom, hogy az este folyamán elfogyasztott alkoholmennyiség miatt igen mogorva is leszek, az alváshiányt meg ne is említsem! Ez az Henry, ezt megint összehoztad. Bár ez jelenleg a legkevésbé sem foglalkoztat, itt ez a szemrevaló nő, aki elfeledtesse ezt velem.
Miután az ágyra került, s kiváltam a csókból, a lábai közt térdelve emelkedem felé, de nem közeledek, nem is felelek semmit a szavaira, csak egy sokat sejtető félmosollyal figyelem, méregetem néhány másodpercig, s hagyom, hogy ő is ezt tegye. A nem rég beszerzett lőtt sebet ugyan profin lekezelték – Mrs LaPierre hentes munkája után – de idő kell neki, hogy rendbe jöjjön, ám ezen kívül minden a helyén van. Látszik, hogy az izmaim nem csak dísznek vannak, nem kevés erő van bennük és a testtartásom is egész jó az elfogyasztott alkoholmennyiséghez képest.
Miután eleget bámultam és elkönyveltem, hogy minden ott domborodik rajta, ahol kell, egy elégedett félmosollyal húzom le róla a pólóját, majd az alkaromon támaszkodva fölé hajolok, s hosszas csókba forrok össze vele, nem óvatoskodva, érezni, hogy már alig bírok magammal.
Az igazat megvallva nem akarom húzni az időt, de azt sem akarom, hogy azt higgye egy önző seggfej vagyok, így lefelé kezdek haladni, lassan végigcsókolom a testét, majd elválok tőle, felkelek az ágyról, s nemes egyszerűséggel szabadítom meg a nadrágjától, ezután pedig letérdelek az ágy mellett, érte nyúlok, s őt is kihúzom az ágy szélére, úgy irányítom, mintha azt  gondolnám, hogy azt teszek vele, amit csak akarok.
- Remélem neked sincs ellenedre, ha átugorjuk a szex előtti ismerkedős részt. - Pillantok fel a szemeibe. Nem akarom, hogy áltassa magát – mert sokan hajlamosak erre – hogy ez majd más lesz és akár a nevére is emlékezni fogok holnap ilyenkor, de azt hiszem ezzel nincs is semmi baja, őt is csak a testiségek érdeklik és hogy legyen egy jó estéje. Én meg végképp hozzászoktam ahhoz, hogy nincsenek kapcsolataim, tudom hogy a háború haladtával majd egy Isten háta mögötti országban leszek eltemetve egy jelöletlen sírban – ha el leszek egyáltalán temetve – úgy, hogy senki nem fog emlékezni rám a részeges anyámon kívül és ezzel nincs problémám - legalábbis ezt próbálom bemesélni magamnak -, én vagyok az, aki elbarikádozza magát, akárhányszor valaki közeledni próbál...
A belsőcombját kezdem csókolgatni, egyre közelebb haladva az alsóneműjéhez – ami hamarosan lekerül róla – de egyelőre nem térek rá a lényegre. Tudom, hogy mennyire akarja, de képtelen vagyok nem kiélvezni a pillanatot, hogy én irányítok, hogy addig neki sem jár semmi, amíg én azt nem mondom.
Vissza az elejére Go down
Jenna Arquette
Secrets All Around
Jenna Arquette
Átutazó


Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Adeline LaPierre
Ω Hozzászólások száma : 46
Ω Kor : 31

Caves des Pas Sages (éjszakai bár) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Caves des Pas Sages (éjszakai bár)   Caves des Pas Sages (éjszakai bár) Empty2014-05-15, 05:30



Henry & Jenna



Nem akarom, hogy átverjék a fickót, ha már ennyi pénzt tett le oda, a végén még simán úgy számolna a portás, ahogy neki jól esik és nem a megfelelő összeg kerülne vissza a kedves katona zsebébe. Tény, hogy nem vet fel engem sem a pénz, de vagyok annyira rendes, hogy ne olyantól akarjak lenyúlni bármennyit is, aki normálisan viselkedett velem, még ha ez talán csak az ital hatására van is. Vajon hogy fog viselkedni holnap reggel? Azért most is látszott, hogy időnként nagyon komoly tud lenni, tehát arra számítok, hogy ha kijózanodott és még a feje is hasogat majd ettől a nem kevés mennyiségű italtól, akkor már... nem lesz ilyen kedves, de majd meglátjuk. Most a jelennel kell foglalkozni, a jelenben pedig pezsgőt kér, amit igazán nem tudok hova tenni, mert neki már nagyon nem kellene többet inni, én pedig bőven beérem azzal az egy pohár gyenge itallal, amit odaát elfogyasztottam.
- Nehéz lehet neked, igazán ki jár egy kis... kényeztetés. - mosolyodom el, amikor közel húz magához. Nagyon közel. Nem is számítottam rá, hogy hosszú bevezető beszélgetéssel indítunk majd. Mégis mi értelme lenne? Mindketten tudjuk, hogy miért vagyunk itt és azt is, hogy reggel majd szépen tovább állunk, mintha mi se történt volna. Ez csak egy este, amikor két ember jól érzi magát, nem kell mindent olyan rémesen komolyan venni, pont ebben rejlik az ember szabadsága. Ha meg akarsz tenni valamit, hát tedd meg, és ez a fickó nem néz ki rosszul, még az a sok ital se ártott meg neki annyira, mint egy átlag embernek, úgyhogy nem félek, hogy ez a teljesítményére menne.
A kopogás az, ami kizökkent, nem is kicsit. Határozottan csalódott vagyok, hát pont ezért nem volt értelme annak a fránya pezsgőnek, hogy csak így megszakítsunk valamit, ami kellemesnek ígérkezik. Nem jó, nagyon nem jó. Hátrébb lépek, és megvárom, amíg elrendezi az ügyet. Reméltem, hogy nem kell végigvárni, míg a portás elszöszmötöl a pezsgővel, arra most nagyon nem vágyom, másra viszont annál inkább. Gyorsan kiteszi a szűrét én pedig igyekszem türelmesen várni. Nem megy jól, de nagyon mást nem tehetek. Végre a pezsgő a szobába kerül, én pedig csak mosolyogva nézem, ahogy minden bizonnyal azon töri a fejét, hogy mégis miért volt rá szükség. Minden bizonnyal megszokás, vagy csak ő se tudta mit is akar vele, de kétlem, hogy kelleni fog. Nem pezsgőzni akarunk, az most csak felesleges időhúzás lenne.
- Igen, meglehetősen hajlékony és... nem fáradok el egy könnyen. - hát igen elég jó az állóképesség, ami azért jól jöhet most is. Az a kérdés csak, hogy neki mennyire az ennyi ital után, de nagyon remélem, hogy eléggé. Szélesen elmosolyodom, amikor magához ránt, most már nem lesz gond arra, hogy valaki mégis betoppan és zargatni kezd minket. Nincs több pezsgő, nincs más sem, nem kell húzni az időt. - Nincs kétségem a felől, hogy ez teljesülni fog. - halkan felsóhajtok, ahogy a lehelete bizsergeti a fülemet, és végre összeforrhatunk egy csók erejéig. A kezem automatikusan csúszik feljebb, hogy a hajába túrhassak. Kellemes kis göndör fürtjei vannak, határozottan tetszik. Kis lépésekkel haladok hátra. Szerencse, hogy a szoba elég kicsi ahhoz, hogy se perc alatt el lehessen találni az ágyat. Csak addig szakadok el tőle, amíg hátra dobom magam, bár az is lehet, hogy ha nem elég stabil, akkor nagyobb eséllyel zúgunk le mindketten oda egyszerre, vagy ha nem akar elszakadni tőlem pár pillanatra sem. Az viszont biztos, hogy amúgy is lazán gombolt inget már rántom is le róla. Nem fogok minden gombra egyesével időt szánni, eszem ágában sincs. Pillanatok múlva a földre kerül a felsőruházata, a kezem pedig immár finoman simíthat végig a mellkasán.
- Egy kicsit most elfelejthetsz mindent... minden bajt... fájdalmat... rossz emléket. - minden egyes kis szünetben csókot lehelek az ajkaira. Nem lehet egyszerű a katonáknak, bár én magam sosem értettem őket igazán. Miért jó azt választani, hogy harcolnak, de bizonyára akadnak akik nem saját döntésükből teszik. Viszont mégis csak kell nekik időnként egy kis kényeztetés, a sok parancs és fárasztó napok mellé egy finom női kéz, érzéki simogatás. A férfiak mindig olyan keménynek mutatják magukat, legalábbis többségük, főként a katonák, de attól még legbelül ugyanúgy vágynak egy kis gyengédségre, ez nem kérdés.

Vissza az elejére Go down
Henry J. Winchester
Secrets All Around
Henry J. Winchester
Szövetséges


Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Winchester százados
Ω Hozzászólások száma : 143
Ω Kor : 40

Caves des Pas Sages (éjszakai bár) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Caves des Pas Sages (éjszakai bár)   Caves des Pas Sages (éjszakai bár) Empty2014-05-14, 19:40


Amíg Jenna számol én a pult mögött, a szemközti falon lógó kulcsokat figyelem, próbálok koncentrálni, hogy kettő helyett egyet lássak, de mikor beérik a fejemben, hogy vagy két tucat kulcs lóg velem szemben, ami előttem legalább ötvennek tűnik feladom, s csak egy ittasan gondterhelt sóhajjal vakargatom meg a tarkóm. Miután a kis barátnőm visszacsúsztatja a pénzt a zsebembe, még kihúzok két bankjegyet és azt is a pultra nyomom.
- Küldjön utánunk valami jobbféle pezsgőt. - Majd engedek a nő húzásának, s követem, de mielőtt elkanyarodnánk még hátraszólok, elég hangosan, hogy biztosan hallja. - Hideg legyen ám!
A szobába érve miután ledobta a kabátját, s odalépett hozzám a kérdésére felelve magabiztosan mosolyodom el a fogaim kivillantva, na meg az is nyilvánvaló az arckifejezésem alapján, hogy nem lesz nehéz beindítania.
- Valamiből meg kell élni. - Felelem, s a kezeim a derekáról a csípőjére csúsztatva egész közel húzom őt. Nagyon közel. Nem áll szándékomban elkezdeni magyarázkodni, hogy mire is gondolok épp ezzel a mondattal, de értelemszerű, hogy nem hurcolunk magunkkal pénzt, meg értékeket a háború közepén, azzal kell beérnünk, amink van. Én pedig ha lakott területet érünk el és lehetőségünk nyílik egy kis italozásra valami kocsmában, nemes egyszerűséggel költöm a helyiektől elnyert pénzt. Nem csoda, hogy jó vagyok benne, hisz az én helyzetemben ez a legegyszerűbb és legcélratörőbb úgymond kereseti lehetőség, volt időm beletanulni.
Az egyik kezem felemelem a hátán végigsimítva, s elsöpröm az útból a haját, majd olyan közel hajolok, hogy már a bőrén érezheti a forró leheletem, már épp kezdeném a „kóstolót”, mikor kopognak az ajtón, így visszahúzódom egy sóhajjal, s csak nyomok egy csókot az ajkaira, azután az ajtóhoz megyek, a járásom azért egész stabilnak mondható. Kissé kacskaringós... de stabil.
Az ajtónyitással lépne is be az imént megismert portás behűtött pezsgővel, meg két pohárral, hogy kiszolgáljon minket – őszintén fogalmam sincs, hogy mennyi pénzt dobhattam elé a pultra, ha egy ilyen porfészekben ilyen kiszolgálást kapunk, de hé, pénz beszél, kutya ugat – azt viszont nem várom meg, hogy be is jöjjön, egy szó nélkül a mellkasára pakolom az egyik kezem és kitolom a szobából, majd átveszem tőle az italt és a poharakat.
- Köszönjük. - Már hátat is fordítok, s a lábammal becsapom az ajtót. Egyébként most, hogy itt van előttem a pezsgő, az asztalra letéve, már nem egészen tudom ezt minek kellett. Most inkább csak egy mocskos szexre vágyom, aztán mindenki mehet, amerre lát, nem pedig pezsgőzésre és romantikára. Az asztalon támaszkodva egy darabig az üveget bámulom, majd egy váratlanul jött hatalmas – és cseppet sem ártatlan – mosollyal nézek fel Jennára.
- Szóval te hajlékony vagy, hah? - Kis szünetet tartok, majd megnyalom az ajkam, s közelebb lépve magamhoz rántom – persze csak óvatosan, legalábbis a helyzethez képest –, de ahhoz képest, hogy eléggé el vagyok ázva teljesen határozottan és stabilan tartom meg a karjaim közt. - Azt akarom, hogy jól érezd magad ma este. - Suttogom a fülébe, ahogy a hajába túrok, s bele is markolok, kissé hátrahúzva a fejét, hogy végre folytathassam, amit az a féleszű portás félbeszakított.
Vissza az elejére Go down
Jenna Arquette
Secrets All Around
Jenna Arquette
Átutazó


Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Adeline LaPierre
Ω Hozzászólások száma : 46
Ω Kor : 31

Caves des Pas Sages (éjszakai bár) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Caves des Pas Sages (éjszakai bár)   Caves des Pas Sages (éjszakai bár) Empty2014-05-14, 08:23



Henry & Jenna



Hát így se reagált még arra, amit mondtam soha senki. Képtelen vagyok visszatartani a kikívánkozó nevetést, amikor végül befejezi a mondatot. Egyáltalán nem bántó, főleg, mert tudom én, hogy mennyit ihatott, vagy legalábbis sejtem, hiszen ténylegesen csak az utolsó pohár italt láttam, de előtte még lehetett néhány az alkoholszagból ítélve, ami finoman körüllengi.
- Így se hallottam ezt még senkitől, de... amúgy nem csak erről van szó. A legtöbb embert köti a társadalom mindenféle buta elvárása, pedig igazából ők is sok mindent meg akarnak tenni, de visszafogják magukat. Szerintem inkább ők a rosszak, mert hazudnak maguknak, másoknak... értelmetlenül. - rántom meg a vállam. Nem hiszem, hogy ebből most túl sok mindent fel fog fogni, de nem is számít. Saját magam miatt is jó érzés ezt így kifejteni. Igenis így gondolom, hogy a legtöbb ember nem engedi el magát, és irigyek, mert van aki megteszi. Gondolom ez a pasas se ülne itt velem, ha nem itta volna már meg azt a pár pohár whiskeyt, mert a társadalmi konvenciók nem engednék neki, csak épp engem ez nem érdekel. Az élet azért van, hogy élvezzük, sajnálom azt, aki erre soha, vagy már túl későn jön rá.
- Ez igazán szomorú, de ha most kicsit elengeded magad, akkor felejtsd el a katonákat, azt is, hogy te az vagy. - elmosolyodom, ahogy rosszallóan morog, amiért kifogyott a pohara. Nem hiszem, hogy szüksége lenne még egyre, ki tudja, hogy mikor lendül át a holtponton és akkor maximum csak betakargathatom, miután hangos horkolással eldőlt a szomszéd motel ágyán, mert már arra se lenne esélye, hogy visszajusson a kaszárnyába. Az pedig nem túl izgalmas befejezése lenne a mai estének egyikünk számára sem.
Kicsit még ki is húzom magam, amikor végigmér. Sosem zavart egy-egy vágyakozó pillantás, főleg akkor ha nekem is tetszik a másik a felhozatal. - Rendben, akkor nem vagy kedves, erős vagyok és bátor! Én pedig mi más tehetnék, mint hogy a hős karjaiba omlok és meghálálom, hogy megmentett igaz? - mosolyodom el. Hát ha nem akarja, hogy kedvesnek tituláljon, akkor nem fogom, amúgy is az ember nem egy kedves pasitól indul be, ha csak egy kellemes estét akar magának, végülis ebben tökéletesen igaza van.
- Látom én, nagyon laza vagy! - nevetem el magam újra. A szavakkal már meggyűlik a baja, de ahogy mondta nem beszélgetni akarunk, tehát nincs is szükség rá, hogy az jól menjen neki. Valami egészen más az, aminek jól kell működni és mivel láthatóan még áll a lábán és azt is sikerült értelmeznie, hogy én mit mondtam, erre egészen nagy esélyt látok. Nem terveztem már, hogy ilyesmibe bonyolódom, de az élet akkor szép, ha zajlik. Túl sokat tervezni nem jó, csak megbonyolítja a a dolgokat, sokat csalódsz, ha valami még sem úgy történik, ahogy akartad.
- Vajon meddig maradsz még úriember? - mosolyodom el, de kár lenne tagadni, hogy a nyakcsók és persze a lehelete a bőrömön kellemes bizsergéssel tölt el. Azért jól esik, hogy felsegíti a kabátomat, még ha ezúttal talán a közelség lehetőségének cseppnyi hátsó szándéka is meg volt ebben. Meg fogom a kezét és irány a szomszéd motel.
- Azt én sem szeretem. - bólintok, bár nem lett kikérve a véleményem, de Linknél is határozottan sokat forgolódtam első éjszaka. Sátorhoz vagyok szokva, viszonylag kemény földhöz, nem érzem jól magam egy túlságosan puha, süppedős matracon. Lakókocsiban csak akkor aludtam, amikor valami komolyabb bajom volt, de azért ott sem azok a jellemzően irtó kényelmes ágyak vannak.
- Ha esetleg gondja lenne a számolással... - markolom fel végül azt a köteg pénzt. Én teljesen jól vagyok, és azért mégsem akarom, hogy ezt az... erős embert, ki nem kedves esetleg itt jól átverjék. Lehet, hogy reggel kiverné e miatt balhét, de mégis jobb, ha erre nincs szükség. Én számolom le tehát a megfelelő összeget, amit a portás csak közöl nagy nehezen, aztán a maradékot szépen visszacsúsztatom Henry zsebébe finoman hozzásimulva közben, aztán felkapom a kulcsot és ezúttal én fogom meg a kezét, hogy megkeressük a szobát. Nem kell sokat bajlódni a zárral, fél pillanat múlva már kattan is, én pedig könnyedén nyitok be. Egyszerű, de egész kellemes, a célra tökéletesen alkalmas. A kabátomat ledobom az egyik távolabbi szék támlájára. - Szóval... jól pókerezel? - lépek közelebb miután már behúzta maga mögött az ajtót, de hagyok magunk között néhány centit és csak az arcán simítok végig egészen finoman. Lássuk mennyire erős és áll még a lábán.

Vissza az elejére Go down
Henry J. Winchester
Secrets All Around
Henry J. Winchester
Szövetséges


Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Winchester százados
Ω Hozzászólások száma : 143
Ω Kor : 40

Caves des Pas Sages (éjszakai bár) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Caves des Pas Sages (éjszakai bár)   Caves des Pas Sages (éjszakai bár) Empty2014-05-13, 18:26


Cirkuszos, mi? Nem szólok közbe, úgymond figyelmesen hallgatom – már amennyire figyelmes tudok lenni ilyen állapotban – s a tetszésem csak egy lassan az arcomra kúszó elégedett mosoly tükrözi. Na meg az a szolid, apró kifejezés, miszerint beindította a fantáziám.
- Szabadságszeretet? - Kerekedik el kissé a szemem, de inkább csak ironikus módon, hallottam már erről a fene nagy „szabadságszeretetről” – úgy érted, mikor a májatok nem kímélve mentek a... - itt megállok egy pillanatra és grimaszolok egy érdekeset a megfelelő szót keresve – nemi  szervetek után? - Nevetni kezdek, na persze nem gúnyosan, nyilvánvaló, hogy ezzel a megjegyzéssel nem őt akarom bántani, csak magam szórakoztatom. Ennyi alkohol után meg még az atyaúristen megjelenése is vicces lenne, tehát ne csodálkozzon.
- Hát, - emelem meg a poharam felé – katonának aztán beszélhet szabadságszeretetről. - Majd az ajkaimhoz emelném, hogy igyak még egy keveset, de egy gyermekien morgolódó arckifejezéssel visszateszem az asztalra, miután észreveszem, hogy már rég üres. - Egyesek még a seggüket sem tudják kitörölni parancs nélkül. - Vetem oda, ahogy az üres poharat firtatom, s azon gondolkodom rendeljek-e még egyet, majd felnézek a nőre, s újra végig mérem, immár nem udvariaskodva, bátran elmegyek a szemeitől a csípőjéig, ezután pedig egy nagyobbacska sóhajjal nyugtázom magamban a döntést. Elég volt mára ennyi, jöhet a desszert.
- Ez nem kedvesség azt hiszem. - Csóválom meg a fejem, ahogy megnyalom az ajkaim, miután lelépett a két francia pasi – bár itt rajtam kívül mindenki francia azt hiszem, az én akcentusomról meg ordít, hogy angol vagyok – én meg újra helyet foglaltam. - Hogy őszinte legyek inkább erőfitogtatásnak mondanám. - Vonok vállat. - Hisz ki ne élvezné egy csinos nő figyelmét, mikor megmutathatja, hogy milyen erős. Főleg elázva. - Igen, ez jó lesz. Nehogy már el legyek könyvelve kedvesnek... még a végén zavarba jönnék.
- Hé, hé. - Állítom meg. - Én jól vagyok. Teljesen... totál... lazán... - Minél közelebb érek a végéhez annál jobban lassítom a szavakat és erősödik az értetlen grimasz. Tulajdonképpen fogalmam sincs mit akartam kihozni ebből a mondatból, de a lényeg, hogy engem aztán nem könnyű kiütni. Aztán mikor eljut az agyamig, hogy épp mit is mondott kissé meglepődve hátrahúzom a fejem, és egy széles, ártatlan és aranyos mosoly jelenik meg az arcomon, mint akinek gyereknap van.
- Tényleg? - Persze ez a szolid mosoly hamar átvált a már jóval férfiasabb nőcsábász fajtába. - Menjünk. - Mondom halkan, de magabiztosan felé, s felállok, mellé sétálok, megvárom, amíg ő is feláll, majd mögé lépek, s udvariasan felsegítem a kabátját közben belecsókolva a nyakába, szinte hozzá simulva. - Vegyünk ki egy szobát a szomszédban. - Suttogom, kihátrálok mögüle, s kézen fogva kivezetem, majd be a közeli bejáratni ajtón a motelrészleghez.
A pulthoz érve elengedem Jennát és teljesen rátámaszkodom egy nagy sóhajjal, a whiskyszag meg csak árad belőlem. A portás hamar megérkezik, kifejezéstelenül végigmér mindkettőnket, már épp ráförmednék, hogy mi van, valami nem tetszik? De ekkor megkérdezi, hogy miben segíthet, én meg kihúzok a zsebemből és a pultra nyomok egy köteg pénzt, nem foglalkozom az összeggel, majd ő kiszámolja.
- Egy szobát. Ne legyen túl puha az ágy. - Teszem hozzá. Hivatásos katonaként a saras és hideg, vagy épp poros és forró föld után nekem túl kényelmes egy puha ágyikó. Azt hiszem érthető. Nem mondanám, hogy túl jól érzem magam rajta. Túl idegen. Az érdekes fizetési módot látva a portás ismét furcsálló tekintettel felel.
- Mi van? - Vigyorodom el, s Jennához fordulok még mindig a pulton támaszkodva. - Pókeren nyertem.
Vissza az elejére Go down
Jenna Arquette
Secrets All Around
Jenna Arquette
Átutazó


Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Adeline LaPierre
Ω Hozzászólások száma : 46
Ω Kor : 31

Caves des Pas Sages (éjszakai bár) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Caves des Pas Sages (éjszakai bár)   Caves des Pas Sages (éjszakai bár) Empty2014-05-13, 14:07



Henry & Jenna



Nem, igazából egyáltalán nem lep meg, hogy végül nem fejti ki bővebben, hogy mi is az a nagy probléma, netán problémák, amik miatt bánatos. Végülis érthető, ha az ember nem szívesen beszél arról, ami fájdalmas számára, én pedig nem fogom faggatni, hogy mégis csak fejtse ki nekem bővebben. Kétlem, hogy segíteni tudnék neki a megoldásban. Nem tűnik annak a kétségbeesett típusnak, aki maga ne tudná megoldani a problémáit, ha nagyon akarná.
- Nem... átlagos, hogy úgy fogalmazzak. Nem vagyok idevalósi, egy vándor cirkusszal érkeztem csak épp... - megrázom a fejem. Nem akarom a saját hangulatomat sem elrontani ezzel, azt hiszem ez pont az a téma, amit nem kell bőven boncolgatni, hogy itt ragadtam. Nem fontos, majd valahogy megoldom, de nem fogok folyton ezen siránkozni, az biztos. - Tudod... a legtöbb átlagos polgár nem igazán veszi jó néven a mi szabadságszeretetünket. - na igen, a cirkuszosok furák, és ez még a legenyhébb kifejezés arra, amiket már hallottam a legtöbb városban a magamfajtákra, ha már így tetszett neki a kifejezés. A szolid polgárokhoz képest mi magunk lehetünk az ördög, vagy valami hasonló.
- Én nem vagyok általános civil, úgyhogy nem kell osztanom a véleményüket nem igaz? Rólam sincs éppenséggel a legjobb kialakult összkép, azzal sem foglalkozom. - rántom meg lazán a vállam. Nem érdekelt soha sem, hogy mit gondolnak az emberek, bár úgy érzem, mintha őt azért érdekelné. Talán ez is az egyik ok, hogy a pohár fenekére nézett? Bántja netán valami? Bántja az, hogy sokan irányításmániás seggfejnek tartják? Bár ha egyszer időnként úgy viselkedik... bár minden bizonnyal ha katona, akkor ez a dolga, mert most egy kicsit sem ilyen. Jó persze van benne egy cseppnyi... hát nem is tudom minek nevezhetném, komolyságféle még most is, de azt ital gyorsan el tudja feledtetni az emberrel, ha elegendő mennyiségű és elég ütős fajta.
A következő szavaira szélesen elmosolyodom, és sokat sejtetően harapom be az alsó ajkamat. Kár lenne tagadni, hogy még a ital ellenére is egészen jóképű a fickó, és egyszer élünk, miért kéne az embernek folyton a következményekkel törődni. Az egyszerű városiak pont azért nem bírják az olyanokat, mint én, mert irigyek. Mert én azt teszek, amit akarok, akkor amikor akarom és nem foglalkozom vele, hogy ki mit gondol. Azért élünk, hogy jól érezzük magunkat, nem azért, hogy idős korunkban azon kelljen gondolkodni, hogy mégis mennyi mindenre mondtuk nemet csak azért, mert ez volt a társadalmi elvárás. Válaszolni viszont nem tudok azonnal, mert ő feláll, én pedig hátrafordulva figyelem, hogy mégis mi történik. Újra a két fickó kerül elő. Azért persze a kis lotyó megnevezésre felszökik a szemöldököm. Bennem is csak egy ideig van meg a béketűrés. Nem vagy olyan lány, én azért teszek dolgokat, mert úgy akarom, nem azért, mert valaki fizet érte, vagy mert nincs más választásom, és csak azzal teszem, akivel nekem kedvem van hozzá. Ez a kettő pedig... finoman szólva is undorító alak.
- Köszönöm! Mondtam én, hogy kedves vagy. - jó, velük nem volt az, de nem is ez számít. Nekem bőven elég, ha valaki velem rendesen viselkedik, hiszen az se túl gyakori. Elmosolyodom, amikor visszaül a helyére. - Valahol ott, hogy nem szeretnél velem beszélgetni, vagyis... hogy nem beszélgetni szeretnél. Viszont akkor lehetséges, hogy... leléphetnénk még mielőtt az a nem kevés ital, amit magadba öntöttél kifejti a hatását. - tehát mielőtt még totál kiüti a whiskey. Akkor már sok hasznát nem veszem, ha tényleg kidől nem igaz? Azért a pasi nagy részénél a sok ital nem szokott a legjobban hatni a teljesítő képességre, bár ő úgy tűnt többnyire még áll a lábán a kisebb imbolygásoktól eltekintve persze.

Vissza az elejére Go down
Henry J. Winchester
Secrets All Around
Henry J. Winchester
Szövetséges


Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Winchester százados
Ω Hozzászólások száma : 143
Ω Kor : 40

Caves des Pas Sages (éjszakai bár) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Caves des Pas Sages (éjszakai bár)   Caves des Pas Sages (éjszakai bár) Empty2014-05-13, 10:58


Amikor nyíltan rákérdez, hogy miért vagyok ilyen bánatos néhány másodpercre egy komoly, mogorva kifejezés fagy az arcomra, ahogy épp leteszem a poharam, s lassan felnézek rá, de ahogy újra találkozik a tekintetünk a komor kifejezés egy incselkedő mosolyba csap át – persze nem is én lennék, ha nem hárítanék valami „fontosabbal”, legalábbis számomra minden fontosabb, mint a problémáim – s a karjaim összefonva dőlök a szék háttámlájának, a szemeim pedig egy pillanatra sem veszem le a nőről.
- És mondja csak, milyen az a „magamfajta”, Jenna? - Ismétlem az idézett szót épp olyan tónusban, ahogy ő ejtette ki, ahogy kikerülöm az ő kérdését. Vajon örömlány, szajha? Bár már a külsejét elnézve említhető a „magamfajta” kifejezés, nem épp valami avignoni konyhatündérnek néz ki, nem csodálom, hogy nem kap túl sok tiszteletet ezektől a fellengzős kocsmabútoroktól, de hát mit is várna?
- Higgye el, távol állok a kedvességtől. Tudja mifelénk az nem divat. - Dörzsölgetem meg egyik kezemmel a halántékom, ahogy egy sóhajjal lepillantok az üres poharamra, nyugtázva, hogy ez is elfogyott. - A civilek általános véleménye szerint azt hiszem az irányításmániás seggfej lenne a találó kifejezés. - Ismét felnézek rá, immár előre dőlök, kissé az asztalra támaszkodva, s a tekintetem cseppet sem rejtegetve méregetem. Hol a nyakát, hol az ajkait, bár a dekoltázsáig nem megyek le, nem akarok túl modortalan lenni, még így sem. - Egyszerűen csak nem nézem jó szemmel, ha egy nővel így bánnak.
- És elhiheti, Jenna – nézek fel a szemeibe sokat mondóan, ezt szavak nélkül is meg kell értenie – a beszélgetés az utolsó dolog, amivel ma este foglalkozni akarok. - Fáradt vagyok és részeg, de arra mérget vehet, hogy így is jobban teljesítek, mint bárki csúcsformában ebben a porfészekben.
Már épp megkérdezném, hogy szeretne-e egy italt, mikor a nő háta mögött elnézve látom, hogy a két francia pasas az asztalunk felé tart és eléggé be vannak pöccenve. Egy érdekes – bár a maga módján egész vicces - grimasz jelenik meg az arcomon, ahogy szemet forgatok, mintha csak egy csapat kétbalkezes újoncot kellene megfegyelmeznem és már a könyökömön jönne ki.
- Ha megbocsájt egy pillanatra... - Biccentek felé illemtudóan, s felállok... vagyis inkább feltápászkodok... Katonásan feléjük indulok, nem várom meg, amíg ideérnek, Jennától egy-két méterre állítom meg a pasast, aki elől jön.
- Öreg, - kezdem végtelenül unottan, mint akit az sem érdekelne, ha tizenketten jönnének ellene, mert világos, hogy véleményem szerint a kisujjamig sem érnek fel, csak úgy árad belőlem a magabiztosság... na meg a piaszag – melyik részét nem értetted annak, hogy kopj le?
- Pofa be, te senkit nem érdekelsz, - néz rá Jennára, mintha én itt sem lennék, de továbbra is hozzám beszél – keress magadnak valami úri majmot, aki jobban passzol hozzád. A kis lotyót meg hagyd meg nekünk. - Vigyorodik el, de látni a gúnyos tekintete mögött, hogy ő is érzi, hogy rezeg alatta a léc.
Felhúzom a szemöldököm afféle ironikus „én kérek elnézést” kifejezéssel, majd hátrapillantok a lányra, mintha elgondolkodnék az „ajánlaton”, de az igazat megvallva az egyetlen dolog amin épp gondolkodom, hogy a máját lőjem el, vagy a tüdejét. Amikor visszafordulok a férfihoz – a másik ipse távolabb álldogál, mintha ő nem akarna többet kockáztatni – egész közel állok hozzá, hogy senki ne lássa, amint előveszem a fegyverem és a gyomrához szorítom. A nagy hangzavarban még a biztosító kattanását is alig lehet hallani, de ő hallja.
- Három másodperced van, hogy eltakarodj, a cimboráddal együtt. Nincs jó napom és elhiheted, hogy nem te lennél az első ember, akinek szétloccsantom az agyát. - Halkan beszélek, nem akarom megijeszteni Jennát, alapjáraton nem vagyok ilyen ingerlékeny, most az alkohol beszél belőlem, de halálosan komolyan gondolom a dolgot, amit ő is érez, mert még a három másodperc letelte előtt elhúznak. A fegyverem óvatosan ártalmatlanná teszem és visszafordulok felé egy ártatlan, kedves mosollyal.
- Ne aggódjon, ezek sem fogják többé zaklatni. - Visszasétálok a székemhez és leülök. - Hol is tartottunk? - Kérdezem, mint aki jól végezte dolgát.
Vissza az elejére Go down
Jenna Arquette
Secrets All Around
Jenna Arquette
Átutazó


Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Adeline LaPierre
Ω Hozzászólások száma : 46
Ω Kor : 31

Caves des Pas Sages (éjszakai bár) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Caves des Pas Sages (éjszakai bár)   Caves des Pas Sages (éjszakai bár) Empty2014-05-12, 18:46



Henry & Jenna



Jó tudom nem nyitottam a legjobban, de most őszintén, nem jobb egy vicces megjegyzés, mint ha túl komolyak vagyunk? Amúgy is látszik rajta, hogy istenesen be van nyomva, ihatott már nem egy pohárral, mert mos is úgy nézi a maradék italt, mintha attól félne, hogy magától elpárolog, netán azt remélné, hogy csak úgy a szájába ugrik, pedig egyikre sincs valami nagy esély csak úgy ripsz-ropsz. De legalább a kezét nem húzza el, azt hiszem ez mindenképpen pozitív.
- Nem is mondtam, hogy szeretetszolgálat vagyok, de ritka az, amikor valaki egy magamfajtát véd meg. Egyszerűen csak hálás vagyok. - mosolyodom el, miközben újra a kezére siklik a tekintetem. Ne aggódjak, azért mégis csak elég csúnyán néz ki, akármennyire is ne aggódjak. Nekem is voltam már sérüléseim, volt rá példa, hogy mindkét tenyeremről eltüntettem a bőrt, de még mindig az volt a jobb megoldás, mintha a bokámat törtem volna elegy rosszul sikerült esés miatt. Attól még igenis ezt sem lenne hátrányos kicsit rendbe tenni, de nem leszek erőszakos, minden bizonnyal pontosan tudja - bár ebben az állapotban ez sem biztos -, hogy mi a jó neki.
- Örülök a szerencsének Henry. Jenna vagyok. - na egész jók vagyunk, az előbbi hirtelen hátraarcához képest most még magától be is mutatkozott. Egy árva szavam sem lehet. A kézcsók pedig még annál is jobban meglep, mint eddig kb. bármi. Még életemben nem kaptam ilyesmit, igazából még csak poénból sem. Nem vagyok egy úri kisasszony és ezt eddig mindenki pontosan tudta is rólam és nem ringatta magát abban a hitben, hogy ennek megfelelően kell bánnia velem. Kicsit el is kerekedik a szemem, ez egyértelműen látszik.
- Tény, hogy nem túl erős, de egyébként is én csak egy kedves fickót látok, aki kicsit talán sokat ivott, de kiállt értem, a többi nem sokat számít. De mégis miért vagy olyan bánatos? Az ital segít, hogy elfeledd? Talán... az is segít, ha kicsit mással foglalkozol, teszem azt egy kis beszélgetéssel velem. - mosolyodom el, és finoman végig is simítok a kézfején, csak afféle együtt érző megnyugtatás címén, hiszen tényleg látszik, hogy nagyon el van szontyolodva szegénykém és az ilyet nem valami jó látni. A francia férfiak pedig... azért annyira nem rosszak, csak a város lakóinak nagy része egyáltalán nem az a toleráns típus, a cirkusz keretein belül még csak-csak, de nem szoktak igazán emberszámba venni minket. Nem jellemző.

Vissza az elejére Go down
Henry J. Winchester
Secrets All Around
Henry J. Winchester
Szövetséges


Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Winchester százados
Ω Hozzászólások száma : 143
Ω Kor : 40

Caves des Pas Sages (éjszakai bár) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Caves des Pas Sages (éjszakai bár)   Caves des Pas Sages (éjszakai bár) Empty2014-05-12, 13:53


- Hé, hé, óvatosan a bókokkal, még zavarba jövök. - Vágok vissza arra, hogy nem nézek ki valami jól, ez az én hiúságomnak aztán nagyon kell, a szavaimon pedig erős iróniát érezni, persze ez nem azt jelenti, hogy bunkó módon leráznám, ami azt illeti még szelíden el is mosolyodok, bár nem nézek fel rá, el vagyok foglalva az italom bámulásával – aminek egyébként nem tudom mi értelme van, épp csak méregetem, hogy hány milliméter lehet a folyadék és az ujjaim között. Hasznos esti elfoglaltság.
Mikor a másik kezemmel kezd babrálni, ami az asztalon pihen előbb a lassan összefonódó kezeinkre figyelek, majd ugyanilyen tempóban felnézek rá, fáradt tekintettel. Épp, hogy egy másodpercre nézek a szemeibe, mert a figyelmem máris elterelik a karját díszítő tetoválások. Idegenkedve, de nem elutasítóan méregetem egy darabig, végül egy szerény fejcsóválással ténylegesen ránézek.
- Nem épp szeretetszolgálatnak néz ki, hölgyem. Emiatt meg – pillantok le a kezemre, amit mellesleg nem áll szándékomban elhúzni – ne aggódjon. - Elkezdhetném ecsetelni, hogy volt már rosszabb is, hisz tényleg volt. Például mikor az akadémián a legnagyobb télben, hajnalok hajnalán kiugrasztottak minket az ágyból, kivittek a közeli tóhoz és alsógatyában kellett a harminc centis jég alatt 30-40 métert úszni, talán többet is. El tudod képzelni a jéghideg víznek a fájdalmát? Vagy mikor éles gránátokkal gyakorlatoztunk és valami szerencsétlen nem bírta eldobni, egyszerűen ledermedt és elejtette, én meg az utolsó pillanatban kaptam fel és hajítottam el, de még félúton felrobbant engem a robbanás a jó pár méterrel odébb lévő tanknak csapott, csak a csontjaim reccsenéseit éreztem, hallani nem hallottam mert a hallásom már a robbanáskor elszállt. Na az fájt! Ez a kis semmiség a kezemen, ezt szinte nem is érzem.
Csak most jut el a tudatomig, hogy ő megpróbált bemutatkozni, mikor levertem azt a két fickót, én meg úriasan hátat fordítottam és elsétáltam. Talán illene megpróbálni újra.
- Mellesleg, Henry. - Mutatkozom be, a vezetéknevemmel ilyen állapotban nem akarok „dicsekedni”, maradjunk a Henrynél, hisz kitudja hány ilyen nevű pasas van. Bár Avignonban valószínűleg nem sok. Lényegtelen. Miután kimondtam a nevem lassan, gyengéden felhúzom a kezét, s úriemberként kezet csókolok, de csak szolidan, hisz az ajkaim épp, hogy érintik a kezét, közben pedig végig a szemébe nézek. Ezután lehúzom az italom, s a poharat az asztalra csapom.
- Minden tisztelettel, kisasszony – kezdem, a hangomból ítélve pedig még mindig nyilvánvaló, hogy eléggé be vagyok nyomva – de biztos benne, hogy egy bánatát italba fojtó katona a legjobb parti ma estére? Egy ilyen csinos pofival... - Rövid időre elhallgatok, amíg körülnézek, mintha törném valamin a fejem, majd elkezdek jóízűen, de kissé kárörvendően nevetni. - Bár a francia felhozatal igen gyenge.
Vissza az elejére Go down
Jenna Arquette
Secrets All Around
Jenna Arquette
Átutazó


Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Adeline LaPierre
Ω Hozzászólások száma : 46
Ω Kor : 31

Caves des Pas Sages (éjszakai bár) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Caves des Pas Sages (éjszakai bár)   Caves des Pas Sages (éjszakai bár) Empty2014-05-12, 08:49



Henry & Jenna



Muszáj egy kicsit elengednem magam. Ha folyton csak azon filózok, hogy a fenébe juthatok ki ebből a rohadt városból tuti, hogy be fogok kattanni. Szóval kell egy ital, vagy valami zene, vagy a kettő együtt. Alig maradt már pénz abból, amit még a cirkuszból hoztam el. Az a mázlim, hogy van hol aludnom, mert ha azt is pénzből kéne megoldanom, akkor már rég valahol az utcán kellett volna meghúzni magam. Sejtelmem sincs, hogy mi a fenét kéne kezdenem a helyzettel. Kizártnak találom, hogy munkát találjak, no meg... teljes fejetlenség van néhol, és ha nem lehet elhagyni a várost, akkor szép lassan az olyan alapvető dolgok, mint a munka, meg a pénz nem sokat fognak érni. De pont ez az, hogy én most nem ezen akarom törni a fejem. Muszáj egy kicsit kiereszteni a gőzt, különben biztos, hogy nem fogom sokáig ép ésszel bírni. Majd ráérek holnap tovább agyalni azon, hogy mi lesz, vagy mihez kezdek, ha Link keresztszülei megunják a tény, hogy náluk lakom ideiglenesen, csak épp nem tudjuk, hogy az ideiglenes meddig is tart.
Sikerül az első szembe jövő bárba betérnem, ahonnan zene szűrődik ki és jó eséllyel italt is beszerezhetek magamnak. Már csak az a nagy kérdés, hogy nem kötnek-e belém, de nem tarthatok mindentől csak azért, mert már nem a jól megszokott védett zónában vagyok. Nem kell e miatt folyamatosan takargatni magam igaz? Ki tudja, hogy meddig tart ez az egész, és mi van ha közben beköszönt a meleg, nem viselek majd folyton kabátot. Ezért van, hogy amint belépek és helyet foglalok a pultnál a kabátomat szépen leveszem és az ölembe helyezem. Rövid ujjúban már elég feltűnő a nem kevés tetoválás, de nem foglalkozom a kezdeti nem kevés vizslató tekintettel. Majd megunják, csak az a két fickó nem, akik pár székkel arrébb ülnek, és percek telnek csak el mire már ott ácsorognak mellettem. Egyszerűen csak próbálom nem felvenni, amit mondanak és kész, ez hátha célra vezet, de nagyon úgy fest, hogy nem.
- Téged láttunk a cirkuszban igaz? Azt mondják, hogy a ti fajtátoknak nem sok gátlása van, bebizonyíthatnád... - miért hiszik azt a pasik, hogy ez a szöveg bárkinél is beválik. Szó nélkül rántom el a karomat, amit az egyik lazán letaperolt. Baromira nem engedtem meg és kicsi sem szimpatikus egyik sem, hogy bármit is akarjak tőlük. Az arckifejezése nem arra utal, hogy tetszik neki a visszautasítás, már épp kezdenél lekászálódni a székemről, amikor viszont megjelenik előttem az ismeretlen pasas. Nem kicsit el van ázva, ahogy látom, de mégis... a védelmemre kel? Azért ez nem gyakori, nem vagyok hozzászokva. A kis acsarkodást követő nagy csendben bevallom még én is lefagyok kissé. Nem volt nehéz dolga még így sem, hogy földre küldje őket... nem rossz.
- Nem igazán voltak az udvarlóim és... kösz! Jen... - nagyjából itt fordít nekem hátat, ami nem kissé lep meg. Csak úgy önzetlenül tette, mert... miért ne? Nem gondolkozom sokat, felkapom a saját poharamat, és pár pillanat múlva a kabátomat már a vele szemközti szék támlájára dobom le, és le is huppanok. - Nem fest valami jól a kezed, és... őszintén szólva te sem. Segítettél... én is segíthetek, legalább a sebeket ellátni. - eresztek meg egy halvány mosolyt, de az ujjaim máris a kézfején játszanak, ha el nem húzza persze. Tényleg elég csúnyán fest, és ez nem ettől a minimális kis haddelhaddtól keletkezett az biztos. Egyébként meg simán letegezem, nem vagyok az a magázódós fajta, az túlságosan komoly dolog.

Vissza az elejére Go down
Henry J. Winchester
Secrets All Around
Henry J. Winchester
Szövetséges


Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Winchester százados
Ω Hozzászólások száma : 143
Ω Kor : 40

Caves des Pas Sages (éjszakai bár) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Caves des Pas Sages (éjszakai bár)   Caves des Pas Sages (éjszakai bár) Empty2014-05-11, 18:38


Lehunyom a szemeim és bár tisztán hallom a dübörgő zenegépet, a mulatozó franciákat, meg azt a rakás szerencsétlent, akik nem messze tőlem a póker szabályairól veszekednek, valahol mégsem fogok fel belőle semmit. Akaratlanul is teljesen kizárom a külvilágot. Egy nagy sóhaj hagyja el az ajkaim, egy apróbb, gondterhelt nyögéssel, majd kinyitom a szemeim, s a whiskymre pillantok. Őszintén szólva nem tudom ez már hanyadik kör. Abból ítélve, hogy hallom a fejemben lüktető vért, úgy a negyedik-ötödik lehet. Mit ne mondjak, bírom az alkoholt, volt időm hozzászokni. És hogy miért iszom egy olyan kocsmában egyedül, ahova szövetséges nem igen tenné be a lábát? Sajnálom magam, vagy sajnáltatom magam, nem is tudom. A legmegfelelőbb kifejezés azt hiszem az lenne, hogy mélységesen megvetem magam. Biztosra veszem, hogy csalódást okoztam az apámnak – újra – és ami még rosszabb, tehetetlen vagyok, nem tudok segíteni a bátyámon, kint háború dúl én meg itt meresztem a seggem egész nap, még azt a rohadt kihallgatást sem tudtam megcsinálni hideg fejjel, hisz ha Andrew nem jön be darabokban nyúztam volna le Moretti csontjáról a húst, szó szerint. A hős katona, a kiváló vezető, a jó testvér... azt hiszem már egyiket sem érdemlem meg.
A bárpulton heverő kezemre nézek, csupa seb, ugyanúgy, mint amelyik kezem a poháron pihen. A vért már rég letöröltem róla, de így sem néz ki sokkal jobban. Mielőtt idejöttem, ostoba fejjel kisétáltam egészen addig a rohadt buráig és kiadtam mindent, ami a csövön kifért. Bár ez inkább csak dühből szólt, nem mintha elhittem volna, hogy azt a felületet, amit a tankjaink meg sem karcoltak majd én puszta kézzel áttöröm... Azért ott még nem tartok.
Lehúzom a maradék whiskym és már jeleznék a pultosnak, hogy adjon még egyet, mikor megpillantom a látókörömbe keveredett lányt, meg azt a két francia pasast akik nyilvánvalóan belé kötöttek. Teljes testtel feléjük fordulok a széken, de néhány másodpercig még csak enyhén hunyorogva figyelem őket, ahogy az elfogyasztott alkoholmennyiség miatt körbe-körbe, vagy el-vissza – nem tudnám megállapítani – dőlöngélek. De hát ennyi ital után nem meglepő, hogy kell pár pillanat, amíg tudatosul bennem, hogy mit is látok és mit is akarok csinálni. Úriasan felállok – már amennyire a lábamon állok – és odasétálok a három alakhoz, pofátlanul beállva a két fickó, meg a nő közé, s a férfiakra nézek. A rövid utam alatt épp elcsíptem egy szóváltást, amiből világossá vált, hogy nem együtt vannak.
- Valami gond van, uraim?
- Húzz el öreg, nem osztozkodunk. Vagy te is kapni akarsz? - Vágják hozzám fenyegetően, bár ez gondolom csak nekik hangzott fenyegetően, számomra inkább röhejes. Ahelyett, hogy nekik válaszolnék, csak hátranézek a nőre, megemelt szemöldökkel, vállat vonok, majd visszafordulok.
- Kopjanak le. - Folytatom unottan, mint akinek se kedve, se ereje balhézni, s a tekintetemből egyértelmű, hogy lenézem őket.
- Te szarházi! - Áll nekem ingerülten a másik, s már emeli is a kezét, hogy behúzzon egyet, amit persze elkapok, s az egész karján csavarok egyet, durván a falhoz vágva őt, ekkor már a másik is nekem esne, aki csak kap egyet visszakézből könyékkel.
Lenézek rájuk, majd mikor felpillantok látom, hogy minden mulatozó elcsendesedett és engem bámul.
- Mi van, nektek is kéne? - Förmedek rájuk. A hanglejtésem alapján magától értetődő, hogy már nem kevés van a fejemben. De ha hátrakötnék a kezem sem lenne esélyük, bár az egyetlen, amit valószínűsíthetnek, hogy katonaféle lehetek, de a zakóm, amin a rangjelzések szerepelnek nincs rajtam, csak egy ing, aminek a felső két gombja lazán ki van gombolva, a nyakkendő meg hanyagul lóg a gallérom két oldalán. Miután nem reagál senki, inkább folytatja mindenki amit csinált, a nőhöz fordulok, s udvariasan nézek le rá. - Már elnézést, hogy épp most mostam fel a padlót – lepillantok a két férfira, majd újra ránézek – az udvarlóival, de ezt a stílust túlzottan nem preferálom... - Szétnézek mögötte, hümmögök, vagy mormogok valamit, ez nekem sem tiszta, s hátat fordítok, hogy visszatérjek az italomhoz.
Vissza az elejére Go down
Adeline LaPierre
Secrets All Around
Adeline LaPierre
Ellenálló


Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Adeline LaPierre
Ω Hozzászólások száma : 268
Ω Kor : 38

Caves des Pas Sages (éjszakai bár) Empty
TémanyitásTárgy: Caves des Pas Sages (éjszakai bár)   Caves des Pas Sages (éjszakai bár) Empty2014-05-11, 18:29


Caves des Pas Sages


Hangulatos kiskocsma főleg nappal, ilyenkor persze nyugodtabb, de estére azért felfokozódik a hangulat. Többnyire laza blues és jazz szól itt, a pincében gyakori a borkóstolás és az épület mellett egy kisebb motel is található, ha valaki kidőlne és már nem szórakozna azzal, hogy hazáig eljusson.





Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Secrets All Around


Titkosított Akta

Caves des Pas Sages (éjszakai bár) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Caves des Pas Sages (éjszakai bár)   Caves des Pas Sages (éjszakai bár) Empty

Vissza az elejére Go down
 

Caves des Pas Sages (éjszakai bár)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Avignon Ereklyéi :: Archivum :: Avignon városa :: Belváros-