Jellem: Kemény és szókimondó vagyok, ami sokaknak nem szokott tetszeni, de nem érdekelnek a tisztek kicsinyes bajai, kisebb gondjuknak is nagyobbnak kéne lenni annál, hogy az én jellemhibáimmal legyenek elfoglalva. Mert elég sok van, ez igaz, de a hivatásomban nem gátolnak, az pedig nem különösebben érdekel, hogy esetleg valakinek a lelkébe gázolok, majd kiheveri. Nem szokásom feladni semmit sem, így tehát a kudarc és a vereség szavak nem szerepelnek a szótáramban, és nem is tudom őket elfogadni. Aki alattam szolgál, annak mindig minden helyzetben a maximumot kell nyújtania, nem fogadok el semmilyen kifogást. Mi tagadás, nem vagyok éppenséggel túl népszerű, és ha néha még a módszereim meg is kérdőjelezhetőek, az eredmények önmagukért beszélnek. Nem vagyok hatalommániás, aki ezt hinné az tévúton jár. Nem azért jelentkeztem a seregbe, mert szerettem volna másokat irányítani, és még csak azért sem, hogy véget vessek a háborúnak. Azért vagyok itt, mert ide helyeztek, mert itt tudok leginkább a hasznára lenni a Testvériségnek. A kezdetektől fogva ez volt a terv, eszerint neveltek engem mind mentálisan, mind fizikálisan. Ezt persze nem tudja senki, és nem is fogja megtudni senki, ez az én titkom, az én küldetésem. Gyakran vagyok cinikus és szarkasztikus, és ritkán osztogatom a dicséreteket. Dicséretet akkor érdemel valaki, ha túl teljesíti önmagát, nem pedig akkor, ha teljesíti a mindenkitől elvárt szintet. Nem kivételezem senkivel sem, és nem beszélek soha félre, mindig megmondom, amit gondolok, akármi is legyen a következménye. Könnyedén hozok döntéseket, nem szokásom mérlegelni. Nem önös érdekekből cselekszem, mindig a Testvériség igényei az elsők, és ha ezért ölni kell, akkor ölni kell. Erre neveltek, az empátia számomra ismeretlen érzés.
Külső: Általában egyenruhában látni engem, így arról nincs igazán mit beszélni. Civilként se öltözöm túl, mellőzöm a giccset, az egyszerűbb, lazább ruhadarabok híve vagyok, és utálom magamra felhívni a figyelmet, úgy öltözök akárcsak mindenki más. 185 cm magas vagyok, edzett és kisportolt testem van, amit az éveken át tartó kiképzés eredményezett, de ennek megfelelően számtalan kisebb-nagyobb sebhely is borítja a testem. Az arcom hosszúkás, az arcomra nem szoktak kirajzolódni az érzéseim, sokszor megkapom, hogy olyan, mintha fából faragták volna ki. Szemeim igen ridegen és barátságtalanul tudnak hatni, szeretem, ha az emberek inkább tartanak tőlem. A megjelenésem tekintélyt parancsoló, egyetlen pillantással képes vagyok megásatni az újonccal a sírját, ha az úgy dönt, hogy nem a parancsaim szerint jár el.
Előtörténet: Nem emlékszem sok mindenre az életem kezdetéből. Csak halovány emlékek és rémálmok formájában töri rám az ajtót a múlt. Vér, egy sikoly, két pisztolydördülés, és az ablak, ahogyan darabjaira törik, majd egy tompa puffanás, és kétségbeesett kiáltások. Ez minden emlékem, csakis ezeket vagyok képes újra és újra felidézni magamban. Azóta persze hallottam mi történt, elmesélték nekem azok, akik rám találtak. Eleinte furcsálltam a dolgot, de egy pillanatig sem fordult meg a fejemben a gondolat, hogy ne higgyek nekik. Ők voltak a családom, ők neveltek engem, miattuk maradtam életben. A szüleimet ők ölték meg, majd elvittek engem magukkal. Már elég nagy voltam, hogy tudjam mi folyik a színfalak mögött. Sejtettem, hogy mire akarnak felkészíteni. Az éveken át tartó gyakorlás, a folyamatos edzések és párharcok, a fegyverkezelés teljes mértékű elsajátítása… a kirakós minden darabja a helyére került. Néha elvittek minket a vadonban, magunkra hagyva aztán akár hónapokra is. Be kellett bizonyítanunk újra és újra, hogy erősek vagyunk, és én végig kitartottam, a legjobbak között szerepeltem évről évre. Gyerek voltam még ekkor, de pontosan tudtam, hogy mit jelent a fájdalom, a tanítómesterem volt. Amint kihullottak az alkalmatlanok, mindannyian tanítókhoz kerültünk, és ekkor kezdődött el a kiképzésem érdemi része. Míg a legtöbbeknek csak a fizikális erejét növelték, addig én mentálisan is erősödtem, és ennek sokszor vettem hasznát a tettek mezején. Az ellenfeleim, akik egyben társaim is voltak, hamar vesztették el az önkontrolljukat, az érzéseik irányították őket, így kiszámíthatóvá és sebezhetővé váltak, amit ők nem vettek észre, de én egyből kiszúrtam. Megtanultam, hogy az érzések csak elködösítik az ember elméjét, megfosztják őt a józan ítélőképességétől. Az olyan jelentéktelen dolgokat, mint az empátia, vagy a szeretet, már a kezdetekkor kiölték belőlem minden más emberségre utaló jellemjeggyel egyetemben. Az életem szerves részévé vált a fájdalom és a halál, és mire az utam végére értem, már nem féltem egyiktől sem. A testem és az elmém is tökéletesen edzett volt, én uralkodtam magam felett, az érzéseim és a személyes vágyaim pedig eltörpültek mindamellett, aminek hűséget készültem esküdni. Terveik voltak velem, így már nagyon korán a hadsereghez kerültem, hogy aztán ott villámléptekkel jussak minél tovább a ranglétrán egészen addig, amíg érdemben is hasznára tudok lenni a Testvériségnek. Az éveken át tartó felkészülés meghozta az eredményét,ugyanis néhány év alatt sikerült megtennem azt az utat, ami másoknak egy évtizedbe is beletelik. Az utam azonban itt még nem ért véget, hátravolt a végső vizsga. Nem kellett ártatlan embereket ölnöm, azon már túl voltam. Lopni és hazudni sem kellett, nem tartottak átfogó vizsgát mindabból, amit az évek alatt tanultam. A feladatom csupán annyi volt, hogy vessek véget azon ember életének, aki kiképzett. Aki edzet engem, aki megtanított túlélni, vadászni, lőni, rejtőzni, elmenekülni… akitől minden tudásomat kaptam. Nem érzékenyültem el, nem tétováztam. Hideg pillantást vettetem az emberre, akinek mindent köszönhettem. És végeztem vele. Kemény küzdelem volt, de a tanítvány végül mindig túlnő a mesterén, és ez az esetünkben is igaz volt. Arra tanított, hogy legyek hűséges mindahhoz, amit a Testvériség képvisel, hogy soha ne szegjem meg eskümet, és fogadjam el azt, amit az élet ad. Nem tudom mennyien vagyunk még a világban, ahogyan azt sem, hogy ki irányít, de nem is kell ezt tudnom. Pontosan elég az, ha tudom, hogy mit kell tennem és miként. Az ereklyék megtalálására és megvédésére esküdtem fel, erre neveltek már a kezdetektől fogva, ez a rendeltetésem.
Adeline LaPierre
Secrets All Around
Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Adeline LaPierre Ω Hozzászólások száma : 268 Ω Kor : 38
Tárgy: Re: Aaron Mendez 2014-09-03, 07:24
Elfogadva!
Az első testvériségi tag, jessz! ^^ Hát nem vagy gyenge gyerek, annyi biztos. A Testvériség tagjai között egyértelműen a harcosok vonalát képviseled, de vajon nem jön el egyszer az ideje, hogy fény derül a múltadra és fellázadsz ellenük? Hiszen bár a Testvériség a jót képviseli, a világ védelmére esküdött fel, de a módszereik minden bizonnyal van, aki számára talán megkérdőjelezhetőek, hiszen mindent megtesznek azért, ami fontos és számukra sosem az egyén, hanem a többség a fontos. Elkalandoztam. A karid remek lett, de hát ezen meg sem lepődöm, a pb választás is szuper, jót nevetgéltünk tegnap rajta, hogy Mendez testvér is megérkezett, és még stimmel is, mert van neki csuklyája. De mondjuk a Mendez név nekem amúgy is személyes kedvencem a Hősökös Isaac Mendez révén. ^^ Lényeg a lényeg, hogy el vagy fogadva, foglalj pb-t, aztán röppenhetsz is a játéktérre.
A karid remek lett, de hát ezen meg sem lepődöm, a pb választás is szuper, jót nevetgéltünk tegnap rajta, hogy Mendez testvér is megérkezett, és még stimmel is, mert van neki csuklyája. 
De mondjuk a Mendez név nekem amúgy is személyes kedvencem a Hősökös Isaac Mendez révén. ^^ Lényeg a lényeg, hogy el vagy fogadva, foglalj pb-t, aztán röppenhetsz is a játéktérre.