Ω Főkarakter : Craig Morphew Ω Hozzászólások száma : 19 Ω Kor : 29
Tárgy: Craig Morphew 2014-04-02, 19:40
Craig Morphew
"Somebody get me out of here!"
Userinfó: Főkarakter
Név: Craig William Morphew Rang/Foglalkozás: Közlegény Születési dátum: 1921.11.08. Csoport: Szövetséges
Jellem: Felső középosztálybeli családból származom, soha nem kellett nélkülöznöm, és ez nyilvánvaló mindenki számára, aki találkozik velem. A beszédem mindig választékos, kínosan ügyelek az illemre és szinte minden témához hozzá tudok szólni. Kivéve persze a katonai táborokban előfordulókhoz. A mocskos viccek és az ellenség gyalázása nekem nem megy, emiatt pedig kilógok a többiek közül. Próbálok nem úgy viselkedni, mint egy úrifiú, de egyszerűen képtelen vagyok átvenni az általános viselkedésformát, úgyhogy inkább óvatosan beleolvadok a tömegbe. Nem adok rá okot, hogy felfigyeljenek rám, és mindig betartom a szabályokat. Ez nem túl nehéz, világ életemben ezt csináltam. Az iskolatársaim és a családi ismerősök megelégednek annyival, hogy egy pedáns, éltanuló mintagyerek vagyok, de az igazat megvallva, pontosan ennyi vagyok.
Az emberek általában kedvelnek, és én is kedvelem őket. Mindig igyekszem közvetlen és nyílt lenni, és azoknak a társaságában érzem jól magam, akik szintén ilyenek. Az érzelmeim többnyire kiülnek az arcomra, bár ezen sokáig próbáltam változtatni. Apám szerint mindig is túl érzékeny voltam, túl intenzíven élem meg az érzéseimet. Ha valamit vagy valakit szeretek, akkor iránta a végletekig elkötelezett vagyok, és ez az ellenkező irányban is igaz, ugyanakkor épp ennek köszönhetően a világ legapróbb rezdüléseiben is képes vagyok meglátni a szépséget. Nem tudok elképzelni rosszabbat, mint a háború. Gyűlölöm látni a sok szenvedést, amit egymásnak okozunk, felfordul a gyomrom, akárhányszor híradásra hangolom a rádiót. Néha azt kívánom, hogy bár kikapcsolhatnám az agyam azt a részét, ami az empátiát generálja. Nem akarom, hogy minden egyes hírre hányingerem támadjon. Ha pedig eszembe jut, hogy alkalomadtán majd nekem is fegyvert kell fognom mások ellen...
Mikor a búra megjelent, és ezáltal kiderült, hogy meghatározhatatlan ideig itt ragadtunk, megkönnyebbültem. Végre tudok aludni. Hirtelen eltávolodtam a valóságtól, a problémáimtól és a félelmeimtől. Persze, ott motoszkál a gondolat, hogy lehet, hogy a pillanatnyi csend után minden sokkal rosszabb lesz, mint eddig, de inkább megpróbálok nem gondolni erre. Igyekszem meghúzódni, hogy csak egy arc legyek a tömegből, akin mindenki átnéz és a következő pillanatban már el is felejtik. Sosem vágytam feltűnésre, nagy dicsőségre. Csak túl akarom élni. Hazamenni. Az igazat megvallva, pont elég nagy a gáz mindenféle háború nélkül is.
Külső:A lehető legmesszebb állok attól, amire az emberek a "katona" szót hallva gondolnak: piszkosszőke haj, acélkék szemek, szép metszésű arc. Az átlagnál kicsit talán magasabb vagyok, de vézna, nyúlánk testalkatom miatt törékeny benyomást keltek. Sosem voltam nagy sportember, sokkal szívesebben ültem a könyvtárban könyvet lapozgatva vagy festegetve. A mozdulataim és a gesztusaim inkább arisztokratikusan elegánsak, mint erőteljesek.
Előtörténet: 1922 őszén születtem vidéken, Wales északi részén, és ott töltöttem gyerekkoromat egészen tizenhárom éves koromig, amikor is bekerültem a berkshire-i Eton College-ba. Az iskolát kiváló eredményekkel végeztem, ami nagyon kemény tanulás eredménye, de megérte. Bár a szívem inkább a művészi pálya felé húz – szabadidőmben is legtöbbször festek és zongorázom –, apám egyértelműen kifejezésre juttatta, hogy nem támogatja ez irányú törekvéseimet. Jogi egyetemre akar járatni, én pedig elfogadom a döntését. Nagyon kötődöm a családomhoz, és inkább alkalmazkodok az ő elképzeléseikhez, minthogy viszálykodást szítsak. Mindenekelőtt azt akarom, hogy ők büszkék legyenek rám. Szüleimnek a család a mindenük, a makulátlan név, a széles ismeretségi kör és az általános tisztelet. Én pedig követni akarom ezt, még akkor is, ha emiatt félre kell dobnom a saját vágyaimat.
A három évvel fiatalabb húgom és anyám iránt érzett feltétel nélküli, rajongó szeretetem kölcsönös, apámmal viszont egy hajszálnyival feszültebb a viszonyom. Vannak dolgok, amiket nem mondunk ki, de mindkettőnk számára világos, hogy nem egészen az a fiú vagyok, mint amilyenre ő vágyott. Sosem kapta meg azt az eleven, harsány, harcias örököst, aki a hangját hallatja, a többiek élére áll és az izgalmakat keresi az életben, azt viszont érzékeli, és ami nekem a legfontosabb, elismeri, hogy nagyon keményen próbálkozom.
Amikor megkaptam a behívómat, megrendült az addig felépített világom, és sokáig nem is igazán fogtam fel, hogy ez velem megtörténhet. Apám megpróbált az ismeretségeit felhasználva megmozgatni pár szálat, hogy otthon maradhassak, de nem sikerült. Nem vagyok benne biztos, hogy tényleg mindent megpróbált, és emiatt neheztelek rá, de pontosan értem, hogy miért nem tette: abban reménykedik, hogy a katonáskodás majd megacéloz, és úgy térek haza, ahogyan ő megálmodott.
Nem hiszem, hogy elég erős vagyok ehhez. Reggelenként, amikor úgy kelek fel, hogy még mindig tart ez az őrület, elvesztek valamit saját magamból. Változok, és nem tudom, hogy milyen irányba. Félek. A levélírás összetart. Minden egyes nap leveleket írok, rövideket, hosszúakat, néha befejezem, néha nem, néha elküldöm, sokszor nem. De minden egyes levél olyan, mintha megőrizne belőlem valamit.
„Kedves húgom! A minap áthaladtunk egy kis francia falun, és semmi másra nem tudtam gondolni, mint arra a vakációra, mikor nagyapáékkal Cherrueix-ben töltöttük a nyarat, hat vagy hét évvel ezelőtt. Remélem te is emlékszel, azt hiszem, én sohasem voltam boldogabb. Akkor még minden rendben volt, ugye?Tudom, hogy nemsokára megint úgy lesz. Vettem neked egy apró ajándékot, de nem árulom el, hogy mi az. Legyen meglepetés! Nemsokára úgyis hazatérek, akkor majd személyesen átadom, és megígérem, hogy újra elmegyünk Cherrueix-be. A francia tudásom egyre csiszolódik, nem hiába tanulom már hosszú évek óta. Azt reméltem, hogy most majd gyakorolhatok egy kicsit, de csak ritkán tudok érintkezni a helyiekkel. Mindenesetre remélem, hogy előbb vagy utóbb lesz rá alkalmam. Ne haragudj, hogy nem írok hosszabban, de nincsen rá időm. Édesanyánknak már mindent leírtam, amit képes voltam felidézni, olvasd el te is nyugodtan. Csak azt akartam, hogy mindenféleképpen tudd: minden rendben van, és hamarosan újra látjuk egymást. Hiányoztok. Te, a szüleink, és persze a festés. Ölel bátyád, Craig”
„Drága Mama, Túl régóta vagyok távol. Úgy tűnik, eddig szerencsém volt, legutóbbi levelem óta semmi érdemleges nem történt. Remélem, ez így is marad, és akkor ez az egész olyan lesz, mint valami utazás, mit amilyenekre az iskolával mentünk néha. Megígérem, hogy amint bármi komoly történik, azonnal megírom. Otthon minden rendben van? Londonban mennyire érződik a háború? Craig U.i.: Kérlek mondd meg a Papának, hogy igazán sajnálom, amit a múlt héten írtam neki! Csak iszonyatosan dühös voltam, természetesen nem hibáztatom semmiért.”
„Daniel, Tudom, hogy régen írtam utoljára, de nem azért, mert nem gondoltam rád. Ha ismersz, tudod, hogy ennek éppen az ellenkezője igaz. Nem tudtam, hogy mit írhatnék. Ami fontos, azt úgyis épp elégszer elmondtam már, a többivel pedig nem akarlak terhelni, hisz a bátyáid úgyis tájékoztatnak mindenről. Bevallom, rossz érzés, hogy nem fogok választ kapni, és ez elkeserít, de tudom, hogy kivitelezhetetlen. Ezekre a levelekre sem merem ráírni a nevemet, mert attól tartok, hogy esetleg elolvassa valaki. Már ezzel is kockáztatok. Hiszen tudod, egy szabály van: sosem derülhet ki. Mindennél jobban szeretném, ha együtt lehetnénk. Nem itt, nem is otthon. Valahol nagyon messze. Gondoltál már erre? Én bevallom, többször is, főleg mostanában. Összepakolni mindent, és elköltözni... mondjuk Amerikába. Én itt hagynék értünk mindent, és azt hiszem, te is. Beszéljük meg, ha hazaértem. Szeretlek.”
A hozzászólást Craig Morphew összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2014-05-21, 18:14-kor.
Walter Sheringham
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Walter Sheringham Ω Hozzászólások száma : 77 Ω Kor : 42
Tárgy: Re: Craig Morphew 2014-04-19, 15:38
Milyen kis fiatalka! Nem találtam semmi hibát, teljesen rendben van. Remélem le tudod győzni a félelmeidet, és meg tudod találni azt, amiért érdemes küzdened. Avatárfoglaló kérlek, aztán mehetsz játszani!
