Ω Főkarakter : Walter Sheringham Ω Hozzászólások száma : 41 Ω Kor : 33
Tárgy: Avalon & Franco 2014-04-13, 13:32
First topic message reminder :
Avalon & Franco
Végiglopakodom az utcán, ahol most nem járnak túlságosan sokan. Egy másfél napig a társaim tudnak fedezni a névsorolvasásnál, addig talán fel tudok szerelkezni, de kevés idő arra, hogy megszervezzem a menekülésünket, vagy netán még a kincset is felmarkoljuk. Szerencsés véletlen volt, hogy zavargások törtek ki a táborban, több angol katona elhagyta az őrhelyét, délelőtt kivezényelték őket valahova, így ezt használtam ki, és végrehajtottam a brilliáns szökést. Angolul kiválóan beszélek, magamra húztam az elorzott szövetséges zubbonyt, hogy aztán el tudjak osonni a drótkerítésekkel övezett kapun át. Angolul odamorgok valamit, aztán elsietek, nem állít meg senki, nagyobb most a káosz. A gyomrom már rettenesen korog, háborús helyzetben a hadifoglyokat nem tartják túl jól, de az is csoda, tisztként kezeltek. Rabként, de ezzel együtt tisztként. Még az ellenségeink is úgy köszöntek, hogy uram. Ez azért valahol emberséges bánásmód, fordított esetben én simán leszúrtam volna őket. Viszont most már kint vagyok. Az egyik utcasarkon ledobom a zubbonyt, és ellenőrzöm a francia útlevelet, hamis név van benne, de arra jó lehet, hogy elvegyüljek egy ideig, viszont pénzem nincsen. Az óra is a kezembe kerül, fegyvert és élelmet kéne szereznem, sürgősen. Az óra egy picit gondolkozik, aztán beáll a délnyugati irányba, az egyik díszesebb ház irányába. Bevetődöm a kertbe, kutya nincsen! Egyenlőre jó vagyok. Hallgatózom egy kicsit, nincsen mozgás, talán a zavargások miatt a lakók elmentek a városba? Most kell felpakolnom! A lépcsőre gyorsan rátalálok, és a hátsó kis kamrában találok pisztolyt, meg egy szablyát is. Felcsatolom őket, de mielőtt visszazárnám, a többi fegyver csörömpölve esik kifelé. Hogyaza... ! Csak magamban szitkozódom, nehogy a tulaj meghallja, hiszen a konyhában még nem is jártam. Fél térdre ereszkedve húzom elő a pisztolyt, és fülelek, miközben elsüllyesztem zsebeimben az órát.
Szerző
Üzenet
Franco Costa
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Walter Sheringham Ω Hozzászólások száma : 41 Ω Kor : 33
Tárgy: Re: Avalon & Franco 2014-04-14, 18:06
Avalon & Franco
Ilyen az az én szerencsém, máris meghallott valaki, pedig azt hittem, tökéletesen üres a ház. Volt rá esély, mert valami zűrzavar kavarta fel a város életét, amennyire halottam, de azt hittem, mindenki menekül, lelép. És mégse! Ugyan, ez panaszkodás, általában akkora mázlim szokott lenni, hogy még ha most hangzik is, hogy panaszkodom, ne is figyeljetek rá, mindig a saját hasznomra fordítom még a rossz helyzeteket is. A pisztolyt méregetem, idő lenne megtölteni, de simán el tudom másokkal hitetni, hogy már meg van. Hadonászni vele pedig kellőképpen hatásosan tudok vele! Ez az egész háború mizéria csak ara való, hogy az okosok jól megszedjék magukat, nekem is csak élni kell a kínált lehetőséggel. De csak okosan, mert eléggé kis porszem vagyok, minden hirhedtségem ellenére is óvatosnak kell lennem, ha nem akarok idő előtt bitóra kerülni. Miközben osontam is ki a haláltáborból, láttam néhány felakasztott dezertőrt, ők vélhetően az angol, vagy francia seregből léptek le, de utólérték őket, és a főtéren lettek „kiállítva” A keresztfára szénnel volt felmázolva: „elrettentésül”. Aprót tisztelegtem nekik, nem azért, mintha én is angol lennék, csak a merészség elismerést vált ki belőlem. Szó sincsen róla, hogy a sorsukra jussak. Nem vagyok egy gyilkos alkat, de aki jön, azt gyorsan el kell hallgattatnom. Talán elég, ha leütöm. A hangok alapján egy harcias fehérnép, a fenyegetése túl átlátszó ahhoz, hogy valódi legyen. A kezembe kapom a súlytalan, üres mordályt, aztán derékszögben magam előtt tartva rézsutosan lököm meg a kamra fából készült ajtaját, hogy kikandikáljak. - Bonjiorno mademoiselle. – Keverem az olaszt, és a franciát. Fene sem tudja, hogy kifelé. A raccsolásából itélve utóbbi lehet, így most már végig gallul folytatom. – A szép hölgy bizonyára veterán háborús hős, hogy ilyen bátor... – Lépdelek felé, rá fogva a pisztolyt, persze az a célom, hogy a szép szavakkal közel kerüljek hozzá, és elvegyem tőle a kést. Erre nem kerül sor, mert valamire rálépek, reccsenő hang, és az orvul felállított gereblye úgy vág tarkón, hogy menten összerogyok. Nem vagyok én halálcsapdákra rákészülve. A hölgy lábai elé omlok, és azonmód béka pozicióban terülök ki. - Putta madonna...
Avalon Mignonette
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Adeline LaPierre Ω Hozzászólások száma : 52 Ω Kor : 27
Tárgy: Re: Avalon & Franco 2014-04-14, 07:18
Franco & Avalon
Minden alkalommal újra és újra megpróbálnak kihagyni, amivel már tele a hócipőm! A bátyámról van szó és én igenis tudni akarom, hogy mi a fene is van itt. Valami történik, ő nem jöhet haza és nincs róla hírünk. Nem tehetik meg, hogy mindig csak azért zárnak ki a megbeszélésekről, mert fiatal vagyok és mert lány. Nem érdekel! Ha kell, akkor minden alkalommal be fogok lopózni, akkor is, ha Auguste minden alkalommal kellően mérges lesz rám e miatt. Jogom van tudni a részletekről, már nem vagyok kislány és nem olyan időket élünk, hogy a nőket el lehet pakolni valahova, aztán a férfiak meg mindent megoldanak. Én nem fogok csak úgy megülni a hátsómon és nem csinálni semmit, amíg azok, akik fontosak nekem nincsenek sehol, és nem tudok róluk semmit sem. Nem makacs vagyok, vagy túl dacos, ahogy mondták, hanem csak egyszerűen ezt én így tartom fairnek. Az én bátyámról van szó! Szó szerint futva érkezem haza, hogy levezessem a fölös energiákat, no meg azért is, mert ilyenkor már nem veszik jó néven, ha valaki az utcán tartózkodik. Ez is röhej, hogy a helyi katonai erők mondják meg, hogy mit lehet és mit nem a saját városunkban, a saját otthonainkban. Épp az arcomat mosom meg, amikor meghallom kintről a csörömpölést. Nem valami jó jel... nagyon nem, de mégsem rezzenek össze, csak egy pillanatra csukom le a szemem és már nyúlok is a... Rohadt életbe! Amikor bejöttem letettem a pisztolyt az előszobában a kabátom alá. Nagy levegő, és végül csak az első kezem ügyébe kerülő konyhakés az, amit magam elé tartok. Nem sokat ér, ha az, aki kint van azokat a cuccokat piszkálja épp, amiket sejtek. Hamarosan már a kertben vagyok, de nem kapcsolom fel a kinti villanyt. - Tudom, hogy ott van, jöjjön elő, és tartsa fel a kezét! Az apám már bemérte az emeletről puskával, szóval egy rossz mozdulat... és vége. Másfelé nincs kijárata a fészernek. - igyekszem nagyon határozottan beszélni és persze hihetően, de nem kiabálok túlzottan. Az csak akkor kell, ha ne adj isten olyasmi történik, aminek nem kéne. Erősen szorítok rá a konyhakésre. A betörő, vagy akárki is tudhatja, hogy vannak szomszédaink, ha lövöldöz, az neki se jó, meg nekem sem, akkor tehát nem érdemes.
Franco Costa
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Walter Sheringham Ω Hozzászólások száma : 41 Ω Kor : 33
Tárgy: Avalon & Franco 2014-04-13, 13:32
Avalon & Franco
Végiglopakodom az utcán, ahol most nem járnak túlságosan sokan. Egy másfél napig a társaim tudnak fedezni a névsorolvasásnál, addig talán fel tudok szerelkezni, de kevés idő arra, hogy megszervezzem a menekülésünket, vagy netán még a kincset is felmarkoljuk. Szerencsés véletlen volt, hogy zavargások törtek ki a táborban, több angol katona elhagyta az őrhelyét, délelőtt kivezényelték őket valahova, így ezt használtam ki, és végrehajtottam a brilliáns szökést. Angolul kiválóan beszélek, magamra húztam az elorzott szövetséges zubbonyt, hogy aztán el tudjak osonni a drótkerítésekkel övezett kapun át. Angolul odamorgok valamit, aztán elsietek, nem állít meg senki, nagyobb most a káosz. A gyomrom már rettenesen korog, háborús helyzetben a hadifoglyokat nem tartják túl jól, de az is csoda, tisztként kezeltek. Rabként, de ezzel együtt tisztként. Még az ellenségeink is úgy köszöntek, hogy uram. Ez azért valahol emberséges bánásmód, fordított esetben én simán leszúrtam volna őket. Viszont most már kint vagyok. Az egyik utcasarkon ledobom a zubbonyt, és ellenőrzöm a francia útlevelet, hamis név van benne, de arra jó lehet, hogy elvegyüljek egy ideig, viszont pénzem nincsen. Az óra is a kezembe kerül, fegyvert és élelmet kéne szereznem, sürgősen. Az óra egy picit gondolkozik, aztán beáll a délnyugati irányba, az egyik díszesebb ház irányába. Bevetődöm a kertbe, kutya nincsen! Egyenlőre jó vagyok. Hallgatózom egy kicsit, nincsen mozgás, talán a zavargások miatt a lakók elmentek a városba? Most kell felpakolnom! A lépcsőre gyorsan rátalálok, és a hátsó kis kamrában találok pisztolyt, meg egy szablyát is. Felcsatolom őket, de mielőtt visszazárnám, a többi fegyver csörömpölve esik kifelé. Hogyaza... ! Csak magamban szitkozódom, nehogy a tulaj meghallja, hiszen a konyhában még nem is jártam. Fél térdre ereszkedve húzom elő a pisztolyt, és fülelek, miközben elsüllyesztem zsebeimben az órát.
