Ω Főkarakter : Sebastian Monroe Ω Hozzászólások száma : 107 Ω Kor : 35
Tárgy: Sebastian Monroe 2014-04-13, 16:22
Sebastian Monroe
"A legerősebb emberek nem mindig azok, akik nyernek, hanem azok az emberek, akik nem adják fel, amikor vesztenek"
Userinfó: Főkarakter
Név: Sebastian Monroe Rang/Foglalkozás: Csapos Születési dátum: Anglia, 1989. október 23. Csoport: Városlakó
Jellem: Mindig is olyan embernek tartottam magam akit nem könnyű rászedni és aki alaposan megfontol mindent. Hát hatalmasat tévedtem. Apám mindig mondta legyek elővigyázatos és ne bízzak meg olyan emberekben akik tálcán kínálják a paradicsomi életet. Úgy hittem ebben a mondatban mintha az életem múlt volna rajta. De ahogy kamaszodtam lázadtam is. Egyre több mindenben nem értettem egyet apám tanításaival. Sokszor kimaradoztam otthonról és nem kellemes társaságokban töltöttem időm nagy részét. Otthon próbáltak jó belátásra kényszeríteni néha szavakkal néha erővel, utóbbi apám derékszíját is jelentette. De ezeknek köszönhetően még inkább más útra tértem mint azt szerettek volna. Egy éjszaka mikor tartottam hazafelé illuminált állapotban, beleütköztem egy elegánsan felöltözött középkorú férfiba. Kinyögtem egy elnézést, bár inkább dörmögésnek hangzott. Már éppen mentem is volna tovább mikor karon ragadott és visszahúzott. Egy kártyát nyújtott át majd a fülembe súgta, hogy vár holnap a kaszinóban. Nem értettem semmit és mire az ágyamba dőltem már az emléke is eltűnt a férfinak. Másnap a kártya biztosított róla, hogy nem álmodtam hanem valójában beszéltem a férfival. Az este közeledtével elmentem otthonról megnézni a kaszinót. Életem egyik legnagyobb hibáját követtem el akkor. Szerencsejátékokkal vertem el apám pénzét és még többet ittam mint annak előtte. Otthon hazudtam minden egyes elvert pénzről. De itt nem állt meg a bajt, csak folytatódott. dédimamám kedvenc ezüst tányérjait is áruba bocsátottam egy kis pénzért amit elverhettem a kaszinóban. Akiket a barátaimnak tartottam mind csak a pénzemet szedte el tőlem és mikor apámat kirúgták a munkahelyéről teljesen leszegényedtünk. A barátaimtól próbáltam kölcsön kérni egy italra valónyi pénzt vagy pókerre ahol megígértem, ha nyerek duplán adom vissza. De már nem voltak barátaim. Szép lassan lesüllyedtem az alá a szint alá amitől apám próbált mindig óvni. Megbíztam egy idegenben aki jó életet ígért és ennek köszönhetően a családom szegénységbe került. Most már szerintem értelmét nyerte az első mondatom. Nagyot tévedtem mikor azt hittem megfontolt ember vagyok. Azóta ha tehetem óvatosabb vagyok az emberek irányába és mindent kétszer végig gondolok még mielőtt igent mondanék rá.
Külső: Gyermekkoromban azt hitték nem élek majd sokáig mert olyan aprócska voltam. Ahogy telt az idő, sokat nőttem és végül abból az apró gyermekből egy 180 cm-es férfiúvá váltam. Szemem színe csokoládé barna amit nagymamámtól örököltem és hálás vagyok érte, mert a nők kimondottan buknak rá. Hajam színe barna, ami furcsa hisz az egész családomnak fekete színű a haja, ez mondhatni a védjegyünk. A nagypapám szerint 300 év alatt a családunk történetében még nem fordult elő, hogy egyetlen gyermek is barna hajúként jött volna a világra. Szerinte különleges vagyok, szerintem meg beütött neki az esti pálinkázás heti hét alkalommal. Jó, azért a 300 év szerintem nagyon gyanús, de tény, hogy akiket én ismerek a rokonságból mind ében fekete hajjal díszeleg. Na, de lépjünk tovább. Az arcvonásaim anyámé, kicsi gyermekként sokan mondták, hogy tiszta édesanyám vagyok. A fotók is ezt tanúsították. Kiköpött édesanyám vagyok. Az orrom íve az ami biztosan édesapámé. Kicsi pisze orrom van amitől szerintem még helyesebb vagyok. Szeretem a hajam úgy beállítani mintha csak elaludtam volna, ezzel azért reggelente van egy kis dolgom. Általában farmert hordok edzőcipővel és a kedvenc melegítőfelsőm amiben tudom, hogy a lányoknak tetszem. Szerintem ennél többet nem nagyon lehet elmondani rólam. Mondhatnám, hogy tessék itt egy átlagos srác, de nagyapám szokta volt mondani: fiam, te különleges vagy!
Előtörténet: Szüleim 5. gyermekeként jöttem a világra. Apró voltam és kimondottan kapós minden fajta betegségre. Sokat aggódtak értem, de végül csak kihevertem midet, ennek élő bizonyítéka, hogy még most is itt vagyok. Apám eladó volt a piacon és nem keresett annyit mint amiből el lehetett volna egészségesen tartani az egész családot. De még ha csak ennyi lett volna a baj, de valahogy az előttem született testvéreim mind sorjában meghaltak 10 éves koruk előtt. Így érthető volt, hogy roppant féltettek. Mikor betöltöttem a 10 éves kort olyan volt mintha megnyertünk volna egy hatalmas csatát. Hatalmas öröm volt ez mindenki számára. Egyetlen gyermek maradtam. Mind a négy bátyám meghalt. 12 éves koromra már úgy gondoltam besegíthetek apámnak a piacon. Örömmel fogadta a segítséget és így némileg több bevételt juttattunk haza. Szükség is volt rá, hisz édesanyám ismét terhes volt. Rengeteg vita volt otthon mert mindenki aggódott a születendő gyermek sorsa miatt. Pár hónapra rá, hogy beálltam a piacon apám mellé megszületett a húgom Tara. Kis tündér volt, mindenki imádta és aggódott érte. Jó magam is állandó jelleggel óvtam minden dologtól amitől csak lehetett. Amikor betöltöttem a 15. életévemet otthagytam a piacot és zűrös dolgokba bonyolódtam. Minden pénzünk elvertem aminek szegénység lett a következménye. A rákövetkező 3 évben kipróbáltam a drogokat is és nem meglepő módon függővé váltam. A családomat én magam juttattam a mélybe így 18. születésnapom után két héttel elhagytam Angliát és katonának álltam. Nem volt egy leányálom, de legalább drogok és alkohol terén kitisztultam. Mivel nem volt lehetetlen volt beszerezni bármelyikből is. Egy évvel később dezertáltam mert elegem volt a hatalom éhes emberekből. Ott álltam a nagy világ kellős közepén és semmim sem volt. Mondhatni úsztam az árral és arra mentem amerre láttam így kötöttem ki Avignon-ban. Békés helynek tűnt és egy új élet kezdéséhez tökéletes. Egy kocsmában vállaltam állást mint csapos. Nem mondhatom azt, hogy főúri állás, de nem mindenkinek van lehetősége a csúcson kezdeni. Állandó állás és pont elég fizetést ad ahhoz, hogy az albérletem fizetni tudjam. Az emberek vagy tartózkodóak vagy túlontúl beszédesek. Ahogy öntöm korsókba a sört minden este újabb dolgokat,információkat hallok. Van olyan is, hogy csak az öregek meséit hallom a világháború idejéről, de néha különleges dolgokról is esik néhány szó. Ezekre kimondottan hegyezem a fülem. Avignon egy olyan hely ami beszippant, de nem enged el többé.
Adeline LaPierre
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Adeline LaPierre Ω Hozzászólások száma : 268 Ω Kor : 38
Tárgy: Re: Sebastian Monroe 2014-04-13, 17:52
Elfogadva!
Te szegény rossz életű. Hiába élted túl a testvéreidet, mégse sikerült egyenesbe jönni. Nem lehet kellemes ilyen múlttal a hátad mögött, de mindig meg van a remény, hogy majd idővel egyenesbe jössz és talán ez a kis nyugodt város adja majd meg a lehetőséget rá. Én nagyon drukkolok neked, hiszen így is épp elég baj van a világban, nem kell még fokozni is. Nem találtam semmi hibát az előtörténetedben, szép leírás, szép sztori, foglalj avit, ha még nem tetted, aztán vesd bele magad a játékba. ^^
