Jellem: A mai napig nem tudja levetkőzni a neveltetését. Néha csak úgy elvárja, hogy kiszolgálják és az történjen, amit ő akar. De ennek ellenére is megnyerő tud lenni. A mosoly állandó jelleggel ott van az arcán. Mindenből viccet csinál, hiszen az ő látása szerint nem létezik olyasmi, amivel ne tudna megbirkózni így vagy úgy. Talán emiatt van, hogy szinte képtelen bármit és bárkit komolyan venni. A legnagyobb bajban is elsüt egy poént. Aztán ha bomlik a csapat? Ha nem alakulnak jól a dolgok és magára marad? Mit számít az neki? Továbblép. Könnyen és gyorsan. Nem felejt, de nem rágódik a múlton. Egyszer majd talán haza is tér. Ha eleget szórakozott.
Külső: Barna, általában kócos haja van. Ad a külsejére, végül is, az emberek először ennek alapján ítélnek. Persze csak semmi öltöny és nyakkendő. Az nem illene a szegény, család nélküli fiatalhoz. Kék szemeiben csillog az élet, aminek minden percét kiélvezi. Kár, hogy ahhoz, hogy boldog legyen, hazugságok tengerén vezet az út.
Előtörténet: Legszívesebben naplót vezetnék, de az túl nagy kockázatot jelentene. Így marad az egyszerű papírlap, amit miután megtöltöttem betűkkel, elégetek. De addig elmerülhetek az igazságban. Köntörfalazás nélkül mondhatom el a történetem. Legalábbis azt a napot mindenképp, amikor úgy döntöttem, kisétálok a kapun. Ez persze nem volt olyan egyszerű. Ha saját testőröd van, nem tudod olyan könnyedén lerázni és figyelő szempár nélkül végigsétálni az utcán. De persze feltaláltam magam. Meg amúgy is, mi bajom eshetett volna? Nappal a többi utcagyerekkel lógtam. Meg kellett dolgozni a bizalmukért, de megérte. Este pedig hazamentem és ledőltem az ágyamba, ami mellesleg akkor volt, amekkorát a csapat el sem tudott képzelni. Élveztem ezt a kettős életet. Igaz, hogy mindkét helyen hazudnom kellett. A csapatnak beadni egy történetet arról, hogy nem ismerem a szüleimet. Otthon pedig, hogy pár, rangban hozzám illő gyerekhez csapódtam. Veszett jó voltam benne. Élveztem az életet, amíg választásra nem kényszerültem. Muszáj volt döntenem. Én pedig a csapatomhoz húztam, velük tartva és tervelve ki a saját házunk kirablását. Mondhatom, érdekes volt. Persze mindenkit elkaptak. Futottunk volna, amerre látunk, de az az arc, amikor a saját testőröm fogott meg és rájött, ki vagyok! Életemben nem láttam olyan értetlen arcot egy emberen sem. Aztán persze szobafogság nekem, akiket elfogtak... nos, fogalmam sincs, mi lett velük. Akik elfutottak, soha többet nem láttam őket. De én továbbra is menni akartam. Hiába a szobafogság, hiába az apai szigor. Forrt a vérem és kieszeltem, hogy tudok kimászni a saját ablakomon át, végig a tetőn, az ereszcsatorna mellett és egy kis táskával a hátamon megszökni. Végleg. Ez volt egy évvel ezelőtt. Ma este egy éve. Néha elgondolkozok azon, hogy vajon keresnek-e még? Esténként azon jár az agyuk, hogy élek-e egyáltalán? Vagy azon, hogy mit csináltak rosszul? Egyszer jó lenne megtudni a válaszokat. De egyelőre nem érdekel annyira, hogy hazamenjek. Még mindig túlzottan ők vagyok. Még mindig felfedezem magamon a kiskirályi neveltetés jeleit, de próbálom elrejteni őket. Ebben a városban senki nem tudja ki vagyok. Fogadok, hogy az otthoni csapatból sem jött rá mindenki. Hiszen csak annyit láttak, hogy az őr tudta a nevem és elképedve bámult rám. Ez semmi. Én pedig megőrzöm a titkom. Akár ebben a városban, akár másikban. Élvezem, hogy egy lehetek az utcán rohangáló, névtelen fiatalokból és úgy élhetek, ahogy akarok. Nem kell apám nyomdokaiba lépnem. Nem kell százakat irányítanom és elérnem, hogy tisztelnek. Nem kell azt mondanom, hogy ez az élet és boldog vagyok. Nem kell annak lennem, akinek állítólag születtem. Csak egy leszek a tömegből, nem holmi kiskirály a családi birtokon.
Adeline LaPierre
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Adeline LaPierre Ω Hozzászólások száma : 268 Ω Kor : 38
Tárgy: Re: Wyatt Lanchaster 2014-05-28, 15:45
Elfogadva!
Cuki vagy, kár hogy nincs egy hasonmásod, aki átveszi a helyed a palotában, amíg kint csatangolsz. Amúgy nagyon szupi kis ET lett, és szimpi kis kölyök vagy, bár azért úgy könnyű emberkedni, hogy este mindig visszamehettél a kényelmes puha ágyba... Avit foglaltál, szóval kéééész vagy. ^^
Amúgy nagyon szupi kis ET lett, és szimpi kis kölyök vagy, bár azért úgy könnyű emberkedni, hogy este mindig visszamehettél a kényelmes puha ágyba...