Talán tényleg a véremben van, hogy ellenkezzem vele, de ő is tehet róla, nehéz kiigazodni rajta. Először betört és fenyegetett, aztán meg olyan mosolyokat villant, amiket igazán nehéz kezelni, és most visszajött azért, mert aggódott értem, vagy mi a fene. Tényleg sejtelmem sincs, hogy pontosan mit is akar, de azt tudom, hogy nagyon zűrös ez az egész és jó lenne legalább pár választ kapni, legalább azt, hogy miért van odakint ilyen nagy fejetlenség, de sajnos ez se derül ki. Az újabb szavai viszont még az eddigieknél is jobban meglepnek. Szóval ez akkor... azért volt mert tetszem neki? Nem tudom, hogy mégis mit várt? - Szóval mit tudom én... a karjaidba kellett volna omlanom aléltan, hogy jajj most mi lesz... - szökik fel kissé a szemöldököm. Tényleg nem értem, hogy mit várt pontosan. Baromira nem vagyok ehhez a stílushoz szokva, és épp ezért nem kifejezetten egyszerű kezelnem sem. De nagyon úgy fest, hogy baromira belegázoltam az önérzetébe, gondolom a legtöbb lány gondolkodás nélkül omlana a karjaiba gondolom, minden bizonnyal ehhez szokott hozzá, ha jól sejtem. Inkább neki állok pakolni, már azt is értékelhetné, hogy hiszek neki. Mire készen vagyok már el is tűnik. Mostantól ez lesz? Csak úgy besurran, meg kisurran? Bár a következő napokban nem leszek itt, de attól még rémesen idegesítő. Halkan sóhajtok egyet, aztán a cuccommal együtt indulok meg szépen kifelé. Etienne nem lakik túl messze és ha hozzájuk akarna bárki betörni, tuti, hogy a nagypapája a sörétes puskával úgy röpítene golyót az illető fejébe, mint annak a rendje, és Etienne sem az utolsó céllövés terén. Náluk biztos, hogy rendben lesz minden.
Franco Costa
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Walter Sheringham Ω Hozzászólások száma : 41 Ω Kor : 33
Tényleg mindig szájal velem. Ami egy szintig cuki, egy idő után meglehetősen sablonos, unalmas. Értem én, hogy örök lázadó, de ha egy bókra sem tud megfelelően reagálni, akkor itt fogom hagyni a francba. De tényleg. Én itt kockáztatom a saját testi épségemet, ő pedig szájal, és butaságokat beszél. Meglepődik, és még nekem kell bizonygatnom hogy miért. A hála talán nem elég? Nem nézi ki belőlem, hogy egy magamfajta fickó is képes lehet törleszteni? Kész vagyok tőle. - Azért, mert úgy volt, hogy elmegyek, mert nem akarok itt lenni, amikor a sok barom egymás torkának esik, de értékeltem a gesztust, hogy angyali voltál velem. Úgy látom, csak ideiglenes dolog volt. – Elhúzom a számat, és vállat rántva nézek ki a főkapun. Elvette a kedvemet, és nagyon meg kell emésztenem, hogy tényleg töröm-e magamat érte. – Ritkán találkozom olyan tisztességes lánnyal, aki mellette még csodaszép is, de ez legyen az én bajom, a halál fog itt rád nyomulni, amikor csak ellenkezni tudsz. – Elkezd pakolászni, én pedig egy ideig nézem, aztán ha úgy látom, hogy egy ideig nyugi van az utcán, akkor egy árva szó nélkül kisurranok az utcára. Természetesen nem az ivóba megyek, mert az állati gyanus lenne. Remélem a kis csitri elég gyorsan elhúzza a csíkot. Tisztes távolból figyelem, aztán ha már látom, hogy hova is ment, akkor én is keresek magamnak valami pajtát éjszakára. Franciák...
Avalon Mignonette
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Adeline LaPierre Ω Hozzászólások száma : 52 Ω Kor : 27
- Nem vagyok úri kisasszony! - azt hiszem a visszavágás nálam már zsigerből jön, akkor is, ha igaza van, ha talány tényleg igaza van. Nem tudnám csak úgy leverni őket, főleg nem, ha többen vannak. Egyszerűen csak igenis meglepő, hogy e miatt visszajött, pedig nem lenne kötelező engem pesztrálni, miközben simán megtehette volna, hogy már elmegy a városból. Sőt arról volt szó, hogy le akar lépni. Azok a foglyok is miért nem mentek el, ha sikerült lelépniük a táborból? Fura az egész és őszintén szólva nagyon nem is értem. Persze nem elég, hogy ezen is törni kell a fejemet még egy újabba vetkőzős számot is lenyom itt nekem. Eszem ágában sincs hosszabb ideig oda nézni, mert ilyet egyszerűen nem illik. Nem tehetek róla, hogy időnként mégis csak arra cikázik a tekintetem, akármennyire is igyekszem visszafogni. Legbelül komolyan fellélegzem, amikor végre felveszi az inget, már az sem érdekel, hogy az apámé, csak legalább van rajta valami hál' isten! - De nem értem... hogy-hogy volt? - fontos volt, hogy elmenjen, de végül mégis csak marad. Igazán fel nem foghatom az egészet. Tényleg úgy tűnt, hogy nagyon sietős neki és logikus is, ha nem akarja rosszul végezni, most viszont mégis maradt. Akkor vajon mégis miről lehet itt szó. A következő szavai viszont pont e miatt lepnek meg. - Nem tettem semmit, csak... nem lőttelek le. - rántom meg aztán a vállam. Valahol így is van, érdekelt az a kis napló, meg persze az órája, főként ezért is mondtam, hogy maradjon, de aztán végül mégis elment. - De miért van fejetlenség odakint... te tudod? - kérdezem, de végül közben csak elindulok felfelé az emeletre. Elég lesz egy kis kézitáska, abba bedobálni pár alapvető fontosságú dolgot, aztán majd bekopogok Etiennehez. Biztos örülni fog nekem, de az anyukája annyira rendes, hogy még így az éjszaka közepén is tuti, hogy tárt karokkal vár majd és se perc alatt ugrasztja a drága fiát, hogy ágyazzon meg nekem a vendégszobában. Nem túl nagy ott a hely, de ha ennek a pasasnak tényleg igaza van, akkor az is jobb, mint itt maradni egyedül.
Franco Costa
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Walter Sheringham Ω Hozzászólások száma : 41 Ω Kor : 33
Lehetséges, hogy az apja, vagy a bátyja mégis feltűnik itthon, de biztos vagyok benne, hogy épségben akarnák viszontlátni a lányt, nem pedig arra hazajönni, hogy itthon van ugyan, de már hullazsákban. A háború hevében nem lehet arra várni, hogy rövidtávon viszontlátjuk a szeretteinket, csak reménykedni lehet, hogy majd valamikor ismét együtt leszünk. Legalábbis mások így csinálják, nekem senki nem olyan fontos, hogy így beleéljem magam, de látom, hogy a kislány mennyire hisz abban, hogy vége lehet a dolognak, és ismét minden jó lesz. Valahogy elfogadom ezt így, még akkor, ha tőlem teljesen távol áll ez a mentalitás. A szavaira elvigyorodva összecsapom a kezemet, igazán tetszetős, sőt impozáns a magabiztossága, de ez nem így megy. - Azok az alakok hivatásos katonákat szoktak kicselelezni, és úri kisasszonyokat reggelire esznek. – Nem javítom őt ki, még csak le sem nézem, de nem a részegségről van szó. Sokat vedelnek ez tény, viszont jól bírják, és ha akcióról van szó, nagyon is komolyak, szervezettek tudnak lenni, nem csak úgy betörnek vandálkodni. Mesterei a foszogatásnak. Én aztán tudom, lényegében hasonló vagyok én is, csak az orvul elhelyezett halálcsapdák, példának okáért gereblyék tudnak csorbát ejteni a becsületemen. Talán jó a gondolatmenete, hogy éles helyzetben bátran le tudna puffantani egy effélét, én nem tűntem elég fenyegetőnek. Sikerül ismét teljesen zavarba hoznom, valahol ez is a játék része. Határozottan tetszik, hogy ennyire alapjaiban rázom meg a világát, nem csak a külsőmmel, hanem a másféle gondolataimmal, mert hát az is köztudott, hogy az idegen, az új nagyon is vonzó lehet. Nem az a cél, hogy most hirtelen a falnak döntsem, hiszen akkor már minimum megpróbáltam volna, de van benne valami, ami miatt egy kicsit talán jobb akarok lenni. Tényleg csak kicsit. A zavarát ellenben nem tetézem tovább. Gyorsan megtörlöm az arcomat, a hajamat, végül a mellkasomat is, és gyorsan visszaveszem az apja ingjét. Továbbra sem vagyok rá méltó, de most nincsen olyan, ami tényleg hozzám illik. - Ha én azt tudnám. Nekem csak az volt a fontos, hogy elhúzzak innen, lehetőség szerint nem üres kézzel. – A volt szócskát nyomom meg, mert azóta ha nem is nagy súllyal, de valahol mélyen hálát érzek. Sürgetően nézek rá, hogy talán ideje lenne elkezdeni sürgősen pakolni, de belekérdez, hogy most miért vagyok itt. Lemerevedek a mozdulat közben. - Mentem volna én, de ennyire én sem vagyok szemétláda. Azt hiszem hálát érdemelsz, vagy mi. – Lefelé pillantok, ezt nem akarom így a szemébe mondani, mert hát kedvelem, ilyen rövid idő alatt is kialakult nálam a szimpátia. Biztos vagyok benne, hogy amilyen fiatal, ezt még nem is feltétlenül értheti, de mindegy is. Elég, ha úgy érzi, kvittek vagyunk.
Avalon Mignonette
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Adeline LaPierre Ω Hozzászólások száma : 52 Ω Kor : 27
Pedig hát simán lehet olyasmi, hogy teszem azt apa megsérül, de nem annyira súlyosan, viszont e miatt hazaküldik. A bátyám pedig eleve nem a háborúban van, hanem Párizsban intézi az ellenállók ügyeit, amivel Auguste bízta meg, tehát ő bármikor hazatérhetne. Én pedig folyton várom, bár azt hiszem nem én lennék az első, akit meglátogatna, főleg ha fontos információk kerülnek a birtokába. De nem lennék e miatt mérges rá, főleg mert ha újra láthatom, akkor az öröm úgyis sokkal erősebb lenne, mint az esetleges csalódottság, hogy nem velem kezdett. Amúgy is tudom, hogy fontos dolgokat intéz, nem én számítok elsősorban. - Értem... akkor kapnak pár golyót különböző testrészeikbe! - jót tudom könnyen nagy a szám addig, amíg nem kerülök tényleg bajba, de ha betörne ide pár részeg állat, akkor nem vagyok benne biztos, hogy tudnék kezdeni a helyzettel valamit. Maximum az elején, de hát őt se tudtam lelőni, bár az is tény, hogy nem láttam rajta, hogy olyan veszélyes. Ha viszont tényleg fenyegetve érzem magam, akkor nem rettennék vissza a védekezéstől, akármivel is jár. Amikor egyszerűen csak megindul, megyek utána, mert most nem ajánlottam fel neki, hogy érezze otthon magát, habár azt legutóbb sem. - Így van, de... - és itt sikerül levennie a felsőjét, aminek hála a szó bennakad, én pedig inkább elfordulok, és csak az ajtófélfának dőlve nézem a szemközti falat, mert azért ez mégis csak nem valami illendő dolog. Ha apa meglátná, biztos vagyok benne, hogy páros lábbal rúgná ki innen a fickót. Ezek után pedig még képes és közelebb is lép vizes hajjal és meztelen felsőtesttel, én meg azt se tudom, hova nézzek. Kissé megköszörülöm a torkomat. - De min szorgoskodnak, ami fontosabb, mint a város biztonsága? - eddig bezzeg állandóan csak katonák voltak az utcán, amikor meg szükség lenne rájuk felszívódnak? Remek! Végül csak sóhajtok. Az a baj, hogy talán van ráció abban, amit mond, csak ezt így el is fogadni nem kellemes. - Hát jó, összeszedek pár dolgot és lelépek max. pár napra. De te miért nem mentél még el a városból? - ezt nem értem, hiszen arról volt szó, hogy így lesz, de ne vágom, hogy akkor meg miért maradt, ha egyszer veszélyes neki?
Franco Costa
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Walter Sheringham Ω Hozzászólások száma : 41 Ω Kor : 33
Lehetséges, hogy az apja, vagy a bátyja mégis feltűnik itthon, de biztos vagyok benne, hogy épségben akarnák viszontlátni a lányt, nem pedig arra hazajönni, hogy itthon van ugyan, de már hullazsákban. A háború hevében nem lehet arra várni, hogy rövidtávon viszontlátjuk a szeretteinket, csak reménykedni lehet, hogy majd valamikor ismét együtt leszünk. Legalábbis mások így csinálják, nekem senki nem olyan fontos, hogy így beleéljem magam, de látom, hogy a kislány mennyire hisz abban, hogy vége lehet a dolognak, és ismét minden jó lesz. Valahogy elfogadom ezt így, még akkor, ha tőlem teljesen távol áll ez a mentalitás. A szavaira elvigyorodva összecsapom a kezemet, igazán tetszetős, sőt impozáns a magabiztossága, de ez nem így megy. - Azok az alakok hivatásos katonákat szoktak kicselelezni, és úri kisasszonyokat reggelire esznek. – Nem javítom őt ki, még csak le sem nézem, de nem a részegségről van szó. Sokat vedelnek ez tény, viszont jól bírják, és ha akcióról van szó, nagyon is komolyak, szervezettek tudnak lenni, nem csak úgy betörnek vandálkodni. Mesterei a foszogatásnak. Én aztán tudom, lényegében hasonló vagyok én is, csak az orvul elhelyezett halálcsapdák, példának okáért gereblyék tudnak csorbát ejteni a becsületemen. Talán jó a gondolatmenete, hogy éles helyzetben bátran le tudna puffantani egy effélét, én nem tűntem elég fenyegetőnek. Sikerül ismét teljesen zavarba hoznom, valahol ez is a játék része. Határozottan tetszik, hogy ennyire alapjaiban rázom meg a világát, nem csak a külsőmmel, hanem a másféle gondolataimmal, mert hát az is köztudott, hogy az idegen, az új nagyon is vonzó lehet. Nem az a cél, hogy most hirtelen a falnak döntsem, hiszen akkor már minimum megpróbáltam volna, de van benne valami, ami miatt egy kicsit talán jobb akarok lenni. Tényleg csak kicsit. A zavarát ellenben nem tetézem tovább. Gyorsan megtörlöm az arcomat, a hajamat, végül a mellkasomat is, és gyorsan visszaveszem az apja ingjét. Továbbra sem vagyok rá méltó, de most nincsen olyan, ami tényleg hozzám illik. - Ha én azt tudnám. Nekem csak az volt a fontos, hogy elhúzzak innen, lehetőség szerint nem üres kézzel. – A volt szócskát nyomom meg, mert azóta ha nem is nagy súllyal, de valahol mélyen hálát érzek. Sürgetően nézek rá, hogy talán ideje lenne elkezdeni sürgősen pakolni, de belekérdez, hogy most miért vagyok itt. Lemerevedek a mozdulat közben. - Mentem volna én, de ennyire én sem vagyok szemétláda. Azt hiszem hálát érdemelsz, vagy mi. – Lefelé pillantok, ezt nem akarom így a szemébe mondani, mert hát kedvelem, ilyen rövid idő alatt is kialakult nálam a szimpátia. Biztos vagyok benne, hogy amilyen fiatal, ezt még nem is feltétlenül értheti, de mindegy is. Elég, ha úgy érzi, kvittek vagyunk.
A hozzászólást Franco Costa összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2014-05-07, 16:53-kor.
Avalon Mignonette
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Adeline LaPierre Ω Hozzászólások száma : 52 Ω Kor : 27
Komolyan reménykedem, hogy mégis csak az apám jött meg, én pedig nem voltam itthon, hogy tudjak róla. Rémes lenne, de még mindig jobb, mintha megint valami idegen tört volna be a házunkba. Szeretném, ha végre ő, vagy a bátyám előkerülne de mi van, ha egyikük sem fog sosem? Megrázom a fejem, miközben lassan húzom be magam mögött az ajtót. Nem, erre nem szabad gondolnom. Minden rendben lesz majd, mert rendben kell lennie és kész! Ennyi! Aztán meghallom az ismerős hangot, ami egyáltalán nem az apámé. Nem igazán értem, hogy mit keres itt a fickó, mert nem kéne itt lennie, arról volt szó, hogy elmegy, most pedig úgy fest, hogy kissé ittas állapotban toppant be megint. Az ember nem akar direkt, de önkéntelenül is rosszra gondol ilyen esetben, azt hiszem ez érthető. - Jó kezdés... - húzom el a számat, a kis hülye megnevezésre. Azért még mindig nem válaszolt értelmesen, de végül becsukom magam mögött az ajtót. Legutóbbi s fogjuk rá, hogy elviselhetően viselkedett, ha nem is mondom, hogy jól, de... mondjuk, hogy nem volt vészes. De most egyértelműen érezni rajta, hogy ivott, és nem tudom mennyit, szóval jobb lesz azért kicsit vigyázni. - Hogy érted, hogy elveszik, ami kell? Akkor... szólni kell a katonáknak, ennyi. Biztos vannak az utcán, folyton vannak. - már moccanok is, hogy újra a kilincsért nyúljak, de végül mégis megtorpanok. Nem emlékszem, hogy most is annyian lettek volna kint, mint amit már megszoktunk. Kifejezetten kevesebb volt most a létszám, csak azt nem tudom, hogy miért. - Szóval most meg akarsz menteni? Pedig tudok még mindig vigyázni magamra. - szökik fel kissé a szemöldököm, főleg amikor végigsimít a vállamon. Sok rosszat hallottam már, ettől nem fogok összeomlani, főleg ha azt a tényt nézem, hogy apa már sok mindent mesélt a háborúról. Pont azért, mert nem akarta, hogy sokkoljon, ha mégse jön haza és mégis valami rossz történik. Az a biztos, ha az ember felkészül és ha meg tudja védeni magát. Most is van nálam fegyver és még mindig nem lövök ám rosszul. - De milyen más dolguk? És... nem mehetek, mi van, ha hazajön az apám, vagy a bátyám és nem talál itt? Te pedig... ittál, lehet, hogy csak félreértettél valamit. - simán lehet, hogy nincs teljesen magánál, így azt is nehéz komolyan venni, amit mond. Tudnék hová menni, azt hiszem, de akkor sem akarok, mert igenis betoppanhat bármelyikük és akkor nekem itt kell lennem, ez fontos!
Franco Costa
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Walter Sheringham Ω Hozzászólások száma : 41 Ω Kor : 33
Kicsit tántorgok ugyan az alkoholtól, de bírom már annyira, hogy ne legyen ebből probléma. Csakis az lehet a hátráltató tényező, hogy a táborban erre nem volt lehetőség, és a három hétnyi fogság alatt kicsit elszoktam tőle. Na nem annyi, hiszen a tizenöt évnyi alkoholizálást nem lehet csak úgy kiüríteni a szervezetemből, de ahhoz elég, hogy pityókás legyek, a fejembe száljon a finom lőre. Az óra most zsebeim biztonságos mélyén van, tudom, hogy hova igyekszem, gyorsabbnak kell lennem, mint szökött társaim, akik rosszindulatú, igazi foszogató alakok. Én is sokakat átverek, de megerőszakolni nem szoktam senkit, azért a becstelenségnek is vannak határai. Egy szabadabbelvű törvényeket nem tisztelő alak vagyok, aki játéknak fogja fel az életet, míg ők a háború söpredéke, akik imádnak vért ontani, káoszt szítani. Ezek a különbségek. Gyorsan végigjárom a házat, de sehol senki. Hát hová ment ez a lány? Máris elhurcolták volna? Nem, tökéletes rend van, és a holmik is a helyükön, biztos, hogy nem ment messzire. Azért nem fogok leülni, inkább kifelé indulok, hátha megérkezik. Lehet, hogy csak elugrott valamiért. És igen! Már látom is a csinos ábrázatot, vörösesbarna tincsei csak úgy szállnak a szélben. Elé sietek, közben pedig az utcát figyelem, hogy nem követték-e, egyenlőre semmi gyanus, ahogy ismerem a társaimat, szoktak azért stratégiázni, de igen vadbarom társaság, lehet, hogy csak simán fáklyákkal rombolnak be, hogy mindent felgyújtsanak. - Téged, kis hülye. – Kezdek bele most nem túl lovagiasan, és intek neki, hogy gyorsan jőjjön be. Nem fogom rángatni, de állandóan olyan dacos kifejezés ül az arcán, hogy ha nagyon ellenkezik, még fel kell képelnem, amit nagyon nem akarok. Suttogva beszélek, mert bármikor érkezhetnek, addig kapkodva el kéne indulnunk. - A zűrzavarban mások is távoztak, már a kocsmában vannak, sőt talán onnan is eljöttek. Végig fognak jönni az utcában... és elveszik, ami kell. Némelyiket ismerem is, de nem vagyunk barátok. – Finoman elmosolyodom, nem érzem magam hősnek, hogy eljöttem figyelmeztetni, egyszerűen csak rendes volt velem, nem adott fel, így ennyi betyárbecsület lehet bennem, hogy szólok neki. – Úgy volt, hogy elmegyek igen, de nem hagyhattam, hogy kiraboljanak, vagy valami még rosszabb. – Barátságos mosollyal simítok végig a vállán, hogy ne érje sokként a dolog. - Talán... érdemes összepakolni, és elvinni néhány dolgot, meghúzni magadat máshol, amíg le nem zajlik az ügy. Kétlem, hogy a hadsereg most tudna veled foglalkozni, ahogy néztem, valami más dolguk van.
Avalon Mignonette
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Adeline LaPierre Ω Hozzászólások száma : 52 Ω Kor : 27
Képtelen vagyok kiverni a fejemből ezt a fura dolgot, amit a fickó mondott, és mutatta is az óráját. Az egész még mindig olyan nagyon abszurdnak tűnik, ezért nem mondtam egy árva szót sem az egészről senkinek. Én se hittem el először, hát akkor más miért hinne nekem. Bizonytalanul haladok a házunk felé, miután persze ma se jutottam semmire, ami az ellenállókat illeti. Szeretnék több mindenben részt venni, de nem engedik. Túl fiatal vagyok szerintük és ez egyre jobban idegesít, pedig igenis szeretném kivenni a részem. A legrosszabb pedig, hogy Auguste folyton el van foglalva, és nem tudok bejutni hozzá, hogy legyen valami infom végre a bátyámról. Attól félek, hogy ő se tud semmit, de ha nem jön róla hír... az csak rosszat jelenthet, én legalábbis nagyon-nagyon ettől félek. Ha pedig valami rossz van kialakulóban, arról is tudni akarok, vagy... nem? Olyan zavaros az egész és nekem annyira elegem van belőle, hogy mindenből kihagynak csak azért, mert viszonylag fiatal vagyok. Pedig már annyira nem, háború van... lesz, akkor nem számít a kor. Nekem is meg kell tanulnom, hogy mit kezdjek magammal és ha kell, akkor meg tudom oldani... valahogy. Nem sok kell hozzá, hogy elérjem a házunkat, és arra leszek figyelmes, hogy valaki épp jön le a lépcsőn. Nem hiszem el, hogy folyton a mi házunkat találják meg! Bár az ajtó ép volt, talán... - Apa? - arról tudnék, ha a bátyám lenne igaz? De apa, mi van, ha valahogy hazatért? Olyan jó lenne! De nem erről van szó, meg végül meghallom az ismerős hangot, az utolsó pár szót legalábbis. Azt hiszem neki is jobb, hogy nem többet, mert attól jó eséllyel hamar kiakadnék, hogy lekiscicázott csak úgy. Megállok a lépcső aljában, mivel ő pont jó eséllyel az emeletről jön le, ha egyszer odafent nem talált meg. - Mit keresel itt? Nem arról volt szó, hogy lelépsz a városból? - szökik fel kissé a szemöldököm. tényleg nem értem, hogy mit akar itt, amikor nagyon elvágyott, és az az óra biztosan segített abban, hogy megtalálja a kiutat. Ennek ellenére mégis itt van, ami nagyon nem világos számomra. Karba fonom magam előtt a kezem, és persze igyekszem elrejteni a csalódottságot az arcomról, hogy nem mégis az apám az, aki előkerült. Milyen szép is lett volna!
Franco Costa
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Walter Sheringham Ω Hozzászólások száma : 41 Ω Kor : 33
A kocsmában időzöm egy darabig, ahol szembetalálkozom néhány ismerős arccal. Nagyon úgy fest, a zűrzavarban nem csak nekem sikerült elszöknöm. Nagy kár, hogy a három rabtársam nem a jó fej ismerősökből, hanem a durva, romlott alakokból került ki. Ittunk ugyan egyet, és magukkal invitáltak, hogy majd együtt menjünk végig az utcán az éjszaka folyamán, fosztogassunk egy keveset, és miután mindannyian kanosak vagyunk, döntsünk meg pár ribancot. Velük nevettem, de egyből eszembe jutott az a bamba kislány. Ha ezen többen átmennek, akkor nem csak hogy fizikálisan szakad bele, lelkileg is összeomlik. Főleg, hogy a három német azt mesélte, hogy itt a városban is vannak haverjaik, nem mindenki szimpatizál ugyanis pont az angolokkal, és készségesen fel tudja őket szerelni. Hát ez remek, csak éppen felülír mindent. El akartam volna húzni a városból, most meg azt rebesgetik, hogy az valamiért le van zárva. Mindegy, úgyis találok rajta rést, ha mást nem az erdőben. Nem is értettem ezt a lezárást, csak megerősített katonai védelmeről lehet szó. Bánom is én. Viszont csak nem hagyott nyugodni, hogy Avalon valami sörszagú barmok áldozata legyen. Akasztófára való dezertőrök zsákmányául, mint én magam. De nem, ez azért nekem már nem fér bele. Figyelmeztessem? Túl lovagias lenne tőlem... Viszont... a segítségemre lehet, a várost nem ismerem, pénzem is alig, amit sikerült meglovasítanom valami helyi pökhendi alak leütésével, talán jobb is lenne, ha nem lennék csak magamra utalva. Felsóhajtok, miközben markolok a szerszámot a kocsma mosdójában, aztán döntök, és kimászok hátul az ablakom. Az italom már kifizetve, a sötét arcokkal pedig nem akarok többször összefutni. Még szerencse, hogy nincsen cuccom, amit a boxban hagytam volna. Kicsit megtántorodok az italtól, még szerencse, hogy a leugrásnál nem nyársaltam fel magam a lány apjának kardjával. A térdemre támaszkodva zihálok, ahogyan próbálok magamhoz térni, rövid idő alatt sokat ittam, egy jó nagy alvás nem ártana már. Az ivó mögül pár perc alatt elérek a házig, már sötétedik. Talán ha egy óránk lehet, aztán itt vannak. Nem biztos, hogy éppen itt, de az utcában. Talán kérdeződködnek, és ha kiderül, hogy a lány jó ideje egyedül lakik, az már nyitott kapu helyzet. Sietnem kell. Beoldalgok a kertajtón, hogy aztán már ismerősként siessek fel a lépcsőn, sziszegve mint valami kígyó. - Avalon! Kiscica! Merre vagy? Franco vagyok, gyorsan gyere elő! – Nézek körül, nyitok be a helységekbe. Remélem a fürdőben találom, ellenben akkor az életben nem indulunk el.
