Ω Főkarakter : Sebastian Monroe Ω Hozzászólások száma : 56 Ω Kor : 30
Tárgy: Isaac J. Maxwell 2014-05-31, 11:36
Isaac J. Maxwell
"To believe only possibilities is not faith, but mere philosophy."
Userinfó: Sebastian Monroe
Név: Isaac J. Maxwell Rang/Foglalkozás: Közlegény Születési dátum: 1920. 06. 13. - U.K. Skócia, Glasgow Csoport: Szövetséges
Jellem: A bátyámmal ellentétben nem úgy táncolok ahogy az apám fütyül. Eléggé öntörvényű vagyok és képes vagyok a legnagyobb hülyeséget is elkövetni csakhogy felidegesítsem az apámat, aki már nem tud mit kezdeni velem. De olykor még Andrew haragját is kihívom aminek meg külön örülök. Nem lehettem teljesen 12 éves mikor először fegyvert adott az apám a kezembe, emlékszem, hogy a bátyám mikor ezen a rituálén átesett szinte egész nap a fegyverben gyönyörködött. Én csupán kézbe vettem és áttanulmányoztam majd egyszerűen vállat rántottam és visszanyújtottam az apámnak azzal a mondattal, hogy köszönöm szépen, de ebből nem kérek. Mondanom sem kell, hogy füstölgött a méregtől és megállás nélkül csak azt mondta, hogy haszna vehetetlen vagyok és, hogy nem vagyok méltó a nevemre. Mivel tudtam, hogy ilyenkor képtelenség lenyugtatni csak hallgattam és vártam a kitörés végét. Mióta csak beszélni tudok ellentmondtam a családi hagyományoknak. A fekete bárány a családban címszó volt a hátamra ragasztva. Nem mintha bármikor is leakartam volna mosni ezt a kitüntetést. Ahogy elnéztem az apám meg a bátyám sokszor elgondolkodtam azon, hogy biztos ide tartozom? Nem lehet, hogy rossz helyre születtem? Végül amiért nem érkezett válasz a kérdésemre a pimaszságba öltem minden szabadidőm.
Külső:Kicsi koromban a bátyám apró klónja voltam. Kék szem, szőke haj és angyali tekintet. Akkor még nem mutatkozott meg a sok különbség ami kettőnk között feszült. Idővel míg Ő sokat változott külsőleg is én szinte hasonló maradtam gyermekkori önmagamhoz. Megmaradt a halványkék szem a szőkés haj ami szinte rikít a napsütéses napokon. Magasságom átlagos, bár jobban örülnék ha legalább egy fél fejjel túlnőhetném az idegesítő fivérem. Testalkatom nem éppen egy katonai családba való. Elég vézna vagyok és az izom is csak félévente egyszer ha meglátogat. Apám ha teheti nem büszkélkedik a kisebbik fiával, megértem, én se szoktam vele. Hajam hosszabbra van engedve, sose törődöm az apám figyelmeztetéseivel miszerint ha nem vágatom le akkor Ő teszi meg. Nem tudom mikor fog beletörődni abba, hogy engem nem tud megzabolázni, nem vagyok egy hűséges öleb. Mikor éppen nem a földön mászom vagy kúszom akkor szeretem viselni a kedvenc barna kalapom.
Előtörténet: Kezdhetném úgy az egészet, hogy születtem ekkor és ekkor és hogy hogyan éltem míg ideáig jutottam. De a sablonos dolgok helyett inkább belevágok a közepébe. Legmeghatározóbb dolog az életemben az apám. Furán hangzik, de így van. Ő segített hozzá, hogy úgy döntsek ahogy. Még szinte beszélni se tudtam, de már minden egyes pillanatban azt hallottam, hogy muszáj megfelelnem a követelményeinek és, hogy legyek méltó a nevemhez. Szinte alig értettem ebből bármit is. Hosszú ideig próbáltam úgy viselkedni mint a fivérem. De nem kellett sok, hogy rájöjjek, amit Ő csinál nem más mint a parancsok követése és közben semmi olyan amit élvezhetne. Nem akartam apám bábja lenni. Andrew menthetetlennek tűnt. Az apánk behálózta, én viszont nem akartam egy vergődő rovar lenni a mérges pók hálójában. Amikor csak tehettem és ameddig tehettem kerültem apámat és a szabályait. Nem volt nehéz mert szinte otthon sem volt, lefoglalta az, hogy védje a hazát és, hogy jó katona legyen. Amit tőle kaptam nem apai tanítás volt hanem egy katona tiszt fegyelmezése. Vérszerint a fiai voltunk, de sose kezelt annak minket. Mi csak a katonái voltunk akiket ki kellett képeznie. Azt hittem idővel rádöbben, hogy belőlem képtelen katonát faragni, tévedtem, de még mennyire, hogy tévedtem. Ő nem olyan aki csak úgy feladja. Én kitartó voltam Ő pedig kétszer olyan kitartó. Számításaimat keresztül húzva lepasszolt Henry Winchester-nek. Elkezdődött a kiképzésem ami könyörtelen terepmunka volt nap mint nap és még rengeteg olyan dolog ami cseppet sem volt kellemes. Eleinte fontolóra vettem, hogy ahogy az apámnak majd neki is ellentmondok és kikészítem az idegeit. Tervem nem sikerült. Henry-nek kötélből voltak az idegei. Így hát tettem amit tennem kellett. Ezek ellenére henry jobb embernek és katonának bizonyult az apámnál. Kezdtem megbízni benne. Tudtam, hogy Andrew-t is Ő tette olyanná amilyen most. De a bátyámtól sose hallottam róla se jó se rossz dolgokat. Apám rengeteg reményt látott a fejlődésemben én pedig rengeteg felesleges erőfeszítést. Kinézetre sem lettem katonás jellegű, sőt a makacsságom se tudták kiölni belőlem. Minden egyes nap kúszok-mászok parancsra vagy éppen körülrohanom az egész kontinenst. De jobb ha az apám tisztában van azzal, hogy engem nem lehet megtörni, egy csatát megnyert, a fia katona lesz, de a többit elveszti, a tisztelet irányába réges-régen meghalt. A bátyámmal kapcsolatban pedig nem tudom mit is tehetnék. Csak a testvérem,d e valahogy nem tudok vele teljes mértékben fegyver szünetet kötni. Az a viselkedés amit tanúsít teljesen kiborít, hogy lehetünk mi testvérek?
Adeline LaPierre
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Adeline LaPierre Ω Hozzászólások száma : 268 Ω Kor : 38
Tárgy: Re: Isaac J. Maxwell 2014-06-02, 14:27
Elfogadva!
Nem minden testvérpár érti meg egymást, hát úgy fest ti is ide tartoztok, bár sokak szerint felnőttként az ember változik, akkor már lehet, hogy majd nagyobb lesz az összhang, majd kiderül. Egyébként még fiatal vagy, tehát nőhetsz, ne aggódj. ^^ Avit foglalj, de amúgy meg vagyunk, mehetsz kúszni-mászni, és a bátyád idegeire menni.
Egyébként még fiatal vagy, tehát nőhetsz, ne aggódj. ^^