|
| Szerző | Üzenet |
---|
Craig Morphew
Secrets All Around
Titkosított Akta Ω Főkarakter : Craig Morphew Ω Hozzászólások száma : 19 Ω Kor : 29
| Tárgy: Re: Andrew & Craig 2014-05-05, 16:23 | |
| Tényleg próbálkozom. Állandóan próbálkozom, egész életemben, és soha nem tudok felnőni azokhoz az elvárásokhoz, amikhez kéne. Most csak remélni tudom, hogy ez a magyarázat elégnek bizonyul ahhoz, hogy meggyőzzem az őrmestert arról, hogy ez csak ágy ártatlan hiba. - Igen, uram – felelem feszülten – Nem fog többé előfordulni, uram. Bizakodó vagyok, nem úgy szólt hozzám, mint aki láncra akar verni, de még nem merek megnyugodni. A katonák – magamat egyértelműen nem sorolom közéjük – valahogy teljesen máshogy gondolkoznak, mint én, és nem hiszem, hogy valaha ki fogom ismerni őket. Ami elég szomorú, ha azt nézzük, hogy most valószínűleg elég hosszú ideig csak velük leszek körülvéve. A tekintetem újra és újra visszatér az őrmester arcára, de sosem tudom sokáig fenntartani a szemkontaktust. Bár az arckifejezése bosszús, nem látok rajta semmilyen szélsőséges érzelmet, a következő megszólalásával pedig megerősíti a gyanúmat, miszerint ezt most megúszom. Hála az égnek.- Köszönöm, uram - bólintok gyorsan, és iszonyatosan megkönnyebbülök. Hátranézek, és észreveszem a cetlit. Ha jól sejtem, nagyjából húsz ilyen mellett mehettem el, és egyiket sem vettem észre. Legalább fél percbe telik, mire értelmezni tudom, de aztán rájövök, hogy hol fordultam el az ellenkező irányba, és végre tudom, hogy hol vagyok. Újabb megkönnyebbülés. Visszanézek az őrmesterre, akinek szemmel láthatóan a töke tele van velem, úgyhogy úgy döntök, ideje sietve távozni. - Uram – motyogom bizonytalanul, aztán ismét bólintok egyet, sarkon fordulok, és éppen annyira szaporázom meg a lépteimet, hogy még ne tűnjön futásnak. /Köszönöm a játékot / |
| | | Andrew Maxwell
Secrets All Around
Titkosított Akta Ω Főkarakter : Andrew Maxwell Ω Hozzászólások száma : 204 Ω Kor : 33
| Tárgy: Re: Andrew & Craig 2014-05-03, 19:25 | |
| Nem volt tervbe véve, hogy leordítom egy katona fejét, mégis alig tudom visszafogni magam. Lehet, hogy az egész csak egy kis hiba az ő szemében, de akkor sem járkálunk éjszaka a foglyok közelében. Ezt bármivel is magyarázza ki, nem vet rá túl jó fényt. Csak azért nem kezdek kiabálni vele, mert látom rajta, mennyire fél, mégis megpróbál uralkodni magát. Ez az egy szerencséje. Hogy legalább próbálkozik. Ezt persze még gyakorolni kell. Főleg azt, hogy a szemembe nézzen és ne kapja el a tekintetét. - De most már tudja, hogy hova vezet az út, igaz? Hogy merre vannak a foglyok és hova nem teszi be a lábát...? - kérdezek vissza, ahelyett, hogy azonnal elvezettetném. Ebből már sejtheti, hogy hiába az előbbi fenyegetés, nem fogom rács mögé tenni egyetlen éjszakára sem. Pedig akkor biztosan megtanulná a leckét. De én mégis el fogom engedni. Csak még egy kicsit beszélgetek vele. Persze csak azután, hogy Bensont szavak nélkül is elküldöm a jó fenébe - vagyis a dolgára. Lehet, hogy eddig elviseltem a történeteit, de eszemben sincs hallgatni a röhögését a háttérben. Bármekkora baromságot is csinált Morphew, nem tervezem megalázni és elérni, hogy ennél is kényelmetlenebbül érezze magát. A kérdése puszta érdeklődés, maximum nem a legkedvesebben fogalmaztam meg. De ez már csak részlet kérdés. - Még oda is viheti. Az ellenkező irányba lesz - intek a fejemmel a háta mögé, és ha csak egy kicsit jobban megerőlteti a szemét, láthatja a sebtében az oszlopra tűzött papírt, ami jelzi az utat. Hiába nincs közöm hozzá, még én is tudom, hogy költöztetik őket. Azt, hogy egy sátrat, vagy az egészet, nem tudtam, de az egész laktanyán kitett fecniket elég nehéz lenne nem észrevenni. Eddig nem értettem, hogy minek kellenek azok. Most már értem, csak nem látom értelmét. Úgy tűnik, semmi hasznuk. - Leléphet... katona - sürgetem meg, ha magától nem mozdul. Én viszont egész végig ott állok, amíg el nem tűnik a szemem elől. Majd megrázom a fejem és elindulok, hogy megkeressem Bensont és szóban is megkapja a lecseszést, amiért nem bírta tartani a száját és nevetett. / Köszönöm a játékot / |
| | | Craig Morphew
Secrets All Around
Titkosított Akta Ω Főkarakter : Craig Morphew Ω Hozzászólások száma : 19 Ω Kor : 29
| Tárgy: Re: Andrew & Craig 2014-05-02, 22:04 | |
| Szóval nem fognak lelőni, legalábbis egyelőre. Azt nem mondom, hogy ettől most sokkal magabiztosabb lettem, de legalább már a lábam nem remeg annyira. Viszont az őrmester arca továbbra sem túl bizalomgerjesztő, és elég nyilvánvaló, hogy a határozott kiállásommal nem tettem túl jó első benyomást. Sietve bólintok, mikor visszakérdez, és nagyon remélem, hogy megelégedik ennyivel. Sajnos nem... Mikor közelebb jön, megfagy az ereimben a vér. Kihúzom magam, a pedig kezeimet összekulcsolom a hátam mögött, hogy ne kezdjek el újra remegni. Nem voltam meggyőző, és attól félek, hogy sokkal többet másodszorra sem fogok tudni mondani, de ettől függetlenül nekifutok. - Véletlen volt, uram. A kijelölt állomáspontot kerestem, de valahogyan eltévesztettem az utat, és itt lyukadtam ki – mondtam szépen lassan, tagoltan, hogy magabiztosabbnak tűnjek – Fogalmam sem volt róla, hogy ez a fogolytáborhoz vezet, uram – tettem hozzá – Ez a teljes történet, uram – a szemébe nézek, de olyan ellenségesen bámul, egy idő után kénytelen vagyok félrekapni a tekintetemet. Nem záratna be. Nem tenné. Nincs rá oka – győzködöm magamat némán. Dühös vagyok magamra, eddig ugyanis sikerült elkerülnöm minden olyan szituációt, amiben szabályszegéssel vádolhattak volna, erre most sikerül felbukkannom késő este egy tiltott zónában. Egyszerűen hihetetlen, hogy ennyire szerencsétlen vagyok néha. Az utolsó mondatát követően Benson hangosan felröhög, én pedig zavartan pillantok rá. Nem tudom, hogy az őrmester minek szánta a mondatot, mindenesetre elég megalázóra sikerült. - Az egyik orvosi sátrat költöztetjük, uram – válaszolom – Oda kellett volna, hogy vigyem ezeket. Mikor elküldi a másik katonát, rájövök, hogy valószínűleg nem akart célzottan rosszindulatú viccet csinálni belőlem, mindenesetre sikerült zavarba hoznia. Tétován álldogálok egyik lábamról a másikra, és várom az „ítéletet”. |
| | | Andrew Maxwell
Secrets All Around
Titkosított Akta Ω Főkarakter : Andrew Maxwell Ω Hozzászólások száma : 204 Ω Kor : 33
| Tárgy: Re: Andrew & Craig 2014-04-29, 11:17 | |
| Nem épp a legjobb napomon vagyok, ettől függetlenül egész kitartóan bólogatok Benson szavaira. Felét sem fogom fel. Sokkal inkább járatom a tekintetem a környéken. A fogolytábor közelében vagyunk, legalább egyikünk figyeljen állandóan. Pedig úgy tűnik, nincs semmi gond. Mindenki a helyén van, mégis felbukkan előttünk egy ismeretlen fej. Azonnal megtorpan, ahogy meglát minket, Benson mégis emeli a fegyvert, én pedig már szólalok is megy. Van öt másodperce, hogy kinyögje a választ. Lassan számolok, elég látható módon magam mellett. Már kezdem azt hinni, hogy megkukult, amikor mégis meghallom a hangját. - Egészségügy? - kérdezek vissza meglepetten. Az nem kifejezés, hogy eltévedt. Egy kicsit, nagyon. Egyszer sem láttam még itt egészségügyiset. Főleg nem olyat, aki így remegett volna a félelemtől, mint ő most előttem. Bár az biztos javít egy kicsit a helyzetén, hogy nem hallatszik annyira a hangján. Az meg pláne, hogy végre rászólok Bensonra, hogy eressze már le a fegyverét. Csak ezután sétálok közelebb, míg ő marad a helyén. Eszemben sincs csak úgy elkezdeni leüvölteni a fejét, amiért erre kószál. Nem mintha az indok számítana. De jobban szeretem átgondolni a szavaimat, mielőtt megszólalok. - Szóval eltévedt. Pont erre. Pont a foglyok közelébe - jegyzem meg és hallani a hangomon, hogy csak a fáradtságomnak köszönheti, amiért nem kezdek vele kiabálni és kikérdezni. Sejtem én, hogy tényleg csak újonc és fogalma sincs, merre hozta a lába. Mintha a szavaimat akarná alátámasztani az egyik fogoly, elég hangosan ordít fel. Rossz álmok. Gondolom. Nem tudom. Nem az én dolgom. Nekem csak annyi a feladatom, hogy megnézzem, a helyén van, nem a lelkét ápolni egy ellenséges katonának. - Most próbálja úgy előadni a teljes történetet, hogy ne akarjam becsukni ide egy éjszakára, hogy megtanulja, merre nem járkálunk jó ok nélkül - kicsit erőteljesebb a hangom, mint tényleg szükséges, de nem akarat kérdése, hogy megbizonyosodjak arról, a véletlen műve, hogy idekeveredett. - És még valami... Morphew. Mi ez a sok kacat? Málhás szamárnak alkalmazzák? - itt már egyértelmű, hogy nem talált igazán jó kedvemben. Nem szoktam viccelődni az emberekkel. Főleg az egészségügyisekkel. Ki tudja, mikor lesz rájuk szükségem. De ezt a mondatot sem sértésnek szántam, Benson mégis felröhög mögöttem, ezért egyetlen szigorú tekintettel küldöm el, hogy folytassa az utat, amíg én beszélgetek. |
| | | Craig Morphew
Secrets All Around
Titkosított Akta Ω Főkarakter : Craig Morphew Ω Hozzászólások száma : 19 Ω Kor : 29
| Tárgy: Re: Andrew & Craig 2014-04-28, 19:53 | |
| Megbabonázva bámulok a rám szegezett fegyverre, és hiába hallom a kérdést, pár másodpercig képtelen vagyok megszólalni. Megrázom a fejemet, és végre sikerül kipréselnem a választ. - Craig Morphew, uram, az egészségügyesektől – hadarom – Én csak... Azt hiszem... Elkeveredtem a csapatomtól, uram – teszem hozzá nehézkesen, és ismét nagyot nyelek. Mikor meghallom a Benson nevezetűhöz intézett mondatot, fellélegzek, és magamhoz szorítom a kezemben tartott csomagot. A lábaim remegnek, és arra gondolok, hogy milyen szánalmas reakció, meg arra, hogy ha ezek ketten ellenséges katonák lennének, már nem élnék. Gyorsan szemügyre veszem a két férfit. Sötét van, így nem sok mindent látok, ráadásul be vagyok szarva, mint valami kisgyerek, de amikor az egyikük közelebb lép, megpillantom a névtáblát az egyenruháján. Micsoda szerencse. Az arcra téved a pillantásom, bár folyton elkapom a tekintetemet, nehezemre esik huzamosabb ideig a mogorva arcot nézni. Az biztos, hogy alapból sem volt jó kedve, én pedig valószínűleg nem aranyozom be a napját, úgyhogy lelkileg felkészülök egy alapos fejmosásra. A másik fickó, Benson, nem tűnik magas beosztásúnak, de elég gyors a reakcióideje, és ezek szerint a drasztikus megoldások híve, úgyhogy őt igyekszem nem megbámulni. Tényleg kivagyok ettől az egésztől. Világ életemben el voltam kényeztetve, a tanuláson kívül semmiért nem kellett dolgoznom, főleg nem ilyen szigorú beosztásokkal, főleg nem fizikai munkát. Egyszerűen béna vagyok benne, és amit lehet, elrontok. Pedig próbálkozom, de a végén mindig valahogy így jövök ki a szituációkból. Szerencsétlenül, megalázottan, mint egy komplett idióta, és ami a legrosszabb, hogy általában csak hátráltatok mindenkit. Ki lettem tépve a komfortzónámból, amíg otthon nem kerültem olyan szituációba, amit ne tudtam volna kezelni, itt éppen az ellenkezője van, nem számít, hogy mennyit tanultam, milyen tehetséges vagyok a művészetek terén, milyen segítőkészen állok hozzá a társaimhoz, csak az, hogy mondjuk képes vagyok-e eltalálni a tábor egyik végéből a másikba, vagy hogy képes vagyok-e megtartani egy fegyvert, ezek pedig nem mennek, és az sem igazán segít, hogy a tapasztaltabb katonák előszeretettel emlegetik fel a véres sztorijaikat. Mostanra pedig már annyira kikészültem, hogy minden zajra összerezzenek, még a saját árnyékomtól is berezelek, ez pedig nem éppen segít a problémáimon. |
| | | Andrew Maxwell
Secrets All Around
Titkosított Akta Ω Főkarakter : Andrew Maxwell Ω Hozzászólások száma : 204 Ω Kor : 33
| Tárgy: Re: Andrew & Craig 2014-04-27, 20:17 | |
| Egyre jobban észrevenni rajtam a kialvatlanság jeleit. Ezerszer nyúzottabb vagyok, mint egy hete, még annyiszor sem látni mosolyt az arcomon, mint ezelőtt... ráadásul a legapróbb hibára ugrok. Tudom, hogy nem lenne szabad, mégsem tudok megálljt parancsolni magamnak. Ideges vagyok és feszült. Mardos a bűntudat és ha még ez nem lenne elég, ott van az a késztetés, hogy tűnjek el innen. Mintha megtehetném! Az életem a sereg, akkor is, ha tettem a közelmúltban olyasmit, ami miatt elbizonytalanodtam. Minden rendben lesz, csak idő kérdése, amíg kiverem a fiú arcát a fejemből. Akkor majd nem hallom a hörgését minden egyes alkalommal, amikor szótlanul és csukott szemmel fekszek. Akkor majd jól leszek és meg sem fordul olyasmi a fejemben, hogy lázadni kezdjek vagy akár csak egyszer is újra megszegjem a kiadott parancsot. De legalább ma este nem kell ekörül keringenie a gondolataimnak. Ma este a rutiné a feladat. Újra és újra azokat a köröket írom le az egyik emberemmel. Nem lenne köteles mellettem lépkedni, de úgy érzi, muszáj elmesélnie a hétvégéjét. Mondanom sem kell, most nem tudnak érdekelni a piti nőügyei. Az már annál inkább, amit a távolban látok. Egy kölyök. Vagy legalábbis egy fiatal srác. Nem tudok róla, hogy sötétedés után itt bárkinek lennie kellene rajtunk kívül. Én biztos, hogy senkinek nem adtam erre parancsot. A foglyok környékén csak mi ketten lehetünk ilyenkor. Benson és én. Ő már nyúl is a fegyvere után, de én a vállára teszem a kezem, ahogy láthatóan megtorpan az illető. Villámgyorsan pörög végig minden cella, ami mellett elmentünk. A hármas, ötös, tizenkettes foglalt. Minden fogoly a rács mögött volt, ahogy elmentünk előtte. - Azonosítsa magát! - szólok oda az ismeretlennek elég hangosan ahhoz, hogy az éjszakában végigcikázzon a hangom. Közben pedig a tanultakhoz híven zárom ökölbe a kezem. Öt... négy... Sok ideje nincs kinyögnie, hova tartozik. A második kérdés csak ezután következik. Mi a jó büdös francokat keres itt, ahol semmi dolga és mi ez a sok rongy nála? - Tedd már le a fegyvert, Benson. Nem látod, hogy nincs szabad keze? Mivel támadna rád? - ütök újra a katona vállára. Idegesítő egy fickó, ha belekezd a történeteibe, az egyszer biztos, de legalább jól végzik a dolgát. Ha kötelességről van szó, nem panaszkodhatok. Csak néha túlreagálja a helyzetet. Ahogy mostanság én is. Ennek ellenére egész nyugodt léptekkel sétálok közelebb, míg Benson marad a helyén. Az egyenruhámon a kis fénynek köszönhetően megcsillan a névtábla a rangjelzéssel együtt, de semmi többet nem látni rajtam, csak a mogorva arcot. Nem a legjobb napjaim egyikén talál, az egyszer biztos. |
| | | Craig Morphew
Secrets All Around
Titkosított Akta Ω Főkarakter : Craig Morphew Ω Hozzászólások száma : 19 Ω Kor : 29
| Tárgy: Andrew & Craig 2014-04-27, 19:35 | |
| Megállok az épületek között, és elbizonytalanodva nézek körül. Nem a saját osztagom tagjai vesznek körül, hanem idegenek. Nem ismerem fel a ruhájukon lévő jelzést, de egészen biztosan nem az egészségügyesekhez tartoznak. Magamat átkozom, amiért nem néztem meg pontosan, hogy hová kell mennem, és aminek hála most egy nagy kupac ruhával és a felcserek munkájához szükséges eszközökkel ácsorgok az út közepén, mint egy komplett idióta. Reggel azt a parancsot kaptuk, hogy egyik orvosi sátrat költöztessük át a tábor egy másik részlegébe, ennek köszönhetően ma mindenki ide-oda szaladgált a cuccokkal, én pedig most már járni alig tudok a fáradtságtól. Ilyenkor azért sajnálom, hogy sosem sportoltam aktívan, és az állóképességem nagyjából a nullával egyenlő. Ugyan a rövidített kiképzés valamelyest javított ezen, azért még mindig nem vagyok az „izmos” kategóriába sorolható, lényegében úgy festek, mint egy katonai uniformisba öltöztetett pálcikaember. Meg kéne kérdeznem valakit – fut át az agyamon a gondolat, és újra körbenézek. Nem tudom eldönteni, hogy melyikük lehet a parancsnokuk, márpedig őt jó lenne elkerülni. Végül úgy döntök, hogy nagyon nem keveredhettem el, valószínűleg csak még nem értem el a megadott helyig. Valamivel több magabiztossággal tovább indulok, és állandóan azt lesem, hogy nem pillantok-e meg egy ismerős arcot, vagy helyet, de nincs szerencsém, és lassan kezd visszatérni az az érzésem, hogy nagyon nem ott vagyok, ahol lennem kéne. Két faépület között lefordulok balra, és két fegyveresbe ütközöm, akik bizalmatlanul méregetnek. Amennyi szerencsém van, ezek itt és most lelőnek, egy árva szó nélkül – gondolom miközben megtorpanok, és nagyot nyelek. |
| | | Ajánlott tartalom
Secrets All Around
| Tárgy: Re: Andrew & Craig | |
| |
| | | |
Similar topics | |
|
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |