Városfal

Tárgy: Re: Városfal 2014-08-20, 19:26

Őszintén? Nem érdekel a parancs, amit kaptunk. Persze meg fogjuk csinálni, minden át lesz vizsgálva az utolsó négyzetcentiméterig, de nem most. Vannak olyan helyzetek, amikor jogosan lehet későbbre tenni a feladat elvégzését. Ez pedig pont ilyen. Mégsem emelem meg a hangom az öcsém tiltakozására.
- Igazad van. Rád nem lehet ilyen embereket bízni - lehet, hogy van egy kis éle a hangomnak, de inkább csak megszokásból jönnek így a szavak, mint komolyan gondolnál. Ez valószínűleg látszik is az arcomon. Eszemben sincs elrontani ezt a pár percet, amit úgy tűnik, hogy sikerül veszekedés nélkül töltenünk. Még az is majdnem elmondható, hogy együttműködünk.
- Nem, Isaac. Minél hamarabb túl akarok esni ezen a falellenőrzés dolgon. Ha bárki rákérdez, hogy mit csinálsz itt egyedül... vagy bármelyik tiszt kérdezné, hogy miért nem vagyok itt veled, csak mond ezt, hogy parancsba adtam és kész - mondom kis gondolkodás után. Az, hogy emiatt még kapok egy kisebb fejmosást... nos, ha csak kiderül. Hivatalosan semmi jogom, hogy megvétózzak egy fentről jövő parancsot, de most igazán nincs kedvem ez a fickó után még a fallal is törődni.
- Csak tedd, amit mondok, és mindketten emberi időben érünk haza - teszem még hozzá. Tudom, tudom, neki a laktanya nem otthon, de már igazán hozzászokhatott, hogy így emlegetem.
Annyi biztos, hogy ezek után, nincs vita. Menjen a dolgára, én pedig elviszem ezt a jómadarat a rendőrségre, aztán kezdjenek vele, amit akarnak. Onnantól kezdve már nem a sereg baja egy szerencsétlen őrült.

Tárgy: Re: Városfal 2014-08-18, 20:47

Teljesen felbosszant a francia hatóság. Értem én, hogy nem vagyok szimpatikus a számukra angol lévén, de miért lenne a katonaság kötelessége hazacipelni az Őrült fickót, mikor francia állampolgár és még csak rendbontónak se mondhatnánk? Egyszerűen az volt a válasza, hogy most fontos dolga van és nem ér rá ilyesmire...mi lehet olyan marha fontos egy lezárt bura alatt, ha nem a megtébolyult emberek biztonságba helyezése? Istenemre mondom, hogy ezt soha nem fogom megérteni.
Visszatértemkor látom Andrew arcán, hogy cseppet sem elégedett a visszaérkezésemmel, több emberre számított.
Andrew határozottan kutatja át a fickót majd lepasszolja nekem a rugós kést, az utasításra elfintorodom. Mi vagyok én, személyi futár? Az előbb jöttem a rendőrségtől, előtte nem tudta volna átkutatni a fickót? Mellesleg az előbb említettem, tisztán és érthetően, hogy azoktól ne számítsunk semmire, a végén még lecsuknak, ha belépek egy késsel.
A kés elvitelére még csak-csak rá bólintottam volna, na, de hogy bébiszitterkedjek egy agy helyen sorvadásnak induló egyénre, azt már nem.
-Andrew, ezt nem gondolhatod komolyan, szerinted jó ötlet rám bízni ezt az Őrültet? Ha rajtam múlik eszméletlenül fog itt feküdni és extra biztos, hogy beszámítható lesz, ha szépen csicsikál. - Próbáltam a saját stílusomban rábeszélni, hogy nehogy rám bízza a fickót. Láthatta, hogy az ilyen esetekben nem én vagyok a megfelelő ember. Szívesebben járnám magam végig a falat.
-Andrew, szerintem szét válnunk sem a legjobb ötlet mivel a feladatot együtt kaptuk. - Újabb észérv és ha szerencsém van akkor be is válik.

Tárgy: Re: Városfal 2014-08-09, 16:46

Nem tagadom, egy kis elégedettséggel tölt el, hogy Isaac egyetlen szavamra már indul is rendőrért. Most igazán nem volt kedvem leállni vele vitatkozni, hogy hozzon már valakit, akinek lepasszolhatjuk a fickót. Nem mintha veszélyt jelenthetne ránk az alak. Abba sem vagyok biztos, hogy egyáltalán felfogja, itt vagyunk körülötte. De azért nem bánnám, ha nem nekünk kellene a fickóval szenvedni és órákat pazarolni rá ahelyett, hogy a feladatunkkal haladnánk.
De ugye miért is ne, Isaac egyedül jön vissza. Vágok egy grimaszt, majd felnézek rá. Látni rajtam, hogy akkor sem örülök, hogy szerencsétlennek nevezi a pasast, ha az tényleg az.
- Remek - morgom az orrom alatt, majd újra előveszem a katonai énem. Végül is, valakinek muszáj dönteni. Itt nem hagyhatjuk a pasast.
- Csak valami igazolványt keresek, rendben, uram? - próbálok valamiféle szemkontaktust felvenni vele, bár hiába, értelem az nulla. Átnézem a zsebeit, de semmi iratot nem találok, csak egy rohadt rugós kést. Nos, annyi biztos, hogy ez jobb elvenni tőle.
- Ez talán jobb, ha nem nála van - passzolom le a kést Isaacnek, majd kis gondolkodás után újra beszélni kezdek. - Elveszed a rendőrségre, oké? Leadod, mint valami talált tárgyat, onnantól már nem a mi bajunk - a hangom nem parancsoló, ettől függetlenül egyértelmű, hogy nem igazán akarok ellenkezést hallani.
- Ha lehet, ne kiabálj és beszélj hozzá normális hangon - nézek a fickóra, majd vissza az öcsémre. - Nem hiszem, hogy veszélyes, de azért légy résen - teszem még hozzá. Amíg ő ezt elintézi, én egyedül bejárom a falat és végeztünk is mára. Meglepő módon, lényeges veszekedés nélkül.

Tárgy: Re: Városfal 2014-08-07, 20:47

Tudom mit és hogyan kell csinálni, azonban van valami ami szívesen sutba dobná a szabályokat és szimplán leordítozná a fickót, hogy húzzon a francba. De érzem Andrew tekintetét, szinte a hátamba fúródik, tudom, hogy egy rossz lépésemnél már ott lesz, hogy bizonygatni tudja Ő mennyivel jobb és, hogy én hol rontottam el.
-Talán jobb is. - Szólok még hátra még mielőtt eltávolodnék. Egyáltalán nincs ínyemre csevegni ezzel az "éppen alig élek" stádiumban lévő fickóval. Látom rajta, hogy tudatában sincs azzal amit tesz. Közelebb érve nem érződik rajta sem alkohol szag se semmi féle folyékony gyógyszer, tehát nem részeg. A tekintete üveges, a messzibe mered, olyan mintha előtte se állnék. Beszélek hozzá, de nem jut el a tudatáig. Mintha egy zombi állna előttem, tudom, hogy ilyesmi nem létezik, de ez a fickó pont olyan, mint egy élőhalott. Végül is minden legendának kell valami ami alátámassza.
Andrew szavaira kivételesen hallgatok, kiráz a hideg ettől az alaktól, ha tovább bámult volna alighanem megfordulok és átadom a terepet Andrew-nak. Bár így is az látszik, hogy ezerszer jobban boldogul az őrülttel, mint én. Hozzá nem nyúltam volna még ha cserébe be is bizonyították volna, hogy örökbe fogadtak.
Ezúttal Andrew szól hozzám és nem a felettesem. Csak bólintok szavaira és elfutok a másik irányba valami rendőrfélét keríteni. Az őrült fickók nem a mi hatáskörünkbe tartoznak. A város szélénél szerencsémre belebotlok egy rendőrbe. Szerencsétlenségemre viszont nem szövetséges párti így egy "dolgom van"-nal lekoptatott. Morogva, de visszarohantam Andrew-hoz.
-Csak szemét franciákat találtam, senki nem jön összeszedni ezt a szerencsétlent. - Minek kerteljek, Andrew is tudhatja mostanra, hogy ez az alak ránk marad.

Tárgy: Re: Városfal 2014-08-07, 12:39

Talán csak valahol mélyen van benne egy apró kétkedés, hogy képtelen lesz normálisan elintézni ezt az egészet. Van annyi esze, hogy tudja, ne kiabáljon és főleg ne lövöldözzön. Láthatóan nincs magánál a botorkáló fickó. Alig áll a két lábán. Még azt is megkockáztatom, hogy azért megy olyan közel a falhoz, hogy bármikor meg tudjon kapaszkodni, ha elveszítené az egyensúlyát.
- Inkább nem kezdeném el sorolni... - mondom, de hiába szánom komolynak, a vigyorát látva csak megjelenik valami mosolyféle az arcomon. Mellé persze rosszallóan rázom a fejem, amíg el nem távolodik. Persze után is rajta tartom a szemem. Bízok benne, hogy meg tudja oldani nélkülem, de nagyon úgy tűnik, hogy a fickó tudomást sem vesz a szavairól. Ráncolom a homlokom, de jó pár percig nem megyek közelebb. Csak akkor, amikor végképp úgy tűnik, hogy itt nem segít a szép szó. Ez a pasas nem részeg. Őrült. Ilyen a mi szerencsénk, egy flúgossal kellett összefutnunk!
- Hagyja, közlegény - mondom egy pillanatra Isaac felé fordítva a tekintetem. Szeretném, ha figyelne, de lehet, hogy ezt mégis nekem kellene megoldani.
- Uram... - fogok bele, kicsit hangosabban, hogy biztos hallja minden szavam. Csak a szokásos szöveget mondom el, de egész lassan. Még így sem vagyok benne biztos, hogy nem feleslegesen jártatom a szám. A kezem a vállára teszem, hogy elvezessem. Vagy legalábbis arrébb. Úgy tűnik, hogy készségesen indul meg. Jó. Nagyon jó. Nem akarunk bajt.
- Keress valamiféle rendőrt, Isaac. Csak valaki fuvarozza haza, vagy szedje ki belőle, kicsoda - váltok vissza, hagyva az egész katonai szöveget. A fickó úgysem fog fel szerintem semmit a szavakból, felesleges az egész.

Tárgy: Re: Városfal 2014-08-07, 06:40

Nem részletezem a kapcsolatom Vianne-nel. A múltkor tisztán a tudtomra adta, hogy nem különösebben érdekli hogyan is alakul az életem és a szerelmi viszonyom. Akkor meg miért is untatnám vele? Szívesen mesélnénk neki róla, de még mennyire, viszont már nem vagyunk testvérek. Szerinte amúgy is holtan végzem a harcmezőn, világosan értettem a múltkori utalását. Mondhat bármit akkor is tisztán hallottam. Semmi reményt nem lát arra, hogy visszatérek a harcmezőről. Igaza van, tényleg nagy az esély, hogy nem így lesz, de arra nem is gondoltam, hogy még várja is azt a pillanatot.
Nekem is feltűnik az a fura fickó nem messze tőlünk. Elég kótyagos, részeg lenne? Nem kizárt. Biztosan valami eget rengető nagy problémája lehet ennek is. Vajon mit szólna Andrew, ha csak szimplán magam is csatlakoznék ahhoz a fickóhoz egy üveg sör kíséretében. Elképzelni nagyon komikus, de a valóságban alighanem le is lőne parancsmegtagadásért. A testvérem,d e most nagyon úgy állnak a dolgok, hogy egy aprót is bepöccintem és Ő vet véget a szánalmas életemnek.
-Mi sem egyszerűbb. - Felelem. Egy részeges vagy elmeháborodott fickóval még egy közlegény is el tud bánni, nem de? Ha tudnám most min járnak a fogaskerekei a drága fivéremnek akkor alighanem nevetnék egy sort.
-Mert tettem én valaha bármit is ész nélkül? - Fordulok vissza és vetek rá egy vigyort, majd aztán szép lassan elindulok a fickóhoz aki elég hamar kiszúr. Ahogy ilyen helyzetben szokás nem mutatom a fegyverem, mert az ilyen állapotban levő alakoknál egy fegyver bekapcsol valamiféle riasztót ami után egyenesen nekiesnek annak aki csupán segíteni próbál.
Nem akarok semmit se bizonyítani a testvéremnek, de most az egyszer nem rohanok fejjel a falnak.
-Uram itt nem szabad tartózkodnia, ezért kérem hagyja el a területet. - A hangomat sem emelem fel nehogy ettől is bekattanjon. Nem úgy fest mint, aki tisztában van azzal hol is van és mit csinál, nagyon nem tetszik a tekintete, olyan eszelős. Csupán engem néz, de már annyira idegesítően, hogy én érzem rosszul magam tőle.
-Uram, kérem, forduljon vissza! - Mintha nem is hozzá beszélnék. Egyszerűen keresztül néz rajtam.

Tárgy: Re: Városfal 2014-08-04, 14:39

Nem is tudom, miért próbálkozok beszélgetéssel. Nem mintha ettől lassítanék a lépteimen. Pont olyan hamar végigjárjuk, ha jár a szám, ha nem. De mégis megszólalok, majd apró bólintással veszem tudomásul a választ. Örülnöm kellene, hogy talált magának valakit, mégsem tudom ezt mondani. Miért olyan piszok nehéz? Ez már tényleg a vége, ha nőkről sem tudunk beszélgetni. Pedig ez igazán az egyetemleges nyelv katonák között is, de... Ő nem kezd hosszabban mesélni, én pedig persze, hogy nem említem neki Alishát. Csak teszem egyik lábam a másik után, majd megtorpanok. A fal mellett sétáló fickóra téved a tekintetem. Pár méterrel van előttünk. Nem úgy néz ki, mint aki baj okoznak, de azért talán jobb szemmel tartani. Egy kis ideig csak nézem. Lehet, hogy részeg? Vagy a fejében van a hiba? Annyi biztos, hogy nem úgy néz ki, mint aki tudja, merre van fejjel. Elhúzom a szám, de nem teszek semmit azon kívül, hogy Isaac felé fordulok.
- Elintézed? - kérdezem tőle. Nem részletezem, hogy mit kellene tennie. Van annyi esze, hogy beszéljen a fickóval és értesse meg vele, nem kellene itt mászkálnia. A legfontosabbat pedig csak remélem, hogy nem kell elismételnem. Semmi balhé. Semmi fegyver. Semmi támadó mozdulat, amivel beindíthatnánk a fickó belső riasztóját.
- Csak ésszel, öcskös - teszem még hozzá. Nem akarom én tesztelni. Nem azért küldöm oda. Egyszerűen csak... nem is tudom. Talán tényleg látni akarom, hogy képes valamit rendesen csinálni. Addig pedig nekem nincs más dolgom, mint figyelni. Remélhetőleg nem kell közbeavatkoznom.

Tárgy: Re: Városfal 2014-08-03, 17:45

Nem mondhatnám, hogy megsértődtem, inkább utánozom a viselkedését, Ő kezdte, hogy csupán közlegényként tekintett rám, hát akkor ha már amúgy is gyerekesnek tart akkor adjak okot is rá.
Miután végre lezajlott köztünk a bizonyos beszélgetés amitől sokat vártam és keveset nyújtott, legalább fél óráig csak csendben sétáltunk.
Magamban próbáltam elterelni a gondolataimat és a munkával foglalkozni amit ránk bíztak. Utálom, ha valami unalmas és igen értelmetlen, felesleges feladatot bíznak rám. Végül is, mi értelme van a városfal közelében bóklásznunk mikor a madár se jár erre? Egy hete vagy talán másfél, egy fickó megpróbált erre kijutni, hiába is tudta, hogy a kijutás lehetetlen, megpróbálta, szerintem szimplán begolyózott a bezártság gondolatától, holott fogadni mernék rá, hogy amúgy se járt még a városon kívül. A tébolyult fickót muszáj volt fogdába zárni, mert nem csak őrült volt, de közveszélyes is. Egy késsel fenyegetőzött, hogyha nem engedjük ki, akkor támadni fog.
Gondolom valahol pont ezért döntöttek úgy, hogy ma erre kell járőrözni.
A városfal és a mellette húzódó aprócska fás terület is maga volt a nyugalom és a csend. Igazából erre még nem jártam, azt az esetet is csak hallottam a kocsmában. Hogy mennyi igaz belőle az már az itteniek józanság mérőjétől függ. Magam részéről annyit nyilatkozhatok, hogy 5 üveg sör után már azt is elhinném, hogy kutya vagyok.
Andrew kérdésére odafordítom a fejem, nem árad belőle lelkesedés, tehát egyáltalán nem érdekli. De nem is vártam tőle, hogy valaha is érdekelje.
-Vianne jól van és igen bevallottam. - A múltkor kaptam a bátyámtól egy tanácsot, ne hagyjam, hogy Vi megszeressen, mert ha elesnék a csatában azzal fájdalmat okoznék neki. De kérdem én, egy katona már ne is éljen, mert bármelyik pillanatban meghalhat? Végre picit boldog vagyok, nem teljesen, de valamennyire, nem fogom elengedni Vi-t, hogy utána más férfi karjaiban lássam, soha.

Tárgy: Re: Városfal 2014-07-29, 18:56

Nem teljesen így terveztem. Igaz, hogy egy szót sem akartam pazarolni. De hát ennyit arról, hogy csak akkor szólalok meg, ha muszáj és a feladatunkról van szó. Most már viszont késő bánat, egy apró bólintással veszem tudomásul a szavait. Ezek szerint érti... Persze továbbra sem tetszik, hogy játssza a sértettet és jön ezzel az egész "uramozással". Egy szóval sem mondtam, hogy kezeljen úgy, mint csak a felettesét. De ezen ne múljon. Ha ő az egészre kicsit rá akar játszani, akkor legyen. Tényleg belefáradtam már, hogy könyörögjek neki. Pedig megtehetném. Leállhatnék vele, de túl sokszor szedtem már meg és annak mindig csak vita lett a vége. Úgyhogy ezúttal csak egyszerűen befogom és megyek tovább előre.
Meglepődnék, ha bárki felbukkanna a fal mellett. Már minden reménykedő őrült tudja, hogy hiába jön erre, ki nem jut. Nem is igazán értem, hogy mit keresünk itt. Jó, persze Isaacnek tökéletes feladat, de miért is lettem én pont mellé osztva? Sokkal jobb dolgom is lenne a táborban. Csinálhatnék valami hasznosat. De persze gondolom a százados továbbra sem bízik benne túlzottan. Ha akár csak egy kis beleszólása is volt abba, hogy kit küldjenek ide... máris egyértelmű, hogy mit keresek itt.
Talán jó fél óra is eltelik csendben, mire úgy döntök, hogy talán ideje lenne megszólalni. Persze nem mintha túl sok reményt fűznék hozzá, hogy ebből beszélgetés alakul ki. Amúgy is, teljesen jól elvagyok csendben, de...
- Mi a helyzet a nőddel? Bevallottad már neki, hogy szereted? - hiába a szavai, nem mutat túl nagy érdeklődést. De persze attól még szeretné hallani a választ, csak közben megosztja a figyelmét és a környéket nézi.

/Extra rövid lett... bocsi Neutral

/

Tárgy: Re: Városfal 2014-07-27, 15:10

Andrew és Isaac

Nagyon pocsék ez a nap, igyekszem katona módjára viselkedni, nem akarok vitát vele. Azért vagyunk itt, mert ide küldtek minket, hogy körülnézzünk és meggyőződjünk arról, hogy minden rendben van. Nem azt mondom, hogy szeretnék vele vég nélkül csevegni mert nem így van, de azért már kezd egy cseppet zavarni, hogy ilyen látványosan kerülünk mindenféle kommunikációt. Tudom hibáztam, belátom, tehettem volna másképp is, de azt hittem úgy minden jobb lesz, ha tönkre teszem magam, de az, hogy a bátyám szinte felém se néz, ráébresztett arra, hogy ez nem olyan jó, mint az elején volt. Lassan többet látom az apámat, mint a bátyámat, ami azért fura, mert ha nem muszáj akkor a havi közös ebéden kívül felé se nézek, belőle ez is bőven elég.
Nem is tudom miért akartam belekezdeni abba a mondatba, egyszerűen csak úgy éreztem, hogy muszáj valamit mondanom. De persze csak a magam mentegetőzése lett volna belőle, így, hogy előbb Ő szólalt meg, szinte mentette a helyzetet, nem biztos, hogy ez lett volna belőle.
Figyelmesen hallgatom, ezúttal még tőle is sok amit mond. Nem haragszik, ez azért új, viszont a helyzet változatlan, továbbra sem lesz köztünk semmi sem rendben.
-Megértettem. - Ez az egy szó mind takarja amit mondani akartam, tehát testvérek vagyunk csupán ez nem számít többé, rendben, megértettem, akár a halál is elragadhat magam baja miatt és Őt többé nem érdekli, rendben, megértettem. Nem fogok kézzel-lábbal kapálózni, hogy márpedig szeretnék békét kötni vele és újra a testvére lenni, felnőtt férfiak vagyunk, neki is joga van ahhoz, hogy elfelejtsen dolgokat és nekem is ahhoz, hogy megértsem, bármit is tennék mind felesleges. Ha neki nem számít mit teszek akkor nekem se számít. Gondolkodtam rajta, hogy miután beszélünk majd elindulok a változás útján, de minek, ha őt az se érdekelné?
Nem fogom törni magam, hogy megfeleljek bárkinek is. Nekem eddig is jó volt, hát akkor maradjon is hasonlóan jó.
-Sok sikert a bajai megoldásához Uram! - Mondom neki nyersen, mostantól számomra sem lesz több, mint a felettesem, hisz én is mondhatom, hogy a bátyám, ha mást gondolok. Az öccse vagyok, akit katonának tekint csupán, hát ha így, akkor így.

Tárgy: Re: Városfal 2014-07-27, 11:04

Már előre tudom, hogy a mai igazán pocsék nap lesz. De mindent megteszek, hogy ne torkolljon az egész vitába. Minél kevesebbet beszélünk, annál jobb. Amúgy sem azért vagyunk itt, hogy tisztázzuk a dolgainkat. Csak és kizárólag parancsot teljesítünk. Amúgy sem vagyok benne biztos, hogy akarok-e bármit tisztázni vele. Szeretem, ez tény. Bármit mondok, még mindig az öcsém. De már nem védem a hátán minden egyes alkalommal, amikor úgy tartja kedve és parancsot szeg. Csak levettem róla a kezem, ennyi az egész. Így könnyebb. Ráadásul talán neki is ez kellett, hogy belássa, nem úszhat meg mindent, amit anélkül tesz, hogy a következményekre gondolna.
Nagyon úgy tűnik, hogy legalább most képes felnőtt ember módjára gondolkodni. Vagyis nem köt bele minden szavamba és amikor jobbra indulok, nem fordul balra. Haladás. Az viszont még mindig elképzelhetetlen, hogy vég nélküli beszélgetésbe kezdjek vele. Ő viszont megszólal. Nem fordítom még csak felé sem a fejem, de egyértelmű, hogy figyelek. De nem érkezik a folytatás, úgyhogy egy kisebb sóhaj után csak megszólalok.
- Nincs rá szüksége, oké? - van egy sejtésem, hogy mi is akart lenni ez az egész. De tényleg nem kell. - Tudom én, sajnálod meg minden - mondom, miközben a távolt kémlelem. Nem fogok belemerülni a témába az egyszer biztos. Semmi értelme nem lenne. Már ez a két mondat után is elég sokáig hallgatok ahhoz, hogy azt lehessen hinni, nem fogom folytatni. De majd fogom, csak kell egy kis idő, hogy megfogalmazzam. Nem megy ez nekem olyan könnyen.
- Nézd, nem haragszok rád. Azt kezdesz az életeddel, amit akarsz. Legalábbis részemről. Hülye voltam, hogy állandóan irányítani akartalak. Belátom, hogy felesleges volt. Nem szólok bele abba, hogy mit csinálsz, de nem is foglak kihúzni a bajból. Nem tartom miattad a hátam többet. Ha belemászol valamibe... - vállat vonok. Egyértelmű, hogy úgy oldja meg, ahogy szeretné vagy épp tudja. - Az öcsém vagy, de megvan a magam baja - teszem még hozzá, csak azért, hogy tudja, rendben vagyunk. Továbbra is a testvérem, de nem követem minden lépését. Csak ennyi változott. Nem fogom törni magam, hogy megvédjem, mikor a saját életem darabkáit próbálom éppen összeilleszteni.

Tárgy: Re: Városfal 2014-07-25, 22:35

Andrew és Isaac

Kedvelem a bátyám és felnézek rá. De nagyon erősen kétlem, hogy megférnénk sokáig egymás mellett. Én szeretném, ha tisztázódnának köztünk a dolgok, amiket jórészt én rontottam el. Picit talán túlságosan is egyszerűen kezeltem az életem és nem izgatott semmi. Fogalmam sincs hányszor húzhatott ki a csávából, de biztosan többször, mint ahogy levegőt szoktam venni.
Mikor megérkezik biccentek felé. Mostanság ez köztünk a legnagyobb kommunikáció. Azon kívül persze, hogy Ő kiad valami utasítást én pedig megteszem azt.
-Egyetértek. - Ezzel elindultam jobbra. Tény, hogy nagyon nem tetszik nekem, hogy ilyen beosztást kaptam, jobban örültem volna egy olyan katonának akihez eddig egy szót nem szóltam, nem ismerem és meg nem volt gondunk egymással. Sajnos tartok attól, hogy sokáig nem tudom visszatartani a dolgokat és akkor megint ott tartunk majd ahol mindig is.
Egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy eddig fajult minden. Hogy sikerült így elrontanunk mindent? Hibáztathatnám az apánkat ezért, de akkor nem lennék teljesen igazságos, Ő csupán arról tehet, hogy utáljuk Őt, arról nem, hogy mi nem tettünk semmit azért, hogy összetartó testvérekké váljunk.
-Tudom a feladatom, nem akciózni jöttünk hanem körülnézni. Világos. - Tisztában vagyok vele ezt miért mondta. A múltkor mikor abban a házban tartózkodtunk, fegyvert fogtam a katonáira mikor összevesztek egy magazinon. Azt nem kellett volna bevallom, de akkor jónak tűnt.
-Andrew.. - Kezdtem volna a mondatba amitől azt vártam majd helyrehoz mindent, de végül csak eddig jutottam, nem tudom hogyan is mondjak el neki bármit is. Természetesen szeretném visszakapni a bátyámat, de nem tudom, hogyan is lenne ez lehetséges. Meg mostanában Andrew-n is látom, hogy össze van zavarodva, ez talán valamiféle családi ökörség? Remélem nem, legalább egy józan ember lehetne a családban.

Tárgy: Re: Városfal 2014-07-24, 13:25

Egy pillanatig sem látni rajtam, hogy ellenemre lenne a kiadott parancs. Ez nem arról szól, hogy van-e kedvem fél napot Isaac társaságában tölteni vagy sem. Mindenféle megjegyzés és morgolódás nélkül kezdek készülődni, amint megkapom, hogy leléphetek. Viszont még így is sikerül majdnem késnem. Talán pár percet elcsúsztam az idővel, de nem tehetek róla. Ha az apánk beszélni akar, akkor beszélni fog, nekem pedig végig kell hallgatni. Fogadok, ha ő adta volna ki a parancsot, most mással lennék beosztva. De nem. Csak a szokásos szöveget adja elő, én pedig bőszen bólogatok, majd tényleg indulok, hogy elkészüljek és nagyjából időben odaérjek a városfalhoz. Újabban néha megengedem magamnak azt a luxust, hogy kocsival menjek, de ezúttal nem. Jobb, ha spórolunk későbbre. Lesz még szükség a benzinre és nem kényelmi szempontból.
Úgyhogy nagy léptekkel haladok, végig a városon, bár látni rajtam, hogy jobb, ha senki nem szól hozzám. Mire odaérek, már sikerül ezt a kifejezést letörölni az arcomról. Szerencsére. Felnézek az ott ácsorgó katonára. Igen, igyekszek csak így gondolni rá továbbra is. Egy katona a sok közül, akiért régen nagyon sok mindent tettem, de teljesen feleslegesen.
Üdvözlés gyanánt aprót bólintok felé. Nem látni rajtam, hogy neheztelnék rá, úgy tenni meg pláne nem fogok, mintha itt sem lenne. Mellém lett beosztva erre a pár órára, nem akarom megnehezíteni a saját dolgom. Sem az övét. Tudom én, hogy bárhol máshol szívesebben lenne. Talán még apánk előtt is szívesebben állna, mint itt, velem.
- Fogjunk bele. Minél hamarabb elkezdjük, annál hamarabb tűnhetünk el innen - szólalok meg végül, majd mindkét irányba szétnézve megindulok balra. Ha tehetném, azt mondanám, hogy ő erre, én arra, de azért még megüthetném a bokám. Csapat. A rohadt életben, csapatként kell működnünk!
- Nem tudom, minden részletet ismersz-e, de semmi lövöldözés vagy hősködés. Előbb kérdezünk - mondom, bár közel sem olyan parancsoló a hangom, mint bárki más katonával lenne. Egyszerű tényközlés, semmi több.

Tárgy: Re: Városfal 2014-07-23, 21:54

Andrew és Isaac

Néha tényleg úgy érzem a sors is ellenem van, próbálom kerülni Andrew-t, nem akarok veszekedni vele, egyszerűen csak nem akarok a kapcsolatunkon többet rontani, már így mondhatni elveszítettem a fivérem, eddig fel sem fogtam, hogy mennyit tett vagy próbált tenni értem. Csak most, hogy szinte megszűntem létezni számára, fogom csak fel, hogy buta tetteimnek köszönhetően jutottunk eddig. Mindig másokat hibáztattam azért, hogy nekem semmi sem alakul úgy ahogy szeretném, holott egyedül magam rontottam el mindent. Igaz, hogy apám egy cseppet sem tett azért, hogy engedelmes fiává váljak, de picit talán engedhettem volna. Biztosan nem haltam volna bele, ha negyed annyira engedelmes lettem volna mint Andrew, neki se volt könnyű apánk mellett, ezt tudom, de legalább Ő megtalált egy megoldást, hogyan kerülje el apánk sas tekintetét ami engem folyton követ és nézi mikor hibázom egy hatalmasat.
Most is igyekeztem olyan beosztásba kerülni ahol vagy egyedül vagyok, vagy esetleg valakivel akit nem ismerek, ebből az lett, hogy Andrew került mellém, hát már miért is ne? Egyszerű volt a parancs, járjuk végig a városfalat, nézzünk szét minden rendben van-e aztán térjünk vissza, tegyünk jelentést majd várjuk mit kapunk utána. Ezzel nem is lenen gond, de Andrew és én egy helyen ráadásul munka közben? Szerintem valamelyikünk a végén ideg összeroppanást fog kapni, vagy szépen orrba vágja a másikat. De azt se zárom ki, hogy Andrew levegőnek fog nézni, mostanában ez a szokása. Még mindig jobb, mintha a földbe szeretne verni, kinézem belőle ezt is, igencsak ingerlékeny mostanában.
Előbb értem a városfalhoz, mint a bátyám, direkt így időzítettem, kellett egy kis idő míg felkészülök a "rég" nem látott bátyám fogadására.
Ezúttal nem hoztam magammal Ezredest, tudom, hogy Andrew-t idegesíti, nem akarok egy kutya miatt összeveszni vele, de így sem kizárt, hogy sikerülni fog.

Tárgy: Re: Városfal 2014-06-18, 09:45

Szabad játéktér!

Tárgy: Re: Városfal 2014-04-23, 20:12

Théodore & Avalon

Nem jön jól most, hogy még egy ismeretlen srác is elkezd piszkálni. A végén még tényleg őt is megtalálom sózni egy darab kaviccsal, ha találok még egyet, és fel is húz annyira, hogy megtegyem, bár azért ilyet nem hiszem, hogy elkövetnék, a sirályt se találtam el és nem azért, mert olyan rosszul célzok, főként azért, mert nem akartam szerencsétlen más bűne miatt kárhoztatni. Az a madár nem tehet arról, amit mások műveltek, sőt igazából... ők sem. A világ az, ami nem a legjobb így.
- Kösz... rendes tőled... - igen, persze, hogy cinikus a hangom és nem gondolom komolyan. Neki is jobb, ha most békén hagy, mert ez nem az a világ, ahol olyan nyugodtan és békésen elbeszélgethet két idegen. Ez nem egy magam fajta lánynak való világ. Jó eséllyel még csak egy első bálom se lesz soha, bár nem is vágytam rá olyan mélyen, de... az embernek valahogy mindig az hiányzik, amit nem kaphat meg, még akkor is, ha abban az esetben, ha elérhetné már annyira nem is kéne. Nem lesz már normális, átlagos gyerekkorom, hiszen még az se biztos, hogy az apám hazatér-e egyáltalán, vagy hogy a bátyám nem keveredik-e bajba Párizsban. Aztán persze csak nekiszegezem a lényegtelen kérdést, amire úgyse tudna választ adni, mert mit mondhat rá, ami nem bánt meg? Ha olyan lesz a válasza, ami felingerel, az neki sem jó, ha viszont olyan, ami ugyanúgy csak kiakasztó, megint nem lesz tőle jobb kedvem. Inkább költői kérdés volt ez.
- Újranépesíteni? - szökik fel a szemöldököm, ahogy megint felé pillantok, elszakítva a tekintetem a lassan fölénk kúszó sötétség miatt eltűnő folyó irányából. Hát ez köszönöm, de nem hangzik valamit jól. Szóval a nők arra kellenek, hogy gyerekeket szüljenek. És ha én nem akarok? Nem én döntöm el igaz? És ez már önmagában is rémesen megalázóan hangzik. - Mint valami tenyészkanca! - rázom meg a fejem, újra a sötétedő távolba meredve. Még csak úgy istenigazából nem is csókoltam meg soha senkit. Azok a szórakozások a srácokkal, inkább illenek be heccnek, mint bármi másnak. Nem leszek én valami állat, aki arra jó, hogy új kis franciákat termeljen az országnak. Amúgy se lennék jó anyag, nincs előttem semmilyen érdemi példa.
- Akik fontosak nekem, azok harcolnak, én pedig nyugodtan üljek itthon és... várjak, hogy valaha visszajönnek-e? - közben meg persze takarítsam a házat, és tegyek meg mindent a ház körül, mintha mi se történt volna, mintha a családom, a barátaim nem találkozhatnának épp abban a pillanatban szembe egy golyóval, amikor én épp... vacsorázom. Rémes dolog úgy élni, úgy aludni meleg ágyban, takaró alatt, hogy ahogy ő is mondja az apám talán egy lövészárokban fagy halálra valahol távol és arra is van esély, hogy el se temethetem.

Tárgy: Re: Városfal 2014-04-23, 10:06

"]

Avalon &Théodore

A nézelődéshez talán nem a legkiválóbb időpontot választotta, ugyanis gyorsan esteledik, de még van épp annyi narancsos fénysugár, hogy néhány pillantást vethessen az őket körülvevő vidékre, próbálva elraktározni a látványt, mert nem valószínű, hogy a közeljövőben valami hasonlóan festői vidékre viszi a lába. (Vagy hogy pontosabbak legyünk, a vonat, amely csomagszállító vagonjában megpróbál láthatatlanná válni.)
- Rendben, akkor várok holnapig, hogy beléd köthessek - biccent somolyogva, mert hát ha a mai időpont nem megfelelő, provokáló megjegyzéseit igény szerint szívesen eltartogatja egy darabig, ha akkor nagyobb a keletje.
Talán nem a legbölcsebb lépés az egyébként is paprikás hangulatú lányka hobbiszerű piszkálása, mert nem úgy tűnik, mint akinek sok noszogatás kellene a kiakadáshoz, vagy hogy apró dühös ökleivel az első szembejövőnek essen...már ha nem tartogat egy bazookát a hátsózsebében.
- Reszkessetek, legyek és szúnyogok - mormogja a képzeletbeli bajsza alatt, elvégre micsoda rovarirtások mehetnek nyaranta itt a folyóparton, ha ezen az elven gondolkodunk. Azért remélhetőleg a lány még hagyni fog valamennyit a sirály- és egyéb populációból.
Bár Théonak nem volt előzetes forgatókönyve a beszélgetésről, erre a kérdésre semmiképp nem számított, és a hirtelen meglepettség ki is ül az arcára, ám ennek ellenére próbál értelmes választ adni - attól függetlenül, hogy első gondolatként inkább azt fogalmazná meg, hogy "nem muszáj varrni, mosogatni is szabad", de van egy olyan előérzete, ezzel a megjegyzéssel nem lenne a legnépszerűbb ember a környéken.
És nem mellesleg nem szeretne a sirály helyett céltáblául szolgálni, ezért úgy dönt, inkább nem hergeli a másikat humorával.
- Hát gondolom azért, mert ha nem marad itthon senki, nehéz lesz újranépesíteni az országot egy háború után - jegyzi meg vállat vonva, próbálva valami értelmesebb választ adni annál, hogy "mertanőkgyengék". Néhai orvoshallgatóként főleg tudja, hogy ez botorság, a női szervezet bizonyos tekintetben még többet is bír, meg egy gépfegyvert mindenki meg tud emelni, hogy embertelen pusztítást végezzen, nemtől függetlenül.
- Miért szeretnél te annyira frontra menni? Vonz a lehetőség hogy megfagyj egy lövészárokban? - vonja fel a szemöldökét. Milyen szép lenne, ha a világ többi részén is mindenki úgy döntene, hogy ő márpedig nem harcol, a sok politikus meg mehetne hódítani a reumás tömpe lábain úgy, ahogy szeretne.

Tárgy: Re: Városfal 2014-04-22, 19:29

Théodore & Avalon

Annyira nagyon idegesítő, ha semmibe vesznek és erre most mintha mindenki rájátszana. Még az elsétáló őr morgása sem érdekel, miszerint nem kéne itt lennem, hiszen nem sokára lemegy a nap, meg egyébként is. De komolyan mi köze hozzá?! Ez a mi városunk és nehogy már azért, mert kilométerekre háború zajlik, ne lehessek kint a várfalon akár sötétedés után is. Meg tudom védeni magam, ha arról van szó, vagy legalábbis ebben a hitben ringatom magam. Nem fog megállítani egy kis sötét, jól tájékozódom és feljön majd a hold is, ami szépen útbaigazít hazafelé, ha már úgy érzem a hűvös levegő eléggé lenyugtatott ahhoz, hogy képes legyek egyáltalán elindulni.
Jó eséllyel az idegesség miatt nem figyelek fel a srácra, aki nem is olyan messze tőlem ácsorog, valahogy a sirály jobban leköt, vagyis ő is inkább csak idegesít. Nem tetszik, hogy itt kárál nekem, mintha azt szajkózná, hogy nincs igazam, hogy ki akarom tombolni magam kicsit, hanem csak fogjam be és tegyem, amit kell, ahogy mindenki teszi. Mások olyan könnyen alkalmazkodnak, asszonyok, akik főznek az ellenállókra, de én... én nem akarok! Én tenni akarok valamit, nem csak mögöttük állni és hajrázni, csak azért, mert nekem mellem nőtt. Én is ugyanúgy ki tudok állni az igazamért. Erre tanított az apám, ezt mutatta a bátyám. Jobban lövök, mint sok férfi és mégis nekem kellene otthon ülni és foltozni a kilőtt zubbonyokat? Eszem ágában sincs! És csak ekkor hallom meg a hangot. Morcosan pillantok abba az irányba amerről jött.
- Ne köss még te is belém, arra ma már nagyon nincs szükségem! - szinte már fújtatok. Nem tetszik, hogy még egy vadidegen is így viselkedik és a tetejében még ő is pasi. Biztos azért olyan nagyképű, és ő is jobban tud mindent, mint én, csak azért, mert van valami a lába között, nekem meg nincs. Ez nem fair! - Tényleg semmi közöd... - inkább csak halkan morgok, nem is biztos, hogy hallani lehet olyan távolságból. - Megérdemelte, mert... zavart! - rántom meg a vállam, no meg odaképzeltem egy olyan fejet, aki még inkább megérdemelte volna. Aztán csak hatalmasat sóhajtok és kicsit oldalra fordulok, hogy ne majdnem háttal üljek neki. Az egyik lábamat felhúzom magam alá, a másik pedig rézsutasan még most is lefelé lóg.
- A férfiak miért gondolják úgy, hogy többek a nőknél, csak azért, mert... nem is tudom, miért? Miért elvárás, hogy amíg mások harcolnak, mi otthon üljünk és varrogassunk? - kérdőn nézek rá, mintha tényleg tőle várnám a választ, pedig ő aztán nem is tehet semmiről, még csak nem is ismerem. Habár tény és való, hogy az előbb ő is ugyanúgy meg akarta mondani nekem, hogy mit is tegyek, ami szintén nem tetszett túlságosan. Akkor dobálok sirályokat, amikor akarok és ha harcolni akarok az ellenség ellen, akkor miért ne tehetném?!

Tárgy: Re: Városfal 2014-04-22, 16:29

Avalon &Théodore

Mégis maradt - senki ne kérdezze, miért, mert valószínűleg semmilyen koherens válasszal nem tudna szolgálni azon túl, hogy nem szeret állandóan rohanni. Nincs a homlokára írva, hogy valami nem stimmel vele, úgyhogy ha nem idegeskedi túl a dolgokat, néhány napot valószínűleg nyugodtan ellébecolhat itt.
És ha már így döntött, úgy határozott, akár szét is nézhet a környéken; így kötött ki végül a városfal tetején, elvégre honnan lehetne jobban belátni a környéket?
A falon strázsáló álmatag őrszemen kívül, aki mellett nem esik nehezére elsétálni, egy szőke, fiatal lányt lát még a peremen ülni.
Nem messze tőle megáll, majd az egyik mellmagasságban lévő kiugróra támaszkodik; nem biztos benne, hogy jelenlétét észrevették, elvégre nem ágyúszóval és tűzijátékkal érkezett, de nem is feltétlen célja megzavarni a másikat.
A szóbanforgó hölgy eközben nagy puffogások közepette úgy határozik, a sirályok nemzetsége tehet minden rosszról e föld kerekén, bár a madár szerencsére megmenekül - Théo titkon szurkolt neki, hogy időben rebbenjen arrébb, ahogy meglátta a lendülő követ -, de ahogy elnézi, nem azért, mert a lány nem próbálkozott eléggé.
- Most aztán jól megmutattad neki. Így már biztosan tudni fogja, hogy veled nem érdemes cicózni - bizonygatja komikumba hajló halálos komolysággal - és nem kevesebb szarkazmussal -, miután eldöntötte, hogy a lány (viselkedése alapján semmiképp) nem elég idős ahhoz, hogy az illem szerint magáznia kelljen.
A "rejtekhelyéről" nem lép elő, csak átszól a másik felé, elvégre alapvetően nem akarja zavarni; elég nyilvánvaló, hogy valami miatt ideges, vagy legalábbis Théo reméli, hogy ez az oka, hogy szerencsétlen madarakat céloz meg, nem pedig puszta kedvtelés, de azért a harag levezetésére léteznek konstruktívabb módszerek is.
Feltéve, hogy a lány nem sirálypaprikást szeretett volna főzni estére a családnak, mert akkor csak tessék.
- Jó, tudom, semmi közöm hozzá - visszakozik egy legyintéssel néhány pillanattal később, elvégre nem fogja ő az erény fénylő palástú őrét játszani, és egyébként sincs alapja senkit megítélni. - Kiérdemelte legalább? - teszi hozzá azért a kérdést, minden bölcsebb megfontolásai ellenére, miszerint "nem beszélünk senkihez, akinek van füle", vagy "ha találkozunk valakivel, lesütjük a szemünket és elszublimálunk a tavaszi szélben".

Tárgy: Re: Városfal 2014-04-21, 16:01

Théodore & Avalon

Sötétedik és tudom, hogy haza kéne már mennem, de egyszerűen nem tudom rávenni magam. Nem túl jó hírek jöttek Párizsból. Zavargások azt hiszem, a bátyám pedig ott van, most már hetek óta, és fogalmam sincs, hogy mikor tér már végre vissza. Alig várom, hogy jó híreket kapjak róla, vagy legalább híreket, mert az hogy ilyen régóta elment kifejezetten kiborító. Én meg nem tehetek semmit. Bárcsak mehettem volna helyette! Nem vagyok már gyerek. Tizenhét leszek igen, de manapság ez már nem minősül gyermeki kornak. Olyan időket élünk, amikor nem teheti meg senki, hogy túl sokáig marad meg gyereknek. Én sem vagyok már az, csak egyszerűen ezt mások nem akarják megérteni. Persze arra jó voltam mindig, hogy szórakozzam a srácokkal, de amikor már komolyabb megbeszélések vannak az ellenállóknál, így hogy a bátyám nem áll ki mellettem, szinte semmibe vesznek. El sem mondhatom mennyire mérges vagyok. Talán a lassan hűlő levegő segít majd, hogy kicsit lehiggadjak. Egyelőre csak ülök a városfal szélén, és figyelem a lent egyre ritkásabban elhaladó embereket. Lemehetnék a folyópartra is, de nem jutottam el addig és már nincs kedvem feltápászkodni és tovább menni. Pedig köveket dobálni izgalmasabb a vízbe, mint a több méteres mélység felett lógázni a lábamat és nem tenni semmit. Nem messze tőlem száll le a kövekre egy sirály, de most még ahhoz sincs sok kedvem, hogy hallgassam a károgását. Pedig egészen festői a környezet alapjáraton, hiszen lassan megy le a nap. Ha más időket élnénk, akkor kifejezetten boldogsággal töltene el ez a látvány, de most ennek esélye sincs.
Mérgemben végül ez a kezem ügyébe akadó nagyobb követ hajítok a madár felé. Persze nem találom el, ha ideges vagyok sose tudok jól célozni. Apa is megmondta már párszor, hogy a célzáshoz higgadtság kell, engem pedig túlságosan könnyen el tud kapni a paprika méreg. Persze most se sikerül, a sirály mérgesen károgva száll tovább. De legalább már nem fog zavarni.

Tárgy: Városfal 2014-04-12, 06:07

Városfal

Egészen a templomkerttől a hídig húzódik a városfal a folyó mentén. Belátni innen a Rhonet, a túlpartot is és a környéket is egész távolra, ha épp szép az idő.

Titkosított Akta