Ω Főkarakter : Andrew Maxwell Ω Hozzászólások száma : 204 Ω Kor : 32
Tárgy: Andrew Maxwell 2014-04-09, 17:08
Andrew Maxwell
"Soldier or Killer. What’s the different?"
Userinfó: Főkarakter
Név: Andrew Maxwell Rang/Foglalkozás: Őrmester Születési dátum: 1917. 10. 14. – U.K. Skócia, Glasgow Csoport: Szövetséges
Jellem: Fegyelmezett, hiszen szabályok között nőtt fel. Mosolyt ritkán látni az arcán. Az érzelmeit jól elrejti és szinte betegesen képes uralkodni a reakcióin. A fegyverrel már tizenévesen megtanult bánni. Végül is, mi lehetne tökéletesebb ajándék egy tizenkét éves gyereknek, mint élete első fegyvere? Kérdezés nélkül teljesít minden parancsot. Mondhatjuk, hogy ő a tökéletes katona. Akként nevelte az apja, az lett belőle. Az emberi énje viszont… kezd kételkedni az apja szavaiba. A rendszer helyességében. Néha úgy érzi ő csak egy báb. Vagy inkább egy kutya, aki parancsra öl. A bűntudat kezdi felemészteni. Ahányszor csak friss vért mos le magáról, a lelke egy újabb része rohad el. Érzi. De a parancs továbbra is parancs. Ha eltávon van sem megy túl messzire. Mint egy állandóan szolgálatban lévő katona. Az éjszaka közepén, csukott szemmel képes a készenlétben tartott fegyvere után nyúlni és egy pillanat alatt felérni a helyzetet. Meg kell ölni, aki felébresztette, vagy sem. Általában inkább nem. Nem érdemes egy kutyára vagy egy, a padlón átrohanó egérre golyót pazarolni. Pedig ő felébred rá. A kisegér kaparászására is.
Külső: Gyerekként ő volt a szőke herceg, fehér lovon. Angyali mosoly ült az arcán még akkor is, amikor fegyvert szorongatott a kezében. Mára a szőke hajból inkább barna lett, a csillogó kék szemei pedig valami belső feszültségről, bűntudatról árulkodnak. Néha megengedi magának a hosszabb hajat és a borostát. Ez az ő apró lázadása – legalábbis szeret erre így tekinteti. Csak, hogy érezze, nem egy báb a tömegből. A hátán egy nagy heg húzódik. Az első éles bevetése emléke. Ezen felül egy kisebb heget tetoválás fed az oldalán. Egy másik pedig a bal vállán.
Előtörténet: Egy hideg fegyver csöve nyomódik a halántékomhoz. Nem mozdulok. Az évek gyakorlata és a kiképzés megtette a hatását. Még a pulzusom sem emelkedik, csak a szemem csukom be egy pillanatra. Amikor kinyitom, magam előtt látom a hiányos padlóburkolatot. Idő kell, amíg felemelem a fejem. Tudom, hogy igazam van. Biztos vagyok benne. De aki a fejemhez tartja a fegyvert a felettesem. Az apám. Nem kell odanéznem, hogy tudjam, soha nem haragudott rám még ennyire. Az öcsémre nem haragudott még soha ennyi, pedig ő aztán ki tudja húzni nála a gyufát. Az állandó engedetlenség, a lázadás, a szabályok megkerülése. De én nem. Mindig én voltam a jó gyerek. Az, akire büszke volt. Most viszont… egyetlen egyszer, megkérdőjeleztem a döntését. Ez lett belőle. Itt állok és a saját apám fog fegyvert a fejemhez. Nem értem, hogy mit akar vele bizonyítani, amíg beszélni nem kezd. - Mindig hittem benned, fiam. Az öcséddel együtt arra neveltelek, hogy kövesd a felettesed utasítását. Megmutattam a rendszert. Ebbe születtél. Te mégis kételkedsz? – nagyot sóhajt, mintha nehézséget okozna neki, hogy ezt a pár szót kimondja. Már kezdem azt hinni, hogy nem fogja folytatni. Miért is tenné? Szembesített azzal, hol hibáztam, a kioktatásnak vége. Tudom, hogy hol hibáztam, mégis képtelen vagyok beismerni. A szívem mélyén tudom, hogy ez nem igazi hiba. Megszegtem a parancsát, de okkal tettem. Mert nem volt jogos. Soha nem jogos, ha egy kisgyerek életét akarja elvenni és velem végezteti a piszkos munkát. Egyáltalán nem értem az okai. Mit tehetett az a gyerek, hogy ezt érdemelné? Nem Irakban vagyunk és ő nem egy gyerekkatona. Miért kellene megtennem anélkül, hogy tudnám a részleteket? Sok éven át, kérdés nélkül végeztem el, amit csak rám bíztak. Nem adtam tovább, pedig megtehettem volna. Azt akartam, hogy rám legyen büszke. Egyszer sem mondta, hogy az lenne. A fegyelmezésből viszont mindig is kijárt. De ez az első, hogy ilyen módon teszi. - Azt hittem, hogy te más vagy, mint az öcséd. Igazi, hű katona. Úgy tűnik, tévedtem – egy pillanatra elhallgat. Hallom a halk kattanást, ahogy kibiztosítja a fegyvert. Még most sem mozdulok. A saját apám nem lőne le. A felettesem viszont…? – Van, hogy az életed múlik azon, hogy teljesíted-e a neked adott parancsot. Még mindig nem érted? Képzeld el, hogy besétál az ezredes. Rád emeli a tekintetét, te pedig nem azt a rohadt padlót bámulod, mint egy rossz kölyök! Azt mondja, védd meg magad. Öld meg, aki rád támadt. Öld meg, aki a fejedhez tartja a fegyvert. Önfenntartás, fiam. Gyerünk! – az utolsó szó hangosan csattan az éjszaka sötétjében. Nem értem, miről beszél, arra viszont nincs lehetőségem, hogy visszakérdezzek. Pont, mint a filmekben. Lassulni kezd az idő. Eddig nem hittem, hogy ez lehetséges. Egyszer sem éreztem még ilyet. A harctéren sem. Csak most. A fegyver csöve erősebben nyomódik a halántékomhoz és érzem, hogy apa… nem, felettesem meg fogja húzni a ravaszt. Kihasználom az utolsó pillanatot az életemből. Becsukom a szemem. Először anya arca jelenik meg. Csak egy másodpercre villan fel. Az, ahogy rám mosolygott. Már alig emlékszek rá. Aztán az öcsém. A rossz fiús mosolyával és az idióta magyarázkodásával. Aztán apa, ahogy a bőröndökkel áll az ajtóban és azt mondja, költözünk. Minden fél évben eljátszotta. Ezzel telt a gyerekkorom. Állandó költözködések, újabb és újabb katonai iskola a vezetésével. Élesen vált a kép. Kiadja a tűzparancsot az egy hónappal ezelőtt csatában. Se egy mosoly, se egy szép szó. Nem csak akkor. Soha. … és most, a valóságban, meghúzza a ravaszt. A fegyver pedig üresen kattant. - Letelt az időd. Halott vagy, Maxwell. Úgy sétál ki az üres helységből, amit a szobámnak nevezek éppen, mint aki jól végezte dolgát. Teljesítette a saját magának kiadott parancsot és húzhatja a strigulát a kis füzetébe. Egy újabb halott. Egy újabb veszteség. Egy a sok közül.
A hozzászólást Andrew Maxwell összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2014-04-09, 21:27-kor.
Adeline LaPierre
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Adeline LaPierre Ω Hozzászólások száma : 268 Ω Kor : 38
Tárgy: Re: Andrew Maxwell 2014-04-09, 19:03
Elfogadva!
Paráztál, mint mindig, de most se volt rá egy cseppnyi okod sem. ^^ Tök jó lett az ET, igazi katonát sikerült megformálni, de olyat, akinek igenis vannak lelki dilemmái is, szóval tuti kis kari lesz belőle. A pb meg remek, bírtam nagyon már a Bates motelben is, szóval minden tökéletes, mindjárt kapsz szép piros színt is. ^^
