|
| Henry, Andrew - you're so fired | |
| Szerző | Üzenet |
---|
Andrew Maxwell
Secrets All Around
Titkosított Akta Ω Főkarakter : Andrew Maxwell Ω Hozzászólások száma : 204 Ω Kor : 33
| Tárgy: Re: Henry, Andrew - you're so fired 2014-06-03, 15:09 | |
| Alig hallom a hangját. Alig hallok bármit is azon kívül, ami a fejemben van. A saját gondolataim. Minden, amit tettem ott kering, én pedig gondolkodás nélkül mondom ki őket. Egy pillanat az, amikor megállok, hogy feleljek neki. Az is talán csak azért tűnt fel, mert olyan halkan mondta, hogy csak a szája mozgását láttam és nem hallottam a hangját közben. Ez zökkent ki egy pillanatra. - A parancs egyértelmű volt. Lőni mindenre, ami mozog. A legfelsőbb körökből jött - válaszolom egyszerűen, ezúttal halkabban és egyáltalán nem olyan lendületesen, ahogy eddig beszéltem. Utána persze újra felveszem az előbbiek fonalát és folytatom. Beszéd közben egész végig várom azt a bizonyos megkönnyebbülést, amiben reménykedtem már az elején. De nem jön. Semmi. Az ég világon semmivel nem érzem magam jobban, mint eddig. Helyette azt érzem, hogy minden széthullik körülöttem. Az a tekintet, ahogy rám néz és a különös fáradtság, ami miatt mozdulni is túl megerőltető lenne... Nem éppen erre számítottam. Most persze már az egész őrültségnek tűnik. Hogy is gondoltam, hogy jobban érezhetem magam, miután beszélek és ezzel mindent romba döntök? De most már késő. Ott állok, kicsit remegő kézzel és bármennyire is szeretnék, képtelen vagyok Henry szemébe nézni. Ezek után semmi esély, hogy ugyanaz az ember legyek a számára, mint eddig. Azt sem tudom, ezelőtt hogy hihettem, hogy nem fog változik semmi. - Henry... Egyik sem vagyok - rázom meg a fejem és most már tényleg teljesen nyugodtan beszélek. Legalábbis a helyzethez képest. Kiveszett belőlem az a lendület. Ezt a pár szót is alig bírom kimondani. Túl megerőltető. Azt viszont még így is tudom, hogy mi jön ezután. Most ő fog beszélni, nekem pedig hallgatnom kell. Ha tetszik, ha nem, valószínűleg bármit is mond majd, teljesen jogos. Mégsem bírok teljesen nyugton maradni, amikor kimondja, hogy döntött. Hadbíróság. Nekem végem, ehhez kétség sem fér. Nem csak amiatt, amilyen döntés ott szüleik majd. Apám miatt. Ha Henry csak ennyit tesz, apám biztosan nem éri be ennyivel. Az egész egyenlő a halálos ítéletemmel. - Értettem... uram - nyögöm ki szinte alig hallgató hangon. Két szó, de olyan piszok nehéz volt kimondani, hogy az nem igaz. Nem mintha az érdekelne, hogy valamilyen szinte fogoly lettem. Az egész, túl sok ahhoz, hogy hirtelen megértsem. Csak arra tudok gondolni, hogy hogy tehettem ezt. Nem, nem azokat, hanem hogy mondhattam el mindent. Csak úgy, mintha valaki csettintett volna. Nem értem, miért csináltam, de annyi biztos, hogy ebben a pillanatban mindenki másnál jobban haragszok saját magamra. Lassan, igazán lassan indulok meg kifelé. Már a kilincsen a kezem, amikor meghallom a hangját és megtorpanok. Meg kellene fordulnom és rá nézni, de nem bírom látni a tekintetét. Nem bírok szembenézni vele. Egy apró bólintás és kiszabadulok az irodából. Hogy hova megyek és ezek után mihez kezdek pontosan, arról fogalmam sincs. Tegyek úgy, ahogy mondta? Mintha semmi nem történt volna? Lehetetlen!
|
| | | Henry J. Winchester
Secrets All Around
Titkosított Akta Ω Főkarakter : Winchester százados Ω Hozzászólások száma : 143 Ω Kor : 40
| Tárgy: Re: Henry, Andrew - you're so fired 2014-06-03, 14:23 | |
|
- Ha akarna sem tudna elhallgattatni. - Visszhangzik a fejemben, de erőt veszek magamon, s csak összeszorított ajkakkal sóhajtok egyet. Persze, vannak problémásabb embereim, akiket néha meg kell fegyelmezni, hogy tudják hol a helyük, de Andrew soha nem tartozott közéjük, ő sokkal inkább volt a jobb kezem, mint „egy katona a sok közül”. Senki nem engedhet meg magának ilyen hangnemet velem szemben, főként ő nem, épp az iménti indoklás miatt. Szerinte tudom, hogy az életét adná-e értem, eddig tudtam is, de most épp kezdek kételkedni benne. - Egy gyerek? Andrew... - Suttogom döbbenten, ahogy lassan fejet csóválok, s lenézek a földre, valami csalódottság is felfedezhető a tekintetemben, de hamar visszatér a komor, hivatalos arckifejezés, ahogy ismét felszegem a fejem, s figyelmesen tovább hallgatom, ugyanúgy visszafogva magam, mint eddig. De azon még az eddigieknél is sokkal jobban elhűlök, hogy egyszerűen lepasszolta a parancsaimat. Miért? Hogy ihasson? Miért nem nekem szólt, hogy nincs minden rendben? Mikor vett ekkora pálfordulatot? És hogy képzelte egyáltalán hogy megúszhatja? Csalódott vagyok, dühös és teljesen össze vagyok zavarodva. Ennyire rossz vezető lennék? Arra viszont nem is számítok, hogy a legrosszabb csak ezután jön. Németek Avignonban? De még mindig nem szólok semmit, nemes egyszerűséggel várom meg, hogy befejezze a mondókáját, s utána is csak kimérten figyelem egy darabig, csak ezután lépek ki az asztalom mögül, s lassan, tekintélyesen sétálok elé. A tekintetem talán még soha nem látta ennyire dühösnek és zaklatottnak. Én megbíztam benne. Tényleg, igazán. És képes volt ilyeneket meglépni? Mikor én még olyanba is bevontam, amihez végképp semmi köze nem volt, mint például a Moretti ügy, csak mert a barátomnak hittem. Szép. Nagyon közel állok hozzá, már-már fenyegetően közel, de csak felszegett állal nézek a szemeibe. Régóta ismer, láthatott már így viselkedni, de rá még sosem néztem ilyen dühvel és megvetéssel. Soha. Pedig mióta van a kezem alá adva? Hét-nyolc éve? Az hosszú idő. - Ezek után csak egy kérdésem maradt, Andrew. - Rövid szünetet tartok. Lassan beszélek és érzéketlenül. - Kettős ügynök vagy? Talán kém? - Biccentem oldalra a fejem. Később visszasétálok az asztalom mögé, de nem ülök le, csak megállok ott, ahogy eddig álltam. Nehéz visszafogni magam, bölcsebb tartani a távolságot. A nőcskés megjegyzését szinte meg sem hallottam, nem érdekel, de a németek már annál inkább. Mély és hosszú lélegzetet veszek, lenézek az asztalomra, a feszültség kézzel fogható, nyilvánvaló, hogy most jön az ítélet. Ő is biztosan tudja, hogy egy ilyen után ha akarnám a fogolytáborban rohadna meg. - Amint felnyílik a bura, hadbíróság elé fogsz állni. - Nézek fel rá. - Addig is lásd el az őrmesteri feladataid, ahogy eddig tetted, mintha mi sem történt volna. Sokan így is kezdenek pánikolni, nem még ha a legjobb emberem meghurcolnám. Most mindenkire szükség van. - Ezzel a tudtára adom, hogy ami itt történt, kettőnk közt marad, amíg szükséghelyzet áll fent. - Viszont se kimenőre... - Rövid szünetet tartok, nem bizonytalanodom el, de nehezemre esik a következőket kimondani, amit ő is észrevehet, de őszintén jön. - se rám ne számíts. - Leléphet, őrmester. - Teszem hozzá nem sokkal később, a tekintetemmel szinte kirugdosva az irodámból, ellentmondást nem tűrve, de még mielőtt kilépne adok egy utolsó parancsot négyszemközt. - A németeknek mondja meg, hogy megfontolom a dolgot. Magának viszont meg kell szakítania velük minden kapcsolatot. Miután elhagyja a termet csak üveges szemekkel bámulok magam elé. A kezeim ökölbe szorítva remegnek, mint akinek valami rohama van. Nem tudom elhinni, hogy ez történt. A barátom hívattam be és egy olyan idegen hagyta el a szobát, akit nem is ismerek. Nehezen sikerül összekaparnom magam, a szekrényemhez sétálok, kiveszek egy üveg rumot és meghúzom. Újra meg újra. Ez majd segít lehiggadni.
|
| | | Andrew Maxwell
Secrets All Around
Titkosított Akta Ω Főkarakter : Andrew Maxwell Ω Hozzászólások száma : 204 Ω Kor : 33
| Tárgy: Re: Henry, Andrew - you're so fired 2014-06-03, 13:21 | |
| Beszélek. Folyamatosan. Levegőt is csak akkor veszek, ha már igazán muszáj. A kérdése, ami időközben elhangzik egy pillanatra sem állít meg. Válaszolnom kellene rá, tudom én, de nincs időm rá. Túl akarok lenni ezen a beszélgetésen. Mindent ki akarod adni magamtól. Az összes titkom. Mindent, amit az utóbbi pár hétben, hónapban elkövettem. Mert tudom, hogy attól jobb lesz. Megszűnik majd ez a nyomás és minden apró darab a helyére kerül. Pedig ahogy felnézek a századosra látom, hogy ideges. Hallom a hangján, érzem a testtartásából. Mégsem hiszem, hogy nagy baj lehetne ebből. Ha pedig mégis, minden további nélkül megéri, mert megszabadulhatok a tehertől. - Ha akarna sem tudna elhallgattatni. Túl akarok lenni rajta - vetem közbe, rögtön azután, hogy engedélyt ad a folytatásra. Egy részem tudja, hogy kezdem elvetni a sulykot, de így tűnik helyesnek. Én pedig csak azt teszem, ami helyes. Ezúttal legalábbis biztos vagyok benne. - Tudja, hogy az életem odaadnám magáért, de nem az egész seregért. Mindenki hazudik, mi pedig csak bábok vagyunk. Rájöttem erre. Akkor, amikor megöltem azt a gyereket. Csak azért, mert az volt a parancs, lőjünk mindenre, ami mozog. Aztán jött az ital. Ha tudná, hány éjszaka adtak át másnak a feladatomat, miközben és egy üveg ital társágában néztem a napfelkeltét - mesélem teljes beleéléssel, mintha ezzel az ég világon semmi baj nem lenne. Végül is, akkor adom át a kapott parancsot, amikor akarom. Ha nem kötik ki, hogy én végezzem el, ez nem bűn. Az italért sem kaphatok igazán semmit, talán csak egy nagyobb fejmosást. Az apám igazán komolyan veszi az ilyesmit, de Henry nem. Nincs mitől tartanom ezután sem, hogy erről tudomást szerzett. - Akkor is hasonló volt a terv, amikor ők megkerestek - folytatom a másodpercnyi szünet után, pont olyan lendülettel beszélve, ahogy eddig. - Tudja, a németek itt vannak. Elég sokan. Kis sereg, pár francia lázadóval kiegészítve. És mi a legjobb? Beszélgetni akarnak! Tárgyalni. El tudja ezt hinni? - teszem fel a kérdést és akaratlanul is szünetet tartok, mintha választ várnék. Tudom én, hogy képtelenség az egész. Beszélgetni akarnak. A németek. Vagy legalábbis egy kis részük. Mint valami elcseszett film! - Nincs egy hete, hogy a főnökük azt mondta, beszéljek meg egy felettesemmel találkozót. Hülye lettem volna eddig megemlíteni. De sokkal egyszerűbb elmondani, mint magamban tartani és talán célravezetőbb is. Eddig senkinek nem mondtam, de most itt van maga. A németek főnöke találkozót akar. Mit mondhatok, mikor szeretne velük beszélni? Mondjon egy időpontot, én pedig kiveszek egy szabadnapot és megkeresem azt az orvost, aki... hú, ha le tudná képzelni - akaratlanul is sokat sejtető mosolyra húzódik a szám. Majd egy pillanatra becsukom a szemem. Elmúlik a hasogató fejfájás. Mindent elmondtam, amit az utóbbi időben tettem. Pár apróság maradt csak, de annyira kiszáradt a szám, hogy képtelen vagyok többet mondani. Csak állok ott, egészen laza testtartással. Majd végre kinyitom a szemem. A fejem kitisztul és a tekintetem a századosra emelem. Ebben a pillanatban jövök rá, hogy mit mondtam. Mindent elárultam neki! Mindent! Jobban kellene éreznem magam. Az érzés azzal kecsegtetett, hogy ezek után jobb lesz. De szinte fizikai rosszullét kerülget mindattól, amit tettem. Nem most, nem az igazság miatt. A saját eddigi tetteim miatt. Így, összefoglalva, tiszte fejjel már én is látom a következményeket. A kezem megremeg, de nem mozdulok. Túl nagy erőfeszítést igényelne, hogy akár csak megemeljem a kisujjam.
|
| | | Henry J. Winchester
Secrets All Around
Titkosított Akta Ω Főkarakter : Winchester százados Ω Hozzászólások száma : 143 Ω Kor : 40
| Tárgy: Re: Henry, Andrew - you're so fired 2014-06-03, 12:51 | |
|
Figyelmesen hallgatom Maxwell jelentését. Személyes gondok ide, vagy oda, ha katonaként kell viselkednem, akkor akként viselkedek, akkor nincs más, csak a századosi felelősség, aminek eleget kell tennem. Ahogy beszél, gondolatban már átfuttatom a lehetőségeket. Abból még tényleg komoly gondunk lehet, ha a városban minden áramellátás megszűnik. Nem mintha nekem annyira hiányozna, de ezekkel a kényelmes civilekkel más a helyzet. A szervezkedéseik miatt annyira nem aggódom. De mikor tovább viszi a monológját, mint kellene, gyakorlatilag az állam is leesik, teljes döbbenettel nézek fel rá, mikor már-már fenyegetőnek hangzó hangnemben mondja azt, hogy mindenkinek megvan a maga titka. Mi a fenéről beszél ez? Egyáltalán hogy engedhet meg magának ilyen hangnemet velem szemben? Velem szemben. Először meg sem fordul a fejemben, hogy ez az egész a szobor műve lehet, csupán annyi, hogy talán tud Maxról és az ereklyékről – bár honnan a fenéből tudna – vagy be van lőve, vagy ki tudja, de mikor csak nem hallgat el és folytatja, lassan felállok, az asztalom felé támaszkodva és szinte fenyegetően szólalok meg, ahogy a szemeibe bámulok. - Hogy mered megkérdőjelezni a szavam? - Kérdezem, a hivatalos megszólítást és magázást teljesen nélkülözve, miután hozzám vágja, hogy „maga sem mond el mindent.” És még mindig folytatja. Még mindig. Milyen italról beszél ez? Meg milyen hazugságok és lázadás? Mi a fene? De egyelőre hallgatok, mint a sír, s közben kezd beérni a fejemben, hogy ez talán tényleg az ereklye hatása. Hisz mi más lenne? Értelmetlen magyarázat, de még így is a leglogikusabb. Századosként nem vagyok az a dühöngő típus, aki úgymond hamarabb lép, mint gondolkodna, ez most kapóra jön. Türelmes típus vagyok, ő tudja a legjobban, hogy mennyire, még az öccse is felnéz rám. Immár teljesen kiegyenesedek, felszegem az állam, s tekintélyesen nézek le az előttem álló katonára. - Folytassa csak. - Parancsolok rá ridegen és kimérten. Ha ez tényleg az ereklye, lássuk mit tudunk kihozni belőle. Lássuk mi mindent titkol előlem a legjobb barátom. Az egyetlen barátom...
|
| | | Andrew Maxwell
Secrets All Around
Titkosított Akta Ω Főkarakter : Andrew Maxwell Ω Hozzászólások száma : 204 Ω Kor : 33
| Tárgy: Re: Henry, Andrew - you're so fired 2014-06-03, 11:29 | |
| Nem olyan rossz alvás nélkül átvészelni az éjszakát és a reggelt, mint bárki gondolná. Úgy egy, vagy talán két óra van hajnalban, amikor nehezebb ébren maradni, de ha közben egy csapat katonára kell figyelned és a környéket szemmel tartani, eszedbe sem jut, hogy most aludni kellene, ahogy mindenki más. Mindenki más utál ilyenkor járőrözni, nekem viszont tényleg nincs vele bajom, ráadásul az embereim annál jobban képzettek, minthogy elkezdjenek nyavalyogni nekem. Amint visszaérünk a laktanyára, megvárják a parancsot, de azonnal visszatérnek és megpróbálják kihasználni azt a pár órát, amit kaptak. Nekem viszont még közel sem jött el az alvás és a pihenés ideje. Jobb minél hamarabb beszámolni a századosnak arról, hogy mi folyik odakint. Nem mintha a felével nem lenne ő is tisztában. Bajon vannak az áramellátással, ráadásul a civilek félnek. Látni, hogy a harmadik zárat is ráfordítják az ajtón. Akkor is, ha csak mi közelítünk. Néhány helyen szerint váltják egymást az őrségben. Egész kis rendszert alakítottak ki maguk között. Nem rossz, mégsem tudom a jó oldalát látni és szerintem más sem. Ettől függetlenül viszont jelentenem kell, a százados meg majd tovább adja, vagy azt kezd az információval, amit szeretne és jónak lát. Onnantól már nem az én dolgom. - Uram - lépek be, majd hang nélkül csukom be magam mögött az ajtót. Próbálom elrejteni a gondolataimat, amik hirtelen elárasztják a fejem. Valami itt nagyon nincs rendben. Henry sokkal nyúzottabb, mint szabadna. Tudom én, hogy túlhajtja magát és én sem nagyon erőltetettem meg magam, hogy legalább egy estére magammal rángassam bárhova is, de... Alig láthatóan megrázom a fejem és összeszorítom a szám, mielőtt kimondanám, hogy elég pocsék állapotban van és bármit is csinál, álljon le. Nem mondhatok ilyesmit! Azt sem értem, egyáltalán miért fordul meg a fejemben, hogy ez hagyja el a szám. Maradjunk csak a formális dolgoknál. Úgy lesz a legjobb mindenkinek. Még a tartásomon sem engedek, bár furcsállom, hogy közel sem azt mondja, amit évek óta. nem mintha hiányolnám az italt, de ez már szinte hagyománnyá vált. Legalábbis már kezdtem azt hinni. De nem hagyhatom, hogy ez megzavarjon. Csak egy pillanatnyi szünet, amit tartok a szavai után, majd belefogok a jelentésbe. - Nincs akkor káosz az utcákon, mint gondoltuk. Az árammal hamarosan gondok lesznek és talán azzal is, hogy a civilek szervezkednek. Nem hiszem, hogy bíznak bennünk és talán jól is teszik. Mindenkinek megvan a maga titka, százados - nagy levegőt veszek és érzem, hogy kiszáradt a szám. Mintha már vagy fél órája beszélnék, pedig talán két vagy három mondatot mondtam. De most jön a neheze. Tudom, pedig át sem gondolom a szavaimat. Nem akarok tovább beszélni, mégis képtelen vagyok magamban tartani és összeszorítani a számat, ahogy eddig. - Maga sem mond el mindent. A többi tiszt úgy hazudik, mint a vízfolyás, és ha azt tudná, miket tettem... Talán tudja és azért nem kínált meg itallal, ahogy évek óta minden alkalommal. De ha mégsem, az csak jó. Másképp elég nagy bajban lennék, ezzel már akkor tisztában voltam... Mindig tudtam. De ez rendben volt, lázadni akartam. Mert az egész nem helyes, ami itt megy! - a végére szinte már saját magammal vitázok és néhol érthetetlenül hadarok. Talán ő megérti még így is minden szavam, de bár ne tenné. Fogalmam sincs, miért mondtam mindezt neki, miközben csak egy egyszerű jelentésről volt szó. Bár ne akarnék többet mondani. Minden egyes apró tettem. De akkor legalább elmúlna a kínzó fejfájás és könnyebb lenne. Minden könnyebb lenne. |
| | | Henry J. Winchester
Secrets All Around
Titkosított Akta Ω Főkarakter : Winchester százados Ω Hozzászólások száma : 143 Ω Kor : 40
| Tárgy: Henry, Andrew - you're so fired 2014-06-03, 07:32 | |
|
Tegnap este megkaptam ezt a szobrot. Nevetséges, hogy mikbe bele nem megyek. Nem azt mondom, hogy egyszerű csere volt, még hezitáltam, a katona még erősen dolgozott bennem, tudtam mit kéne tennem, mi lenne a helyes, de őszintén szólva, ha akartam volna sem tehettem volna semmit a folyamat megállítására, annak a fickónak a kedves barátai – vagy tudom is én mi volt az, ami teljesen ledermesztett – gondoskodtak róla, hogy még csak véletlenül se gondoljam meg magam, s mielőtt észbe kaphattam volna, már híre-hamva sem volt. De legyen, ha egyszer megtaláltam, meg fogom találni még egyszer, akkor is, ha ezentúl kétség sem fér hozzá, hogy nem akarja, hogy megtaláljam. Ám mindenekelőtt, ha mást nem is, egy próbát megér, ha már a fiókomban van ez az úgynevezett... minek is mondta... valami Isutitia szobor. Szóval igen, itt van, de arról már nem kifejezetten kaptam információt, hogy mihez is kezdjek vele. A fogolytáborban kéne keresgélnem, vagy máshol? De ami most fontosabb erre a néhány percre, Andrew. - Jöjjön. - Sóhajtok kimerülten, s magam elé húzok néhány papírt, mintha dolgoznék, nem pedig csak lesnék ki a fejemből, mint ahogy azt egyébként teszem, mikor hallom a kopogást az ajtómon. Ez biztosan az őrmester lesz a szóbeli jelentéssel a hajnali járőrözésről. Ami azt illeti ez most rám is fér, a legjobb barátom, ha csak egy gyors jelentés miatt is jön. Az utóbbi időkben fáradt vagyok, nagyon. Testileg, lelkileg. Alig alszom valamit, fényévekkel több feladatot vállalok magamra, mint amennyit emberileg el lehet bírni, még Orson teljes munkakörét is átvettem mióta lesérült és a gyengélkedőn tengődik. De a legrosszabb, hogy kezd olyan érzésem lenni, hogy lassan az embereim is észreveszik, hogy valami nincs rendben a bura óta. - Hallgatom, Maxwell. - Pillantok fel rá, mikor beljebb jön, s megáll. A hangom egyszerű és hivatalos, mint az ilyen helyzetekben mindig. Talán valamivel komorabb. Itt szokott jönni az a rész, hogy megkínálom egy kis whiskyvel, vagy rummal, vagy amim épp akad, ha elégedett vagyok a teljesítményükkel, de most nem igazán tűnik úgy, hogy akár megmozdulni is meg akarnék, nem hogy felkelni és tölteni, mint mindig. Végül arra jutok, hogy megvárom, amíg lerendezzük a hivatalos dolgokat aztán... nem bírom tovább, valakinek el kell mondanom, ha nem is nyíltan, de ezt-azt. Ő az egyetlen ember a bátyámon kívül, akiben feltétel nélkül megbízom, aki miatt ráugranék egy gránátra is, vagy belerohannék egy tankba és tudom, hogy ugyanezt megtenné értem. Ki mással beszélhetnék róla, ha nem vele?
|
| | | Ajánlott tartalom
Secrets All Around
| Tárgy: Re: Henry, Andrew - you're so fired | |
| |
| | | | Henry, Andrew - you're so fired | |
|
Similar topics | |
|
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |