Nem mondom, hogy soha semmit sem vesz komolyan, sőt igazából tisztában vagyok vele, hogy van egy komolyabb oldala is, de attól még igaz, ami igaz, hogy jobban szereti ezt nem kimutatni és úgy gondolom, hogy ezzel nincs is baj. Elég fiatal még ahhoz, hogy kötetlenül élje az életét úgy, ahogy neki jól esik, persze annak keretein belül, hogy azért kellőképp vigyáz is magára e mellett. Nem lenne az jó senkinek sem, ha valami komoly baja esne, mert túlságosan imponálni akar a rajongói táborának, vagy hogyan fogalmazzak. Ez a mulatság is bárhogy nézzük, de kockázatos volt, annak ellenére is, hogy hamarabb eljött, de lehetett volna bármi belőle. Hadd el hadd, vita, katonák, netán néhányan túlságosan felöntenek a garatra. Jelenleg olyan feszült időket élünk, amikor mindennel jobb óvatosnak lenni. Nem mondom, hogy én vagyok a tökéletes, mert sosem engedem el magam, szó sincs róla, de valaki kell, aki mindig minden körülmények között képes józan maradni. - Nehéz valamiről igazán komolyan beszélni veled igaz? - mosolyogva rázom meg a fejem. Ismerem már őt jó ideje, ezért nem is akadok fel jobban a viselkedésén, és a kis cserfes megszólalásain. Nem zavar, igazából tényleg nem, ezt is meg lehet szokni, és gyakran még szórakoztató is. Egy kicsit elengedem magam a társaságában, elfelejtem a felnőtt dolgokat, amikkel nekem kell foglalkoznom. Auguste társaságát is kedvelem, hiszen előtte megnyílhatok és tanácsokkal szolgál a bajaimra, de Julien mellett szimplán csak félretehetem és elfeledhetem őket kicsit... magamat is talán, mintha nem is én lennék most itt, hanem valaki más, mondjuk a tíz évvel fiatalabb kiadásom. Ezért is van talán, hogy nem botránkozom meg annyira a csókon, mint ahogy kéne. Tudom, hogy abba kéne hagynom, hogy nem szabad tovább menni, hogy már az elsőnél le kellene állítanom, de még sem megy. Hiába... akárhogy is nézzük, de nő vagyok, gyenge, akinek nehéz mindig erősnek és kitartónak mutatni magát, aki ugyanúgy néha csak el akarja engedni magát, érezni, hogy a másik az erősebb és egyszerűen elfelejteni mindent. - Igen ezt... mondani könnyű, de az emberek beszélnének. Nem megy minden, ahogy szeretnénk. - halkan sóhajtok csak, de annak ellenére, hogy el kéne tolnom, hogy tudom, hogy ez lenne a feladat, hogy részben talán meg is teszem egy kis időre, mégis újra elgyengülök és újra közel engedem magamhoz, sőt én hajolok közelebb. Túlságosan jól esik, túlságosan egyszerű elfeledni mindent, úgy tenni, mintha minden megszűnne létezni, én is, ő is, és csak egyszerűen mi lennénk, akiknek semmi közül háborúhoz, ellenálláshoz, senkihez az ég világon. Csak az a baj, hogy ez mindig rövid ideig tart, aztán majd újra jön az igazi világ, újra jönnek a gondok, hiába próbálok most mindent félretenni. Mégis igyekszem szótlanul indulni el mellette, és ezt a kis... titkos azt hiszem elraktározni valahol a lelkem mélyére. Nem a csókot, azt, hogy... túlságosan jól esett.
Julien Dumont
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Walter Sheringham Ω Hozzászólások száma : 10 Ω Kor : 28
Tárgy: Re: Linny & Kid - A mulatság 2014-08-20, 08:37
Mindaz, amit rólam tudnak, egy nagy adag színjáték, előadás, akár egy bűvészé. Hajhászom a sikert, csinálom a showt a közönségnek, de mint tudjuk aki a társaság közepe, az van legjobban egyedül. Túlságosan egyedül van, mert leköti az előadás, és mindenki, aki rá figyel, nem is vele, rajta nevet, mint egy kívülállón. Mint egy bohó, aki azért él, hogy megnevettesse a közönségét, ám legbelül sír, hiszen ha ő nem lenne, ez a bizonyos közönség találna más elfoglaltságot. A barátaim sok esetben léhűtő alakok, a lányok pedig a népszerűségért vannak velem, nem azért, mert nagyon komoly, érett férfi lennék. Mindezzel elodázom azt, hogy vannak komoly gondolataim. A valóság az, hogy igazán csak a bátyámnak számítok, és néha Linnynek, ha át tud látni az álcámon, amely szerint én magam is törekszem a jóra, az emberek boldogságára, és hogy megússzuk ezt a tetves háborút. Akárki akármit mondd, végső soron mindig hallgatok Auguste-ra, csak ezt sok makacsság árán mutatom ki, de nem hagynám cserben semmi pénzért, csak egyszerűbb így, hogy a magam cserfes módján tegyem mindezt. - Majd figyelünk egymásra drágám, te rám, én meg arra, hogyan vizslatsz a tekinteteddel. – Nevetek rá vidáman, mindig is így volt, hogy fesztelenül éreztem magamat a jelenlétében. Derüm őszinte volt, nem csak olyan mesterkélt, mint amivel a tömeg szeretét kierőszakoltam. Valalhogy lázadó voltam, sok tekintetben máshogyan mint Auguste, imádtam a polgárpukkasztó viselkedést, a megbotránkozott, vagy éppen boldogságtól elszállt tekinteteket, de a nő közelében amolyan tényleg mindent elengedően felszabadult tudtam lenni. Tisztában vagyok vele, hogy ott van a férje, akit visszavár, de legyünk őszinték, már előtte sem volt túl boldog, azóta pedig szinte össze van törve, amióta egyedül van. A bátyámmal nagy lelkizős beszélgetéseik vannak, összeborulások, de érzem én, barátságnál, testvéri viszonynál az nem több. Ezért is nem maradunk most, hiszen a hangulat már adott, nem is nagyon kellek én ide, sokkal szívesen vagyok imádott hercegnőmmel, ha már úgy döntött, hogy ezúttal rám szánja az idejét. Ő azt mondta, hogy csak szemmel akar tartani, de én bizakodom benne, hogy rajongásom valahol viszonzásra talál. Állandóan úgy kezel, mintha tényleg kölyök lennék, mégis zavarba jön, ha én átölelem, tudja, hogy ha érez irántam valamit, azt nem olyan könnyű elrejtenie. A nők sokkal őszintébbek, ami az érzelmeket illeti, a szeme csillanásából azért le tudom szűrni, hogy mosolyog, még ha az ajka nem is rándul meg. Elindulunk a part felé, kéz a kézben, amely a tőlem megszokott komolytalan csábítgatások ellenére nagyon is romantikus. Nem érdekel most, hogy nem egyedülálló, az én szememben egy magányos, gyönyörű nő, akinek szomjazom az ajkára, és miért kéne lelkiismeretfurdalást éreznem? Teszem már hónapok óta, ezegyszer nem érdekel. Egy pillanattal később már megszűnik a külvilág, ellenállásra nem is lelek, magabiztosságom ezúttal nem korlátozódik a puha, finom kis vágyakozó puszikra, amikkel előre elképzeltem magamnak a helyzetet még jó régen. Felnövök a feladathoz, vágyainkhoz. Amióta az eszemet tudom, biztos voltam benne, hogy egyszer majd megteszem, és akkor nem fog számítani semmi más. A csókja az egekbe repít, eggyé válok a csillagjegyekkel, mintha közéjük tartoztam volna amióta világ a világ. Levegőt veszünk, akkor használja ki, hogy megszólaljon. Nem tekintem elutasításnak, hogy arébb tol, tisztában vagyok vele, hogy a reakciójára ilyen vagy olyan módon számítanom kellett. A vállamon marad a keze, tehát annyira csak nem rossz a helyzet. - Talán ha egy kicsit saját magaddal törődnél, az lenne a csoda. – Csóválom meg a fejemet feddőn, mindig oly önzetlen volt, most is csak a többiek véleménye érdekli. Pedig ha végre látná, hogy itt van valaki, akinek úgy igazán kell, akinek számít, nem azért, mert ilyen, vagy olyan, pusztán a lényéért... Végre úgy tűnik, hogy képes elengedni magát, és visszacsókol. Nem mondom, hogy nem lepődöm meg, valahogy úgy sejtettem, hogy kibontakozik az ölelésemből egy ilyen mondat után, vagy minimum a józan esze győz, ám édes ajka követelőzőbben talál az enyémre, majdnem jobban, mint ahogyan én indítottam irányába. Lelkünk most összeforr, perzselően hántja le a konvenciók burkát, ahogyan érzéki szenvedélyünk egymásra talál. A magány egy út, ám számomra nem az az ösvény, amelyet most követek. Sokkal inkább a szerelem, a rajongás, amely hozzá vezetett. Nem feszítem tovább a húrt, nem cél a hercegnő megbecstelenítése, azt akarom, hogy felnézzen rám, ne viaskodjon legbelül, ha erre visszagondol. Csókunk után lágyan végigsimítok az arcán, hogy valóban nőnek érezze magát, valaki igazán különlegesnek. Nem a kezét fogom meg immár, a derekára simulok, hogy átöleljem, és így kisérem el egy darabon.
Adeline LaPierre
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Adeline LaPierre Ω Hozzászólások száma : 268 Ω Kor : 38
Tárgy: Re: Linny & Kid - A mulatság 2014-08-16, 07:27
Nem mondanám, hogy túlságosan összetett a gondolkodásom, csak talán túlságosan sok minden foglalkoztat, túlságosan sok minden jár a fejemben, amiket egyáltalán nem könnyű megoldani, vagy feldolgozni. Nem direkt kínzom én magam, erről szó sincs, de az életem mostanában tényleg brutálisan bonyolulttá vált, és persze hogy nem veszem észre, hogy Julien... Fiatal még, szinte gyerek, akivel azért is jöttem el most, hogy ne keveredjen megint bajba, mert akkor Augustenak nem tudnék mit mondani, főleg hogy tudtam előre a kis akciójáról. Oké, jól érzem magam, egy kicsit el tudom engedni a gondokat a tűzijátéknak, a zenének hála, de attól még ugyanúgy nem tűnnek el végleg, megmaradnak sajnos, és nem tudok végleg elvonatkoztatni tőlük, maximum egy kis időre felengedni. - De, erre is gondolok, pont e miatt kell figyelnem rád, akkor jobb mindenkinek. - mosolyodom el. Tudom én, hogy az a típus, aki keresi a bajt, és aki okozza is lelkesen, ezért is kell odafigyelnem rá, amennyire legalábbis tudok, vagy amennyire lehetséges. Egy szint felett persze esélytelen, de amennyire tudok, azért mégis csak igyekszem, hiszen jó lenne, ha nem esne baja., tudom, hogy a bátyja mennyire aggódik érte, ami teljességgel érthető is, hiszen csak ők maradtak egymásnak, mint élő rokonok. A jó hangulat ellenére sem maradunk sokáig, de nem is olyan nagy baj ez. Szeretek én szórakozni, régen gyakrabban tettem, de az utóbbi időben nem igazán volt olyan a helyzet és most sem bánom annyira, hogy eltűnünk, csak talán azon csodálkozom, hogy ő nem akar maradni a hívei között. Az azért meglep, hogy az ujjaink összefonódnak, de igyekszem betudni annak, hogy... ittam egy kicsit és talán a hangulat is megkívánja, nincs ebben semmi több, semmi nagyon különleges azt hiszem. Ellenben, amikor megáll és megszólal az már jóval komolyabban hangzik. - Pedig a körülmények mindig... - próbálkozom, hát persze, annak ellenére, hogy szinte előre lehet tudni, hogy mi fog történni. Túlságosan lelassul minden, nálam pedig bent akadnak a szavak, ahogy közelebb hajol, ahogy magához ránt. Erősen és tényleg nem úgy, ahogy azt egy kölyöktől gondolná az ember. Tudom már, hogy nem igazán kölyök, hogy már igazán felnőtt számba megy, hogy vannak katonák, akik fiatalabbak nála, de én mégis csak jó ideje ismerem, mégis csak szinte láttam felnőni, így azért más a helyzet. Mégis elgyengülök, amikor megérzem az ajkait. Túlságosan csábító a lehetőség, túlságosan magával ragad a cseppnyi kellemes érzés, és a rossz érzéseimet is képes vagyok elfelejteni közben, ezért történhet meg, hogy visszacsókolok, ezért történhet meg, hogy nem húzódom el azonnal, csak talán pár pillanat múlva, amikor már arra eszmélek, hogy a két kezem a vállain pihen, ahogy kissé szaporábban véve a levegőt tolom el magamtól. - Nem lehet... tudod, hogy ez... Marcel és Auguste sem hiszem, hogy értékelné. Én... - elakadok, mert jól esett, tényleg jól esett, de a józan ész akkor is azt sugallja, hogy nem lehet, mégis elgyengülök, mégis engedek a szívben, hogy a háttérbe söpörjön minden logikát és én hajolok most közelebb. Nem olyan vadul, inkább csak lassan és lágyan, szinte már félve csókolom meg. Tudom, hogy nem szabadna, több okból is, de mégis annyira... annyira rémesen egyedül vagyok.
Julien Dumont
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Walter Sheringham Ω Hozzászólások száma : 10 Ω Kor : 28
Tárgy: Re: Linny & Kid - A mulatság 2014-08-15, 08:50
Gyakran figyelem őt mondjuk fegyvertisztitás közben, amikor csak úgy elmereng, olvasgat, elkalandoznak a gondolatai. Az egyértelmű, hogy a finomságát, a visszafogottságát látom benne, ami nekem a szöges ellentétem, amilyen harsány, beszólogatós vagyok, cseppet sem gondolom át, hogy kinek mit mondok. Állandó barátnőm nincsen, még ehhez sem veszem komolyan az életet, csak ahogy esik, úgy puffan, nem csodálom, hogy Linny nem velem, hanem a bátyámmal beszéli meg a dolgait, nem tartoznak rám. Mondhatnám azt, hogy legyenek akkor ők barátok, velem meg szórakozzon kedve szerint, csak ez nem hiszem, hogy beleférne neki. Teljes életet él, akivel jól elvan, attól várja a szórakoztatás lehetőségét, de akkor miért van most velem? Csak mert kértem? A fene sem érti a nőket. Nem, a nőket még egészen jól megértem, de Linny összetett gondokozását már túlspilázottnak érzem. - Naaa... és arra nem gondolsz, hogy én keverhetek bajba másokat? – Vigyorgok oda, és szemtelenül túrok bele a hajamba. Tudok én vagánykodni, ő pedig talán azért is játsza a komoly, felelősségteljes nőt, hogy egyrészt óvjon, másrészt hogy ne ragadják el az érzelmei, mert akkor nem tudna nekik gátat szabni. Ezt a részét értem én, róla kialakult egy kép, amelynek meg kell felelnie, én pedig állandóan hülye helyzetbe hozom mások előtt. Illetve azért mégsem, legutóbb is megvártam, míg Auguste lelép, és csak utána osongáltam elő. Jobban kéne erre figyelnem, Avalonnak is megmondani, hogy semmi nincs más, felejtős a történet. Talán Linnyt az zavarja, hogy mások előtt kompromittálom. Hm... - Linny... – Bólogatok hevesen, lelkesen, mert félreért. Igen, imádok komolytalankodni, mások zavarában, polgárpukkasztani. Az sem zavarna, ha kinevetne, őszintén szólva úgy lennék vele, hogy a helyzeten örömködik, nem pedig lenéz. Van annyi önbecsülésem, nem vagyok zavarban, hogy ha nem igazán ért egy helyzetet és így jön ki belőle. Inkább foglalkozzunk csak a tűzijátékkal, azért jöttünk, és most másodlagos, hogy együtt is vagyunk. Felzúg az égre a látványos csoda, a város összegyűlt népe teljes extázisba kerül, én is előkapom a pisztolyomat, és beszállok velük a kurjongatásba, levegőlövöldözésbe, ez mind a játék része. Aztán indulunk el lefelé, a buli folytatásába már nem csatlakozunk be, ezen a szép estén szeretnék vele is lenni egy csöppet. Megindulunk a folyóparton, amely így volt eltervezve, ezt beszéltük meg. Egymásba kulcsoljuk a kezeinket, a tekintetét magamon érzem, tudom, hogy itt most nem lehet viccelni. - Másokat nem veszek ennyire komolyan, mint téged. Van olyan helyzet, amikor nem érdekel, hogy mik azok a körülmények. – Fordítom magam felé, nem készültem vallomásokkal, nem is kell mindent kimondani. Nem fogom megmondani, hogy mióta tetszik, hogy belezúgtam, mint csacsi a sártócsába, mert lehet, hogy csak fellángolás. Most nem érdekel a holnap, meg az sem, hogy képen vág. Mert ez lesz. – Tervezek, hogyne terveznék, csak... – Harapok az ajkamba, s végül úgy döntök, hogy félreteszem a romantikus hajlamaimat, meg az udvarlást, az életben egyszer lássa már, hogy felnőttem, hogy férfi vagyok. Talán nem is számít rá, és az a jó, a szabad kezemmel a dereka felé simulok, s határozottan rántom magamhoz, hogy egy csókot lopjak tőle. Ez nem odapusszantás, egy igazi, minden gyengédséget nélkülöző férfias csók. Ha véletlenül hagyná a meglepetés hevében, akkor szétnyitom az ajkait, hogy felfedezőútra érvén bebarangoljam édes szájának belső tartományait.
Adeline LaPierre
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Adeline LaPierre Ω Hozzászólások száma : 268 Ω Kor : 38
Tárgy: Re: Linny & Kid - A mulatság 2014-08-12, 14:10
Szó se róla, az életem nem mondható kifejezetten tökéletesnek és még idillinek sem, de úgy néz ki, hogy nekem egyszerűen csak ez jutott. Nem panaszkodom, mert nem kell mindenkinek tökéletes élet. Én nem tehetek mást, mint hogy visszavárom a férjemet, mert... ezt kell tennem. Lehet, hogy nem tér vissza soha, sajnos ez is benne van a pakliban, de nem tudom, hogy milyen embernek érezném magam akkor, ha nem vártam volna őt ameddig csak lehet, amíg ki nem derül, hogy tényleg nem térhet már vissza közénk. Egyszerűen... az nem én lennék, marna a bűntudat elviselhetetlenül, még ha egyébként jól is érezném magam abban a hibában, amit sikerült elkövetnem. Fogalmam sincs, hogyan lehetnék kevésbé komoly, ha egyszer tényleg nem kifejezetten kevés gond nyomja a vállamat, de nem karok én ezzel másokat terhelni, ezért is osztom meg ritkán mással, csak akkor, amikor már végképp képtelen vagyok magamban tartani. - A folyópart talán jó lehet, ott tényleg nem keverheted magad bajba, kivéve persze, hogy sötétedés után nem igazán ajánlatos kint mászkálni, de gondolom, akkor is megtennéd, ha... nem mennék veled. - sóhajtok egyet, de a mosoly, ami az arcomon játszik mutatja, hogy nem gondolom ezt most tényleg komolyan nagy negatívumnak. Tudom, hogy milyen, elég jól ismerem már és nem akarom mindenáron megváltoztatni, vagy legalábbis nem teljesen. Az pedig tény, hogy ha vele vagyok, akkor talán kisebb eséllyel kerül bajba, ha netán belebotlik egy éjszaka őrjáratba én könnyebben el tudom simítani a dolgot, mintha ő elkezdene hepciáskodni, és vitázni a katonákkal. - Julien... - mosolyogva rázom meg a fejem. Az az igazság, hogy ő valahol olyan, mint a pásztor, aki farkast kiáltott. Látott én már épp leget udvarolni, és pont e miatt az ő szájából egy-egy bók, vagy kedves szó nem tűnik minden esetben komolynak, vagy legalábbis nekem nem megy, hogy annyira komolyan vegyem. Nem nevetem ki, azért eddig nem mennék el, az már bántó lenne, egyszerűen csak minden bizonnyal sokaknak mond ilyesmit a cél érdekében és nem is ítélem el e miatt. Fiatal még, az tesz az életével, amit szeretne és úgy, ahogy szeretné, ha pedig efféle szórakozásra vágyik, akkor hát ezt tegye. Amikor jelez, akkor csúztatom a fülemre a tenyereimet. Szép, tényleg, ez egyszer igaza volt, és akármennyire nem kéne, megpróbálom legalább egy kicsit elengedni magam és tényleg csak a fényekkel foglalkozni, kizárni minden mást, mint bajt. Csak akkor moccanok meg, amikor a nagy zajban jelzi, hogy menjünk. Igen, jobb ez, mint akkor, ha már esetleg valami nagyobb banzáj indul meg, amit már sokáig nem viselne el a dobhártyám. - Igazad volt, kell nekik egy kis szórakozás. - igen, tényleg igazat adok neki, erre is van néha példa. Csak az lep meg, amikor az ujjaimat a tenyerébe zárja. - Ez még nem baj Julien, csak légy tisztában a... körülményekkel. - talán egy pillanatra újra komolyabbra vált a hangom, talán kicsit még dorgáló is, de még sem húzom el a kezem, hiába súgja azt az eszem, hogy ez lenne a jó döntés. Végül csak mosolyogva rázom meg a fejem. - No és mi a következő terved? Mert mindig van egy újabb nem igaz? - persze úgy közösségileg értem, most lemegy ez a kis buli, de tudom, hogy nem fog a hátsóján megülni innentől és hetekig csak a falat bámulni.
Julien Dumont
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Walter Sheringham Ω Hozzászólások száma : 10 Ω Kor : 28
Tárgy: Re: Linny & Kid - A mulatság 2014-08-11, 16:05
Igen, valóban egy kicsit túl szoktam lőni a célon? Kicsit? Nem, nagyon is durván, amely egy komolyabb felnőttnek, egy széplelkű asszonykának bizony megütközést jelenthet, botrányosnak titulálhatja, amit művelni szoktam. Azt azért tudni kell, hogy még Avalon sem tud rám igazán hatni, a bátyám meg pláne nem, de ha a nő kér valamire, azt azért a körülményekhez mérten igyekezni szoktam teljesíteni. Nem tudom, hogy miért, valahol fontos nekem, pedig nem úgy kezelem őt, mint Auguste, hogy ölelgetések, és melodramitikus beszélgetések. A fenekére csapnék időnként csak úgy viccből, rápusszantanék az ajkaira, még a köztünk lévő korkülönbséget sem élem meg vészesként. Van egy férje, valahol a távolban, gyereke meg nincs, így foglalmam sincsen, hogyan férhetnék bele ebbe az idilinek cseppet sem mondható összképbe. Viszont ha a távolba tekintek, mindig azt látom, hogy együtt vagyunk, reménykedem, hogy egyszer felfigyel rám, de a jó életbe mindig a komolykodáson jár az esze. Attól mert elért egy bizonyos kort, nem kéne még mindig úgy tennie, mintha a világ összes gondja az ő vállát nyomná. Jól érzem magam vele, el lehetne engedni azokat a cefet nagy problémákat, és elfogadni, hogy kell ő még másnak is. Nem én vagyok az eszményi férfi, de a törődést, a gyengédséget oda tudom adni, többet, mint amiket a kis fruskákra pazarlok. - Na jó, ez valahol igaz. Akkor... gyorsak leszünk, és a tűzijáték után elhúzunk valahova. Tudom, hogy nem vagy valami nagy ivós, így nem invitállak, lemenjünk inkább a folyópartra sétálni? Ott mi bajunk lehetne? – Felmászunk a létrán, vidoran megrázom a fejem, nem én készítettem ki, valamelyik jóakaróm lehetett, nem zsebelem be az ő érdemét. Tudták, hogy jövök, azt is, hogy nem egyedül, voltak olyan előzékenyek hogy megtették ezt nekünk. Most, hogy egymás mellett hasalunk, és a tömeget kérdezem, néha Linny-re is sandítok. – Te éltetsz. Ők a közönség. – Felelem őszinte vallomásként, ha nem lenne függőben, hogy hol a pékben van a férj, akkor már régen elhalmoznám a verseimmel, a virágcsokraimmal, amit neki szedtem. Hát ez van, a nagy komolytalankodás mellett mégiscsak van valaki, akiért rajonghatok. De nem, ez nem fiatalos rajongás, nem véletlen, hogy Auguste is vele beszélget sokat, egy érett, csinos nő, csak mellette én meg vagyok olyan önző, hogy nem a barátsága kell, hanem az ölelő karja, a nevetése, a csókja. Most visszatérhetünk az est fénypontjához, elhúzom a zsinort, és a nőnek is mutatom, hogy tapassza fülére a kezeit, mert innen fentről még bombasztikusabb lesz, legalábbis az eleje. És valóban, az első alkalommal dobhártyaszaggató a dolog, aztán szépen beáll egy olyan szintre, amikor hangos, de már elviselhető. Lent a tömeg örjöng, és táncol, de igaza van Adline-nek, nem érdemes ezt sokáig húzni. Az ellenállókhoz tartozunk ugyan, de nem szükséges még szándékosan provokálni is a katonaágot. Ha igent mond, akkor lemászunk a létráról, és nem a tömegen átvágva, hanem a polgármester háza mögötti ösvényen indulunk el a part felé. Mintegy véletlen módon a tenyerembe zárom az ujjait. - Sajnálom, hogy ilyen nyomulós vagyok. – Szólítom meg amolyan vicceskedő, kisfiús stílusban. – Szeretek veled lenni, na. Csak nem baj.
Adeline LaPierre
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Adeline LaPierre Ω Hozzászólások száma : 268 Ω Kor : 38
Tárgy: Re: Linny & Kid - A mulatság 2014-08-08, 08:04
Mindenki máshogyan vélekedik a szórakozásról. Az a baj, ha mindenki csak ezzel foglalkozna, ha mindenki csak azon lenne, hogy milyen jól érezze magát, akkor senki se törődnek a fontos dolgokkal. Az is sokat számít, hogy Auguste figyel a részletekre, a tervekre, arra, hogy mindig meglegyenek a rendes ellátmányok, de tudom én, hogy Julien még elég fiatal ahhoz, hogy ne ilyesmin törje a fejét. Nem is kell, ő még tényleg megteheti, hogy egyszerűen csak élvezi az életet és kész, hogy szórakozik és hogy tűzijátékkal szórakoztat másokat, csak ne legyen belőle nagyobb baj, mert akkor biztos, hogy az én fejemet veszi majd Auguste és azt nagyon nem értékelném. Tudom, mennyire fontos neki az öccse, érthető, ha aggódik érte és nem akarja, hogy bajba, vagy inkább veszélybe keveredjen. Az az elég rendesen meglep, hogy az a puszi nem az arcomra kerül, de igyekszem visszafogni a rosszalló tekintete, inkább csak megcsóválom a fejem egy félmosollyal. Minden bizonnyal már sikerült nem egy pohárral legurítania valami kétes eredetű keverékből és bizonyára már hatott rá rendesen, ezúttal elnézem, főleg mert szerencsére senki sem figyel. - Majd még meglátjuk, nem tudhatod, hogy a katonaság mennyire veszi szigorúan a rendet, eddig úgy tűnt, hogy nagyon is. - nem akarom én letörni a lelkesedését és igazán nagy a mázlija, hogy nem teszi meg azt, amire gondolt, mert nem biztos, hogy azt is szó nélkül hagynám, ha a hátsómra sózna egyet. Mindenesetre elindulok felfelé a létrán. Igazán mázli, hogy kivételesen hanyagoltam a már jól megszokott szoknyát, akkor tuti biztos, hogy nem mennék én előre. Nadrágban még belefér, de azért így is kissé kellemetlen a tény, hogy... hát tudjátok azért mégis csak van rá esély, hogy a fenekemet bámulja, ami mégis csak kissé zavarba ejtő, ezért próbálom figyelmen kívül hagyni a tényt és egyszerűen nem gondolni rá. - Nagyon készültél. - mosolyodom el, a pokrócra célozva persze, aztán szépen el is helyezkedem. Gondolom mindenki oda lesz, meg vissza a kis akciójától. Komolyan, mint valami kis showman kérdezi meg a lenti tömeget, hogy indíthatja-e számukra a mókát. Nem meglepő a dolog, eddig is ilyen nagyhangúnak ismertem meg. Én azért csendben maradok, nem skandálom a többiekkel azt az igent, ami hamarosan sok-sok szájból felhangzik. - Ez éltet igaz? A tömeg, és a szeretetük. - jegyzem meg csak úgy csendesen. Nem piszkálódó jelleggel, nincs baj azzal, ha valaki ilyen, ő egy nyitott típus, aki szeret szórakozni, én pedig nem ítélem el e miatt, tényleg nem.
Julien Dumont
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Walter Sheringham Ω Hozzászólások száma : 10 Ω Kor : 28
Tárgy: Re: Linny & Kid - A mulatság 2014-08-07, 16:10
Hatalmasakat vigyorgok, amint elhaladok a csodálóim gyűrűjében. Avignon ilyen kisváros, legalábbis az a réteg, akiket én ismerek. Nem igazán rajong a hősökért, ha azok vannak is, a harctéren vannak, vagy politizálnak, de olyan alig akad, aki napi szinten velük iszik, és még a fegyvert is jól forgatja. Míg Auguste tervrajzok felett görnyed, ételadagokat számolgat, mentőakciókat szervez, addig én itt élem az életemet a honfirtársaimmal. Mi is keveredünk konfliktusba, ahol védenünk kell, ami a miénk, de mennyivel menőbb, ha utána egy jót sörözünk, megtáncoltatjuk a lányok, hogy aztán az egész egy hajnalig elhúzódó pókerpartiban teljesedjen ki. Ha komolytalannak tart bárki is, tegye, ilyenkor nem érdekel, ha ennyien éltetnek egy buli alkalmával. Sokuknak a nevére sem emlékszem, igazán jó barátom, cimborám kevés van, engem meg mindenki kölyöknek hív a bátyám és Linnyt leszámítva. Avalon meg mindig ledrágámoz, remélem egyszer kinövi. Iszogatom tehát a habos, folyékony kenyeret, amikor végre megpillantom azt, akiért igazából élni is érdemes. Vannak ugyan kis barátnőim, de a vihogáson túl nem sokat látok tőlük, még az is elhanyagolható tény, hogy hagyják magukat megszabadítani a ruhájuktól pár órára. Nem, akivel igazán beszélgetni tudok, A NŐ mégiscsak Linny. Cserfesen vigyorgok is rá, ahogyan közeledik, felhörpintem az utolsó kortyot, és visszaadom a havernak, hogy a nő elé siessek. Nem fogja leüvölteni talán a fejem, de a hangulat hevében egy cuppanós puszit nyomok az ajkára. Nem, nem vagyok ilyen viszonyban, fogja a jókedvemre. - Már el is kezdődött. – Felelem körbemutatva, teátrális mozdulattal kapom le a kalapom, és mutatok körbe vele, amire csak nő az üdvrivalgás, többen rám isznak, ideje hát fellőni azokat a tűzijátékokat. Megragadom a kezét, amikor a kalap visszakerült csinos fejemre, és megindulok vele a ház felé, ahol már egy kitámasztott létra vár minket. - Hölgyek előre. – Vigyorgok, és erős az inger, hogy rácsapja a formás hátsójára, de megbántani mégsem akarom, főleg ennyi ember előtt. Inkább csak nézegetem. Követem a tetőre, hogy aztán amikor megvan a megfelelő hely, akkor lehasalhassunk az előre kikészített takaróra. - Nem hiszem, hogy közbeszólnának. Kell már egy kis boldogság. – Leoldom az övemet, és magam mellé teszem, nem lenne jó, ha elsülnének a fegyvereim, mert még lábon lövöm magam. - Na meheeet? – Kiáltom le a tömegbe, igazából ez már csak felesleges időhúzás, ám én ilyen vagyok, kell a hatásszünet. Szeretek én is irányítani, csak máshogy, mint a tesó.
Adeline LaPierre
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Adeline LaPierre Ω Hozzászólások száma : 268 Ω Kor : 38
Tárgy: Re: Linny & Kid - A mulatság 2014-08-06, 07:09
Nem az a hely, ami éppenséggel rám jellemző, ezzel tisztában vagyok é is, sőt talán itt mindenki, de most erre van szükség, mert muszáj szemmel tartanom Julient, ha már tényleg voltam annyira korrekt, hogy tényleg nem mondtam el Augustenak, hogy mit tervez. Mondjuk, ha egy kicsit is hall, akkor tisztában van vele, hogy mi zajlik itt, hiszen a fél város kint van a téren és csak az a kérdés, hogy mikor fognak mindenkit haza zavarni, vagy hogy a katonaság egyáltalán lépni fog... mer-e ebben az ügyben. Talán időnként tényleg szükség van rá, hogy az emberek kicsit kitombolják magukat, legalábbis néha, mert már így is túlságosan nagy a feszültség immár hetek óta, és nem csoda, ha senki se viseli túlságosan jól a dolgot. Még én sem, bár esetemben jóval több dolog közrejátszik még pluszban, nem csak maga a bezártság, de talán ma megpróbálom egy kicsit én is elengedni magam. Reális keretek között csak, hiszen mindeközben figyelem kell rá, hogy a kölyök ne kerüljön nagyobb bajba, mert Auguste leszedné a fejét, még talán az enyémet is, amiért nem szóltam neki és egyébként sem akarok rosszat neki, így is van épp elég baja. Átvágok hát a tömegen, de persze csak valahol az egyik ház falának dőlve állok meg. Nem akarok a középpontban lenni és főleg nem akarom felhívni magamra a figyelmet, de persze így is kiszúr pár ismerős arc, és van ám nagy csodálkozás, amikor feltűnik a távolban Moris, az a viszonylag fiatal srác, aki még a bura megjelenése előtt talán pár héttel kezdett csak el nálunk dolgozni. Még csak éppen hogy tanulja a rádiózást, de egészen úgy érzem, hogy van tehetsége hozzá. Persze integet és nem sokára már a kezembe nyom valamiféle ismeretlen eredetű italt, aztán tovább is áll, mert valami fiatal szőke rángatja el a tömegbe. Minden bizonnyal eleve vele érkezhetett, mert a leányzó kissé morcos volt, hogy elkeveredtek egymástól. Előfordul ilyen nagy káoszban. Aztán kiszúrom Julient, és persze intek is neki, de ha már ő úton van, akkor én nem próbálok meg áttörni a tömegen, inkább kortyolok ebből az... izéből. Nem tudom, hogy mi, de azt hiszen a vodkát ki lehet érezni belőle. Automatikusan fintorodom el, hiszen éléken él még bennem az a legutóbbi nap, amikor sikerült kissé túllőni a célon, és amúgy sem vagyok az az italozgató fajta. Akkor szólalok csak meg, amikor a kölyök már közelebb ér és a tömeg nem harsog túl, hogy ne kelljen kiabálni. - Nos mikor kezdődik? És mikortól számítasz a tömegoszlatásra? - halvány mosolyt azért megeresztek a végén, mert hát na azért bőven van rá esély, hogy igenis szét fogják verni ezt a nagy banzájt nem sokára, de még meglátjuk hogyan alakul majd a mai este.
Julien Dumont
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Walter Sheringham Ω Hozzászólások száma : 10 Ω Kor : 28
Végre eljött a várva várt este, amikor egy kicsit kitombolhatjuk magunkat. A katonák még mindig az erdőt kutatják, a rendőrség feloszlatva a statárium miatt, a polgármesternek pedig mostanság rengeteg fontos dolga van, hogy az ilyen apróságokkal foglalkozzon, mint a rendbontás, vagy éppen az, hogy feldobjuk egy kicsit a várost amolyan igazi fénnyel, ha már áramunk nincsen. A gyertya nem az igazi, bár tud hangulatos lenni, az tény, de mellette inkább szerelmes órákat illik tölteni, mintsem kurjongatni. Az ellenállók főhadiszállásán pakolásztam, amikor Avalon jött oda, megpróbált azért lebeszélni, hogy nem jobb a sorsot kisérteni, ezt nevetve utasítottam el, mi bajunk történhetne egy buli alkalmával? Mindenki be van zárva a bura alatt, miért fordulnánk egymás ellen? Csak játék az egész. Finoman koptatom le Avalont, ha már nem akar jönni, akkor legalább ne károgjon szegény. Különben is ott lesz Adline, aki az egésznek a fényét emeli. Végre elértem, hogy egy kicsit is figyeljen rá. Nem veszi észre, hogy már nem egy kiskamasz vagyok, aki állandóan bajt csinál, felnőttem, és az a dolgom, hogy hasonlóan mint Auguste utat mutassak. Na nem a komoly dolgokban, de az összetartásban, végülis rengetegen hallgatnak már rám, sőt, szeretnek. Kint az utcáról egyre nagyobbá fokozódik a hangorkán, ideje nekem is tiszteletemet tennem. A pisztolyaim a helyén, a tűzijátékot Jimmy elméletileg már a polgármester házának tetejére szállította, lássuk hát, hogy mire jutott. Kilépek a ház ajtaján, és kissé meghökkenek. Nagyjából itt a fél város, mindenki valami mutatságra vágyik. Csak azt mondtam, pár embert hívjanak, úgyis kicsődül majd mindenki, ha meglátják a fényt, és a robbanások betöltik a város feletti csillagos eget. A bura talán még vissza is veri a fényeket, igazán szépnek képzelem el. Ezek a marhák kissé túlszervezték, az egyik sarkon éppen egy ökröt forgatnak nyárson, a másik oldalon meg páran összeálltak zenélni, tisztára mulatságot csináltak az eredeti felforgatós ötletemből. Elvigyorodom, letörlöm a meglepődést, hiszen üdvrivalgás fogad, amint meglátnak. Megigazítom a kalapot, és bólintok. Megindulok az emberek között, egy helyesebb lányra még kacsintok is, ám tekintetemmel Adline-t keresem, hiszen vele töltöm ezt a mai estét, ő volt annyira figyelmes, hogy vigyázni akar rám, hát fel kell majd mennem a tetőre, hogy beizzítsam a tűzijátékot. Egy pillanatra elfelejthetjük a háborút, ismét az a kisváros lehetünk, akik előtte is voltunk. Saját szabályokkal, elszigetelve mindenkitől. Valaki a kezembe nyom egy nagy adag sört, és cinkosan biccentve húzok bele, ahogyan szemlélődök.
