Avalon & Franco

Tárgy: Re: Avalon & Franco 2014-05-01, 18:58

Franco & Avalon

Határozottan nem viselem jól, hogy ilyen közel jön, csak talán azért, mert közben megmutatja nekem az iránytűt, vagyis az órát, és az kifejezetten érdekesnek tűnik. Elvonja a figyelmemet a tényről, hogy túlságosan, illetlenül közel van hozzám egy vadidegen férfi, aki nem rég tört be a házunkba és konkrétan fegyvert fogott rám... vagyis én rá főként, de ez már részletkérdés.
- Remek... és ezt te csak úgy képes vagy használni? Nem félsz, hogy... nem is tudom, következménye lehet? - nem hiszem, hogy én mernék egy ilyen ketyerét használni, amiben suttogó hangok mindenféléket a fülembe motyognak. Mi van, ha az ember egy idő után egyszerűen belezakkan az egészbe? Mert simán meg van rá az esély, de az ő dolga. Ha vállalja a kockázatot, akkor hát vállalja. Nem érdekel, nem fogok rajta mélyebben fennakadni, hiszen úgyis hamarosan lelép végre.
- Rendben van, ahogy neked jobb, a te életedről van szó. - rántok egy aprót a vállamon, és valahogy automatikusan lépek egy aprót hátra, amikor látom, hogy felém mozdul. Na persze semmit nem ér, hiszen ott van mögöttem az ablak, tér meg nem sok, hogy bármennyit is távolodjam tőle. Nem tehetek róla, de zavarba ejt a viselkedése, az előbbi közeleség is, most meg, ahogy végigsimít az arcomon, de csak pár pillanatig hagyok magamnak efféle leblokkolás, aztán meg is keményítem az arcvonásaimat, hogy ne lehessen ebből túl sokat látni.
- Mondjuk, hogy szívesen, Au revoir! - pillantok még rá, aztán csak nézem, ahogy végig sétál a szobán és most gond nélkül a bejáraton távozik. Csak aztán ne hogy meginduljon a pletyka, hogy milyen ismeretlen férfi járt nálam, bár sosem érdekelt, hogy az öregek miket terjesztenek, simán be lehet adni, hogy rosszul látták, vagy csak egyszerű pletyka az egész. Nincs más hátra, mint előre, eltenni a gereblyét, nehogy másnak is gondot okozzon, megnézni, hogy rendben hagyta-e a fürdőt, aztán... megvacsorázni újfent tök egyedül. Egy élmény volt ez a nap...

Tárgy: Re: Avalon & Franco 2014-05-01, 09:17

Avalon & Franco

Csak áldogálok mögötte, kihasználva a helyzetet, hogy ilyen jól hozzásimulhatok, csodás fiatal lány, hamvas bőrrel, finom hajjal, igazán vad gondolataim támadnak vele kapcsolatban, de most van fontosabb dolgom is, óvatlan tett lenne belebonyolódni efféle afférokba, hogy bármikor rajtam üthetnek az üldözők. Inkább megmutatom neki az ereklyét, remélve, hogy nem jár el a szája, aztán hátha összefutunk még. Nagyon is kételkedik, az a legegyszerűbb, ha a saját szemével látja. Riadt kérdésén halkan nevetek fel.
- Persze hogy hallom kislány. Ez a lényege. Mintha halottak lelke lenne belekovácsolva, ők mindenre tudják a választ. – Ez persze nem igaz, nem tudom, hogy honnan ered a suttogás, de amíg működik, addig nincsen is jelentősége. Csak elérjem vele a céljaimat. Kilépek mögüle, és zsebrevágom az órát. A ruháimat már nem fogom elvinni, akár égetésre is ítélheti őket. A gyomrom még mindig korog, de már így is alkalmatlankodtam nála nem is kevés ideig. Szembefordul velem, én pedig szemtelen mosollyal mérem végig, mégsem kezdek semmiféle kötekedő, zavarbaejtő szövegelésbe. Kár lenne, hogy úgy emlékezzen rám, mint egy görény alakra. Valahol az vagyok, de ő rendes volt velem. Csak azokat használom ki, akiket tényleg érdemes. Ha még összefutunk a jövőben, kár lenne, ha le akarna puffantani.
- Arra nincs szükség. – Rázom meg a fejemet, és immár véglegesen felkötöm a kardot, a pisztolyt pedig bármennyire is üres, elteszem az övemre. Talán szerezhetek valahol golyókat, addig egész meztelennek érzem magam. Igaza van, még világosban kemény menet lesz elindulni, viszont kár lenne azt kockáztatni, hogy a katonaság kopogtat, és felforgat mindent. Amíg kipillant az ablakon, mellé lépek, és végigsimítok az arcán.
- Köszönöm a francia vendégszeretetet. Arrive derci! – Bólintok még egy utolsót, aztán kisandítok a bejárati ajtón. Látok ugyan katonákat, de nem olyan szándékkal, akik most rám figyelnének, láthatóan más dolgok kötik le őket. Civilnek nézek ki, sőt még tisztának is, csak szépen nyugodtan, mint aki csak úgy sétálgat. Be fogják venni. Vissza sem nézek a lányra, magabiztosan vágok át az utcán. Azért jó volt az a hempergés, még ha meg próbált lefejelni, akkor is. És az illata... franc!

Tárgy: Re: Avalon & Franco 2014-04-29, 08:47

Franco & Avalon

Megrántom csak a vállam. Tény, hogy nem fogok tudni változtatni a véleményén, ahogyan ő sem az enyémen, de attól még úgy érzem, hogy ki kell mondanom, amit gondolok, de akkor legyen így. Csendben maradok, amúgy is van most olyan, ami jobban leköt, ez pedig történetesen ez a kis szösszenet, ami a naplójában van, no meg az iránytűje, vagy órája, vagy mi is ez pontosan.
- Olyan fura... főleg hogy tényleg úgy beszélsz róla, mintha komolyan el is hinnéd. - lelkük van, meg ragaszkodnak a gazdáikhoz. Akkor is baromi nehéz ezt megemésztenem, nem tehetek róla. Ilyesmi csak mesékben létezik és egy felnőtt fickó úgy beszél, mintha tényleg tökéletesen elhinné ezt az egészet. Nem tehetek róla, de nekem ez akkor is nagyon hihetetlennek tűnik. Értetlenkedem is rendesen és nem kicsit ráncolom a homlokomat.
Kissé bizonytalanul, de végül mégis felállok és odasétálok hozzá. Én akartam, hogy megmutassa, hogy ez az izé hogy is működik, hátha akkor nagyobb esély van rá, hogy esetleg el is hiszem, mert most még eléggé kizártnak tűnik és túlságosan nagy képtelenségnek. Az persze határozottan zavar, ahogy hozzám simul hátulról, de túl kíváncsi vagyok ahhoz, hogy szóvá tegyem, csak próbálok csendben tűrni és nem nagyon zavarban lenni a helyzettől. Az órára fókuszálok, az a biztos.
- Ez az... ezt hallod? Ijesztő... - nem merek hangosan beszélni, nem is tudom, hogy mi a fenéért suttogok, talán mert a hangok is halkak, de attól még tényleg kimondottan rémisztő az egész. Az óra pedig pörögni kezd és beáll egy irányba. Most gondolom valami járt a fejében és az alapján lőtte be a célt, vagy ilyesmi. Akaratlanul is követem az irányt és egy pillanatra a távolba révedek, csak akkor térek magamhoz, amikor megszorítja a csípőmet.
- Akkor is... hihetetlen! - jelentem ki, mert meg lehet ezt csinálni trükkel, vagy mágnessel, vagy tudom is én. Bár nem tudom, hogy mi oka lenne beetetni ilyen marhasággal, ha igazából nem igaz. Még szinte a gondolataimból is alig sikerül visszatérni, de végül megfordulok és az ablaknak döntöm a lapockáimat.
- Nem is vagyok túsz, ha akarnálak, bármikor kidobhatnálak innen. - húzom ki magam a tőlem megszokott daccal, de aztán mégis egy pillanatra kinézek az ablakon a vállam felett. - De még világos van... simán lelőhetnek, ha rájönnek, hogy ki vagy. Pár óra még... beleférhet. - csak amíg sötét nem lesz. Azt nem tudhatom, hogy attól fél, hogy esetleg az apám megjön. Nem fog... talán már soha, csak reménykedhetem, hogy egyszer belép azon az ajtón.

Tárgy: Re: Avalon & Franco 2014-04-28, 15:35

Avalon & Franco

- Azt hiszem ezt már túlragoztuk Avalon kisasszony. Tartsd meg a véleményedet, és én is az enyémet. – Zárom el a vitát, mert a végén még a hajánál fogva dobom ki az emeleti ablakon át az utcára. Nem, nem fogok ilyet tenni egy úrinővel, de az állandó szájalást sem bírom. A nők nekem túlságosan finom lelkek, hogy megkeserítsék az életemet. Nem nézem le őket, de minek veszekedni, amikor lehet a szerelmet is életetni? A franciák ebben végletesek, hiszen szenvedélyesek, de az elviekből nem engednek. Inkább csak hagyom, hogy a kis titkom felvillanyozza, ha ezen a csapáson maradunk, akkor talán egy fokkal kiegyensúlyozottabban is tudunk beszélgetni, amíg el kell ütnünk az időt. Lehet, hogy soha többé nem látom, azt a pár órát kár lenne hajtépésre fecsérelni.
- Ezek az ereklyék különös jószágok. Saját lelkük van. Ha kötődni kezdenek valakihez, egyátalán nem olyan könnyű elvenni a tulajdonostól? Mit gondolsz, miért nem tudták elvenni tőlem a fogolytáborban? Egyszerűen nem engedte, hogy megtalálják, jó mi? – Mosolyodom el, tudom, hogy mennyire hihetetlennek hangzik, de olykor amikor használom, különös suttogásokat is hallok, mielőtt még beállna a mutató a megfelelő irányba. Rémisztő, de egyben izgalmas is.
– Folyton? Hát pont ezért nem. Nem szándékozom elveszteni a saját lelkemet. Hallottam már olyanokról, akik hagyták, hogy a relikvia teljesen a befolyásuk alá vonja, és a végén már semmi saját döntésük nem volt. Meg akarom tartani a szabad akaratomat. – Odaintem magamhoz, az ablakhoz állok, és hagyom, hogy ő is kinézzen rajta, orvul mögé simulok, ahogyan átölelem, de a köldökénél az egyik kezemben tartom az órát, a másikat csak a csipőjén pihentetem. Behunyom a szememet, és a kamionra gondolok, amelyen keresztül majd az embereimmel el tudunk menni. Valahol az erdőben van. A suttogások alig hallhatóan felcsendülnek, ő is hallhatja, hiszen bár én tartom az órát, de úgy csinálom, hogy ő is érintse. A mutató őrült pörgésbe kezd, majd pár pillanat múlva beáll északnyugati irányba. Egyértelműen, mint egy iránytű.
- Gyerekmese, mi? – Szorítom meg egy pillanatra játékosan a csipőjét, aztán kilépek a háta mögül, zsebrevágva az órát. – Én is ezt hittem, mégis... sokkal több valóságalapjuk van ezeknek a meséknek, mint hinnénk. Ha nem így lenne, akkor nem lenne ennyi... mese. – Egy pillanatig még méregetem, aztán azon gondolkozom, hogy ha már elkerültem az apját, akkor ez azt jelenti, hogy bármikor hazajöhet? Nem kéne megvárni. A sötétedés még messze van, ez feloldhatatlan ellentét.
- Talán mégis inkább mennem kéne, nem vagyok én túszejtő.

Tárgy: Re: Avalon & Franco 2014-04-27, 12:50

Franco & Avalon

Nem veszekszem, egyszerűen csak az igazamat bizonygatom neki, mert úgy gondolom, hogy nagyon nem jó a világhoz való hozzáállása. Lehetne egy kicsit rendesebb is, vagy egyszerűen csak... nem ennyire önző, de gondolom így sokkal egyszerűbb az élete.
- Gyávának lenni hogy ne lenne könnyebb, meg csak a saját érdekedet nézni? Ez... nem csőlátás, ez tény. - rántom meg a vállam, mert úgy érzem, hogy nem lehet meggyőzni a fickót és igazából szerintem értelme sincs. Ha sötét lesz úgyis eltűnik innen a fenébe, akkor meg én minek ragaszkodjam annyira ahhoz, hogy változtatni akarjak a hozzáállásán. Nem nekem kell megnevelni, nem én vagyok az anyja, és még csak a felettese sem.
- Egy szóval se mondtam, hogy te jó vagy, azt mondtam, hogy mások ezért nem ülnek csak úgy a hátsójukon, mert azt nem tehetik meg, mert azzal is ugyanúgy Hitlert segítenék. - komolyan kezd idegesíteni, hogy így kiforgatja a szavaimat, amikor egyáltalán nem is azt mondtam, amit ő. Határozottan nehéz elviselni a fickót és nem is értem, hogy miért beszélünk erről. Még jó, hogy a másik téma érdekesebb és akkor talán sikerül végre egy kicsit elvonatkoztatni és más vizekre evezni, mert ebben az egészben csak végképp elkeverednénk és nem jutnánk el sehova.
- De ha van egy ilyened, miért nem használod folyton? És... nem félsz, hogy elveszik tőled? - bár gondolom nem tűnik értékesnek, akkor meg honnan tudná bárki, hogy fontos lehet? Mondjuk attól még ugyanúgy nem értem az egészet, hogy is van ez az egész a mágikus tárgyakkal, vagy mikkel. Az egész olyan fura és ködös, még sose hallottam ilyesmiről és őszintén szólva elsőre még elhinni is nehéz. - Megmutatod hogyan működik? - lehet, hogy csak át akar verni, simán benne van, és akkor egyszerűbb elhinni a szavait, ha meg is mutatja ezt a kis órát. Bár nem tudom, hogyan lehet bizonyítani, hogy tényleg ilyen ereje van, vagy mi.
- De ezek csak egyszerű legendák és gyerekmesék... - ide-oda csapongok gondolatban. Egyszer lelkesen kíváncsiskodom, máskor előtérbe kerül a józan ész és nem igazán tudom elhinni azt, amit mond. Frigyláda, meg mágikus zsebóra, meg tudom is én mik vannak még. Ez akkor is hihetetlen első hallásra és mivel a naplóban is a képeket látom csak... No meg amúgy is bárki le tudna ilyesmit rajtolni, én is, lehetnek szimpla légből kapott ötletek is, mi a garancia rá, hogy tényleg bármi is igaz ebből az egészből?
- Igen, nagy szerencséd van, hogy elkerülted, ő nem lenne olyan kedves, mint én. - szökik fel újra a szemöldököm. Igen, apa biztos, hogy a szeme közé lőtt volna, ha el akarja vinni a cuccainkat. Gondolkodás nélkül, főleg ha tudja, hogy én is veszélyben lehetek miatt, de apa nincs itt, én pedig kíváncsi vagyok, túl kíváncsi ahhoz, hogy csendben hallgassak. - Fura és egyben eléggé... képtelenség is. - igen, megint a hitetlenkedő énem került előtérbe, nem tehetek róla.

Tárgy: Re: Avalon & Franco 2014-04-27, 07:50

Avalon & Franco

Egészen megható, ahogyan már sokadik mondatában veszekszik velem. Talán azért provokálom még jobban, mert kedvemre való a harciassága? Egymást meggyőzni úgysem tudjuk, viszont ez a kedves kis csetepaté egészen feldobja a kedvemet.
- Nem csak kettő, de akkor miért mondod eleve, hogy könnyebb? Te vajon csináltad ezt? Csak a saját szemszögödet nézed, és csőlátással ragaszkodsz hozzá. Légy kicsit nyitottabb, akkor kevesebb meglepetés ér. – Ennél jobban nem is akarom ezt túl ragozni, mert sziklaszilárdan megalapozottnak hiszi, amire tanították. Semmi gond, én aztán nem győzködöm, úgysem tudnám úgy elképzelni, hogy kalandos, kincsvadász életet él. Jó, nem úgy értem, hogy akkor maradjon itt hímezni, de azt sem akarnám, hogy egy macskaköves francia utcán lőjjék szitává, mert túlontúl hisz a kis dúvad eszméiben.
- Jól van, nem is győzködlek, elfogadom, hogy neked meg ez a fontos. Különben meg miből gondolod, hogy én jó vagyok? Tehát az én tétlenségem nem árt. – Már csak azért sem érdemes nagyon belebonyolódni, mert francia, és mint a többségük tényleg nagyon hisz az elnyomás elleni harcban. A büszkeség valahol csábító, valahol pedig unalmas. Nem is tudom, hogy most melyiket érezzem erősebbnek, ez nem eldöntött tény. Inkább az órára tereljük a szót, végülis nem titok, hogy mit tud, másoknak ellenben nem szoktam beszélni róla. Ha felmerül, akkor nem szoktam mellébeszélni a képességéről, viszont nem is terjesztem szándékosan.
- Ennyire azért nem használom mindenre, néha a józan ész is segíthet. Akkor érdemes megkérdezni, ha olyat keresel, amit tényleg nem tudsz, hogy merre található. Vagy mások elől szándékosan elrejtett tárgyakat, személyeket. A házatok egyszerűen rendezettnek, tisztának tűnt. Találhattam volna itt bent elszállásolt angolokat is, de ennyire nem szoktam előre tervezni. – Ez utóbbi nem igaz, sokszor már azelőtt tudom, hogy mit fogok tenni, hogy másokban felmerült volna akár csak egy válasz gondolat, viszont az órát tényleg nem kérdeztem meg, csak körülnéztem előtte. A végén még lemerül vagy mi, ha minden hülyeségre bevetem.
- Ne spilázd túl. Biztosan hallottál olyan nagy erejű tárgyakról, mint mondjuk a Frigyláda, amelynek eleve nagy hatalmat tulajdonítottak. Hát nem ok nélkül. Bizonyos történelmi személyek nem szimplán sikeresek voltak, ereklyével rendelkeztek, ez volt a titkuk. – Felelem most egészen meseszerűvé mélyítve a hangomat, végre valakivel erről is beszélhetek. A katonáim többsége csak annyit hallott ki belőle, hogy a kincs. Mert jó, elég sok pénzt lehet velük keresni, de a hatalmuk engem jobban izgat. Gyorsan lefürdök, és lényegesen jobb szaggal jövök ki, hogy lehuppanjak valahol mellé, a morcos ábrázaton pedig csak nevetek.
- Az apáddal? Szép szál ember lehet, még jó, hogy elkerültem. A végén még párbajra hív, amennyire komolyak vagytok ti franciák. Az enyém jóval lazább, bár egy nagy fanatista. Világjáró az öreg, kalandortermészet. Sokat olvasott, utána járt helyi legendáknak, így szedte ezt össze. A legtöbb egyébként közel sem olyan a valóságnak, mint amilyennek a folklór leírja. Például ezt itt... – mutatok a zsebórára – Egyszerű tájolónak gondoltam, és olyat is kerestem, és eszembe sem jutott, hogy az óra lehet az. Fura, mi?

Tárgy: Re: Avalon & Franco 2014-04-26, 09:07

Franco & Avalon

- Nem vagyok dúvad, de nem csak két véglet van... te akkor is a könnyebb utat választottad és ezért ne várd, hogy bárki megdicsérjen. - lehet, hogy csak túlélő típus, de én biztos, hogy nem tudnék az élethez így hozzáállni, engem nem erre neveltek. Az én apám a fronton harcol, a bátyám pedig az ellenállás oszlopos tagja, és ha nem lány lennék, akkor biztos, hogy én is ennél többet tehetnék, így pedig csak azért is próbálkozom, amennyire egyáltalán lehetséges. Nem hiszem, hogy megoldás az, ha megfutamodunk, vagy csak a magunk érdekét nézzük, mert ez az egész ahhoz túlságosan globális, túlságosan nagy mértékű, hogy bárki is kihúzhassa magát alóla. Csak úgy teheti, mint ő... de én sose lennék ilyen!
- De itt eszmékről van szó! Igazságról, becsületről, nem csak arról, hogy hányan halnak meg. Ha... ha a jó tétlen marad, azzal ugyanúgy a gonosz győzelmét segíti elő. - lehet, hogy ez csak egy általános igazság, de én akkor is ebben hiszek. Francia vagyok, túlságosan büszkének neveltek ahhoz, hogy csendben tűrjem azt, ha igazságtalanság történik. Nem fogom végignézni azt, hogy mások meghalnak, miközben nem tettek semmit. Nem számít, hogy ki miben hisz, vagy milyen a bőrszíne, ugyanúgy ember, mint bárki más és nem lehet ezért elítélni, azt egyszerűen nem lehet csak úgy tétlenül nézni! De még ennek ellenére is elkelti a figyelmem ez az egész napló, meg zsebóra, amiről beszél. Az újabb megjegyzésére persze elhúzom a számat, őszintén szólva nem jön be ez a fajta csábítgatás, vagy... mit is művel.
- Szóval azt mutatja, amit akarsz, tehát azért jöttél ide, mert kellett egy menedék és ez az óra segített benne? De hát... hogyan? - amilyen egyszerűnek tűnik, annyira nem az. Hogyan létezhet egy ilyen szerkezet, egyáltalán ki készítette, vagy...? Olyan, mintha valami varázslat lenne benne, de hát ilyesmi nem létezik, csak a gyerekek meséiben nem? Nem tehetek róla, fura, azért is megyek utána gondolkodás nélkül és csak akkor fogom fel, hogy már vetkőzni kezd, amikor megteszi. Nem kéne nekem itt lenni, ő pedig nagyon könnyedén kezeli ezt az egész helyzetet. Kell párat pislognom, mire megragadom a naplót, hogy gyors léptekkel tűnjek el kint. Egészen elmélyülök a lapozgatásban, csak arra eszmélek fel, hogy megint előkerül. Egész értelmesen néz ki tisztán, bár az kissé tényleg zavar, hogy simán felvette az apám ruháit, mert egyébként az az apámé, nem a bátyámé, ő nem annyira nagy testes alkat.
- Az apámmal nem egyezik a méreted ezek szerint. - kissé talán morcosan szólalok meg, de igenis érezze át, hogy nem volt szép tőle, hogy kérdés nélkül elvette, bár azt hiszem ez a jobb, mintha mondjuk egy szál törölközőben jött volna ide. De most jobban leköt az a napló, hogy még igazán mérges sem tudok lenni rá.
- Ezekről honnan tud az apád, és... egyáltalán mik pontosan? - nem mondom ki, de nem értem az olasz szöveget, pedig milyen jó lenne! De már maguk a rajtok is furák, hiszen van, ahol hatásokat ábrázolnak, de amúgy egészen egyszerű és hétköznapi tárgyak.

Tárgy: Re: Avalon & Franco 2014-04-25, 18:13

Avalon & Franco

- Te azt hiszed nekem egyszerű ilyen döntéseket hozni? Hogy nekem nem haltak meg barátaim, családom? Ne legyél naív. De nem lehet mindenki olyan kis dúvad, mint te. – Válaszolom, közben jót mulatok a hevességén. Nekem mint szerencsejátékosnak aztán magyarázhatja, milyen kemény dolog a háború véres oldalát nézni. Bele is zakkannék, ha ennyire komolyan venném. Nem csoda, hogy a háború után nem lesznek győztesek, csak túlélők. Nem akarom lenézni, de az állandó vitáival oda fajul a dolog, mintha én lennék az okos, ő pedig a vad lázadó, aki kétségbevonja a nézeteimet. Erről azonban nincsen szó, nyilván önzőség, ahogyan mondja, de akkor sem vagyok hajlandó megöletni magam senkiért. Akkor legyek önző.
- Azok, akik ezt az egészet irányítják, szintén a maguk hasznát nézik, csak én mellette nem vezénylek az ágyuk elé ezreket. Ezt azért értékelhetnéd virágszálam. – Nyomok egy barackot a fejére, amolyan zárjuklevitátkérlek pillantással. Remélem, hogy inkább a kincseimről fog kérdezni, bár szívem szerint nem mesélnék róla másnak, hiszen Hans is csúful átvert, de erről a kislányról, Avalonról egyszerűen nem tudom elképzelni. Ahhoz túl... nemes. Igen, ez a jó szó.
- Azt mutatja, amire a legjobban vágyom. Amíg nem feléd áll a mutató, addig nincsen min izgulnod. – Mosolyodom el, hiszen csinos a lányka, és a vadsága még be is jön, de jelenleg vannak ennél fontosabb dolgaim. Talán ha éjjel megosztja velem az ágyát, átértékelem a helyét a listámon. Ez egyébként elgondolkoztató, hogy úgy vad, hogy szó sem lehetne róla, vagy pedig a fiatalsága ellenére nagyon is érett, és meg akarja kapni a mindennapi bikáját? Különös végletek, majd este kiderül. Belépek a fürdőbe, és vetkőzni kezdek, miközben a vizet már engedem, és legnagyobb sajnálatomra nemet mond. Elsőre milyen szende... mégsem annyira magabiztos? Nem erőltetem a dolgot, és a gyors mosakodás után az egyik hófehér szürke, de tökéletesen tiszta inget öltöm magamra, egy méregzöld színű nadrággal. Biztosan a bátyjának ruhái. Pofátlanság, de minek venném magamra a mocskos rabruhát? A hajamat is bevizeztem, azt szépen hátrafésülöm, gyorsan meg fog száradni, hiszen rögtön itt a május, közel vagyunk a francia riviérához, jó meleg van, remélem a kiscsajt is láthatom valami lengébben. Ellenben a ruházat – bármennyire is jó alakom van – kissé nagy. A bátyja nem egy kis ember.
- Még kell pár fekvőtámasz, hogy tökéletesen passzoljon, de megteszi. - Leülök valahol a közelben, miközben ő a nappaliban olvasgat, vagyis csak képeket néz. Nem szólalok meg, hiszen én segítséget ajánlottam, van még pár óránk a szürkületig. Rajta áll, hogyan ütjük el. Egyenlőre még nem keresnek, mert a zavarodás a sorakozó után történt.

Tárgy: Re: Avalon & Franco 2014-04-25, 14:28

Franco & Avalon

- De ez... ez nem ilyen egyszerű! Ha egyszer már elkezdődött ez az egész, akkor nem húzhatja ki az ember magát alóla, ha már a városát, a szeretteit fenyegetik, akkor nem mondhatja, hogy hülyeség az egész és nem harcol. - megrázom a fejem, egészen hevesen. Nem tudok egyetérteni azzal, amit mond, mert ez nem így megy. Sokkal komolyan dolgok vannak itt, főleg ha azt nézzük, hogy Hitler mit tesz ártatlan emberekkel. Egyszerűen meg kell állítani, nem lehet végignézni, amit művel, akkor pedig főleg nem, ha már a mi életünket is fenyegeti, amikor Londont bombázza, amikor közel van ahhoz, hogy támadás indítson Franciaország ellen és ki tudja, hogy délről mikor törnek majd be az olaszok... olyanok mint ő, a honfitársai.
- Mert... önző vagy és csak a magad boldogulását nézed. - szökik fel kissé a szemöldököm. Kapitányi rang, nem is hangzik olyan igazi dolognak, hogy őszinte legyek. Az a helyzet, hogy engem aztán nem is érdekel, hogy mit mond. Nem kell hősiesnek lenni, de az ilyen sunyi alattomosság sem hiszem, hogy elfogadható hozzáállás. Igenis az ember álljon ki az igazáért, és ha én úgy gondolom, hogy van valaki, aki olyat tesz a világgal, amit nem lenne szabad, akkor nem fogom szó nélkül tűrni. Vagy legalábbis... fogjuk rá.
- Te ellenben? Azért nézed azt folyton? Mit mutat? - talán valahol még ott van bennem a gyermeki kíváncsiság, végülis csak 17 leszek, nem vagyok még igazi felnőtt, de ez az egész műtárgy dolog felkelti az érdeklődésem. Kis híja,hogy nem nyúlok az órája után, bár azt hiszem nem nagyon értékelné, ha megtenném. Ezért van, hogy gondolkodás nélkül megyek után a fürdőbe, akkor is, ha tudom, hogy ez nem a legjobb ötlet, mint az sem, hogy hagytam, hogy itt maradjon. Még mindig nem biztos, hogy nem veszélyes, de érdekel az a könyv, ezért nyújtom felé a kezem és nem is fogom fel, hogy már a fürdőben állok vele. Csak akkor fogom fel, hogy mi is történik, amikor ő vetkőzni kezd, én pedig egy pillanatra még levegőt venni is elfelejtek és úgy vörösödöm el, mint annak a rendje. Azért ez egész más, mint amikor húzzuk egymást a srácokkal.
- Nem, köszi... én ma már fürödtem. - ah milyen hülye egy válasz, amikor nincs is így, hirtelen azt se tudom, mikor fürödtem. Gyorsan kikapom a kezéből a könyvet és amilyen gyorsan csak lehet kivágódom a folyosóra és vágom be magam mögött az ajtót. Pár perc kell, amíg a falnak dőlve összekaparom a maradék önérzetemet, és végül a nappaliba lépdelek el, hogy ott leülve nézzem meg a naplót. Persze olasz, persze egy kukkot sem értek belőle, csak a képeket tudom megnézni, meg a kis rajzolt ábrákat, útmutatókat.

Tárgy: Re: Avalon & Franco 2014-04-24, 19:33

Avalon & Franco

- Szeretek én harcolni, magamért, izgalmas csatában. De ez a sok szabadelvű dolog, mint a nácik, meg a fasizmus, a ruszki bajszos diktátorról már ne is beszéljek... És az angolok, vagy franciák jobbak? Ők is egy-egy hadvezér ukázát követik, csak szebbnek tűnik a máz. Vannak a saját embereim, akik engem követnek, de az egész innentől kezdve hidegen hagy. Ha te ebben akarsz megpusztulni... – Vonom meg a vállamat, nem hülyézem le, de nem hiszek abban, hogy mások alá benyalva kiharcolhatjuk a szabadságunkat. Nem vagyok én gyáva, csak éppen ennek a megoldásnak nem látom értelmét.
- Mit gondolsz miért kaptam kapitányi rangot? Azért, mert katona vagyok, és volt egy jó kis hadicselem a firenzei csatában, és innentől már mindenki úgy gondolja, hogy akkor ezt mindig meg tudom ismételni, legyek hősises, állandóan világmegváltó. Ez hülyeség. A rang csak azt jelenti, hogy vannak, akiket a barátaimnak mondhatok mert tudok értük felelni, nem azt, hogy büszkélkedjek vele. - Finoman rávilágít, hogy az apuci akár fejbe is lőhetett volna, erre színpadiasan széttárom a kezemet, hát ez így van, de ennyire nem szoktam belegondolni, még mindig kihúzott minden csávából híres-hírhedt szerencsém.
- Hékás nem figyelsz? Most mondom, hogy ne múzeumra gondolj. Olyan műtárgyak, amik különlegesek, de nem múzemumban lógnak... – Ráncolom a homlokomat. Ha ő szórakozottnak vél engem, akkor a drága kislány egyenesen értetlen. – Bármilyet. Ez benne a lényeg. Ha rálelsz valamire, honnan tudnád, hogy mi az értéke? Ki kell tapasztalni. Viszont vannak olyanok, mint az apám is, aki imádja az ilyeneket hajszolni, de csak elméleti szinten, soha nem talált semmit. Én ellenben... – Sokat sejtetően emelem meg a zsebórát, mintha egy kiló arany lenne a belsejében. Aztán csak zsebrevágom, és kacsintok, kb. olyan fejjel, mintha én lennék a Mikulás manója. Elindulok a fürdőbe, ami nincsen is messze, közben pedig a lányka meséli, hogy mi merre, de nem megy ki, én pedig nem fogom kituszkolni. Miután a naplót nem akarom eláztatni, a kezébe nyomom, annyiszor olvastam, hogy már tökéletesen tudom fejből, bármikor le tudnám ismét jegyzetelni. Olaszul van persze. Elkezdem engedni a vizet, hogy belemerüljek majd a kádba, majd szemérmetlenül vetkőzni kezdek.
- Ha csatlakozni akarsz, nincs ellenemre. – Mosolyodom el, nem úgy, mint valami perverz állat, szimplán csak ellenállhatatlanul, olyan igazán dögösen.

Tárgy: Re: Avalon & Franco 2014-04-23, 18:37

Franco & Avalon

- De ha jól sejtem neked eszed ágában sem lenne csak úgy önként harcba szállni akárkivel is, ugye? - szökik fel kissé a szemöldököm. Nem mondom ki, de szerintem egyértelműen gyáva az, aki így áll a dolgokhoz. Nem kell fejetlenül csatába rohanni, de attól még igenis kell tenni valamit az embernek, hogy a világ jobb hely legyen és ha azt elsősorban harccal teheti meg, akkor azt kell tenni és kész. Az, hogy valaki elmenekül és meghúzza magát, nagyon nem szimpatikus. Minden családtagom harcol, az pedig számomra rémes érzés hogy én nem tehetem meg szintén ugyanezt.
- Nem tudom, de... attól még ez így se volt jó megoldás. Attól, hogy nincs itthon senki, még ugyanúgy nem lehet csak úgy betörni. Ha nem én vagyok itt, hanem valaki, aki veszélyesebb... akkor te jársz rosszul. - aki mondjuk tényleg le is lövi véletlenül, vagy direkt, ez még csak nem is számít. Szerintem nagy butaság volt az egész, de persze talán valahol érthető, hogy más választása sem volt. Az viszont már érdekesebb, ami nála van, az a napló, vagy mi.
- Műkincsek? A... múzeumot akarod kirabolni, vagy mi? - nem értem, tényleg nem, hogy miről is beszél és mi az, hogy különös tudást? Erre már végképp csak ráncolni tudom a homlokomat. Aztán persze azt mondja, hogy nem múzeumi csecsebecsék, de akkor mik? Azon kívül hol lennének kincsek? Maximum a polgármesternek van annyi pénze, hogy legyen valami saját gyűjteménye, vagy nem is tudom. - Milyen tudást? - bököm ki végül ezt is, pedig az tuti, hogy egyébként is látta rajtam, hogy nagyon nem értem, mi a fenéről beszél. Talán ezért van, hogy amikor a fürdésről érdeklődik csak bólintok, aztán automatikusan indulok meg utána. Jó ég, nem tudom, hogy ez hogy a fenébe jutott eszembe egyáltalán!
- Arra... a második ajtó. - ez az egész fura napló dolog most valahogy simán kimosott minden mást az agyamból, nem tudom, hogy csinálta. Zavartan állok meg mögötte, miután elértük az ajtót. - El se hiszem, hogy ezt mondom, de törölközőt bent találsz a csap alatti szekrényben. Megnézhetem a... naplót? - kinyújtom a kezem, bár még az se biztos, hogy érteni fogok belőle egy szót is, hiszen akármilyen nyelven íródhatott, teszem azt olaszul, hiszen ő ilyen nyelven szólított meg odakint, ha minden igaz.

Tárgy: Re: Avalon & Franco 2014-04-23, 13:29

Avalon & Franco

Nem szólok bele a családi üzelmeikbe, ha neki szívügye ez a kis forradalom, vagy minek is nevezik egymás marasát, akkor tegye. Engem jelenleg csak a pénz tud boldoggá tenni, másban nem látom meg a komolyságot. Ha képesek lelövetni magukat holmi eszmékért, hogy másoknak segítsenek ezzel, ám tegyék, de ne várják, hogy csak mert nekem is van egy hadseregem, önként és dalolva kúszok be a lövészárokba.
- Dicséretes erény, amely előtt csak fejet tudok hajtani. – Cseppet sem vagyok gúnyos, mindenki maga választja a sorsát, én aztán nem szólok bele, hogy kinek mi a hobbija. Pont az ilyen becsületes emberek szoktak keserűen csalódni, és követni egy hozzám hasonlót. Mi nem csalódunk, hiszen eleve a rosszra készülünk, a hátbaszúrásra, átverésre, így aztán csakis kellemesen lepődhetünk meg. Többesszámban beszélek, pedig én aztán senkire nem tudok hagyatkozni. Az öreg még mindig valahol Dél-Afrikában tengeti a napjait. Vagy most az ausztrál szigetvilág közelében? Nem tudom már követni. Mindenesetre nem akarom, hogy úgy érezze, lenézem a gondolkozásmódját, ezért megértően próbálok mosolyogni, és csak megvonom a vállamat, neki pedig telebeszélték butaságokkal a fejét.
- Ezt hogyan képzelnéd el? Becsöngetek, hogy adjonisten, éppen most szöktem meg, támogassák már szerény ügyemet némi fegyverzettel? Különben meg itthon sem volt senki. – Túrok bele göndör fürtjeimbe, egészen csinosnak vagyok mondható, ha nem vagyok tökig koszos, mert hát az vagyok. A táborban nem fordított sok figyelmet az állomásozó gárda a rabok higéniájára. Részletkérdés. Ha már nem érti a kérdésemet, nem is ragozom túl, ellenben heves kiváncsiságot tapasztalok részéről a napló iránt.
- Ez afféle... útmutató. Egy halom műkincs van a városban, ami igazán jól mutatna a családi vitrinben. Némelyiknek különös tudást társítanak egyesek. Messze vagyunk Párizstól, de ne is múzemumi csecsebecsékre gondolj. – Kicsit agyalok, majd átnyújtom a naplót, amely olyan szépen van írva, mintha holmi kódex lenne. Apám egy őrült kalandor, de a precízségét nem lehet elvitatni. Nevek, évszámok, sőt, még régészeti lelőhelyek is találhatóak benne. Az órám még mindig óra, és nem iránytű.
- Nem gond, ha lemosakszom? Kissé már érződik az angol vendégszeretet. – Paskolom meg a lány vállát, és ellépek mellette, hogy feltérképezzem a házat, talán belebotlom egy fürdőbe.

Tárgy: Re: Avalon & Franco 2014-04-22, 17:43

Franco & Avalon

Én ezt nem tehetem meg, nem vonhatom ki magam csak úgy a háborúból, hiszen az apám és a bátyám is benne van nyakik, csak más-más módon, hiszen apa harcol, a bátyám pedig inkább a maga módján teszi, egyszerűen ellenállóként igyekezve elérni valamit. Én pedig... akármennyire is részt szeretnék venni benne, nem tehetem, csak aggódhatok azért, hogy mi lesz azokkal, akiket szeretek. Rémes!
- Mert mi nem húzzuk csak úgy meg magunkat, és számunkra fontos a becsület és az igazságosság! - húzom ki magam, de a ravaszt azt nem húzom meg. Tényleg nem lennék képes rá, sajnos pont a fentiek miatt. Mi franciák elég büszkék vagyunk ahhoz, hogy mindig magasan hordjuk az orrunkat és ne hagyjuk, hogy csak úgy rossz dolgok történjenek a világban, viszont pont e miatt nem is követünk el becstelen dolgokat. Jó, ez általánosítás és nem igaz egytől-egyik mindegyikünkre, de... azért valamennyire talán még van igazság alapja. A pisztolyt végül leengedem, de oda nem szándékozom adni neki, bár jó eséllyel ha elvenné, akkor se tudnék mit tenni ellene, hiszen ha nem lövöm és ezt tudja, akkor a jelenlétemben sincs semmi fenyegető.
- Akkor akár kéretted volna a segítséget, a helyett, hogy csak úgy el akarod lopni azt, ami a másé. - mert rendben nem ebbe rokkanunk bele, de ha olyat visz el, ami fontos, mint apám kedves pisztolya? Azért az mégis csak nem valami kellemes dolog és az ember egy tolvajról már alapból nem feltételez semmi jót, azt hiszem ez teljesen logikus.
- Segíteni... estig? - szökik fel kissé értetlenül a szemöldököm. Most komolyan gereblyézni akar a hátsó kertben, amíg nem megy el, hogy aztán adjak neki egy vekni kenyeret? Ez tényleg csak nem furcsa? - Az micsoda? - alapvető kíváncsiság igen, ezért is dőlök kicsit előre, hogy belelessek kicsit a könyvbe. Egyszerűen kíváncsi vagyok, hogy mit olvasgat ennyire, már az is érdekes, hogy miért nézeget a házban egy iránytűt.

Tárgy: Re: Avalon & Franco 2014-04-21, 16:45

Avalon & Franco

Nos igen, pont ezért vontam ki magam a háborúból, hogy ne kelljen azon aggoldalmaskodnom, hogy kivel mi lehet. Magamra figyelek, nem kötődöm túlzottan senkihez, így nem érhet veszteség. Az egész oda vissza csapás olyan, mint a kisgyerekek homokozós játéka, kié legyen a kislapát. Ezt egyszerűen nem tudom komolyan venni. Jó, ha közvetlenül fenyegetik az életemet, az más, mint az utcai lövöldözés, de egyszerűen nem tudom elhinni, hogy egy ilyen édes kis francia lányka csak így lepuffantson. Egyszerűen nem az ő szintje, na nem mintha lenézném, de az gyilkosság lenne, nem pedig hősies tett.
- Teljesen igazad van szívem, engem viszont már kezd hidegen hagyni. Csomó őrült barom, akik azt hiszik, hogy jót tesznek azzal, ha halomra ölik egymást. És miért? Mert valahol valaki a te hazádban úgy döntött, hogy beszól a horogkeresztes még nagyobb állatoknak. – Nevetem el magam, hiába, hogy Olaszország a németekkel van, és emiatt hadifogoly lettem, már egyik országot sem érzem a magaménak. Lehet engem lázadónak, dezertőrnek bélyegezni, de vegyek részt a vérontásban, mert az okosoknak így felel meg? Én aztán senki sakkbábúja nem leszek. Ha sikerül kimenekíteni az embereimet, akkor jó, ha csak a kincset, akkor megelégszem azzal, hogy veszek magamnak egy szigetet mondjuk Bali mellett. Ő persze nem lő le, ezen elmosolyodom, ezúttal mellőzöm a kajánságot, mert hölgyeket nem alázunk meg.
- Köszönöm kisasszony. Avalon. Megtisztelsz. Elhiheted, nem akartam rád törni, nem ebbe rokkan bele a családi vagyon. – Kinézek az utcára, éppen vonszolják el a hullát, most nagyon nem biztonságos odakint. Most, hogy tisztáztuk, hogy nem erőszakolom meg, ő pedig nem lesz gyilkos, akár el is beszélgethetünk. Azért takarásban maradok, mert angol vezényszavak ropognak kint, még csak azt kéne, hogy úgy véljék, túszként tartom itt a lányt. Akkor már csak elvből is szitává lőnék a házat, mindkettőnkkel egyetemben.
- Sötétedés után... ez jó ötlet, de akkor még nehezebb a tájékozódás. Na de megoldom. Ha már így alakult, ne hidd, hogy valami olcsó kalóz vagyok. Na jó, az vagyok, de tudom, hogy hol a helyem. Mivel háláljam meg a segítségedet...? Kell valamit a ház körül segíteni talán? - Valahol legbelül tisztességes katona vagyok. Amíg válaszol, a falnak dőlök, és az oldaltáskámban lévő könyvet húzom elő, megsárgult lapjait pörgetem végig, ahogyan az apám naplóját nézegetem, érdekesebbnél érdekesebb relikviákra áhitozva. Sok tudást fedezett fel, mégis túlszárnyaltam őt Drake órájával. De több kell nekem, az összeset akarom.

Tárgy: Re: Avalon & Franco 2014-04-21, 12:31

Franco & Avalon

Lehet, hogy van aki képes így felfogni a dolgokat, de nekem nem megy. A bátyám ki tudja, hogy hol van és él-e még, az országomat háború fenyegeti, az apám pedig valahol a fronton harcol. Hogy vehetném csak úgy játéknak az életet? Egyszerűen ilyen körülmények között ez nagyjából lehetetlennek tűnik. Ő képes rá, vannak, akik képesek rá, de ez nem én vagyok, az én életem túlságosan komoly ehhez.
- Kapitány? Furcsa, és szerintem sokaknak van belőle elege, de attól még nem lesz hirtelen vége. - nem ám, de ő persze gondolom a könnyebb utat választja. Csak úgy elven a saját hasznát nézve és kész, nem érdekli semmi és senki más. Én legalábbis csak ennyit tudok kinézni belőle. Lehet, hogy nem szép tőlem, hogy így állok hozzá, de... akkor se hiszem, hogy lehetne máshogyan azok után, hogy betört ide, és a saját fegyvereinkkel fenyegetőzött. Apropó fegyver... az enyém ott van a kabátom alatt töltve, csak meg kéne szerezni és úgy fest, hogy a kis utcai incidens ebben még a segítségemre is lesz, mert eléggé elvonja a figyelmét a menekülés gondolata ahhoz, hogy ne nagyon figyeljen addig sem rám. Várok pár pillanatot, de aztán már mozdulok is, amíg ő azt az iránytűt, vagy mit nézi.
- Csak... menj már el végre! - szorongatom a pisztolyt, amit közben már a saját mellkasának nyom. Képtelen lennék lelőni és sajnos ez a legnagyobb gond, hogy nem menne, ennyire nem vagyok erős. Soha életemben nem lőttem még le senkit, főleg nem olyat, aki a saját mellkasához szorítja a pisztolyomat. Végül leengedem a kezem, érezheti, hogy enyhül a szorítás a fegyveren.
- Avalon. - bököm ki, bár nem is tudom, hogy ennek egyáltalán mi értelme van. Bár ha jobban belegondolok értem, miért nem akar csak úgy kimenni az utcára. Én nem lőném le, de ott kint mások, katonák, akik a szökevényeket keresik gondolkodás nélkül, főleg ha menekülni akar. - Ha ki akarsz jutni a városból, akkor inkább próbáld sötétedés után. - teszem végül hozzá. Nem akar lelépni most, ez nem kérdés, és az is nyilvánvaló, hogy nem tudnám csak úgy lelőni, akkor meg mégis mi a fenét tehetnék?

Tárgy: Re: Avalon & Franco 2014-04-20, 18:45

Avalon & Franco

Ennyire viszont nem akartam letörni az ellenállását. Nekem játék az élet, még a táborban is mindig az angolokkal csencseltem, hiszen miért is ne lehetnek jó haverok? Nem mi döntünk a háborúban, azt, hogy Chruchil vagy Mussolini mit lép, miért a mi gondunk legyen? Adtam nekik cigit, ők pedig jól tartottak, alig figyeltek rám, és nem úgy bántak velem, mint egy fogollyal. Akkor miért kezelném a lányt úgy, mintha csak túsz lenne? Szó sincsen róla.
- Mindhármat? Igazán megtisztelsz, de ha már így rákérdeztél, Franco Costa kapitány vagyok. A rangjelzésemet nem vehetik fel, de őszintén szólva már kezd elegem lenni ebből az egész háborúból, mert csak az üzletről szól. – Vonom meg a vállamat egy kiismerheretlen mosolyt mellékelve. A saját hasznom után megyek, de attól még igenis szeretem, ha vannak embereim, akik segítenek, egyedül azért olykor nehéz. Nem csókolom meg természetesen, azért a nőkkel továbbra is úriember vagyok. Látom rajta, hogy nagyon is rosszul van a társaságomtól, így azon kívül, hogy a fegyvereit viszem, mást nem fogok elvenni. Ha rögtön utána riadóztat, hát istenem, dehogy fogok én hölgyeket kikötözni. Már éppen mennénk be a cipóért, amikor némi intermezzó szakítja félbe társalgásunkat, azért fűbe harapni még korai lenne. Megvárom, míg elmennek, aztán veszem csak elő az órát, és erősen koncentrálva figyelek, hátha kiderül, melyik a legrövidebb út a városból. Ekkor már rám is fogja a fegyvert. Lefagy az arcomról a korábbi mosoly, de a vidám fény még ott táncol a szememben.
- Komolyan gondolod? Ennyire vagy patrióta, hogy egy fegyvertelent akarsz megölni? Lássuk kislány. – Lépek előre, és odanyomom mellkasomat a fegyvernek. Eddig sem bántottam, nagyon kétlem, hogy elég erőt érez magában, hogy csak úgy lepuffantson. A franciák virtussága híres, de a becsületük is. Egy párbajhős nem öl meg csak úgy bárkit, főleg, ha nincsen közönség.
- Hogy hívnak?

Tárgy: Re: Avalon & Franco 2014-04-20, 13:35

Franco & Avalon

Meg tudom én játszani, hogy feladtam, de ez még véletlenül sincs így. Eszem ágában sincs csak úgy annyiban hagyni a dolgot. Én bizony meg fogom oldani, hogy ez a fickó eltűnjön a házunkból, mert egyáltalán nincs itt keresni valója, főleg nem úgy, hogy még fegyvereket is el akar vinni és ételt is, bár ha csak ennyi kell, hogy végre eltakarodjon innen, akkor már lelkes és örömteli lesz a napom.
- Akkor mindhárom együtt, bármelyiket gond nélkül el tudom képzelni rólad. - szökik fel kissé a szemöldököm és automatikusan hátrahőkölök, amikor közelebb hajol. Még véletlenül se csináljon olyasmit, amit nem engednék neki, hogy annak tuti, hogy minimum az lenne a vége, hogy a könyökömmel ismerkedne meg az arca. Csak úgy reflexből. Egy bátyám van, és apámmal nőttem fel, meg tudom védeni magam, de ha jól sejtem ezt már eddig is sikerült észrevennie. Tudom én azt is, hogy butaság a kérdésem, hiszen persze, hogy azt fogja mondani, hogy elmegy, de miért ne tehetné, hogy aztán mégis csak marad, és... bár nem tudom, hogy mit akarna úgy kezdeni velem, vagy a házzal. Nem lehet annyira aljas, hogy megkötöz, vagy nem is tudom.
- Becsület? - komolyan nevetnem kell, de megpróbálom visszafogni magam, amennyire egyáltalán ez most lehetséges. Egy ilyen alakra azt mondani, hogy becsületes valahogy teljes képtelenségnek tűnik. Aztán hallom meg a lövést az utcáról, majd érzem mag a kart magamon. Talán csak azért nem ellenkezem azonnal, mert lefagyok kissé a látványtól, ahogy hátba lövik odakint azt a fickót. A kérdése hoz csak vissza a valóságba. Hátrébb lépek azonnal, és mivel úgy látom épp valami iránytűvel van elfoglalva gyorsan mozdulok, és ha nem figyel eléggé, akkor máris a kezemben van a pisztoly, ami eddig a kabátom alatt pihent. Nem remeg a kezem, de... soha életemben nem lőttem még emberre.
- Eszem ágában sincs sehova kalauzolni, tűnj el most azonnal a házamból! - igen, most ez az én házam, szóval jobb lesz, ha végre kitessékeli innen magát. Nem érdekel, hogy kint veszélyes, távozhat ugyanúgy a kerten át is és még cipóra se várjon, nem szándékozom adni.

Tárgy: Re: Avalon & Franco 2014-04-19, 19:44

Avalon & Franco

Az lenne csak a feslett viselkedés, ha nyitott szájjal, vagy sliccel várna engem egy idegen kislány, akihez csak úgy betörök. Valahol már hozzászoktam ahhoz, hogy ellenszenvvel viseltetnek, ha éppen kirabolom őket. Valaki csak simán félszegen azt várja, hogy bárcsak tűnnék el, valaki pedig ehhez a kis cicához hasonlóan kést forgatna meg bennem. Édes! Ellenben ha valaki pont piszkos trükkökkel akar élni, akkor nagy tévedésben van, hiszen én pont azokkal vagyok leginkább tisztában, hiszen mi értelme a tisztességes harcnak, ha a becstelenséggel többet lehet elérni? Költői kérdés, sokan mégis ehhez ragaszkodnak. Sunyiság? Inkább a jég hátán is megélek, és sok jó embert láttam már prózai egyszerűséggel fűbe harapni, mert túlságosan előre figyeltek. Fogalmam sincsen róla, hogy további tervekkel készül, magamban úgy ítélem, hogy letett a próbálkozásról, letörhettem a kis akaratát.
- Micsoda tippjeid vannak szép hölgy! Tudod mit? Döntsd el te magad, aztán megfelelek annak. – Hajolok hozzá közel, a végén még itt kapom szájon, hiszen muszáj tőle egy csókot is lopnom a többi értékén felül. Biztosan undorítónak gondol, de kit érdekel, ez egyirányú dolog! Elveszem, amit akarok, de csak bizonyos keretek között, nem fogom megerőszakolni, ez nem arról szól, egyszerű játék. Szeretek szerelmedkedni, hemperegni olyannal, aki szintén élvezi, na de lefogni, meg fájdalmat okozni... Ah, az barbárság! Egy kis hajtépés még belefér, de semmi több. Most csak éhes vagyok, a nőhiányom igazán várhat, fontosabb dolgaim is vannak az életben. Különben meg talán itt a városban is van egy drága szerelmem, meg a legtöbb európai városban. Egymással úgysem beszélnek, szóval...
- Eltűnök. Igaz becsület szavamra. – Vigyorodom el, aztán mielőtt jobban belemehetnék, az utcáról fegyverropogás hallatszik, gyorsan magam mellé rántom le a lányt, mert ha hozzám hasonló leleményes foglyok is megpattantak, nem kéne hogy a csinos kis teremtés utcai zavargások áldozata legyen. Kisandítok az utcára, valaki tényleg megszökhetetett még utánam, és az egyik utca felé fut, de a sarkát már nem éri el, hátbalőtték. Nagyot nyelve fordulok a csaj felé.
- Hagyjuk a kaját. Merre jutok ki a városból? – Váltok komolyra, és eszembe jut valami, talán el tudna kalauzolni a repülőgépig, amelyről elég sok tudomásom van, de biztosan sokan hemzsegnek most ott. Előkapom az órámat, és fél szemmel azt nézem, miközben a harmadik kis mutató forgásba lendül.

Tárgy: Re: Avalon & Franco 2014-04-19, 19:15

Franco & Avalon

Nem tudok csak úgy napirendre térni a felett, amit történt. Nem szoktak csak úgy betörni hozzánk, soha nem volt még rá példa, ez most egyértelműen az első, és pont ezért a mellett, hogy mennyire bátornak és erősnek mutatom magam, mégis csak határozottan kiborító és félelmetes a helyzet. Persze ez cseppet sem látszik rajtam, amikor veszettül hadakozom, hogy ne legyen esélye lenyomni. Simán orron is fejelném, ha lehetőségem lenne rá és nem lenne szemfüles. Nem nézem olyan igazi katonának, mert valahogy sokkal sunyibb, könnyebben kiszúrja az efféle cseleket, mint azt egy szimpla jóhiszemű katona megtenné és erre csak akkor van esély, ha ő maga is a sunyibb alakok közé tartozik. De még nem adtam fel, akkor sem, amikor végre leszáll rólam és átadom neki a pisztolyt, no meg a kard is nála van, a késem meg a földön. Nem-nem, valamit kitalálok, hogy nálam legyen a lépéselőny, és szépen eltűnjön innen minél előbb. Ezért is próbálom elhessegetni a konyha felé, amíg én szépen megszerezem a rendesen töltött pisztolyt, ami a kabátom alatt pihen az előszobában. Hogy lehettem olyan balga, hogy nem hoztam magammal!? Soha többé nem követek el ilyen hibát!
- Egyáltalán ki a fene vagy? Szökött fogoly, vagy valami piti kis tolvaj? Dezertőr? - bármelyiket el tudom képzelni róla, sőt akár mind a hármat is együtt ezek alapján, vagy még akár valami ennél is rosszabbat. Azért remélem, hogy nem valami késes sorozatgyilkos, aki halomra öli a nőket, miután beadta nekik, hogy csak egy cipóra van szüksége. Az viszont gond, hogy jön utánam. Végül csak sóhajtok, és az első utamba kerülő dolgot veszem magamhoz, ami történetesen egy pulcsi az előszobában felakasztva, mintha tényleg ezért jöttem volna. Karnyújtásnyira van a pisztolyom, elrejtve a kabát alatt, de itt lohol a nyakamban, mennyi esélyem lenne elérni? Nem sok...
- Egy cipó és utána eltűnsz? Biztos? - most már a konyha felé indulok. Ha ennyi elég akkor én isten bizony adok neki egy cipót, gondolkodás nélkül. Nem is kérdés.

Tárgy: Re: Avalon & Franco 2014-04-18, 18:31

Avalon & Franco

Nincsen gondom a vadmacska természetű lányokkal, fájdalmasan édes éjszakákat tudnak okozni, és miért gondolnám, hogy egy francia nemesi házban automatikusan úrihölgyet találok? A nők egyre jobban ki akarnak törni a rájuk aggatott billogok alól, és őszintén szólva halálosan tudok epekedni egy olyan nőért, aki pofán vág. Jó, megkérdezem, hogy miért tette, és méltatlankodom, hogy egy nő ne legyen már ilyen, de közben imádom az erőt, ami az ilyen lányokból árad. Ez a példány itt igen harcias, de most nincsen időm leállni udvarolni, pedig ha más körülmények között találkozunk, akkor biztosan leimádkozom a bugyiját, miközben a hős Franciaországról suttogok a formás kis fülébe, miközben a melleit gyömöszölöm. A végén még elragad a hév, és miközben egymáson hempergőzünk, belenyalok a szájába, de nem kaphat el annyira az ihlet, hogy ne figyeljek arra, hogy közben fel akar nyársalni egy vasvillányi konyhakéssel. Nana, az alsóm tabu a késekkel szemben! Dehogy fenyegetem én őt, csak nem akarom, hogy baja essen, ezért hesegetem el, mint valami láb alatt lévő macskát. Mert az is, nem kéne itt látnia, húzzon el, nem ezen a két fegyveren múlik a kis forradalmuk, meg a cipón, amit meglovasítok majd a kamrából. De nem, csakazért is megveti a lábát, összeszorítja az ajkait, és küzd, mintha az utolsó véréig tenné. Micsoda báj, micsoda kellem, ez még én is elismerem. Csak mire megy a nagy önérzetével? Ha angol katonák ütnek rajta, hogy szállás és koszt kell, talán még az erényét is elveszik. Hozzájuk képest egy gáláns lovag volnék. Felpattanok, amikor tovább folytatja az öngyilkos akciót, és most már komolyra váltva veszem el tőle a mordályt, hogy elrakjam. Ő most készségesnek tűnik, de nagyon kétlem, hogy letett a kis terveiről. Egy ideig kivont karddal megyek utána, aztán csak megvonom a vállamat, beletörődöm. Ha ennyire fontos neki, hogy legyen valaki, nem fogom túszként használni. Elteszem a kardot, és bár résen vagyok, szembenézek azzal, hogy netán mégis ellenem tör. Nem szólalok meg, csak mosolyogva követem. Éhes vagyok, de nem ostoba
Igazán sajnálom kislány, hogy pont ti voltatok közel, adj egy cipót, és már itt sem vagyok. Nem kezelj engem holmi állatnak.

Tárgy: Re: Avalon & Franco 2014-04-17, 14:55

Franco & Avalon

Talán akkor, ha nem csak a bátyámmal és apámmal érek lassacskán nővé, akkor hölgy lennék, de így erről még véletlenül sincs szó. Nem úgy neveltek, hogy az a legfontosabb, hogy minden nap meglegyen a száz fésülés a hajadban, hanem úgy, hogy meg tudd védeni magad, mert igenis elég kemény időket élünk ahhoz, hogy erre bármikor szükség lehessen. Azt hiszem az apám valahol mélyen tudta, hogy nem teheti meg azt, hogy ha arra kerül sor, akkor csak úgy itt hagy egyedül, főleg úgy, hogy a bátyám felettébb hazafias jellem és úgysem ült volna meg a csak úgy a hátsóján, hogy engem pesztráljon, amíg mindenki más teszi a dolgát. Így aztán csak az volt a lehetőség, hogy én is elég erős leszek ahhoz, hogy ha végül sor kerül erre, amire végül sor is került, akkor ne legyen nagyobb baj. Ezért nem hagyom, hogy egy ismeretlen pasas csak úgy fenyegessen és ezért ugrom azonnal a pisztoly után, amikor sikerül tarkón vágnia magát a gereblyével. Rendkívül ügyesen hozta a szerencsétlent, ami nekem mázli, csak épp még így is elég talpraesett ahhoz, hogy végül a földre vigyen. Viszont nem fogok én ettől sem megszeppenni és a végén könyörögni, hogy ugyan engedjen már el. Eszem ágában sincs! Addig küzdök, amíg el nem enged végre, és majdnem sikerült még orron is fejelni, de még időben hátrébb húzódik. Fenébe! Az viszont meglep, amikor végül hátrébb húzódik és úgy fest, feladja? Komolyan összezavarodom, és nem is tudom, hogy mit mondjak erre. Nála a szablya, nálam meg az... üres pisztoly. A súlyából tökéletesen érzem, hogy egy árva golyó sincs benne és azt hiszem ezt ő is tudta.
- Van, de... nem osztogatjuk csak úgy akárkinek. - vágom rá végül a tőlem eddig is már megtapasztalt hevességgel és hagyom végül, hogy kivegye a kezemből a pisztolyt. A másik ott van bent, töltve a kabátom alatt az előszobában, csak addig kéne eljutni nem igaz? - A konyhában... - intek végül az állammal a cél felé, de az agyam továbbra is azon jár, hogyan tegyem ki a fickó szűrét, lehetőség szerint minél előbb. Kell a pisztolyom! - Nézz körül, addig én... - nem jut eszembe a megfelelő kifogás, ezért ezzel a lendülettel el is indulok befelé. Csak el kell érni az előszobát, ha csak nem akadályoz meg benne. Talán elég éhes, vagy elég buta ahhoz, hogy ne fogjon gyanút.

Tárgy: Re: Avalon & Franco 2014-04-16, 16:44

Avalon & Franco

Nem vagyok rendes, de ebben a korban ki az, aki valóban nem becstelen? A legtöbben még a szomszédaikat is feladnák, rásütnék, hogy náci, vagy fasiszta, hogy egy kis támogatást kapjanak a seregtől, vagy az aktuális kormánytól. Egy alkuban én is benne vagyok, bármennyire is ki akarom belőle húzni a fejemet, egyenlőre még úgy vélem, vagy időm, hogy a „munkaadóm” kívánságait kielégítsem. Nagyon harciasnak tűnik a kislány, ami a franciáktól nem meglepő, na de nő létére? Azt hinné az ember, hogy tipikus csendes úrihölgy, mint a legtöbben errefelé. Olyan, aki elalél egy szép bóktól, akinek a nyakából mézes mázosan lehet leoldani egy drága nyakéket, miután a hátsójára paskoltunk egy mámoros éjszaka után. Ez a kisasszony ellenben inkább harcos, amit nem mutat a külseje, csak a megvetett láb bizonytalanít el. De nem, csak a családját, otthonát védi, valójában biztosan édes kis nyuszika. A gereblyés hadművelet ugyan keresztűlhúzza a számításomat, miszerint gyorsan kereket oldok, így nehezebb lesz a dolog, mégis sikerül elkaszálni valahol deréktájon, nyekkenünk is egyet, és erőlteljsen kell koncentrálnom, hogy villámgyorsan visszatérjen belém a lélek, mert ő máris rástartol az egyébként üres pisztolyra. Hagyhatnám, hogy megszerezze, de akkor az egyetlen előnyömet is elveszíteném, mert a kard már éles, ha azzal fenyegetem, még azt hiszi, meg akarom ölni. Pedig meneküljön csak, vagyis talán jobb lenne kupán vágni, és bekötözni a fészerbe. De csak lazán, hogy ne halljon ott szomjan. Egyenlőre elég jól nyesegetem a próbálkozásait, nem akarok rászorítani a csuklójára, így viszont még le is akar fejelni. Erre valamilyen szinten már számítok, inkább gyorsan hátrahőkölök, és most már csak térdeplek rajta. Egy pillanatig meredek rá, aztán lehátrálok, mielőtt még tényleg tökön rúg. Felállok, é a kezemet nyújtom.
- Nem akarlak bántani, de ha megint próbálkozol, a madonnára mondom, felképellek. Kajátok van? – Csatolom fel az apja kardját, és veszem ki a kezéből a pisztolyt. Már ha adja.

Tárgy: Re: Avalon & Franco 2014-04-16, 13:49

Franco & Avalon

Milyen szép is lenne, ha tényleg ott lenne az apám a fenti ablakban, de már fél éve elment és sejtelmem sincs, hogy egyáltalán visszatér-e még. Ez a fickó pedig egyáltalán nem úgy tűnik, hogy valami rendes alak lenne, mert a rendes alakok, nem törnek csak be úgy más fészerébe és nem tulajdonítják el azt, ami a másiké. Nekem viszont eszem ágában sincs csak úgy meghátrálni és elengedni a holmijainkkal. Az a pisztoly apáé, és neki nincs joga csak úgy elvinni innen! Arról már nem is beszélve, hogy ki tudja, hogy miféle alak. Talán valami dezertőr, netán ellenséges katona, mert azt is kinézem belőle. Mi van, ha a fogolytáborból szökött? Már komolyan a legrosszabb lehetőségek sorakoznak a fejemben, amikor megtörténik a csoda, vagy hogy fogalmazzak. Úgy tarkón vágja a gereblye, hogy nem tudom elnyomni a rövid nevetést, ami előtörni készül. Akárhogy is, de vicces a helyzet, nem tehetek róla. Viszont nem tart ez sokáig, mert tudom, hogy kell a pisztoly, mert lehet hogy töltve van és akkor én akarom sakkban tartani őt, nem pedig fordítva. Ezért is mozdulok azonnal, mielőtt még összeszedné magát. Én fogom elérni, hiszen lábra állni is alig tud, ha jól sejtem, kellemesen szédül.
De nem érek messze, talán csak pár centivel a pisztoly előtt sikerül a földre kerülnöm, kissé koppan a fejem, de már a hátamon is vagyok, amikor megérzem a kezét a karomon, meg a lábait, amivel igyekszik elérni, hogy ne tudjam ott megrúgni, ahol a legjobban fájna. Ha viszont gyengén fog, akkor tuti, hogy kitépem magam, hiszen nem fogok csak úgy veszteg maradni. Ki akarok szabadulni, akkor is, ha fenyegetőzik. El kéne érni a fegyvert, miért nem hoztam be a sajátomat az előszobából. Vagy... próbálom a kést tartó kezemet erőltetni, de nem sok esély van rá, hogy ha nem akarja, akkor erősebb lehetek nála.
- Nem szokásom sikítozni, máshogy is meg tudom oldani. - olyan lendületesen kapom előre a fejem, ahogy csak lehet. Tuti, hogy fájni fog, mert még soha az életben nem próbáltam ezt, de ha le tudom fejelni, lehetőség szerint orrba, az neki is baromira fog fájni, annyira legalábbis tuti, hogy engedjen a szorításon.

Tárgy: Re: Avalon & Franco 2014-04-15, 20:03

Avalon & Franco

A fegyverrel kezdem, pedig hót éhes vagyok már, miközben kutakodom, megkordul a gyomrom, de választanom kellett. Hiába vagyok jól lakva, ha elkapnak, és visszahurcolnak a táborba, vagy ami még rosszabb, lepuffantanak. Így éhezve, mégis biztonságban érzem magam. A pisztoly ugyan nincsen töltve, de a kard éles, legalább nincsen fából, mert amikor az angolok elkaptak, akkor úgy le voltam rongyolódva, hogy alig akarták elhinni, hogy katona vagyok, a dögcédulám alapján csak csóválták a fejüket, hogy milyen egy nyikhaj vagyok, a kapitányi rangom egy nagy humbug, úgysem állnám meg a helyemet valódi katonákkal szemben. Na de itt a csavar! A jó katona stratégiát dolgoz ki, rákészül a küzdelemre, és csellel nyeri meg a csatát, nem faltörő kossal. Már csak az én drágámat kéne elérnem, itt van valahol a város közelében. Az erdőben rejtettem el, szépen leponyvázva, és buzgón remélem, hogy a szemét Gruber nem vitte el azt is. Bizakodom benne, hogy elég volt az, hogy tudja, hol van a repülő, amelyről úgy tudjuk, itt fog földet érni, engem pedig beáldozott. De ha a kamionnal akar elmenekülni, amiért megdolgoztam, és mindent egy lapra tettem fel, akkor esküszöm, golyót repítek bele. Az én kis drága fekete Kamionomon vérvörös lángnyelvek vannak, ha ennek az egésznek vége, már száguldok is tova! De addig még ennem sem ártana. Miután sikeresen beleléptem a gereblyébe, a fenti kép még inkább álomnak tűnik. A tarkómat valami zsibbasztó érzés járja át, és csak a nevetést hallom, miközben összeomlok, kiterülök. Felpillantok viszonylag gyorsan, még a fogam is összekoccant, szerencse, hogy nem haraptam le a nyelvemet. A pisztoly persz kiesett a kezemből vagy három lépésnyire előttem. Odakúszni esélytelen, főleg mert a lány már szalad is érte. Villámgyorsan felmérem, hogy nincs esélyem felpattanni, és odaérni, ezért inkább megtámasztom magam, és a fehérnép derekát kaszálom el, hogy fölé hengeredjek. Egyik kezemmel a kezét próbálom lefogni, a másikkal pedig a térdét, nehogy orvul megrúgjon. Ha sikerül, akkor hajolok csak oda.
- Ne sikíts, mert megtéplek. – Egyébként a fogásom tökéletesen gyenge, sosem tudnék bántani egy nőt. Otthon az olasz bordélyokban rengeteg „szerelmem” volt.

Tárgy: Re: Avalon & Franco 2014-04-15, 09:47

Franco & Avalon

Tudom, sokszor mondták már, hogy nem kéne egyedül lennem ebben a nagy házban, de eszem ágában sincs elköltözni, vagy akár átköltözni valaki máshoz, akkor sem, ha megtehetném, hogy barátoknál húzom meg magam, netán az ellenállók főhadiszállásán. Nem, meg tudom védeni magam és eszem ágában sincs elmenni. Mi van, ha véletlenül apa hazakeveredik, vagy a bátyám megjön és itt keresnek, a végén nem találnak és aggódnak majd, hogy mi történt? Azt nem akarom, így se vagyok itthon egész nap, de legalább látják, hogy a ház lakva van, hogy bármikor megérkezhetek, nekem mindenképpen így a jobb. Szóval nem megyek, és még ez a mostani eset sem fog eltántorítani ebben biztos vagyok. Nincs nálam más, csak a kés, de azzal is épp elég határozottnak tűnök, nem számít, hogy ki fog velem majd szembe jönni, hogy ki dugja ki az orrát az ajtón. Az olasz és francia arra utal, hogy maga se tudja milyen nyelven szólaljon meg. Én végig a franciát használtam, hiszen az vagyok és mi vagyunk annyira büszkék, hogy csak akkor szólalunk meg más nyelvén, ha végképp nincs rá lehetőség. A külföldi katonák, akik ide jöttek, persze elvárják, hogy mi beszéljünk angolul, miért nem ők tanulják az itteni nyelvet, ha egyszer ők jöttek ide?
- Talán csak a háborús hősök lehetnek bátrak? - rázom meg a fejem. Nem vagyok az, maximum az apámra mondhatnánk, amennyiben visszatér a frontról. Vissza kell térnie, és nagyon remélem, hogy nem valami durva sérüléssel fog ez megtörténni. Amikor közeledik felém ösztönösen lépek hátra. A pisztoly az ő kezében van, de nekem eszem ágában sincs elég közel engedni magamhoz, hogy még a kést is elvegye. Elég sokat tanultam, férfiak között nőttem fel, szóval nem sok esélye van így átverni. Azt észre sem veszem, amit... ő sem. Ami viszont ezután történik az... komolyan valami komikus vígjátékba illik, ezért is nevetem el magamat, akkor is, ha nem kellene, de csak pár pillanatot hagyok, és már is a pisztolyért nyúlok. Ha eléggé kiterült, akkor én érem el hamarabb, ha előbb magához tér, akkor egyszerre, ez lesz a nehezebb, de akkor tuti, hogy nem hagyom magam, az enyém lesz a fegyver, és nálam van a kés is.

Titkosított Akta

» Avalon Mignonette
» Avalon & Franco 2. - Menekülés
» Avalon & Franco 4. - Legbelső félelem

Avalon & Franco

Avalon & Franco

Similar topics

Similar topics