Ω Főkarakter : Théodore Lestrange Ω Hozzászólások száma : 10 Ω Kor : 31
Tárgy: Théodore Lestrange 2014-04-19, 22:48
Théodore Lestrange
"Some may never live, but the crazy never die."
Userinfó: Főkarakter
Név: Théodore Lestrange, született Dietrich Vainsthein Rang/Foglalkozás: orvosnak tanult, de nem ért a végére; mindenféle aljamunkát elvégez szállásért és ennivalóért Születési dátum: 1919 január 11., Würzburg Csoport:Átutazó
Jellem: Éles eszű, iskolázott fiú, határozott értékrenddel és morális alappal. Egyáltalán nem ért a fegyverekhez és kissé ügyetlen is, úgyhogy még magát sem tudná megvédeni, ha ilyen helyzetbe sodorná az élet. Ám nemcsak emiatt lenne csapnivaló katona; képtelen utasításokat elfogadni és teljesíteni, túlságosan öntörvényű hozzá, és hajlamos mindig a saját feje után menni, még akkor is, ha ez számtalanszor bajba keveri. Annak ellenére, hogy látott már fájdalmat, vért és halált, ez nem jutott el a lelkéhez, és nem vált érdektelen, hűvös személlyé. Empatikus és jó emberismerő, de hajlamos önző – gyáva – döntéseket hozni, amelyekkel magát védi; krízishelyzetben viszont helyén van a szíve. A végletekig lojális, akár viszonzatlanul is. Spontán és intuitív, inkább hallgat a megérzéseire, mint a józan eszére, így sokszor meggondolatlanul cselekszik, de mindig jó szándékkal. Alapvetően barátságos, noha mostanra némi gyanakvás is belé ivódott, és naivitását teljesen levetkőzte. Nem erre a világra teremtették; nincs meg benne az a keménység, esetekben kegyetlenség, amire szüksége lenne a túléléshez, és csak idő kérdése, hogy a belső menedéket, amit a mindennapok zord valósága ellen épített, előbb-utóbb romba döntse valami.
Külső: Sovány, langaléta alkat, bőven 180 centi felett. Arca megőrzött valamennyit gyerekkori vonásaiból, és szinte mindig sápadt, tartózkodhat bármennyit a napon. Ezzel éles kontrasztot alkotnak sötét tincsei és mélybarna íriszei, melyek az esetek többségében kíváncsian fürkészik a környezetet. Megjelenése az esetek többségében bizalmat és jókedvet áraszt, álljon ez akármennyire is ellentétben belső állapotával. Ruházata egyszerű, szemmel láthatóan kissé elnyűtt darabokból tevődik össze; ezen változtatni nem képes, de nem is igazán érdekli a külcsín. Hozzászokott már, hogy semmirekellő csavargónak könyvelik el, és nem kifejezetten zavarja.
Előtörténet: Nem szép dolog a futás, de hasznos – ez volt a tételmondat, aminek állandó ismételgetésével igyekezett elaltatni forrongó lelkiismeretét, amikor elindult, és ez az, ami még most is a mottója. Gyávaság, amit tett, efelől egy pillanatig sem volt kétsége, ám sokkal szívesebben volt élő, lélegző anyámasszony katonája, mint valamelyik csatatéren elvérző közlegény. Ugyanis nem voltak illúziói, hogy esetében ez volt a legszebb jövő, amit a náci Németország – a.k.a. „hazája” – tartogathatott. Igaz, voltak még más lehetőségei, amit többnyire a lágerek kreatív őrzői nyújtottak volna számára. Pedig nem volt zsidó, hogy származása okot adott volna a deportálásra, és oké, hogy nem volt soha szerencséje a lányokkal, de azért őket részesítette előnyben, azonban ahogy a bukott festőművész kezdte kiterjeszteni a tisztogatásait, kisült, hogy Dietrich a maga húsz évével és az arra való teljes képtelenséggel együtt, hogy egy nőnemű egyénnel akár csak a szemkontaktust is tartsa, hatalmas veszélyt jelent a tökéletes német génállományra. Nem mintha az epilepszia nem keserítette volna meg egyébként is az életét eléggé, ha ez kiderült volna, hivatalosan is megkapta volna a „haszontalan” jelzőt – noha hallgatta már eleget a bátyjától –, és élt a sanda gyanúval, hogy őt nem munkatáborba fogják szállítani. Arról nem is szólva, hogy mi lesz a szüleivel, ha bárki rájön, hogy legkisebb fiuk nemcsak teljességgel tehetségtelen mindenben, ami számít, még elmebeteg is. Bár feltehetően ez „mindent megmagyarázna” hirtelen; az emberek valahogy hajlamosak az ilyen helyzetekben úgy megvilágosodni, hogy azt némely buddhista szerzetes is méltán megirigyelné. Most valószínűleg mindenki azt feltételezi, a fiú hősiesen magára vállalta létezésének felelősségét és a családja iránti szolidaritásból az éj leple alatt fogta cókmókját, és sokat megélt, mégis ártatlan ifjú tekintetében könnyek csillanásával maga mögött hagyta a szülői házat. Hát…nem. Sírt. Kiabált. Zsarolt. Könyörgött. Hadd ne kelljen mennie, elvégre mit fog csinálni, ha valahol rohamot kap? Honnan lesz pénze? Mit fog enni? Apja viszont hajthatatlan volt, pedig orvosként ő tudta a legjobban, milyen veszélyeknek van kitéve a fia egyedül, de nem rejtegethette tovább a betegség nyomait feltűnés nélkül. A szöktetés nem biztosít hajszálnyinál több esélyt a túlélésre…de ez pont egy hajszállal volt több, mint amit az otthon nyújtott. Felpakolt fenolbarbitálból, élelemből és ruhából, amennyit elbírt – őszintén, ez nem volt túl sok –, majd hamis francia papírokkal együtt nekivágott az ismeretlennek, azzal a céllal, hogy apja egy ismerősének segítségével átvágjon a határon. Nem hagyott maga mögött grandiózus dolgokat; három testvért, egy házsártos, de féltő anyát, és egy komor, de józan apát. Pár közeli barátot, megkezdett egyetemi tanulmányokat. A lehetőséget egy, ha nem is teljes, de viszonylag normális életre. Nem volt jó rejtőzködő. Akárhányszor találkozott valakivel, remegni és izzadni kezdett, habogott, elrontotta a nevét, hirtelenjében elfelejtett franciául – valami csoda folytán mégis megúszta, és egyre gyakorlottabb hazudozó, egyre pontosabb megfigyelő vált belőle. Megtanulta, hogyan keressen eldugott sikátorokat, bokrokat, nyilvános árnyékszékeket, ha egy roham készülődését érezte…de azt is, hogy milyen a magány, és hogy soha nem maradhat sokáig egy helyen, mert állapota veszélyt jelent magára, és másokra. Épp emiatt nem kifejezetten keresi mások társaságát, és ez azzal sem változott, hogy Avignonba ért.
Adeline LaPierre
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Adeline LaPierre Ω Hozzászólások száma : 268 Ω Kor : 38
Tárgy: Re: Théodore Lestrange 2014-04-20, 08:47
Elfogadva!
Jaj te szegény, hogy ilyen rémesen alakult az életed. Nincs elég bajod, még a család sem kezelte a legjobban ezt az egészet. Azért én drukkolok, hogy idővel majd mégis csak jobb sorod legyen. Avignon lakói rendkívül befogadóak és kedvesek tudnak azért lenni, legalábbis többnyire, hátha te is olyat fogsz ki, aki nem kerget ki a birtokáról, csak meg betetted a lábad. ^^ Nem húzom az idődet, mindent rendben találtam, foglalj avit - akit mellesleg imádok *-* - aztán szaladj játszani.
