Ω Főkarakter : Walter Sheringham Ω Hozzászólások száma : 30 Ω Kor : 35
Tárgy: Re: Sera&Leon - I can't live without you 2014-09-09, 14:21
Sérá & Leon
Azt már végképp különbségként kell felfognom, hogy vannak nyílt gondolatai. Időnként ellentmond, felvet. Isabelle teljesen máshogyan csinálta. Behízelegte magát, és csupán óhajtott, vágyakozott, mi pedig ugrottunk, hogy teljesítsük méghozzá úgy, mintha a mi fejünkből pattant volna ki egy-egy gondolat. Pedig ő volt, aki elültette bennünk azok eredetét, s észre sem vettük, hogy nem a sajátunk. Olyan volt, mintha alfahímek lettünk volna, akik őt védelmezik, pedig ő volt a falkavezér. Mi csupán feláldozható béták, akik egymás torkát akarták átharapni olykor. Ennek vége, le kell zárnom mindezt, és azzal foglalkozni, hogy ez a lány talán engem kedvel, még ha olykor rá is morranok, elviseli, talán pont úgy fogad el, amilyen vagyok. - Idővel? Úgy látod? – Kérdezem kesernyésen, hiszen jól gondolja, ez nagyon naív hozzáállás. Ha jóval komplex-ebb az elgondolás, mint amit Sérá hisz, akkor nem fognak elfogyni. A fényképekből, a katonákból nekem nem az jön le, hogy egyhamar meg tudjuk ezt oldani. Mégsem aggoldalmaskodom, mert ez legalább indok lehet arra, hogy vele legyek. Kaland lehet az életünk, afféle szürreális változat. Szeretünk szenvedni... Kint megvárom, nem leselkedek, hiszen korántsem vagyunk olyan viszonyban, hogy előttem öltözzön át. Őszintén szólva nem is tudom, hogyan is kéne kezelnem, annak ellenére, hogy az én kezemet fogta meg, ráadásul mindezt Auguste előtt tette. Azaz mögött, de megkockáztatta azt, hogy a másik hátranéz, tehát nem alakoskodik, tényleg azért tette volna így, hogy a vezetőnknek ne legyen ebből problémája, ne lelkizzen azon, hogy minket együtt lát. Furcsa lány, és csak azért gondolom így, mert különben ki kéne mondanom, tetszik a különbség. - Nem tudom. Nem biztos, hogy jó ötlet. Előbb talán beszélni kéne a bátyáddal. Ha ő meglátna abban a sminkben, még magyarázkodni sem lenne időm, lelőne mint egy kutyát. Ezt látatlanban megmondom. Ha megszokott így téged, és meglátna velem, kurvásan... Nem sok jót néznék ki belőle, ha eddig rád vigyázott. – Vonom meg a vállamat, és miután már kint van a folyosón, így kérdezget engem, még benne is lenne, egy pillanatra hozzáérek a hajához, felemelem egy tincsét, aztán megrázom a fejem. Nem, inkább maradjon csak Sérá, legalább őt úgy tudom kezelni, ahogy, az álcát nem kell így megoldanunk. - Hagyjuk. Nem ártana, ha tudnál bánni a fegyverrel. Ha mégegyszer bajod esik, akkor egyedül írtom ki a brigádot, kérdések nélkül. – Fonom a derekára a kezemet, és ha már adja magát a helyzet, odapusszantok egy kisebbet az ajkára, majd elengedem, és bólintok, hogy menjünk, keressük fel a bátyját. Túl kell esnünk rajta.
Séraphine Furetière
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Adeline LaPierre Ω Hozzászólások száma : 44 Ω Kor : 32
Tárgy: Re: Sera&Leon - I can't live without you 2014-09-06, 11:24
Leon & Séra
Csak lassan bólintok a szavaira. Igaza van tudom, de attól még... most nem akarok elmenekülni. Ha már amúgy is itt ragadtunk a bátyámmal, igenis örülök neki, hogy így van, hogy megismerhettem őket, még ha az egész ilyesmibe is került, akkor ez van, nem érdekel. Remélem, hogy a vége jó lesz, hogy talán ezek az alakok nem is kerülnek elő többé, és hogy idővel Leon is képes lesz elfelejteni a múltat. Nem akarom, hogy folyton azon járjon az esze, hogy mennyire rossz neki, rossz volt, vagy nekem, akárkinek. Látom rajta azt is, hogy nekem akarja, hogy Auguste-nak kellemetlen legyen az, hogy mi... közeledünk egymáshoz. Én sem akarom, de nem tehetek róla, ez van, és az végképp bántó lenne számomra, ha tudnám, hogy mi jár a fejében, hogy én is manipulálom, pedig nekem aztán eszem ágában sincs. Nem azért vagyok vele kedves, mert akarok valamit, nincsenek hátsó szándékaim, egyszerűen csak kedvelem és így mutatom ki, nem gondolom, hogy vissza kéne fogni magam. - De talán elfogynak, vagy idővel el tudjuk magyarázni nekik, hogy én nem ő vagyok. - tudom, naiv reménykedés csak, aminek jó eséllyel semmi értelme sincsen, de nem valami kellemes folyton attól tartani, hogy van valaki aki úgy néz ki, mint én, és félnem kell, hogy ki akarja őt bántani és fog ennek révén engem is. Finoman szólva is elég rossz ez így, de mivel változtatni nem tudok rajta, marad az, hogy megpróbálok valamilyen úton módon alkalmazkodni a jelenlegi helyzethez, aztán majd lesz, ami lesz. És most csak az a fontos, hogy tisztában legyen vele, hogy nekem ő a fontosabb, ő az érdekesebb, nem pedig Auguste és soha nem lennék képes úgy játszani velük, mint az a nő. Ez tőlem... mérhetetlenül nagyon távol áll. Nem azt mondom, hogy minden rossz felett állok, de szándékosan nem bántanék senkit, főleg olyanokat nem, akik kedvesek velem, akik figyelnek rám. Szerintem iszonyatosan durva húzás az, ha valaki ilyet tesz a másikkal, és ezek alapján ezt az Isabellet... hát tuti, hogy nem tudnám kedvelni, kicsit sem. Nem mondom, hogy utálom, mert nem ismerem, de ha azt nézem, hogy ilyet tett velük, hogy miatta most én is bajban vagyok... hát nem szívlelem különösképpen, még ha a halottakat nem is szabad szapulni. - Úgy öltözni, mint ő? Szerinted... lenne ennek értelme? - bizonytalan vagyok, mert hát azok alapján, amit meséltek erről az Isabelleről... hát elég zűrös az egész, és én sosem voltam túlságosan harsány típus, most pedig ezt kéne tennem a látszat kedvéért? - Ha te mondod... de akkor segíts, hogy min kell változtatnom. - bólintok végül. Nem vagyok benne biztos, hogy ez jó ötlet, de tudod, hogy most rá kell hallgatnom, mert én sosem voltam valami jó probléma megoldó, szóval vagy ő oldja meg... vagy ők inkább, vagy senki, mert én tuti, hogy csak bajba sodornám magam, ha próbálkoznék, vagy maradna az, hogy nem veszek az egészről tudomást, ami meg szintén nem sokat ér. - Jól van. Thierrei azért nem rossz ember, csak... félt, ami érthető végülis. - a húga vagyok, a szüleink meghatlak és az ikerség... még valami plusz kapcsolatot is ad nekünk. Nem meglepő, hogy aggódik, pont e miatt nem akartam terhelni.
Leon McCoy
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Walter Sheringham Ω Hozzászólások száma : 30 Ω Kor : 35
Tárgy: Re: Sera&Leon - I can't live without you 2014-09-04, 07:37
Sérá & Leon
Természetesen nem mondom ki, hogy mire is gondolok, a folyóparton nagyon meresztettem a szemem, azóta sok olyan dolog történt, ami képtelenséggé teszi az időnként felmerülő, kósza gondolataimat. Csak oly nehéz elhinni, hogy a gonosz szépség helyett egy igazi angyalt kaphatok, időnként még felmerül benne, hogy beleszaladtam valakinek a késébe, és mindaz, ami most történik velem, már csak a távozásom velejárója, egy utolsó visszhang, képzelgés, amelyet az agyam rak össze, mielőtt még végleg leállna. Elképesztő tényleg, ahogyan itt van, átölel, odapuszil alkalmasint az arcomra. Az szinte az elején el lett vetve, hogy ő lenne Belle, ehhez jó szemem van, a különbségek számomra nyilvánvalóak, nem véletlenül voltam rendőr. Auguste biztosan sokkal kevésbé tudta ezeket felfedezni. Katona, fegyverbuzi, elveszik a részletekben, és nem a jó értelemben. - Az se jó, ahogy mondod. Az egész helyzet úgy el van cseszve, hogy bármit teszünk, nem tudhatjuk, mivel ártunk neked. Hogy magunkat már is említsem. – Szemforgatok a kérdésre, ez most tipikus olyan helyzet, amit inkább kandalló előtt ücsörgve kéne megbeszélni, egy nagy adag piával az ölünkben. – Akadtak. Nekünk előadta, hogy milyen nemes úrilány, aki védelmet akar a háború viszontagságaival szemben, aztán kiderült, hogy mindez fordítva van, nagyjából mindenki a zsebében volt, piszkos szívességek hálózata lepett be sokakat, akiket elbűvölt, vagy megzsarolt. El tudnám képzelni, hogy valaki vágyik még a bosszú ízére. A rossz az egészben, hogy még csak meg sem mutathatjuk nekik a sírját, hiszen tisztességgel eltemetni sem tudtuk. Auguste azt mondta, hogy próbáljunk meg kitörni, amikor körbevettek minket, ahol ő is meghalt. Megtettük, a teste ott maradt. Nem tudom, hogy mi lett vele. – Bólintok, valahol igazat kell adnom neki. Orromba kezd benyomakodni az undok gyógyszerillat, a betegségek aurája, nyomasztó itt lenni. A halállal nincsen gondom, az értünk jön, de a hosszantartó szendvedéstől még engem is kiráz a hideg. Menjünk innen, minél előbb. Kissé megütközöm azon, amit mondd, nehéz elhinnem, hiszen Belle sosem mondta volna így ki. Ő mindkettőnknek megmondta, hogy szeret, és engedi, hogy szeressük, de meg kell értenünk, hogy a másikat is így kezeli. Sérá rangsort állít, méghozzá tudatosan. Nem mondja ki, hogy szeret, az furcsa is lenne, nem is ismer igazán, de ez mégis... őszintébbnek hat. Megnémulok egy percre, és csak bólintok. Mártírkodhatnék, hogy ugyan, benne mi a frász érdekli, amikor ott van hős vezetőnk, de vannak olyan helyzetek, amikor az embernek csak el kell fogadnia, hogy néha jó dolgok is történhetnek. - Köszönöm. – Nem mondom ki, hogy ez kölcsönös, ezt már látnia kellett, ha mindent jól csináltam. Nem adom ki magam, az érzéseimet már régen eltemettem, de abból nem lehet baj, ha minimálisan jól érzem magam a környezetében. Auguste nem tudja elfelejteni Belle-t, mint ahogyan én is őrzöm őt a medálban, a továbblépés nem egyszerű, de ez a lány mégis meg tud fogni a maga varázsával. Angyalként emel fel a sötétből. Ezt nekem kéne átgondolni, hogy talán rosszat okozok neki, máris veszélybe sodortam azzal, hogy vele vagyok. Hiába mondja, hogy ha nem tudna a dolgokról, akkor is megtámadhatnák, úgy vélem, ha még együtt is mutatkozunk, még inkább erősítjük a látszatot, ő Belle. - Amíg a végére nem járunk, úgy kéne öltöznöd mint neki. Ha ezt az ártatlan, gyönyörű külsődet viseled, azt hiszik, hogy gyenge vagy, könnyebb célpont. Ha elhitetjük mindenkivel, hogy nem halt meg, és erős, akkor több esélyünk lehet, amíg a végére járunk. – Vonom meg a vállamat, ezúttal ő dönt, én el fogom fogadni azt, amit ő választ. Az én logikám ezt táplálja. Kisétálok, hogy átöltözhessen, és csak akkor csatlakozom hozzá, ha már kiért. - Vállalom, hogy elmondom neki, és ha nem jutunk dűlőre, akkor veszed át a fonalat. – Közlöm a lánnyal cinkos félmosollyal, hiszen mindketten tudjuk, hogy katasztrófális vagyok ami a kommunikációt illeti. Elindulunk kifelé, várom, hogy mutassa az utat.
Séraphine Furetière
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Adeline LaPierre Ω Hozzászólások száma : 44 Ω Kor : 32
Tárgy: Re: Sera&Leon - I can't live without you 2014-09-02, 09:09
Leon & Séra
Elég kellemetlenül érintene, ha tudnám, hogy azon gondolkodik, hogy talán nem is vagyok valóságos, csak valamiféle furcsa kivetülés. Pedig... pedig tényleg az vagyok, teljesen igazi és valós, és hiába hihetetlen mindez, remélem azért nem kételkedik olyan nagyon. Azt végképp nem akarnám, hogy netán arra gondoljon, hogy akár nem is én vagyok én, hanem maga Isabelle. Ez is lehetne igaz? Erről is lehetne szó velem kapcsolatban, hiszen még nem látta a bátyámat, no meg miért ne játszhatná el valaki az ő szerepét csak úgy egyszerűen? Igazából nem is tudom, hogy mit szeretnék, vagy mire vágyom pontosan most. Jó lenne végre megoldani a rejtélyeket, de az is benne van a pakliban, hogy ez azzal jár együtt, hogy teszem azt... el kell mennünk, főleg ha a bátyám meg tudja, hogy kórházban voltam, nem is kérdés, hogy így döntene. - Most is inkább csak véletlenül voltam ott, de az se jó, ha... nem tudok semmiről, akkor is ugyanúgy bajom lehet, ha csak sétálok az utcán és valaki meglát, aki azt hiszi... ő vagyok. Isabelle... szerinted sok rosszat tett? Vannak ellenségei? - na igen, ebbe még így bele sem gondoltam. Ha ők felismertek, akkor felismer majd más is. Ha ők tudják, hogy ki vagyok, akkor majd tudni fogja más is, és lehet olyan rossz akarója annak a másik nőnek, aki aztán majd lehetőség szerint szeretne engem eltenni láb alól, akinek az lenne a jó, ha végem lenne minél előbb és nem lehet folyton mellettem valaki, aki meg véd és főleg nem vállalom azt, hogy ki se mozduljak, mert különben esetleg valami bajom lehet. - Rendben, akkor majd leülünk és... - elharapom a mondatot, mert hirtelen nem is tudom, hogyan kéne megfogalmaznom azt, amit akarok. - Engem te jobban érdekelsz, mint Auguste. - teszem még hozzá. Így azt hiszem korrekt, nincs itt szó szerelemről és persze Auguste is nagyon kedves, de valahogy engem Leon fogott meg, talán pont ezzel a negatív képével, olyan megmenteni való jelleme van, mert tudom én, hogy alapvetően jó ember, csak kell neki egy kis segítség, hogy erre ő is rájöjjön és biztos vagyok benne, hogy idővel majd menni fog neki, csak most még fél tőle, hogy próbálkozik, aztán jön a nagy pofára esés. - Igen, ez igaz, csak nem akartam eddig sem riogatni őt ezzel. - tudom én, hogy Thierri ki lesz akadva, de azt is, hogy... nem lesz ez talán olyan vészes, csak ügyesen kell adagolni neki. No meg arról nem is beszélve, hogy most nincs lehetősége elmenekülni velem együtt, mert más esetben tuti biztos vagyok benne, hogy ezt tenné, de most nincs hova és hogyan, hiszen itt a bura, ami mindent elzár előlünk és minket is a világtól. Egyébként nem azért mentem az ágy szélére, mert közelebb akarnék lenni hozzá, netán... manipulálni, csupán csak arról volt szó, hogy öltözzek és ehhez muszáj kicsit megmoccanni.
Leon McCoy
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Walter Sheringham Ω Hozzászólások száma : 30 Ω Kor : 35
Tárgy: Re: Sera&Leon - I can't live without you 2014-08-31, 08:52
Sérá & Leon
Az ágya szélén ülök, és továbbra is azon merengek, hogy tökéletes véletlenről van szó, hogy a szőkeség ennyire hasonlít Isabelle-re, vagy a burának köszönhető a természetfeletti hasonlóság. Én már azt is el tudom képzelni, hogy Sérá nem is létezik, csak képzeljük, mint valami szép álmot, hiszen városunk lakói többször is arról számoltak be, különös víziók vették uralmába Avignont. Nem, inkább az előbbi lehet, hiszen ahogyan átölelt, arcon csókolt, az nem lehet álomkép. Éreztem ajkainak puhaságát, testének melegét, na és persze a különbségek. Ha mindez nem volna valódi, akkor úgy vélem, tökéletes lenne az egyezőség, hogy ne is kételkedjünk. Az álmodó rendszerint nem tudja, hogy amit lát, az csak a tudatalattija különvéleménye. Fodrozódó hullámok elméje tavában. Most is kinyúlnék, hogy hozzá bújjak, de nem, erősnek kell maradnom, mert Sérá előtt is voltak kemény hónapjaim, attól félek utána is lesznek. – Nem tudom, hogy mi ez Sérá, de ki fogjuk deríteni. Legközelebb nem viszünk téged, senkinek sem hiányzik, hogy bajod essen. – Kevés dologban értünk egyet Auguste-tal, nem is tárgyaltuk meg a helyzetet, de biztos vagyok benne, hogy ez pont olyan. Nem számít, hogy a lány most éppen kinek tetszik, barátként gondolva rá nem kockáztathatjuk az épségét. Ám ha belegondolok, hogy valaki vadászik rá is, talán mégis mellettünk van jó helye, ahol láthatjuk őt. - Ha jobban vagy, és készen állsz, akkor le kell ülnünk, meg kell beszélnünk, hogy mi történt, és... legyen ott Auguste is. Azt hiszem bármennyire is szánalmasnak tartom azt, hogy megint belecsöppenünk egy ilyen hármas... – Nem mondom ki, hogy szerelmi háromszögbe, mert korántsem biztos, hogy erről van szó. Különben sem vagyok szerelmes, szépen mélyen eltemettem magamban minden érzelmi tipusú töltetet, csak a harag maradt meg a szívemben, ha lehet így mondani, kikapcsoltam az érzelmeimet. Az ellenállók körében én lettem az igazi antihős, a pszichopata, aki a peremen él, kerülni érdemes, mert bajt okozhat még a jelenléte is. De... amióta feltűnt a hasonmás... Nagyjából egy tollvonással írta át a történetem, az elképzeléseimet. – Biztos. Ha üvölteni akar, vagy nekem jönni, hát csak tegye. Láthattad már, én sem vagyok szívbajos. A véredből való, joga van tudnia, hogy mi van veled, nemigaz? – Fordulok most felé, észreveszem, hogy egészen közel húzódott, ám jelenleg nem szándékozom az érzelgősséget fizikai síkra is átterelni, felállok, és összeszűkítem a szemem, nagyon nem tetszik, hogy a kedvességével, figyelmességével ilyen manipulatív dolgokra képes. Ez nagyon hasonlatossá teszi Belle-hez. Annyira talán nem is különböznek. Mindketten képesek hatni rám, hogy holmi olcsó bábnak higgyem magam a végén. Biccentek, és a folyosón várom meg, amíg öltözködik. Nekitámaszkodom kint a falnak, zubbonyom felső zsebébe süllyesztem a kezem, göndör tincseim lassan már olyan hosszúak, hogy ki nem nézné belőlem élő ember, hogy valaha fakabát voltam.
Séraphine Furetière
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Adeline LaPierre Ω Hozzászólások száma : 44 Ω Kor : 32
Tárgy: Re: Sera&Leon - I can't live without you 2014-08-30, 10:48
Leon & Séra
Úgy érzem, hogy jól vagyok, már tényleg jól, bár persze fizikailag mondanám, mert lelkileg... nagyon megterhelő ez az egész helyzet. Nem tudom, hogy mi lesz a vége, hogy hogyan jutunk egyről a kettőre, hogy nem kerülnek-e elő újabb fenyegetések. Nem is értem még azt sem, hogy lehet egy másik valaki, vagy volt, aki olyan, mint én, hiszen csak egy testvérről tudok, de e mellett még itt van ez a vadászat dolog is, mármint ránk vadásznak... Hát enyhén szólva kiborító, és még mindezt a bátyámnak is el kellene mesélnem, ami pedig még inkább riasztóvá teszi az egész helyzetet. Nem tudom még, hogy mi lesz a vége, mert attól félek, hogy ez még nem a vége, hogy még vár ránk valami, válaszok... és egyre több kérdés. De legalább ők is jól vannak, ez megnyugtat. Bajuk eshetett volna és nem szeretném... nem szeretném, ha bárkinek is baja esne. Főleg egy olyan ügy miatt, ami engem érint, mert nagyon úgy fest, hogy engem érint, csak még nem tudom, hogy miért és milyen formában. - Nem ti... ez az egész helyzet. - húzom el kicsit a számat. Nem kell, hogy hibáztassa magát akár ő, akár Auguste, hiszen tényleg nem az ő hibájuk. Az egész inkább egy buta és főképp szerencsétlen véletlen, nem akarom, hogy bárki is úgy gondoljon rá, hogy miatta történt. Én csak szeretném, ha valahogy rendeződne, mert szeretném, ha lenne lehetőségem megismerni jobban Leont, ha egyszer amúgy is itt ragadtam és ez miatt nincs meg az esély rá, hogy pár hét múlva tovább állunk. Na persze ha a bura megszűnik... az már más kérdés, azon ráérek majd akkor gondolkodni. Azon már csak mosolyogni tudok, hogy elfordítja a fejét a puszik után, minta csak zavarba lenne tőle, és talán... tényleg így is van. Aranyos, de komolyan! - Jól van, nem akarlak ezzel zargatni, csak szeretném, ha rendben lennél te is és ő is... meg ez az egész. - halkan sóhajtok egyet. Tudom, hogy Auguste adhat válaszokat majd, hogy ő nem tudja mi történt, mert minden bizonnyal itt volt a kórházban egész éjjel, ami természetesen felettébb jó érzéssel tölt el. Örülök neki, hogy figyel rám, hogy úgy fest én is fontos vagyok neki, mert hát az egyértelmű, hogy én megkedveltem őt, nem is kicsit. - Igen, de... biztos vagy benne? - elbizonytalanodom kicsit, ahogy kicsúszok az ágy szélére. - Nem hiszem, hogy örülni fog a híreknek, és hogy belefolytam valami veszélyesbe. - még ha nem is szándékosan, vagy önként, de sajnos tudom, hogy nagyon nem fog a dolognak örülni és ennek kapcsán Leonnak sem, mert hát mégis csak köze van hozzá. Bár remélem megérti majd, hogy ha nem találkozom velük, akkor akár el is kaphattak volna úgy, hogy még csak az okáról sincs halvány sejtésem sem. Mindenesetre, ha kimegy, akkor tényleg gyorsan felöltözöm, persze azért óvatosan viszonylag, nehogy felszakadjon a seb a terhelés miatt.
Leon McCoy
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Walter Sheringham Ω Hozzászólások száma : 30 Ω Kor : 35
Tárgy: Re: Sera&Leon - I can't live without you 2014-08-28, 11:33
Sérá & Leon
Volt éjszaka időm gondolkozni, hogy mi miért van a sátorban, sokkal okosabb nem lettem. Hiába imádok tervezgetni, stratégiákat kialakítani, nekem az egész Isabelle dolog magas volt. Sokszor tett számomra érthetetlen lépéseket, én vakon szerettem, hogy megkérdőjelezzem. Csak akkor lettem haragos, ha az Auguste-ot is érintette, hogy nézzük el, hogy a másik is fontos számára, netán dolgozzunk össze, lényegében pincsikutyaként használt minket, és még ki tudja, hogy kiket a városban. Azon merengtem sokkal többet, hogy oly gyorsan fontossá vált számomra a szőkeség, aki finom stílusával, lágyságával olykor teljesen le tud csillapítani, kiölni belőlem a vad vágyat, hogy bosszút álljak a sérelmeimért, nem csupán Auguste-ot illetően, Belle haláláért, és úgy mindenért, ami a városhoz köt. Már teljesen függetleníteni tudom a két hasonló arcot, hiszen bárhányszor nézem, újabb különségeket fedezek fel, a gesztusokban, és azért Sérá egy kicsit magasabb is, a haját máshogyan hordja, még a tengerszín kék szemekben is látok némi eltérést Belle-hez képest. Inkább csupán azt mondanám, hogy megdöbbentő de nem tökéletes a hasonlóság. Az egypetéjű ikrek sem pontosan úgy néznek ki. - Nekem már az is komoly baj, hogy veszélybe sodrunk téged. – Szűkítem össze a szemem, nem rá haragszom, hanem azok, akik a nyomunkban vannak, és magunkra, hogy nem vagyunk képesek jobban odafigyelni, óvni ezt a törékeny csillagot, aki nap mint nap bearanyozza az életünket. Lehetnék egy kicsit féltékenyebb is, ezúttal nem vagyok, úgy vélem ha Auguste felé is nyit, talán mindenki le tudja zárni a múltat, lehetünk egy csapat. Ettől még nagyon is érdekel, milyen lehet az ajkának íze, de ez most tökéletesen huszadrangú kérdés. Amennyire tudok, odahajolok, hogy ne sértsem fel a kötést, ne okozzak fájdalmat, a puszik pedig égő stigmákat hagynak az arcomon, zavartan elfordulok, nehezen mutatom ki az érzelmeimet. Gyorsan letudom mindennek a kezelését, és megnézem a fejemet. - Nem tudom, tényleg nem Sérá, akárhányszor kérdezed. Csak annyit mondott, hogy rendben van, a vallatásról nem tudok semmit. Majd beszámol... gondolom. – Nem vagyok túlságosan cinikus, csak kicsit, nem akarom letorkolni, ha már miattunk került életveszélybe, a stílusomon mégis nehéz változtatnom, sok ideje vagyok már ilyen, amit egy tündér kedvéért sem tudok hirtelen félredobni. - Jól hallottam, hogy kiengednek? Elkísérlek a bátyádhoz. – Vetem fel, nincsen benne semmi kérdés, ellentmondást nem tűrően adom tudtára, hogy számíthat rám. Ha igennel felel, akkor arra a pár percre kilépek a szobából, amíg átöltözik.
Séraphine Furetière
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Adeline LaPierre Ω Hozzászólások száma : 44 Ω Kor : 32
Tárgy: Re: Sera&Leon - I can't live without you 2014-08-26, 13:50
Leon & Séra
Túlságosan gyorsan történt minden, de már nem számít, mert ébredezem és meglátom az ismerős arcot is az ajtóban. Hát persze, hogy az az első gondolatom, hogy jól van-e, hogy jól vannak-e, hiszen gyorsan kiesett minden, hogy tudjam mi is lett az egésznek a vége. Jutottak-e valamire, vagy nem sérült-e meg valamelyikük. Az a sok kép abban a sátorban, nem tudhatjuk, hogy mit akarnak, csak kiszedni információkat esetleg, vagy megölni őket... engem, akit Isabellnek hisznek. Nem tudom, hogy mi lesz a vége, nem tudom, hogy azzal, hogy most elkapták őket elértek-e valamit, vagy jön majd más. Azt se tudom, hogy mégis mi ez az egész, vagy hogy egyáltalán hogyan lehetséges, hogy ennyire hasonlítok egy számomra ismeretlen nőre. Persze lehetünk ikrek, van egy ikertestvérem, de az már... Thierrit ismerem és egyébként is ő fiú, én meg lány, ellenben Isabelle teljesen úgy néz ki, mint én. Túl sok gondolat kavarog még akkor is a fejemben, amikor közelebb lépdel az ágyhoz. - Nem a ti hibátok, ez az egész helyzet egyszerűen abszurd. És nem lett komolyabb baj. - mosolyodom el halványan, ahogy kicsit feljebb ülök az ágyon. Nem hibáztatom, akkor sem, ha ő hozta el azt a képet a sátorból, akkor sem, ha ő kezdett el eredetileg lövöldözni, mert attól még nem az ő hibája, hogy van ez az egész ügy. Persze talán lehet a dolgokat egy kicsivel átgondoltabban és higgadtabban kezelni, de hát nem mindenki egyforma és ő nem kifejezetten az a higgadt és nyugodt típus, ez sajnos előfordul.Az ölelést természetesen viszonozom, és még két puszit is kap pluszban az arcára. - Akkor jó, örülök neki, hogy jól van és rájött valamire még? Az a fickó... mondott valamit? - nem tudom, hogy sikerült-e kiszedni belőle valamit, de remélem, hogy igen, mert így ki tudja, hogy mikor kerülünk megint hasonló bajba, vagy mikor jön valaki más. Azt sem tudom, hogy nem voltak-e ott mások, akik mondjuk még nem kerültek elő. Nem biztos, hogy csak azok hárman voltak, lehet hogy más is akadt távolabb teszem azt. Félek ettől az egésztől és tudom, hogy a bátyám se lesz túlságosan boldog, ha kiderül, hogy kórházba kerültem és meglőttek és neki még csak nem is mondtam semmit erről az egész hasonmásosdiról.
Leon McCoy
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Walter Sheringham Ω Hozzászólások száma : 30 Ω Kor : 35
Tárgy: Re: Sera&Leon - I can't live without you 2014-08-25, 09:27
Sérá & Leon
Amint meglátom őt az ajtóban, hogy ül, és nem úgy tűnik, mintha agyhalott lenne, megkönnyebülten sóhajtok fel, pedig nem szokásom túlzottan másokért aggódni, ezúttal mázsás súly csattan le a mellemről. Órák óta tépelődöm, hogy mi is történt vele, velünk, hogyan kerülhettünk ismét olyan helyzetbe, hogy valaki, aki fontos nekünk, vérmocskosan ájul a karjainkba. Nem tudom, hogy Isabelle-el hogyan ronthattuk el, de Sérá esetében nem engedném, hogy ez történjen. Nem tudok fogadkozni, hiszen egy eltévedt golyó ellen mit sem tehetek, de azon rajta lehetek, hogy ne sodorjam őt ilyen helyzetbe. Vagy talán... ezek a furcsa ereklyék, amelyekről egyre többen suttognak, hátha van köztük olyan, amely meg is védhetné a lányt? Nem tudom, utána kéne járnom. A bátyja tehát itt van a városban, biztosan megkéselne, ha megtudná, hogy mi történt a hugával, de legyek olyan kemény pasi, hogy felvállalom azt, ami történt, talán még ő többet is tudhat Séránál erről az egész ikerdologról, csak valamiért eddig nem közölte a lánnyal. Ki fog derülni. Minden cinizmusom ellenére most nem tudom letörölni jóleső mosolyomat, hogy ha nem is teljesen épségben, de működőképesnek láthatom. - Jól. A mi hibánk volt, hogy ez történt. Bassza meg. – Lépek közelebb, nem folytatom a rinyát, és figyelve arra, hogy ne szakadjon fel az oldala, gyengéden megölelem, és adok az arcára egy puszit üdvözlésként. Valamit egyértelműen érzünk egymás iránt, erre utalt hogy megfogta a kezem, és nem ítélt el a sötét gondolataim ellenére. Nem kell őt Isabelle-el azonosítanom, teljesen mások. Igazából az első két alkalom bőven elég volt arra, hogy teljesen elvonatkoztassak. Van ugyan oka, ez biztos, de a külseje is más a gesztusai alapján, más, mégis idegesítően szívmelengető. - Azóta csak üzent, hogy rendben van, személyesen nem beszéltünk. – Mellé ülök az ágyra, de csak addig, amíg nincsen annyira jól, hogy felöltözzön, vagy akár el is engedjék. Nem tudok most mit mondani, őt is hagyom szóhoz jutni.
Séraphine Furetière
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Adeline LaPierre Ω Hozzászólások száma : 44 Ω Kor : 32
Tárgy: Re: Sera&Leon - I can't live without you 2014-08-24, 19:56
Leon & Séra
Az első gondolatom, amikor egy kis időre magamhoz térek, hogy vajon mi történt velük, Auguste, Leon, remélem, hogy jól vannak, de persze nem mondanak nekem semmit. Amikor pedig megérzem az égető fájdalmat, gyorsan újra le is száll a fekete köd, és eltűnik a gondolataim közül a bátyám, akinek sikerült egy kis időre beférkőznie oda. Nem tudom, hogy mennyi idő telik el, de amikor kezdek újra magamhoz térni, akkor már világosodik odakint, kel a nap, tehát minimum egy nap telt el, remélem, hogy nem több. Sejtelmem sincs, hogy Thierri mennyire aggódhatja halálra magát, hogy nem mentem haza, biztos hogy várt és biztos, hogy minimum a legrosszabbra gondol már azóta, meg értem, én is így lennék vele. Hiába mondják ezt az iker dolgot, sajnos ez nem így működik, nem érzem meg, hogy mi történik vele, nem érzem meg, ha jól van, vagy rosszul, pedig milyen jó is lenne, ha lenne valami hasonló radarom, vagy ilyesmi. Az ajtó viszont nem sokára nyílik, az után, hogy az orvos távozott, elmondta, hogy most már rendben leszek, hogy távozhatok, ha már tényleg úgy érzem, hogy egyáltalán nem környékez a szédülés. Jól érzem magam, bár minden bizonnyal ez a gyógyszereknek is köszönhető, no meg a gyors műtétnek és hogy hamar bekerültem ide. Felpillantva meg is látom az ismerős arcot és egy halvány mosoly is megjelenik az enyémen. - Leon... akkor jól vagy. Auguste? - hát persze, hogy az az első, hogy értük aggódom. Emlékszem, hogy végül sikerült, de mi van, ha a lövések miatt mondjuk odajött valaki más is? Nem lenne kizárt, de remélem, hogy semmi ilyesmi nem történt, nagyon-nagyon remélem. Azt most így hirtelen nem is tudom, hogy vajon mire jutottak végül, hogy találtak-e válaszokat azon kívül, amiket láttunk mi is, hogy sikerül-e végül kiszedni valamit abból a fickóból, aki... aki életben maradt, mert a többiek meghaltak igaz? Már ez is megrázó kissé számomra, nem tehetek róla, de a halál nem olyasmi, amit könnyen és jól tudok kezelni, még ha olyanok haláláról van is szó, akik egyébként meg akartak ölni minket.
Leon McCoy
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Walter Sheringham Ω Hozzászólások száma : 30 Ω Kor : 35
Tárgy: Sera&Leon - I can't live without you 2014-08-23, 14:18
Sérá & Leon
Végigvirrasztott az egész éjszakát, nem tudom, hogyan lehettem akkora barom, hogy a lány életét kockáztassam. Alig ismertem még meg a szőke lányt, akinek csak a külsere volt megszokott, a lelkét tekintve valaki egészen mást kaptam, mint vártam, és sikerül máris veszélybe sodornom. Pedig mennyivel keményebb, mint Isabelle, harcos természetes, csak én ezt olyan komolyan vettem, hogy a jelenlétében keveredek tűzpárbajva. Auguste is volt olyan felelőtlen, hogy a lány előtt vezet oda a sátrakhoz. Igaz, rá is tartozik, de ha mondjuk véres összecsapásba torkollik egy ilyen, elviselte volna, hogy a történelem megismétli önmagát? Szó se róla, bármennyire is meg tudnám folytatni, egyúttal meg is halnék a vezetőnkért, ha nem is így tűnik. A kórház várótermében ücsörgök, néha megittam egy kávét, majd teát, az éjszakai konyhán még egy szendvicset is kierőszakoltam magamnak. Először nem adtak volna, mondván nem vagyok páciens, de miután semmiféle élelmiszerüzlet, vagy vendéglő nem üzemel a közelben a bura miatt, ezért döntöttem a fenyegetés mellett. Messzebbre nem mentem volna, mert mi van ha a sebészek egyike végre kijön, és elmondja, hogy mi történt. Majszolgattam egy keveset, majd zsebre vágtam, ki tudja, meddig kell még itt ülnöm. Igen, kell, ez nem opció. A bátyja a burán kívül rekedt, én vállaltam magamra, hogy vigyázok rá, és ez történik. Valamikor hajnalban végre megjelenik a copfos, és nem mellesleg idegesítő sebésznő, pár szóban tájékoztat hogy bár nem vagyok családtag, a burára való tekintettel most nincsen ilyen szabály, így majd reggel bemehetek hozzá, ha aludt egy kicsit a szőkeség, mert nem halálos a seb. Engem is elnyom ezután az álom, legalább szundítok két órát, a falnak dőlve, amelyből a tökéletesen elzsibbadtság érzése kerülget, mikor a reggeli vízitet intéző egészségügyi konvoj megindul. Gyorsan lenyomok még egy kávét, megmaszírozom a halántékomat, aztán benyitok a kórtermébe.
