Ha esetleg lenen egy halvány sejtésem mik járnak a lány gondolatai között tutira kikészülnék. Sose voltam az a fajta személy aki elítéli a nőket vagy kevesebbnek tartja őket. Én csak abból vonok le következtetést amit látok. Már pedig azt látom, hogy egy piti dolgon rendesen megsértődik. Természetesen nem kérek bocsánatot csak azért mert az igazat mondtam. Az már más kérdés, hogy Ő hogyan képes befogadni az igazságot. Nem gúnyolódásnak se hasonlónak nem szántam azt, hogy jobb élete van mint másoknak. De miért is rágódom ezen? Nem tettem semmi olyat amiért bocsánatot kellene kérnem vagy gondolkodnom kellene azon, hogy helye volt-e vagy sem.
-Kérem, amiket mondtam azokból csak maga látta azt amit oda se mondtam. Nem sértésnek szántam csak rávilágítottam, hogy önnek valamivel könnyebb. - Oké, nem az előbb mondtam azt magamnak, hogy nem fogok magyarázkodni? Akkor meg mi a fenéért alázkodom meg és próbálom menteni ami még menthető? Szerintem tényleg nincs ma minden rendben velem. Ilyen helyzetekben sosem magyarázkodom csak fogom a cuccom és lelépek. Hát Sebastian változnak az idők. Talán akarom, hogy ez az este összejöjjön vagy csak nem akarom elveszteni a rá fordított időt míg próbáltam megszerezni magamnak.
-Vagy esetleg nem, de napról napra élek egyszer majd csak rám talál az életcél, nem fogom üldözni. - Végül egy halovány mosolyt ereszt meg felém amiről nem tudom, hogy odaképzeltem-e vagy tényleg ott volt. Még esélyes, hogy visszatérhetünk oda ahonnan leléptünk. Apám mindig arra tanított, hogyha vannak hibáink ismerjük be és próbáljunk meg együtt élni vele. Ebből is látszik, hogy sose hallgattam rá. A hibáimat vagy más dolgaimat féltve őrzöm lakat alatt és nem engedek be oda senkit, hogy kutathasson vagy felfedezőt játszhasson. Azok a titkok csak a rá érdemes embernek nyílnak meg és egyelőre még nem találtam rá arra a személyre. És ha azt nézzük hol tartok akkor a titkok velem jönnek majd a sírba.
-Tényleg nem tudhatom, de nem hiszem, hogy bárki hosszabb távon eltudna viselni, hisz magát is felbosszantottam már. Szerintem érti mire gondolok. - Mindig úgy tartják, hogy a legkicsapongóbb emberből is lehet kezesbárányt faragni. Na én ebben nem hiszek. Rengeteg lánnyal hozott össze a sors, de egyikőjüknél sem éreztem azt a bizsergést amiről azt mondják szerelem, tehát nem hiszek abban sem, hogy képesek lennének megváltoztatni. Ha az ember nem szeretné akkor nem fog változni márpedig én úgy vagyok jól ahogy most.
-Nem azt mondtam, hogy szeress belém és aztán csalódj mert kiderül milyen vagyok hanem azt, hogy add át magad annak az érzésnek ami nem hagy nyugodni. Csak próbáld meg. - Én még nem láttam ilyen nőt az már biztos. Egyszer benne van a dologban másszor meg egyszerűen képtelen lazítani. Következőleg azt hiszem jobban megnézem magamnak a választottamat. Ezután az este után lehetséges, hogy szünetet tartok mert mindenem lefáradt miatta a vágyamon kívül.
-Csak lazíts! - Adom parancsba. Elég volt a felesleges beszélgetésből. Arról, hogy holnap mit fog gondolni majd elválik, de addig nem szeretném ha állandóan megszakítaná a dolgot egy bolond kérdéssel. Megesett már, hogy belém szerettek hát ez van majd túlteszik magukat rajtam.
-Dehogynem. -Ezzel felkapom még mielőtt lecsatolná rólam az övem és elindulok vele a háló felé. Adja az ég, hogy ne kérdezősködjön tovább, mert megeshet, hogy bármennyire is kívánom lelohad a kedvem.

Szerintem a legjobb a vadászat, de mondjuk szeretek horgászni is. Viszont ezt már meg se említem a lánynak. Még a végén lecsukat gyilkosságért, mert megöltem pár édi-bédi halacskát, nyulat meg még egy csomó szőrös kis jószágot. Nők. Talán ez az egyik oka, hogy csak futókalandként tekintek a nőkre. Hosszabb távon elviselni ezeket a gondolatokat már szinte a sírba rakna. Ha nem én ölöm meg azt az állatot megteszi más, vagy ember vagy állat teljesen mindegy. Szerintem fel se kellett volna hoznom, hogy mi a kedvenc időtöltésem, hazudhattam volna, de nem tettem és meg lett az eredménye. Most tehát bebizonyosodott, hogy jobb másnak kiadni magunk mint saját magunknak. Amúgy se értem miért ítélkezik, hisz én se tettem ezt. Nem tudok kiigazodni rajta.
-Mondtam én ilyet hölgyem? Egy szóval sem. Csak arra világítottam rá, hogyha abban a helyzetben lenne mit kellene tennie, de nyilvánvaló, hogy önnek szerencséje van és nincs szüksége ilyesmire. - Na a sértődöttséget kimondottan utálom a nőkben. Miért kell a szavak mögé beképzelni azt is ami nincs ott. Egyszerűen nem értem. Nem egy olyan alkalom volt, hogy a sértődött lányt magára hagytam és kész. Nekem nincs kedvem bocsánatot kéregetni, meg kiengesztelni a végül is ok nélkül megsértődött lányt. Én azért vagyok itt mert szeretnék kicsit szórakozni ami nem mellesleg neki se lesz rossz. Hangjából továbbra is süt a sértődöttség én pedig csak kifújom a levegőt és próbálok olyan hangot megütni amiből nem következik az, hogy kimondottan unom ezt a helyzetet.
-Jól tenné ha megkóstolná. - Úgy veszem észre amit eddig felépítettünk hidat most darabjaira hullott és elveszett a feneketlen mélységben. Szinte a semmitől lett durcás. Most még se megyek ki azon az ajtón hanem próbálom kiengesztelni. Látszik, hogy az a két pohár hamisított lötty megártott. Egyszerűbb lenne kisétálni innen és hagyni az egészet a fenébe, de mégse teszem. ma megküzdöttem azért, hogy eljussak ide, nem fogom feladni.
-Oh, hát egy aprócskát számít az életem, különben már rég nem lennék az élők között. De ezt ne úgy értse, hogy öngyilkos hajlamú vagyok hanem inkább úgy, hogy keresem a kivezető utat, hogy ráakadhassak a dolgokra amik majd számítani fognak. - Szerintem túlcifrázom a dolgokat. Lassan kezdem úgy érezni, hogy csak Ő kérdez én pedig engedelmes kiskutyaként mindenre válaszolok, méghozzá igazat. Az első és legfontosabb szabályomat szegtem meg azzal, hogy igazat mondok. Egy lány jobb ha nem tud rólad semmit, mert akkor képes lesz azt felhasználni ellened. Pontosan így szól a szabályom amit emiatt a lány miatt felrúgtam, de miért? Semmivel se különlegesebb a többinél, bár az biztos, hogy az alakja nem fér össze a többiekével. Ő angol míg a többiek szinte mind franciák voltak. A különbség itt bukkan fel. Végre enyhülést látok mikor bókom eléri a hatását. Talán újrakezdhetjük a híd építését.
-Nem téved. A család körüli dolgokban sosem voltam biztos, maximum úgy lehet családom ha véletlenül történik és nem én tervezem be. Magamtól azt hiszem nem mernék belevágni egy ilyen nagy horderejű dologba.
-Az érzések erősebbek ha hagyják őket dönteni. - Magamba szinte vigyorgok ahogy ledöntöm a falait és megszűnik az ellenállás. Visszacsókol majd lassan az ingem gombjaival kezd bíbelődni. Hát ennyit erről, győztem. Én is kezdem kihámozni ruhájából, de közben egy percre sem szakadok el az ajkaitól.

Ha tudnám, hogy ez a lány mikre gondol nagyon valószínű, hogy rögvest röhögni kezdenek, de úgy mint aki éppen fulladásos rohamot kapott. A vadászat nem gyilkolás, csupán egy olyan dolog amit a férfiaknak találtak ki és nem a nőknek. Félre értés ne essék nem vagyok nőgyűlölő, csak tudom azt, hogy mi való egy nőnek és mi egy férfinak. A hölgyek a nyulakban az édes kis állatot látják míg mi a célpontot. Nem állok le tovább vitázni vele erről. Más a véleményünk és kész, nem várhatom, hogy felfogja ennek a jelentőségét. Gondolja nyugodtan csak azt, hogy a nyúl inkább házi kedvenc mint sem rántott étel a tányéron, nekem azt teljesen mindegy. A vadászat ennek ellenére továbbra is a kedvenc időtöltésem marad.
-Hát ha magának volnának gyerekei akiket nem tudna másképp teli hassal lefektetni akkor bizonyára a véleménye is változna. De a helyzetét tekintve nem hiszem, hogy a véleményének változnia kellene. - Talán egy kicsit nyers voltam viszont nem bírtam magamban tartani a dolgot. Természetesen vannak olyanok akik jobban élnek másoknál és nem ítélek el senkit sem aki jobb módú mint én csak hát ezek a nézetek amiket vallanak olykor előhozzák belőlem a túlontúl érvelő énem.
-Majd egyszer azért nem ártana ha megkóstolna egy nyúlpaprikást vagy sült őzhúst, higgye el, nem bánná meg. - Ezt már csak olyan engesztelés képpen mondtam, hogy ellensúlyozhassam az előbbi modoromat amin majd még csiszolnom kell.
-Én nem aggódom annyira. Nekem itt nincs mit veszítenem. Egyedül vagyok, nincs saját lakásom se egyszóval ami itt elvész azért nem fogok könnyeket hullajtani. Más lenne a helyzet ha lenne mit féltenem, de így, az életemen kívül nincs miért aggódnom és talán még ezért se.
- Engem nem riasztanak meg a háborúk. Olyan dolog ez amit nem tudunk irányítani, mi csak belecsöppenünk és megpróbáljuk átvészelni míg elvonul. Ha egy háború el is marad a következő már lép is a helyébe valami más ürüggyel. Így van ez és így lesz még sokáig. Minden bizonnyal addig míg lesznek hatalomra éhes emberek és azokból sosincs hiány.
-A türelem rózsát terem, helyzetemben egy szép nő kellemes hangját. - Húhh, nem is tudtam róla, hogy ilyeneket is tudok. Ki jár nekem egy elképzelt tapsvihar.
-Természetesen mindenki szeretne egyszer gyerekeket látni maga körül, de nem olyan könnyű az. Nekem nem való az apaság. Én tudom magamról, hogy nem. Az már más kérdés, hogy ha egyszer megtalálom azt a nőt akiről tudom, hogy boldoggá tenne, természetesen nem ellenkeznék egy trónörökös érkezése ellen. - A felelősség egy olyan szó aminek magában súlya van. Én a hazámért se voltam képes felelősséget vállalni. Amint úgy érzetem nem helyes amit tesznek, elmentem és most papíron halott vagyok. A család olyan ami alól nincs kibúvó, ha egyszer az embernek vannak gyerekei akkor onnantól egy életen át felelősséggel tartozik értük. Nem hiszem, hogy képes volnék erre.
-Szerencse, már azt hittem valamivel rá kell önt vezetnem. - Mosolyodom el én is közben pedig átülök mellé a kanapéra. Amit rólam mond meg úgy az egészről csak a fejem csóválom. Minek ennyire előre szaladni, nem a jövőben hanem a jelenben kell élni. Ha minden egyes dolog előtt arra gondolnánk, hogy mi lesz holnap vagy azután a következménye, nagyon valószínű, hogy semmit se mernénk megtenni. Természetesen nem kizárt, hogy bánni fogja a dolgot, de azt nem értem miért. Úgy tűnik nincs férje tehát szabad, átutazóban van így nem kell félnie a lehetséges újra játszástól, ez is pipa, na meg nem hiszem, hogy szörnyű élmény lennék így nem tudom hol is a gond.
-Cssss! Túl sokat gondolkodol, néha próbálj meg csak érezni. - Hajolok közelebb hozzá és derekánál fogva magamhoz húzom majd ajkaimat az övéhez érintem. Megtört a jég, kezdtem már azt érezni itt fogok megöregedni. Nem mondanám, hogy túlságosan hamar engedett. Szerintem garantálhatom neki, hogy nem fog megbánni semmit, hisz mi baj történhetne?

Ezen a téren nem tudom megérteni a nőket. A vadászat ugyanolyan sport mint a futás meg hasonlók. értem én, hogy a nyulak aranyosak a maguk módján, de ha az ember nem egy puccos szállodában lakik és alig van pénze a vadászat nem csak szórakozás, de életmentő is lehet. Anyám büszke volt rám, hogy megtanultam vadászni, de sose tagadta, hogy nem szereti a gyilkolást. Ugyanolyan volt mint ez a lány. Minden teremtést túl aranyosnak talált ahhoz, hogy megöljük őket. Nem szólt egy szót sem a vadászat ellen és mindig remek fogásokat készített az elejtett állatokból, de irtózott az ölés fogalmától is. Én sose voltam ilyen. Nekem a vadászat kikapcsolódás volt és öröm, hogy sikerült valamit elejtenem amiből anyám valami finomat készít nekünk. Testvéreimmel gyakran jártunk ki az erdőbe vadászni. Olykor fogadásokat tettünk ki lövi meg a legnagyobb nyulat vagy kinek lesz akkora szerencséje, hogy őzet lőhessen. Így teltek a napjaink. Mikor már halottak voltak a fivéreim és megszületett a húgom egyből arra gondoltam, hogy tessék, megint csak egyedül fogok vadászni. Végül tévedtem. Tara mikor 5 éves lett kivittem megtanítani neki a vadászat rejtelmeit és nagy örömömre nem siránkozott a nyulak miatt hanem sikerrel lelőtt egyet. Olyan érzés volt akkor mintha visszarepültem volna a múltba mikor Leroy pont ugyanott tanított meg vadászni.
-Nem először hallom ezt. Minden nő vagyis a legtöbbjük így vélekedik a vadászatról. De attól még, hogy a nyuszik édesek meg aranyosak a vadászat létezni fog. - Fejtem ki a véleményem. Meg hát távolról nagyon édesnek tűnhetnek, de annyira félősek, hogyha az ember megkaparint egyet az ijedtében rugdosni harapni kezd. Nem elfelejtendő dolog, hogy ezek vadállatok és mint jellemző a vadállatokra, nincsenek készhez szokva. A nyulak rengeteg kárt okoznak ha elszaporodnak. Aranyosságuk ellenére nem szabad hagyni, hogy belepjék az egész erdőt.
-Bármi megtörténhet heteken vagy hónapokon belül. Az eseményeket nem mi irányítjuk. De idővel a háborúk is lecsendesednek majd elvonulnak akár a vihar. - Természetesen érthető, hogy nem szívesen maradna olyan helyen ahol bármelyik pillanatban a fejére eshet egy gránát vagy éppen egy bomba. Ha kitör a háború itt nagy zavargások lesznek. Igaz, most még a város lakói csendben élik a napjaikat úgy mint eddig. De ha kiderül mi lesz, valószínű, hogy vége a városi nyugalomnak.
-Ha önnek ez nem kellemes akkor nem kell énekelnie. Mondtam, hogy nem erőltetek semmit. - Megengedek felé egy mosolyt. Igazán nem vagyok az erőszakoskodás híve. Hallottam már énekelni szóval veszteni sem fogok ezzel semmit. És ahogy ezt a karantént figyelem valószínű még fogom egy darabig hallani a hangját.
-Egy családnak szüksége van nyugalomra, megélhetéshez szükséges pénzre és egy olyan családfőre aki képes megvédeni őket és eltartani, hogy ne szenvedjenek semmiben hiányt. Ez nem illik rám. Se nem vagyok felelősségteljes se nem vagyok egy olyan ember aki képes lenen eltartani őket. Még magam is alig boldogulok. - Olyan mintha panaszkodnék, de nem így van. Egyszerűen csak tényeket közöltem. Egy olyan valaki mint én örüljön annak, hogy még életben van. A család számomra ijesztően hangzik. Maga szó is olyan súllyal nehezedik rám, hogy majd összeroppanok. Néha belegondoltam abba is, hogy milyen lehetne apának lenni. Lenne egy fiam akit megtaníthatnék arra amire engem az apám. De amint komolyabban belemélyednék a gondolatokba mindig előtör, hogy valószínűleg rossz apa lennék. Még régebben az egyik kocsmai törzsvendég azt mondta, hogy egyszer majd a kalandjaim fognak családot adni a számomra. Kinevettem, de végül is igaza lehet. Történhetnek balesetek amikre nem is gondolok. Vagy nem is merek gondolni.
-Őszinte leszek, nem beszélgetni jöttem fel magához, bár kétség sem fér hozzá, hogy jó beszédpartner. - Felállok onnan ahol az előbb még ültem majd mellette foglalok helyet.
-Nem minden esetben, ha hiszi, ha nem, nem minden nőnek vagyok az ideállja. És Önnel mi a helyzet? - Kíváncsi vagyok a válaszára. Ha azt mondja nem igazán szeretne tőlem semmit akkor elmegyek. De akkor is tőle szeretném hallani, hogy nem kellek neki.

Imádok söröket töltögetni ez természetes...Hogy hogyan is vetődtem ide már annyira homályos, hogy szinte alig emlékszem pedig nem rég történt. Frissen mondhatni halottan tértem be a városba új életet kezdeni és egy darabig nem is volt munkám majd megtalált ez a sóher alak és munkát ajánlott. Valószínűleg könnyen átverhető kinézetem lehetett. Ennek ellenére elvállaltam a felkínált munkát. A főnököm elég hamar tudatára ébredt, hogy nem egy tökfilkót vett fel. Egyszer próbált csak később kifizetni, de többször se tette. Azóta mondhatni megférünk egymás mellett. Ő kifizet időben én pedig nem adok ki semmi információt a kocsmán kívüli és belüli ügyeiről. Nagyon sáros egy alak több stiklije volt már mint nekem hajszálam. Így hát kölcsönösen jól járunk mind a ketten. Látom a lány mosolyát, örülök, hogy nem vette elsőre komolyan ezt. Az akinek jó a sörtöltögetés tutira valami agybajjal van kezelve, annál unalmasabb meló nincs a Földön.
-A vadászat nem mindig az ölésről szól. Néha csak jóérzés a vadászat ürügyén kikapcsolódni. És ha élelem kell akkor a nyúl hús az egyik legtáplálóbb. Ha valaki nem engedheti meg magának, hogy tálcán hozzák fel neki a reggelit akkor kénytelen vadászni. - Most nem arra céloztam, hogy neki tálcán hozzák fel a reggelit, bár lehetséges, csupán csak arra akartam kilyukadni, hogy a vadállatok legyenek bármilyen édesek vagy cukik, nem élnek sokáig, vagy egy ragadozó végez velük fájdalmasabban vagy a sörétes puska gyorsan és kíméletesen. Szerintem a vadászok csak jót tesznek ezekkel az állatokkal. Meg amúgy is, ha nem irtanák őket túlszaporodnának és már nem lennének olyan cukik ha a fürdőkádban találna egyet.
-Igen úgy gondolom még fogunk találkozni. Ha az ember megismeri a várost egyszer visszakívánkozik ide. Természetesen nem erőltetek semmit. Ha nem akar nem énekel. - Minek erőltessem ha nem szeretné? Annyi baj legyen. Na, de az kicsit fura, hogy nagy közönség előtt énekel teli torokból, de egy ember előtt már nem meri megtenni. Mondani szokták, hogy ha valaki énekel azt szívvel-lélekkel teszi, na de szerintem nem kértem tőle, hogy fogadjon a szívébe, még csak az kellene, meg hát olyan gyilkos fejem sincs, hogy tartania kellene tőlem. De ha nem hát nem.
-Kezdek hozzá szokni hölgyem. Próbáltam hosszabb távú kapcsolatokat, de nem mentem vele semmire. Se a múltam nem tökéletes vannak benne foltok amik nem férnek össze azzal, hogy családom legyen. Persze nem rablásra vagy gyilkosságra gondolok. Se a mostani életem nem megfelelő erre a célra. Nem mindenkinek lehet családja. - Kivételes alkalmak egyike, hogy megint őszinte voltam hozzá. Nem szoktam sose igazat mondani az aktuális hódításaimnak. Ez csak úgy jött, valahogy kihúzza belőlem. Jobb lesz ha lassan lakatot teszek a számra.
-Maga csőbe akar engem húzni. Úgy gondolja, hogy minden lányt megszédítek és aztán lefektetem őket, majd uccu neki tovább is lépek. De ez nem így van. Ha egy lányt megkedvelek annak a bókok nem fognak hamisan szólni. - Tudtam én, hogy kételkedni fog, hogyne tudtam volna. Okos lány, túl okos. De nem tudom mi a gond azzal ha egy férfi inkább rövidebb kapcsolatokat keres az életre szóló helyett. Szerintem ez normális. Igazán úgy gondolom, hogy jó hangja van, bár nem értek se a zenéhez se a művészetekhez egy cseppet sem. De nekem nem úgy tűnt mintha pohártörő hangja volna. Egész kellemes volt mikor énekelt, nem bántotta a fülemet és még a nagyot halló Fred is azt mondta egész jó kis zene. Tehát ez már csak bizonyít valamit. A pincér felhozza a két csésze kávét amit kértünk. Odalépek és megcukrozom úgy ahogy szeretem, majd belekortyolok és ennek következtében majdnem ki is köpöm az egészet. Ez a lány nem fog békén hagyni...minek hívott fel ha eleve nőcsábásznak tart?
-Vannak a kiskutyapillantások, a bókok, de ha nehezebb az áldozatot meggyőzni bevetem az egyet fizet kettőt kap dolgot aminek a főnököm nem nagyon örül. - Kacsintok a lányra. Szerintem tapasztalt már trükköket tőlem, de ha nem akkor valószínűleg nem vagyok az esete és hamarosan sürgős dolgom lesz távol tőle.

Apám elvitt vadászni miután Leroy meghalt. Úgy gondolta jót fog tenni ha kicsit kikapcsolódunk. Tudta, hogy nagyon ragaszkodtam a bátyámhoz. Nem tudta, hogy ezzel a vadászattal csak előhozza az emlékeket amik mélyen nagyon bántottak. Erősnek akartam mutatni magam anyám miatt, de azon a vadászaton elsírtam magam. Apám nem szólt rám, sőt nem is szólt hozzám. Hagyta, hogy megnyugodjak majd a kezembe adta a puskát. Azon az estén két nyulat lőttünk. Apám nem mutatta, de Ő is gyászolt. Leroy volt a második fia akit elveszített. Első testvéremet nem ismertem. Akkor még meg sem születtem mikor Ő meghalt. A nevét se tudtam meg soha hisz senki nem beszélt róla. Leroy is vált a semmivé. A család a halálával együtt az emlékét is eltemette. Többé senki nem említette meg még a nevét sem. Egyszer ebédnél véletlenül felhoztam Őt és az első vadászatomat mire apám pofon vágott anyám pedig sírva fakadt. Hazudnék ha azt mondanám értem miért kaptam azt a pofont. Mert még most sem világos a számomra. 5 éves voltam és csak szerettem volna beszélgetni a bátyámról akit nagyon szerettem és tiszteltem. Természetesen többet nem beszéltem róla. De sokszor eszembe jutott és jut még a mai napig is.
-Honnan veszi? Imádok söröket töltögetni. De vegyük komolyra. Nagyon szeretek vadászni. A vadászatok alkalmával végig járhatom a természetet. Engem ez a dolog köt le. De nyitott vagyok az új dolgokra is.
Ugyan. Én tudom, hogy találkozunk még. - Egy sejtelmes mosoly után azért észre veszem, hogy kicsit gondolkodik. Nos szerintem nem mondtam semmi olyat ami zavarba hozhatta volna. Csak annyit kértem, hogy énekeljen nekem ha lesz kedve hozzá. Az igaz, hogy teljesen más egyedül énekelni a biztonságot nyújtó kíséret nélkül, de nem lehetetlen.
-Ha megbántottam akkor elnézést kérek, nem ez volt a szándékom. - Nagyon fura ez a lány. Elvégre is nem azt kértem, hogy töltse velem az estét csak annyit, hogy énekeljen nekem. Szerintem a kettő nem ugyanaz. Mondjuk annak, hogy velem töltse az estét kétség kívül jobban örülnék. De még nem kizárható a dolog.
-Terveim között szerepel egy látogatás hazámba, de nem telepednék le ott újra. Én már csak egy hontalan vándor vagyok. Nincs feleségem sem gyerekeim akik helyhez kötnének. Örök vándorlásra vagyok ítélve hölgyem. - Szerintem már nem tudnék újra visszaszokni Angliához. Az anyanyelvem se olyan tiszta már, a francia sokat rontott rajta. A lánynak igazat mondtam, én tényleg hontalan vagyok mert semmi sincs ami otthonhoz kötne
-Önnek elárulom, hogy ezt most mondtam először, más lányoknak mást szoktam mondani. De higgye el nem olyan gyakori ez mint most gondolja. - Oh, dehogynem. Olyan gyakran teszem amennyire az lehetséges. Szerencsémre szép hölgyekből nincs hiány. De Ő nem csak szép hanem okos is. Gondolom sejt valamit mégse küldött el melegebb éghajlatra ami jelent valamit. Nem szokásom nagyon kávézni. Felébredni anélkül is tudok és nem vagyok olyan aki műszak közben bealszik. Tudom mikor kell aludni és mikor kell dolgozni. A kávé nagyon ritkán kerül a közelembe. Körülnézek a szobában ami már így első ránézésre is kétszer nagyobb az én lakásomnál. Na, de nem mindenkinek adatik meg minden amire vágyik. Így is többet értem el mint a legtöbb ember akit minden nap a kocsmában látok.
-Igazán bájos kis szoba. Idővel majd szerez nagyobb hírnevet is higgyen nekem. Csodálatos hangja van. - Úgy látom bókolni azt tudok. Na, de mennyire hisz még el nekem bármit is? Na ez itt a kérdés.

Határozottan megállapíthatom, hogy ez a lány él-hal a jazz zenéért. Jó, mondjuk már abból is kideríthettem volna, hogy ebben is utazik, de hát ki figyel mindig a részletekre? Én jobban szeretem felületesen átvizsgálni a dolgokat. De ahogy áradozik a műfajról szinte beleéli magát mintha Ő hozta volna létre. Rám pontosan ilyen hatással van a vadászat. Míg alig lehettem 5 éves mikor a legidősebb bátyám Leroy elvitt az első vadászatomra. Kezembe nyomta a puskát amit alig bírtam el, de azért úgy tettem mint akinek meg se kottyan a puska súlya. Segített célra állítani a fegyvert és utána elengedte a kezem majd bíztatólag vállon veregetett. Erősen koncentráltam és végül meghúztam a ravaszt aminek következményeként egy métert repültem hátra. De a nyúl amit célba vettünk kiterülve feküdt a fűben arra várva, hogy este anyánk megsüthesse a húsát. A bátyám odalépett hozzám majd kezet nyújtott és felsegített a földről. Majd mondta, hogy nézzek arra amerre céloztam. Szinte visítottam örömömben, hogy sikerült meglőnöm azt a nyulat. Leroy csak nevetett majd így szólt hozzám "Most már férfi vagy öcskös" Csak úgy dagadtam a büszkeségtől mikor hazaértünk. Apám örömében nevetett, anyám pedig össze-vissza csókolgatott. A többi fivérem vagy vállon veregetett vagy összeborzolták a hajam és egyenként gratuláltak az első vadászatomhoz. Attól a naptól kezdve mindig menedéket nyújtott a vadászat. Miután a testvéreim meghaltak kevesebbet vadásztam, de mindig kijártam oda ahol az első nyilamat lőttem.
-Úgy veszem észre magának a jazz az élete, jól gondolom? Egyszer tarthatna nekem egy külön előadást, nagyon örülnék neki. - Kitudja? Még a végén megszeretem a jazzt. Ahogy mondja a letelepedés dolgot nos nem kimondottan mondanám azt, hogy letelepedtem. Talán inkább úgy fogalmaznék, hogy kicsit elidőzök itt. Szeretnék egyszer visszamenni Angliába és megnézni mi lett a családom házával. Hogy édesanyám él-e még. vagy a húgom Tara. Ez a város egy menedék volt a katonaság után. Pont akkor találtam rá amikor a legnagyobb szükségem volt rá. De nem hinném, hogy itt fogom leélni az egész életem. Mindenki életében kell lennie változatosságnak. Egyszer majd felkerekedek és elmegyek.
-Ez a város mindenki számára ideális. ha nyüzsgést keres az ember azt is talál, mondjuk leginkább a kocsmában, ha érti. De a nyugalom szint úgy megtalálható és így a kettő harmóniában van. Bár Angliánál nincs szebb hely, legalább is számomra. - Teszem még hozzá. Olykor elfog a honvágy, de egyre kevésbé. Kezdem megszokni, hogy elszakadtam a hazámtól. Következő szavai hallatán elnevetem magam.
-Ebben soha nem lehet biztos hölgyem. De van egy mondás, éljünk a mának. És én ma önt kísértem haza és nem mást. - Mosolygok rajta és a hezitálásán is. Végül csak eldönti, hogy mit akar és a legnagyobb örömömre szolgál a választása.
-Két kiskanál cukorral szoktam inni. De nem vagyok az a kimondott kávé függő, nagyon ritka az ha én kávét iszom. Valahogy anélkül is fel vagyok pörögve. - Indulunk el a lift felé és kíváncsi vagyok mi lesz a folytatás.

Figyelmesen hallgatom utazásainak részleteit. Most kivételesen magamat adom ami nagy szó hisz egész este egy másik embernek adtak ki magam aki végül is szerettem volna lenni. Az igazság az, hogy sose leszek olyan mint akinek előadom magam. Volt katona vagyok, nem igazán vannak nagy álmaim és nagyrészt a kocsma tölti ki a látványosságokat nálam. Egyetlen célom, hogy minél több lányt fektessek meg. Hogy ez bánt-e? Egyáltalán nem. Eleinte azt hittem lehetek olyan mint amilyennek az apám szeretett volna, de aztán rájöttem nem illek a jövőképébe. Én ilyen vagyok és maradok is. Van állásom van fedél a fejem felett és nem vagyok magányos, vagy nem annyira.
-Szerintem maga nagyon tehetséges. Kimondottan nem vagyok a jazz híve, de azt hiszem Ön képes lenne megszerettetni velem ezt a zenei műfajt. Sokkal másabb saját akaratból egy városban időzni, mint akaratunk ellenére rabságban. - Tény, hogy az a bor és az a képzelet ami hozzá társult kétség kívül felém hajtja a malmot. Azt hittem, hogy majd annyira kiüti magát, hogy azonnal elájul vagy én nem is tudom, de a végül csak épp annyira van jó hangulatban ami nekem kell. Mégse vagyok annyira rossz.
-Jártam itt is ott is, de ezen a városon kívül nem sok hely fogott még meg. Nem szeretem ha valahol annyian vannak, hogy szinte harcolni kell a levegőért. Itt egész csend van és nyugalom. Vannak városok amik gyönyörűek,d e néha a jelentéktelennek tűnő helyek a legcsodásabbak. - Kezdem úgy érezni mint aki átesett a ló túloldalára. Túlságosan is udvarias vagyok és jól nevelt. Mondjuk betudhatom ezt annak is, hogy roppant nehéz egy eset. Még mindig van egy olyan érzésem, hogy puhítanom kell. Hiába a bor és a kedves szavak egy rossz lépéstől bármelyik pillanatban vége lehet a dolognak úgy, hogy még el se kezdődött igazán.
-Jót tesz egy fárasztó nap után a szabadban való séta, főleg ha az embernek van egy társa akivel megoszthatja ezt a nyugalmat. - Látom rajta a hezitálást, hogy felhívjon-e vagy se. Láttam már ilyet nőknél, de általában végül csak a lakásán kötöttünk ki.
-Ugyan, nem tesz semmit. - Mosolygok rá és közben hallgatom azt a össze-vissza beszédet amit elmond nekem. Őszintén elnevetem magam.
-Nagyon szívesen meginnék önnel egy csésze kávét, de csak ha ön is szeretné. - Kimondottan jó szórakozást nyújt ez a döntésképtelensége. Azért remélem ez hamarosan eltűnik, nem nagyon tudok mit kezdeni azokkal a lányokkal akik nem tudják mit is szeretnének igazán.

Miután megbizonyosodtam afelől, hogy minden tiszta és rendezett karon fogtam a hölgyet és elindultunk a hotel felé. Jártam már a La Mirande hotel környékén, de úgy isten igazából fogalmam sincs, hogy néz ki belülről. A magamfajták nem igen engedhetik meg maguknak, hogy ilyen hotelben töltsenek el akár egy éjszakát is. A kisasszonynak gondolom akad rá pénze. Ha turnézik azokból biztosan összejön annyi, hogy még az unokája is abból fog élni. Én aki maradok egy kocsma, tegyük hozzá, hogy a környék legjobb kocsmája, állandó csaposa akkor se tudnék annyi pénzt összekuporgatni, hogy egy hotelben lakhassak. A La Mirande egy szép kis épület, kívülről legalább is nekem tetszetős.
-Na és eddig hol járt már? Gondolom a turnék alkalmával rengeteg helyre eljut, mesélhetne ezekről. - Én csak Anglia szép vidékeit ismerem és itt pedig ezt a várost. Nem jártam sok helyen, nem volt rá alkalmam. Igaz az is, hogy Anglia vidékeinél szebbet nem igen láthat az ember. Ott születtem és nőttem fel. De a táj megunhatatlan látvány. Míg éltek a testvéreim rengetegszer elmentünk olyan messzire ahonnét a falu egy apró kis borsszemnek látszott. Élveztük a túrát, a szabadságot amit a táj adott. Ez kétségkívül hiányzik. Miután meghaltak a fivéreim nem nagyon jártam el messzebb mint néhány száz méter. A szüleim úgy óvtak mint egy hímes tojást. A testvéreim halálával véget ért a gondtalan gyermekkorom.
-Tudja, ez a város több mint egy látványosság. Vannak itt olyan helyek is ahol az ember úgy érzi hazatért, nyugalom és béke veszi körül. - A folyópart az pont egy ilyen hely. Gyakran lejárok oda ha szabadnapom van és nem kell a pult mögött poharakat törölgetnem. Az a folyópart a falum mellett fekvő kis patakra emlékeztet ahol sokszor halásztam édesapámmal és ahol megtanítottam úszni Tara-t. Szép lassan haladtunk mégis egy röpke idő alatt a hotel elé érkeztünk.
-Hát itt is vagyunk, Ön szerint eltalált volna ide egyedül is? - Villantok egy széles mosolyt, ezúttal nem erőltetem. Valószínűnek tartom, hogy bóklászott volna még egy darabig ha hagyom, hogy egyedül induljon el. Most ha szerencsém van akkor felhív magához, ha nincs akkor mehetek haza ölelgetni a borosüvegemet. Ami éppen nem a legjobb szóval reménykedem benne, hogy felhív. Nem vagyok egy erőszakos fajta, ha a nőnek nem kellek hát akkor majd kellek egy másiknak. Nincs mit erőltetni a dolgokon. Egy kudarc nem a világvége, de szerintem ma mellém áll Fortuna és lesz egy remek estém. Borosüveg, majd legközelebb bepótoljuk.