A változás amin keresztül mentem elég ijesztő. Hol van már az a minden egyes éjszaka bulizós fickó? Kezd eltűnőben lenni és ez megrémiszt. Leginkább csak dolgozom vagy itthon alszom semmi több. Kelly-ről nem mondanám azt, hogy egy jó beszélgető partner, mert általában két szót váltunk egész nap akkor is csak annyit, hogy jóéjt! és Szia! Többre nem nagyon telik. Bármennyire is akarok közelítené felé fogja magát és bemakacsolva azért is megtartja az egy méter távolságot. Borzalmas tud lenni. Pedig ha végre bevallaná magának, hogy igen is vágyik rám akkor minden jobb lehetne. Talán még egy gyökeres változásra is képes lennék, talán.
-Nos a nők minden gyerekben a szépet látják, de szerintem ez a csecsemő kimondottan csúnya. És én nem voltam ilyen, nekem legalább volt hajam. - Förmedek rá. Kikérem magamnak én nem voltam nyeszlett, védtelen igen, hisz melyik csecsemő nem védtelen? De nyeszlett? Soha. Én voltam a családban a legszebb kisgyerek, anyám legalább is mindig ezt mondta...elfogult lett volna? Már semmit sem értek. Mondjuk a legszebb korom mikor aranyos voltam az olyan két éves körül lehetett. Anyám szerint a környék legaranyosabb kis srác voltam, mindig fogócskáztam a környékbeli kislányokkal...azt hiszem már akkor kialakult a mostani személyiségem. Mindegy.
-Rajtad kívül senkit se engedtem még magamhoz ilyen közel. Mindenkivel egy éjszaka volt a maximum, te más vagy. Egyedül neked mondtam el azokat a dolgokat amik senki másra sem tartoztak csak rám. És akkor sem értek ezzel egyet. Én nem vagyok megfelelő apa se semmi más, csak rám kell nézni. - Vonom meg a vállam. Kész röhej más csak feltételezni azt, hogy felelősségteljes apa legyek. Anyám tökéletes szülő volt, de rám semmi sem ragadt ebből. Apámtól jó nevelést kaptam, sokszor túl jó nevelést azzal a szíjjal. Ha véletlenül apa lennék, nem a mostani helyzetre gondolva, akkor sem szeretném ha a gyerekhez közöm lenne, mert valószínűleg apám nevelési módszere átragadt rám és egy hisztis kölyköt nem lebeszélnék a hisztiről hanem elfenekelném. Ez szerintem se a gyereknek nem lenne jó és végül nekem sem.
-Ha folyton megértenél szerintem az lassan unalmassá válna nem gondolod? - Mosolyodom el. Tessék, itt az ellenállás. Amikor felmegy az emeletre én fogom magam és elindulok a boltba és oda ahol még be lehet szerezni dolgokat a gyerek számára. Se kedvem se időm nincs erre, este ismét munkába állok addig meg nem hogy aludnék, nem, nekem egy gyerek cuccait kell hajkurásznom. Pompás. Visszaérve meglepődöm az szomszéd hárpia ott létén, de nem foglalkozom vele. A gyereket kézbe kapva csak intek a kifelé tartó sárkánynak, hogy örültem,d e viszont sose lássam. Majd kiadom az utasítást Kelly-nek a kaja elkészítésében. A kicsi közben ébredezni kezd. Kicsi szemeit dörzsölgeti ami jó, bevallom kicsit aranyos. Megfogom a kezét és a tenyerembe helyezem. A fél ujjam hosszúságát sem éri el. Tökmag. Mikor visszaér Kelly egy szó nélkül átnyújtom neki a csomagot.
-Semmi mégis csak. - Mondom és ezzel le is zárom a dolgot majd várok, hogy fiam vagy lányom van-e. Mikor kimondja, hogy kislány egy világ dől össze bennem. Ez nem fer. Annyit se kaphatnék az élettől, hogy legalább fiam szülessen. Szerencsétlen vagyok ez már biztos.
-Pompás, ez egyszerűen remek. - kezembe temetem az arcom és csak ülök csendben. Mit kezdjek egy lány gyerekkel? Megvan, árvaházba teszem vagy odaadom valakinek. nem érdekel Kelly tiltakozás, nem.

Talán túl gyerekes vagyok, de valakinek annak is kell lennie. Sohasem a komolyságomról voltam híres. Ha nehéz döntéseket kellett hozni inkább átpasszoltam másnak vagy tudomást sem vettem róla. Dolgozok, eltartom magam és ennyi, kell ennél több? Amúgy fogalmam sincs mit vár tőlem Kelly. Lefeküdtünk egyszer, ideköltöztettem mert nem vagyok érzéketlen és nem szívesen hagytam volna a hotelben, de ettől még nem változok meg gyökerestül, nem tudom mire számított. Én mindig is az maradok aki vagyok, egy csapos aki szereti élni az életét, úgy ahogy az neki tetszik. Bár tény, hogy sokat változtam mióta itt él velem, de attól még vagyok az aki vagyok. Remélem nem vette a fejébe, hogy bankárt farag belőlem. Na jó erre még gondolni is fájdalmas. Kijelentésemre kicsit felkapja a vizet, amit egyszerűen nem értek meg, hogy miért. Természetesen ronda a gyerek, láttam már több csecsemőt és ez kimondottan csúnya. Apró kis ráncos karjai vannak és kopasz feje. ha ez nem ronda, akkor mi az? Csak megcsóválom a fejem. Akárhogy nézem ez a kölyök nem lehet az enyém. Tudom, ezt már legalább egy tucatszor elmondtam már az utóbbi fél órában, de kitartok a véleményem mellett. Csak rá kell nézni utána meg rám, látni bármilyen hasonlóságot? Semmit. Nekem születésemkor is egy csomó hajam volt, ennek a kis lénynek meg egy hajszála sincs. Egyszerűen nem fér össze a kettő. Kelly akármit is mond, nem tud meggyőzni.
-Kelly csak nézz rá, ez neked szép? Látsz benne bármi aranyosat? mert én nem. Lehet, hogy szörnyű alak vagyok, de neki az anyja meg még szörnyűbb, ha eldobta magától. És képzeld nincs olyan kalandom amire ne emlékeznék. - Kezdem most már újra felkapni a vizet. Az előbb némileg lenyugodtam, de Kelly képes kihozni a sodromból. Úgy védi a gyereket meg az anyját mintha köze lenne hozzájuk. Rémes.
-Kelly gondolj bele, ha tied lenne a gyerek és ráadásul tőlem akkor még ha nem lenne más kiút akkor is rám bíznád? Rám? Tudod, hogy ez nem így lenne, ismersz, nem bírok a gyerekekkel és felelőtlen vagyok. - Úgy tesz mintha természetes lenen, hogy egy nő lerak az én ajtóm elé egy gyereket, mert tőlem van. Egy anyja akinek dolga volt velem, tudja, hogy rám nem lehet ilyesmit bízni. Kelly nem látja be, hogy hatalmasat téved. Mérges arckifejezését látva muszáj nevetnem. Nem kötelező hinnie nekem, de ez a poronty nem az enyém. Még ha volt is kalandom ami nem rémlik akkor se lehet az enyém,d e majd ezt belátja, ha nem most akkor majd később.
-Én nem vagyok érzéketlen. Aki eldobja a gyereket az nem anyja, és ezzel le is zárom a vitát. - Mondom olyan hangsúllyal, hogy nem tűrök meg még több szamárságot. Nem volt más választása...mindig van másik választás. Meg amúgy is, az anyja gondolhatja azt is, hogy innen egyenesen az árvaházba repítem a kölyköt. Nem tudom ki lehet az anyja, de az biztos, hogy nem ismer eléggé. Megspórolhatta volna az utat ha egyenesen az árvaházba viszi a gyereket és nem ide.
-Igazán? Ebben te ne legyél annyira biztos. - Hátrálását mosollyal kísérem végig. Kis durci. Hiába az ellenállás egyszer úgy is az enyém lesz. Nem arról vagyok híres, hogy feladom az első akadálynál. Már az elején elhatároztam, hogy megszerzem magamnak. Az, hogy ellenáll csak még szórakoztatóbbá teszi a játékot. Végül beleegyezem a gyerek maradásába és elrohanok bevásárolni. Nehogy bárki azt higgye azért, mert hirtelen érdekel a gyerek sorsa. Dehogy. csak képtelen vagyok vele egy légtérben tartózkodni. Utam során megveszek mindent amire szükség lehet. Anyámnak hála tudom mi kell egy gyerek ellátásához. A húgomat általában én láttam el. Így tapasztalatom van hozzá. Hazaérve ledobom a dolgokat az ágyra majd egy szúrós pillantást vetek a szomszéd banyára és elfoglalom kedvenc helyem. A gyerek egyre ütemesebb üvöltése viszont teljesen felidegesít. Minek vannak itt mind a ketten, ha nem agyerek miatt? Odalépek és egy kis tétovázás közepette a karomba veszem és örömmel hallgatom, hogy hamar szundítani kezd. A szomszéd asszony végre kilép az ajtón. Nagyot sóhajtok és örülök, hogy nem kell tovább elviselnem a látványát. Házi sárkány. Kelly-hez fordulva megkérdem a pici nemét, de még Ő sem tudja. Egyik karomba helyezve a gyereket szólalok meg.
-Ott a tápszer az ágyon és egy cumisüveg. Üss össze belőle valamit és aztán add ide az üveget, megetetem. - nem sok kedvem van hozzá az látszik, de Kelly-ből nem nézek ki ennyit se. Minek kell áthívni bárkit is egy gyerek megnyugtatásához? Nem volt még gyerek a kezében?
-Ha végeztél akkor kérlek derítsd ki, hogy fiam vagy lányom van. - Igen, kimondtam. Bár most se hiszem el, hogy az enyém,d e nem szeretnék Kelly-vek vitázni így jobb ha úgy teszek ahogy neki az tetszik. Felelősségteljes és komoly leszek, Blahh.

Tudom magamról, hogy komolynak csak akkor látszom, mikor elfogy a kedvenc italom. Na, akkor komolyan kiszoktam akadni. A legrosszabb az egészben, hogy a kocsmában dolgozom és mégis van olyan helyzet mikor nincs semmi ihat a polcokon. Magamról meg tudom, hogy nem iszom meg azt a kevert löttyöt amit el kell adnom. Szóval ne kérje, hogy komoly legyek, mert, akkor még ennyire se tudna elviselni. Inkább szokjon hozzá ehhez a viselkedéshez. Nem mondhatja, hogy unatkozik mellettem, mert az egyszerűen lehetetlen. Komolytalanságom hamar átvált mérhetetlen idegességre és bosszúságra. Elég csupán kiejtenie a száján a gyerek szót és azt, hogy az ajtóm előtt és már szinte azt se tudom hol vagyok és kivel. Lerohanok és a csomag tényleg visítva fogad. Hátrahőkölök mintha előttem egy robbanásra kész akna helyezkedne el. Amit Kelly mond csak elég lassan jut el a fülemig, de kihoz a sodromból.
-Úgy gondolod? Hát elmondom neked, hogy hulla részegen nem szoktam összefeküdni mindenféle szerencsétlennel akit meglátok az utcán. Nem vagyok olyan felelőtlen, hogy saját káromra egy vakarcsot segítsek világra. Ez a kölyök nem lehet az enyém, még csak nem is hasonlít, nézd meg milyen kis randa. - Fintorgok. Kis kopasz kölyök és ráadásul csupa ránc. Ha az enyém is lenne akkor is látszik, hogy nem rám hasonlít, de a kölyköt elnézve az anyja egy bányarém lehet. Eszembe se jut a tény, hogy minden újszülött így néz ki. Ezt csak úgy elfelejtem és rá fogom az anyjára. Az meg végképp nem jut az eszembe, hogy vajon amivel védekeztünk megfelelő volt-e. Vagy esetleg a sok közül ki az anyja? Töprengésem ellenére még mindig biztos vagyok benne, hogy a kölyök nem maradhat itt. Nekem így is bonyolult az életem és nincs szükségem egy újabb bajra. Ráadásul egy levél még nem bizonyíték arra, hogy enyém a gyerek akiről mellesleg azt se tudom, hogy fiú vagy lány.
-Eltudsz képzelni egy nőt aki összefeküdt velem, hogy 9 hónappal később a féltett gyerekét odaadja nekem megőrzésre? Hát az a nő nem lehetett normális, márpedig én csak okos és szép nőkkel bújtam ágyba. - Kötöm az ebet a karóhoz. Még ha nincs igazam akkor is belekapaszkodom a legnagyobb hazugságba is amit ki tudok találni. Nem kizárt, hogy voltak olyan estéim amikre nem emlékszem, de ezt nem akarom bevallani Kelly-nek. Most, hogy kezdünk összeszokni...Na mindegy. Egyszóval kizártnak tartom, hogy bármi is annyira veszélyes lett volna, hogy rám kellett hagynia a kölyköt. A csatatéren megállom a helyem, de a pelenka cserénél már inkább hősi halált halok.
-Ha ilyen vagyok? Ez azt jelenti, hogyha nem vagyok ilyen akkor közelebb engedsz magadhoz? - Húzódom közelebb hozzá annak ellenére, hogy a gyerek a kezében van. Csúnya arckifejezésére csak elnevetem magam majd végig nézem ahogy elkezd felsétálni a csomaggal az emeletre.
-Én mindig rendkívül kedves vagyok, nem vetted még észre? - Ezzel le is lépek és csak fél órával később térek vissza egy cumisüveggel, egy cumival meg bébitápszerrel, ja és ki ne hagyjuk hoztam pelenkának valót is. Ezek után ne merje azt mondani, hogy nem tudok semmit a gyerekekről. A szomszéd házsártos feleségére csak egy pillantást vetek, mert többre nem is méltatom, amióta ideköltöztem ez a nő úgy kezelt mint egy leprás, kerülni való embert. Hát én most akkor miért hálálkodjak neki? Mert átjött a gyerekhez, nagyszerű, majd Kelly és Ő megoldják a dolgot. Lelök a kedvenc fotelembe és onnan méregetem a két nőszemélyt akik veszélyeztetik a nyugalmas életvitelem. A gyerek bömbölése meg már az idegeim cibálják. Magamban egy cifrát káromkodom, hogy ha már ketten is vannak arra az egy szem kölyökre miért nem hallgattatják el? Végül beleunva az egyhuzamban ugyanazon a frekvencián szóló üvöltésbe odalépek a gyerekhez, majd viszolyogva,d e felveszem a kezembe és úgy tartom ahogy hajdanán az anyám tanított a húgomnál. A sírás elhalkul majd abba is marad és egyenletes szuszogásra leszek figyelmes. A kölyök bealudt a saját hisztijén, legalább csend lesz egy darabig. Végül már vagy két perce állok egy helyben a gyerekkel a karomban.
-Na és lány vagy fiú? - teszem fel a kérdést kelly-nek úgy, hogy közben tudomást sem veszek a banyáról.

Még soha nem volt olyan, hogy én bármit is célba vettem volna. Nem kenyerem a küzdelem. A könnyen megkapott dolgokat szeretem. Talán ezért is vagyok csapos egy rozzant kis kocsmában. És talán ezért vagyok alkalmi partner is minden kínálkozó hölgyeménynek. Egy kapcsolatért küzdeni kell, hogy megmaradjon, ép legyen, és, hogy ne legyenek konfliktusok. Elég ha magamra nézek és már tudom, hogy lehetetlen lenne egy kapcsolat a számomra. Komolyság, odafigyelés meg megértés, ezek nálam ismeretlen dolgok. Ezért hát jobbnak látom, hogy nem is próbálkozom vele. Olyan vagyok mint egy élvezeteket hajszoló szerencsétlen, ja, lehet, hogy az is vagyok, sebaj.
-Ha túl gyakran lenne egy idő után rám unnál. - kacsintok rá. Szeretem ezeket a kis cívódásokat közöttünk. Mindig feldob ha látom, hogy nem tetszik neki valami. Ördög tudja miért ilyen, de kezdem már megszokni és kezelni is. Még mindig megtud lepődni azon, hogy hogyan nézek rá. Ez mindig megmosolyogtat. Mintha nem tudná, hogy egyszerűen vadítóan néz ki. Amúgy még örülhet is neki, hogy nem veszek mindent komolyan, mert ha úgy volna akkor réges-régen letéptem volna a törölközőt róla és nem törődnék az ellenállásával. De mire terveimnek eleget tehetnék kimondja, hogy vár rám egy gyerek az ajtóban. Szinte rá üvöltök miközben nem rá kellene haragudnom. Elmormogok egy bocsánatot és nem is foglalkozom tovább ezzel.
-Biztosan nem, én vigyáztam. Szerinted kinek kellene egy ekkora kolonc mint ez a kölyök? Nem vagyok akkora hülye, hogy magamra omlasszam a falat. - Dohogok és nem vagyok hajlandó elhinni amit mond. Még hogy én lennék a hibás, hisz ez nevetséges. Végül döntök és úgy vagyok vele, hogy a gyereknek mennie kell. Még ha én lennék az apja, amit kétlek, akkor sem fogom megtartani. Nekem saját életem van és élni is szeretném azt. Ez a kis kolonc csak az utamban lenne. Mit képzelt az anyja, hogy csak úgy lerakhatja ide és minden gondja megoldódik? nem úgy megy az.
-Nem igazán érdekel, hogy tehet róla vagy sem. Nem kértem, hogy rakják ide ergo nem az én felelősségem. Vita lezárva. - Mikor felveszi az üvöltő csomagot falfehérré válok a dühtől. Most komolyan ellenem van? Miért bonyolítanak mindent túl a nők? Semmi köze ahhoz a gyerekhez szóval nem tudom miért kell itt jelenetet rendezni. Kirakjuk és kész.
-Most komolyan kiakarsz oktatni? Nem tudom ki egyezett bele abba, hogy ágyba bújjon velem, jé, talán te voltál az? Ez a gyerek nem az enyém és nem fogok felelősséget vállalni érte, világos? - ha Ő dühönghet akkor én is. Óvodás dolog versenyezni, de nem szeretném ha az övé volna az utolsó szó. Nem hagyja, hogy elvegyem a gyereket így hát beleegyezek, hogy maradhat egy darabig, de csak egy picit, mondjuk az eső elálltáig és aztán pápá baba.
-Még kaját is én szerezzek neki? Rendben, elszaladok bevásárolni. - Kelletlenül felveszem a kabátom, hogy ne ázzak át teljesen. Nincs az a pénz, hogy egyedül maradjak egy csecsemővel. Hogy is ne.
-Vigyázz rá vagyis vigyázz vele! - Kiáltom még vissza még mielőtt elszaladok kajáért. Félórába sem telik és visszaérek. Felszaladok a lakásba és leteszek mindent.
-Tessék! - Ezzel ki is vontam magam a dolgokból

Volt úgy talán másfél évvel ezelőtt, hogy megtetszett egy pincérnőcske és elég közel kerültem hozzá. Túlságosan is közel. Odaköltöztettem az albérletbe magam mellé és egy vagy két napig minden happy volt aztán kezdett minden a feje tetejére állni. Telepakolt a lakást minden bigyóval, de úgy, hogy lépni nem lehetett a kacatoktól. Szép lassan besokalltam és a cérna elszakadt. Üvöltöztem, hogy takarítsa el a holmi felét vagy különben magam dobom ki az erkélyről. Megszeppent és minden holmijával együtt lelépett. Megkönnyebbülten dőltem hátra a fotelemben és akkor jöttem rá, hogy komoly kapcsolat számomra nem létezik. Kelly holmijai láttán néha a hideg futkos a hátamon, de szótlanul tűröm. Kelly teljesen más helyzet mint Debby. Ő hozzá máshogy ragaszkodom. Úgy vagyok vele, hogy ha már nem lehet az enyém akkor másé se legyen. Magam mellett tartom mint egy szuvenírt. Se szex, se semmi érzelem, csak úgy itt van és kész, egyelőre ennyivel is beérem. Idővel úgy is megfog törni és majd Ő fog könyörögni azért, hogy törődjek vele. Ha nem lenen ennyire makacs akkor már réges-régen kényeztetném és biztos vagyok benne, hogy nem lenne ellenére.
-Túl sokszor van nálad az a néha. - Tényként közlöm és nem azért, hogy megbántsam. Néha örülnék neki ha valamit elviccelne és nem aggódna túl vagy nem fontolna meg mindent. Én a mának élek és még a legkomolyabb helyzetekben is képes vagyok valami gyermeki dologgal előállni. Kelly a szöges ellentétem. Talán ez az egyik dolog ami vonz benne. Bár a makacsságából igazán leadhatna egy kicsit.
A hangja kérlelő és nem parancsoló. Végül mikor kimondja, hogy egy baba van a ház ajtaja előtt, lefagyok és kitör belőlem a sátán. Szinte leordítom a fejéről a haját is, pedig igazán nem Ő tehet róla. Egy percig csak ülök ott megkukulva, de aztán papucs és köpeny majd leviharzok a lépcsőn az ajtóig. Ott hátralépek a látvány okozta stressz miatt. Kelly nem hazudott és a baba tényleg ott volt a kis kosárkájában.
-Persze, hogy nem te tehetsz róla, ne haragudj! - Szinte csak dörmögöm. A hangom elment és egyszerűen döntés képtelen vagyok. A seprű segítségével behúzom a kosarat majd elveszem a kicsi testéről a levelet. Dühöm még erősebbé válik ahogy a levél tartalma napvilágra kerül. Még hogy én vagyok az apja, mekkora baromság ez?
-Valaki szórakozik velem, csak erről lehet szó! - Mondom ismét túl hangosan amire a gyerek ismét ordítozni kezd. Leroskadok a lépcsőre és ötletek után kutatok a zavaros fejemben. Végül kitalálok egy szerintem remek ötletet, de Kelly lehurrog amitől mérgesen nézek rá.
-Igazán Kelly? Na akkor mondd meg mi a fenét kezdhetnék egy gyerekkel? Hirtelen olyan bölcs lettél, akkor mondd meg mit is kéne csinálni. Semmi közöm ehhez a gyerekhez és szeretném ha mihamarabb eltűnne innen. - Már majdnem odalépek a kosár mellé, hogy a gyereket kitessékeljem az ajtón kívülre, de Kelly kézbe veszi a csöppséget ami azonnal megnyugszik és szinte már hozzábújik.
-Elfelejtesz valamit, én ezért a gyerekért nem vállaltam felelősséget. És amúgy is nekem mindegy hogy elviszi-e valaki vagy az anyja viszi magával. Ha jól emlékszem még régebben említettem, hogy nem vagyok apának való, tessék, most már te is láthatod. - nem tudom mit gondolhat Kelly, de az, hogy kézbe vette a gyereket nagyon nyugtalanít.
-Gondolom nem akarod magadhoz szoktatni, úgy is elmegy innen hamarosan. - Jegyzem meg nyersen. Már lépnék oda, hogy kivegyem a kezéből a parányi kis élőlényt mikor odakint zuhogni kezd az eső. Tervem dugába dőlt. Azért nem vagyok olyan kegyetlen, hogy kirakjam az esőre a kölyköt.
-Hozd fel! - Sóhajtok egyet és megadóan elindulok fel a lépcsőn. Hogy nekem nem lehet egyetlen egy nyugodt napom se.

Igazából mindig is érdekelt, hogy a nőknek miért van ennyi mindenre szükségük. Emlékszem, hogy édesanyám sose hordta teli a fürdőnk polcait felesleges holmikkal. Apám talán a hitéből is kitért volna ha a polcaink telis teli lettek volna púderral és hasonló viszolygást keltő dolgokkal. Gyönyörű álmomból kirángat azzal, hogy hoztak nekem valamit. Nem akarok felkelni, álmodni akarok. Miért nem tud csendben készülődni és behozni a holmit ha már úgy is tud róla? Mikor felpillantok, muszáj egy igen szép mosolyt villantanom. Kelly gyönyörű ruhában, de törölközőben szinte már vadítóan fest. Mi lenne ha...csak egy rántás és az egész lehullana róla...Magamban már a gondolat is megnevetett. Biztos vagyok benne, hogy szinte ki kelne magából és ordítozna velem.
-Hát vehetjük komolyabbra is ha szeretnéd. - Kacagok fel, nagyon mulattat a szemöldök húzogatása. De nem értem miért kell mindig olyan komolynak lenni, hát határozottan nem illünk egymáshoz, én aki mindig próbál viccesen felfogni mindent, és Ő, aki meg véresen komolyan veszi azt is ha elfogyott a bagett. Csak megcsóválom a fejem és megpróbálok nem a törölköző alatt lévő puha bőrére gondolni.
-Nagyon erőszakos vagy ma reggel, csak nem éppen dől a ház? - Mormogok és kelletlenül félrehajtom magamról a takarót. Csupán egy alsónadrág van rajtam, de engem ugyan nem érdekel, hogy miben lát vagy éppen mik nélkül lát. Dörmögésem ellenére meghallok egy kisebb nyekergést majd pityergést. Összeráncolom a homlokom majd jelentőségteljesen Kelly-re pillantok. Aligha nem Ő tudja miről van szó. Első gondolatom akörül forog, hogy itt van egy kivert, rühes macska. Aztán a sírás már baljósabb egy macska nyávogásánál. Szerintem látható az értetlenség a képemen. Először meg se hallom amit mond, majd felfigyelek a szavak jelentésére is és ledermedek. Egy hosszú percig még levegőt is elfelejtek venni, majd észbe kapok, hogy a tüdőmnek szüksége van az oxigénre így újra elkezdek mély levegőket venni.
-Hogy mi? Mit mondtál? Egy kisbabát az én ajtóm elé?! - Szinte már kiabálok Kelly-vel olyan dühös vagyok. Már megint kiakar csőbe húzni? Akárki is az, most elvetette a sulykot. Felveszem a köntösöm ami az ajtóról lógott és belebújok a papucsomba. Letrappolok a lépcsőn és nagyon remélem, hogy Kelly is utánam jött. Megállok az ajtóban tisztes távolságot tartva a bömbölő csomagtól. Körülnézek és mivel nem akarom a szomszédság figyelmét felhívni magamra ezért az ajtó sarkában lévő seprű végével amit beakasztok a kosár fülébe, behúzom a gyereket. Csak méregetem mintha veszélyes szörny volna aki azonnal letépi a karomat ha hozzáérek. Ahogy fölé hajolok abbahagyja a sírást és nagy szemeivel engem néz közben pedig a nyála végig csorog a szája szélén. Elveszem a legnagyobb óvatossággal a levelet a kicsit mellől és szétnyitom. A betűket sietősen firkantották le. De tisztán kitudom venni mit is akarnak velem közölni a szavak. "Ő az egyetlen kicsi kincsem és sajnos képtelen vagyok felnevelni, mivel tőled fogant így felelősséggel tartozol irányába. Kérlek nagyon vigyázz rá!"
-Ki a franc írta ezt? És mi a jó büdös fenét kezdjek egy pár napos csecsemővel? - Hangom túlságosan felerősödött dühömben mire a már félig szunyokáló gyerek újra bömbölni kezdett. Szenvedő képemet Kelly felé fordítom és lerí rólam, hogy már most kikészített a gyerek pedig még nem volt a közelemben 5 percig se.
-Most mihez fogok kezdeni? Meg van! Hagyjuk kint az ajtó előtt hátha vissza viszi az anyja vagy elviszi valaki ha már megunt a hisztijét. - Felcsillan a szemem a ragyogó ötletemtől. Ki van zárva, hogy megtartsam a gyereket, azt se tudom mihez kezdhetnék vele. Némi tapasztalatom csak akad a húgom gondozásából,d e az igen csekély. Istenem, mi lesz még itt?

Jó ötletnek tűnt mikor felajánlottam Kelly-nek, hogy költözzön hozzám, de azóta még kimerítőbbek a napjaim. Hazaérek a kocsmából és mikor a fürdőbe mennék ott fogad a sok női pipere cucc. Elborzadva lépek hátrébb már megszokásból és csak elvégzem a dolgom majd szaladok ki a sárkány barlangjából. A hálószoba se sokkal bizalomgerjesztőbb, a párnája meg egyenesen zavar,d e nem szólok semmiért. Úgy magában ezek a dolgok zavarnak csak és nem Kelly. Jó társaság tud lenni ha akar. És néha látom rajta, hogy zavarja a közös ágyban alvás és, hogy igazából nincs szabad tere, vagyis jobban mondva lassan nekem nem lesz terem a sok holmitól. Átöltözni se hajlandó előttem és kimondottan szégyenlős, tartózkodó. Pedig ha már itt tartunk láttam meztelenül és nem volt rossz a látvány. Arról meg ugyebár nem tehetek, hogy olykor jobban megnézem magamnak. Elvégre is egyedülálló férfi vagyok egy vonzó nő társaságában. Szerintem nincs olyan férfi akinek ne lennének bizonyos gondolatai mikor mellette alszik egy csinos lány. Van olyan, hogy késő este érek haza és olyankor már ágyban találom. A teendőim végeztével mellé fekszem és átszoktam karolni a derekát mire általában közelebb húzódik hozzám. Persze mire elaludnék megfordulok, hogy véletlenül se úgy kelljünk fel reggel, hogy egymást öleljük, alighanem lekeverne egy istenes nagy pofont és arra nincs szükségem. Mióta itt lakik egyáltalán nem voltam más nők társaságában, mármint flörtölgetni ugyanúgy szoktam, de egy éjszakás kalandjaim azóta nem voltak. Fura és zavar. De akárhányszor elvinnék egy lányt valahová bűntudatom lesz és fogalmam sincs miért. Kelly teljesen felkavarta az életem és már azt se tudom mit és mikor kellene csinálnom. Itt léte óta többet dolgozom, hogy ne kelljen sokáig egy helyen lennünk. A társasága nagyon is jól esik, túlzottan jól és tudom, hogy Ő pedig nem akar semmi hasonlót a volt kalandunkhoz. Így hát még csírájában elszoktam fojtani a vágyat iránta és megpróbálok a tökéletes házigazda bőrébe bújni. Álmosan kinyitom a szemem és dörmögök egy enyhe neked is jóreggeltet, majd felülve szemügyre veszem az ideges Kelly-t.
-Csak nem csomagot kaptam? Kibonthatom? - Pimaszul elvigyorodom majd komolyabbra veszem a szót.
-Mit hadoválsz itt össze-vissza? Ki hozott nekem és mit? - Felvonom a szemöldököm, de eszem ágában sincs kikelni az ágyból. Bármi legyen is az várhat.